Népszava, 1928. május (56. évfolyam, 99–122. sz.)

1928-05-01 / 99. szám

1928 május 1. Marx és Engels „Kommunista Kiáltvány"­ának világtörténelmien maradandó szava eb­ben a mondatban csúcsosodik ki: Világ prole­tárjai, egyesüljetek! Ez több volt, mint szó — ez cselekedet volt. Ez állította talpra a proletárságot. Ez tömö­rítette egy pártba, egyetlen táborba. Ez ál­lította szoros csatasorban egymás mellé a vi­lág minden nemzetének munkásait. Ez tette valósággá a Munkásinternacionálét. Nem egy szóra, nem egy csapásra. Lassú, SZÍVÓS, kitartó, áldozatteljes, mártirm­-BLOS munka következett. De az Internacio­nálé épült, emelkedett, nőtt napról-napra. És ez volt eme egyetlen kurta mondatból álló vi­lágtörténelmi szózatnak legfontosabb, legki­emelkedőbb, legnemesebb, legideálisabb jelen­tősége. Mert abból, hogy e szózat ereje soha­sem csökkent, hanem csak nőtt, abból, hogy jelentősége egy pillanatra sem kisebbedett, ha­nem folyton-folyvást, szinte a végtelenségig emelkedett, abból, hogy háromnegyed évszázad múltán frissebb erejű, ideálisabb hatású és gyakorlatibb következményű, mint valaha volt — mindebből az következik, hogy e szó­zat a szó szőrös értelmében a jövő szózata volt, hirdetői a Jövő ideális lelkű harcosai és szerzői a Jövő prófétái voltak... * Szinte kerek háromnegyed évszázadig tartott a jövendő e diadalmas szózatának h­ódító kör­útja az egész világon. Mindenütt győzedelmeskedett. Győzelme nem mindenütt volt gyors és sima. Elmaradt országok proletársága sokáig bo­torkált sötétben. Visszavonás, megnem értés sok országban tépték a proletárság vérző tes­tét. De a szózat mindenfelé diadalt aratott. El­ült a visszavonás, egységessé lett a proletár­ság mindenfelé s országhatárok fölött nyújtotta egymás felé baráti, bajtársi, elvtársi kezét számtalan nemzetnek egységes munkássága. Szinte teljesen valósággá lett a szózat. Szinte teljesen igazzá lett — a világ prole­tárjai: egyesültek! * S ekkor sújtott le a legsúlyosabb csapás, amely a munkásságot érhette. Ekkor sújtott le az a csapás, amely oly sú­lyos volt, hogy ellenfél kezétől nem­ is származ­­hatott. Fanatikus, durva kézzel ekkor szakították részekre a már egységessé lett munkásságot. S tették ezt éppen abban a pillanatban, amely­ben erre az egységre a legnagyobb szükség lett volna, amikor a munkásegység számára a támadások ideje után végre elérkezett az alko­tások ideje is. Amikor a világhatalommá lett proletárságnak meg kellett volna mutatnia, hogy teremteni is tud. Akkor volt ez, amikor megszületett a bolse­vizmus. Akkor, amikor ez a bolsevizmus először meg­fojtotta az ifjú orosz demokráciát, hogy vissza­állítsa a fehér helyén a vörös abszolutizmust. Akkor,­ amikor a bolsevizmus csakhamar külföldön folytatta romboló munkáját, ketté­szakította a hatalmassá lett német szociálde­mokráciát és egymásután szörnyű szerencsét­lenségbe döntötte a magyar, a finn, a bajor, az olasz, a bolgár proletárságot! Akkor, amikor mindezekben az országokban a legsötétebb, legaljasabb, legfékevesztettebb, legközépkoribb reakciót ültette uralomra! Akkor, amikor gyönyörűen fejlődő, erejük tetőfokán álló munkásmozgalmakat taszított vissza rég elmúlt idők feneketlen sötétsé­gébe ... * De a testvérháború fanatikusainak ez a sok szerencsétlenség, ez az égbekiáltóan szörnyű­séges eredmény nem volt elég. Amit — talán — öntudatlanul vagy tudatlanságból követtek el az első időben, azt a munkát most már évek óta teljes tudattal és elhatározott szándékkal folytatják. Ki nem emlékszik arra, hogy Hindenburg csak azért lett a német köztársaság elnöke, mert a bolsevisták így akarták? Ki nem emlékszik, hogy a német proletár­sá­r azért megy most két táborban az urnák elé — noha, ha egységesen vonulna föl, sors­döntő hatalommá válnék! — mert a bolsevisták így akarják? Kinek nincsen