Népszava, 1929. március (57. évfolyam, 50–73. sz.)
1929-03-01 / 50. szám
MM 1929 március 1. NÉPSZAVA Ahogy ők a békét csinálják •• Természetesen róluk van szó, az imperialista és állig fegyverzett kapitalista hatalmakról is azokról a módszerekről, arról a kétarcú politikáról, amivel a békét csinálják. Ma már nem is kell olyan nagyon beszélni arról a módszersorozatról, amit alkalmazásba vesznek, mert a nyíltszemű világ amúgy is jól látja, hogyan csinálják ezek a katonai hatalmasságok a békét — ami lassan, de biztosan a háború szerencsétlenségeibe viheti megint a fél világot. A népek jól tudják immár, hogy a kapitalistaimperialista hatalmaknak ebben a békepolitikájában nincs valami sok szemérem. Szónoklatokban és ártalmatlan aktákban még csak beszélnek valahogy a békéről, egyébként azonban hol suttyomban, hol leplezetlenül a háborút készítik elő. Láthattuk ennek bizonyságait az elmúlt hónapokban is. Az egyik hónapban megkötötték az angol-francia flottaegyezményt és a másikban tüntető jámborsággal rendezték meg a párisi békeparádét. Egyik hónapban aláírják a Kellogg-paktumot, de nincs olyan hónap, amelynek egyik napját is elmulasztanák a fegyverkezés előmozdítására, és amellett természetesen elküldik delegátusaikat Genfbe, hogy munkálkodjanak az általánoslefegyverezést előkészítő értekezlet létrehozásán. Ez a kétarcú politika mutatta meg most megint az igazi képesselét. Azt, amelyik tele van a fegyverkezés és a háborúelőkészítés bűneinek kiütéseivel. Pedig ez az, amit olyan aggódó gondossággal szoktak takargatni. A Népszavában is napok óta közöljük a híreit annak a nemzetközi botránynak, amely a francia-belga, illetve az angol-belga katonai szerződés leleplezése nyomán tört ki és amely a legnagyobb hivatalos erőfeszítésekre sem akar elsimulni. Röviden összefoglalva a dolgot, a következőikről van szó: Egy hollandiai, utrechti napilap múlt heti számának egyikében két aktát közölt. Az egyik az 1920-ban kötött francia-belga katonai szerződést tartalmazza, a másik pedig ennek a szerződésnek az értelmezését, amely egyben az angol-belga katonai egyezményt is jelenti s amely 1927 júliusában íratott alá. A két aktából azt lehet kivenni, hogy a szerződésnek különösen Németország ellen van támadó jellege. Ámde a holland közvéleményt ez a leleplezés leginkább azért háborította föl, mert a szerződésből és magyarázatából félreérthetetlenül azt olvashatta ki, hogy háborús konfliktus esetéin épp úgy meg akarják sérteni Hollandia semlegességét, mint ahogy 1914-ben a német hadsereg gázolt át Belgiumon és ezzel együtt minden semlegességi szerződésen. A németek szerepét most az egyesült francia-belga-angol haderő venné át, nem kevesebb kíméletességgel, mint ahogy az minden semlegesség megsértésénél történni szokott. Hangsúlyozni kell, hogy itt nem következtetésekről, hanem világos rendelkezésekről van szó, amelyeket félreérteni nem lehet. De a háború után tíz esztendővel bőszítően is hat a puszta olvasása az ilyen okiratoknak, amikor a nyilvánosság elé teregetik őket. Amikor a béke biztosításáról szeretne olvasni a békét rhító világ, akkor olyan egyezményekről kell tudomást vennie, mint például ezek is, hogy a francia hadsereg ilyen és ilyen irányban, ilyen és ilyen erőkkel fog fölvonulni s hogy a francia arcvonal balszárnyát a belga, ennek b balszárnyát pedig az angol hadsereg fogja alkotni — de már mélyen bent Hollandia területén. Európa és Amerika sajtóján természetesen napok alatt átremeg az ilyen botránynak az izgalma és izgatódnak nemcsak az érdekelt népek, hanem a leleplezett kormányok is. Azóta az angol kormány már elővette az ilyen esetben mindig rosszul bevált fanyar előkelőségét és csak annyit mond, hogy semmiféle szerződésről nem tud semmit. A francia kormány már izgatottabban cáfol. A belga külügyminiszter pedig