Népszava, 1929. december (57. évfolyam, 274–297. sz.)

1929-12-01 / 274. szám

a pesten azt akarják, hogy a nép szótlanul nyelje le és tűrje, hogy az egyik helyen, pél­dául a Várban, körülbelül 780 szavazó, egy másik, munkáslakta kerületben pedig mint­egy 4400 szavazó válasszon egy-egy bizott­sági tagot. Bécsben a fascista Heimwehrek vették föl a programjukba a proporénak, a becsületes, aránylagos szavazati jognak és a kerületi beosztásnak az eltörlését és a megsemmisí­tését. Budapesten azt akarják, hogy a dol­gozók meg se moccanjanak az olyan bot­rányos jogtiprás ellen, amelynek megvaló­sítása esetén például a budai kerületek 6000 választója mintegy 50 bizottsági tagot vá­laszt majd, míg a pesti oldal 237.000 sza­vazattal összesen 90 tagot választhatna. Bécsben győzelmesen megmarad az egyenlő választójog. Ennek az alapján választják továbbra is Bécs városának az autonómiá­ját. Budapesten hol az ágyrajárók és albér­lők kisemmizésének botrányos csalafinta­ságát eszelik ki a dolgozó tömegek képvise­lete ellen, hol pedig más jogfosztásnak a becsempészésén törik a fejüket. Bécsben az autonóm közgyűlés választja meg szabadon a városi tisztviselőket, a polgármestert és a város minden más funkcionáriusát. Buda­pesten a főváros népének érdekeit odadob­ják áldozatul a politikai machinációnak és a kormány politikai érdekeinek. Budapesten a kormány ülteti a főváros népének a nya­kára a parancsoló urakat, a helytartókat. Bécsben, a város autonómiája a nyomorba süllyedéstől és a pusztulástól mentette meg Ausztria fővárosát. Bécsben az Ínségnek, a nyomornak és a legszörnyűbb gazdasági vál­ságnak az évtizedében 30.000 lakást adott át az autonómia a dolgozóknak. Ezekben a lakásokban kevés pénzért laknak a város dolgozói, emberségesen és higiénikusan. Budapesten egyetlen havi házbér magasabb, mint Bécsben a félévi bérnek az összege. Bécsben sokhelyütt az egész évi házbér annyi, mint Budapesten az egyhavi. ...a Bécsben az autonómia olyan szociálpoli­tikai intézményeket létesített, amelyek­nek a csudájára jár az egész világ. Csecsemők gondozását és a gyermekek gondos nevelteté­sét tartja kötelességének az egész város. Felkarolja az ínséget szenvedő felnőttek ügyét is, de nagyszabású intézmények és pénzáldozatok segítségével a kiskereskedők és kisiparosok érdekeit is védelmezi. Az ag­gokat hathatós pénzsegélyekben részesíti. És Budapesten? Ki tudná várjon fölsorolni, hogy milyen kétes vállalkozásoknak és üzleteknek a bozótjában akad meg a városi költségvetés megszámlálhatatlan sok mil­liója? Bécsben az Ausztriában található 200.000 munkanélküli közül maga Bécs városa segé­lyez több mint 100.000-et. Egy évtized óta a maga költségvetéséből a maga számlájára! Az állam által kifizetett munkanélkülisegély­összegeknek mintegy kétharmadát Bécs vá­rosa födezi. Budapesten?! Se égen, se földön senki, akit végre emberi cselekvésre kész­tetne az évek óta munka nélkül tengődő és nyomorgó tömegeknek megindító és égbe­kiáltó sorsa. Bécsben a munkanélkülisegély a munkanélkülieknek törvénybe iktatott joga. Budapesten olykor-olykor, némely kará­csony táján, az egyszeri segély koldusala­mizsnájával küldik haza az évek óta munka nélkül nyomorgó proletárt. Bécsben tehát a városi autonómia védel­mének a jelszava alatt a dolgozók a min­dennapi kenyerüket és a kultúrájukat védel­mezték, jogaik elkobzása és megsemmisítése ellen készültek az elszánt és végső eszközök­kel is megvívandó kü­zde­lemre. Budapesten is es a tétje a harcnak, amely a demokra­tikus fővárosi törvény érdekében és annak a kiküzdéséért indult meg. Emlékezzünk csak: amikor Ausztriában a reakció ostromra készült és ezt az ostromot főként Bécs városa ellen irányította, akkor Bécs dolgozói ezt felelték: Állunk elébe! Inkább legyen párnapi elszánt küzdelem,­ mint az évtizedes rabság. Budapesten is ezrek és tízezrek ajkáról kell elhangzania a kiáltásnak: az évtizedes rabságból elég volt! Elég a nyomorból és a jogtalanságból! Har­colni akarunk a becsületes