Népszava, 1929. március (57. évfolyam, 50–73. sz.)

1929-03-01 / 50. szám

MM 1929 március 1. NÉPSZAVA Ahogy ők a békét csinálják ••­­ Természetesen róluk van szó, az imperialista és állig fegyverzett kapitalista hatalmakról is azokról a módszerekről, arról a kétarcú poli­tikáról, amivel a békét csinálják. Ma már nem is kell olyan nagyon beszélni arról a módszer­sorozatról, amit alkalmazásba vesznek, mert a nyíltszemű világ amúgy is jól látja, hogyan csinálják ezek a katonai hatalmasságok a bé­két — ami lassan, de biztosan a háború szeren­csétlenségeibe viheti megint a fél világot. A népek jól tudják immár, hogy a kapitalista­imperialista hatalmaknak ebben a békepoliti­kájában nincs valami sok szemérem. Szónok­latokban és ártalmatlan aktákban még csak beszélnek valahogy a békéről, egyébként azon­ban hol suttyomban, hol leplezetlenül­ a há­borút készítik elő. Láthattuk ennek bizonysá­gait az elmúlt hónapokban is. Az egyik hó­napban megkötötték az angol-francia flotta­egyezményt és a másikban tüntető jámborság­gal rendezték meg a párisi békeparádét. Egyik hónapban aláírják a Kellogg-paktumot, de nincs olyan hónap, amelynek egyik napját is elmulasztanák a fegyverkezés előmozdítá­sára, és amellett természetesen elküldik dele­gátusaikat Genfbe, h­ogy munkálkodjanak az általános­­lefegyverezést előkészítő értekezlet létrehozásán. Ez a kétarcú politika mutatta meg most megint az igazi képesselét. Azt, amelyik tele van a fegyverkezés és a háborúelőkészítés bűneinek kiütéseivel. Pedig ez az, amit olyan aggódó gondossággal szoktak takargatni. A Népszavában is napok óta közöljük a hí­reit annak a nemzetközi botránynak, amely a francia-belga, illetve az angol-belga katonai szerződés leleplezése nyomán tört ki és amely a legnagyobb hivatalos erőfeszítésekre sem akar elsimulni. Röviden összefoglalva a dolgot, a következőikről van szó: Egy hollandiai, utrechti napilap múlt heti számának egyikében két aktát közölt. Az egyik az 1920-ban kötött francia-belga katonai szerződést tartalmazza, a másik pedig ennek a szerződésnek az értel­mezését, amely egyben az angol-belga katonai egyezményt is jelenti s amely 1927 júliusában íratott alá. A két aktából azt lehet kivenni, hogy a szerződésnek különösen Németország ellen van támadó jellege. Ámde a holland köz­véleményt ez a leleplezés leginkább azért há­borította föl, mert a szerződésből és magyará­zatából félreérthetetlenül azt olvashatta ki, hogy háborús konfliktus esetéin épp úgy meg akarják sérteni Hollandia semlegességét, mint ahogy 1914-ben a német hadsereg gázolt át Belgiumon és ezzel együtt minden semleges­ségi szerződésen. A németek szerepét most az egyesült francia-belga-angol haderő venné át, nem kevesebb kíméletességgel, mint ahogy az minden semlegesség megsértésénél történni szokott. Hangsúlyozni kell, hogy itt nem követ­­keztetésekről, hanem világos rendel­kezésekről van szó, amelyeket félreérteni nem lehet. De a háború után tíz esztendővel bőszítően is hat a puszta olvasása az ilyen okiratoknak, ami­kor a nyilvánosság elé teregetik őket. Amikor a béke biztosításáról szeretne olvasni a békét r­hító világ, akkor olyan egyezményekről kell tudomást vennie, mint például ezek is, hogy a francia hadsereg ilyen és ilyen irányban, ilyen és ilyen erőkkel fog föl­vonulni s hogy a francia arcvonal balszárnyát a belga, ennek b balszárnyát pedig az angol hadsereg fogja al­kotni — de már mélyen bent Hollandia terü­letén. Európa és Amerika sajtóján természetesen napok alatt átremeg az ilyen botránynak az izgalma és izgatódnak nemcsak az érdekelt népek, hanem a leleplezett kormányok is. Azóta az angol kormány már elővette az ilyen esetben mindig rosszul bevált fanyar előkelő­ségét és csak annyit mond, hogy semmiféle szerződésről nem tud semmit. A francia kor­mány már izgatottabban cáfol. A belga kül­ü­gyminisz­ter pedig annyira