Népszava, 1929. május (57. évfolyam, 98–120. sz.)
1929-05-01 / 98. szám
2 NÉPSZAVA 1929 május 1. Meengedéi tények a vagyonos osztályoknak. Szenvedélyes adóügyi vita a parlamentben. - A dolgozókat megnyomorító adóterheken a pénzügyminiszter szerint „egyelőre nem lehet könnyíteni". - A soksok milliót fölemésztő reprezentációs költségeket, az előkelő bankárok megsegítésére szánt óriási összegeket mindig elő tudja teremteni a kormány. A képviselőház keddi ülését délelőtt 10 órakor nyitotta meg Almásy elnök. A napirend értelmében Gál Jenő (demokrata) megindokolta a rehabilitáció érdekében indítvány alakjában benyújtott javaslatát. Ha — mondotta — bírói tévedés történt, vagy államérdek követeli, hogy valaki visszatérhessen a társadalomba, akkor törvény útján kell lehetővé tenni, hogy az elítélt ne úgynevezett államfői kegyelem, hanem igazságszolgáltatás útján „térhessen vissza a társadalomba". Hivatkozott arra, hogy több külföldi államban már törvényes intézkedés van a rehabilitációról. Fejtegette, hogy örökre szóló bűn nincs, mert ami ma igazság, nagyon kérdéses, hogy holnap is igazság lesz-e. Úgy gondolja, hogy az ítélőtáblák elé lehetne járulni revízió céljából és ezek a bírói fórumok zárt ülésén tárgyalnának. Zsitvay igazságügyminiszter időelőttinek és ezért tárgyalásra alkalmatlannak minősítette Gál indítványát. Egyúttal jelezte, hogy az igazságügyminisztérium foglalkozik egy rehabilitációs törvényalkotás előkészítésével. Elismerte annak a krisztusi fölfogásnak igazságosságát, hogy aki egyszer megbűnhődött, azután már ne legyen hátránya abból, ha „megtévedt". • (Propper Sándor: „Igen, de nálunk nyilvántartják!") Helyteleníti, hogy ha valaki büntetését már kitöltötte, neon tud erkölcsi bizonyítványt szerezni. A belügyminiszternek erre vonatkozó rendelete nem elégíti ki. A rehabilitációnál a legjobb gyakorlati megoldásra fog törekedni és nem fogják politikai szempontok vezetni. Már előre jelezte, hogy nem jogot, hanem inkább csak lehetőséget kíván megadni a rehabilitációra. Kérte Gált, vonja vissza indítványát. Gál Jenő kijelentete, hogy megnyugtatják az igazságügyminiszter szavai és azok alapján visszavonta indítványát. Ezután a föld-, vagyon- és kereseti adóról, valamint a közadók kezeléséről szóló törvények módosítása tárgyában benyújtott javaslatot tárgyalták. Őrffy egységespárti előadó ismertette és ajánlotta elfogadásra a javaslatot. Közben elismerte, hogy a javaslat főként az agráriusok adóterhei tekintetében jelent engedményeket A kormánytöbbség a javaslatot általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalásnál, a címmel Farkas István elvtárs megállapította, hogy a javaslat nem annál az adónál visz keresztül enyhítést, amelynél leginkább szükség volna, nem a legszegényebb néposztályt sújtó adóleszállításra törekszik a kormány. A javaslat csak mellékesen és egészen helytelenül vonatkozik a dolgozókra és az egész gazdasági életet bénító forgalmiadóra. A pénzügyminiszter szerint a forgalmiadót nem lehet eltörölni. Pedig az enyhítésekre leginkább ráutalt szegény emberek és az egész közgazdaság érdekében elsősorban a forgalmi adót kellene megszüntetni. E célból javasolta, hogy már a javaslat címében tüntessék föl, hogy a javaslat a forgalmiadó eltörlésére is kiterjed. Wekerle pénzügyminiszter „fölöslegesnek" minősítette a javaslat