Népszava, 1937. június (65. évfolyam, 121–145. sz.)
1937-06-22 / 139. szám
1987 június 22. Szedd NÉPSZAVA Kétezer főnyi tömeg közé beállott húsz-harminc nyilas Mezőberényben. Egy bukott képviselőjelölt, aki hiába szerette volna hanyatló prakszisát a képviselői fémjelzéssel fellendíteni, egy Németországban agitátoriskolát végzett lézengő ritter és egy csomó kisbéres, nyilasgazdák rabszolgái. Munkáltatóik abban a hitben csatlakoztak a nyilas ,,programhoz", hogy az adósságok eltörléséről szóló ígéret beváltása esetén megszabadulnak terheiktől. Béreseik így is csak egész délelőtti itatás után jutottak el a kellő hangulatba. Értelmes, komoly ember egy sincs közöttük. És ez a húsz-harminc kétes exisztencia is csak úgy merészelt egy szociáldemokrata gyűlés kellő közepébe befurakodni, haggy maguk mellett tudták a főbíró úr magánrokonszenvét. Stratégiai elképzelésük elég érthető volt: bömbölő kórusukkal maguk ellen bőszítik a kétezres tömeget, amely majd reájuk veti magát s a főbíró úr erre a pillanatra várva, beavatkozásra rendeli a három oldalról felállított csendőrséget és a két tucat nyilassal együtt a kétezerfőnyi hallgatóságot is szétvereti Ez volt a mezőberényi gyűlés megakadályozására kiagyalt terv, amely azonban megbukott a szociáldemokrata tömegek és vezetők józanságán és fegyelmén. Mikor a vezetők és képviselő elvtársaink látták, hogy Marschall főszolgabíró úr mosolyogva nézi rendezőink erőfeszítését, kérésünkre pedig, hogy hivatalos hatalmával szerezzen érvényt a törvényeknek, azzal felelt, hogy nyilas köszöntéssel az ordítotok közé ment és ott tessék-lássék egypár szót szólt hozzájuk, a rendesők, a pártszervezet vezető tagjai és képviselő elvtársaink saját testükkel tartották vissza a hallgatóságot, hogy érdemük és jelentőségük szerint összemorzsolja a szemtelenkedőket .A főszolgabíró úr végre is kénytelen volt belátni, hogy mégsem lesz verekedés és hozzájárult ahhoz, hogy a gyűlést a Munkásotthon tágas udvarán tartsuk meg. A hallgatóság tömött sorokban vonult át. A nyilasok kívülrekedtek, mert a Munkásotthon udvarára a piacra megállapított haditerv nem volt alkalmas. Szorosabban voltunk, mint a széles piactéren, asztalokat se állítottunk föl, hogy minden talpalatnyi helyet kihasználhassunk. A szónokok szék tetejére állottak és beszéltek, zavartalanul, rendkívüli tetszés és helyeslés mellett és a kétezerfőnyi tömeg magatartása gyors és csattanó elégtétel volt a terrorfiúk okvetetlenkedésére. A nyilasok a főszolgabíró úr háta mögé bújva, elérték azt, hogy mi nem gyűlésezhettünk ott, ahol ők két héttel ezelőtt handabandázhattak. A főszolgabíró nem tagadta meg egyéni rokonszenvét, nem tagadta meg, hogy vezérükkel vacsorázgat, hogy a kisváros uccáin tüntető vállvarrgetéssel fejezi ki elégedettségét. N. Schutz úr magatartása fölött. Hogy mit jelent — főleg a fiatalság felé — az a látvány, amikor a főszolgabíró úr így viselkedik, az könnyen érthető... Nem a nyilasmozgalom ereje, hanem az Irányukban tanúsított főszolgabírói türelem volt oka annak, hogy kétezer ember kénytelen volt kitérni az útjukból. A gyűlést mégis megtartottuk. Egyetlen józan, politikailag értelmes embert sem téveszthettek meg ezek az események. Malasity Géza elvtárs gazdasági kérdésekről, a földreformról és a választójogról, Kéthly Anna elvtárs szociálpolitikai kérdésekről beszélt, Reisinger Ferenc elvtárs pedig rendkívül találóan megrajzolta a magyarországi nyilasmozgalom képét, törekvéseit és eszközeit Amit elvtársaink elmondottak, maradandó nyomot hagyott a hallgatóság lelkében. Szép gyűlésünk volt bár mindent elkövetett a főszolgabíró úr, hogy kudarcba fullassza. De végül két kérdésünk volna hozzá, nem a nyilasokkal rokonszenvező magánem(Komárom, június 20. — A Népszava tudósítójától.) Az „Aranyember" népe