Népszava, 1939. június (67. évfolyam, 102–125. sz.)
1939-06-01 / 102. szám
lyeyjúnius 1, csütörtök Viharos jelenetek a közgyűlésen a választók igazoltatása körül „Kislakásínség van Budapestent66 „Folynak a tárgyalások az építkezés megindítása dolgában!66 A főváros törvényhatósági bizottsága Karafiáth Jenő főpolgármester elnöklésével szerdán délután közgyűlést tartott. Az elnöki bejelentések után áttértek a napirend tárgyalására. Elhatározták, hogy műszaki és gépészeti ügyosztályt létesítenek és ezzel kapcsolatban egy új tanácsnoki és egy műszaki főtanácsosi állást szerveznek. Ezután vita nélkül járultak hozzá több polgármesteri előterjesztéshez, így Csorna Kálmán árvaszéki elnök nyugdíjazásához. Hosszabb vita alakult ki az országgyűlési képviselőválasztásokkal kapcsolatban felmerült 300.000 pengő költség fedezése körül. ,,Egy keresztényietlen törvény végrehajtása..." Kabakovics József rámutatott arra, hogy ezt az összeget a főváros adózó polgárságának kell megfizetnie és ezzel a polgársággal szemben éppen a választásokkal kapcsolatban hihetetlen módon jártak el. Törvénnyel lehet élni és lehet visszaélni is és a fővárosi hatóságok visszaéltek a zsidótörvény végrehajtásával. A törvényhatósági bizottság egyes tagjai mind márt az első nap figyelmeztették a polgármestert, hogy 10.000 embert nem lehet úgy igazolni, hogy egy-egy kerületben mindössze egy tisztviselő foglalkozik az igazolásokkal. (Boros László: „Utasításra történtek ezek a botrányok!" — Nagy zaj.) Pedig, aki a törvény ellenére megakadályozza, hogy valaki hozzájusson az őt jogosan megillető választójoghoz, az bűncselekményt követ el. A tisztviselők nagy része megfelelően végezte munkáját, voltak azonban egyesek, akik megdöbbentő hangot tanúsítottak és tűrhetetlen bánásmódot alkalmaztak. Mesterséges akadályokat állítottak fel, csakhogy az érdekeltek megunják a választójoguk után való szaladgálást. Ilyen előzmények után nem hajlandó a 300.000 pengős költségek folyósítását megszavazni. Gróf Apponyi György megállapította, hogy a zsidók választójogi igazolása megmutatta, hogy lehet egy különben is kegyetlen, az alkotmányos hagyományokkal ellentétben álló és keresztényietlen törvényt még keresztényietlenebb szellemben végrehajtani. (Nagy zaj a jobboldalon.) Az önkormányzat minden jóindulatú tagja rendelkezésre állott, hogy ezt az önmagában kegyetlen és gyalázatos törvényt... Ezekre a szavakra a MÉKKP padsoraiban nagy zaj tört ki, amire a baloldal lelkesen megtapsolta Apponyit és kórusban kiáltozott: „Éljen Apponyi!" Apponyi György csak a vihar lecsillapulta után folytathatta beszédét. Megállapította, hogy a legtöbb esetben nem a tisztviselő volt a hibás, hiszen megtörtént, hogy egyes tisztviselők belebetegedtek a munkába, de mégsem kaptak kisegítő munkaerőt. A törvény végrehajtásának nemcsak az érdekelt választók lesznek az áldozatai, hanem azok a jóindulatú tisztviselők is, akik kénytelenek voltak ezzel az üggyel foglalkozni. Hétfőn azután minden ígéret ellenére az elöljáróságokon és a központi választmánynál megszüntették az igazoltatást. Amikor a polgármestert jogorvoslatért keresték, nem lehetett intézkedni, mert a polgármester a választás napján sehol sem volt található. Apponyi az előterjesztést nem fogadta el. Szendy Károly polgármester azzal válaszolt, hogy az adminisztráció és ő is mindent elkövetett, hogy az igazolások ügyét jól és becsületesen végezze el. G.természetesen, felel minden egyes tisztviselő munkájáért. (Rupert Rezső: „Eljön még ennek is az ideje!" — Nagy zaj a jobboldalon.) Hétfőn, a kérdéses időben, éppen a szavazás lefolyását ellenőrizte. Végül kijelentette, hogy54.463 üggyel foglalkoztak a fővárosi hatóságok és ezek közül 41.569 választót igazoltak. (Közbeszólások a jobboldalon: „Elég baj, miért ilyen sokat!") A kormánypárti többség végül 65 szóval 35 ellenében elfogadta