Népszava, 1928. május (56. évfolyam, 99–122. sz.)
1928-05-01 / 99. szám
1928 május 1. Marx és Engels „Kommunista Kiáltvány"ának világtörténelmien maradandó szava ebben a mondatban csúcsosodik ki: Világ proletárjai, egyesüljetek! Ez több volt, mint szó — ez cselekedet volt. Ez állította talpra a proletárságot. Ez tömörítette egy pártba, egyetlen táborba. Ez állította szoros csatasorban egymás mellé a világ minden nemzetének munkásait. Ez tette valósággá a Munkásinternacionálét. Nem egy szóra, nem egy csapásra. Lassú, SZÍVÓS, kitartó, áldozatteljes, mártirm-BLOS munka következett. De az Internacionálé épült, emelkedett, nőtt napról-napra. És ez volt eme egyetlen kurta mondatból álló világtörténelmi szózatnak legfontosabb, legkiemelkedőbb, legnemesebb, legideálisabb jelentősége. Mert abból, hogy e szózat ereje sohasem csökkent, hanem csak nőtt, abból, hogy jelentősége egy pillanatra sem kisebbedett, hanem folyton-folyvást, szinte a végtelenségig emelkedett, abból, hogy háromnegyed évszázad múltán frissebb erejű, ideálisabb hatású és gyakorlatibb következményű, mint valaha volt — mindebből az következik, hogy e szózat a szó szőrös értelmében a jövő szózata volt, hirdetői a Jövő ideális lelkű harcosai és szerzői a Jövő prófétái voltak... * Szinte kerek háromnegyed évszázadig tartott a jövendő e diadalmas szózatának hódító körútja az egész világon. Mindenütt győzedelmeskedett. Győzelme nem mindenütt volt gyors és sima. Elmaradt országok proletársága sokáig botorkált sötétben. Visszavonás, megnem értés sok országban tépték a proletárság vérző testét. De a szózat mindenfelé diadalt aratott. Elült a visszavonás, egységessé lett a proletárság mindenfelé s országhatárok fölött nyújtotta egymás felé baráti, bajtársi, elvtársi kezét számtalan nemzetnek egységes munkássága. Szinte teljesen valósággá lett a szózat. Szinte teljesen igazzá lett — a világ proletárjai: egyesültek! * S ekkor sújtott le a legsúlyosabb csapás, amely a munkásságot érhette. Ekkor sújtott le az a csapás, amely oly súlyos volt, hogy ellenfél kezétől nem is származhatott. Fanatikus, durva kézzel ekkor szakították részekre a már egységessé lett munkásságot. S tették ezt éppen abban a pillanatban, amelyben erre az egységre a legnagyobb szükség lett volna, amikor a munkásegység számára a támadások ideje után végre elérkezett az alkotások ideje is. Amikor a világhatalommá lett proletárságnak meg kellett volna mutatnia, hogy teremteni is tud. Akkor volt ez, amikor megszületett a bolsevizmus. Akkor, amikor ez a bolsevizmus először megfojtotta az ifjú orosz demokráciát, hogy visszaállítsa a fehér helyén a vörös abszolutizmust. Akkor, amikor a bolsevizmus csakhamar külföldön folytatta romboló munkáját, kettészakította a hatalmassá lett német szociáldemokráciát és egymásután szörnyű szerencsétlenségbe döntötte a magyar, a finn, a bajor, az olasz, a bolgár proletárságot! Akkor, amikor mindezekben az országokban a legsötétebb, legaljasabb, legfékevesztettebb, legközépkoribb reakciót ültette uralomra! Akkor, amikor gyönyörűen fejlődő, erejük tetőfokán álló munkásmozgalmakat taszított vissza rég elmúlt idők feneketlen sötétségébe ... * De a testvérháború fanatikusainak ez a sok szerencsétlenség, ez az égbekiáltóan szörnyűséges eredmény nem volt elég. Amit — talán — öntudatlanul vagy tudatlanságból követtek el az első időben, azt a munkát most már évek óta teljes tudattal és elhatározott szándékkal folytatják. Ki nem emlékszik arra, hogy Hindenburg csak azért lett a német köztársaság elnöke, mert a bolsevisták így akarták? Ki nem emlékszik, hogy a német proletársár azért megy most két táborban az urnák elé — noha, ha egységesen vonulna föl, sorsdöntő hatalommá válnék! — mert a bolsevisták így akarják? Kinek