Népszava, 1934. január (62. évfolyam, 1–24. sz.)

1934-01-03 / 1. szám

12. oldal A Népszövetség januárban újra foglalkozik Magyarország gazdasági helyzetével Körülbelül a képviselőház össze­illésével egyidőben, január 15-én kezdődnek Genfben a Népszövetség tanácskozásai. Magyarországot ez­úttal is elsősorban a pénzügyi bi­zottság tárgyalásai érdeklik, ame­lyeken az ország általános gazda­sági és pénzügyi helyzete kerül szóba, Tyler népszövetségi meg­bízott legutóbbi jelentése, valamint a magyar pénzügyminiszter fel­világosításai alapján. Imrédy pénz­ügyminiszter, az eddigi terv sze­rint, január 12-én utazik Genfbe, ahol előreláthatóan nyolc napig marad. Amennyiben Genfben újra összeül a leszerelési konferencia, azon gróf Bethlen István volt mi­niszterelnök, mint fődelegátus kép­viseli a magyar kormányt. Companyst választották Katalónia elnökévé (Barcelona, december 31.) A ka­talán képviselőház ma délután tar­tott ülésén 56 szavazattal 38 ellené­ben Com­panyst, a katalán parla­ment elnökét választotta meg a tartományi kormány elnökévé. Az elhúnyt Maeia elnök utóda az első spanyol köztársasági kormányban tengerészeti miniszter volt. A kor­mány tagjai lemondtak, hogy az i­j elnök a katalánok és a köztársa­ságiak koalíciója alapján alakít­hassa meg az új kormányt. Általános nyomdászsztrájk Lembergben Varsóból jelentik: Lembergben általános nyomdászsztráj­k tört ki. A könyv- és újságnyom­dák munká­sai kedden reggel bérdiff­erenciák miatt abbahagyták a munkát. Dél­ben a lapok már nem jelenhettek meg. Az egyezkedő tárgyalások folyamatban vannak. A kisántánt külügyminisztereinek értekezletét, belgrádi jelentések szerint, föltétlenül megtartják Zágrábban január­­ és 11-ike között. • Julis a színházban írta: Schaff­er Zoltán Nehéz ételszag ülte meg a kony­hát, hagymás leves szaga terjengett mindenfelé. Julis ímmel-ámmal kanalazgatta a levest és révedező szemmel bámult a levegőbe. — Tán nem ízlik? — csattant rá az anyja hangja. — Mán megint belekótyáskodik! — Julis össze­rezzent és szaporán kanala­zgatni kezdett. Bántotta ez a kemény hang­. Vasárnap óta különösen. Vasárnap! Úgy rózsaszínesedett fel agyában, mint az élet legszebb ajándéka. Minden szombaton át szokott menni a tanítóékhoz nagy­takarításra. Hol ezt, hol azt kapta érte. A tanítónő részi cipőit, blúzát, zsebkendőit. Ez jól jött, mert az apja foltozószabó volt és nemhogy ruháravalót, de még az ennivalót is alig kereste meg. A múlt szom­baton azt mondta a tanítónő: — Nézd, Julis, én nem érzem jól magamat. És ma estére már jegyet váltottam a színházba, itt a jegy, menj el vele. Julissa­­ fordult egyet a világ! — Színházba! — , dübörgött végig agyon az öröm és szédülve dadogta ki a köszönést. Évente kétszer két napon át ját­szott egy alkalmi társulat az ipa­roskörben. Ez volt a falu legna­gyobb eseménye. Julis is ott setren­gett minden alkalommal. Egyszer bemenni — ez volt minden vágya. Lelkendezve esett be az ajtón: — Édesanyám! Színházjegyet kap­tam. — Színházjegyet? — harapott bele az apja szava. — Minek az neked, te kódis?! Inkább azt néznéd, hogy segíts anyádnak. Színház? Egy ilyen senki lányának ? Ez a beszéd alaposan lehűtötte, de azért boldogan készülődött. Bol­dog izgalommal foglalta el a helyét a patikusné és az állatorvosné kö­zött. Ki is rítt közülük alaposan, hogy szinte szégyenkezett. — Hát te hogy kerülsz ide? — kérdezte csodálkozva a patikusné. — A tanítónő tekintetes asszony beteg és nekem adta a jegyet. — Na, ezt ki fogom kérni a Jo­lántól — sipította a patikusné. — Ez igazán szemtelenség. De Julis nem törődött mindezzel, izgatottan várta az előadást. Végre szétment a függöny. Egy csodaszén szobát lá­tott, legalább is ő annak látta a ko­pott, szedett-vedett díszleteket. Ami ezután következett, az is olyan volt számára, mint egy álom. Csupa se­lyemruhás nők, finom urak. És az a finom beszéd! Amikor vége volt az előadásnak, bódultan ténfergett haza. Azóta mintha kicserélték volna. Állandóan összehasonlításokat tett