Népszava, 1934. november (62. évfolyam, 246–269. sz.)
1934-11-03 / 246. szám
– 1934 november 3. NÉPSZAVA A francia kormány csapatokat küldött a Saar-vidék határára Előkészületek a népszavazásra és a horogkeresztes-puccs megakadályozására A háborús feszültség, amely hetekig izgalomban tartotta Európa népeit, még fokozódott azzal, hogy a francia kormány nagy katonai csapatokat küldött a Saar-vidék határára. A franciák békés szándékaikat hangoztatják és azzal indokolják meg ezt a katonai műveletet, hogy a közelgő népszavazásra való tekintettel a németek a Saar-vidéken olyan terrort fejtenek ki, amely a legsúlyosabb összeütközésekre vezethet. A franciák szerint meg kell előzni egy esetleges puccs lehetőségét és mindent el kell követni arra, hogy a népszavazás idejében a Saar-vidék minden lakosa függetlenül, minden félelemtől mentesen szavazhasson. Természetes, hogy Németországban nagy megdöbbenést váltott ki a franciák katonai készülődése, amelyet semmivel sem tartanak indokoltnak. (Párizs, november 1.) Franciaország csapatösszevonásokat hajtott végre a Saar-vidék határán. A csapatösszevonások híre az egész francia közvéleményben nagy feltűnést keltett és a belpolitikai válság ügye egyszerre háttérbe szorult. A francia sajtó azzal magyarázza az intézkedést, hogy a Saar-vidéken nemzeti szocialista puccsot készítenek elő és nyugtalanító hírek késztették a francia kormányt, hogy keleti határait megerősítse. A hadsereg fő,parancsnoksága arra nézve is intézkedett, hogy a nemrégen bevonult újoncokat a lehető leggyorsabban kiképezzék. Az „Information" a Saar-kérdéssel foglalkozva utal arra, hogy abban az esetben, ha fegyveres német csapatok — akár rendes, akár irreguláris alakulatok — átlépik a katonailag semlegesített zóna határait, hogy a Saar-vidék területére vonuljanak, úgy a locarnói egyezmény szankciós határozmányai nyomban életbe lépnek. (London, november 2.) Az angol közvélemény már eddig is nyugtalan volt a Saar-vidék miatt. Az aggodalom most még jobban fokozódott, mert attól félnek, hogy a franciák katonai intézkedései következtében határincidensekre kerül sor. A Reuter-iroda párizsi tudósítója a Saar-kérdésben az alábbi felvilágosításokat kapta: A francia gépkocsiosztagok a Saar-vidék határán túl készenlétben állnak és bármely pillanatban bevonulhatnak a Saar-vidékre abban az esetben, ha a saarvidéki kormányzóbizottság elnöke távbeszélőn vészjelet ad nekik. Erre akkor kerülne sor, ha a helyi csendőrség nem tudna megbirkózni feladatával. Ebben az esetben a gyorsaság döntő tényező lenne. A Saar-vidékre gépkocsin bevonuló néhány ezer ember esetleg egyetlen éjszakán a helyzet urává válhatik. A tudósító előtt hangsúlyozták Franciaországnak azt a reményét, hogy nem lesz szükség ilyen eljárásra. Franciaország véleménye szerint egy idejében jött ilyen értelmű figyelmeztetés megteszi majd a hatását. A Népszövetségi Tanács kimondta, hogy a kormányzóbizottság szükség esetén a Saar-vidéken kívül álló csapatokat hívhat segítségül. A Saar-vidékre küldött csapatoknak semmiesetre sem az volna a céljuk, hoggy a szavazást befolyásolják. Az esetleges megszállás is csak ideiglenes jellegű lenne. (Berlin, november 2.) A német sajtóban határtalan izgalmat okoztak a párizsi lapok hírei arról, hogy a francia keleti határon katonai előkészületek folynak. Többé azt mondja, hogy a saarvidéki