szerény — jelentőségéhez mérten túl szerény — emléket állít a ragyogó emlékű, műveiben örökéletű, tündérszép fantáziájú magyar meseköltőnek, Jókai Mórnak. A tengernyi széles vonalban, de szelíden hömpölygő kék Duna mentén — déli folyásában terül el a Senki szigete—, az ősrégi komáromi falak mögött készül a kékszemű költő szobra. Komárom város nemes stílusa, modernizáltsága ellenére, lépten-nyomon szárnyaló fantáziájú szülöttére, Jókai Mórra emlékeztet. Megilletődötten állunk a Kultúrpalota Jókai-emlékei előtt. Lenyűgözőerővel elevenednek föl bennünk a Jókai körül lezajlott aktuális és részben nem aktuális harcok részletei. „Jókai az uralkodó osztályok, a földbirtokosok és dzsentrik lelkiéletének a költője és énekese" — hirdették az egyik oldalon. „Regényszereplői az illúziók tündérvilágának a valóságban el sem képzelhető figurái, ezzel igyekeztek a másik oldalon Jókai jelentőségét lekicsinyelni. A szavak és betűk intranzigensei azzal vádolták, hogy regényei elterelik a tömegek figyelmét a ma problémáiról, és a megálmodott eldorádó és égi magasságok valószínűtlen tündérvilágába vezeti el olvasóit. A gondolatszegény vagy haragos kritika kegyetlenségében is van szemernyi igazság. De csak szemernyi, tartotékos középszerűséggel Jókait valóban nem lehet elskabilyázni. Berend Iván, Kárpáthy Zoltán, Szentirmay Rudolf, Fatla Negra, a Magyar nábob, az Aranyember, Noémi, a Tengerszemű hölgy, Tatranghy Dávid, Ankerschmidt nem a mi világunk hősei. Idealizált cselekvői egy elmúlt —vagy talán egy boldogabb jövő? — korszakának. Egy korszak egyik osztályának, amely ugyan nem a mi osztályunk. De az emberek, a figurák a jóság, gyönyörűség, vagy emberbe oltott ördögi gonoszság mesterien megrajzolt képviselői. Tündérek és angyalok, ördögök, sátánok, mesterárak és fekete gyémántok pokla tárul elénk, a magával ragadó fantázia és illúzió nyékerhez, hanem a rendfentartó erőkkel rendelkező hivatalos emberihez. Az egyik: Mi a véleménye arról a pártról, amely tömegeiben a józanságot fegyelmet ilyen magas fokra tudja fejleszteni, hogy ostoba provokációk ellenére sem veszti el a fejét? A másik pedig: mi a véleménye arról a mozgalomról, amelynek minden megnyilatkozása rendbontás, botrány és törvénysértés és ezt a tevékenységét csak úgy tudja kifejteni, ha a rendet és törvényt védeni hivatott egyének elnézése mögé bújik el imában. Bevésődik az agyakba, mennyi nemes szikra, magasztos eszményiség él az emberi lélekben, mennyi elvetemült gonoszság fér meg emberi szívekben, mindmegannyi terméke az egészségtelen, rosszul fölépített társadalmi szervezetnek. Ilyen szemmel, szívvel-lélekkel, értelemmel, csak így lehet, sőt így kell Jókait olvasni. A költőt, aki a zsarnokság elleni tüzes gyűlölet igéit regényköntösbe öltöztette. Az elnyomatás ellen, a meg nem alkuvó, legális és illegális ellenállás erkölcsi jogát örökérvényű abszolút igazságként hirdette. A reményteljes jobb és szebb jövő rendítthetetlen optimizmusát oltotta be a hitevesztet lelkekbe. Lázadó volt, de nem csak 1848 március 15-én. A zsarnokok ostorozója, a szabadság dicsőítője maradt egész írói munkássága folyamán. Könnyezés nélkül sohasem olvasom Kárpáthy János végrendeletét és Jeney Kálmán haláláról szóló 10 filléres dobozokban megrázó leírását — írja Kunfi Zsigmond Jókairól készelt szocialista szemléletből fakadt tanulmányában — s amíg emberek élnek, akik szeretett halottakat gyászolnak, Köcserepy Vilma történetének mindig lesznek olvasói. A költő és ember Jókai a miénk volt és a miénk marad A politikus Jókait szűkkeblű párt- és osztályérdek a maga kicsiny üzletecskéi számára kamatoztatná A komáromi alapkőletétel körül is szorgoskodnak a politikai üzletszerzők. A magyar érzésű szocialista munkásságot ki akarják rekeszteni Jókai tisztelőinek táborából. Azt