Népszava, 1928. június (56. évfolyam, 123–146. sz.)

1928-06-01 / 123. szám

2 NSPSSAVA valósulásra éretté tenni a szociálpolitika gondolatát és elvégezni azt az unszoló tevé­kenységet, amelyre a még mindig osztály­jellegű magyar kormányzatnak és törvény­hozásnak olyan nagy szüksége van. Bátran eltekinthetünk tehát a most szü­lető új szociálpolitikai intézmény keletkezé­sének és előzményeinek kutatásától és lerög­zítésétől. Meg kell azonban állapítanunk, hogy mi sokkal szélesebb, sokkal átfogóbb alapon képzeljük és akarjuk kiépíteni a ma­gyar szociálpolitikát. És itt nem hivatko­zunk külföldi példákra és nem teszünk össze­hasonlítást a külfölddel, ahol a demokrati­kusabb össztételű parlamentek sokkal na­gyobb előrelátással és több szociális érzék­ével kezelik a szociálpolitikát. Csupán azt mondjuk, hogy a magyar szociálpolitika el­hanyagoltsága és a magyar gazdasági és szociális viszonyok példátlan rosszasága még a külföldénél is sokkal messzebbmenő és ki­adósabb szociálpolitikai gondoskodást tenne szükségessé. Megelégedve az öregségi és rokkantbiztosítás készülő törvényével tehát már csak azért sem lehetünk, mert ez a ja­vaslat nemcsak hogy, nem jobb, de sokkal rosszabb a külföld hasonló intézményei­nél. Elégedetlenségünkből eredő bírálatunk, amely a dolgozó tömegek elégedetlenségét tükrözi hűségesen vissza, lapunk hasábjain bőségesen kifejezésre jutott. A bírálat mun­káját most folytatják képviselő elvtársaink a parlamentben. Ez a m­unka alkalmas volna arra, hogy a törvényhozást az utolsó pillanatokban jobb belátásra bírja és lehető­séget nyújt maradandóbb értékű alkotásra. Erre ugyan nem sok a remény, de viszont mi elvégezzük a kötelességünket és kímélet­lenü­l rámutatunk a javaslat minden hiá­nyára és a javaslat tárgyalásával kapcsola­tosan fölsoroljuk mind­azt a hiányt, ami a magyar szociálpolitika terén észlelhető. Ettől függetlenül nem gördítünk akadályt a ja­vaslat törvényerőre való emelése elé, abból az alapgondolatból kiindulva, hogy későbbi demokratikusabb összetételű, több szociális érzékkel bíró parlament és az ebből kikerülő kevésbé népgyűlölő kormány a törvény hiá­nyait ki fogja küszöbölni. A budapesti törvényhatósági választón m®ío r riáális mémme­zéssének­ Siemeism­ére­téte 16. A budapesti törvény­hatósági választók név­jegyzékét az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének alapján állítja össze az igazoló­választmány. Az így összeállított névjegyzéket a kihagyottak jegyzékével együtt közszemlére teszik ki a központi városházán és a kerületi elöljáróságoknál június 1-től 15-ig. A névjegy­zéket reggel 8 órától déli 12 óráig mindenki megtekintheti. ^••••1 ^••••B Budapesten törvényhatósági választójoga van mindenkinek, akinek országgyűlési kép­viselőválasztójoga van, ha az összeírás évét megelőzően hat év óta Budapest területén la­kik vagy lakása van. A kihagyás elleni föl­szólalást írásban, a szükséges igazoló okiratok­kal fölszerelve, az igazolóválasztmányhoz kell intézni és június 1-től 15-ig a kerületi elöljáró­ságoknál kell benyújtani. A kihagyás ellen személyesen is bárki fölszólalhat az igazoló­választmány előtt (Központi Városháza, IV. Károly király­ út 28, I. emelet 11., ajtó). Fölkérjük az elvtársakat és a pártszerveze­tek vezetőségeit, tekintsék meg a kifüggesztett ideiglenes névjegyzéket és a kimaradtak szó­laljanak föl kihagyásuk ellen és kérjék föl­vételüket a választók névjegyzékébe. Akit nem vesznek föl most a budapesti községi válasz­tók­ névjegyzékébe, vagy aki ebből kimarad, annak elvész a községi választójoga. Szüksé­ges tehát, hogy mindenki gondoskodjék vá­lasztójogának épségben tartásáról. Benes expozét tart. Prágából táviratozzák, hogy június 6-ára, szerdára hívták össze a képviselőház és a szenátus külügyi bizottsá­gait, amelyeknek ülésein Benes külügyminisz­ter nagy expozét mond külpolitikai kérdések­ről. A Fővárosi Zöldségüzem bizottsága ülést tar­tott és az üzem 1929. évi költségelőirányzatát tárgyalta. Az ügyosztály bejelentette, hogy a folyó gazdasági évvel a Kertgazdaságot, vala­mint a Zöldségüzemet likvidálják. Az előbbi­nek a területét haszonbérbe adják, az utóbbit pedig beolvasztják az élelmiszer üzembe. Halász Alfréd elvtárs kifogásolta a költségemelkedést, különös tekintettel a küszöbön álló felszámo­lásra. I " (Folytatás az 1. oldalról.)