Népszava, 1937. november (65. évfolyam, 249–272. sz.)
1937-11-03 / 249. szám
2. oldal demokratákból áll. A demokraták reakciós jobbszárnya szembehelyezkedik vele. Viszont a köztársaságiak balszárnya az elnök reformjai mellett foglal állást. A régi pártrendszer bordái recsegnek. Az amerikai politikai élet komoly válsága igen kedvező esély az új párt, az amerikai munkáspárt számára. Ez a párt Newyork tartományban már az elnökválasztásnál külön zászló alatt lépett sorompóiba. Most újból megmozdul. Néhány nagy amerikai városban, így Newyorkiban, Detroitban községi választások vannak a napirenden. A legnagyobb érdeklődést a newyorki választások váltjaik ki. Ezeknek központjában két férfi áll. Az egyik az olasz eredetű Fiorello La Guardia, a polgármesterjelölt, aki valamikor Fianóban az amerikai konzulátus tisztviselője volt, az amerikai antifasizmus egyik vezető alakja. A másik Tom Dewey, az ügyészjelölt, aki a gengsztereknek, az amerikai üzleti élettel oly szorosan egybeforrott kriminalitásnak mesterkedései ellen vette föl az erélyes harcot. Mindketten együtt küzdenek a newyorki Tammany Hall ellen, amely a demokrata párt jobbszárnyával függ össze , egyike azoknak a hatalmas klikkeknek, amelyek szemében a politika üzlet és az üzlet politika. La Guardia a köztársasági párt balszárnyaihoz tartozik. Newyork legnépszerűbb embere. Őt és alvezérét, Deweyt nemcsak a köztársasági balszárny támogatja, hanem az összes haladó polgári szervezetek, azonkívül az amerikai munkáspárt, amely saját pártjához tartozó városi tanácsosi jelöltekkel is indul a harcba. A szocialista pártok is La Guardia mögé sorakoznak. Ez a községi választás a haladó erők összefogását jelenti a Tammany Hallal szemben. Végső fokon a munkáspárt támogatása, ereje dönti el a választás sorsát Azért van a newyorki választásoknak oly nagy jelentőségük az amerikai munkáspárt jövője szempontjából. A szervezkedés hatalmas hullámai Az amerikai Labour Party mögött elsősorban az új szakszervezeti iránynak, a CIO-nak emberei állnak. A CIO föllendülése koraink szociális történetének egyik legfontosabb , állomása. A CIO voltakép nemcsak a tanulatlan munkásnak, hanem a nagyipar munkásainak szervezését jelenti a modern kapitalizmus leghatalmasabb államában, ahol nemzeti és faji ellentétek a tanult és tanulatlan munka közé mély árkot vájtak. Roosevelt szakszervezetbarát és a kollektív szerződéseket erősítő politikája nélkül a CIO előretörése nem képzelhető el. A CIO-hoz tartozó szakszervezetek tagjainak száma körülbelül három millióra rúg. Egy év alatt a CIO taglétszáma a háromszorosára emelkedett, de az amerikai szervezkedés hatalmas hulláma nemcsak a CIO-nak, hanem a tanult munkások, a kis- és középipar régi típusú szakszervezeteinek is hasznára vált. A régi szövetség, az AF of IJ tagjainak száma ma több mint három és félmillió, egy év alatt egymilliónyi a növekedés. Bár ha azi ellentét a két csoport között rendkívül éles, a teljes szakadás még nem következett be. Békítő tárgyalások folynak, amelyek, ha sikerre vezetnek, akkor a kapitalista világ legnagyobb szakszervezeti mozgalma lesz az amerikai, amely fölülmúlja majd az ötmilliós francia CGT-t. Ez az egyesülés előbb-utóbb bekövetkezik. Bekövetkezte hatalmas lökést ,nem majd az amerikai munkáspártnak. flll«lll!IIIUI!lllllll!!l!linil!llllllfilllinim Á két Roosevelt Roosevelt ma erősen támaszkodik az amerikai munkásmozgalomra, amely a közvélemény egyik legszámottevőbb eleme. A közvéleményt most nem a legfelső ítélőszék ellen kell fölvonultatnia — Black kinevezése után a legfőbb bíróság elég kezes bárány —, hanem a saját, pártja maradt része ellen. Roosevelt új, nagy harca nemcsak belpolitikai kérdések körül forog. Az új szociálpolitika, a roosevelti tervgazdaság, a közmunkák nagyarányú igénybevétele a reakció ellenállásába ütközik. Roosevelt érzi, hogy az amerikai reakciót láthatatlan kapcsolatok kötik össze az európai fasizmussal. Azzal a fasizmussal, amely világszerte nemcsak a szociális haladásnak, hanem a békének