a szeme előtt a mostani fran­cia példa? Ki nem látja, hogy az egységes francia proletárság kétszáz képviselővel a par­lament túlontúl legerősebb pártja volna? És ki nem látja, hogy a bolsevisták teljesen ki­látástalan kerületekben is csak azért állítanak szocialistaellenes jelölteket a pótválasztásokra, hogy­­ gyöngítsék a proletárság frontját? A bolsevisták nemcsak vad fanatizmusból, égbekiáltó tudatlanságból és Marx minden ta­nítását megtagadó puccsizmusból döntötték számos ország proletárságát beláthatatlan sze­rencsétlenségbe és vetették vissza az egész vi­lág proletárjainak mozgalmát évtizedekkel, hanem íme, világos elhatározással, tudatosan és szándékosan is tépik a proletárság testét és tolják előre a burzsoázia szekerét!... * mindez — Marx nevében történik! Marx kiadta a jelszót — világ proletárjai, egyesüljetek! A bolsevisták kiadják a jelszót — világ pro­letárjai, szakadjatok széjjel! A munkásság igazi ellenfeleivel szemben se­hol a legkisebb eredményt sem tudják fölmu­tatni. Ahol föllépnek, ott ujjonganak a mun­kásság ellenségei, ott ujjong a reakció. Ahova a lábukat teszik, ott nem nő több fa a szocia­lizmus mezőjén, ott átok átokra halmozódik és kínokban fetreng a nemrég hatalmas mun­kásmozgalom. És mégsem — mégsem! — hagynak föl mun­kájukkal. Mégis tovább tépik a proletárság testét! Mégis tovább pusztítják a munkásság vetését! A leggonoszabb ellenségnél is gono­szabbul viselkednek. És mindezt — Marx nevében teszik!... Hogyan verne szét közöttük szöges korbácsá­val Marx, ha élne! * Május elsején erre is gondolni kell — a far­kasra, amely hazugul elferdített marxi jelsza­vak báránybőrében bujkál a proletárság sorai­ban. Május elsején, ha eszünkbe jut a marxi szó­zat, gondolnunk kell arra is, hogy a világ pro­letárjai egyesülésének most­­már ártalmatla­nabbak a jobboldali ellenségei — mert hiszen azok mit sem tehetnek ellene — és hogy ennek az egyesülésnek egy a komoly akadálya, egy az igazi ellensége: a bolsevizmus! A világ proletárjai most már mindaddig nem egyesülhetnek igazán, amíg a bolseviz­mus föl nem hagy a burzsoáziát támogató, a proletárságot széjjelszaggató magatartásával — vagyis mindaddig, amíg a bolsevizmus leg­alább a nem-orosz európai politikai életből ki nem irtódik. Május elsején ne csak eredeti értelme sze­rint, hanem ebben az értelemben is gondol­junk Marx és Engels jelszavára: Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA M Sreaséd­ és rokkan­tsan­ ffiziósi᧠Özvegyek A járadékook és segélyek összege, a várakozási ilő tartama, és érvák Járadékra. — VágMSelégítés. ii. Mennyi befizetés után nyilik meg a járadékjog­? Ah­hoz, hogy valaki járadékra jogosult le­gyen, befizetéseket kell eszközölni. A Járadék elérésének idejét várakozási időnek nevezik. A várakozási idő az öregségi járadékra négy­száz hét, a rokkantsági, özvegyi és árvajára­dékra 200 hét. Ahhoz tehát, hogy valaki öreg­ségi járadékot kapjon, négyszáz heti járulékot kell befizetni, az egyéb járadék élvezetéhez pe­dig 200 hetet (39. §.). Ha azonban a biztosított a­ biztosítás tartama alatt mindkét szemére megvakul, akkor már 100 járulékhét után rok­kantsegélyt, míg 200 járulékhét után öregségi járadékot kap. A várakozási időbe azonban a befizetett he­teken kívül be kell számítani azokat a heteket is, amelyek alatt a biztosított betegség miatt keresőképtelen volt. Ilyen címen az öregségi, özvegyi és árvajáradéknál legföljebb 100, rok­kantsági járadéknál pedig 50 hét számítható be (40. §.). Ki kap járadékot? Öregségi járadékra igényjogosult az a bizto­sított, aki 65. életévét betöltötte és a 100 heti já­ruléka megálllapittatott. Ha azonban 65. élet­évének betöltésekor még nincsen négyszáz el­ismert hete, úgy az öregségi járadék csak a várakozási idő betöltése után utalható ki (48. Rokkantsági járadékot az