annyira elveszti önuralmát és nyugalmát, hogy valósággal legorombitja az újságot, amely a két aktát közli és azzal biztatja népét és nemzetét, hogy az egész ügy közönséges hazugság. Nagyon érdekes, egyben jellemző is azonban, hogy az izgatott cáfolatokat a holland kormány nem vette tudomásul és nem vette tudomásul az utrechti lap sem. A holland kormány mozgásba hozza diplomáciáját és a leközött szerződésben érdekelt három kormánynál fölvilágosításokat kér, a holland közvélemény pedig és vele együtt Európa sok államának közvéleménye azt gondolja, hogymentsei merészebben és izgatottabban tagadnak, annál bizonyosabb, hogy ezt a katonai szerződést és a kiegészítő pótegyezményeket megkötötték. De legerőteljesebben kitart, a szerződések létezése, mellett az utrechti újság. A cáfolatokra azt írja, hogy „mi, akik az autentikus aktákat a saját szemünkkel láttuk, az érdekelt kormányok cáfolataira csak vállvonogatással felejthetünk". Hozzá kell fűzni ehhez, hogy az angol-francia flottaegyezmény létezését is tagadták, amikor egy amerikai lap leleplezte, de az érdekelteknek hamar be kellett vallaniuk, hogy az egyezményt igenis megkötötték. És nem feledkezhetik meg senki arról sem, hogy ezek az államok természetesen nem mutatták be a megkötött szerződéseket a Népszövetségnek, holott nagyon jól tudják, hogy minden népszövetségi tagállam köteles a nemzetközi szerződéseket bemutatni, illetve a Népszövetségnél elhelyezni. Hát persze, ez is, meg a hollandi lap leleplezése is csak futó kényelmetlenség az érdekelt kormányok számára. És könnyen el fogják viselni, mert ahol felelőségre lehetne netán vonni őket, a Népszövetségben ők az urak és az uszályukhoz tartozó komponistákkal együtt könnyen megakadályozzák azt is, hogy egy ilyen felelősségrevonás egyáltalában napirendre kerülhessen. Azt azonban nem akadályozhatják meg, hogy a világ tisztán láthasson, hogy megismerje Jánus-arcuk másik felét is s hogy ujabb és újabb bizonyítékokból lássa, amit különben is régen tud, hogy Kelloggpaktum, békeparádék és az ezekkel egyenértékű szónoki fogadkozások csak a háborúrakészülődés, az állandó fegyverkezés takarójául szolgálnak. Az imperializmusba fejlődött kapitalista mohóság nem nyugszik. Állandó fészkelődése itt van a szemünk előtt, mint egy megszakítatlan folyamat. S mialatt ez a katasztrofális szenvedély lakásszámra termeli a barátsági szerződéseket, a viszályokat eldöntő nemzetközi fórumokat, az egyeztető és a békítő világbíróságokat, suttyomban csinálja a régi dolgokat, a katonai szerződéseket, a támdások terveit és ha van ebben valami új, csak a gázháború pokoli eszközei, amelyek a legborzasztóbb világgyilkosság feladatainak elvégzésére hivatottak. Erről is beszél az utrechti újság leleplezése. Hogy miképen is csinálják ők, a világ hatalmasai azt a békét, amelyből csak pusztulás és kárhozat származhatik a népekre, ha idejekorán meg nem ragadják a gonosz kezeket!... Kina ratifikálta a Kellogg-paktumot. Ikért akar kilépni a Népszövetségitől? (Nanking, február 26.) A nankingi nacionalista kormány tegnap ratifikálta a Kelloggpaktumot. A központi kormányzótanács ezzel egyidejűen komolyan mérlegelte Nzuufo miniszter javaslatát, hogy Kina lépjen ki a Népszövetségből. Úgy látszik, hogy a kínai nemzeti kormány a háborúellenes szerződésnek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít, mint a népszövetségi tagságnak. (Genf, február 28.) A Népszövetség titkári hivatalában egyelőre még teljes bizonytalanság uralkodik abban a kérdésben, várjon a kínai nemzeti kormány valóban megvalósítja-e szándékát és kilép-e a Népszövetségből!" Ezzel az indítvánnyal tudvalevően Szunfo vasútügyi miniszter, a kínaiak nemzeti hősének, Szun-Yat Szerinek egyetlen fia állt elő, akinek politikai befolyása a nankingi nemzeti kormányban meglehetősen nagy. A nankingi