nincsen a szeme előtt a mostani francia példa? Ki nem látja, hogy az egységes francia proletárság kétszáz képviselővel a parlament túlontúl legerősebb pártja volna? És ki nem látja, hogy a bolsevisták teljesen kilátástalan kerületekben is csak azért állítanak szocialistaellenes jelölteket a pótválasztásokra, hogy gyöngítsék a proletárság frontját? A bolsevisták nemcsak vad fanatizmusból, égbekiáltó tudatlanságból és Marx minden tanítását megtagadó puccsizmusból döntötték számos ország proletárságát beláthatatlan szerencsétlenségbe és vetették vissza az egész világ proletárjainak mozgalmát évtizedekkel, hanem íme, világos elhatározással, tudatosan és szándékosan is tépik a proletárság testét és tolják előre a burzsoázia szekerét!... * mindez — Marx nevében történik! Marx kiadta a jelszót — világ proletárjai, egyesüljetek! A bolsevisták kiadják a jelszót — világ proletárjai, szakadjatok széjjel! A munkásság igazi ellenfeleivel szemben sehol a legkisebb eredményt sem tudják fölmutatni. Ahol föllépnek, ott ujjonganak a munkásság ellenségei, ott ujjong a reakció. Ahova a lábukat teszik, ott nem nő több fa a szocializmus mezőjén, ott átok átokra halmozódik és kínokban fetreng a nemrég hatalmas munkásmozgalom. És mégsem — mégsem! — hagynak föl munkájukkal. Mégis tovább tépik a proletárság testét! Mégis tovább pusztítják a munkásság vetését! A leggonoszabb ellenségnél is gonoszabbul viselkednek. És mindezt — Marx nevében teszik!... Hogyan verne szét közöttük szöges korbácsával Marx, ha élne! * Május elsején erre is gondolni kell — a farkasra, amely hazugul elferdített marxi jelszavak báránybőrében bujkál a proletárság soraiban. Május elsején, ha eszünkbe jut a marxi szózat, gondolnunk kell arra is, hogy a világ proletárjai egyesülésének mostmár ártalmatlanabbak a jobboldali ellenségei — mert hiszen azok mit sem tehetnek ellene — és hogy ennek az egyesülésnek egy a komoly akadálya, egy az igazi ellensége: a bolsevizmus! A világ proletárjai most már mindaddig nem egyesülhetnek igazán, amíg a bolsevizmus föl nem hagy a burzsoáziát támogató, a proletárságot széjjelszaggató magatartásával — vagyis mindaddig, amíg a bolsevizmus legalább a nem-orosz európai politikai életből ki nem irtódik. Május elsején ne csak eredeti értelme szerint, hanem ebben az értelemben is gondoljunk Marx és Engels jelszavára: Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA M Sreaséd és rokkantsan ffiziósi᧠Özvegyek A járadékook és segélyek összege, a várakozási ilő tartama, és érvák Járadékra. — VágMSelégítés. ii. Mennyi befizetés után nyilik meg a járadékjog? Ahhoz, hogy valaki járadékra jogosult legyen, befizetéseket kell eszközölni. A Járadék elérésének idejét várakozási időnek nevezik. A várakozási idő az öregségi járadékra négyszáz hét, a rokkantsági, özvegyi és árvajáradékra 200 hét. Ahhoz tehát, hogy valaki öregségi járadékot kapjon, négyszáz heti járulékot kell befizetni, az egyéb járadék élvezetéhez pedig 200 hetet (39. §.). Ha azonban a biztosított a biztosítás tartama alatt mindkét szemére megvakul, akkor már 100 járulékhét után rokkantsegélyt, míg 200 járulékhét után öregségi járadékot kap. A várakozási időbe azonban a befizetett heteken kívül be kell számítani azokat a heteket is, amelyek alatt a biztosított betegség miatt keresőképtelen volt. Ilyen címen az öregségi, özvegyi és árvajáradéknál legföljebb 100, rokkantsági járadéknál pedig 50 hét számítható be (40. §.). Ki kap járadékot? Öregségi járadékra igényjogosult az a biztosított, aki 65. életévét betöltötte és a 100 heti járuléka megálllapittatott. Ha azonban 65. életévének betöltésekor még nincsen négyszáz elismert hete, úgy az öregségi járadék csak a várakozási idő betöltése után utalható ki (48. Rokkantsági járadékot az