címének megváltoztatását, hivatkozással arra, hogy a forgalmi adó megszüntetése céljából benyújtandó módosítást úgy sem fogadja majd el. A kormánytöbbség a javaslat eredeti címét fogadta el és Farkas elvtárs módosító indítványát elvetette. Az 1. szakasznál, amely az agráriusok érdekében leszállítja a földadó kulcsát, Farkas István elvtárs rámutatott arra, hogy ez az adóleszállítás sem a mezőgazdasági széles néprétegek, a kisexisztenciák, a törpebirtokosok terheit enyhíti. A kormányzat nem akar tudni ebben a vonatkozásban sem a fokozatos adózás rendszeréről, amely elől pedig modern törvényhozásoknak nem szabad elzárkózniuk. Azoknak, akiknek a földből csak nagyon kicsinyke jövedelmük van, sokkal kevesebb terhet lehet viselniök, mint azoknak, akik kedvezőbb vagyoni viszonyaiknál fogva sokkal nagyobb teherviselő képességűek. Olyan rendelkezést kell beiktatni a javaslatba, amely legalább a szerény létminimumot biztosítja a törpebirtokosoknak, a kisgazdáknak és a nagyobb terheket a tehetősebb birtokosokra hárítja. Új szakasz fölvételét javasolta, amely szerint az t öt holdig terjedő törpebirtok a törvény életbeléptetésétől számított 10 évig adómentes; a földadókulcs száz holdig a pengőértékben megállapított kataszteri tiszta jövedelem 15%-a, 101—300 holdig 20%-a, 301—500 holdig 25% és ezen fölül 30%. Wekerle pénzügyminiszter erősítgette, hogy a magyar adórendszer, ha nem is a földadónál, de egyebütt „már megvalósította a progreszszivitás elvét". (Zajos ellentmondások a szociáldemokratáknál.) Kérte Farkas módosító indítványának mellőzését. A kormánypárt, természetesen, a pénzügyminiszter utasításához képest határozott. A 2. szakasznál Farkas István elvtárs rámutatott arra, hogy a kataszteri összeállításoknál a szegény kisemberek földjét magasabban értékelték, mint a nagybirtokosokét. Ennek folytán évtizedeken át igazságtalan terhek zúdultak a mezőgazdasággal foglalkozó kisexisztenciákra. Új rendelkezés fölvételét indítványozta, amely szerint az adókivetésnél az adómentesnek minősített létminimumot az adóalapból le kell vonni és csak az ezt meghaladó jövedelemre lehet az adót kivetni. Rámutatott Farkas elvtárs, hogy a legtöbb államban a létminimum adómentes. Wekerle pénzügyminiszter „sértőnek" minősítette Farkas elvtársnak azt a megállapítását, hogy a kormány nem hajlandó a kisemberek terhein enyhíteni. A kormánypárt a szakaszt eredeti szövegében fogadta el, Farkas elvtárs módosítását ezúttal is elvetették. A 6. szakasznál a pénzügyminiszter „érvelésével" szemben Farkas elvtárs megállapította, hogy a javaslat igenis csupán a vagyonos osztályok adóterheit csökkenti. Több nyugati államban az adómentes létminimum duplája annak, ami nálunk. Új bekezdést javasolt, amely szerint a kereseti adó kivetésénél a létminimumot az adóalapból le kell vonni és az azt meghaladó kereset után kell kivetni az adót. A mezőgazdasági munkásoknál, a textilgyári munkásoknál és más alacsony keresetű munkásoknál, akiknek bére az adómentes létminimumot 2—3—5 pengővel meghaladja, ez az éhbér is kereseti adó alá esik a jelenlegi adórendszer mellett. Wekerle pénzügyminiszter elismerte, hogy más államokban magasabb létminimumok vannak, de sietett hozzáfűzni, hogy azoknak az államoknak helyzete kedvezőbb és azokban a megélhetési, kereseti viszonyok mások, mint Magyarországon- kérte Farkas