Népszava, 1939. február (67. évfolyam, 12–28. sz.)

1939-02-01 / 12. szám

2. oldal min­ ben nemcsak Rómában, hanem egész útunk során részesültünk. Nem értettek egyet, de megértették egymást — A külügyminiszter és én — így folytatta Chamberlain — két hosszú megbeszélést, folytattunk­­Mussolinival és gróf Cianóval ja­nuár 11-én és 12-én a Palazzo Vene­ziában. Ezek a megbeszélések a teljes őszinteség légkörében foly­tak le. Senki sem várta, hogy bár­melyik oldal el fogja fogadni a másik oldal összes érveit és néze­teit, de jóllehet nem jelenthetjük, hogy minden pontban egyetértet­tünk, mégis elértük célunkat, mert a beszélgetések befejezése után mindegyik oldal világo­sabban belelátott a másiknak álláspontjába, mint azelőtt. — Programszerű tárgyalásokat nem folytattunk, megbeszéléseink tájékozódó és nem formaszerű, jel­legűek voltak. —­­Habozás nélkül közölhetem a Házzal, hogy a beszélgetésekből a következő benyomásokat szereztük: Mussolini elsősorban és mindenek­előtt világosan kijelentette, hogy Olaszország politikája békepoli­tika és hogy a béke érdekében bár­mikor örömmel használná föl be­folyását, ha annak szüksége föl­merül. Hangoztatták továbbá vendég­látó házigazdáink, hogy a ber­lin-római tengely az olasz külpolitika lényeges pontja. Részünkről hasonlóan világo­san kijelentettük, hogy az Anglia és Franciaország kö­zötti szoros együttműködés az angol politika alapja.­­ A Földközi tengert illetőleg Mussolini­ megelégedését fejezte ki az angol - olasz egyezmény feltéte­leivel és ismételte, hogy Olasz­ország híven be akarja tartani az ebből az­­ intézményből származó kötelezett séfjeit.­­ — Egyetértettünk abban, hogy haladéktalanul megkezdjük egy­részt Olasz-Keletafrika, másrészt Szudán és a szomszédos­ brit terü­letek közötti határ módosításáról szóló megbeszélést. A Szudánra vonatkozó tárgyalásokban termé­szetesen az egyiptomi kormány is részt fog venni. Mussolini ígéretei Spanyolországot illetően :" Nem titkoltuk el fiunkat afelett, hogy sajnálkozó­ Olaszország Franciaországhoz való viszonya újabban megrosszabbodott. A ké­sőbbi megbeszélésekből megértet­tük, hogy a spanyol kérdés a­ nagy gát Franciaország és Olaszország kö­zött és a spanyol háború befeje­zése előtt alig járna eredmény­nyel a két ország közötti tár­gyalás. Ugyanakkor hangsúlyozta Musso­lini, hogy a spanyol viszály befeje­zésével Olaszországnak nem lesz semmi kérnivalója Spanyolország­tól ás gróf Ciaud­­ord Halifax-szel folytatott további beszélgetése­k so­rán önként újból megerősítette az angol kormánynak már előzőleg adott biztosítékot, amely szerint Olaszországnak nincsenek területi törekvései a spanyol terület egyet­len részében sem. Mussolini kije­lentette, hogy az önkéntesek elszál­lítása tekintetében a­­ be nem avatko­zási bizottság részéről elfogadott angol terv mellett áll. — Hasznos beszélgetést folytat­tunk a leszerelés kérdéséről, amelyből kitűnt, hogy Mussolini ezt a kérdést a minőség szerinti le­szerelés ut­án szeretné elsősorban megközelíteni olyankor, amindőn az idő kedvezőbb lesz annak tárgyalá­sára. Megegyeztünk abban, hogy érintkezésben maradunk egymással e kérdés jövendő fejleményei tekin­tetében. Mussolini a cseh-szlovák kérdésről A zsidókérdést illetőleg kiderült, hogy Mussolini úgy érzi, ez az ügy nemzetközi kérdés, amelyet egyetlen állam sem oldhat meg külön és amelyet ennélfogva tényleg általános vonalakban kell kezelni.­­ Ami a figeh.­,Szlovákiának nyújtandó szavatosságot illeti, Mussolini jelezte, elvben kész elfogadni AZT -­HU eszmét, hogy a cseh-szlovák határokat vétlen tá­madással szemben szavatolja, de úgy véli, hogy­ előbb három kérdé­st kell intézni, úgymint: 1. Cseh­szlovákiának magának belső­ alkot­mánya. 2. Cseh-Szlovákia semleges­ségének kinyilvánítása. 