a társadalmi réteget, amely az irodalom, kultúrai és költészet fegyverével vívja fölszabadító harcát. A pártpolitikai szunnyogocskáknak, a nemzeti érzés kisajátítására irányuló erőlködését a munkásság figyelembe sem veszi. Anyagi erején fölül vett részt a Jókai-szoboralap gyűjtésében és tömegesen hódol a komáromi kultúrünnepen a nagy magyar költő emlékének. De azért háborog bennünk egy, fájdalmas érzés. Néhány lépésnyire tőlünk ott díszeleg a 48-as szabadságharc egyik kiváló hősének, Klapikának szobra. Hodzsa miniszterelnök ünnepi beszéde kíséretében most rakják le a Jókai-szobor alapkövét. Miért nincs még méltó helyén Pozsonyban a szabadságharc lánglelkű költőjének és mártírjának, Klapka és Jókai harcostársának, Petőfi Sándornak az eltávolított szobra? A csehszlovák demokrácia önmagát becsüli meg, ha az ultranacionalizmus megfontolatlan cselekedetét végre jóváteszi és Petőfi szobrát Pozsonyban mielőbb fölállítják. iiiiifliiniiiiiiiiiniiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin JÓKAI-SZOBOR KOMÁROMBAN 5. oldal Hodzsa: „Meghajlok a magyar nemzet szellemi vezére előtt..." Hodzsa Milán miniszterelnök vasárnap délelőtt 11 órakor érkezett a virág- és zászlódíszben tiszó Komáromba. Végig a városon, amerre a miniszterelnök autója elhaladt, nagy tömegek álltak. A munkásság piros szegfüvel jelent meg az ünnepen. A kultúrpalotában a Jókai Egyesület elnöke, dr Szijj Ferenc, volt polgármester üdvözölte a miniszterelnököt és kíséretét, a Jókai-család megjelent tagjait, köztük Hegedűs Lóránt volt magyar pénzügyminisztert és a nagyszámban megjelent közönséget. Azután dr Hodzsa miniszterelnök imerkedett szólásra és többek között a következőket, mondotta: Kedves kötelességet, teljesítek, amikor részt veszek a magyar kultúrának azon az ünnepén, amely Jókai hevéhez tűnődik. Mindnyájunk kötelessége gondoskodni arról, hogy Jókainak ezen a helyn méltó szobra álljon. Kém feladatom, hogy irodalmi kritikát gyakoroljak Jókai fölött. Jókait nem bírálni kell, hanem hódolni kell azért a bűvöletéért, amelyet évtizedeken át nyújtott. — Nemcsak azt a Jókait jöttem ünnepelni, aki az egész világé. A csehszlovák nyilvánosság tudja, hogy Jókai elsősorban a magyar nemzet szellemi vezére volt, amikor arra a magyar nemzetnek a legnagyobb szüksége volt. Nem látok ellentétet vagy összeférhetetlenséget sem személyemmel, sem hivatali állásommal abban, ha meghajolok a magyar nemzet szellemi vezére előtt. Sokáig azt hirdették, hogy az a jó hazafi és az nemzetétének hű fia, aki a többi nemzeteket gyűlöli. Én azért jöttem, hogy kijelentsem, hogy az igazi nacionalizmus meg tud hajolni más nemzetek értékei előtt, amelyek az egész emberiség számára ió értéket jelentenek. — Jókai a legjobb példa arra, hogy lehet a világ kultúrkincseiből nemzeti kultúrát alkotni. Bármilyen világnézethez tartozunk, a nemzeti érzést aszerint kell értékelnünk, hogy aki ki akar küzdeni valamit a saját nemzete számára, annak tisztelnie kell a tbbi nemzetet is. Nem véletlen, hogy a csehszlovák, maffiai, jugoszláv irodalom egyidejűleg fedezte fel azokat a kincseket, amelyeket népünk alkotó ereje rejtett. Nemzeteink kulturális fejlődése párhuzamos volt. Jókai és Petőfi alapjában véve a magyar ideológia szempontjából azt jelentette, amit a szlovák ideológia számára Stur és a csehszlovák ideológia számára Havlicek. A Duna, amely elválasztja egymástól a Duna-medence nemzeteit és ?:ÍIII:IIIIIII!:ÍI!II!IIIIIII!III:!IIIII!IIIK WSMMSp. H !MIKiD$Közreműködnek: dalárdák, kórusok zenekarok, tornászok, artisták, művészek. Rendezünk művészi kiállítást, tréfás múzeumot. A gyerekeket bábszínház szórakoztatja. Belépődíj 30 fillér. Tíz éven aluli gyerekek nem, fizetnek. Jegyek már kaphatók az összes párt- és szakszervezetekben és a szövetkezet fiókjaiban