is ellensége. Ezzel magyarázható Rroosevelt antifasiszta kiállása. Rokona és az elnöki székben egyik elődje, Theodor Roosevelt az amerikai imperializmusnak, Közép-Amerika gyarmatosításának, a Panama-csatorna világpolitikai alátámasztásának egyik vezére volt. Az utód, Franklin Delano Roosevelt antiimperialista. Ez az amerikai antiimperializmus eleinte teljes elfordulást jelent Európától, az európai imperializmusok zavaraitól. Amerikát szigetté, a béke szigetévé akarja tenni. A semlegességi törvény még ennek az elszigetelő irányzatnak egyik alkotása. A fasizmusok előretörése, a spanyol és a kínai események új fordulatot teremtenek Amerikában. A negatív, az elszigetelő antiimperializmusból pozitív, az európai demokráciákhoz közeledést kereső antiimperializmus lesz. Egy-kettőre nem megy majd ez az átalakulás, Rooseveltnek meg kell dolgoznia az amerikai közvéleményt. Számos jel szól amellett, hogy ez a közvélemény is forrong, gyökeresen alakul át. A nép bizalma Roosevelt személye iránt még mindig töretlen. Láttuk ezt a legutóbbi newyorki tőzsdei krach idején. Az értékek zuhanása, amely összefüggött a világpolitikai helyzet kiélesedésével, megállt, mert az amerikai közvélemény arra számít, hogy a régi válság az Egyesült Államokban nem újulhat ki. Ott van Roosevelt, aki közmunkáival meg tudja azt akadályozni. Régi ellenfelei legújabb külpolitikai irányváltozását is erősen kihasználják ellene. Legyőzött vetélytársa, Landon, újból a porondra lép. Roosevelttel szemben a reakció és fasizmus régi módszeréhez nyúl. Fogjátok meg, diktátor! — kiáltja a reakció kórusától kísérve. A demokrácia amerikai előharcosát hata romáhséggel vádolja, Julius Caesarhoz hasonlítja. Roosevelt igazán nem modern Julius Caesar. Legfeljebb egyben hasonlít a római diktátorhoz. Chicagói beszédével új határt, új Rubicont lépett át. A kocka el van vetve. " Vándor Zoltán - NÉPSZAVA 1937 november szerda iMWHwmitifflc'Mail Cipőgyárosok a 8 órás munkaidő ellen A cipőgyárosok mind a hatóságok előtt, mind a közvélemény előtt is helyeselték a cipő-, csizmadia- és papucsiparban a napi 8 órás munkaidő törvényes megállapítását. A munkásság joggal hihette, hogy a cipőgyárosok részéről ez a megnyilatkozás őszinte és a cipőgyárakban a 8 órás munkaidő bevezetésének mem lesz akadálya. Egyes cipőgyárakban, amikor meggyőződtek arról, hogy a hatóságok nem veszik túlságosan szigorúan a 8 órás munkaidő betartását, megpróbáltak hatósági engedély nélkül túlóráztatni. Az első időkben ez csak szórványosan jelentkezett, később azonban mind több cipőgyár tette túl magát a rendeleten. Majd lapjukban, a „Magyar Cipőipar"-ban hivatalosan is kiállottak a 8 órás munkaidő ellen. Nem kevesebb a kívánságuk, mint hogy ,,a kormány vegye figyelembe a cipőgyáraik speciális helyzetét és arra való tekintettel, hogy a cipőipar szezonipar, a rendeletet a kormány ennek megfelelően módosítsa". Amiatt panaszkodnak, hogy a cipőgyárak az idényt nem tudják kihasználni s ezért van szükségük arra, hogy a munkaidőt hatósági engedély nélkül a rendeletben megállapítottnál nagyobb mértékben meghosszabbíthassák. Megállapíthatjuk, hogy a cipőgyárosok nagy része a rendeletben nagyon bőségesen megállapított évi munkaidő meghosszabbítást egyáltalán nem vette igénybe. Mivel a termelést néhány héttel előbb kezdték, a tavaszi munkaidényben sem volt a cipőgyárosoknak szükségük a munkaidő nagyobbarányú meghosszabbítására, sőt a legtöbb cipőgyár még a napi 8 órás munkaidőt sem használta ki teljesen, mert ez évben is, amikor már teljes mértékben érvényesült a 8 órai munkaidő hatása, a tavaszi idény befejezései után, május végétől július közepéig, vagy szüneteltette a termelést, vagy redukált munkaidő mellett dolgoztatott. Az őszi idény után, október 1-től a legtöbb cipőgyár vagy teljesen szünetelteti a termelést, vagy redukált munkaidő mellett dolgoztat. Több cipőgyárban tudomásunk szerint a napi 8 órás munkaidő betartása mellett már szeptember végén elvégezték azt a munkamennyiséget, amelyet más években az év