Népszava, 1934. január (62. évfolyam, 1–24. sz.)

1934-01-03 / 1. szám

1934 január 4. NÉPSZAVA Szigorú hangon ír Tyler úr, a Népszövetség pénzügyi bizottságának megbízottja az 1933. év utolsó negyedéről szóló jelentésében, amelyet részletesenismertettünk már a Népszava vasárnapi számában. Nem is kellene visszatérnünk erre a jelentésre, ha a kormánypárti lapok, szinte csodálatos egyetértésben, mind ki nem emelik azt, hogy a jelentét nagyon örvendetes megállapításokat tartalmaz ... a kormány politikáját illetően. Nos, legyen a kormány újságjainak a hite szerint, távol van tőlünk a szándéka annak, hogy az egy központból irányított örvendetes megállapításokkal különösebben vitatkozzunk. A számok a Tylerjelentésben is számok, a kétszerkettő ott is négy. Közöl azonban Tyler jelentése néhány olyan megállapítást, amelyre vissza kell térnünk, nehogy az ellenzéki kritika hallgatása beleegyezést jelentsen abba, hogy a múlt esztendő utolsó negyede csak optimizmussal teli mondatok írására késztethette azt a Tylert, aki megelőző jelentéseiben nem riadt vissza a kellemetlen igazságok megmondásától sem. Lehet kiemelni, kiugratni, vastagbetűs címekkel lenyomatni a legutolsó jelentés egyik-másik, fanyarul ,,optimista" mondatát, de a köteles tárgyilagosságtól rugaszkodik el az, aki elsiklik azok fölött a keserves megállapítások fölött, amik a gerincét teszik Tyler jelentésének. Nézzük csak. Való az, hogy a költségvetési kiadások összege kevesebb, a bevételek emelkedése nagyobb, mint ahogyan megelőzően volt. Azonban a mostani helyzet még csak reményt nyújt arra, hogy a végleges eredmények igazolhatják majd az 1933—34. évi költségvetési előirányzatot, mert itt hiány van, hiány, 76 milliós, 15 milliós, körülbelül 90 millió pengőnyi hiány! Ez a hiány belföldi kölcsönfölvétellel járna és ez azt jelentené, hogy a már úgyis nehezen kezelhető függőadósságok tovább növekednek majd... Ne is nézzük, mondja Tyler, az úgynevezett mezőgazdasági védőintézkedésekből származó terheket, megállapítható, hogy a kiadások mostani színvonala meghaladja az ország teljesítőképességét... De nem vitatkozni akarunk, nem szabad eltévednünk a részletekben, a kormánypárti újságok örvendetes megállapításaival szemben ne írjunk ide a jelentésből tovább is ilyen nem éppen örvendetes megállapításokat. De megint le kell nyomatnunk Tyler megállapításainak a sorozatából azt, amely az áralakulásra vonatkozik. A Népszövetség pénzügyi bizottságának magyarországi megbízottja megállapítja, hogy a magyar fogyasztó túlságosan sokat fizet az ipari termékekért, neki magának kell megint megállapítania, hogy a magyar fogyasztó olyan keveset vásárol, amilyen keveset csak lehet! Igen, a népszövetségi megbízott megint a kartellgazdálkodás körül tapogat, ezek a száraz mondatok megint azt állapítják meg, hogy a magyar kormánynak nincs erélye a kartellek ellen, hogy a magyar fogyasztó még mindig reménytelenül cipeli a kartellektől reárakott keservesen súlyos láncokat... És azután a beléta! Kell-e emlékeztetnünk arra, hogy milyen erővel, taktikázó készséggel, de egyúttal szigorúsággal is dolgozott a kormány, Gömbössel az élén, a most letárgyalt nyugdíjjavaslat elfogadtatásán! Hiába érveltek az ellenzéki hangok azzal is, hogy a pár milliópengős