kap, aki ál­landó rokkant és 200 hete elismertetett. Aki bár ideiglenesen, de egy éven át megszakítás nélkül rokkant volt, vagy betegségbiztosítási táppénz élvezetének megszűnése után is rok­kant marad, a rokkantság tartamára szintén kap járadékot. Rokkantjáradékot kap az is, aki tv. életéve után mer/rokkan, de még nincsen 400, csupán 300 vag­y ennél több elismert hete (49. §.). Özvegyi járadékot kap a meghalt biztosított felesége, ha az elhalt 200 járulékhetet befize­tett. özvegyi járadékot kap az elhalt öregségi vagy rokkantsági járadékot élvezet­t felesége is. Az özvegyi járadékra azonban csak akkor van joga az özvegynek, ha 65. életévét betöltötte, vagy ha állandóan rokkant (53. §.), vagy ha egy éven át megszakítás nélkül rokkkant volt, vagy a betegségi táppénz megszűnése után is rokkant marad. A tisztviselőknek, művezetőknek, kereskedő­segédeknek, általában a havi vagy évi fizetés­ben részesülők feleségei, a férj elhunyta ese­tén, tekintet nélkül korukra és egészségi álla­potukra, özvegyi járadékra jogosultak, ha az elhunyt férfj 200 heti járuléka elismertetett, vagy ha öregségi vagy rokkantsági járadékot már kaptak (54. §.). Ahhoz azonban, hogy vala­mely özvegy járadékot kapjon, legalább három esztendőn át férjével házassági kötelék­ben kell élnie (55. §.). Ha azonban a házasságból gyer­mek született, úgy ez a kikötés tárgytalan. Ha az özvegyi járadékos újból férjhez megy, vég­kielégítést kap. Írvajáradékra jogosult az elhalt öregségi, rokkantsági járadékosnak, vagy annak a biz­tosítottnak, aki kétszáz hetet befizetett, 15 éven aluli gyermeke, ha pedig teljesen keresőkép­telen, vagy iskolai tanulmányokat folytat, 17. évének betöltéséig. A tisztviselők, művezetők, kereskedősegédek árvái 18 éves korig jogosul­tak az árvajáradékra.­­Jogosult még árvajára­dékra a mostohagyermek, valamint a férfi há­zasságon kívüli gyermeke is, ha apaságát el­ismerte. Mennyi a járadék? (Segély ) A járadék­­segélyt két részből áll. Járadék­törzsből (alapjáradék) és a befizetett járulék alapján fizetendő járadékrészből. A járadék­törzs évi 120 pengő. A fokozódó járadékrész pedig a befizetett já­rulékok teljes összegének 24%-a, a magánalkal­mazottaknál pedig 19','o. Fokozódó járadékrészt azonban csak azon befizetett járulék után ad­nak, amelyet a pénztárnál leróttak. Ha tehát valamely rokkant, után 200 heti járulékot a pénztárhoz befizettek, akkor ennek a rokkant­nak az évi járadéka 120 pengő törzsjáradék és a befizetett járuléknak a­ 24, illetve 19%-át ki­tevő együttes összege (50. §.). (Például: ha­ a járadékos a nyolcadik osztályban tervezett 1­ 44 pengős járulékot 200-szor fizette be, akkor a befizetett összjáruléka, amely a fokozódó jára­déknál­­ az alapja, 288 pengő. Ennek a 288 pen­gőnek a 24%-a teszi a fokozódó járadékrészt, amely 69.12 pengő. Miután pedig minden jára­dékos megkapja a 120 pengő törzs­járadékot, annak a járadékosnak, aki a nyolcadik osztály­ban 200 h­ell.járulékot befizetett, az évi járadéka 189.12 pengő.) A fokozódó járadékrész összegének megálla­pításánál a járulékhetek számába nem lehet beszámítani azokat a heteket, amelyeket a biz­tosítottnak a 40. § alapján a várakozási időbe beszámítanak. Ha az öregségi vagy rokkantsági járadékos járadékának élvezete alatt biztosítási kötele­zettséggel járó munkaviszonyban van, e mun­kaviszony megszűnése után az újabban fizetett járulék alapján pótjáradékban is részesül (51. §.). Ha pedig a két főjáradékra jogosult­nak 15, magánalkalmazottnál 18 életéven aluli gyermeke is van, úgy 5% gyermekpótlék­ban részesül. Ez a gyermekpótlék azonban a járadék 20%-át nem­­haladhatja meg (52. §.). Mit kapnak az özvegyek és árvák? Ha a járadékra jogosított biztosított (31. és 32. §.), vagy a már járadékot élvező elhal, ez . május 1-én a ÉBelim&é mind­erafifii 23

Next