a körülötte levő dolgok és a színpa­don látottak között. Ilyenkor állan­dóan sírással küzdött. Bele-bele­bámult a levegőbe és csak úgy tes­sék-lássék végezte a dolgát. — Már megint a színházon jár a feje — mordult fel az apja. — Jó lesz, ha sietsz, mer még fát is kell vágnod, aztán az Andris jön a válaszér... — Édesapám, én nem akarok férbe menni! — Nem akarsz?! Ki kérdez itt té­ged! .Azt mondom, hogy m­écc, oszt mécc. Elment az eszed? Egy ilyen szegény lánt megkér egy ilyen jó­képű, jómódú fiú, tíz hód főd, ház és még te válogacc? Férde mécc! Mos meg erigy ki fát vágni. Julis sírva fordult ki az ajtón. Nem mondja, Andris tetszett neki, hozzá is ment volna, de amióta szín­házban volt, azóta mást akart. Halk­szavú, finom urat. Az udvar végében egy nagy rakás fa várta az aprítást. Sóhajtva fo­gott hozzá. Alig vágott fel egypár darabot, sírva ejtette­­ el a baltát. A hideg­től kékre dermedt a keze. — No, majd én segítek — duru­zsolt fel Andris hangja a háta mö­gött. Észrevétlen lopakodott mögéje. — Bírom én — dacoskodott és gondolta, azért sem engedem. Föl­vette a baltát és újra hozzáfogott Andris kalapkodva figyelte. Hiába, nem sokáig­­bírta. Újra letette a baltát és a kezét a hóna alá dugta. Andris meit fölkapta a baltát és csak úgy repültek a fadarabok a keze alól. Julis eleinte durcásan, de később érdeklődve nézte a kipi­rultarcú fiút. — Egész rendes, jó­képű — állapította meg magában. Meg se kottyan neki a favágás, pe­dig nem két darab volt a felvágni­való. — No, kész vagyok — fújta ki magát Andris. — Szöggyel egy kö­ténnyel, aztán gyerünk be. Julis teleszedte a kötényét és el­indultak. — Hát a favágásért nem jár semmi? — kérdezte a legény. — Mi járna? — Ez, ni! — És hirtelen átkarolta Julis derekát és megcsókolta. Ju­lisba meg mintha elvágtak volna valamit. Úgy érezte, hogy idevaló ő, ez az ő világa, nem a másik. Nem is illenék bele. Úgy érezte, hogy föld került a lába alá. NÉPSZAVA 1934 január 3. Katasztrofális árvíz Kaliforniában és Jugoszláviában Közép- és Dél-Kalifornia területén több nap óta óriási mé­retű felhőszakadás pusztít. A felhő­szakadás olyan árvizeket okozott, amilyenekre fél évszázad óta nem volt példa. Az áradás a vasútvona­lakat a szó szoros értelmében el­söpörte, elszaggatta a villamos­vezetékeket és több várost teljesen elszigetelt. Különösen nagy károkat okozott Pasadena, Campdon, Sen­dale és Venice városokban. Glenda­leben összedőlt hét ház, egy autó pedig újévi mulatozókkal a Los Angeles-folyóba zuhant. Hatan a vízbe fúltak. Los Angelesben és elő­városaiban harminc centiméter eső esett. Az utcákat 10 méter magas víz­réteg borítja. Monte-Roseban 1/s méter magasan áll a víz, egy csarnok összedőlt és a romok alatt sokan lelték halálukat. Sok villa dőlt össze Hollywoodban is. A kaliforniai árvízkatasztrófa halálos áldozatainak számát hozzávetőlegesen 175-re teszik. Jugoszlávia több vidékén hatalmas havazások voltak. A meleg időjárás következ­tében azonban mindenütt megin­dult az olvadás, amely árvízvesze­delmet okozott. A belgrád—szaloniki—athéni va­sútvonalon megszakadt a for­galom, mert az áradás elsodort egy vasúti hidat. A kivezényelt katonaság csak kedden délután tudta meg­feszített munkával helyreállítani a forgalmat. Jugoszlávia más vidé­kein is megrongálódtak­ a vasúti töltések. Nagy árvizek pusztítanak Boszniában is. Törökország fővárosában. Ankarában olyan nagymennyiségű hó esett, amilyen­re emberemlékezet óta nem volt példa. Az utcákon farkascsordák kóborolnak és emiatt az emberek nem mernek kimozdulni lakásuk­ból. Isztambulban teljesen meg­akadt a hajóforgalom és több mint hatvan hajó rekedt a város kikötő­jében. Az ssagsasE országra EaStferissztfessó&k­asz ®Sá»­zetos cereszúr&tf. — A ©B'íSS«©® «®s?8B« fesísESíissrs« isxate&mt geScinálsez®« (Bukarest, január 2.) Kedden dél­után temették Duca miniszter­elnököt. A temetésre mintegy 30 különvonaton az egész ország min­den részéből érkeztek küldöttségek. A hadsereg minden fegyvernemét nagyszámú