megtakarítás nem ér föl azzal a kárral, amit a nyugdíjjavaslattal okoznak, Gömbösék kérlelhetetlenek voltak. Nos, most Tyler állapítja meg, hogy a nyugdíjjavaslattól várható 5 és fél millió pengőnyi évi megtakarítás milyen hallatlanul csekély, ha a bólétaalap folyó évi 15 millió pengőre rúgó veszteségéhez mérjük. Megint a bolétaalap! Megint a bolétaalap vesztesége! Tizenötmillió pengőnyi évi veszteség várható csak a bolétaalapból! Abból a bolétából, amelyet egyszer eltöröltek már, de amelyet az államkormányzati bölcsesség ismét visszahozott, ismét rárakott a fogyasztó vállára! Ez a boléta okozza, hogy 6 fillér egy kilogramm búza és egy kilogramm félbarna kenyér ennek négyszerese, 24 fillér! Amint a főváros költségvetésének a tárgyalásakor elvtársaink megállapították: a főváros egymilliónyi lakossága tízmillió pengőt kénytelen a boléta miatt űzetni; egy-egy ipari munkásnak, a munkanélkülinek is évente 50 pengőjébe kerül a boléta!... Tyler úr megállapítja, hogy a jelenlegi helyzet még csak reményt nyújt arra, hogy a költségvetési előirányzat esetleg igazolódik, megállapítja, hogy az olyan !lli;i!!l!!l!llll!iM JTffl/^^ gStottv CSÓK fogvá\o° E A TÉBE bomlása? keserves bolétaalap nagyon súlyos veszteséggel záródik majd, a kormánypárti újságok számára Tyler népszövetségi biztos jelentése optimista és örvendetes megállapításokat tartalmaz... Tyler úr nem vitatkozik. Nem vitatkozunk mi sem, csak egy-két megállapítást ragadtunk ki a hosszú mondatok és számok sorozatából ... „Ne takarékoskodjanak a munkanélküliek bőrére!" Pestkörnyék népének nyomorúságát tárgyalták Pest megye kisgyűlésén Pest vármegye kisgyűlése Preszly Elemér főispán elnöklésével kedden délelőtt ülést tartott. Napirend előtt Váry Albert és Fábián Béla szólaltak föl. Mindketten a revízió ügyét tették szóvá és élesen elítélték az egyik angol lap cikkét, amely a revíziós mozgalmat támadta. Mihályi Ferenc, elvtárs kijelentette, hogy maga részéről is helyteleníti az imperialista békék revíziója ellen intézett eme támadásokat, megállapítja azonban, hogy a határrevíziónak a belső revízió az előfeltétele. Az országban kell kenyeret és jogot biztosítani a tömegeknek, mert hihetetlen az a nyomorúság, amelyben az ország lakossága tengődik. Rámutatott arra, hogy Sashalmon „társadalmi akció" során 150 darab ruhaneműt koldultak össze, erre azonban 700 jelentkező akadt és a szétosztásnál botrányos jelenetek játszódtak le. Ezután az ú újpesti ínségkeret megállapításánál történt visszásságokat bírálta kemény szavakkal. "Újpesten az ínségnyilvántartóban 22.000 család szerepelt, ezeket belügyminiszteri nyomozókkal ellenőriztették. Az ellenőrzés úgy folyt le, hogy olyan családokat, ahol például egy fiatal leány szabóntahelyben vagy gyárban 4—5 pengőt keres hetenként, törölték a nyilvántartóból, mert „állandó jövedelmük" van. A 22.000-es létszámot így csökkentették KOO-ra. A nyomorúság azonban, éppen ellenkezőleg, fokozódik és ilyen eljárással csak az elkeseredést növelik. Az is elmérgesíti a nyomorgó tömegek hangulatát, hogy a legborzalmasabb hidegben is dolgoztatták az ínségeseket, ahelyett, hogy legalább tavaszig vártak volna. Havat takaríttattak velük, holott annak a költségeit a városok nagy része költségvetésében biztosította