elveszti önural­mát és nyugalmát, hogy valósággal legorom­bitja az újságot, amely a két aktát közli és azzal biztatja népét és nemzetét, hogy az egész ügy közönséges hazugság. Nagyon érdekes, egyben jellemző is azonban, hogy az izgatott cáfolatokat a holland kormány nem vette tudo­másul és nem vette tudomásul az utrechti lap sem. A holland kormány mozgásba hozza diplo­máciáját és a leközött szerződésben érdekelt há­rom kormánynál föl­vil­ágosítá­sokat kér, a holland közvélemény pedig és vele együtt Európa sok államának közvéleménye azt gon­dolja, hogy­­mentsei merészebben és izgatottab­ban tagadnak, annál bizonyosabb, hogy ezt a katonai szerződést és a­ kiegészítő pótegyezmé­nyeket megkötötték. De legerőteljesebben ki­tart, a szerződések létezése, mellett az utrechti újság. A cáfolatokra azt írja, hogy „mi, akik az autentikus aktákat a saját szemünkkel lát­tuk, az érdekelt kormányok cáfolataira csak vállvonogatással felejthetünk". Hozzá kell fűzni ehhez, hogy az angol-francia flottaegyezmény létezését is tagadták, amikor egy amerikai lap leleplezte, de az érdekeltek­nek hamar be kellett vallaniuk, hogy az egyez­ményt igenis megkötötték. És nem feledkez­hetik meg senki arról sem, hogy ezek az álla­mok természetesen nem mutatták be a meg­kötött szerződéseket a Népszövetségnek, holott nagyon jól tudják, hogy­­ minden népszövetségi tagállam köteles a nemzetközi szerződéseket bemutatni, illetve a Népszövetségnél elhelyezni. Hát persze, ez is, meg a hollandi lap leleple­zése is csak futó kényelmetlenség az érdekelt kormányok számára. És könnyen el fogják viselni, mert ahol felelőségre lehetne netán vonni őket, a Népszövetségben ők az urak és az uszályukhoz tartozó komponistákkal együtt könnyen megakadályozzák azt is, hogy egy ilyen felelősségrevonás egyáltalában napi­rendre kerülhessen. Azt azonban nem akadá­lyozhatják meg, hogy a­ világ tisztán láthasson, hogy megismerje Jánus-arcuk másik felét is s hogy ujabb és újabb bizonyítékokból lássa, amit különben is régen tud, hogy Kellogg­paktum, békeparádék és az ezekkel egyen­értékű szónoki fogadkozások csak a h­áborúra­készülődés, az állandó fegyverkezés takarójául szolgálnak. Az imperializmusba fejlődött ka­pitalista mohóság nem nyugszik. Állandó fész­kelődése itt van a szemünk előtt, mint egy megszakítatlan folyamat. S mialatt ez a ka­­tasztrofális szenvedély lakásszámra termeli a barátsági szerződéseket, a viszályokat eldöntő nemzetközi fórumokat, az egyeztető és a békítő világb­íróságokat, suttyomban csinál­ja a régi dolgokat, a katonai szerződéseket, a támdások terveit és ha van ebben valami új, csak a gáz­háború pokoli eszközei, amelyek a legborzasz­tóbb világgyilkosság feladatainak elvégzésére hivatottak. Erről is beszél az utrechti újság leleplezése. Hogy miképen is csinálják ők, a világ hatal­masai azt a békét, amelyből csak pusztulás és kárhozat származhatik a népekre, h­a ideje­korán meg nem ragadják a gonosz kezeket!... Kina ratifikálta a Kellogg-paktumot. Ik­ért akar kilépni a Népszövetségitől? (Nanking, február 26.) A nankingi naciona­lista kormány tegnap ratifikálta a Kellogg­paktumot. A központi kormányzótanács ezzel egyidejűen komolyan mérlegelte Nzuufo mi­niszter javaslatát, hogy Kina lépjen ki a Nép­szövetségből. Úgy látszik, hogy a kínai nemzeti kormány a háborúellenes szerződésnek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít, mint a nép­szövetségi tagságnak. (Genf, február 28.) A Népszövetség titkári hi­vatalában egyelőre még teljes bizonytalanság uralkodik abban a kérdésben, várjon a kínai nemzeti kormány valóban megvalósítja-e szán­dékát és kilép-e a Népszövetségből!" Ezzel az indítvánnyal tudvalevően Szunfo vasútü­gyi miniszter, a kínaiak nemzeti hősének, Szun-Yat Szerinek egyetlen fia állt elő, akinek poli­tikai befolyása a nankingi nemzeti kormány­ban meglehetősen nagy. A