Népszava, 1934. július (62. évfolyam, 145–170. sz.)

1934-07-01 / 145. szám

LX­II. évf. 145. szám Budapest, 1934 július 1, vasárnap Ára 16 fillér • Í­­­G­Y AROF­­­S­Z­­ÁG ! SZOCIÁ­L D­EM OK RA T­APART KÖZI 3 0 NT 1 KÖZI' Ö NY E C' '''.T ''TÍSV ifi' •' *' i* . y.i.. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4­ • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32­­......... . Tattersalli gyűlésünket a rendőrség betiltotta. AMERIKA GENFBEN A világ legnagyobb kapitalista hatalma, az Egyesült Államok, elhatározta a nemzetközi munka­ügyi szervezetbe való belépését. Ennek az elhatározásnak első­sorban tüneti jelentősége van. Bizonysága Amerika megváltozott magatartásának. A nemzetközi szociálpolitikai együttműködésre, sőt mondhatjuk, bizonyos mérték­ben a szociálpolitikára közömbö­sen nézett Amerika munkásságá­nak jelentős része. Az ő szemüze­bén a bér fontosabb volt minden szociálpolitikai védelemnél. Sőt voltak fontos kérdések, mint pél­dául a munkanélküliség esetére való kötelező biztosítás, ahol éle­sen szembehelyezkedtek az euró­pai munkásság uralkodó fölfogá­sával. Sokszor hallottuk: az amerikai munkásság neoe ismeri az osztály­harcot. Ez épp oly téves nézet, mint az, hogy­­Amerika a válság előtt valóságos munkáseldorádó volt. Igaz, hogy az átlagos amerikai bérnívó magasabb az európainál. De még a legjobb időkben is iga­zán magas bére csak az amerikai munkásság kisebbségének volt. A tanult, a szervezett munkásság­nak. A szervezetek igazán csak a középipart, különösen az építő- és a nyomdászipart, a nagyüzemek közül a vasutakat hódították meg. A nehézipar, a bányászat ellen­állott a szervezetek támadásának. Erőszakkal, gyári spiclikkel és rendőrökkel, az egész állami szer­vezet, elsősorban az igazságszol­gáltatás segítségével. Azokat a törvényeket, amelyeket a trösztök ellen hoztak, nem a trösztökkel, hanem a szakszervezetekkel szem­ben alkalmazták. Alig volt Euró­pában ország, amelyben annyi véres sztrájk lett volna, mint az Egyesült Államokban. A nagy háború utáni konjunktúra idején a suhogó korbács mellett ott lát­juk a mézeskalácsot is, mint a szervezetek elleni küzdelem egyik eszközét. Jutalmi részvények, munkásjóléti intézmények igény­bevételével is küzd a nagyipar a szervezkedés ellen. A szervezkedés terjedésének megakadályozása, a munkásosz­tály kettészakadása a tanult és a tanulatlan munkások táborára, leginkább az amerikai munkás­ság nemzeti szétforgácsoltságára vezethető vissza. A kivándorlás hatalmas árama a háború előtti években minden esztendőben kö­rülbelül egymillió munkást so­dort az amerikai partokra. Ezek jórésze az utóbbi időben Kelet- és Dél-Európából vándorolt ki. Tu­dásuk, kultúrájuk jóval az ame­rikai átlag alatt volt. A szervez­kedést nyelvi nehézségek is gátol­ták. Voltak gyűlések, ahol tizenöt nyelven kellett beszédet tartani. Ezt a nagy különbséget ame­rikaiak és bevándoroltak közt föl­használták a munkáltatók. A ki­zsákmányolás még erősebb volt ott, ahol a nyelvi­ eltéréshez még faji eltérés is járult. Egészen hi­hetetlen, a rabszolgaságra emlé­keztetők a viszonyok nem egy­helyütt az Egyesült Államok déli részében, ahol a néger munkások többsége lakik. A nagy változás Amerikában nemcsak arra vezethető vissza, hogy a konjunktúra kövér eszten­dei után a válság sovány évei következtek. Az amerikai mun­kásság még nem kulturális egy­ség, de az egységbeforradás folya­mata megindult azzal, hogy a ki­vándorlás elmaradt. Elmaradt a háború óta. A háború alatt a ki­vándorlók államai, a háború után az amerikai törvényhozás aka­dályozta meg, így változott meg az amerikai munkásság lelke, így hódítanak az osztályharc, a szervezkedés, a szociálpolitika európai formái Amerikában, így lép be Amerika az európai szociálpolitika nemzet­közi