Népszava, 1929. május (57. évfolyam, 98–120. sz.)

1929-05-01 / 98. szám

2 NÉPSZAVA 1929 május 1. Meengedéi tények­­ a vagyonos osztályoknak. Szenvedélyes adóügyi vita a parlamentben. - A dolgozókat megnyomorító adó­terheken a pénzügyminiszter szerint „egyelőre nem lehet könnyíteni". - A sok­sok milliót fölemésztő reprezentációs költségeket, az előkelő bankárok megsegí­tésére szánt óriási összegeket mindig elő tudja teremteni a kormány. A képviselőház keddi ülését délelőtt 10 óra­kor nyitotta meg Almásy elnök. A napirend értelmében Gál Jenő (demokrata) megindokolta a rehabilitáció érdekében indít­vány alakjában benyújtott javaslatát. Ha — mondotta — bírói tévedés történt, vagy állam­érdek követeli, hogy valaki visszatérhessen a társadalomba, akkor törvény útján kell lehe­tővé tenni, hogy az elítélt ne úgynevezett államfői kegyelem, hanem igazságszolgáltatás útján „térhessen vissza a társadalomba". Hivat­kozott arra, hogy több külföldi államban már törvényes intézkedés van a rehabilitációról. Fejtegette, hogy örökre szóló bűn nincs, mert ami ma igazság, nagyon kérdéses, hogy holnap is igazság lesz-e. Úgy gondolja, hogy az ítélőtáblák elé lehetne járulni revízió céljából és ezek a bírói fórumok zárt ülésén tárgyalnának. Zsitvay igazságügyminiszter időelőttinek és ezért tárgyalásra alkalmatlannak minősítette Gál indítványát. Egyúttal jelezte, hogy az igazságügyminisztérium foglalkozik egy reha­bilitációs törvényalkotás előké­szítésével. El­ismerte annak a krisztusi fölfogásnak igaz­ságosságát, hogy aki egyszer megbűnhődött, azután már ne legyen hátránya abból, ha „megtévedt". • (Propper Sándor: „Igen, de ná­lunk nyilvántartják!") Helyteleníti, hogy ha valaki büntetését már kitöltötte, neon tud erkölcsi bizonyítványt szerezni. A belügy­miniszternek erre vonatkozó rendelete nem elégíti ki. A rehabilitációnál a legjobb gyakor­lati megoldásra fog törekedni és nem fogják politikai szempontok vezetni. Má­r előre jelezte, hogy nem jogot, hanem inkább csak lehető­séget kíván megadni a rehabilitációra. Kérte Gált, vonj­a vissza indítvá­nyát. Gál Jenő kijelentete, hogy megnyugtatják az i­gazságü­gyminiszter szavai és azok alapján visszavonta indítványát. Ezután a föld-, vagyon- és kereseti adóról, valamint a közadók kezeléséről szóló törvények módosítása tárgyában benyújtott javaslatot tárgyalták. Őrffy egységespárti előadó ismertette és aján­lotta elfogadásra a javaslatot. Közben el­ismerte, hogy a javaslat főként az agráriusok adóterhei tekintetében jelent engedményeket A kormánytöbbség a javaslatot általánosság­ban elfogadta. A részletes tárgyalásnál, a címmel Farkas István elvtárs megállapította, hogy a javaslat nem annál az adónál visz keresztül enyhítést, amelynél leginkább szükség volna, nem a legszegényebb néposztályt sújtó adó­leszállításra törekszik a kormány. A javaslat csak mellékesen és egészen helyte­lenül vonatkozik a dolgozókra és az egész g­azdasági életet bénító forgalmiadóra. A pénz­ügyminiszter szerint a forgalmiadót nem lehet eltörölni. Pedig az enyhítésekre leginkább rá­utalt szegény emberek és az egész közgazdaság érdekében elsősorban a forgalmi adót kellene megszüntetni. E célból javasolta, hogy már a javaslat címében tüntessék föl, hogy a javaslat a forgalmiadó eltörlésére is kiterjed. Wekerle pénzügyminiszter „fölöslegesnek" minősítette a javaslat címének