községi politi­káért és a községi szociálpolitikai intéz­ményekért. Elszántan követeljük mindezt és követeljük ennek legelső és legfontosabb föltételét, Budapest fővárosának teljes auto­nómiáját, a főváros teljes városi önkor­mányzatát! whafenait wwwifenae­na Szénásszekér az éjszakában. — írta Zelk Zoltán. — A csámpás asztalnál hárman ültek: Györgye, Mitru és Péter. Tarkóig érő hajuk egybeková­szolódott a zsírtól s a nyakuk veres és repede­zett volt a hosszú haj alatt. Előregörnyedve iddogáltak a nyakasüvegbe töltött cujkából, a pálinka és a szutykos pipasz egybekeveredett a szájukban s fekete volt a nyál, amit az agya­gos földre köptek. Hallgattak. Néha egymásba ütközött tekin­tetük s egyszerre előrelendítették lelógó kar­jukat. Az árnyékkigyó, amit a megmozduló karok a falra hajítottak, kitátotta mind a há­rom száját és sziszegve közeledett a lámpa felé. Az borzasodó füsttel meglapult a plafon alatt és lángcsomókat köpködött a kigyó szemébe. Aztán csúfolódva kiszaladt nyelve a kormos üvegből. A rozoga ablakon szél ömlött be és dara­bokra szaggatta a nehéz pipafüstöt. Györgye ásítva megszólalt: — Tán a holdtól jön ez a melegség, olyan pi­ros már egy hét óta, mintha kigyulladt volna. — Vihar készül — mondta lassan Péter —, csak ma éjjel ne essen, mert akkor nem boldo­gulunk. Keveset beszéltek s csak azért szóltak néha, mert vállukra nehezedett a csönd. Látszott raj­tuk, hogy készülnek valamire. Fejük félrebil­lent, mint egy gurulni kész szikla s a szemük­ben apró, sötét lángok lobbantak. Rongyos, esett parasztok, akiknek van egy-két jószáguk az összetákolt ólban, de azoknak is olyan ke­serves a sorsuk, mint a gazdájuké. Javarészt málékórón élnek s szikkadt tőgyükből alig csurran egy félvödörnyi tej. Gazdáik pedig lá­tástól vakulásig törik a követ a hegyek között, a kocsmáros maroknyi bányájában. Már éjszakába fordult az idő, de még mindig itt ültek a kocsma mocskos falai között s na­m^mmm^mmmms^sEseu^st? mmmm&mtmssm gyokat nyeltek a cukrozott gabonapálinkából. Mitru felhörpintette a maradék cujkát, aztán anélkül, hogy szólt volna, fölállt és görbe lép­teivel kiment az ajtón. A másik kettő még várt egy darabig, aztán ők is fölcikelődtek és las­san elindultak. A soktornyú hegyek között mélyen aludt a falu. Szinte hallani lehetett egészséges szuszo­gását. Néha egy kutya m­ant vakkantása tépte föl a fojtogató hurkot, aztán megint elcsönde­sedett, csak a szél játszogatott az akácok her­vadó furulyáival. A két paraszt szótlanul, mélyre vájt léptekkel haladt az országúton. Már gyérülni kezdtek a ferde házikók, gyor­sabbra fogták lépéseiket s karjuk suhogva do­bált ide-oda. Nyekergő fahídon mentek át, az­tán befordultak egy lekaszált mezőre. Kövér szénakazlak álldogáltak a földön, némelyik már meg volt bontva s egy-egy szál zizegve hullott a földre. Györgye óvatosan körülnézett, aztán intett Péternek s lehevertek az egyik kazal tövébe. Péter fölbámészkodott a tiszta égre, ujjait gon­dolatban végighúzta a tejúton, aztán halkan megszólalt: " — Mennyi lélek... — Azt mondják, aki meghal, annak lehull a csillaga — szólt elgondolkozva Györgye —, de nem úgy van az. Az öreg Nucutól hallottam, hogy éppen abból lesz csillag, aki meghalt. — Nem tudom én ... — De én tudom. Mikor az én lányomat el­vitte a köhögés, hát másnap este megnéztem az eget, oszt egy új csillagot láttam rajta. Az, ott ni, az a kicsi, amék pislog. Péter hosszasan fölbámult, aztán a másik felé ejtette rekedt hangját: — Lehet — mondta —, lehet, hol több a csil­lag, hol meg kevesebb ... Hallgatva nézték a didergő csillagokat s lopva keresztet vetettek magukon. Györgye reszketőn fölemelte kezét, mintha visszahívná köhögős leánykáját, de a kéz reménytelenül megbicsaklott az áthághatatlan űrben. — Soká jön Mitru... — Fél talán, oszt még el se jön. — Hát, bizony, félős a magunkfajta, de a do­loghoz van ereje. — De a jószág, az nem dögölhet éhen. — Én már­ el is adnám, de kell az a csöpp tej az asszonynak. Olyan már az