Népszava, 1929. július (57. évfolyam, 146–171. sz.)

1929-07-02 / 146. szám

2 ivégre egyetlen nép sem hajlandó arra, hogy­ bőrét minden nap a vásárra vigye. Tül addig, ameddig lehet. "Azután jelentkezik — nem­ a jellem, hanem a megmaradás ősi ösztönének a szava. Ez, persze, általában nyilt beszéd szokott lenni. Annyira nyilt, hogy némelyeknek bele borsódzik a hátuk.­­A magyar nép is néhányszor nyíltan meg­mondotta már, hogy mit akar. Szerény­ nézetünk szerint azonban erre nem tanácsos várni. Sokkal helyesebb, ha az ilyenfajta nyílt beszédet megelőzik a titkos választójoggal. Mi nem a hivatalos tudósításokból, hanem helyszíni tapasztalat­iból tudjuk, hogy Szarvas derék és jellemes népének is ez a véleménye. Ennek kifejezést is adtak — mégpedig elég nyíltan — a titkos­­választójog meglepően harsány éljenzésével. Hagyjuk tehát a népi jellemet. Ennél van egy sokkal hatalmasabb és sokkal hatalma­sabban ösztönző történelmi erő. Úgy hívják, hogy: osztályérdek. A politikában ez a döntő tényező font és alant egyaránt. Ezért azután némileg tréfaszerűen hat az államtitkár úr ama figyelmeztetése a néphez, hogy „ügyel­jen arra, kinek a szavára hallgat a politika fórumán, mert könnyen áldozatul esik tudat­lan és lelkiismeretlen embereknek". Az államtitkár úr bizonyára nem sorozza magát ebbe a kategóriába. És mégis a magyar nép annak a politikának az áldozata­­lett, amelyet az államtitkár úr munkapárti képviselő korától mindmáig törhetetlenül magáénak vall, mert abban a szerencsés helyzetben él azóta is, hogy ahhoz az osztály­hoz tartozik, amelynek érdeke ennek a poli­tikai rendszernek a megmaradása. Ha az államtitkár úr véletlenül lecsúszott volna a szarvasi mezőgazdasági napszámosok vagy a rimamurány-salgótarjáni kőszénbánya rt. bányamunkásai közé, bizonyára nem lelke­sedne a Bethlen-—Sztranyavszky félfascista politikáért, hanem — ha ugyanolyan világo­­san fölismerné osztályhelyzetét ezekben az alsóbb társadalmi kategóriákban is,, mint ahogyan aniak'r­­most " tancjelét" áltja —, akkor talán a szarvasi földmunkáscsoport. Vagy a salgótarjáni bányamunkáscsoport szociáldemokrata érzelmű jegyzője vagy pénzszárnoka volna. Ne tessék tehát inteni a népet. A magyar nép nagyon jól tudja, hogy kire és mire kell hallgatnia. Ezt Szarvason is tapasztalhatta az államtitkár úr. Nem nagyon törte magát a nép a kormánypárti beszámolóbeszédekért és amennyi a népből ott volt, abban sem sok öröme telhetett a fascizmus pirosszegfűs rajongóinak. A ma­gyar nép, akárhogyan is ijesztgetik, a szo­ciáldemokrácia szavára sokkal inkább hall­gat, mint képelik és még sokkal többen és sokkal jobban hallgatnának, ha­­például a szarvasi piactéren nemcsak Sztranyavszky­nak és Csontosnak, hanem, mondjuk, egy szociáldemokrata képviselőnek is szabad volna beszélni. Ha mi éppen olyan könnyen kapnánk engedélyt gyűlésre, mint a belügyi államtitkár úr, akkor majd meglátnák, hogyan is állunk azzal a magyar népi jellemmel. A magyar nép, még ha akarna, sem tudna nyíltan beszélni, mert egyszerűen nem ad­nak rá módot neki, hogy beszélhessen. S nyarán csak szavazhat s ha kormánypártira szavaz, akkor­ nem esik semmi baja. Most már azonban azon mesterkednek, hogy titkosan se szavazhasson meggyőző­dése szerint. Azt mondta az államtitkár úr Szarvason, hogy jönnek a törvényhatósági­­választások. Titkosan lehet szavazni. „Ekkor majd tanúbizonyságot tesz a falu népe és a munkásosztály arról, hogy érett-e azokra a­­jogokra, amelyek a kezében vannak?" A szarvasiak azt felelték a kérdésre, hogy: „Bizzák azt ránk, csak ne legyen terror." Igazuk van és mi csak azt fű­zzük hozzá, hogy várjon a nép érettségét aszerint mérik-e, hogy­ a kormánypárt szájaize, vagy ha maga meggyőződése szerint szavaz-e? Sztranyavszky, ur szerfölött kiváncsi arra, „hogyan él ezzel a joggal a falu gazda- és munkástársadalma." Ettől függ tehát, hogy a magyar nép érett-e vagy sem. Ha azután a választások