kap, aki állandó rokkant és 200 hete elismertetett. Aki bár ideiglenesen, de egy éven át megszakítás nélkül rokkant volt, vagy betegségbiztosítási táppénz élvezetének megszűnése után is rokkant marad, a rokkantság tartamára szintén kap járadékot. Rokkantjáradékot kap az is, aki tv. életéve után mer/rokkan, de még nincsen 400, csupán 300 vagy ennél több elismert hete (49. §.). Özvegyi járadékot kap a meghalt biztosított felesége, ha az elhalt 200 járulékhetet befizetett. özvegyi járadékot kap az elhalt öregségi vagy rokkantsági járadékot élvezett felesége is. Az özvegyi járadékra azonban csak akkor van joga az özvegynek, ha 65. életévét betöltötte, vagy ha állandóan rokkant (53. §.), vagy ha egy éven át megszakítás nélkül rokkkant volt, vagy a betegségi táppénz megszűnése után is rokkant marad. A tisztviselőknek, művezetőknek, kereskedősegédeknek, általában a havi vagy évi fizetésben részesülők feleségei, a férj elhunyta esetén, tekintet nélkül korukra és egészségi állapotukra, özvegyi járadékra jogosultak, ha az elhunyt férfj 200 heti járuléka elismertetett, vagy ha öregségi vagy rokkantsági járadékot már kaptak (54. §.). Ahhoz azonban, hogy valamely özvegy járadékot kapjon, legalább három esztendőn át férjével házassági kötelékben kell élnie (55. §.). Ha azonban a házasságból gyermek született, úgy ez a kikötés tárgytalan. Ha az özvegyi járadékos újból férjhez megy, végkielégítést kap. Írvajáradékra jogosult az elhalt öregségi, rokkantsági járadékosnak, vagy annak a biztosítottnak, aki kétszáz hetet befizetett, 15 éven aluli gyermeke, ha pedig teljesen keresőképtelen, vagy iskolai tanulmányokat folytat, 17. évének betöltéséig. A tisztviselők, művezetők, kereskedősegédek árvái 18 éves korig jogosultak az árvajáradékra.Jogosult még árvajáradékra a mostohagyermek, valamint a férfi házasságon kívüli gyermeke is, ha apaságát elismerte. Mennyi a járadék? (Segély ) A járadéksegélyt két részből áll. Járadéktörzsből (alapjáradék) és a befizetett járulék alapján fizetendő járadékrészből. A járadéktörzs évi 120 pengő. A fokozódó járadékrész pedig a befizetett járulékok teljes összegének 24%-a, a magánalkalmazottaknál pedig 19','o. Fokozódó járadékrészt azonban csak azon befizetett járulék után adnak, amelyet a pénztárnál leróttak. Ha tehát valamely rokkant, után 200 heti járulékot a pénztárhoz befizettek, akkor ennek a rokkantnak az évi járadéka 120 pengő törzsjáradék és a befizetett járuléknak a 24, illetve 19%-át kitevő együttes összege (50. §.). (Például: ha a járadékos a nyolcadik osztályban tervezett 1 44 pengős járulékot 200-szor fizette be, akkor a befizetett összjáruléka, amely a fokozódó járadéknál az alapja, 288 pengő. Ennek a 288 pengőnek a 24%-a teszi a fokozódó járadékrészt, amely 69.12 pengő. Miután pedig minden járadékos megkapja a 120 pengő törzsjáradékot, annak a járadékosnak, aki a nyolcadik osztályban 200 hell.járulékot befizetett, az évi járadéka 189.12 pengő.) A fokozódó járadékrész összegének megállapításánál a járulékhetek számába nem lehet beszámítani azokat a heteket, amelyeket a biztosítottnak a 40. § alapján a várakozási időbe beszámítanak. Ha az öregségi vagy rokkantsági járadékos járadékának élvezete alatt biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonyban van, e munkaviszony megszűnése után az újabban fizetett járulék alapján pótjáradékban is részesül (51. §.). Ha pedig a két főjáradékra jogosultnak 15, magánalkalmazottnál 18 életéven aluli gyermeke is van, úgy 5% gyermekpótlékban részesül. Ez a gyermekpótlék azonban a járadék 20%-át nemhaladhatja meg (52. §.). Mit kapnak az özvegyek és árvák? Ha a járadékra jogosított biztosított (31. és 32. §.), vagy a már járadékot élvező elhal, ez . május 1-én a ÉBelim&é minderafifii 23