nan­kingi kormány elkedvetlenedését egyébként azzal magyaráz­zák, hogy Kína népszövetségi tanácstagságát a múlt év szeptemberi közgyűlésén nem újították ateg. Genfben most már csak abban remény­kednek, hogy Avend­, a Nemzetközi Munka­ügyi Hivatal főtitkára, aki jelenleg Pekingben tartózkodik, végül mégis csak rá fogja venni a kínai kormányt szándéka megmásítására. Avenol Albert Thomas-val, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatójával együtt uta­zott Kínába, hogy tanulmányozza az ottani viszonyokat. Thomas, a­ki néhány nappal ezelőtt­ érkezett vissza Genfbe, a múlt héten m­ég úgy nyilatkozott, hogy Kina a lenrhatható­sabban támogatja a Népszövetséget. Kina nép­szövetségi tagságának kérdése véglegesen ter­mészetesen csak a Népszövetség szeptemberi teljes közgyűlésén fog eldőlni. A Népszövetség titkári hivatala bízik abban, hogy Avenol fáradozásainak meglesz az eredménye, már csak azért is, mert Avenol közvetlen egyéni­ségre hamar megnyerte az illetékes kínai ténye­zők szimpátiáját. A szombathelyi a közmunkák azonnali A szombathelyi szakszervezeti bizottság szer­dán nagy munkan­élküligyű­lést tartott, ame­lyen részt vett a város mintegy 400 munka­nélküli munkása. Gáspár József elvtárs, a gyű­lés elnöke megokolta a gyűlés egybehívását, majd A­var István elvtárs, a helyi szakszerve­zeti bizottság elnöke beszélt arról a nagy munkanélküliségről, amely Szombathelyen is többszáz munkást tett kenyörtelenné. Előadásá­ban rámutatott arra, hogy a szanálás nem hozta meg azt az eredményt, amelyet vártak. A kormány beruházási programjának egyálta­lán nincs eredménye, mert ha valóban végre­hajtották volna mindazt, amit megígértek, ennek minden város munkássága hasznát látta volna. Vass József népjóléti miniszter, Szom­bathely város képviselője és díszpolgára le­jöhetne ide — mondotta Avar elvtárs —, hogy meggyőződhessen arról, hogy milyen megdöbbentően nagy a munka­nélküliség ebben a városban. A kormány ahelyett, hogy munkaalkalmat te­remtene, fürdőügyi javaslattal foglalkozik és a sajtót akarja elnémítani. (A kiküldött rendőrtisztviselő itt szómegvonással fenyege­tődzött, amire az elvtársak lelkesen tüntettek a Népszava mellett.) Amikor a rend ismét helyreállt, Nagy Sándor elvtárs a festők, Hor­váth Aladár elvtárs a famunkások. Kulik Ká­roly elvtárs a cipészek és bérmunkások, Gomb­kötő Ferenc az építőmunkások. Vámper József a vasmunkások részéről terjesztették­ elő a munkanélküliségről szóló adataikat. Vámper József elvtárs határozati javaslatot munkanélküliek megindítását követelik, nyújtott be, amelyben a munkanélküliek gyű­lése fölhívja Szombathely város tanácsának figyelmét arra, hogy gondoskodjék a közmunkák azonnali meg­indításáról, amelynél vegye figyelembe a helyi vállalkozó­kat, kisiparosokat és kiskereskedőket. A vállal­kozóknak tegyék kötelességéve, hogy amíg helybeli munkás munka nélkül van, addig más községbeli munkást ne alkalmazzanak. A határozati javaslatot egyhangúlag el­fogadták, majd küldöttséget választottak, amely küldöttség a polgármester távolléte miatt dr. Mészáros Hugó városi főjegyzőnek adta át, aki ígéretet tett, hogy a munkanélkü­liek kérését illetékes helyre juttatja. A Népszava ellen készült a hírhedt sajtónovella. A jogos védelem és a köte­lesség parancsa: Álljon min­den szociáldemokrata munkás épszava mellé! Albertfalva nagyközség a fővároshoz kíván csatlakozni. Albertfalva nagyközség képviselőtestületi ülése, amelyet szerdán tartottak meg, egyhan­gúlag elhatározta, h­ogy kérni fogja a várme­gyétől való függetlenítését és Budapest fővá­roshoz való csatolását. A vármegye, értesü­lésünk szerint, nem ellenzi Albertfalvának a vármegyei kötelékből való kiválását, ha a fő­város a csatlakozáshoz szintén hozzájárul. Albertfalvát 1809-ben alapította a ráckevei koronauradalom és azóta teljesen összeépült a fővárossal.

Next