István módosításának elvetését. — A többség természetesen ilyen értelemben határozott. — A 9. szakasznál, amely szerint az állami nyugdíjasok illetményeiből kereseti adóra levont összeget vidéki háztartások segélyalapjaira fordítják. Wolff Károly megállapította, hogy ez a rendelkezés igazságtalan, káros a főváros háztartása szempontjából. Bródy Ernő (demokrata) csatlakozott Wolff fölfogásához. Krisztián Imre (kisgazda) hangoztatta, hogy ha e szakasz értelmében a főváros károsodik is, a vidéki nép budapesti vásárlásaival visszatéríti a fővárosnak ezt a károsodást. Hasonló értelemben beszélt Csizmadia András, egységespárti kisgazda is. Farkas István elvtárs rámutatott arra, hogy éppen az általa benyújtott módosító indítványok, így a progresszivnás segítettek volna a falu helyzetén. De módosításait az egységespárti kisgazdák is leszavazták. Ha most községi segélyalapot létesítenek, bizonyos, hogy a kormány csak azoknak a községeknek fog segélyt nyújtani, amelyek kormánypárti képviselőt választanak. A törvényhozás ne adjon a kormány kezébe olyan hatalmat, hogy a befolyó adójövedelmekből tetszése szerint segélyezhessen községeket, amelyek díszpolgárságokat, bizalmat hajlandók szállítani a kormánynak. Ne teremtsenek újabb protekciós rendszert. Krisztián és Csizmadia kifogásaira megjegyzi, hogy a falu népe a fővárosban olcsóbban tud vásárolni, mint a vidéken. A főváros országos kulturális és egészségügyi intézményeket, tart fönn, amelyeket a vidék lakossága is igénybevesz. A falu dolgozó népe nyomorog, de ezen nem úgy kell segíteni, ahogyan ezt a szakaszt megszerkesztették. Csontos Imre (egységespárti kisgazda) Krisztián és Csizmadia fejtegetéseihez hasonló logikával ajánlotta a szakaszt elfogadásra. Friedrich István (pártonkívüli) rámutatott arra, hogy e szakasz révén a főváros 400.000 pengőtől esik el. Ezt az összeget a kormány máshonnan könnyen előteremthetné. Hiszen ha egy előkelő bankár zavarba jut, mindjárt akad a számára a kormány jóvoltából néhány millió. Utalt a parádi és lillafüredi tékozló luxusépítkezésekre. A kormány nagy gavallériát tanusít a maga hívei érdekében. Sok-sok milliót költenek reprezentációs célokra, amikor a munkástársadalom vergődik és a nyomorult adófizetőnek „hazafiságból" csöndesen kell tűrnie sorsát. A zálogházhoz folyamodó szegény embernek óriási kamatot kell fizetnie. Sajtóinformáció céljaira a kormánynak vannak százezer pengői. Csak egy jó összeköttetésekkel rendelkező bankárnak kell jönnie és rögtön fölmerül Balatonfüred megvételének ötlete. A pénzügyminiszter ne a főváros terhére menjen a községek segítségére. Mi lesz a vége — kérdezte —, ha az egyik oldalon a fővárost megfosztják 400.000 pengőtől, a másik oldalon pedig parádékra, luxusra pazarolnak? Nem, fogadta el a szakaszt. Várnai Dániel elvtárs hangsúlyozta, hogy a pénzügyminiszter megelőzhette volna ennek a vitának szenvedélyessé való kifejlődését, ha kijelentette volna, hogy nem kívánja a nyugdíjakat keresti adóval terhelni. Sőt jobb lett volna,ha a miniszter végre kimondotta volna, hogy a kereseti adóról egyáltalában lemond. Ha a pénzügyminiszter gondoskodni akar a község segélyezési alapjának fejlesztéséről, ám tegye meg, de erre a célra például itt van a földadó: emelje föl a földadót két percenttel és utalja oda az egészet a községek segélyezési alapjának. Vagy