ormányzóbizottsásnak nincs joga arra, hogy a népszavazást az egyik idekelt hatalom katonai erejének védelme alá helyezze. A Népszövetségnek, mint a Saar-vidék kezesének sincs joga ahhoz, hogy a két szembenálló fél egyikének javára ilyen félre nem érthető beavatkozást engedélyezzen vagy támogasson. Válságba jut a Doumergue-kormány (Párizs, november 2.) A radikális párt és Doumergue között az alkotmánymódosítás ügyében fölmerült ellentétek válsággal fenyegetik a kormányt. Doumergue és a radikálispárti miniszterek között még mindig nem simították el az ellentéteket. Doumergue nem tudta meggyőzni a radikális párt vezetőt tervezetének előnyéről és így nem jött létre megegyezés. A kulisszák mögött azóta lázasan folynak a tanácskozások, de a helzet pénteken este is még teljesen bizonytalan volt s nem lehet tun®ielkerülik-e a pártpolitikai „fegyverszünet" fölborulását és a kormányválság kitörését. Este 6 órakor összeült a minisztertanács, hogy újra megvizsgálja az alkotmányreform kérdését és olyan utat találjon, amelyen Doumergue viszszavonulhasson. A minisztertanács semmi végleges megoldást sem talált. A döntést szombat délelőttre halasztották, amikor Lebrun elnöklésével a rendkívüli államtanács összeül. Néhány számadat a Társadalombiztosító Intézet 1933. évi jelentéséből Előbb a volt népjóléti miniszter, majd a belügyminiszter — az OTI önkormányzatában működő elvtársaink visszautasító állásfoglalása ellenére — nagymértékben csökkentette az egyes biztosítási ágazatok szolgáltatásait, hogy az Intézet pénzügyi hiányaira fedezetet találjon. Az OTI igazgatóságának legújabb jelentése most számadatokkal világít rá, hogy miért keletkeztek ezek a hiányok. A jelentés szerint a betegségbiztosításban a taglétszám az ipari ágazatban 0.7%-kal 460.651-re, az öregségi ágazatban pedig 12.8%-kal emelkedett. Ennek ellenére a kirótt járulék összege a betegségbiztosításban 4%-kal 82 millióról 30.7 millióra, az öregségi biztosításban pedig 5.8%-kal 14 millióról 13.2 millióra csökkent — azért, „mert a jelentés évében is folytatódott a biztosítottaknak az alacsonyabb napibérosztályba tömörülése". Ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy amíg 1982 decemberében a betegségre biztosítottak 26,3%-a az I—II. napibérosztályba tartozott, a VII—VIII. napibérosztályba 22.7%, addig 1933-ban az I—II. napibérosztály biztosítottainak száma 28,9-re emelkedett, a VII—VIII. napibérosztálybelieké pedig 19,6-ra csökkent. Ugyanez a helyzet az öregségi biztosítottaknál is. Van azonban más ok is. A betegségi biztosítás ipari ágazatán az 1933. évben kirótt járulékból 3.227.126.78 pengő, a háztartási ágazaton 635.738.08 pengő járulékot Ez a 61 millió járulék veszedelmnezteti a magyar betegség- és öregségbiztosításban részes munkásokat és a magyar közegészségügyet, nem fizettek be. A jelentés szerint „e tartozás jelentős része teljesen értéktelennek tekinthető, mert időközben a hátralékos munkáltatók, illetőleg üzemek nagy része megszűnt.". Rendkívüli veszedelmet jelent ez a megállapítás. Hiszen az 1933-ban kirótt betegségi járulékok 11%-a megy veszendőbe és mert a jelentés szerint 1932-ben is ekkora összeg maradt a munkáltatóknál, a gyakorlatban egyeseknek ez igen jó üzletet jelent. De nemcsak a betegségi biztosításnál, hanem az öregséginél is hasonló a helyzet. Ebben az ágazatban a kirótt 14 millió pengő járuléknak