Népszava, 1935. január (63. évfolyam, 1–26. sz.)

1935-01-01 / 1. szám

2. oldal Nf­PSZAVA 1935 január 1. Szociáldemokrata előretörés a pécsi törvényhatósági választáson Pécsett vasárnap tartották meg az időközi törvényhatósági válasz­tást, amelyen 24 rendes és 24 pót­tagsági helyet töltöttek be. Az egységes párt a szokott hivatalos segédlettel úgy indult ebbe a harc­ba, hogy „lehengereli" a szociál­demokrata pártot, nem rajta múlt, hogy ennek éppen az ellenkezője következett be. Az egységespárti módszerek mindenesetre egyik botrányt a másik után idézték föl, sőt he­lyenként a végletekig fölinge­relték a választójoguk gyakor­lásában akadályozott munkás, tömegeket. Egységesek ezúttal is­­ lefoglalták az összes magán- és bérautókat és ám a választó nem volt hajlandó a fizetett korteseknek átadni ellen­zéki szavazólapját, kitették a kocsi­ból és otthagyták az utcái. Kísér­leteztek fenyegetődzéssel is, hogy civilruhás alakulatok a debreceni­hez hasonló botrányt rendeznek, ha a szocialista agitátorok kimerész­kednének az uccára... Általában a legravaszabb fogásokkal igyekez­tek megkaparintani a szocialisták szavazólapjait. A­mikor bizalmi férfiain­k a vá­lasztás reggelén a szavazóhelyiség­­ben jelentkeztek, csak a legesélye­sebb fellépésre tudták elérni, hogy ne csak az egységespárti bizalmia­ikat engedjék a szavazóhelyiségbe. A XI. kerületben pártunk össze­kötőit a folyosóról rendőrök távo­lították el, hogy csak azok tartózkodhatnak és agitálhatnak ott, akiknek erre rendőrhatósági engedélyük van. A folyosó persze zsúfolásig telve volt egységespárti kor­tesekkel. A X. kerületben az összeszámlá-Vácnál 600-11ál tartottak, mindezideig a szocialista jelölt vezetett, erre igarhatalmamal eltávolították az el­lenzék bizalmi fér­fiait, a további számlálást az egységes párt egye­dül végezte. Ebben a kerületben „tehát" csak az egységes párt győz­hetett. A XII. kerületben, amely­hez a pécsi bányamunkás választók tartoznak, volt a legelfajultabb az egységes párt hatalmi őrjöngése. A választókat a szomszéd hivatalba­­kü­ldték, tudják meg, hogy mi a lajstromszámuk. Aki nem adta át ott a szavazócéduláját és­­nem fo­­gadott el helyette egységes párti cédulát, annak nem mondották a meg a számát, ezért viszont a szavazás­tól elütötték. Ezt a visszaélést is csak erélyes közbelépésünkre szün­tette meg­ a választási elnök. A gyárvárosi iskola és kör­nyéke csatatérre hasonlított, mert lovasrendőrök tömegei tá­boroztak az úttesten is a bánya­munkások százai a legelkesere­dettebb hangulatban sorakoztak. A bányavezető­ség Pécsbányatelep­ről villamosokon akarta szavazásra szállítani a bányamunkásokat, ezt is csak akkor szüntették be, amikor akár a hangulat teljes kiélesedésé­től lehetett tartani. A IX. kerület­ben a jobboldali kortesek szavazó­lapjainkat hamisították meg, emiatt számos szavazatot érvény­telenítettek. Mindez azonban hiábavaló volt, elvtársaink hatalmas tömegeit nem lehetett megfélemlíteni. Pártunk hat kerületben állított jelölteket, ezideig csak a XI. kerületben volt négy bizottsági tagságunk. Ebből tze­ttőt legutóbb kisorsoltak, helyet­tük négy mandátumot kaptunk. A következő törvényhatósági ciklusban tehát pártunk községi frakciója hat rendes és öt pót­tagból áll.­­A II., III. és X. kerületben az em­lített­ szavazási „módszerek" miatt kisebbségben maradtunk. A IX. ke­rületben Esztergályos és Tolnai elv­társak rendes, Herr és Marton elv­társak póttagságot nyertek. A XII. kerületben Esztergályos elvtárs rendes tagságot kapott. Tolnai és Tóth elvtársak póttagságot. Itt Tol­nai elvtárs e­gyetlen szavazattal ma­radt alul az ellenfél jelöltjével szemben. Fölötte örvendetes a választás egészét illetően, hogy a legutóbbi választás óta sza­vazataink száma lényegesen emelkedett valamennyi pécsi kerületben. A pécsi végrehajtóbizottság ezúton is köszönetet mond azoknak a vá­lasztóknak, akik pártunkat