­­. Van-e tudomása a belügyminiszternek arról, hogy a csongrádi rendőrség Gálffy Sándor csongrádi lakost azért, mert a május elsejét egymaga megünnepelte, őrizetbe vette, másnap a rendőrség lakásán házkutatást tartott és ott mindent földúlt, le­­foglalta újságjait, valamint bűnjelként a párt­jelvényt és Gálffyt 21 napi elzárásra ítélte és mint a közönséges bűncselekményt elkövetők­ről, ujjlenyomatot is vett róla? Hajlandó-e a miniszter sürgős vizsgálatot indítani és e brutális túlkapásért és hivatalos hatalom­mal való visszaélésért a legszigorúbb meg­torló eljárást alkalmazni az eljáró detektív és a rendőri hatóság ellen? Hajlandó-e végül a miniszter a már eddig tudomására juttatott hasonló hatósági vissza­éléseik, csendőrségi bántalmazások ügyében le­folytatott vizsgálatról a Háznak jelentést tenni és főként hajlandó-e a csendőrséget, miután a legdurvább bántalmazások egyre gyakrabban fordulnak, elő, a legszigorúbban utasítani, hogy senkit testi épségében ne bántalmazzon? Tudatában van-e annak a miniszter, hogy ha a csendőrséget nem tiltja el a bántalmazá­soktól és nem alkalmazza a legszigorúbb meg­torlást, mint a legfelsőbb hatóság, akkor meg­nyitja az útját annak, hogy minden bántalma­zott ember úgy védje meg magát, ahogy tudja és az önbíráskodás terére lépjen? * Esztergályos János elvtárs bejegyzett inter­pellációja a következő: 1. A belügyminiszternek tudomása van-e arról, hogy a csendőrség Simon József pátkai lakost súlyosan megverte egy kihallgatás alkal­mával. Ugyanez a csendőrség május 26-án Zámoly­i részben Bácskai Ferenc zám­olyi földmun­kásnál házkutatást tartott. A házkutatás alkal­mával Bácskai súlyosan beteg leányát a beteg­ágyból kikergették, a szalmazsákját fölfordí­tották és kiszórták. A házkutatás alkalmával nem találtu­k mást két könyvnél, abból az egyi­ket később visszaadták. A csendőrök példátla­nul durván viselkedtek és a házkutatást „a pátkai kommunista mozgalommal" indokolták. Az indokolás nem felel meg a valóságnak an­nál kevésbé, mert a csendőrség a házkutatáso­kat most csak azért foganatosítja, hogy Simon József pátkai lakos súlyos megveretését a sa­ját maga igazolására „kommunista mozga­lommal" palástolja. 2. Hajlandó-e a miniszter a vizsgálatot meg­indítani és hivatalos hatalommal való vissza­élés miatt megtorlást alkalmazni? Érdekes interpellációt jegyzett be csütörtö­kön a demokratapárti Sándor Pál is. Ennek az interpellációnak a szövege a többi között így hangzik:­­ A napilapok tudósításai szerint a kor­mányzó a közgazdasági egyetemen történt doktoravatás alkalmából olyan értelmű kije­lentést tett, amely szerint „Angliában és Fran­ciaországban azt látjuk, hogy a kereskedelem egyetlen jelszava a becsületesség és a megbíz­hatóság. Ha egy nemzet kereskedelme ilyen tulaj­donságokkal nem rendelkezik, még arra sem számíthat, hogy vele érintkezzenek." Sándor Pál azt a kérdést intézi interpellációjá­ban a miniszterelnökhöz, megengedhetőnek tartja-e a miniszterelnök az ilyen kiváltságos helyről elhangzott kijelentéseket az amúgy is nehéz helyzetben levő magyar kereskedelem megbecsülésének, hitelének és általában a ma­gyar nemzet életbevágó érdekeinek szempont­jából.? Az interpellációval kapcsolatosan a félhiva­talos kőnyomatos Klebelsberg kultuszminisz­ter nyilatkozatát közli. Klebelsberg nyilatko­zata szerint a kormányzó sérelmezett "szavai­nak „egyáltalán semmi éle nem volt a magyar kereskedelemmel szemben". Egyebekben a kor­mányzó beszédének Sándor Pál interpelláció­jában szereplő szövegét — amint megállapítot­ták — éppen a kormány egyik félhivatalos kő­nyomatosa, a „Magyar Országos Tudósító" kö­zölte, illetve továbbította a lapokhoz. .1928 június 1. m Négy­száz kisizliászt elpusztított a szi­kőár? (London, május 31. — „Tnf.") Egyelőre még megerősítésre szoruló tokiói jelentések sze­rint Saporo