megváltoztatá­sát, hivatkozással arra, hogy a forgalmi adó megszüntetése céljából benyújtandó módosí­tást úgy sem fogadja majd el. A kormánytöbbség a javaslat eredeti címét fogadta el és Farkas elvtárs módosító indítvá­nyát elvetette. Az 1. szakasznál, amely az agráriusok ér­dekében leszállítja a földadó kulcsát, Farkas István elvtárs rámutatott arra, hogy ez az adóleszállítás sem a mezőgazdasági sz­éles nép­rétegek, a kisexisztenciák, a törpebirtokosok terheit enyhíti. A kormányzat nem akar tudni ebben a vonatkozásban sem a fokozatos adó­zás rendszeréről, amely elől pedig modern tör­vényhozásoknak nem szabad elzárkózniuk. Azoknak, akiknek a földből csak nagyon ki­csinyke jövedelmük van, sokkal kevesebb ter­het lehet viselniök, mint azoknak, akik ked­vezőbb vagyoni viszonyaiknál fogva sokkal nagyobb teherviselő képességűek. Olyan ren­delkezést kell beiktatni a javaslatba, amely legalább a szerény létminimumot bizto­sítja a törpebirtokosoknak, a kisgazdáknak és a nagyobb terheket a tehetősebb bir­tokosokra hárítja. Új szakasz fölvételét javasolta, amely szerint az t öt holdig terjedő törpebirtok a törvény életbeléptetésétől számított 10 évig adómentes; a földadókulcs száz holdig a pengőértékben megállapított kataszteri tiszta jövedelem 15%-a, 101—300 holdig 20%­-a, 301—500 holdig 25%­ és ezen fölül 30%. Wekerle pénzügyminiszter erősítgette, hogy a magyar adórendszer, ha nem is a földadónál, de egyebütt „már megvalósította a progresz­szivitá­s elvét". (Zajos ellentmondások a szo­ciáldemokratáknál.) Kérte Farkas módosító indítványának mellőzését. A kormánypárt, természetesen, a pénzügymi­niszter utasításához képest határozott. A 2. szakasznál Farkas István elvtárs rá­mutatott arra, hogy a kataszteri összeállításoknál a szegény kisemberek földjét magasabban értékelték, mint a nagybirtokosokét. Ennek folytán évtizedeken át igazságtalan ter­hek zúdultak a mezőgazdasággal foglalkozó kisexisztenciákra. Új rendelkezés fölvételét indítványozta, amely szerint az adókivetésnél az adómentesnek minősített létminimumot az adóalapból le kell vonni és csak az ezt meg­haladó jövedelemre lehet az adót kivetni. Rá­mutatott Farkas elvtárs, hogy a legtöbb állam­ban a létminimum adómentes. Wekerle pénzügyminiszter „sértőnek" minő­sítette Farkas elvtársnak azt a megállapítását, hogy a kormány nem hajlandó a kisemberek terhein enyhíteni. A kormánypárt a szakaszt eredeti szövegé­ben fogadta el, Farkas elvtárs módosítását ezúttal is elvetették. A 6. szakasznál a pénzügyminiszter „érvelé­sével" szemben Farkas elvtárs megállapította, hogy a javaslat igenis csupán a vagyonos osz­tályok adóterheit csökkenti. Több nyugati államban az adómentes létminimum duplája annak, ami nálunk. Új bekezdést javasolt, amely szerint a kereseti adó kivetésénél a létminimumot az adóalapból le kell vonni és az azt meghaladó kereset után kell kivetni az adót. A mezőgazdasági munkásoknál, a tex­tilgyári munkásoknál és más alacsony keresetű munkásoknál, akiknek bére az adómentes lét­minimumot 2—3—5 pengővel meghaladja, ez az éhbér is kereseti adó alá esik a jelenlegi adórendszer mellett. Wekerle pénzügyminiszter elismerte, hogy más államokban magasabb létminimumok van­nak, de sietett hozzáfűzni, hogy azoknak az államoknak helyzete kedvezőbb és azokban a megélhetési, kereseti viszonyok mások, mint Magyarországon- kérte Farkas István