végéig készítettek csak el. Nincsen, szükség tehát arra, hogy a 8 órás munkaidőt a munkáltatók javára megváltoztassák, mert a cipőgyárosok a munkásokkal együtt örülhetnének, ha a napi 8 órás munkaidő mellett elég munkájuk volna. Úgy látszik, hogy a cipőőgyárosok még azt a kevés előnyt is irigylik a munkásoktól, hogy a 8 órás munkaidő mellett évi átlagban több munkahetet dolgozhatnak. Vagy talán az a néhány fillér túlóradíj, amelyet itt-ott kifizetnek, fáj annyira nekik. A cipőgyári munkásság joggal reméli, hogy az iparügyi minisztérium a Bőripari Munkások Szövetsége által fölsorakoztatott indokok alapján a cipőgyárosok kérelmét elutasítja és gondoskodik arról, hogy a napi 8 órás munkaidőt a legkisebb bérekkel együtt a gyárakban is a legszigorúbban végrehajtsák. Hubai János „Minél szegényebb valaki, annál több szeretetet igényelhet..." Az utcai közlekedés rendjéről, illetve a helyszíni rendőri bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalása során, a képviselőház pénteki ülésén Malasits Géza elvtárs szükségesnek mondotta, hogy a rendőr- és csendőrtiszteket oktassák ki arra, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő és ugyanakkor kifogásolta Malasits, hogy a rendőrség és a csendőrség bizony sokszor nem egyenlő mértékkel kezeli a szegény dolgozó és a vagyonos embereket. Éliássy Sándor, Budapest új rendőrfőkapitánya az egyik lap vasárnapi számában megjelent nyilatkozatában reflektált Malasits Gézának e parlamenti felszólalására is és a többi között a következőket mondotta: — Egyik képviselő megtámpadta a parlamentben a rendőrséget, hogy nem egyféleképpen kezelik az urat és a szegényembert. Előfordul, hogy vannak szívtelen emberek, de általában az az elv, hogy minél szegényebb valaki, annál több szeretetet igényelhet. Nekem az az elvem, ha nem is tudok mindig mindenkin segíteni, adok pár jó szót, biztatást, szeretetet mutatok, ezzel elérem, hogy az a szegényember megnyugvással távozik. Mi nem azért vagyunk itt, hogy csak büntessünk, nekünk orfalmáznunk is kell a polgárokat. Mi nem vagyunk osztályrendőrség... Mi elhisszük Éliássy főkapitánynak — nemcsak jogunk, de okunk sincs rá, hogy kételkedjünk szavaiban —, hogy a rendőrségen érvényesíteni szeretné azt az elvet, hogy „minél szegényebb valaki, annál több szeretetet igényelhet". Eddig azonban a rendőrség sok közege részéről és nagyon sok intézkedésében nem ez az elv, hanem az a gyakorlat érvényesült, amelyet Malasits Géza parlamenti beszédében kifogásolt és amelynek megváltoztatását sürgette. Ha az új főkapitány úr ezt a szellemet föl tudja majd cserélni a tőle hirdetett élv gyakorlati alkalmazásával, akkor úgy a rendőrségnek, mint a főváros szegény népének kétségtelenül felbecsülhetetlenül jó szolgálatot tesz. PXnB!Í€«ÍSGBI&f Kiwigtrsash! A Szociáldemokrata Párt november 7-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Budai Vigadóban (Corvin tér 2. sz.) nyilvános népgyűlést tart. Napirend: A kül- és belpolitikai, valamint a gazdasági helyzet. Előadók: Kéthly Anna, Beyer Károly, Farkas István és dr Györki Imre országgyűlési képviselők. Munkások! Elvtársak! Jelenjetek meg tömegesen! „A gyűlölet nem építő erő!" Politikai körökben nagy feltűnést keltett Subik Károly pápai prelátusnak, egri kanonoknak egy vasárnapi katolikus ifjúsági gyűlésen elhangzott beszéde. — Mi nem akarjuk itt sem a keleti vallástalanságot, sem a nyugati fajimádást bevezetni — mondotta Subik. — Mi nemzetiek vagyunk és leszünk, de nem tévesztjük össze nemzetünk szolgálatát a vér, a faj szolgálatával. Minket nem a vér, hanem a magyar kultúra hatalmas egysége, forrant egybe. Ezért antiszemitizmust én nem hirdetek. A gyűlölet sohasem építő erő. Ne gyűlöljetek másokat, hanem szeressétek egymást. Vér-, bőr- és idegbajosok igyanak reggelenként felkeléskor egy pohár természetes „Ferenc József" keserűvizet, mert ez mindig alaposan kitisztítja és méregteleníti a gyomorbélcsatornát s ezenkívül az emésztést és az anyagcserét is jótékonyan befolyásolja. Kérdezze meg orvosát.. (X.