Népszava, 1937. november (65. évfolyam, 249–272. sz.)

1937-11-03 / 249. szám

2. oldal demokratákból áll. A demokraták reakciós jobbszárnya szembehelyez­kedik vele. Viszont a köztársasá­giak balszárnya az elnök reformjai mellett foglal állást. A régi párt­rendszer bordái recsegnek. Az amerikai politikai élet komoly válsága igen kedvező esély az új párt, az amerikai munkáspárt szá­mára. Ez a párt Newyork tarto­mányban már az elnökválasztásnál külön zászló alatt lépett sorompóiba. Most újból megmozdul. Néhány nagy amerikai városban, így New­yorkiban,­ Detroitban községi vá­lasztások vannak a napirenden. A legnagyobb érdeklődést a new­yorki választások váltjaik ki. Ezek­nek központjában két férfi áll. Az egyik az olasz eredetű Fiorello La Guardia, a polgármesterjelölt, aki valamikor Fianóban az amerikai konzulátus tisztviselője volt, az amerikai antifasizmus egyik vezető alakja. A másik Tom Dewey, az ügyészjelölt, aki a gengsztereknek, az amerikai üzleti élettel oly szo­rosan egybeforrott kriminalitásnak mesterkedései ellen vette föl az eré­lyes harcot. Mindketten együtt küzdenek a newyorki Tammany Hall ellen, amely a demokrata párt jo­bbszárnyával függ össze , egyike azoknak a hatalmas klik­keknek, amelyek szemében a poli­tika üzlet és az üzlet politika. La Guardia a köztársasági párt balszárnyaihoz tartozik. Newyork legnépszerűbb embere. Őt és alve­zérét, Deweyt nemcsak a köztár­sasági balszárny támogatja, hanem az összes haladó polgári szerveze­tek, azon­kívül az amerikai munkás­párt, amely saját pártjához tartozó városi tanácsosi jelöltekkel is indul a harcba. A szocialista pártok is La Guardia mögé sorakoznak. Ez a községi választás a haladó erők összefogását jelenti a Tammany Hallal szemben. Végső fokon a munkáspárt támogatása, ereje dönti el a választás sorsát Azért van a newyorki választásokna­k oly nagy jelentőségük az amerikai munkás­párt jövője szempontjából. A szervezkedés hatalmas hullámai Az amerikai Labour Party mö­gött elsősorban az új szakszervezeti iránynak, a CIO-nak emberei áll­nak. A CIO föllendülése koraink szo­ciális történetének egyik legfonto­sabb , állomása. A CIO voltakép nemcsak a tanulatlan munkásnak, hanem a nagyipar munkásainak szervezését jelenti a modern kapi­talizmus leghatalmasabb állam­á­ban, a­hol nemzeti és faji ellentétek a tanult és tanulatlan munka közé mély árkot vájtak. Roosevelt szak­szervezetbarát és a kollektív szerző­déseket erősítő politikája nélkül a CIO előretörése nem képzelhető el. A CIO-hoz tartozó szakszerveze­tek tagjainak száma körülbelül három millióra rúg. Egy év alatt a CIO taglétszáma a háromszoro­sára emelkedett, de az amerikai szervezkedés hatalmas hulláma nemcsak a CIO-nak, hanem a ta­nult munkások, a kis- és közép­ipar régi típusú szakszervezeteinek is hasznára vált. A régi szövetség, az AF of IJ tagjainak száma ma több mint három és félmillió, egy év alatt egymilliónyi a növe­kedés. Bár ha azi ellentét a két csoport között rendkívül éles, a teljes sza­kadás még nem következett be. Békítő tárgyalások folynak, ame­lyek, ha sikerre vezetnek, akkor a kapitalista világ legnagyobb szak­szervezeti mozgalma lesz az ame­rikai, amely fölülmúlja majd az ötmilliós francia CGT-t. Ez az egye­sülés előbb-utóbb bekövetkezik. Bekövetkezte hatalmas lökést ,nem majd az amerikai munkáspártnak. flll«lll!IIIUI!lllllll!!l!linil!llllllfilllinim Á két Roosevelt Roosevelt ma erősen támaszkodik az amerikai munkásmozgalomra, amely a közvélemény egyik leg­számottevőbb eleme. A közvéle­ményt most nem a legfelső ítélő­szék ellen kell fölvonultatnia — Black kinevezése után a legfőbb bí­róság elég kezes bárány —, hanem a saját, pártja maradt része ellen. Roosevelt új, nagy harca nem­csak belpolitikai kérdések körül forog. Az új szociálpolitika, a roosevelti tervgazdaság, a közmun­kák nagyarányú igénybevétele a reakció ellenállásába ütközik. Roosevelt érzi, hogy az amerikai reakciót láthatatlan kapcsolatok kö­tik össze az európai fasizmussal. Azzal a fasizmussal, amely világ­szerte nemcsak a szociális haladás­nak, hanem a békének is