erősítet­ték, ugyancsak köszönetet mond a pécsi elvtársaknak, elvtársnőknek, de különösen a bányamunkás elvtár­saknak önzetlen és fáradságot nem kímélő munkájukért, amivel pár­tunk jelöltjeit győzelemre segítet­ték. Megemlítjük még, hogy indult egy harmadik párt is „független polgári és munkáspárt" névvel, ez teljesen kibukott. Benyújtották a MABI küldöttválasztó ajánlásait Megegyezéses megállapodás: 60 munkavállaló küldött közül 39 elvtárs A szakszervezeti gondolat döntő sikere A magánalkalmazottak szociális biztosító intézetének, a MA­BI-nak első ciklusa véget ért. Ebben a cik­lusban szerepeltek először elvtár­saink azóta, amióta a kurzus fel­függesztette a szociális biztosító in­tézetek önkormányzatát és a maga bürokratáit állította az elevenen ható önkormányzati gondolat he­lyébe. Hogy azután hogyan festett a tízéves bürokrata­ uralom, hogyan sorvadtak ezalatt a pénztárak, ez a Népszava olvasói előtt túlontúl is­meretes. Amikor azután az 1927. évi XXI., majd az 1928. évi XL. törvénycikk visszaállította az auto­nómia egy töredékét, az alkalma­zotti szakszervezetek teljes erővel vetették magukat a választási küz­delembe, legyűrték a reakciós jobboldali szervezeteket és fölényes többségben vonultak be a MABI háború utáni első önkormányzatába. Akadályok , nehézségek Persze, úgy a törvények, mint a rendeletek bőségesen gondoskodtak arról, hogy az önkormányzat a ma­ga teljes akaratát, ne érvényesít­hesse. Az autonómia tagjainak a törvényes rendelkezések szűkre­szabott korlátai között kellett meg­küzdeniük a sokszor szabotáló bürokrácia­­val­ a sokban antiszociális munkáltatói érdekeltségekkel és itt-ott — ha nem is nyíltan — szembetalálkozott a más­ világnézetű munkavállalói kisebbséggel is, amely időnként el­árulta, hogy szíve­t a munkáltatói szempontok felé húzza. Mit alkottak? Ennek ellenére nagyot és mara­dandót alkotott az elvtársak munka­vállalói többsége az elmúlt öt esz­tendő alatt. Megépítette tengernyi bürokratikus akadály között a MABI párját ritkító kórházát és korszerű gazdasági épületeit, kibővítette a gyógyüdültetés rok­kantságot megelőző rendszerét és — amennyire mohó kezek meg nem akadályozták — iparkodott arra is, hogy az öregségi díjbevétel tartalé­kait megfelelően helyezze el. Épít­keznie nem állott módjában, de in­gatlanvásárlásai bebizonyították, hogy azok még ma is, amikor az in­gatlanárak katasztrofálisan zuhan­tak, meghozzák a maguk szükséges kamatát. Ez alatt az öt esztendő alatt a panaszok régióját orvosolta csend­ben a MABI szakszervezeti alkal­mazotti autonómiája. A sokszor re­nitens tisztviselőket és orvosokat a lehetőség szerint rendre és a tagok tiszteletére szoktatta az önkormányzat és annak szerve, az igazgatóság és elnökség. Most azután, amikor a mandátum lejárt, az autonómia szakszervezeti része azzal a bizalommal fordult a választókhoz, amelyet ötévi mun­kásságával kiérdemelt. Megegyezés: döntő fölénnyel Választásokra azonban nem ke­rült sor. Az autonómia kisebbsége a keresztény-szociális és kapcsolt szervezetek azzal a kérelemmel for­dultak a többséghez, hogy tegyék lehetővé az új közgyűlésnek vá­lasztások nélküli megalakítását. A megbeszélések sikerre vezettek és a létrejött megállapodás alap­ján a kétféle alkalmazotti érdekelt­ség egységes jelölőlistát nyújtott be, úgyhogy ennek alapján a SO munkavállalói helyből az új közgyűlésben (!) illeti az al­kalmazotti szakszervezeteket, 21 pedig a keresztény-szociális és kapcsolt alakulatokat Huszonegyezer elvtárs ! Természetesen a megegyezés elle­nére is mindkét oldalon teljes erő­vel folyt az ajánlási aláírások gyűjtése. És ez az aláírásgyűjtés, amelyet a Magyarországi Magán­tisztviselők Szövetsége tagjai közül 400 lelkes és áldozatkész elv­társ, a Kereskedelmi Alkalmazottak Or­szágos Szövetségének tagjai közül több mint 300 fáradhatatlan elvtárs és a PTOE köréből is számosan vé­geztek, világosan mutatta meg a szakszervezeti