Népszava, 1929. március (57. évfolyam, 50–73. sz.)

1929-03-01 / 50. szám

2 csak az építőipari termelésben tengeti életét. Nem foglalják magukban ezek a számok a segédmunkások tízezreit és az építőiparral kapcsolatos szakmák munkásait és kisiparo­sait. Mintegy százezer ember exisztenciájá­ról van itt szó és a kormányzat olyan „bölcs­­mérséklettel" kezeli ezt az ügyet, hogy az már bőszítő. De nemcsak az építőipar szenvedi a tét­lenség nyomorúságát, hanem a többi ipar­ágakban is napról-napra való hanyatlást lá­tunk. Pedig nem igaz az, hogy nem lehetne segíteni, hogy nincs mód a borzalmas munkanélküliség enyhítésére. Bizonyos az, hogy ez a kormányrendszer nem tudja megoldani és nem is akarja meg­oldani a gazdasági élet súlyos problémáit. A kapitalizmus képtelen is arra, hogy kiküszö­bölje a folyton megismétlődő válságokat, hogy megszüntesse azt az anarchiát, amely voltaképen legfőbb lényege. Egy feudaliz­mussal súlyosbított kapitalizmus még kép­telenebb erre. De itt már nem is egy perio­dikusan vissza-visszatérő termelési zavarral, hanem állandósult tömegnyomorúsággal állunk szemben, amely méreteiben egyre nö­vekszik és hova­tovább fölbomlasztja az egész ország gazdasági életét. Ezt a bomlási folyamatot, amely a nagy­tömegeket a kétségbeesésbe és a pusztulásba kergeti, ez a most uralkodó rendszer képte­len f­öltartóztatni, de az mégis csak köteles-­ sége és meg is vannak hozzá az eszközei, hogy lassítsa ezt a folyamatot, hogy enyhít­sen a munkanélküliségen, hogy legalább idő­legesen megakassza a szörnyűséges gazda­sági züllést, hogy legalább egy időre maguk­hoz térjenek a dolgozó tömegek. Igen, köte­lessége s ezt a kötelességét teljesítenie kell. Nincs ma fontosabb és nagyobb problémája ennek az országnak, mint a munkanélküli-ség, mint a tömegnyomor és ha úgy kezelik ezt a kérdést, mint eddig, bürokratikus mó­don vagy sehogy se, ankétezésekkel vagy ígéretekkel, akkor ebből igen nagy bajok­ származnak. A kormánynak, a városoknak, a községek­nek nem lehet most sürgősebb feladatuk, mint a közmunkák megindítása. A főváros vezetőségének is szakítania kell az eddigi tempóval. Gyorsabb tempót kérünk! A fő­város rendkívüli közgyűlésén meg kell mon­daniuk, h­ogy akarják-e a gyorsabb tempót, akarnak-e segíteni. Ilyen borzalmasan nehéz tél után el kell következnie gyorsan, nagyon gyorsan a cselekvések idejének. Nem nyomorenyhítő, kegyes akciókat vá­runk, hanem munkát a munkátlanok szá­mára! Annyiszor hallottunk a túloldalról „a dolgozni akarók védelméről", hogy most szá­mon kell kérni tőlük: miért nem sietnek a dolgozni akarók védelmére? Százezerszámra élnek ebben az országban dolgozni akaró munkások. Miért nem védik meg őket az elveszejtő nyomorúságtól, miért nem segítet­­nek rajtuk? De ezek csak amolyan papiros­kérdések, nem várunk rá választ, mert tud­­juk a választ. Hanem arra a kérdésünkre mindenesetre választ követelünk, mégpedig nem szavakkal, hanem cselekedetekkel. Mi lesz a közműn­n­kákkal s ezek sorában a Máv­-beruházások­­kal? Mi lesz a munkanélküliek állami és községi támogatásával? Mi lesz azzal a két év előtti miniszterelnöki ígérettel, hogy most pedig jön a gazdasági élet szanálása? Munkát! Munkát! Munkát! NÉPSZAVA 1929 március 1. &­lad­­mBd­ Umm&my bővebb fülvilágosítást követel. Az utfrechtii lap szerkesztője valódiaknak mondja a leközös okmányokat. (Berlin, február 28.) A „Lokalanzeiger" amsterdami távirata szerint a holland kormány nem fog megelégedni a francia-belga titkos megállapodás ügyében közzétett francia, belga és angol cáfolattal, hanem további lépéseket fog tenni Parisban, Brüsszelben és Londonban­­ az ügy teljes tisztázása, érdekében. A holland kormány azzal a konkrét kérdéssel fordul majd a három érdekelt kormányhoz, mennyiben azo­nosítják magukat az 1927. évi szerződés isme­retes végrehajtási határozmányaival. A párisi, londoni és brüsszeli holland követ nem fogja elmulasztani annak megemlítését sem, hogy az „Utrechtsch Dagblad" leleplezései a holland közvéleményben határtalan izgalmat keltettek. (Hága, február 28.) Az „Utrechtsch Dagblad" főszerkesztője