majdnem 12%-át, 1,585.276 pengőt nem fizettek be a munkáltatók és ennek következtében a rokkantnak jelentkező munkások járadékuk 12%-át veszítik el. Mi lesz a magyar munkásbiztosítással, ha az államosított adminisztráció ilyen könnyen kezeli a kérdést, de mi lesz azokkal, akiknek a keresetéből éveken át aránylag nagy összegeket vonnak le a munkáltatók és a végén kiderül, hogy azt „elfelejtették" befizetni. Hiszen 3!" decemberig 56 millió pengőt tesz ki az az összeg, amelynek felét a munkáltatók a munkások és alkalmazottak keresetéből levonták, de nem szolgáltatták be és csupán az öregségi biztosításnál 1929 óta 19 millió pengő tartozás keletkezett. Ha figyelembe vesszük az 1931-ben várható tartozást, akkor látjuk, hogy a tartozás pengőben, de jellemzi az állami bürokráciát, amely tétlenül nézi, hogy az öregségi biztosításban már 130,9%-kal nagyobb a hátralék, mint az 1933. évi kirovás s hogy 1933-ban a kirótt járuléknak csupán 88,9%-a folyt be. Súlyosabb az ügyvitel felelőssége, ha tudjuk, hogy a kerületi pénztárak felénél még az átlagnál is kevesebb járulék folyik be. Baján a kirótt járulék 56 2%-át, Gyöngyösön, Miskolcon 66,6, Debrecenben VT-8, Makón 73.7, Székesfehérváron 74.,?, Egerben 77.6, Gyulán 77.9%-ot fizetni be, míg Kaposvár, Kecskemét, Békéscsaba, Szolnok, Budapest, Győr, Nyíregyháza mind az átlagon alul kerül befizetésre. Ez a legfőbb oka, hogy a segélyezési költség az ipari ágazaton egy év alatt 32,1 millióról 25 millióra, a háztartási ágazaton 4.4 millióról 3.9 millióra csökkent és hogy minden betegnek kevesebb a táppénze, a szülőanyának a szülési segélye. Az egy biztosítottra jutó táppénz 29,9%-kal kevesebb az ipari ágazaton, mint volt 1932-ben, a háztartási alkalmazottaknál pedig 20.5%kal. A szülőnya azonban már 36.2%-kal kap kevesebb szülészeti segélyt a miniszteri rendelet következtében az ipari ágazaton, mint 1932-ben, a háztartási alkalmazott pedig 12.3%-kal. Az egyes szolgáltatások az ipari ágazaton, szembeállítva az 1932. évvel, a következő képet mutatják: 1932-ben 1933-ban pengőben Táppénz 10,903.411.70 7,690.887.67 Szülészeti segély 2,161.144.93 1,474.617.97 Féltáppénz — 593.249.30 436.773.27 A szolgáltatások nagyobb arányú csökkentésének útját állta az önkormányzatban működő elvtársak állandó harca. Bizonyos, hogy ezek működésének hiánya esetén nyakló nélkül végezték volna a magyar munkásbiztosítás rombolását. Így is csak erőteljes küzdelemmel, mondhatni közelharccal volt csak lehetséges ezt a pusztító munkát meg-megakasztani és dühét csökkenteni. Az volt az álláspont, hogy a megduzzasztott ügyviteli költséget csökkenteni kell és amint a jelentésből kitűnik, az 1929. évi 10.1 milliós ügyviteli költséget évről-évre sikerült csökkenteni és 1833-ban ez a költség 11.2 milliót tesz ki. Ennek a csökkentésére azonban további szükség van. Mert a munkásbiztosítás feladata a betegek gyógyellátásának jó megszervezése és kifogástalan teljesítése és a betegség, baleset és rokkantság megelőzésére való törekvés. 1933 decemberig 1934-ben A betegségi ipari ágon 30,513.558.49 3.100.000 A betegségi háztartási ágon 15,197.809.89 614.040 Az öregségi ágon 19,950.842.89 1.600.000 A bányanyagbérnél 602.146.05 30.000 összesen 56,264.357.32 5.344.040 Összesen 33,613.558.49 5,811.849.89 21,550.842.89 632.146.050 61,608.397.320 3. oldal MeSsil-Tea közvetlen lsboutal