3. A hatá­rok megvonása a helyszínen. Beszéde további során a zsidókér­désre tett célzás után Chamberlain a Vatikánban tett látogatással fog­lalkozott. NÉPSZAVA 1939 február 1. szerda sem keresték buzgóbban barátsá­gunkat, mint most. A kormánypárt itt lelkes éljen­zésbe kezdett, míg a munkáspár­ton gúnyos derültség tört ki. Újra Hitler beszédéről , Hitler tegnapi beszéde nem keltette azt a benyomást, mintha a német kancellár újabb válságba készülne Európát dönteni. A beszéd bizonyítja, hogy Németországnak éppen úgy szüksége van a békére, mint más államnak. Mindnyájunk­nak vannak belső gazdasági, pénz­ügyi, munkanélküliségi és e­gyéb problémáink és mindnyájan rokon­szenvvel üdvözölnénk, ha a külön­féle országok államférfiai népeik összes szükségleteinek kielégítésére fordítanák minden gondjukat Az európai bizonytalanságnak és aggodalomnak e hosszú kor­szaka után nem lehet a bizal­mat könnyen vagy gyorsan élő foglalkozású egyének, akik idült székrekedésben és arranyeres bántalmakban szenvednek, vegyék a természetes „Ferenc József keserű­vizet egy pohárnyi napi adagokban, esetleg kissé fölmelegítve, de min­dig reggel éhgyomorra. Kérdezze meg orvosát, (X) helyreállítani. Nemcsak béke­vágyra valló szavadat kivo­­­nunk, hanem mielőtt végső el­intézéshez láthatnánk, határo­zott tanújelét kell kapnunk — mondjuk például annak, hogy készek a hatalmak, ha nem ép­pen leszerelési, de mindenesetre fegyverkezéskorlátozási egyez­ményeket létesíteni. Ha eljön ez az idő és a mienkhez hasonló szellemet találunk máshol, akkor Anglia biztos tudomásom szerint megértést mutat majd és készek leszünk a magunk részéről is Európa általános megbékü­lésé­hez hozzájárulni. Attlee élesen bírálta, Chamberlain védte Anglia spanyol politikáját Miután Ghaimsberllain befejezte nyilatkozatát, az évi ápolási indít­vány során Attlee őrnagy a mun­káspárti ellenzék nevében megnyi­totta a külügyi vitát. — A miniszterelnök római látoga­tása — mondotta Attlee — azt bi­zonyítja, hogy az olasz néptömegek jobb viszonyt kívánnak az angol néppel. Mi is jobb viszonyt kívánunk a népek között, de az államfér­fiak megbeszélései nem jártak eredménnyel. "Attlee itt­ hosszasan foglalkozott is .spanyolországi olasz beavatkozás­sal s a francia-olasz viszony kiéle­ződésével, azzal vádolta az angol kor­mányt, hogy mn­agatartásával a támadást bátorítja. Mi­­legyen Spanyolország jövője a háború befejeztével? — kérdi. Egy országot­­területi hódítás nélkül is idegen befolyás alá lehet hozni. Súlyos következménnyel járna Au­gliára és Franciaországra nézve, ha Spanyolország a ten­gelyhatalmak függvénye lenne. Chamberlain minisztereln­ök Att­lee támadásaira felelve kijelentette, hogy az angol kormány spanyol­országi politikája kezdettől fogva helyes volt. A mostani pillanat semmi esetre sem alkalmas annak megváltoztatására. világos, hog­y a spanyol kormány oldalán való be­avatkozás csak akkor változtathatná meg a helyzetet, ha rendkívül nagymérvű volna. — Úgy látom — folytatta Cham­berlain —, hogy a spanyol helyzet e pillanat­ban nem fenyegeti Európa békéjét, de ha szakítottunk volna a bennem avatkozás politikájával és jelentékenyeb­bb beavatkozás történt volna a spanyol köztársasági kor­mány érdekében, a béke veszélyben forgott volna. Anglia a szigorú pártatlanság politikáját követi Azért nem adtuk meg a hadviselői jogokat Franco tábornoknak, mert ez a háború nem puszta spanyol polgárháború, hanem bonyolultabbá teszi azt az idegen hatalmak be­avatkozása egyik vagy másik olda­lon. Az ellenzéknek — mondotta Chamberlain — nincs igaza, amidőn előre hangoztatja, hogy nem hiszi, hogy Mussolini és Hitler betartja szavát. Mussolini és Ciano újból biztosítot­tak bennünket Rómá­ban, hogy a háború befejezése után sem­m­­it sem kíván­nak S­pan­yolországtól. — A lecsillapítás politikája ál­landó sikerrel jár. Hosszú fölfegyverkezési készü­lődései­nk eredményei most je­lentkeznek. Tekintetl­en­ek ,külföldön soha sem volt nagyob­b más országok soh­a- Vártuk. Vasárnap lezajlott és igazán impo­záns erőt, hiánytalan egysé­get mutató pártgyűlésü­nkön elhang­zott