kijelenti, hogy a lapjában közzé­tett okmányokat teljes meggyőződéssel ma is valódiaknak vallja. Hozzáfűzi, hogyha komo­lyan tovább kételkednek az aláírások valódi­ságában, akkor az, aki neki az okmányokat megszerezte, hajlandó az okmányokat a Nép­szövetség elé terjeszteni az aláírások megvizs­gálása vég­ett. A holland külügyminisztert a közzététel egyáltalán nem lepte meg, mert már január vége óta tudott az okmányok tartal­l­máról. A holland kormány nemcsak az okmá­nyok tartalmáról tudott, hanem informálva volt arról is, hogy ezek az okmányok közzé fognak tétetni. A nyilatkozat, további része elmondja, hogy az okmányok a katonai tényezők brüsszeli ta­lálkozásán létrejött megállapodásokat foglal­ják magukban, hivatalos papíron íródtak és az összejövetel résztvevőinek aláírásával, vala­mint a belga miniszteri pecséttel vannak el­látva. Sk gáztámadás ellen nem lehet védekezni. A Népszövetségi Unióban a jövő háború borzalmait ecsetelik. • (London, február 28.) Az angol népszövetségi unió ülésén lord Halsbury a legsötétebb szí­nekben felvetelte a polgári­­ lakosság várható szenvedését a jövő háborújában. A legtöbb ha­talom — mondotta — óriási bombavető repülő­gépekkel rendelkezik, amelyekkel hadviselés esetén rögtön nyílt városokat bombázhatnak bizonyította, hogy egy határozott támadási területet nem lehet teljes biztonsággal meg­védeni. A borzalmak elhárítására csak egy eszköz van: elég erős légi haderő tartása, amelynek segítségével a rögtöni megtorlással lehessen fenyegetni, akkor majd kétszer is meg­gondolja az ellenség, mielőtt ártatlan polgárok életét tömegesen kioltaná. A megtorlással való fenyegetés hatályosságára fölemlítette, hogy ő maga 1916 karácsony­­áján egy repülőrajjal a Vogézekben tartózkodott, amidőn a németek­­egy elfogott angol kémet ki akartak végezni. Arra a fenyegetésre azonban, hogy az angolok rögtön tönkrebombázzák a legközelebbi német városokat, nem merték egy hajaszálát sem bántani. I Könyvek egy könyv körül. Földi Mihály. — Irta Révész Béla. — I. Földi Mihály uj könyve, „A láthatatlan út", n­ovelláskönyv. A regényíró novelláskönyve. Különös gyűjtemény, mert többfelől kínálja originalitásait, nemcsak az olvasó felé fordul­tan, de elénk sodorja az írói jellegzetességeket is, amiknek megvizsgálására célbeli vonzó­dással hajlunk. Problémás már az is, hogy a születetten ,epikus emlésű­ regényíró hogyan tudta elfo­gadni a novellakeret fegyelmét? Földi Mihály legtipikusabb írásai: nagy te­rületű könyvek, események hömpölygése, ame­lyek gát nélkül, áradva vonulhatnak át a fe­jezeteken, a befejezés deltájáig, ám a novella körülhatárolt akadályosság, pláne, ha terüle­tes könyvek matériáját akarjuk elhelyezni benne. Nagyon érdekes Földi Mihály novella­gyűjteménye ilyen szempontból is. 1. A regényíró a témák elé került, amikor érezte, hogy a kevés több, mint a sok. Az anyag, komprimáltan inkább villódzik, megjobban, tűztaraját fölveti, mintha föloldó részletezés-Bei regén-­t írna a mondanivalóból. A novella nem alkuszik, patikárius adago­lással vegyíti a motívumokat és ha tökéletes a laborálás, bizonyos, hogy a legtetejét adja az írásnak. Szépen megáhít­ott­ gondolatait sokszor úgy gondolja el az író, mint a költő a szonettet és ilyenkor irt Balzac novellát, Shakespeare szonettet. Földi Mihály könyvében vannak elbeszélé­sek, amelyek kiválóságai a rangos magyar­novellairodalomnak; az epikus feszülő ereje marasztalni tudta magát a keret mögé és annál­­vehemensebb, amit koncentrált megmarkolás­sal ráhajít az olvasó képzeletére, idegzetére. Majd rámutatunk ezekre a novellákra. De a­­ regényíró írta ezt a novelláskönyvet. A forma áttörik, a méret tovább száguldana, a zárópont i­j fejezetek elé emelkednék és a viharzó töre­dékek külön kö­nyve felé kívánkoznak ... 