Népszava, 1930. augusztus (58. évfolyam, 173–197. sz.)

1930-08-01 / 173. szám

1930 augusztus 1. NÉPSZAVA 3 NÉPSZAVA Nincs rá Moratóriumot követelünk a házbérfizetésre a munka- és keresetnélkülieknek. Megírtuk, hogy a lakók százait kergetik az utcára. Meg­írtuk, hogy a központi járásbíróságon százá­val tárgyalják a kilakoltatási peröket. Meg­írtuk, hogy ez nem mehet így tovább. Nem lehet a szerencsétlen munka- és keresetnélküli emberek százait — családtagjaikkal együtt mondhatjuk ezreit — az utcára lökni. Most megjött a válasz. Megszólalt Vass József munkaügyi és népjóléti miniszter. A válasz méltó a miniszterhez, az egyházi férfiúhoz. A vá­lasz ugyanolyan rövid és elutasító, mint ami­lyeneket eddig szokott adni többszörösen tett ígéretei ellenére. „Nincs rá szükség! " — mondja a miniszter —, hogy a munka- és keresetnél­küli lakók házbérének fizetésére moratórium­rendeletet adjon ki. „Nincs rá szükség" — mondja a miniszter, mert utasította a lakás­ügyi biztost, hogy a fölmondási ítéletek végre­hajtásában a „szociális szempontot a legna­gyobb mértékben érvényesítse". Ebben a válaszban és ebben az elintézésben benne van ennek az egész kormányzati rend­szernek a szelleme és benne van a népjóléti miniszternek a stílusa! A legmegdöbbentőbb szociális érzéketlenség az egész vonalon. Kíméletlen osztályharc fölül­ről a szegények és eltiprottak ellen. Szavak és mellébeszélések, ha tenni kell valamit. Így van ez a munkanélkülibiztosítással, így van ez a meg nem induló beruházásokkal és így van most az utcára kerülő lakókkal is. Megírtuk, hogy a járásbíróságokon heten­ként két tömegnapot tartanak a kilakoltatási keresetek tárgyalására. Tudósítást írtunk a jajveszékelő, kétségbeesett lakókról, a tárgya­lásokról és arról, hogy a járásbírák a­­ föl­mondási pörökben kénytelenek az érvényes rendelethez tartani magukat és aki nem tud fizetni, vagy késedelmesen fizet, azt könyörte­lenül kilakoltatják. Mindez nem indítja meg a­­ minisztert. Ajánljuk, hogy a statisztikai számokkal való zsonglőrösködés helyett men­jen el a központi járásbíróság tömegtárgyalá­saira és ha még nem látta a nyomorúság poklát, lesz benne része és akkor mond­ja meg. Nincs szükség moratóriumra! Ne a lakásügyi biztost utasítsa a miniszter úr a­­ szociális szempontok figyelembevételére, hanem tegye lehetővé, hogy a lakásügyekben ítélkező bírák gyakorolhassák a jogot! A lakásügyi biztos nem másíthatja meg a bíróság ítéletét és csak annyit tehet, hogy a már kimondott kilakol­tatási — két-négy hétre fölfüggeszti! De ezt a fölfüggesztést is csak akkor adja meg a lakásügyi biztos, ha előbb meghallgatja — a háztulajdonost. Ezek után érthető, hogy a kilakoltatásokat a felfüggesztésekkel nem oldják meg, mert mindössze csak néhány heti halasztást engedé­lyezhet a lakásügyi biztos. Azt mondja a miniszter, hogy 1926-tól 1930-ig 10.000 végrehajtásra, bírói ítélettel befejezett ügy érkezett a lakásügyi miniszteri biztoshoz. Azt azonban elfelejti megmondani, hogy azt a rendeletet, amelynek alapján a kilakoltatáso­kat a bíróságok kénytelenek érvényesíteni, 1927 októberben adta ki. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor a 10.000 kilakoltatás éppen azokra az esztendőkre esik, amikről a minisz­ter „nagy kölcsön" és ,,ismert szociális érzéké­től" vezettetve, az újonnan kiadott rendeletből kihagyta, hogy kilakoltatást csak „vétkes nem­fizetés" esetén lehet kimondani. A miniszter emlékezetét helyre kell igazítanunk. Nem arról van szó, hogy valaki azért nem tud lakbért fizetni, mert a háztulajdonosát nem találja otthon, vagy a zsebében felejti a házbért és nem arról van szó, amikor a háztulajdonos szándékosan nem veszi át a házbért, hogy a kötött lakásoknál fölmondással élhessen, ha­nem arról, hogyha valaki saját hibáján kívül, mert nincsen se munkája, se keresete, nem tud lakbért fizetni. A régi rendelet ezekre gondolt, amikor a ,,vétkes nemfizetést" jelölte meg a kilakoltatás okául és a bírák valóban figye­lembe vehették a szociális szempontokat egé­szen addig, amíg a háztulajdonosok befolyá­sára a minisztérium meg nem változtatta a lakásrendeletet és ezt az egyetlen szociális