japán város környékén szökőár pusztított. Hokaido északi partvidékén elpusz­tult egy halászflottila. Állítólag 100 halász veszett a tengerbe. I­nten­zi­tnyaliatáskongresszus tüntetett a világbéke mellett. Minden országban a háború okaival kell szembeszállni. — A kongresszus befejezése. (Páris, május 31.) A nimesi nemzetközi bányászkongresszus egyhangú határozatot fo­gadott el, amelyben hangoztatják, hogy a vi­lág valamennyi bányamunkásának egy szö­vetségbe kell tömörülnie. Felszólítják a kon­gresszus tagjait, hogy ebben az irányban dol­gozzanak, de hangsúlyozzák a határozatban, hogy mindazoknak a bányászszövetségeknek, amelyek csatlakozni kívánnak az Internacio­náléhoz, be kell tartaniuk a Bányamunkás In­ternacionálétól megkívánt fegyelmet, annak szabályait, határozatait és programját. A kon­gresszus egy másik határozatában a háború ellen foglal állást. Minden országban erősíteni kell a békepropagandát és mindenekelőtt a Népszövetség szellemében, a háború okaival kell szembeszállni. A kongresszus csütörtökön befejezte munkálatait. A legközelebbi kon­gresszus megtartásának idejét és helyét az elnökség fogja megállapítani. A munkaügyi konferencia csütörtököm a balesetek elhárításával foglalkozott. A konferencia músoúlk napja. (Genf, május 31.) A nemzetközi munkaügyi értekezlet csütörtökön délelőtt megkezdte adaügyi k­ezdte a­g­gyalását, a balesetek elhárításának általános tárgyalását. Az angol kormány képviselője az értekezlet feladatát nem egy nemzetközi egyezmény ki­dolgozásában látja, hanem olyan irányvonalak megállapításában, amelyek e feladatkörben újabb ösztönzést adnak. Több más szónok hasonló értelemben nyilat­kozott az értekezlet feladatairól. A német munkáltatók képviselője a balesetek elhárítá­sát a modern gazdasági irányítás és a gyakor­lati szociálpolitika legelőkelőbb és leghálá­sabb feladatának mondotta. A vállalkozók közreműködése a balesetek elhárításában nem nélkülözhető, a vezető szerep őket illeti meg, bár másrészről a munkások segítsége nélkülöz­hetetlen a balesetek számának hathatós csök­kentéséhez. A német munkásdelegátus azt kívánta, hogy a balesetek elhárítását mindenekelőtt vala­mennyi résztvevő, a hatóságok, a vállalkozók és a munkások gyakorlati együttműködésének eredményeként tekintsék. A szükséges intézke­déseket az üzemhelyeken automatikusan kell létesíteni. A munkásság a jövőben nem akar a balesetelhárító intézkedéseknek pusztán tárgya lenni, hanem fontosnak tartja, hogy egyenjogú tevékeny tényezőként működjék közre e fon­tos probléma megoldásán. A balesetelhárítás körébe be kell vonni a munkások egészségének ártó tényezők kiküszöbölését is. (Genf, május 31.) A nemzetközi munkaügyi értekezlet délután folytatta a balesetek meg­előzéséről szóló általános vitát. Nostitz német kormányképviselő behatóan ismertette az erről szóló német birodalmi törvényeket és hang­súlyozta, hogy a német kormány nagy öröm­mel látja e kérdést a kongresszus napirendé­nek pontjai között. Véleménye szerint ezen a téren nélkülözhetetlenek az állami kényszer­rendszabályok, de ugyanígy szükség van a munkáltatók és munkások jóakaratára is. Vá­zolta azt a haladást, amelyet a balesetek meg­előzése terén Németországban elértek és ama reményének adott kifejezést, hogy a kongresz­szusnak e munkálatai a világ minden részé­ben visszhangot fognak kelteni. Forstner osztrák munkásképviselő főképen a közlekedési balesetek megelőzésével foglalko­zott és az automatikus kapcsolószerkezetek be­vezetésének szükséges voltát hangoztatta. Befejezték az angol kommunista szervezke­dés ügyében indított vizsgálatot. Londoni táv­irat jelenti. Johnson­ Hicks belügyminiszter újságírók előtt megerősítette azokat a lapjelen­téseket, hogy a kommunista szervezkedés finanszírozásának megvizsgálása ügyében in­dított rendőri nyomozás befejezést nyert. A nyomozás elsősorban az Orosz Kereskedelmi Bankra és a Narodny Bankra terjed ki. A nyomozás anyagát most gyűjtik össze és a belügyminiszter erre vonatkozóan az alsóház pünkösdi szünetének végeztével részletesen nyilatkozni fog a parlamentben. "

Next