s ez az összeg valami csekély jövedelmet jelentett volna a munkanélküliek számára, de helyettük ínségesekkel végeztették ingyen a munkát. .Ne takarékoskodjanak a városok a munkanélküliek bőrére. Végül Mihályi elvtárs az ebadóztatás körül tapasztalható visszásságok megszüntetését követelte. Súlyosan kifogásolta, hogy szegény embereknek 10 pengőt kell házőrző kutyájukért üzenniök, mert „belterületen" áll a viskójuk, ugyanakkor pedig az ucca túlsó oldalán a fényűzési célokból tartott ölebekre csak egy pengő adót vetnek ki. A főispán válaszában kijelentette, hogy megszívlelendőnek tartja az ínségmunkák elhalasztását az időjárás enyhüléséig, az ebadó módosítására vonatkozó indítványt pedig letárgyaltatja. Ezután a kisebb jelentőségű pontokból álló tárgysorozat megvitatásával a kisgyűlés véget ért. „Újjáépítés csak a béke légkörében lehetséges" A külállamok budapesti diplomáciai képviseleteinek vezetői újév napján szokásszerűen megjelentek a kormányzónál, akit a diplomaták nevében az apostoli nuneius üdvözölt. Megállapította, hogy az újév nem éppen örömteljes körülmények jegyében kezdődik, hiszen az a bonyolult válság, amely olyan régóta nehezedik az egész világra, mondhatni, súlyosbodott. Tanácstalanul állnak szemben ezzel a válsággal, amelyről nem tudják, mit hoz még a jövőben ... A kormányzó megköszönte az üdvözlést, a többi közt kijelentette, hogy „az újjáépítés munkája csak a béke és nyugalom légkörében vezethet eredményre, ezt pedig a népek kölcsönös bizalma és együttműködése teremti meg; a magyar kormány a jövőben is egyik legfontosabb feladatának fogja tekinteni, hogy tőle telhetően szorosabbra vonja a jó egyetértésnek azokat a kötelékeit, amelyek Magyarországot az idegen hatalmakhoz fűzik". 7. oldal A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Magyar-Olasz Bank az év végén bejelentették, hogy kilépnek a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületéből. Állítólag nincsenek megelégedve a vezetéssel, más forrás szerint sokallják a TÉBE fenntartása költségeit. Más hírek szerint pedig szabad kezet akarnak biztosítani maguknak a közeledő bankfúziók idejére. Akárhogyan van, úgy látszik, zajlásnak indult a magyar bankélet. A 2. oldalon: ... ha most elzárkóznánk a diktatórikus sugalmak elől csak azért, hogy megrozsdásodjunk azokban az életformákban, amelyeket a műveltség magasabb fokán álló népek már sutba dobtak... (?) A 9. oldalon: Dehadd állapítsam meg, mit tapasztaltam közelről Jugoszláviában. Ki kell mondani, hogy politikai szabadság ott nincs, az ellenzéki sajtóra szájkosarat raktak ... A szerbek minden korlátnélküli diktatúra alatt élnek. .. Nem csoda tehát, hogy legnagyobb mértékben megdöbbentett minket a szabadságnak az a hiánya, amelyet Jugoszláviában tapasztaltunk, összehasonlítva a Nagy-Britanniában élvezett szabadsággal. A „Magyarság" december 31-i számából. Ker Sves Bíró ésessou művészi félaftlépesvel készít. OLCSÓBB MINT BÁRHOL HY és Társa Rákóczi út 18. Tel. 348-81. Lift díjtalan igazolványra 40 fillér darabja 4 darab rendelésnél Asztma és szívbetegség, mell- és tüdőbaj, görvély- és angolkór, pajzsmirigynagyobbodás és golyvaképződés eseteiben a természetes „Ferenc József"keserűvíz a gyomor és belek működését kitűnően szabályozza. (X)