ellensége. Ezzel magyarázható Rroosevelt anti­fasiszta kiállása. Rokona és az elnöki székben egyik elődje, Theodor Roosevelt az ame­rikai imperializmusnak, Közép-Amerika gyarmatosításának, a Pa­nama-csatorna világpolitikai alá­támasztásának egyik vezére volt. Az utód, Franklin Delano Roose­velt antiimperialista. Ez az ame­rikai antiimperializmus eleinte tel­jes elfordulást jelent Európától, az európai imperializmusok zavaraitól. Amerikát szigetté, a béke szigetévé akarja tenni. A semlegességi tör­vény még ennek az elszigetelő irányzatnak egyik alkotása. A fasizmusok előretörése, a spa­nyol és a kínai események új for­dulatot teremtenek Amerikában. A negatív, az elszigetelő antiimperia­lizmusból pozitív, az európai de­mokráciákhoz közeledést kereső antiimperializmus lesz. Egy-kettőre nem megy majd ez az átalakulás, Rooseveltnek meg kell dolgoznia az amerikai közvéleményt. Számos jel szól amellett, h­ogy ez a közvé­lemény is forrong, gyökeresen ala­kul át. A nép bizalma Roosevelt sze­mélye iránt még mindig töretlen. Láttuk ezt a legutóbbi newyorki tőzsdei krach idején. Az értékek zuhanása, amely összefüggött a világpolitikai helyzet kiélesedésé­vel, megállt, mert az amerikai köz­vélemény arra számít, hogy a régi válság az Egyesült Államokban nem újulhat ki. Ott van Roosevelt, aki közmunkáival meg tudja azt akadályozni. Régi ellenfelei legújabb külpoli­tikai­­ irányváltozását is erősen ki­használják ellene. Legyőzött ve­télytársa, Landon, újból a po­rondra lép. Roosevelttel szemben a reakció és fasizmus régi módszeré­hez nyúl. Fogjátok meg, diktátor! — kiáltja a reakció kórusától kí­sérve. A demokrácia amerikai elő­harcosát h­a­ta r­omá­hséggel vádolja, Julius Caesarhoz hasonlítja. Roose­velt igazán nem modern Julius Caesar. Legfeljebb egyben hasonlít a római diktátorhoz. Chicagói be­szédével új határt, új Rubicont lé­pett át. A kocka el van vetve. " Vándor Zoltán - NÉPSZAVA 1937 november szerda­ iMWHwmitifflc'Mail Cipőgyárosok a 8 órás munkaidő ellen A cipőgyárosok mind a hatósá­gok előtt, mind a közvélemény előtt is helyeselték a cipő-, csizma­dia- és papucs­iparban a napi 8 órás munkaidő törvényes megállapítá­sát. A munkásság joggal hihette, hogy a cipőgyárosok részéről ez a megnyilatkozás őszinte és a cipő­gyárakban a 8 órás munkaidő be­vezetésének mem lesz akadálya. Egyes cipőgyárakban, amikor meggyőződtek arról, hogy a hatóságok nem veszik túlságosan szigorúan a 8 órás munkaidő betartását, megpróbáltak hatósági engedély nélkül túlóráztatni. Az első idők­ben ez csak szórványosan jelentke­zett, később azonban mind több cipőgyár tette túl magát a rende­leten. Majd lapjukban, a „Magyar Cipőipar"-­ban hivatalosan is kiál­lot­ta­k a 8 órás munkaidő ellen. Nem kevesebb a kívánságuk, mint hogy ,,a kormány vegye figyelembe a cipőgyáraik speciális helyzetét és arra való tekintettel, hogy a cipő­ipar szezonipar, a rendeletet a kor­mány ennek megfelelően módo­sítsa". Amiatt panaszkodnak, hogy a cipőgyárak az idényt nem tudják kihasználni s ezért van szükségük arra, hogy a munkaidőt hatósági engedély nélkül a rendeletben meg­állapítottnál nagyobb mértékben meghosszabbíthassák. Megállapíthatjuk, hog­y­ a cipő­gyárosok nagy része a rendelet­ben nagyon bőségesen megálla­pított évi munka­idő meghosszab­bítást egyáltalán nem vette igénybe. Mivel a termelést néhány héttel előbb kezdték, a tavaszi munka­idényben sem volt a cipőgyárosok­nak szükségük a munkaidő nagyobb­arányú meghosszabbítására, sőt a legtöbb cipőgyár még a napi 8 órás munkaidőt sem használta ki telje­sen, mert ez évben is, amikor már teljes mértékben érvényesült a 8 órai munkaidő hatása, a tavaszi idény befejezései után, május végétől jú­lius közepéig, vagy szüneteltette a termelést, vagy redukált munkaidő mellett dolgoztatott. Az őszi idény után, október 1-től a legtöbb cipő­gyár vagy­ teljesen szünetelteti a termelést, vagy redukált munkaidő mellett dolgoztat. Több cipőgyárban tudomásunk szerint a napi 8 órás munkaidő be­tartása mellett már szeptember vé­gén elvégezték azt a munkamenny­i­séget, amelyet más években az év végéig