kormány elkedvetlenedését egyébként azzal magyarázzák, hogy Kína népszövetségi tanácstagságát a múlt év szeptemberi közgyűlésén nem újították ateg. Genfben most már csak abban reménykednek, hogy Avend, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főtitkára, aki jelenleg Pekingben tartózkodik, végül mégis csak rá fogja venni a kínai kormányt szándéka megmásítására. Avenol Albert Thomas-val, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatójával együtt utazott Kínába, hogy tanulmányozza az ottani viszonyokat. Thomas, aki néhány nappal ezelőtt érkezett vissza Genfbe, a múlt héten még úgy nyilatkozott, hogy Kina a lenrhathatósabban támogatja a Népszövetséget. Kina népszövetségi tagságának kérdése véglegesen természetesen csak a Népszövetség szeptemberi teljes közgyűlésén fog eldőlni. A Népszövetség titkári hivatala bízik abban, hogy Avenol fáradozásainak meglesz az eredménye, már csak azért is, mert Avenol közvetlen egyéniségre hamar megnyerte az illetékes kínai tényezők szimpátiáját. A szombathelyi a közmunkák azonnali A szombathelyi szakszervezeti bizottság szerdán nagy munkanélküligyűlést tartott, amelyen részt vett a város mintegy 400 munkanélküli munkása. Gáspár József elvtárs, a gyűlés elnöke megokolta a gyűlés egybehívását, majd Avar István elvtárs, a helyi szakszervezeti bizottság elnöke beszélt arról a nagy munkanélküliségről, amely Szombathelyen is többszáz munkást tett kenyörtelenné. Előadásában rámutatott arra, hogy a szanálás nem hozta meg azt az eredményt, amelyet vártak. A kormány beruházási programjának egyáltalán nincs eredménye, mert ha valóban végrehajtották volna mindazt, amit megígértek, ennek minden város munkássága hasznát látta volna. Vass József népjóléti miniszter, Szombathely város képviselője és díszpolgára lejöhetne ide — mondotta Avar elvtárs —, hogy meggyőződhessen arról, hogy milyen megdöbbentően nagy a munkanélküliség ebben a városban. A kormány ahelyett, hogy munkaalkalmat teremtene, fürdőügyi javaslattal foglalkozik és a sajtót akarja elnémítani. (A kiküldött rendőrtisztviselő itt szómegvonással fenyegetődzött, amire az elvtársak lelkesen tüntettek a Népszava mellett.) Amikor a rend ismét helyreállt, Nagy Sándor elvtárs a festők, Horváth Aladár elvtárs a famunkások. Kulik Károly elvtárs a cipészek és bérmunkások, Gombkötő Ferenc az építőmunkások. Vámper József a vasmunkások részéről terjesztették elő a munkanélküliségről szóló adataikat. Vámper József elvtárs határozati javaslatot munkanélküliek megindítását követelik, nyújtott be, amelyben a munkanélküliek gyűlése fölhívja Szombathely város tanácsának figyelmét arra, hogy gondoskodjék a közmunkák azonnali megindításáról, amelynél vegye figyelembe a helyi vállalkozókat, kisiparosokat és kiskereskedőket. A vállalkozóknak tegyék kötelességéve, hogy amíg helybeli munkás munka nélkül van, addig más községbeli munkást ne alkalmazzanak. A határozati javaslatot egyhangúlag elfogadták, majd küldöttséget választottak, amely küldöttség a polgármester távolléte miatt dr. Mészáros Hugó városi főjegyzőnek adta át, aki ígéretet tett, hogy a munkanélküliek kérését illetékes helyre juttatja. A Népszava ellen készült a hírhedt sajtónovella. A jogos védelem és a kötelesség parancsa: Álljon minden szociáldemokrata munkás épszava mellé! Albertfalva nagyközség a fővároshoz kíván csatlakozni. Albertfalva nagyközség képviselőtestületi ülése, amelyet szerdán tartottak meg, egyhangúlag elhatározta, hogy kérni fogja a vármegyétől való függetlenítését és Budapest fővároshoz való csatolását. A vármegye, értesülésünk szerint, nem ellenzi Albertfalvának a vármegyei kötelékből való kiválását, ha a főváros a csatlakozáshoz szintén hozzájárul. Albertfalvát 1809-ben alapította a ráckevei koronauradalom és azóta teljesen összeépült a fővárossal.