ren­delkezését is el nem ejtette. Ez a rendelkezés épp úgy áldozatául esett a házbértőke falánkságának, mint ahogy elve­szett a lakók minden védelme, szűk területre szorítkozott a kötött forgalom és fölemelkedett a házbér a lakók teherbíróképessége fölé Amennyivel több házbért kell most fizetni, annyival silányabb mindenkinek az élete, any­nyival kevesebb a kenyere. A miniszter szociális érzésére jellemző, hogy ezekre a lakbérekre mondja, hogy „elbírható határig" ment el a lakbérek rendezésében. Ami ezentúl még elérhető, azt a háziurak a fölmon­dásokkal érik el. Nyílt titok, hogy a kilakolta­tási eljárások egyik oka, hogy a háztulajdono­sok a kilakoltatott lakó lakását magasabb bérért adják ki és így gyarapítják a szabad­forgalmú lakásokat. Igaza van a miniszternek: „Máshol másként van ez!" Például máshol, ahol a kormányzat szelleme a gazdaságilag gyöngébb fél javára valóban közérdeket képvisel, ott soktízezer la­kást építettek, a lakbérek emelkedésének útjá­ban állottak és nem áldozták föl a dolgozó emberek életét és egészségét — a házbértőké­nek! Volna még néhány szavunk a miniszter sta­tisztikájához is. Hogy a számokat úgy csopor­tosítja, ahogy érvelése megkívánja, azt nem is vesszük tőle rossznéven, csak rá akarunk mutatni arra, hogy a miniszter szerint 10.000 befejezett végrehajtásra kerülő kilakoltatás­ból „önkéntes kiköltözéssel" 6234 eset intéző­dött el. Hát ezt az önkéntes kiköltözést ismer­jük. A 6234 önkéntes kiköltözést bátran hozzá­adhatta volna az 1865 végrehajtásra kerülő ki­lakoltatáshoz. Az „önkéntesen kiköltözöttek­nek" is el kellett hagyni a lakásukat és csak aközött válaszhattak, hogy holmijukat az udvarra dobják-e a hatósági közegek, vagy pedig a kapott háromnapi határidőn belül maguk ürítik ki a lakást. De térjünk a dolog lényegére. Nem igaz az, hogy nem kerülnek az utcára az önhibájukon kívül lakbért fizetni nem tudó lakók. Igenis, az utcára kerülnek és a legkétségbeejtőbb ál­lapotok között vergődnek. Ha a miniszter nem hiszi, hogy micsoda pokoli kínokat zúdított a kilakoltatás könnyű lehetőségével a szeren­csétlen emberekre, akkor mégis­csak az lesz a legjobb, ha mindenki, akit kilakoltatnak, a népjóléti minisztert keresi föl és minden cók­mókját a minisztérium udvarára rakja. A kilakoltatottak tudják, hogy sem az utcán, sem a tereken nem rakhatják le cókmókjukat, mert ebben a rendőrség megakadályozza őket. És hogy Budapesten a miniszter nem látja az utcán a kilakoltatott családokat, azt kö­szönje meg a rendőrségnek. De ha tovább így tart ez az állapot, akkor ebben is lehet része. A miniszter azt mondja: Nincs szükség moratóriumra. Hát ez a válasz nem fog nyom­talanul elhangzani és mindazok a szerencsétle­nek, akiket a kilakoltatás réme fenyeget, nem fogják elfelejteni. Azt mondja a miniszter, hogy „szociális nyugtalankodásra nincs elég ok". Jó! Éppen ez a megállapítása dönti el az egész kérdést. Ez a hatalom szava, amely ma fölül van és holnap alulkerülhet, éppen ennél a szellemnél fogva, amely vaksággal verte meg és mert nem látja, nem akarja látni, vagy nem tudja meg­látni, hogy milyen forrongó és nyugtalan az a mélység, amely fölött a biztonság jóllakott­ságával térnek napirendre!... „Nincs rá szükség!" — mondja a miniszter, hogy a munka és kereset nélkül tengődő, nyo­morgó emberek a házbérfizetésre moratóriu­mot kapjanak. „Nincs rá szükség!" — ez is válasz, de a következményekért a felelősség is őt terheli­ szükség! BtarSasitalflSBi permanencta !©$2E IStBcSapestera saBigviszius f-én. A kisBffiBBdg ren­d­őr»«f»f ésA»©l« Saati ézkeesései. Augusztus elsején, amint arról már beszá­moltunk, az évről-évre felhasznált előzetes pro­gram szerint Budapesten a teljes karhatalom permanenciát tart. A rendőrség megerősíté­sére nagyobb csendőrosztagok érkeztek a fő­városba, készültségbe helyezték a katonai hely­őrségeket is. A főkapitányságra csütörtökön estig több mint 60 „kommumistagyamis" em­bert állítottak elő a preventív intézkedések kapcsán. Az előállítások során állítólag sike­rült a rendőrségnek elfognia a Komintern egyik futárát. A főkapitány intézkedésére az összes rendőrtisztviselők, detektívek és az egész