csapat képviselte. Az egyházi szertartás végeztével a mi­niszterelnök, majd a pártok vezérei búcsúztatták a meggyilkolt mi­niszterelnököt. Azután a kormány tagjai ágyútalpra emelték a kopor­sót és a menet megindult a temető felé. A koporsót ideiglenesen a bu­karesti B­el­u - temet­ő­­ben helyezték sírba, ahonnét később a maldarosti családi kriptába szállítják. Károly király nem vett részt a temetési szertartáson, mert hivatalos jelen­tés szerint meghalt és nem hagy­hatta el szobáját. A miniszterelnök meggyilkolása következtében támadt izgalom las­sanként lecsillapult. Az általában várt fordulatok és nagyjelentőségű változások elmaradtak. Ezidő sze­rint csak arra számítanak, hogy részlegesen átalakítják a kor­mányt. Meglepetést okozott az a bímdás, hogy Titulescu külügy­miniszter Svájcból küldött távira­tában bejelentette, hogy lemond. Ezt a híradást azonban megcáfol­ják. Elhízott egyéneknél a természe­tes „Ferenc József" keserűvízkúra hatalmasan előmozdítja a bélmű­ködést, a testét könnyeddé teszi s tiszta fejet és nyugodt alvást te­remt. Az orvosi szakirodalom ki­mutatja, hogy a „Ferenc József" víz a máj és a végbél felé irányuló vértódulásoknál, valamint arany­­érnél és prostatabajoknál is áldásos hatást fejt ki. (X) Kétségtelen, hogy a beállott vi­szonylagos­­nyugalom nagymérték­ben a kormány szigorú intézkedé­seinek is következménye. _ A kihir­detett ostromállapot alapján a ka­tonai parancsnokság elrendelte, hogy mindenkinek be kell szolgál­tatnia a birtokában lévő fegyvere­ket. Tilos minden magánjellegű egyenruha vagy jelvény viselése, minden nyilvános gyűlés vagy utcai felvonulás. Az egész ország területére ki­hirdették az előzetes cenzúrát. A rendőrség az egész országban folytatja akcióját a Vasgárda el­len. Magát a fővezért eddig még nem találták meg. Tévesnek bizo­nyultak nemcsak azok a hírek, hogy Codreanut meggyilkolták, ha­nem azok az értesülések is, hogy már letartóztatták. A hatóságok azt hiszik, hogy valamelyik jobboldali politikusnál rejtőzik. Ezért már­több házkutatást is tartottak, de eredménytelenül. Újév napján a bukaresti rendőr­ségen jelentkezett Ioan Caranica, Constantinescu második bűntársa is. A ploesti bíróság folytatja a miniszterelnök gyilkosának és tár­sainak a kihallgatását. Megállapí­tották, hogy a gyilkosságot központilag ké­szítették elő és a merénylők csak a központ utasítását kö­vették. Hétfőn este a rendőrség körül­fogta a „Calendarul" című lap szer­kesztőségének az épületét és letar­tóztatta a lap valamennyi munkka­társát. Hír szerint a miniszterelnök már két héttel a gyilkosság előtt levelet kapott a vasgárda vezetősé­gétől, amelyben közölték vele, hogy a vasgárda feloszlatásáról szóló rendelet aláírásával a sa­ját halálos ítéletét írta alá. Ezt a levelet Camtacusino-Grani­caru tábornok küldte Ducának. A tábornok lakásán beszélték meg a merénylet tervét. Ezen a bizalmas összejövetelen vett részt a „Calen­darul" című lap tulajdonosa is. Ezzel függ össze a lap valamennyi munkatársának a letartóztatása. Támadás az alagútőrség ellen (Innsbruck, december 30.) Ma dél­után 3 óra felé a Mittenwald-vasút úgynevezett Knappen-alagútjánál több ember megtámadott két segédcsendőrt Az egyik segédcsendőr a bal lábán megsebesült. A támadók azután el­menekültek. A hatóságok szigorú nyomozást­ indítottak a tettesek kézrekerítésére. A második ötéves terv (Moszkva, január 2.) Az orosz kommunista párt küszöbön álló hetedik nagygyűlése elé kerül a második ötéves terv alapelveinek megbeszélése. A második ötéves terv szerint emelni akarják a munkabéreket és az életszínvona­lat és véglegesen ki akarják küszö­bölni a kapitalizmust. A második ötéves terv lejártával az ipari termelés értékének el kel­lene érnie a 103 milliárd rubelt, az első ötéves terv végén mutatkozó 43 milliárd rubeles termeléssel szem­ben. Ugyancsak kiadták az elmúlt év költségvetési eredményeit, amely szerint az 1933-as év 39 milliárd rubel bevétellel és 35,2 milliárd ru­bel kiadással zárult.

Next