szervébe. De van-e ennek az intézmény­nek, a munkaügyi szervezetnek komoly értéke? A munkaügyi szervezet bizonyos kapcsolatban van a Népszövetséggel. A Nép­szövetség tagjai egyszersmind tagjai a munkaügyi szervezetnek. Vérbefojtották a német horogkeresztes roham­osztagok lázadását Schleicher tábornok, volt kancellárt és feleségét, valamint Röhm kapitányt, a rohamosztagok vezérkari főnökét és hét vezérét megölték A birodalmi hadsereg lefegyverezi a lázongó rohamosztagosokat, akiknek összeesküvése behálózta az egész Német birodalmat Papén alkancellárt is letartóztatták? (Berlin, június 30.) Az SA-alakulatok egyes főemberei, Röhm, Ernst pozíciójukkal nem voltak megelégedve és magasabbra tör­tek és ebből a célból az úgynevezett második forradalmat akarták megvalósítani. Velük együtt dolgoztak bizonyos elégedetlen jobb­oldali elemek, így Schleicher tábornok is, akit siker esetén mi­niszterelnöknek szemeltek ki. * •­­ Hitler kancellár a múlt éjjel hirtelen Münchenbe repült és ott maga tartóztatta le a jelenlévő összeesküvőket. Egyidejűleg más városokban is letartóztatások történtek. Schleicher és Röhm halott, a többi összeesküvőre halálbüntetés vár. A mozgalom ma már csak történelmi jellegű. Az összeesküvés meghiúsítása Hitler, Göring és Himmler műve és győzelme. (München, június 30. — „N. T. L") A nemzeti szocialista párt birodalmi sajtóosztálya Hitler következő rendelkezését közli: Röhm vezérkari főnököt a mai nappal állásától elmozdítottam és a pártból, valamint a rohamosztag kötelékéből kitaszítottam. A vezérkar főnökévé Lutze főcsoportvezetőt neveztem ki. Rohamosztagos vezetők és rohamosztagosok! Azokat, akik nem engedelmeskednek parancsaimnak vagy azokkal ellentétesen cselekszenek, kizárjuk a rohamosztagból és a pártból, illetve letar­tóztatjuk és ítélkezünk felettük. Hitler Adolf A Népszava cikksorozatban fog­lalkozott a németországi helyzettel és annak várható fejleményeivel. A tragikus kifejlődés gyorsabban megindult, mint ahogyan arra szá­míthattunk. Az első lépés a roham­osztagosok szabadságolása volt, szombaton pedig véres állomáshoz érkezett. A rohamosztagosok és az acél­sisakosok viszályában, ami tulaj­donképpen a radikális elemek és a konzervatív erők harca volt. Seldte munkaügyi miniszter, az acélsisa­kosok birodalmi vezére Hitlerrel tárgyalt a napokban. Berlinben nagy feltűnést keltett, hogy Hitler határozottan a rohamosztagosok el­len foglalt állást és közölte Seldte­vel, hogy továbbra is ragaszkodik a kötött megállapodáshoz és nem teljesíti a rohamosztagoknak az acélsisak - szervezet feloszlatására irányuló követelését. A birodal­mi kancellárnak ezt a döntését általában a jobboldali ele­mek győzelmének tekintették a nemzeti szocialista párt­ egyre el­keseredettebb radikális elemei fölött.. . •­­ Röhmöt, a rohamosztagos vezér­kari főnököt, a nemzeti szocialista párt radikális szárnyának egyik vezérét már a rohamosztagosok szabadságolása előtt négyheti „be­tegszabadságra" küldték. Papén marburgi beszéde után le­tartóztatták Edgar Jung írót, akit azzal vádolnak, hogy ő dolgozza ki Papén alkancellár beszédeit. Jung­nál és Papén más munkatársának a lakásán is házkutatásokat tar­tottak. Papén beszéde és a beszéd közlésének betiltása egész nyíltan leleplezte a Németországban dúló hatalmas ellentéteket.. A nemzeti szocialista párt forradalmár szárnya még radikálisabbá vált. A kormányzat két tűz közé ke­rült. Egyre hangosabbá váltak ,,a második forradalom" hívei, akik komolyan vették a horogkeresztes párt „szocializmusát". Másrészt szembekerült a konzervatívokkal, akik csak a hatalom látszatát vol­tak hajlandók föláldozni, de annál biztosabban akarják kezükben tar­tani a valóságos hatalmat. A legújabb események, a most már véresen kirobbant ellentétek f

Next