arca, mint a rossz föld. Egyszer, csak meghal az is, oszt se asszonyom, se pályám­,­ csak törhetem a követ, m­íg föl nem gördülünk. — Fölfordulunk, fölfordulunk — dünnyögte Péter és meglógatta öreg fejét. Szél futott át a tájon, kutyaugatást és le­tépett faleveleket sodort magával. A kazlak zi­zegve összesúgtak, mintha mondogatnák egy­másnak: „Vigyázz, tolvaj jár itt, meglopják a mi jó gazdánkat." A birtokos gazdák pedig zsíros szívükre for­dulva aludtak a szalmazsákokon, míg kinn a mezőn, a fülledt éjszakában két tépett, öregedő paraszt együgyű szavakkal tartotta ébren a lel­két. S a­ falu másik végén már zörgött a rossz szekér s vastag bottal verte Sovány bivalyait Mitru. — Az én apámnak még volt egy kis földje — kezdett újból beszélni Péter —, de elment az adósságba­. Nem bántom én a halottat, de ha rendes, dolgos ember lett volna, hát én most a magam földjén élnék. Úgy volt az, hogy egy­szer csak meggabalyodott a sok cujkától, meg az újságoktól, amiket a jegyző olvasgatott es­ténként az öregeknek, oszt nem akart dolgozni, csak ténfergett ide meg oda. Egy reggel meg kötelet font a piaci kosárra, a patakhoz ment és leengedte a kosarat a vízbe. Azt mondta: arany folyik benne és ott ült minden nap, néha még éjszaka se lehetett haza hívni. Nem törő­dött az se az anyám sírásával, se a gyerekekkel, akik sárral hajigálták, csak ült lelógó fejjel a parton, oszt énekelt. Emlékszem, mindig ezt énekelte: Öregapám meg-megáll, kergeti egy nagy madár... I NEFSZAVA december 1. Az orosz-kínai ellentét ütközőpontja: a vasúti vezérigazgatók személye. Szovjet repülők bombáznak tolnai városokat és vasúti vonalakat. (London, november 30.) A „Times" mukdeni levelezője szerint tegnap este Mukdenbe táv­irat érkezett Moszkvába­, amely szerint a szovjet követeli, hogy a keleti vasutak vezérigazgatóját és annak helyettesét hala­déktalanul helyezzék vissza állásába, míg a további feltételek teljesítésének meg­beszélésére a felek küldjenek megbízottakat. A mukdeni hatóságok tanácskoztak a távirat ügy­ében és arra az elhatározásra jutottak, hogy a táviratra nem válaszolnak mindaddig, amíg a kínai központi kormány döntése meg nem érkezik. Kina nyilván új vezérigazgató és új helyet­tes kinevezéséhez ragaszkodik, miután a régieket a kommunista propaganda vezetőinek tekintik. ' ' , " Kárbini hírek szerint­­ tizenkilenc szovjet repülőgép tegnap dél-­­­ évi.-­ utái) bombázta Vucsatu állomást. " A lőszerraktár levegőbe röpült. Másik négy repülőgép a Mandzsuk­ és Karbin között fekvő Yalu várost támadta és a vasúti vonalat el­pusztította. A Reuter-iroda értesülése szerint Kína lon­doni követe tegnap este újból tanácskozott Hendersonnal. Az orosz-kinai konfliktus ügyé­ben legalább néhány napig nem várnak semmi­féle újabb fejleményt. Kina fétkép azt követeli, hogy a szovjet tartsa be az 1924. évi orosz­kinai egyezményt úgy a fölforgató propa­ganda megakadályozása, mint a keleti vasutak közös kezelése tekintetében. Ha ezeket a köve­teléseket teljesítik, akkor a megegyezés na­gyon könnyű lesz. Ai mitívu fascists nappzdni provokációja szilja az ellentéteket. Schoberék bátorítják a reakció ka­landorait? (Bécs, november 30.) A Heimwehr vezetősége az innsbrucki újságokban jelentést közöl,­­amely, szerint a Heimwehr küldöttsége,,vipfer, »jelén­ít. A c­setséifi kancellárnál, Vau­gh­n alkancellárnál és Alsóausztria tartományi főnökénél, akiknél-10/ al­kotmányref­orm­­grés­ elintézése érdekében jártak el, akár parlamen­táris, akár parlamenten kívüli úton történjék is meg a reform. A Heimwehr, ha a szövetségi kancellár Bécsbe rendelné, készen állna támo­gatására annak végrehajtásában, amit a szö­vetségi kancellár javaslataiban az új Ausztria fölépítéséhez elkerülhetetlenül szükségesnek mondott. A jelentés szerint az alkancellár és az alsóausztriai tartományi főnök biztosították a küldöttséget, hogy a reformot minden körül­mények között végrehajtják és hogy ki van zárva bármiféle paktálás a szociáldemokra­tákkal.

Next