Népszava, 1930. augusztus (58. évfolyam, 173–197. sz.)
1930-08-01 / 173. szám
1930 augusztus 1. NÉPSZAVA 3 NÉPSZAVA Nincs rá Moratóriumot követelünk a házbérfizetésre a munka- és keresetnélkülieknek. Megírtuk, hogy a lakók százait kergetik az utcára. Megírtuk, hogy a központi járásbíróságon százával tárgyalják a kilakoltatási peröket. Megírtuk, hogy ez nem mehet így tovább. Nem lehet a szerencsétlen munka- és keresetnélküli emberek százait — családtagjaikkal együtt mondhatjuk ezreit — az utcára lökni. Most megjött a válasz. Megszólalt Vass József munkaügyi és népjóléti miniszter. A válasz méltó a miniszterhez, az egyházi férfiúhoz. A válasz ugyanolyan rövid és elutasító, mint amilyeneket eddig szokott adni többszörösen tett ígéretei ellenére. „Nincs rá szükség! " — mondja a miniszter —, hogy a munka- és keresetnélküli lakók házbérének fizetésére moratóriumrendeletet adjon ki. „Nincs rá szükség" — mondja a miniszter, mert utasította a lakásügyi biztost, hogy a fölmondási ítéletek végrehajtásában a „szociális szempontot a legnagyobb mértékben érvényesítse". Ebben a válaszban és ebben az elintézésben benne van ennek az egész kormányzati rendszernek a szelleme és benne van a népjóléti miniszternek a stílusa! A legmegdöbbentőbb szociális érzéketlenség az egész vonalon. Kíméletlen osztályharc fölülről a szegények és eltiprottak ellen. Szavak és mellébeszélések, ha tenni kell valamit. Így van ez a munkanélkülibiztosítással, így van ez a meg nem induló beruházásokkal és így van most az utcára kerülő lakókkal is. Megírtuk, hogy a járásbíróságokon hetenként két tömegnapot tartanak a kilakoltatási keresetek tárgyalására. Tudósítást írtunk a jajveszékelő, kétségbeesett lakókról, a tárgyalásokról és arról, hogy a járásbírák a fölmondási pörökben kénytelenek az érvényes rendelethez tartani magukat és aki nem tud fizetni, vagy késedelmesen fizet, azt könyörtelenül kilakoltatják. Mindez nem indítja meg a minisztert. Ajánljuk, hogy a statisztikai számokkal való zsonglőrösködés helyett menjen el a központi járásbíróság tömegtárgyalásaira és ha még nem látta a nyomorúság poklát, lesz benne része és akkor mondja meg. Nincs szükség moratóriumra! Ne a lakásügyi biztost utasítsa a miniszter úr a szociális szempontok figyelembevételére, hanem tegye lehetővé, hogy a lakásügyekben ítélkező bírák gyakorolhassák a jogot! A lakásügyi biztos nem másíthatja meg a bíróság ítéletét és csak annyit tehet, hogy a már kimondott kilakoltatási — két-négy hétre fölfüggeszti! De ezt a fölfüggesztést is csak akkor adja meg a lakásügyi biztos, ha előbb meghallgatja — a háztulajdonost. Ezek után érthető, hogy a kilakoltatásokat a felfüggesztésekkel nem oldják meg, mert mindössze csak néhány heti halasztást engedélyezhet a lakásügyi biztos. Azt mondja a miniszter, hogy 1926-tól 1930-ig 10.000 végrehajtásra, bírói ítélettel befejezett ügy érkezett a lakásügyi miniszteri biztoshoz. Azt azonban elfelejti megmondani, hogy azt a rendeletet, amelynek alapján a kilakoltatásokat a bíróságok kénytelenek érvényesíteni, 1927 októberben adta ki. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor a 10.000 kilakoltatás éppen azokra az esztendőkre esik, amikről a miniszter „nagy kölcsön" és ,,ismert szociális érzékétől" vezettetve, az újonnan kiadott rendeletből kihagyta, hogy kilakoltatást csak „vétkes nemfizetés" esetén lehet kimondani. A miniszter emlékezetét helyre kell igazítanunk. Nem arról van szó, hogy valaki azért nem tud lakbért fizetni, mert a háztulajdonosát nem találja otthon, vagy a zsebében felejti a házbért és nem arról van szó, amikor a háztulajdonos szándékosan nem veszi át a házbért, hogy a kötött lakásoknál fölmondással élhessen, hanem arról, hogyha valaki saját hibáján kívül, mert nincsen se munkája, se keresete, nem tud lakbért fizetni. A régi rendelet ezekre gondolt, amikor a ,,vétkes nemfizetést" jelölte meg a kilakoltatás okául és a bírák valóban figyelembe vehették a szociális szempontokat egészen addig, amíg a háztulajdonosok befolyására a minisztérium meg nem változtatta a lakásrendeletet és ezt az egyetlen szociális