Népszava, 1932. január (60. évfolyam, 1–25. sz.)

1932-01-10 / 7. szám

1932 január 11). NÉPSZAVA Panasz, nyomor, kétségbeesés... Háromezer lélek birkóz­isa a nyomorral. — Kilencvenszázalékos munkanélk­üliség. — Tüzelőhiány és feneketlen sártenger veszélyez­teti a nyomorgók egészségét. Kis rlp©rt @gsf proletaries®^ nag^ bajairól. A­ fővárosban is nagy a nyomorúság. De_ itt ráleheli fényét a nagyváros hamis csillogása. Nem látszik meg anyira, mint azokon a he­lyeken, ahol kendőzés nélkül tátonganak a társadalom szörnyű sebei. Pestkörnyék ebbe a kategóriába tartozik. Itt is van ugyan foko­zat, de a viszonylag legjobb helyen is na­gyobb a nyomorúság, mint amennyit sokáig f­elbízh­at akár a nyomorgók tömege, akár ez a gyönyörűséges társadalmi rendszer... Ezúttal nézzük meg közelebbről a főváros határában elterülő állami lakótelepet, ame­lyet­­Jinkotai Ehmann-telep néven ismer a közvélemény. A barakokat a háború alatt rót­ták össze, fából, kis részben téglából és pépes t­ödérlemezből. Akkor hadifogolytábornak szánták, erre a célra ki is használták. Azután meghagyták a szükséglakásoknak, azoknak a legszegényebbeknek, akik mindenhonnan ki­koptak, akiket előbbi rendesebb lakásaikból kilakoltattak, mert nem tudtak lakbért fizetni. Állami tulajdon, állami kezelés, a szociális minisztérium fennhatósága alatt. Ezt azért kell külön hangsúlyozni, mert ilyenkor, télen és esős időben kietlen sártengerré válik az egész telep, ami nemcsak kényel­metlen, hanem­ káros és veszedelmes is, ugy a rábára, cipőre, mint az egészségre. Bokáig ér a maró latyak s csak bukdá­csolva lehet elvergődni egyik baraktól a má­sikig. Itt külön is fölhívjuk a „népjólét" mi­nisztériumának figyelmét erre az állapotra, amelynek következtében a telep valamilyen járványos kór, például spanyolnátha esetén valóságos járványtenyésztő és terjesztő fé­szekké válhat. Ezen annál inkább kell, mert lehet segíteni: néhány vagon salak vagy tégla, vagy padlódeszka, egy kis szükség­munka — hiszen ma olyan fájdalmasan ala­csony a munkabér! — egyszóval néhány ezer pengő költség és megszűnik legalább ez az egy baj... A telepen körü­lbelül 550 bérlő és vagy 50 társbérlő (egy lakásban két lakó) húzódik meg, együtt mintegy 3000 lélek, egy családra tehát átlag öt lélekszám esik. Itt nem divat az egyke! Vannak családtagok 5—6—8 gyermek­e­k­kel, esek éppen azért kerültek ide, mert népes családjuk szálka volt a pesti háziurak szemé­ben. A lakások, minőségüket tekintve éppen nem olcsók: szobakonyhás lakások bére 50—60 pengő negyedenként, ami azért is sok, mert a telep már régen amortizálódott. A telepen mérhetetlen nyomorúság ural­kodik. Az ország mai urai és intézői és azok az „ellenzéki" politikus urak, akik lázadoznak a szociális terhek és a munkanélküliek támo­gatása ellen, lépjenek egyszer ki kényelmes hadállásaik­ból, jöjjenek ide inkognitóban, nézzék meg saját szemeikkel, hová jutott az ország dol­gozó népe, hová juttatták ezzel a módszer­rel az országot! !Látnak majd olyat, amit híven talán csak Gorkij tolla tudna leírni, vagy Verescsagin ecsetje tudna lefesteni. És ha erre sem mozdul meg a lelkiismeretük, akkor azt mondhatjuk — itt már csak valami csoda segít. Túlnyomórészt munkások laknak a telepen, de dolgozó munkás alig akad köztök. A munkanélküliség arányszáma körülbelül 85—10 százalék. Akik dolgoznak, éhbéreket kapnak. Ha nem látná az ember, el sem hinné. A 20—25 pengő heti kereset ritkaságszámba megy, de túl­nyomórészt 8—10—15 pengőket, keresnek azok a szerencsések, akik még dolgoznak. Ez meg is látszik a telep életén. Emberek, asszonyok, gyermekek avult rongyokban, vásott cipő­maradványokban járnak. Nem ritkaság a több­gyermek — egy cipő, de vannak o­lyanok is, akik cipő- és ruhahiány miatt nem tudnak ki­mozdulni a lakásból. Rendes bútordarabot alig