rendőrlegénység szolgálatban lesz, az utcákon megkettőzik a rendőrőrszemeket, kerékpáros és lovas rendőr járőrök fognak cirkálni, míg a külső városrészekben csendőr járőrök járják végig az utcákat. A rendőrség is azt tartja, hogy augusztus elseje a legnagyobb rendben, minden incidens nélkül fog elmúlni Buda­pesten. Győrből jelentik, hogy az ottani rendőrség a csütörtökre forduló éjszaka folyamán hat kom­munista röpiratterjesztőt fogott el, közöttük öt fiatalkorú munkás van. A hivatalos hírszol­gálat szerint bevallották, hogy a röpiratokat Budapestről kapták. Lakásukon kompromit­táló iratokat találtak. Lefoglaltak többek kö­zött egy olyan levelet is, amelyet csak előhí­vás után lehet elolvasni. Győrött már a múlt hét végén röpiratokkal árasztották el a várost és a külvárosokban vörös festékkel jelmonda­tokat rajzoltak a házak falára és a kerítésekre. A győri rendőrség olyan adatok birtokába ju­tott, amelyek alapján újabb letartóztatások várhatók. A gráci rendőrhatóság betiltotta a kommunisták gyűlését. Bécsből jelentik, hogy a gráci rendőrhatóság betiltotta a kommunistáknak augusztus else­jére a Szabadság­ térre hirdetett gyűlését. A betiltó végzés utal a Grácban erősen ki­éleződött helyzetre, a Heimwehreknek a szociáldemokrata munkássággal való össze­ütközése után. A kommunisták azt hangoztatják, hogy nem engedik elvenni az utcához való jogukat és ezért augusztus elsején mégis tüntetni fognak. Párisban is csöndet várnak augusztus elsejére. Parisból táviratozzák, hogy a párisi rendőr­ség közlése szerint teljesen kizárt dolog, hogy Lenin születésnapján, augusztus elsején komo­lyabb zavargások legyenek. A külföldi kom­munistagyanúsakat egyre-másra toloncolják ki az országból. Szerdán 24 külföldi kommunistát utasítottak ki, köztük egy magyar állampolgárt is. A többi kiutasítottak legnagyobb része olasz és lengyel, van köztük két román, egy osztrák, egy török és egy orosz kommunista is. A Kaneltörvény tervezetét tiszfitor ankét elé terjeszti kl. A hitö­zomány reformnak még a tervezete se készü­lt el. Azoknak az erélyes parlamenti fölszólalá­soknak nyomán, amelyekben a szociáldemo­krata parlamenti csoport és a polgári ellenzék egyes tagjai a kartellek garázdálkodásának megakadályozására szigorú rendszabályokat sürgettek, a kormány — amint arról már jú­lius elején megemlékeztünk — végre n­agy­nehezen rászánta magát a kartellkérdés tör­vényes szabályozására. A kartelltörvény ter­vezetét, amint most közlik, már megküldték az érdekeltségeknek. Ebből az alkalomból Zsitvay igazságügyminiszter úgy nyilatkozott egy újságíró előtt, hogy az érdekeltségeknek szeptember 15-ig kell megtenniük észrevételei­ket a tervezetre. Az igazságügyminisztérium­ban a beérkező észrevételekhez képest fogják módosítani a tervezetet, amelyet még a par­lament összeülése előtt ankét elé terjeszt. A kartellkérdés szabályozását tartalmazó javas­lat az első törvényjavaslatok sorában kerül a parlament elé. Kijelentette Zsitvay azt­ is, hogy az ügyvédprobléma megvitatásába ősz­kor ugyancsak ankétot hív egybe. _ Nyilat­kozott az igazságügyminiszter a hitbizományi reform régóta halasztgatott ügyéről is, mond­ván, hogy „folyn­ak az előkészítő tárgyalások", de a törvényjavaslat még nem készült el... Ami a kartellek megrendszabályozását illeti, előre tudjuk, hogy nem sokat várhatunk a nagytőke osztályérdekeit szolgáló kormánytól és bizonyos, hogy a tervezet elkészülésétől az ankétokon át még hosszú az út addig, hogy a kartellek a termelés és fogyasztás előírta ész­szerű korlátok közé szoríttassanak. De itt leg­alább elkészült — a törvénytervezet A hitbizo­mányok évek óta beígért reformját illetően a feudális nagybirtok kormánya még eddig se jutott el. Pedig, vegyék tudomásul a tíz- és százezer holdas mammutbirtokok védelmezői, hogy a hitbizományok megszüntetését most már haladék nélkül, új, csalóka terminusok kitűzése nélkül, végre kell hajtani! A magyar földet művelő nincstelenek száz- és százezrei nem bírják tovább a nyomorúságot, amelyen csak egy új, becsületes földreform és a hit­bizományok elavult, középkori rendszerének teljes megszüntetése segíthet. 3 TERJESSZÜK A NÉPSZAVÁT!

Next