Népszava, 1937. július (65. évfolyam, 146–172. sz.)

1937-07-01 / 146. szám

65. évfolyam 146. szám RT A MAGYAROR­SZÁG ! SZOC­IÁL­D­­E­M­O­K­R­A­T­A PÁ­R­T , K­OZPO­N­T­I K­ÖZLÖNYE . . .­­Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjeleni­k hétfő kivételével minden na­p • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 London minden eshetőségre felkészül... (London, június 30. — A Népszava tudósítójától.) Sir Thomas Inskip angol fegyverkezési miniszter leg­utóbb a londoni kereskedők egyesü­letében beszédet mondott, amelyből kitűnik, hogy mennyire komolyan ítélik meg a londoni kormánykörök­ben­­, nemzetközi helyzetet. Inskip miniszter a következőket jelen­tette ki: — A kérdés az, hogy mit tenne Anglia, ha háború törne ki? Az első lépés volna az ipar, a második pedig haderőnk mozgósítása. Flottáink jóval inkább képes feladatának teljesítésére, mint tizenkét hónappal ezelőtt. Mindenütt nagy olajkészleteket gyűjtöttek össze, az ipar részére is nagy nyersanyagkészleteink vannak fölhalmozva. Most épülő új hadihajóink a világ legtökéletesebb csatahajói lesznek. Cir­kálóink és torpedórombolóink különösen tüzérségünk szempontjából tűnnek ki. 1935 vége óta a légi haderőhöz 3400 pilóta lépett be, összesen 28.000 pilóta és mechanikus szolgál a légi haderőnél. Az angol fegyver­kezés megindulása óta július végéig 123 repülőrajt (Rajonkint 9 gép. — A szerk.) állítottunk föl, ebből 122 már most is teljesítőképességének csúcspontján áll. Londonban egyébként olasz és né­met­ szakemberek részvételével egy szakbizottságnak bemutatták a­ leg­újabb angol hadi repülőgépeket. A túlságosan kíváncsiak elöl azon­ban a repülőgépeket kötélkorláttal zárták el és nem engedték meg, hogy a meghívott vendégek nagyon közel mehessenek a gépekhez. A fényképezőgépeiket már korábban elszedték. A többi között kiállítot­ták azokat a legújabb gépeket, ame­lyek most a világ leggyorsabb bom­bázó repülőgépei srr mint bombavető repülőgépek óránként 130 kilométe­res sebességgel haladnak!). Egy re­pülőgépet azonban, amely az összes legújabb típusúak közül a legtöké­letesebb, a légügyi minisztérium rendeletére ki sem állítottak. M. P. :­ • • A baszk vasércek eddig ugyan­is az angol fegyverkezéshez szolgáltatták a nyersanyagot és ha ezt jövőben Hitlerék kisajá­títják maguknak, akkor az an­gol fegyverkezés kerül komoly problémák elé. Mindezekhez hozzájárult Göringnek az a kijelentése, hogy Németország a jövőben még energikusabban kö­veteli majd a gyarmatokat. Politi­kai körökben megállapítják, hogy a két nácibeszéd még inkább fe­szültté tette az angol-német vi­szonyt. M. P. (Párizs, június 30. — A Népszava tudósítójától.) A ,.L'Oeuvre" tájé­kozódottságáról ismert külpolitiku­sa, Geneviéve Tabouis, a német­országi megnyilatkozásoknak Ang­liában tett hatásáról szóló cikkében kifejti, hogy Londonban a legnagyobb pesszi­mizmussal nézik az események­­ fejlődését. Elmondja, hogy Londonban biztos­ra veszik Hitler és Mussolini együtt­működését az elkövetkezendők so­rán. Londonban — úgymond — nagy megütközéssel tárgyalják" Gö­ringnek" a nemzetközi kereskedelmi kamarák kongresszusán elmondott beszédét, amelyben hangoztatta Né­metországnak a gyarmatokra vo­natkozó igényét, továbbá azt a kö­vetelését, hogy a Népszövetséget a német kívánságoknak megfelelően újraszervezzék. Brit politikai kö­rökben az a benyomás, hogy Göring ki­jelentései annak akartak kifeje­zést adni, hogy amennyiben Né­metországnak nem szolgáltat­nak igazságot, azaz nem telje­sítik követeléseit, úgy ez hábo­rúra kényszerül és hogy a felelősség ezért nem őt, hanem más országokat illeti. Nagy nyugtalansággal szemlélik Angliá­ban — írja továbbá Geneviéve Ta­bouis — azt a Németország­­részé­ről elindított­­berlin-prágai sűrű jegyzékvá­ltást egy német újságíró ügyében, akit a németek szerint hat hónappal­­ezelőtt egy csehszlovák börtönben bántalmaztak. Az aggo­dalomkeltő jelentések között termé­szetesen elsősorban szerepelnek a spanyolországi be nesáavatkozás kér­désében bekövetkezett bonyodalmak. Sok szó esik Londonban arról is, hogy Franco tábornok nem engedi meg angol konzul kirendelését Bil­baóba. Ami pedig Neurath külügy­miniszternek Londonba való utazá­sának tervét illeti, Angliában ennek megvalósítását valószínűtlennek tartják. Londonban mérlegelik, hogy váj­jon nem lenne-e időszerű nyo­matékosan és ünnepélyesen ki­fejezést adni annak, hogy Ang­lia Franciaországgal egyetem­ben ragaszkodik a Földközi ten­geren lévő mai egyensúly fenn­tartásához, hogy már előre állást foglaljanak az egyensúly megbontására irá­nyuló német és olasz kísérletekkel, szemben. . P. F.