módosí­tásának elvetését. — A többség természete­sen ilyen értelemben határozott. — A 9. sza­kasznál, amely szerint az állami nyugdíjasok illetményeiből kereseti adóra levont összeget vidéki háztartások segélyalapjaira fordítják. Wolff Károly megállapította, hogy ez a rendel­­kezés igazságtalan, káros a főváros háztartása szempontjából. Bródy Ernő (demokrata) csat­lakozott Wolff fölfogásához. Krisztián Imre (kisgazda) hangoztatta, hogy ha e szakasz ér­telmében a főváros károsodik is, a vidéki nép budapesti vásárlásaival visszatéríti a főváros­nak ezt a károsodást. Hasonló értelemben be­szélt Csizmadia András, egységespárti kis­gazda is. Farkas István elvtárs rámutatott arra, hogy éppen a­z általa benyújtott módosító indítvá­nyok, így a progresszivnás segítettek volna a falu helyzetén. De módosításait az egységes­párti kisgazdák is leszavazták. Ha most köz­ségi segélyalapot létesítenek, bizonyos, hogy a kormány csak azoknak a községeknek fog se­gélyt nyújtani, amelyek kormánypárti kép­viselőt választanak. A törvényhozás ne adjon a kormány kezébe olyan hatalmat, hogy a befolyó adójöve­delmekből tetszése szerint segélyezhessen községeket, amelyek díszpolgárságokat, bi­zalmat hajlandók szállítani a kormánynak. Ne teremtsenek újabb protekciós rendszert. Krisztián és Csizmadia kifogásaira megjegyzi, hogy a falu népe a fővárosban olcsóbban tud vásárolni, mint a vidéken. A főváros országos kulturális és egészségügyi intézményeket, tart fönn, amelyeket a vidék lakossága is igénybe­vesz. A falu dolgozó népe nyomorog, de ezen nem úgy kell segíteni, ahogyan ezt a szakaszt megszerkesztették. Csontos Imre (egységespárti kisgazda) Krisz­tián és Csizmadia fejtegetéseihez hasonló logikával ajánlotta a szakaszt elfogadásra. Friedrich István (pártonkívüli) rámutatott arra, hogy e szakasz révén a főváros 400.000 pengőtől esik el. Ezt az összeget a kormány máshonnan könnyen előteremthetné. Hiszen ha egy előkelő bankár zavarba jut, mind­járt akad a számára a kormány jóvoltából néhány millió. Utalt a parádi és lillafüredi tékozló luxusépítkezésekre. A kormány nagy gavallériát tanusít a maga hívei ér­dekében. Sok-sok milliót költenek reprezen­tációs célokra, amikor a munkástársada­lom vergődik és a nyomorult adófizetőnek „hazafiságból" csöndesen kell tűrnie sorsát. A zálogházhoz folyamodó szegény embernek óriási kamatot kell fizetnie. Sajtóinformáció céljaira a kor­mánynak vannak százezer pengői. Csak egy jó összeköttetésekkel rendelkező bankárnak kell jönnie és rögtön fölmerül Balatonfüred megvételének ötlete. A pénzügyminiszter ne a főváros terhére menjen a községek segítségére. Mi lesz a vége — kérdezte —, ha az egyik oldalon a fő­várost megfosztják 400.000 pengőtől, a másik oldalon pedig parádékra, luxusra pazarolnak­? Nem, fogadta el a szakaszt. Várnai Dániel elvtárs hangsúlyozta, hogy a pénzügyminiszter megelőzhette volna ennek a vitának szenvedélyessé való kifejlődését, ha kijelentette volna, hogy nem kívánja a nyug­díjakat keresti adóval terhelni. Sőt jobb lett volna,­­ha a miniszter végre kimondotta volna, hogy a kereseti adóról egyáltalában­­ lemond. Ha a pénzügyminiszter gondoskodni akar a község segélyezési alapjának fejlesztéséről, ám tegye meg, de erre a célra például itt van a földadó: emelje föl a földadót két percenttel és utalja oda az egészet a községek segélye­zési alapjának. Vagy