2. Abszolút novellák, földobbanó skizzek, el­akadt regények, huszonnégyszer próbálják ki és főként mérgezett gázokkal fognak támadni. A London fölött megtartott légi gyakorlat be­az olvasó figyelmét ebben a könyvben. Huszon­négy téma, a nagy könyvek mellett. Földi Mihály regényei föltárják az író kép­zeletvilágát, megmutatják a birokramenő vér­tezetét, gondolathorizontjainak határait, a di­menziók határtalanságáig, de valahogy érez­zük, a megnyilatkozásnak még fölfűtöttebb vágya nyalábolhatta össze „A láthatatlan út" írásait. Földi Mihály tovább fogja írni a regényeit, de a nagy porciók lehengergetése után és előtt, a vérbeli író Narkissos-kedvével, sietve, újra és újra, annyi felől kitakaródzóan, így is, meg­mutatni akarja magát. A regényíró bizonyára kitűzte már ener­giája elé a témaproblémát, amiért egyirányú meneteléssel, annyi ideig kell törni, áldozni, kitartani, ám körüljárják a más sugallatok, más motívumok és közbül: novella, skizz, töre­dék lesz a regénymatériákból, mert kevés az egy élet annak, aki zsúfolt életek zaklató his­tóriáit hordozza magán. Különös novelláskönyv. Súlyosabb, mint a másfajta elbeszéléskötetek. Talán illusztrációs­ albumnak is lehetne mon­dj­a-­­, a regényíró köré, aki becsvággyal kí­vánja, hogy pillantsák meg, tudják őt körül­fogottan a témazúgással, amíg az egy­ témát írja... 3. Földi Mihály új könyvének ez a téma­zajlás, a legkarakteresebb tulajdonsága. Nem arra gondolunk, mennyire literatura, ami gondolat, mennyire erő, ami szenvedélyes­ség, mennyire élet, ami megfigyelés, erről írtunk fönt és írunk lent, de azt akarjuk észrevenni, mennyire egységes szellem jelöli meg Földi Mihály témáit, jellegzetesség, ami különválasztja alakját a mai magyar írók galériájában. Magyar író, akinek nemzetközi a szemlődése, egyetemességre gondol a gondolata és ami érzés mozdul rajta, mindenkiért mozdul. Persze, hogy lelkedzett a magyar író, Földi Mihály. A hangszerelése hajlékony és barbár; lírát és brutalitást tud f­ölcsendesíteni a ki nem pallérozott szókincsből. A tónusai, ame­lyek fölkomorlanak, kihevülnek az alakjai körül, magyar napfényből, rekkenőből kerül­nek a palettára, d­e a­ témái, csaknem vala­mennyi, túlsz­éled­nek a faji határokon. Körül­belül az egyetlen író közöttünk, akinek érdek­lődése olyformán kutatja az embert, hogy nincs geográfiai színezete, csupán ember, nem­zetközi, másképen: emberi. Pénz, Család, Morál, Művészet, Nemiség, Karrier, Társadalom és a­ többi internacionális élet jelenségek termékenyítik meg Földi Mihály írói képzeletét; mondanivalói épp úgy min­tázzák a német, a francia embert,­­mint az embert, aki olasz ,vagy magyar miliőben él; földerítései, ítéletei a­ mindenki lelkét világít­ják, kifordítják és a fölharsogatott figurái, ha magyarul megszólalnak, mondhatnák az em­beri eredót angolul vagy oroszul is. Nagyon is idetartozik Földi Mihály munka­módja. A mód, az állapot, a mentalitás, az írói megszállottság, amivel a fiatal Földi könyvtár­nyi könyveit megírta és írja. Új típus a magyar írók galériájában. Nálunk az öregecske írónak is egy-két könyv, a fejealja, amire aludni tér. A harmincnégyéves Földi Mihály mögött már emelik a gúlát a nagy regényei és acélos tolla előtt a könyvek dandárja, amiket okvet­len meg fog írni, ha annyi regényt komprimál bele az egy darab novellás könyvébe. A francia írókra gondolunk, de a művé­szekre is, Rodin vállalt nagyszerű robotjára, amellyel fölteremtette maga körül a múzeumo­kat és telik alkotásaiból a külföldi múzeumok­számára is, Bourdellere, aki tíz műtermében dolgozik és teleszórja tízméteres monumentu­maival a metropolisok tereit. Ebben a hazában írják, az írók, a ciklusokat is. Zolát emleget­jük, de még inkább Balzacot, akihez hasonlít­juk Földi Mihály termelő svungját. Balzac fiatalsága produkálta úgy a könyveket, mint ahogyan a fiatal Földi írja a regény után a re­gényt. Balzac magánélete torlaszokkal az útját állta, hogy a belepett író kedve szerint dolgoz­zék, de áttört az akadályain. Földit lefogja a redakciós könyörtelenség, a tíz kezét is, ha több volna, mint kettő, elzsákmányolná a muszáj és átszakítja magát a gátakon. De hasonlít Bal­zachoz úgy is, hogy a témája csupán az ember, a minden fajtát reprezentáló ember, akinek színezetén túl, beljebbről, feltükröződik a psziché: Morálról, Családról, Pénzről, Karrier­ről, Társadalomról és a többiekről. (Befejező közlemény következik.)

Next