úgy dőlnének el, mint ahogyan legutóbb a társadalombiztosítói választások eldőltek, akkor a „jellemes magyar nép", amely, a vértben és vassal eléje álló ellen­séggel szemben mindig csak puszta vassal állhatott ki és ez az egyenlőtlen harc alakí­totta ki jellemét, nyomban éretlen és haszon­talan anyaggá devalválódna Bethlenék sze­mében. Pedig a népek jelleme nem változik meg egy választási kampány alatt és ha a belügyi államtitkár szerint a magyar nép annyira jellemes, hogy nyiltan is meg meri mondani, hogy mit akar, akkor nem lehet föltenni róla, hogy titkosan mást mondana, mint ami meggyőződése. Viszont akkor meg mi célja van a fenyegetődzésnek. Ha a tör­vényhatósági választásokon esetleg több ellenzéki szavazat hull majd az urnába, mint amennyire Bethlenék számítanak, akkor a magyar népet majd egyszerűen éretlen gyereknek deklarálják és elveszik tőle a kétes értékű törvényhatósági vá­lasztójogot, vagy megsemmisítik benne a titkosságot, vagy időtlen időkig, vagyis amíg csak lehet, nem terjesztik ki az országgyű­lési választójog titkosságát? A jellemes magyar népet tehát meg fogják büntetni, ha meggyőződését meri követni? Szerencsére a magyar politika jövendő sorsát nemcsak — sőt minden nappal ke­vésbé — Sztranyavszkyék alakítják ki. Nagyobb erők dolgoznak ezen. Ezekkel az erőkkel nem lehet sikeresen szembeszállni a munkapárt ósdi szellemének szegényes fegy­vereivel. Ezeket az erőket nem lehet meg­semmisíteni gyatra frázisokkal. Ezek az erők döngetik már a kapukat... NÉPSZAVA (Folytatás az 1. oldalról.) (Paris, júliu­s 1.) Számos külföldi kiküldött jelenlétében vasárnap avatták föl Párisban a szocialista párt székházát. Az ünnepi lakomán megjelent Adler Frigyes, az Internacionálé titkára, Thomas Albert, a Nemzetközi Munka­ügyi Hivatal igazgatója és nagyon sok külföldi vendég. A francia szocialista párt nevében Vincent d'Auriol képviselő a Rajna-vidék azonnali kiürítését sürgette. Leon Blum, a szocialista párt elnöke kijelen­tette, hogy kétséges, várjon Poincaré a kama­rában többséget szerez-e az adóssági egyez­mény ratifikálására. Azt azonban meg lehet jósolni, hogy Poincaré kormánya a ratifikálást nem fogja túlélni. Blum ezután kijelentette, hogy a francia szocialisták most már nem fogják a kormányban való résztvételt megtagadni. (Páris, július 1.) A vasárnap elhangzott poli­tikai beszédekből kitűnik, hogy a radikálisok meg fogják szavazni a pénzügyi egyezménye­ket, valamint a jóvátételek rendezési terveze­tét. Daladier, a párt vezére kijelentette, hogy ezek az egyezmények fájdalmas áldozatot je­lentenek ugyan, de mégis megszavazzák, mert elsősorban a népek békéjének előmozdítását • friax: tartják szem előtt ..... . , és azt remélik, hogy az adósságok, valamint a jóvátételek rendezése­ hozzájárul a világ béké­jének megszilárdításához. Daladier hozzátette azonban, hogy a párt ragaszkodik, ahhoz a fön­tartáshoz, hogy Franciaország egy krajcárral sem fizet többet, mint amennyit Németország­tól kap. Caillaux hasonló szellemben nyilatkozott és kiemelte, hogy a miniszterelnök felfogása sze­rint nem lehetett volna több eredményt elérni annál, mint amennyit az ő pénzügyminiszter­sége alatt létrejött washingtoni egyezmény Franciaország számára biztosított. A szocialista párt még nem foglalt állást a ratifikálás kérdésében. Leon Blum, a párt ve­zére, aki tegnap szintén politikai nyilatkozatot tett, csupán annyit mondott, hogy a párt ellen­séges indulat nélkül vesz részt a vitában. Hozzátette, hogy a képviselőházban meginduló vita véle­ménye szerint változást fog hozni a poli­tikai helyzetben. A csütörtök éjsza­kai ülés lefolyása kétségessé teszi, várjon Poincaré biztosítani tudja-e a ratifikálás számára a többséget. De még ha győz is a kormány, akkor is előrelátható, hogy élettartama rövid lesz. Blum kijelentette, hogy ha a jövőben haladó irányzatú kormány alakul, amely reformokat iktat program­jába és a béke megszilárdítását tűzi ki­­ feladatául, a­ szocialisták nem­ fogják meg­tagadni tőle támogatásukat­ .in-íto 1929. július 2. Vasúti és gépkocsiszerencsétlenségek kü­lfölön.