rendelkezését is el nem ejtette. Ez a rendelkezés épp úgy áldozatául esett a házbértőke falánkságának, mint ahogy elveszett a lakók minden védelme, szűk területre szorítkozott a kötött forgalom és fölemelkedett a házbér a lakók teherbíróképessége fölé Amennyivel több házbért kell most fizetni, annyival silányabb mindenkinek az élete, anynyival kevesebb a kenyere. A miniszter szociális érzésére jellemző, hogy ezekre a lakbérekre mondja, hogy „elbírható határig" ment el a lakbérek rendezésében. Ami ezentúl még elérhető, azt a háziurak a fölmondásokkal érik el. Nyílt titok, hogy a kilakoltatási eljárások egyik oka, hogy a háztulajdonosok a kilakoltatott lakó lakását magasabb bérért adják ki és így gyarapítják a szabadforgalmú lakásokat. Igaza van a miniszternek: „Máshol másként van ez!" Például máshol, ahol a kormányzat szelleme a gazdaságilag gyöngébb fél javára valóban közérdeket képvisel, ott soktízezer lakást építettek, a lakbérek emelkedésének útjában állottak és nem áldozták föl a dolgozó emberek életét és egészségét — a házbértőkének! Volna még néhány szavunk a miniszter statisztikájához is. Hogy a számokat úgy csoportosítja, ahogy érvelése megkívánja, azt nem is vesszük tőle rossznéven, csak rá akarunk mutatni arra, hogy a miniszter szerint 10.000 befejezett végrehajtásra kerülő kilakoltatásból „önkéntes kiköltözéssel" 6234 eset intéződött el. Hát ezt az önkéntes kiköltözést ismerjük. A 6234 önkéntes kiköltözést bátran hozzáadhatta volna az 1865 végrehajtásra kerülő kilakoltatáshoz. Az „önkéntesen kiköltözötteknek" is el kellett hagyni a lakásukat és csak aközött válaszhattak, hogy holmijukat az udvarra dobják-e a hatósági közegek, vagy pedig a kapott háromnapi határidőn belül maguk ürítik ki a lakást. De térjünk a dolog lényegére. Nem igaz az, hogy nem kerülnek az utcára az önhibájukon kívül lakbért fizetni nem tudó lakók. Igenis, az utcára kerülnek és a legkétségbeejtőbb állapotok között vergődnek. Ha a miniszter nem hiszi, hogy micsoda pokoli kínokat zúdított a kilakoltatás könnyű lehetőségével a szerencsétlen emberekre, akkor mégiscsak az lesz a legjobb, ha mindenki, akit kilakoltatnak, a népjóléti minisztert keresi föl és minden cókmókját a minisztérium udvarára rakja. A kilakoltatottak tudják, hogy sem az utcán, sem a tereken nem rakhatják le cókmókjukat, mert ebben a rendőrség megakadályozza őket. És hogy Budapesten a miniszter nem látja az utcán a kilakoltatott családokat, azt köszönje meg a rendőrségnek. De ha tovább így tart ez az állapot, akkor ebben is lehet része. A miniszter azt mondja: Nincs szükség moratóriumra. Hát ez a válasz nem fog nyomtalanul elhangzani és mindazok a szerencsétlenek, akiket a kilakoltatás réme fenyeget, nem fogják elfelejteni. Azt mondja a miniszter, hogy „szociális nyugtalankodásra nincs elég ok". Jó! Éppen ez a megállapítása dönti el az egész kérdést. Ez a hatalom szava, amely ma fölül van és holnap alulkerülhet, éppen ennél a szellemnél fogva, amely vaksággal verte meg és mert nem látja, nem akarja látni, vagy nem tudja meglátni, hogy milyen forrongó és nyugtalan az a mélység, amely fölött a biztonság jóllakottságával térnek napirendre!... „Nincs rá szükség!" — mondja a miniszter, hogy a munka és kereset nélkül tengődő, nyomorgó emberek a házbérfizetésre moratóriumot kapjanak. „Nincs rá szükség!" — ez is válasz, de a következményekért a felelősség is őt terheli szükség! BtarSasitalflSBi permanencta !©$2E IStBcSapestera saBigviszius f-én. A kisBffiBBdg rendőr»«f»f ésA»©l« Saati ézkeesései. Augusztus elsején, amint arról már beszámoltunk, az évről-évre felhasznált előzetes program szerint Budapesten a teljes karhatalom permanenciát tart. A rendőrség megerősítésére nagyobb csendőrosztagok érkeztek a fővárosba, készültségbe helyezték a katonai helyőrségeket is. A főkapitányságra csütörtökön estig több mint 60 „kommumistagyamis" embert állítottak elő a preventív intézkedések kapcsán. Az előállítások során állítólag sikerült a rendőrségnek elfognia a Komintern egyik futárát. A főkapitány intézkedésére az összes rendőrtisztviselők, detektívek és az egész