gondolat mindent el­söprő fölényét. Amikor ugyanis az ajánlásokat benyújtották, kiderült a következő kép: Takarékosság­­ a szociálpolitikáért Az ajánlások szerint tehát elvtársaink a szavazatok 86%-át szerezték volna meg és ha nagy önmegtartóztatással ennél kisebb arányt vállaltak, ezt azért tették, mert meg akarták takarítani a MABI-nak, mint szociális in­tézménynek azt a több százezer pengőt, amibe­­ egy ilyen választás le­bonyolítása kerül, annál is inkább, mert komoly kilátás volt arra, hogy ez az összeg külön segélyalap alakjában kiosztásra kerül olyanok között, akik az alapszabályszerű segélyezésre való igényüket már kimerítették. Frühwirth a láthatáron Persze, az alkalmazotti szakszer­vezeteknek ez az önzetlen törek­vése nem járhatott teljes sikerrel akkor, amikor egyes akarnokok, akik a maguk körében is eljátszot­ták már játékaikat, görcsösen ra­gaszkodtak a MABI-ban való — egyébként csak egyes alkalmakra szorítkozó — szereplésükhöz. Így történt, hogy Frühwirth Mátyás, a Wolfis­port oszlopos tagja, akit saját hívei ismeretlen okból elejtettek, ragaszkodott ahhoz, hogy a MABI közgyűlésén szerepelhessen és mi­vel munkavállalói oldalon célt nem érhetett, az ugyancsak kompro­misszumos szabadfoglalkozású mun­káltatói listának állított úgy Buda­pesten, mint vidéken ellenzéket. A vidéki listáról már a benyúj­tás alkalmával kiderült, hogy­­ nincsenek aláírói, illetőleg budapesti vagy nemlétező munkáltatók az aláírók, így hát ez a lista születése pillanatában már meg is halt. Ajánlja Korányit és nem fizet járulékot! Másképpen áll a dolog a buda­­pesti szabadfoglalkozásúak jegy­*­zékével. Itt az 1083 aláírással be­nyújtott kompromisszumos listával szemben Frühwirth és a vele szoros szövetségben álló dr Gaál Endre kormánypárti gyógyszerészképvi­selő (akivel Frühwirthnek, úgy hír­lik, állandóbb természetű kapcsola­tai is vannak) 396 aláírással nyúj­tott be ajánlást. Az ajánlások felül­vizsgálása most folyik és nem le­hetetlen, hogy a választási bizott­ság talál benne száz valódi és sza­bályos aláírást, amely esetben ebben a kategóriában választás lesz, csakúgy, mint a középipar és kézműipar kategóriájában, ahol a munkáltatók egymás elleni választási agitációja annyira el­fajult, hogy volt olyan listavezér is (valami Korányi Márton nevű), aki azzal szerzett magának ajánláso­kat, hogy azt hirdette, hogy az, aki az ő listáját ajánlja, a jövőben nem fizet OTI- és MABI-járulékot. Új munka előtt A munkavállalói mandátumok sorsa azonban elintéződött. A túlnyomó többség ismét elv­társainké és a szervezetek kiküldöttei foly­tathatják azt a munkát, amelyért az alkalmazottak tízezrei bizalmuk­kal ajándékozták meg őket. A küzdelem az új ciklusban újra­kezdődik új alkotásokért és a jogos panaszok ismét védőre és képvise­lőre találnak azokban, akiket az al­kalmazotti tömegek választanak ki a maguk érdekeinek megvédésére. Az ajánlások aránya pedig azt bizonyítja, hogy a szakszervezeti gondolat és a szociálpolitikai eszme mélyen gyökeredzik a tömegek lel­kében és kiirthatatlan, legyűrhetet­len többsége van. Benyújtot­tak Keresztény, aláírást, szociális Kategóriában Magántisztviselők Kereskedelmi alkalmazottak Pénzintézeti tisztviselők — Segédmunkások — Művezetők Közüzemiek Vidék szakszer­vezetek 10.086 6.157 201 281 10 — 1.217 és társult alakulatok 1.010 811 213 96 85 186 505 összesen — 21.185 2.905 Erős, vérbő, kövér emberek igya­nak naponként, reggel éhgyomorra egy kis pohár természetes és Va­­lódi „Ferenc József" keserűvizet, mert ez rendes gyomor- te bélmű­ködést biztosít, számottevően ellő­mozdítja az emésztést és kitűnően­­szabályozza a vérkeringést. Számos sza­korvosi nyilatkozat tanúsítja, hogy a „Ferenc József" víz szív­ós idegbajosoknak, vese- és cukor­betegeknek, valamint köszvényben és csúzban szenvedőiknek is nagyon jót tesz. (X) »­­hlvasd a Népszavát és­­ szerezz új k­örü­zeteket !

Next