Népszava, 1938. december (66. évfolyam, 274–288. sz.)

1938-12-01 / 274. szám

2. oldal NÉPSZAVA "1938 -dec.Trifter I, csűtá­rföné Jouhaux az általános sztrájkról (Párizs, november 30.) Jouhaux, az általános szakszervezeti szövetség főtitkára szerdán délután nyilatkozatot adott a sajtónak. Jouhaux kije­lentette, hogy a helyzet határozottan kedvezően alakult a szakszerveze­tek szempontjából. A párizsi földalatti vasút és autóbusztársaság alkal­mazottai száz százalékban sztrájkba léptek. Igaz ugyan, hogy ezt a sztráj­kot két óra hosszat folytatták. A munkásság — folytatta Jouhaux — azokban az üzemekben is eleget tett a sztrájkparancsnak, amelyeket katonai felügyelet alá helyeztek. A katonai bíráskodás miatt a munká­sok ugyan kénytelenek voltak megjelenni munkahelyükön, dolgozni azonban nem dolgoztak, hanem ü­rsztrájkot folytattak. Jouhaux szerint a bányaiparban hatvanszázalékos volt a sztrájk, míg a tengerészek és kikötőmunkások sztrájkja helyenként majdnem százszázalékos volt. A Munkásszövetség jelentése az egynapos általános sztrájkról (Párizs, november 30. Havas. — Érkezett éjjel 12 óra 15 perckor.) Az általános munkásszövetségi­ közleményt adott ki, amely bejelenti, hogy az általános sztrájkm­ozgalom lefolyásában semmiféle nevezetesebb incidenst nem lehetett a munkások rovására írni. Kétségtelen, hogy a mozgalmat befolyásolták „a kormány szörnyűségesen nagyarányú rend­szabályai", de az, erőkifejtés ellenére is igen széles körben eleget tettek a magán­iparban mind Párizsban, mind a vidéken a sztrájkra való fel­hívásnak. A közszolgálati tevékenységben több fontos központ­ban jelentős szolgálati ágakban voltak megszakítások. A munka­beszüntetés teljes volt a földalatti munkásoknál, a tengerészek- ,­nél és a rakodómunkásoknál, beszüntették a munkát a fontosabb fémipari, szövőipari, bőripari és vegyipari központok munkásai, 75—95 százalékos arányban az­ állami dohánygyárban. A kifejtett nyomás nem­ akadályozta meg a sztrájkot,­ amelyet fegyel­mezetten lebonyolítottak több­ városban. A szöveség hétfőre összehívta országos bizottságát. «IUMIIWIIIIIII« Az Egyesült Államok berlini nagykövete egyelőre nem tér vissza állomáshelyére (London, november 31­.) •Roosevelt elnök kijelentette, hogy­ Wilson, az Egyes­ült Államok berlini nagy­követi­ egyelőre Washingtonban 111 a­lati és visszatérése Németországba a külföldi eseményektől függ. Hozzátette az elnök, hogy Wilson­n­­al és Phillips-szel, az Egyesült Államok római nagykövetével foly­tatott tanácskozások során áttekintette a kisebbségi kérdést és ezeket a tanácskozásokat decem­ber első hetében folytatja. Phillips december 10-én tér vissza Rómába. Kennedy, az Egyesült Államok lon­doni nagykövete rövidesen Ameri­kába tér vissza, ahol a karácsonyi ünnepeket tölti. A washingtoni an­gol nagykövet a­ „Normandie" fe­délzetén Angliába utazott. Hori­nanesi, az új washingtoni japán nagykövet ma Yokohamából Ame­rikába utazik, hogy új állását el­foglalja. ________ Kelet-Szlovenszkó ruszinjai Mussolinihez fordultak —­­A tudósítás eleje a Ti. oldalon — • (Ungvár, november 30.) A kelet­szlovenszkói központi ruszin nem­zeti tanács Mus­olini miniszter­elnökhöz emlékiratot intézett, ame­lyet kerülő úton­­juttatott Mavijih­arszkstra és amelyet most inneni továbbítanak Rómába, az olasz kor­mányfőhöz. Az emlékiratban a keletszlovenszkói központi ru­szin nemzeti tanács fölsorolja a Kárpátorosz népet ért igazság­talanságok sorozatát és emlékeztet arra, hogy Ruszinoké számára az önkormányzatot már a saint-ger­mnini békeszerződés jox'va­jink­i mondotta ki. Ruszinszkó azon­ban nemcsak, hogy nem kapta meg az önkormányzatot, de a ru­szin nép egy része, még ma is rab* sászban szenved. A nemzeti tanács kéri­­ Mussolinit, járjon közbe, hogy a kárpáti mez népet fölszabadítsák ár vis*? se utálják­­ Magyarország­hoz. Az emlékiratot­ aláírta a ketet­ szlovenszkói központi ruszin nem­zeti tanács vezetősége és igen sok tagja is. " Az idegen érdekek szolgálatában álló „vezér"-ek ellen Shuoy Lajos székesfehérvári me­gyéspüspök főpásztori szózatot in­tézett egyházmegyéjének híveihez. A szózat utal az eucharisztikus kongresszusra és beszámol az egy­házmegye különböző eseményeiről. Megemlékezik a megnagyobbodott Magyarország szociális átépüléséről ,és többek­­között a következőket mondja: — Féltő gonddal óvjuk híveinket a felforgató, felelőtlen megmozdulások­tól, a lelkiismeretlen és ide­gen érdekek szolgálatában a 11 » „v­e­z­é­r" - e­k­t­ő­l. Ide ugyan­akkor magyar lelkünk egész hűségé­vel támogassuk az alkotmányos és tör­vényes vezetőket, a már annyira kí­vánatos reformok megvalósításában. Szerkeszti: SZÉIPÁL ÁRPÁD Ára 70 fill. Előfizetőknek 40 fill. Felülmúlja valamennyi eddig megjelent naptárunkat Bizományosainkat kérjük, hogy rendeléseiket sür­gősen állítsák össze és küldjék be a kiadóhivatalba Aki friss és munkaképes akar lenni és lehetőleg el akarja kerülni, h­ogy kemény legyen a széke, emésztése idősz legyen zavarva, gyakran fájjon a feje és a bőré­tele legyen mindenféle pattanásokkal, az igyák hetenként egyszer-kétszer reg­gelizés előtt egy pohár „Ferenc József"­ természetes keserűvizet, kérdezze m­eg orvo­sát. (X) Ciano olasz külügyminiszter a cseh válság előzményeiről és Olaszország szeptemberi katonai intézkedéseiről (fróma, november 30.) A fasiszta kamara mai ülésén, Mussolini mi­niszterelnök jelenlétében gróf Ciano külü­ggyminiszter beszédet mondott, amelyben ismertette a csehszlovák vá­lságot előidéző okokat és körül­ményeket. Beszédét azzal kezdte, hogy 1937 december 18-ika óta Chvalkovsky római cseh követnek akkor első ízben feltett, majd ké­sőbb megismételt kérdéseire, mi lenne Olaszország magatartása cseh-német váltság esetén, mindenkor azt tanácsolta Cseh­szlovákiának, hogy kössön sür­gősen és teljes szabadságban egyezményt Berlinnel, Buda­pesttel és Varsóval, mert ezt írja elő az események ala­kulásának kérlelhetetlen kényszere. Megmondotta a csehszlovák követ­nek, hogy súlyos hiba volna szemet hunyni a reális helyzet és tények előtt és továbbra is álltatnia magát az együttes biztonságba vetett re­ményekben vagy földrajzilag távol­első barátságok gyakorlati hasznos­ságában. Ezeknek a kijelentések­nek fontosságát Ch­valkovs­ky követ nem ismerte félre. Ciano külügyminiszter ezután ismertette a Versaillesben létesí­tett Csehszlovákia történetét, ebben főleg németellenes és magyar­ellenes tevékenykedését, ami telje­sen lehetetlenné tette, hogy­­ az illető kisebbségek együ­ttélhessenek és együtt dolgozhassanak a cseh­szlovák állammal. Majd ismertette a közben történt eseményeket, a cseh-szudétaném­et viszálynak má­jusban történt kiélesedését, majd azokat a cseh üzelmeket, amelyek német mozgósításról szóló híreszte­lések terjesztésével Németország­nak ártani akartak. Ilyen körül­mények között a Runeiman kikül­detésével tett kísérlet kudarcra volt ítélve és ebben a helyzetben Mussolini miniszterelnök augusztus 20-án, a válság kikerülhetetlen kö­zeli kiéleződését előrelátva, utasí­tást adott a szónoknak, lépjen érintkezésbe a német kormánnyal és kérjen tőle felvilágosításokat, mert Mussolini ettől kezdve óvóintéz­kedéseket szándékozott tenni a határ védelmére. Prága azonban — folytatta Ciano—­továbbra sem tanu­ított, megértést, hanem mind merevebb magatartás­hoz folyamodott, ami azután tovább súlyosbította a helyzetet. Chamberlain szeptember 22-i berchtesgadeni utazására került sor és ebben az időpontban fog­lalt a Duce Olaszország nevé­ben véglegesen állást, utasítva a szónokot, hogy erről Berlint tájékoztassa. Olaszország elhatározásait a Duce trieszti beszé­dében jelölte meg. A külállamok képviselőinek, akik ebben az idő­ben a Chigi-palotában érdeklődtek, a szónok megerősítette, hogy Olasz­ország