látni. Sivár, kopott, kietlen itt minden, mint valamilyen elátkozott álvánországban. Jellemző a helyzetre, hogy decemberben 600 bérlő közül csak 65—70 tudott lakbért törlesz­teni,­ a többi mind munka és kereset nélkül tengődik. Hogyan­? Az insegakcióból naponta 2500 ételadagot osztanak ki, ami bizony kevés. Tüzelőt alig kaptak, pedig ebben nagy hiány van s ha a hőmérő fagypont alá száll, kínlód­nak és pusztulnak az apró emberbimbók, az a jövendő munkásgeneráció, amelyre az ország újjáépítésének nehéz munk­ája vár. Vagy vac­kaikba burkolva olvasztják össze az éjt a nappallal. Itt is fölhívjuk erre a kormány és a nép­jóléti miniszter ügyeimet és kérdezzük: nem tellene ide néhány fuvar szénre az ínség-és szükségadókból befolyt milliókból? Karácsonykor szeretetcsomagokat osztottak. Nem sokat. Nem eleget — mindössze 150 nagy csomagot osztottak szét s bizony nem jutott mindenkinek, aki rászorult. Talán neon­­is volt eléggé körültekintő az osztogató szerv. Mert rengeteg keserű panasz kelt az akció nyomán. Ömlik a panasz az elkínzott emberek ajkairól, mint a fölszabadult kráter gyomrából a per­zselő láva tömeg. És mind jogosnak látszik, mert mind szegény elesett ember, mindről sír nyomorúság, mind nehezményezi a mellő­zést. Protekciót emlegetnek, meg hogy olya­nok is kaptak segítséget, akik nem szorultak rá. A napokban 100 ember kerekedett föl és elindult a sas­hhalmi szociáldemokrata pártszervezetbe, hogy elsírják panaszukat és orvoslást kérjenek. Nem­ értek el odáig, a rendőrség föltartóztatta és visszairányította őket és vizsgálgatta is, hogy nem „tiltott gyűlés kísérlete" történt-e? Egy munkást be is citáltak, de folytatása nem lett a dolognak, mert kitűnt, hogy csak pa­naszkodni akartak a kétségbeesett szegény emberek. Beszélik, hogy egy minkásasszonyt valamelyik hivatalos ember elvert, mert pa­naszkodott. Az embertelenség elkövetőjét nem sikerült kinyomoznunk, mert a konkrét kérdé­sekre — ők tudják, miért — nem mert vála­szolni senki. Most meg detektívek settenked­nek azok körül, akiket a panaszlavina meg­indításával gyanúsítanak. Pedig igazán nem erre van szükség s ezzel nem is lehet segíteni a bajokon ... * Hát így fest a magyar dolgozó élete a ke­resztény és nemzeti uralom tizennegyedik esz­tendejében! Bámulatos az a lelkierő, vagy közöny, vagy apátia, vagy micsoda, amivel ez a nép töri ezt a méltatlan sorsot. De azért a felelősek ne bízzák el magukat: inkább segítsenek ott, ahol lehet, ahol kell, ahogyan lehet — de segítsenek gyorsan és kiadósan, amíg nem késő! Mert másképen is lehet, higyyék el az urak, másképpen is lehet országot kormányozni, mint megfélemlítéssel és kiéheztetéssel. . . P. S. MMMMWMMAAAAMMMMUWWMnMWWMMAAMMMMWV Hatósági munkaközvetítés. A Budapesti Ható­sági Munkaközvetítő január 5-i kimutatása szerint foglalkozást kaphat: 5 ipari szakmunkás, 1 betanult (gépmunkás) és gyári segédmunkás, 6 szolga, kifutó, kocsis, 3 ügynök, 31 állandó háztartási alkalmazott, 40 tanonc. Foglalkozást keres: 2225 ipari szakmun­kás, 735 betanult (gépmunkás) és gyári segédmun­kás, 354 gyári és egyéb napszámos, 380 szolga, ki­futó­­kocsis, 124 magántisztviselő,­­112 kereskedelmi alkalmazott, 4 ügynök, 159 állandó, 218 kisegítő ház­tartási alkalmazott (takarítónő, mosónő, vasalónő), 14 tanonc. 91 ! Utánozzák az ideális, biztos, olcsó és kellemes Artin hashajtó dragée-t. Este 2—3 szem Artin dragée-reggelre normális, bőséges ürü­lés. ART hashajtó dragée~t kérjen orvosától. Csak gyógyszertár­ban kapható, 12 fillér, 60 fillér, 1­0 és 2.80 pengős eredeti csomagolásban Dr. WANDER gyógyszer- és tápszergyár rt. X. Keresztúri­ út 30-38 HA­ / A nyersanyagok — pamut, gyapjú, selyem, van stb. — példátlanul alacsony ára a késsz­árukat annyival olcsóbbá tette, hogy a nyers­anyagárak legcsekélyebb emelkedése esetén is már érezheti Ük­e is

Next