a házadóból juttasson többet a községek segélyezési alapjának. De ilyen előkelő gesz­tussal nem illik a szegény városoktól elvenni azt a kis jövedelmet, amelyet a nyugdíjak ke­reseti adója után kapnak. Még ha Budapest le­hetne is olyan gavallér, hogy lemondjon 400.000 pengőről, egyetlen más város nem lehet ilyen gavallér, különösen nem a pestkörnyéki városok. A pestkörnyéki városok kereseti adókban amúgy is rengeteget veszítenek, munkáslakosai a főváros területén dolgoznak, itt fizetik le ke­reseti adójukat és ebből a hatal­mas összegből a pestkörnyéki városok alig kap­nak vissza valamit. Ha most a pénzügyminisz­ter azzal áll elő, hogy a nyugdíjak után fize­tendő kereseti adókat se kaphassák meg ezek a városok, akkor egyáltalán nem veszi figye­lembe a pestkörnyéki városok jogos érdekeit. A szakasz törlését kívánom. Wekerle pénzügyminiszter a fölszólalásokra válaszolva, indulatoskodott, hogy „ilyen má­sodrendű kérdésben" ilyen szenvedélyes vitá­kat provokálnak. (Zaj: közbekiáltások minden" oldalon.) Évekkel ezelőtt más módon igyekez­tek javítani a községek sorsán, de sikertelenül. A problémát a vármegyék, városok és községek háztartásáról szóló javaslatban kívánja majd megoldani, de addig is ideiglenes módszerrel kell segíte­teni a vidéken. Egyes községek nem tudják fizetni tisztviselőiket és nem tudják kielégí­teni legelemibb kultúrszü­kségleteiket. A most tervezett segélyezési alap révén egyet­len községben sem lesz 50%-nál magasabb pót­adó. A fővárosnak 7.600.000 pengő fölöslege van. (Wolffék ingerülten kiáltoztak. — Petro­vácz a pénzügyminiszter felé: „Miniszter úr, ez nem lojális kijelentés!") Sohasem fogok öntől lojalitást tanulni! — vágott vissza in­dulatosan Wekerle. A szakasz elleni fölbuzdu­lás — szerinte — indokolatlan. (Zaj, ellent­mondások a baloldalon.) Végül is az­ egységes párt megszavazta a szakaszt. (Fölkiáltások a baloldalon: „Éppen így fognak tapsolni Balatonfürednek is!" — Zaj, közbekiáltások minden oldalon.) A 10. szakasznál Farkas István elvtárs ki­jelentette, hogy a pénzügyminiszternek a cím­nél történt kijelentése ellenére is föntartja következő javaslatát: „Az általános forgalmi­adó ennek a törvénynek életbeléptetésekor megszűnik, az arra vonatkozó rendelkezések hatályukat vesztik." Elsősorban a közvetett adókat kell leépíteni és megszüntetni a leg­súlyosabbat, a forgalmi adót. A kormánytöbbség elvetette Farkas elvtárs javaslatát. A 16. szakasznál Wolff Károly a pénzügy­miniszternek a főváros vagyoni helyzetével kapcsolatban tett kijelentéseire megjegyezte, hogy a főváros életbevágó érdekeit meg kellett védeni. Petrovácz, majd Wekerle pénzügyminisz­ter személyes jellegű megjegyzései után a kormánytöbbség részleteiben is elfogadta a javaslatot. Majd általánosságban és részleteiben el­fogadták az ipari jelzálogintézet adó- és illeték­kedvezményéről szóló javaslatot. Következett az OFB ítéleteiből eredő ingatlanszerzések, továb­bi vitézi telkek illetékmentességéről szóló javaslat tárgyalása. Ekkor a vitát megszakították és a legköze­lebbi ülést szerdára tűzték ki. napirendjén a keddi ülésen elfogadott javaslatok harmad­szori olvasásával, továbbá az OFB ítéleteiből eredő ingatlanszerzésekről és a vitézi telkek illetékmentességéről szóló javaslatok vitájával, valamint az interpellációkkal. Az ülés délután 2 órakor ért véget. Terjesszük a munkássajtót!

Next