mily értelemben foglal állást. A legsűrűbbé vált az érint­kezés azokkal az országokkal, ame­lyekkel Olaszországnak külön szer­ződései és barátságai vannak, jele­sül Japánnal, Jugoszláviával, Len­gyelországgal, Spanyolországgal, Albániával. Vasárnap, szeptember 25-én Hitler vezér és kancellár kü­lön megbízottja légi úton Rómába érkezett, a Dacénak részletekbe­menő bizalmas tájékoztatásokat adott. Hétfőn, szeptember 26-án Hitler vezér és kancellár annak hatása alatt, hogy Csehszlovákia nem haj­landó teljesíteni a német követelé­seket, elhatározta, hogy Prágához új ultimátumot intéz, amely 14 óra múlva, szerdán, 28-án járt le. Ez titkos elhatározás volt, de Ciano grófot még az este Olaszország nagykövete tájékoztatta. A szónok nyomban jelentést tett Mussolini­nak, aki az értesítést a római pálya­udvaron vette át, ahová éppen ak­kor megérkezett Veronából és elhatározta a másnapi mozgó­sítást.­­ Mozgósításunk — folytatta gróf Ciano — a Duce személyes irányí­tásával szeptember 27-én kezdődött. Minthogy sokat beszéltek és vitat­koztak arról, hogy Olaszország ál­­­­lítólag nem tett katonai intézkedé­seket és minthogy ebből olyan kö­vetkeztetéseket és megállapításokat vontak le, amelyeknél érdemes volna tovább időzni, célszerűnek látszik, nyilvánosan tudatni a tett intézkedések jellegét és horderejét. Ezután részletesen ismertette a megtett katonai intézkedéseket, amelyek .'ilMI.OOO ember behívását jelentették és amelyeknek nyomán a fegyveres erő néhány órán belül 250.11110 emberről 550.000 emberre emelkedett. Adott esetben — mondta — az ál­talános mozgósítás megszervezése ugyan­ily tökéletességgel és nyuga­lommal ment volna végbe. Gróf Ciano ezután megállapítja a müncheni értekezlet gyors sikerét és hangsúlyozza, milyen elsőrangú szerepet játszott Mussolini az­ érte­kezlet végleges határozatainak meg­állapításánál. A szónok ezután kifejti, milyen nagy szolgálatot tett a békének a tengely a csehszlovák-magyar viszály döntőbírósági elintézésé­vel. Csakis Olaszország és Németország vállalhatták magukra, hogy e vál­ságnak döntőbírósági ítélettel vet­nek véget, csakis ők vállalhatták ezt a súlyos feladatot, tekintettel továbbá a­ két országnak ezeken a területeken fennálló érdekeire és tekintettel arra a közös akaratukra, hogy biztosítják az igazságos békét. A két ország ennek a feladatnak Bécsben teljes szolidaritással és tel­jes megértéssel tett eleget. A további, a kárpátaljai esemé­nyekkel kapcsolatban szintén töké­letes volt a szempont azonossága, noh­a egy jól ismert bizonyos sajtó az ellenkezőjét igyekezett feltün­tetni. Olaszország és Németország úgy találták — és ebben talál­koztak az érdekeltek hozzájáru­lásával is —, hogy nem kell új­ból vitássá tenni olyan határ­nak kérdését, amelyet, alig húsz nappal előbb ünnepélyesen ki­jelöltek és elfogadtak. A döntőbírósági ítélet türelmes vizsgáltat eredménye, amelyet a szigorú pártatlanság mércéje sugal­mazott. Nagy igazságtalanság téte­tett jóvá. Nincs jelentőség nélkül az a tény sem, hogy Olaszországnak éppen abban a Bécsben kellett egy nem­zeti kérdésben fölmerült vitáiban döntőbírói ítéletet mondania, amely annyi időn át az olasz nemzeti jo­gok tagadását jelentette és mi, ola­szok, akik hallottuk a Ducet, aki először emelte föl szavát a meg­csonkított Magyarország védelmé­ben, élénk meghatottsággal láttuk, hogy a régi magyar zászlók visszatérnek azokba a váro­sokba, amelyeket méltánytalan szerződés szakított el a hazától s visszagondoltunk arra az id­ei­re, amikor a magyar n­ép lovagiasan mellettünk állt, miközben egy el nem­ felejtett kormánykoalíció a fegyverben álló Olaszországot 'a népszövetségi 'hurokkal akarta meg­fojtani. — Elkoboztak egy nyilas lapot. A „Békés" című lap november 1­7-i számát tiz Ügyészség elkobozta. A végzés sze­rint a nyilas lap lázítás és izgatás bűn­tettet és vétsé­jét követte el.

Next