rendőrlegénység szolgálatban lesz, az utcákon megkettőzik a rendőrőrszemeket, kerékpáros és lovas rendőr járőrök fognak cirkálni, míg a külső városrészekben csendőr járőrök járják végig az utcákat. A rendőrség is azt tartja, hogy augusztus elseje a legnagyobb rendben, minden incidens nélkül fog elmúlni Budapesten. Győrből jelentik, hogy az ottani rendőrség a csütörtökre forduló éjszaka folyamán hat kommunista röpiratterjesztőt fogott el, közöttük öt fiatalkorú munkás van. A hivatalos hírszolgálat szerint bevallották, hogy a röpiratokat Budapestről kapták. Lakásukon kompromittáló iratokat találtak. Lefoglaltak többek között egy olyan levelet is, amelyet csak előhívás után lehet elolvasni. Győrött már a múlt hét végén röpiratokkal árasztották el a várost és a külvárosokban vörös festékkel jelmondatokat rajzoltak a házak falára és a kerítésekre. A győri rendőrség olyan adatok birtokába jutott, amelyek alapján újabb letartóztatások várhatók. A gráci rendőrhatóság betiltotta a kommunisták gyűlését. Bécsből jelentik, hogy a gráci rendőrhatóság betiltotta a kommunistáknak augusztus elsejére a Szabadság térre hirdetett gyűlését. A betiltó végzés utal a Grácban erősen kiéleződött helyzetre, a Heimwehreknek a szociáldemokrata munkássággal való összeütközése után. A kommunisták azt hangoztatják, hogy nem engedik elvenni az utcához való jogukat és ezért augusztus elsején mégis tüntetni fognak. Párisban is csöndet várnak augusztus elsejére. Parisból táviratozzák, hogy a párisi rendőrség közlése szerint teljesen kizárt dolog, hogy Lenin születésnapján, augusztus elsején komolyabb zavargások legyenek. A külföldi kommunistagyanúsakat egyre-másra toloncolják ki az országból. Szerdán 24 külföldi kommunistát utasítottak ki, köztük egy magyar állampolgárt is. A többi kiutasítottak legnagyobb része olasz és lengyel, van köztük két román, egy osztrák, egy török és egy orosz kommunista is. A Kaneltörvény tervezetét tiszfitor ankét elé terjeszti kl. A hitözomány reformnak még a tervezete se készült el. Azoknak az erélyes parlamenti fölszólalásoknak nyomán, amelyekben a szociáldemokrata parlamenti csoport és a polgári ellenzék egyes tagjai a kartellek garázdálkodásának megakadályozására szigorú rendszabályokat sürgettek, a kormány — amint arról már július elején megemlékeztünk — végre nagynehezen rászánta magát a kartellkérdés törvényes szabályozására. A kartelltörvény tervezetét, amint most közlik, már megküldték az érdekeltségeknek. Ebből az alkalomból Zsitvay igazságügyminiszter úgy nyilatkozott egy újságíró előtt, hogy az érdekeltségeknek szeptember 15-ig kell megtenniük észrevételeiket a tervezetre. Az igazságügyminisztériumban a beérkező észrevételekhez képest fogják módosítani a tervezetet, amelyet még a parlament összeülése előtt ankét elé terjeszt. A kartellkérdés szabályozását tartalmazó javaslat az első törvényjavaslatok sorában kerül a parlament elé. Kijelentette Zsitvay azt is, hogy az ügyvédprobléma megvitatásába őszkor ugyancsak ankétot hív egybe. _ Nyilatkozott az igazságügyminiszter a hitbizományi reform régóta halasztgatott ügyéről is, mondván, hogy „folynak az előkészítő tárgyalások", de a törvényjavaslat még nem készült el... Ami a kartellek megrendszabályozását illeti, előre tudjuk, hogy nem sokat várhatunk a nagytőke osztályérdekeit szolgáló kormánytól és bizonyos, hogy a tervezet elkészülésétől az ankétokon át még hosszú az út addig, hogy a kartellek a termelés és fogyasztás előírta észszerű korlátok közé szoríttassanak. De itt legalább elkészült — a törvénytervezet A hitbizományok évek óta beígért reformját illetően a feudális nagybirtok kormánya még eddig se jutott el. Pedig, vegyék tudomásul a tíz- és százezer holdas mammutbirtokok védelmezői, hogy a hitbizományok megszüntetését most már haladék nélkül, új, csalóka terminusok kitűzése nélkül, végre kell hajtani! A magyar földet művelő nincstelenek száz- és százezrei nem bírják tovább a nyomorúságot, amelyen csak egy új, becsületes földreform és a hitbizományok elavult, középkori rendszerének teljes megszüntetése segíthet. 3 TERJESSZÜK A NÉPSZAVÁT!