a házadóból juttasson többet a községek segélyezési alapjának. De ilyen előkelő gesztussal nem illik a szegény városoktól elvenni azt a kis jövedelmet, amelyet a nyugdíjak kereseti adója után kapnak. Még ha Budapest lehetne is olyan gavallér, hogy lemondjon 400.000 pengőről, egyetlen más város nem lehet ilyen gavallér, különösen nem a pestkörnyéki városok. A pestkörnyéki városok kereseti adókban amúgy is rengeteget veszítenek, munkáslakosai a főváros területén dolgoznak, itt fizetik le kereseti adójukat és ebből a hatalmas összegből a pestkörnyéki városok alig kapnak vissza valamit. Ha most a pénzügyminiszter azzal áll elő, hogy a nyugdíjak után fizetendő kereseti adókat se kaphassák meg ezek a városok, akkor egyáltalán nem veszi figyelembe a pestkörnyéki városok jogos érdekeit. A szakasz törlését kívánom. Wekerle pénzügyminiszter a fölszólalásokra válaszolva, indulatoskodott, hogy „ilyen másodrendű kérdésben" ilyen szenvedélyes vitákat provokálnak. (Zaj: közbekiáltások minden" oldalon.) Évekkel ezelőtt más módon igyekeztek javítani a községek sorsán, de sikertelenül. A problémát a vármegyék, városok és községek háztartásáról szóló javaslatban kívánja majd megoldani, de addig is ideiglenes módszerrel kell segíteteni a vidéken. Egyes községek nem tudják fizetni tisztviselőiket és nem tudják kielégíteni legelemibb kultúrszükségleteiket. A most tervezett segélyezési alap révén egyetlen községben sem lesz 50%-nál magasabb pótadó. A fővárosnak 7.600.000 pengő fölöslege van. (Wolffék ingerülten kiáltoztak. — Petrovácz a pénzügyminiszter felé: „Miniszter úr, ez nem lojális kijelentés!") Sohasem fogok öntől lojalitást tanulni! — vágott vissza indulatosan Wekerle. A szakasz elleni fölbuzdulás — szerinte — indokolatlan. (Zaj, ellentmondások a baloldalon.) Végül is az egységes párt megszavazta a szakaszt. (Fölkiáltások a baloldalon: „Éppen így fognak tapsolni Balatonfürednek is!" — Zaj, közbekiáltások minden oldalon.) A 10. szakasznál Farkas István elvtárs kijelentette, hogy a pénzügyminiszternek a címnél történt kijelentése ellenére is föntartja következő javaslatát: „Az általános forgalmiadó ennek a törvénynek életbeléptetésekor megszűnik, az arra vonatkozó rendelkezések hatályukat vesztik." Elsősorban a közvetett adókat kell leépíteni és megszüntetni a legsúlyosabbat, a forgalmi adót. A kormánytöbbség elvetette Farkas elvtárs javaslatát. A 16. szakasznál Wolff Károly a pénzügyminiszternek a főváros vagyoni helyzetével kapcsolatban tett kijelentéseire megjegyezte, hogy a főváros életbevágó érdekeit meg kellett védeni. Petrovácz, majd Wekerle pénzügyminiszter személyes jellegű megjegyzései után a kormánytöbbség részleteiben is elfogadta a javaslatot. Majd általánosságban és részleteiben elfogadták az ipari jelzálogintézet adó- és illetékkedvezményéről szóló javaslatot. Következett az OFB ítéleteiből eredő ingatlanszerzések, további vitézi telkek illetékmentességéről szóló javaslat tárgyalása. Ekkor a vitát megszakították és a legközelebbi ülést szerdára tűzték ki. napirendjén a keddi ülésen elfogadott javaslatok harmadszori olvasásával, továbbá az OFB ítéleteiből eredő ingatlanszerzésekről és a vitézi telkek illetékmentességéről szóló javaslatok vitájával, valamint az interpellációkkal. Az ülés délután 2 órakor ért véget. Terjesszük a munkássajtót!