­­ Hűvösvölgy A horogkeresztes sajtó részben takarodót fúj és utóvéd gyanánt szemtelenségeket ereget a gyanút­lan levegőbe. A másik része most indult neki az elkenési művelet­nek és most esküszik életre-halál­ra, hogy szegény és ártatlan meg­támadottak voltak azok, akik a hasbalövés nemes és egyszerű mű­veletéhez folyamodtak. Közben folynak a­ rendőrségi kihallgatások és akármennyire mossák a nácilapok a nácigyilko­sok szennyesét, mégis bajos lesz letagadni azt az egyszerű tényt, hogy horogkeresztes csirkefogók gyilkosságra szövetkeztek és gyil­kos szándékaik egy rész­ét végre is hajtották. Mert a szövetkezésen van a hangsúly. Azon, hogy a harminc­éves állástalan sofőr és a csak kezdőbetűkkel jelölt fiatalkorú nem egyedül és nem a maga öt­letéből indult a hűvösvölgyi nagy­rétre egy kis embergyilkolásra. Ki adta a német gyártmányú re­volvert a gyilkosok kezébe? Kik azok, akik a nyilaskeresztes párt­helyiségekben öt pengőért vado­nat­új német gyártmányú revolve­reket kínálnak, megfelelő tölté­nyekkel együtt, eladásra? Kik azok a futárok, akik­ átcsúsznak a politikai rendőrség más vonat­kozásokban oly éber gyűrűjén és pénzmaggal fölszerelve, időnként megélénkítik a hazai horogkeresz­tes mozgalmat? A kormány esti félhivatalosa arcátlan takarodójába­n egyre azon igyekszik, hogy egyéni inci­denssé mérsékelje a tervszerű, megfontolt és előkészített horog­keresztes merényletet. Ez az azon­ban, ami semmiképpen nem lehet­séges. A horogkeresztes mozgoló­dás, a horogkeresztes atrocitások sorozata elérkezett arra a határ­ra, amikor nyíltan föl kell vetni a kérdést: hajlandó-e a közhata­lom az állampolgárok személyes biztonságát nemcsak azzal meg­védeni, hogy a gyilkost — el­ismerjük, gyorsan és bravúrosan — elfogja, hanem azzal is, hogy a gyilkos szándékokat megelőzi? Talán nem egészen ok nélkül és nem egészen elméletileg kérdez­zük ezt. Kéaneri-Nagy Imre, a bal­oldali újságírók merénylője, rövid ideig volt tolonc és jelenleg ismét közszereplő férfiú, az „Internacio­nálé" zavartalan eléneklése után pár nappal a pesterzsébeti Pflum­moziban horogkeresztes gyűlést tartott és ezen a gyűlésen minden akadály nélkül a legszemérmetle­nebb és a legvadabb módon izga­tott olyan cselekményekre, ame­lyekhez hasonló a hűvösvölgyi nagyrétén revolverrel pecsételő­dött meg. A horogkeresztes kormánysajtó. „Aki a francia határokat megtámadta, az megtámadta az angol határokat is" (Párizs, június 30. — A Népszava­­ Spea­rs tábornok a többi között a tudósítójától.) A Párizsban járt­an­ következő nagyfontosságú kijelen­tés parlamenti küldöttség nevében Irást tette: — Nincs igazuk azoknak, akik attól tartanak, hogy Angliának Német­ország irányában való közeledő kísérletei valamelyes változást is jelen­tenének a brit külpolitikában. Biztos vagyok benne, hogyha sikerülne megoldást találnunk az európai kérdések számára, úgy a franciák vol­nának ezért a leg­hálásabbak. Azonban semmi sem változtathat hivatalos politikánknak azon az alapvető tételén, hogy aki a francia határokat megtámadta, az megtámadta a mi határainkat is. Eden angol külügyminiszter kijelentette, hogy ami Közép-Európában történik, az nem lehet közömbös Anglia számára. Meggyőződésem — és ezt nemcsak mint a magam nézetét mondom ki —, hogy az az állam, amely Európában támadóan lép föl, előbb-utóbb szembe találja magát Angliával. Sötét pesszimizmus Angliában a német megnyilatkozások miatt (London, június 30. — A Népszava tudósítójától.) Az angol lapok tel­jes terjedelmében közlik Heitlernek würzburgi beszédét, amelyben a Harmadik Birodalom külpolitikájá­val foglalkozott. A beszédnek azok a részletei keltettek különösen föl­tűnést, amelyekben Hitler Németor­szág spanyol politikájáról nyilatko­zott. A többi között a következőket is mondotta: — A népek érdekeit kollektív eszközökkel semmiképen sem le­het megvédeni..­. Németország vasércbevitelre szorul. Nekünk Spanyolországban Franco-kor­mányra van szükségünk, hogy hozzájuthassunk a spanyol vas­érchez. Londoni kormánykörökben Hitler beszéde igen rossz hatást keltett. Súlyos visszatetszést szült az a be­jelentés, hogy „a kollektív bizton­ság politikája végképpen megbu­kott", mert ebből Londonban csak azt tudják kiolvasni, hogy a Har­madik Birodalom a jövőben még tárgyalni sem hajlandó a nyugateurópai biz­tonsági rendszer megszervezé­séről. Még rosszabb vért szült a baszk vas­ércekre vonatkozó kijelentés és — most már nemcsak politikai, hanem gazdasági körökben is: a City ban­kárjai körében ugyanis, ahol pedig eddig mindig az angol-német meg­egyezést sürgették.

Next