Népszava, 1933. június (61. évfolyam, 123–145. sz.)
1933-06-01 / 123. szám
BJ&E. «vteSyan im száa. B&Kjpest, 193310fitöS I, CSQ(GHSSI Ara § filier anmmmmmmm GS BjÖFHSErSfS A&ai • pens — kfkTOM» tf— i Egy tri» . X posefi — MBSldr* «0 pet«« Így hóra ..... Ausztriában egy !fBO pengő •SEs massziös aQ. wo. conti-utca 1. bz. . m-3-i» * »«1 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PAHOEw/ KÖZPONTI KÖZLÖNYE HGOJGLEMK HÄTFÖ KIVfimfim MINDEN NAP toy« «as et* ?, wateroap 18 fillér. Amztrlitm W, "M. 14 groadien. Franciaországban — 80 ír, C*eh»ilov4kiálmn hé&öznap 18k. vas. I'M 5k. Vf ^ ' .ILUHJa^íji X TOO. irfU ."•'./\ Romániában hétköznap i lel, vasdrnap g lei. Szt.i • I .KIADÓHIVATAL: Vin, CONTI-UTCA 4. SZ. Tefonozim ...... SO-S-SD, SO-9-31, 80-S-SS ur. Kezdjük a miniszterrel, akivel végezhetnek is. Állapítsuk meg, hogy ő adta a magyar parlament közoktatásügyi vitájának igazi színét, ő volt az, aki a kultusztárca egész területéről megemlékezett, de mindig és mindenütt csak — pénzügyi szempontból. Gondolatot, újat, merészet és nagyot, a kultúra düledező épületének átépítését szolgálót, programot és irányt nem adott, mert ilyen programja és ilyen irányvonala a magyar kultúra felelős őrizőjének fájdalmasan nincs. * De komolyan vitába kell szállnunk Korniss Gyulával, aki az iskola mai tehetetlenségét, a selejt boldogulását és a kiváló lemaradását, az „uram bátyánkvilágnak ezt a törvényszerű velejáróját — az osztályzaton keresztül akarja megszüntetni. Nem olcsó szójáték, mélységes igazság, amikor a szőt elemezzük és arra jutunk, hogy az osztályzat az osztályból származik- Osztályok szerint mérik az osztályzatokat háromféle okból. Az első ok — és erről a legfájdalmasabb beszélni— a tanító és a tanár devóciója a tehetőssel szemben. Nem szabály, de sűrű kivétel. A fehér gyermekszoba ápolt gyermekeit tovább ápolják az iskolában, a szakadt nadrág és a mezítláb csenevész fiatalsága számára szigorúbb a hang és a szó. De osztály és osztályzat összefüggnek ott is, ahol a szegény gyermek, a proletárszülő gyermeke az otthon szerzett ismeretek terén lemarad a jómódú polgár gyermekével szemben. Az iskola mai rendszerében szükségképpen azt építi tovább, amit a gyermek otthon ismeretben megszerez és aki a polgári ebédlőasztal mellett leves és hús között nem jutott játszva egy halom tudomás birtokába, hátrányban van és hátrányban marad és ez a hátrány érződik az osztályzaton. Végül, de nem utolsósorban a proletárgyermeket a szegénység, a nyomor, a gond tépi. Akár magának kell kenyeret keresnie, akár a szülők kenyérkeresetének reménytelenségét látja, mindenképpen féllélekkel és félérdeklődéssel van az iskolában, sokszor bizony korgó gyomorral is és ez az elviseltség és ez a megosztottság kifejezésre jut osztályzataiban. Ezer pedagógus közül egy akad, aki tanítványai környezettanulmányával foglalkozik, aki becsületbeli kötelességének érzi, hogy különlegesen fölkarolja az osztály elhelyezkedésénél fogva lemaradni készülőt, a többi, legjobb esetben elfogulatlanul nézi a kész eredményt és nem elemzi, hogy honnan való az egyiknek vagy a másiknak fogyatkozása. Megszakíf©fta az összeköttetést Hilferék sajtószervezetével. Az üldözöttek támogatáséra hívja feá az újságírószervezeteket Az Újságírók Nemzetközi Szövetségének végrehajtóbizottsága kedden albizottságot küldött ki a Reichsverbank der Deutschen Pressevel szemben fennálló helyzet tanulmányozására. Az albizottság, amelynek tagjai voltak Eskefund (Dánia), Zappler (Ausztria) és Sudre (Franciaország), szerdán délután a végrehajtóbizottságnak előterjesztette jelentését. A bizottság rövid vita után, amelynek során fölszólalt a legtöbb delegáció vezetője, egyhangúlag a következő határozati javaslatot fogadta el: A Nemzetközi Újságíró Szövetség végrehajtó bizottsága megállapítja, hogy a sajtó szabadságát egyes országokban a nemzeti politikával való visszaélés fenyegeti és abban a megfontolásban, hogy a sajtó részére a szabadság, a sajtó igazmondásának legnélkülözhetetlenebb feltétele és a nép szuverenitásának legkomolyabb kezessége a sajtó függetlensége és az újságírók hivatása szabad gyakorlata ellen irányuló minden támadást viszszautasít. A bizottság a kérdés komolyságára való tekintettel e támadások közé számítja a kormányok megengedhetetlen befolyásgyakorlását a lapok politikájának irányítására, az újságíróknak állami hivatalnokokkal való erőszakos helyettesítését, az újságíróknak a külföldre való kiűzését, a lapok lefoglalását még akkor is, ha a sajtó elleni támadások a legmagasabb nemzeti érdekek ürügye alatt történnek. A végrehajtóbizottság az Újságírók Nemzetközi