készítettek csak el. Nincsen, szükség tehát arra, hogy a 8 órás munkaidőt a munkáltatók javára megváltoztassák, mert a cipőgyáro­sok a munkásokkal együtt örülhet­nének, ha a napi 8 órás munkaidő mellett elég munkájuk volna. Úgy látszik, hogy a cipőőgyáro­sok még azt a kevés előnyt is irigylik a munkásoktól, hogy a 8 órás munkaidő mellett évi átlagban több munkahetet dol­gozhatnak. Vagy talán az a néhány fillér túl­óradíj, amelyet itt-ott kifizetnek, fáj annyira nekik. A cipőgyári munkásság joggal reméli, hogy az iparügyi minisz­térium a Bőripari Munkások Szö­vetsége által fölsorakoztatott indo­kok alapján a cipőgyárosok kérel­mét elutasítja és gondoskodik ar­ról, hogy a napi 8 órás munkaidőt a legkisebb bérekkel együtt a gyá­rakban is a legszigorúbban végre­­hajtsák. Hubai János „Minél szegényebb valaki, annál több szeretetet igényelhet..." Az utcai közlekedés rendjéről, illetve a helyszíni rendőri bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalása során, a kép­viselőház pénteki ülésén Malasits Géza elvtárs szükségesnek mondotta, hogy a rendőr- és csendőrtiszteket ok­tassák ki arra, hogy a törvény előtt min­denki egyenlő és ugyanakkor kifo­gásolta Malasits, hogy a rendőrség és a csendőrség bizony sokszor nem egyenlő mértékkel kezeli a szegény dolgozó és­­ a vagyonos embereket. Éli­áss­y Sán­dor, Budapest új rendőrfőkapitánya az egyik lap vasárnapi számában meg­jelent nyilatkozatában reflektált Mala­sits Gézának e parlamenti felszólalására is és a többi között a következőket mon­dotta: — Egyik képviselő megtámpadta a parlamentben a rendőrséget, hogy nem egyféleképpen kezelik az urat és a szegényem­­bert. Előfordul, hogy van­nak szívtelen emberek, de általában az az elv, hogy minél szegényebb valaki, annál több szerete­tet igényelhet. Nekem az az el­vem, ha nem is tudok mindig minden­kin segíteni, adok pár jó szót, bizta­tást, szeretetet mutatok, ezzel elérem­, hogy az a szegényember megnyugvás­sal távozik. Mi nem azért vagyunk itt, hogy csak büntessünk, nekünk o­r­fal­máznunk is kell a polgárokat. Mi nem vagyunk osztályrendőrség... Mi elhisszük Éliássy főkapitánynak — nemcsak jogunk, de okunk sincs rá, hogy kételkedjünk szavaiban —, hogy a rendőrségen érvényesíteni sze­retné azt az elvet, hogy „minél szegé­nyebb valaki, annál több szeretetet igé­nyelhet". Eddig azonban a rendőrség sok közege részéről és nagyon sok intézke­désében nem ez az elv, hanem az a gyakorlat érvényesült, amelyet Ma­lasits Géza parlamenti beszédében kifo­gásolt és amelynek megváltoztatását sürgette. Ha az új főkapitány úr ezt a szellemet föl tudja majd cserélni a tőle hirdetett é­l­v gyakorlati alkalmazásával, akkor úgy a rendőrségnek, mint a fővá­ros szegény népének kétségtelenül fel­becsülhetetlenül jó szolgálatot tesz. PXnB!Í€«ÍSGBI&f Kiwigtrsash­! A Szociáldemokrata Párt november 7-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Budai Vigadóban (Corvin tér 2. sz.) nyilvános népgyűlést tart. Napirend: A kü­l- és belpolitikai, valamint a gazdasági hely­zet. Előadók: Kéthly Anna, Beyer Károly, Farkas István és dr Györki Imre országgyűlési képviselők. Munkások! Elvtársak! Jelenjetek meg tömegesen! „A gyűlölet nem építő erő!" Politikai körökben nagy feltűnést­ keltett Subik Károly pápai prelátus­nak, egri kanonoknak egy va­sár­napi katolikus ifjúsági gyűlésen el­hangzott beszéde. — Mi nem akarjuk­ itt sem a keleti vallástalanságot, sem a nyugati faj­imádást bevezetni — mondotta Subik. — Mi nemzetiek vagyunk és leszünk, de nem tévesztjük össze nemzetünk szolgá­latát a vér, a faj szolgálatával. Minket n­e­m a vér, hanem a m­agyar k­u­lt­ú­r­a hatalmas egysége, forra­nt egybe. Ezért antiszemitizmust én nem hirdetek. A gyűlölet sohasem építő erő. Ne gyűlöljetek másokat, hanem szeres­sétek egymást. ­ Vér-, bőr- és idegbajosok igyanak reggelenként felkeléskor egy pohár természetes „Ferenc József" keserű­vizet, mert ez mindig alaposan ki­tisztítja és m­éregteleníti a gyom­or­bélcsatornát s ezenkívül az emész­tést és az anyagcserét is jótékonyan befolyásolja. Kérdezze meg orvo­sát.. (X.

Next