­ ­Angolából, Indiana államból táviratozzák, hogy egy automobil összeütközésénél a gépkocsi kigyulladt és a bennülők, apa, anya és­­három gyermekük a lángokban lelték halálukat. Montpellierből jelentik, hogy a város köze­lében egy gépkocsi a szakadékba zuhant. A gépkocsi tulajdonosa súlyosan megsebesült, felesége és leánya szörnyethaltak. A liverpooli pályaudvaron vasárnap este egy Hullból jövő, zsúfolásig megtelt kirán­dulóvonat, helytelen váltóállítás következ­tében egy üres vasúti szerelvénybe futott. Harmincöt utas könnyebb-súlyosabb sérü­léseket szenvedett. Bécsből táviratozzák lapunknak­ ,hogy a prebichl-fordernbergi hegyi vasúton vasár­nap délután egy tehervonat, amely 12 érccel rakott vagonból állott, kisiklott és a 15 méter magas töltésről a­ mélységbe zuhant. A moz­dony fűtője szörnyethalt, a mozdonyvezető életveszedellyes sérüléseket szenvedett. — Innsbruckból jelentik, hogy a Zirlből Telfsbe vezető országúton két gépkocsi egymásba­futott, mind a kettő az országút árkába for­dult. Hat utas súlyos sérüléseket szenvedett. Kassáról jelentik, hogy a vasárnap megtar­tott autóversenyen súlyos szerencsétlenség tör­tént. Wittenberg zsolnai gyáros autója a kassai boldvai országúton nagy sebességgel nekirohant a kilométert jelző kőnek. Az autó egyik utasa, Mihályi, szörnyethalt, a gyáros és a soffőr súlyos sérüléseket szenvedett. Bemn zsolnai tisztviselő, aki egy másik verseny­kocsit vezetett, a szerencsétlenség színhelyén fölkavart nagy porban nem vette észre Witten­berg kocsijának romjait és teljes erővel bele­hajtott azokba. Az autó mindhárom utasa magas ívben az országútra röpült ki és vala­mennyien súlyos sérüléseket szenvedtek. — Ostendében egy teherautó, amelyben negyven­egy személy ült, összeütközött egy másik autó­val és egy árokba zuhant. Harminc ember megsebesült, köztük négyen súlyosan. Hétfőn este 8 tájban az Andrássy­ úti Körönd és a Felső erdősor keresztezésénél a 16-os jel­zésű villamos elütötte Gombos Magda 22 éves hivatalnoknőt, aki az Akácfa­ utca 18. számon házban lakik. Gombos Magdát, aki agyrázkó­dást szenvedett, a mentők súlyos állapotban a Rókus-kórházba szállították. Miskolcon báró Solymossy Jenő autója szombaton Sajószentpéter­ közelében neki­robogott egy földhányásnak és darabokra tört. A soffőr és az autóban ülő báró Solmossy csak könnyebb sérülést szenvedett. Orosházáról jelentik: Nagy József orosházi kereskedő teherautóján szenet fuvaroztatott szentetornyai tanyájára. A teherautón, ame­lyet Brodszki Béla 22 éves soffőr vezetett, Kiss János 62 éves gazd­a és felesége ülte­k. Amikor az autó az orosháza—szarvasi vasútvonal ke­reszteződéséhez ért, a soffőr nem vette észre, hogy az Orosházáról indult motorosvonat az áttjáróhoz közeledik. A motorosvonat elkapta az autót és oldalt lökte. Az utasok kiestek a kocsiból. Kiss János felesége súlyos belső s sé­rüléseket szenvedett. Kiss János és a soffőr kisebb sebesülésekkel menekült. Heti munkiásleány a folyóba veszett Kélesidő Romániában. Bukarestből táviratozzák: Jablonica és Prafaovia aromániai kerületekben vasárnap éjszaka ítéletidő pusztított. Vihar és jégverés követték egymást, amelyek nagy pusztítást vittek végbe. A Borcea folyón hétfőn reggel a­ szélvihar ereje fölborított egy csónakot, amely­ben hét fiatal munkásleány ült. Mind a hét leány a folyóba veszett. Szakértőket hallgatnak meg a szénkérdésben. (Genf, július 1. — Svájci távirati iroda.) A Népszövetség gazdasági bizottsága ma dél­után összeült és elfogadta a szénbizottság jelentését, amely szerint a bizottság szeptem­ber 30-án szakértőket hallgat meg a munkál­tatók és a munkások fölfogásainak megítélése dolgában. Ezen a konferencián a szenet im­portáló államok képviselői is részt vesznek.

Next