Szövetségéhez csatlakozott valamennyi szervezet és általában az összes sajtószervezetek kötelességének tartja, hogy ezek ellen tiltakozzanak és e különböző támadások elen küzdjenek. Ezeknek az alapelveknek a sajtó jelenlegi helyzetére és a német újságírókra való alkalmazásával a végrehajtóbizottság sajnálatának ad kifejezést, hogy a nemzetközi újságíró szövetséghez csatlakozott egyik szervezet, a Reichsverband der Deutschen Presse meg akarja tagadni ezeket az alapelveket. A bizottság megállapítja, hogy a Reichsverband der Deutschen Presse 1933 április 30-i közgyűlésén valóban elhatározta, hogy az izraelitákat és a marxistákat nem veszi föl többé tagokul, hogy a Reichsverband ilyen módon egy valamennyi hivatásos újságíró részére nyitva álló szervezetet politikai egyesüléssé változtatott át és hogy ez az elhatározása ellentétben áll a nemzetközi újságírószövetség alapszabályai első szakasza 3. paragrafusának szellemével és szövegével. A bizottság elismerésének ad kifejezést azért a kiváló munkáért, amelyet a Reichsverband a nemzetközi újságírószövetségnek megalapítása óta tett és a német bajtársaknak, akik munkálataiban részt vettek s akik a bizottságban a német bajtársak ezreit képviselték, köszönetét és rokonszenvét fejezi ki. A bizottság kijelenti, hogy a Reichsverbanddal való együttműködés a fent ismertetett alapelv alapján ez időszerint lehetetlen és annak a reményének ad kifejezést, hogy lehetséges lesz az együttműködést újból fölvenni azon a napon, amikor a Reichsverband is- De Korniss Gyula legalább valóban át van hatva attól a vágytól, hogy valami jobb szülessék az iskolából. A pesti purger, az inkarnált Ferencváros a közoktatásügyi vitában — a kultúrfasizmus mellett tett nyílt és semmiféle művelődéstől meg nem fertőzött hitvallást. A Petrováczok és a Hódossyak elhozták a felsőipariskola és a dilettáns lírai költészet sekély szellemét, dörögtek képek ellen, amelyeknek színeit nem látják, zene ellen, amelynek hangját nem hallják, művészet ellen, amely olyan idegen tőlük, mint a ferencvárosi pirosabroszos kocsmaasztal Beethoven IX. szimfóniájától. A nagyváros kispolgára, az olajnyomatok szenvedélyes gyűjtője, a malterbe épített tehetségtelenség és az álromantikus giccs bajvívója szólalt meg kedden, nem is egy szájon keresztül és azt kell mondanunk, hogy mindaddig, amíg ennek a purger-szellemnek súlya és jelentősége lehet a magyar kultúrpolitika intézésében, föl kell hagyni minden reménnyel. * A legnagyobb meglepetés azonban ebben az egész vitában Milo-* íme, í®y tevődik össze a közténik a művelődés, tehát a jövő nemzedék életre való előkészítése körül, fölfigyel erre a ktúnuszvitára. Sok örvendeteset, sok szívdobogtatót nem talál benne. De találja régi igazságainak megerősítését, azt, hogy a kultúra pajzs és támadó fegyver. Mindig azok kezében, akik irányítják és csinálják. Találja benne annak tudatát, hogy ahhoz, hogy problémáit meg tudja oldani, akárcsak egy lépéssel is előre tudjon menni, kultúrpolitikát kell csinálnia. Mást, mint amit a Hermannok klerikális kultúradminisztrációja, Kornissék régi német mintán édelgő Schmimeistersége, Petrováczék olvasóköri szintje és Milotayék kendőzött hátsógondolatai jelentenek. Mást kell csinálni a munkási osztályért — de ugyanakkor az egész magyar kultúra megmentésére, továbbfejlesztésére isi Itay István fölzólalása volt. Nagy oktatásügyi tárca vitája jelentékívelésű ember, aki közéleti pártelemségek Ml, kulturátlanságból, 1 Tm -irt 11 /Ml . 1 n ni-,,, 1-/-. + 4- 1 nl 1 m ANT- Ir rt-v« ! , 1 , .. , n lyája során eljutott Jelűnek Henriktől Albrecht főhercegig, harcos legitimizmustól harcos hitierájig és türelmetlen és mohó soviniz merész, de elvetendő tervekből és merész, de figyelemreméltó köpönyegforgatásból. A magyar munkásosztály, amelynek számára mástól a nemzetiségek és a nem- gazdasági érdekeivel legalább zetiségi kultúrtörekvések lojális egyenlően fontos az, hogy mi törmékánylásáig. Ne keressük most emögött a gazdasági motívumokat, a jelenlegi főnök által parancsolt Berlin felé való szívességtevés szándékát, állapítsuk meg, hogy a magyar reakció egyik leghajlékonyabb és leghajthatóbb toll forgatója pár hét óta írásban, kedden pedig szóban azt hirdette és azt vallotta, amiért nekünk és a mifajtánknak az ő részükről és az ő részéről mindig megkövezés járt. Igazságaink eszerint hódítanak, mégha ez a hódítás nem is éppen olyan valakit hoz felénk, akivel való eszmei közösségre különös súlyt vetnénk. De a nemzetiségi kultúra szabadságának óhaja fasiszta oldalról, ébredő oldalról, reakciós oldalról, olyan különös jelenség, amely megállít és elgondolkoztat.