felszólalásokhoz, az ott hozott hatá­rozatokhoz, az új pártvezetőség összeté­teléhez a félhivatalos és a szélsőjobbol­dali lapok kül­önböző kommentárokat, ujjukból szopott magyarázatokat fűz­nek. Erre csak azt válaszolhatjuk: t­u­d­t­ák, várt­a­k, hogy így lesz! Elvégre a szélsőjobboldali újság azért szélső­jobb­oldali vagy nyilas, hogy az ilyen alkal­mat ne hagyja kihasználatlanul arra, hogy acsarkodjék pártunk, a szociálde­mokrata meggyőződésű munkásság es­sen, szabad jen. Hiszen nekik, még ha tudják, szabad, hivatalból nem tudomásul venniük azt, hogy a szociál­demokrata párt állásfoglalásait, párt­gyűlési határozatait sohasem kü­lső befolyások vagy holmi politikai divatok, hanem a munkásság, a magyar dolgozó néprétegek érdekei és szükség­letei diktálják. Elhisszük, hogy ez a nyilas tájakon és kapcsol­t részein telje­sen elképzelhetetlen, de ez nem­ változ­tat semmit a mi elhatározásaink forrá­sán, indokain. Bennünket a szélsőjobb rólunk való vélekedése, ellenünk szótt rágalmai nem befolyásolnak és sajtójuk ugratásaira — ,i­d­én válaszolunk. A HONSZ a hadigondozottak mentesítését kívánja a zsidótörvény hatálya alól Vasárnapi lapunkban ismertettü­k a­ Frontharcos Szövetség vezetősé­gének állásfoglalását a zsidókérdés­sel kapcsolatban. Részben ez kész­tette a Hadirokkantak, Hadiözve­gyek és Hadiárvák Országos Nem­zeti Szövetségét arra, hogy a má­sodik zsidójavaslatnak a hadigon­dozottakra vonatkozó rendelkezé­seivel kapcsolatban ismertesse az állásfoglalását. A HONSZ azt követeli, hogy vala­mennyi hadigondozottat, mentesítsék a zsidótörvény hatálya alól, tekintet nél­kül arra, hogy az illető milyen járadék­osztályba tartozik. Ez annál indokol­tabb, mert mindazok, akiknek rokkant­sági fokát 50%-nál alacsonyabb mérték­ben­ állapították meg, tehát már a 49%-os rokkantai is a negyedik járadékosztály­ba­ tartoznak, akiket általában 25%-os rokkantak néven ismernek. Rengeteg olyan rokkant van, aki korábban 100%-os vagy 75%-os rokkant volt, később azon­ban rokkantságát, leminősítették. Így ma az összesen 60.000 hadirokkant közül­­27.000 tartozik ebbe a járadék osztály­ba és a HONSZ hangoztatja azt az állás­pontját, hogy a legméltánytalanabb lenne, ha az idetartozó zsidóvallású hadigondozot­takra is kiterjesztették a zsidótör­vény hatályát. A mentesség nem a zsidóvallású hadi­gondozottak jutalmazását jelenti, hanem egy életre szenvedett veszteség csekély kárpótlását. Természetesen, követeli a HONSZ, hogy a hadiözvegyek és hadi­árvák ugyancsak teljes mentességet él­vezzenek. Ez a mentesség nem jelentheti azt, hogy a zsidó vallású hadigondozotta­kat az ismert 3%-os keretbe szorítsák, hanem teljesen ki kell őket venni a tör­vény rendelkezése alól. Amennyiben azonban nem ez történnék, akkor a hadi­rokka­ntnak feltétlenül előnyben kell részesülnie az egyszerű frontharcossal szemben, hiszen kétségtelenül a hadirok­kant hozta a nagyobb áldozatot. A Fronharcos Szövetség vezetőségének a zsidó hadigondozottak ügyében elfoglalt álláspontjával kapcsolatban a HONSZ hangoztatja, h­ogy­ a­ törvényes rendelke­zések szerint is egyedül a HONSZ jogo­sult a hadigondozottak érdekképvise­letére. A földreformjavaslattal kapcsolat­ban a HONSZ ugyancsak a hadigon­dozottak kedvezményes elbírálását hirdeti a tűzharcostörvényben megállapított sor­rend értelmében. A HONSz egyébként a nyár fo­lyamán kívánja felépíttetni a ,,Hadirokkantak Házát", amelyre a Zsitvay Leó utca 5. szám alatt egy 360 négyszögöles telke is van. A költségekhez még mintegy 100.000 pengő hiányzik,­­ amelyet részben gyűjtés útján akarnak elő­teremteni. A hadirokkantak házá­ban helyezik el a hadirokkantak gyógyintézetét is. Fürödjünk a főváros­aiben! Szt Gellért-fürdő Széchenyi-fürdő Szent Imre-fürdő és a Rudas-fürdő gyógyfürdőiben és aszódéiban toroznépyes oté Ispittél. VII. Erzsébet körút 35. Tel.: 130-327 és VIII. Conti ucca 4. sz. (Népszava kiadóhivatala.) Tel.: 130-330, 31 32

Next