az előterjesztést. „Ne drágítsuk a Visfogyai&EtcU villumyúfumot”” Ezután több kisebb jelentőségű ügyet tárgyaltak. Majd a főváros 1938. évi zárószámadása kapcsán Steinherz Simon elvtárs mutatott arra, hogy a fővárosi adók részben teljesen igazságtalan bevételekből származnak. Körülbelül tíz éve, hogy 10 filléres különadóval sújtják az Elektromos művek fogyasztóit árammérő karbantartási díj címén. Ez az adó igazságtalan és antiszociális, mert a szegény munkásnak és a gazdag gyárosnak egyformán kell megfizetnie. Annakidején ideiglenesnek ígérték az árammérő karbantartási díjat, de mégis tíz esztendeje fenntartják már, pedig közben életbe léptették az új áramdíjszabást is, amely a kisfogyasztók számára még jobban megdrágítja az áramot, a tehetősebb rétegeknek pedig „nemzeti ajándékot" ad. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy egy- és kétszobás lakások bérlői mily kevés áramot tudnak csak fogyasztani az áramdrágaság miatt. A fővárosnak, mint erkölcsi testületnek a magasabbrendű szociális politikát kellszolgálnia, nem pedig arra törekednie, hogy az Elektromos művek évi12 millió pengővel járuljanak a főváros háztartásához. Ötévenként egyszer ellenőrzik az árammérőt 1,89 pengős önköltségi áron és ezért 24 pengőt vasalnak be a fogyasztótól. Ha ezt magánvállalat teszi, elítélik uzsora miatt. Indítványozta, hogy a polgármester intézkedjék, hogy az egy- és kétszobás lakások árammérő karbantartási díját július 1-től kezdve töröljék. Beliczay Imre tanácsnok válaszában kijelentette, hogy a terv már felmerült, de 200.000 pengős veszteséget jelentene a főváros számára. Az üzemi választmány foglalkozik majd a kérdéssel. Az indítványt kiadták a polgár- 6 » i ^S cl P ÍZ OLp ^ £L szép CL ÍZCLJCL •es?» A ' Sztzira. to-Cicat tu es szappan men ies szajmosa-szefol Egy csomag 38 Fillér x Folyékony 90 Fillér -te teted! Nincs kislakás! Építsenek ! Az egyik szükséglakástelep építkezésénél történt megtakarítás felhasználására irányuló javaslat kapcsán Bechtler Péter elvtárs emlékeztetett arra, hogy többízben szóvátette már, milyen nagy hiány van kislakásokban. Éppen ezért a közgyűlés a közelmúltban elhatározta, hogy kölcsönt vesz fel kislakásépítés céljára. Ismételten felhívtuk már a figyelmet arra, hogy szobakonyhás lakásokat nem lehet kapni Budapesten, vagy legfeljebb rendkívül drágán. A polgármester hozza ezt a kérdést a közgyűlés elé, lehetőleg a legközelebbi közgyűlésre, hiszen ez a probléma nagyon sürgős, mert nagyon sok család azért kénytelen megmaradni a szükséglakásban, mert nem tud megfelelő bérért más lakást kapni. Ilyen körülmények között a szükséglakásokból való kilakoltatást méltányosabban kell kezelni, mert ha olcsó lakást nem lehet kapni, akkor nem lehet 20—25 pengős hetikereset mellett kitenni valakit a szükséglakásból. Huszty Károly tanácsnok azzal válaszolt, minden erővel azon vannak, hogy a kislakásépítés még a nyár folyamán meginduljon. A kormánnyal folynak tárgyalások és remény van arra, hogy adómentesség és kölcsön tekintetében eredményt érnek el. A kilakoltatásokat illetően hangoztatta, hogy igyekeznek emberségesen eljárni. Az előterjesztést elfogadták. Ezután kisebb jelentőségű ügyeket tárgyaltak, majd felolvasták a polgármesternek Mohaupt Gyula egy régi interpellációjára adott válaszát. Mohaupt viszonválasza után a polgármesteri választ tudomásul vették. Szebeny József a főváros új tanácsnoka A közgyűlés tanácskozásait ekkor felfüggesztették, majd rövid szünet után ismét megnyitották. Bódy László alpolgármester bejelentette, hogy a közgyűlés tartama alatt lefolytatott tanácsnokválasztásra Szebeny Józsefet, Vigyázó Gézát és Czebe Jenőt jelölték, a két utóbbi azonban visszalépett és így Szebenyt választották meg a főváros új tanácsnokává. Az új tanácsnokot küldöttség hívta a közgyűlési terembe. A hivatali eskü letétele után Szendy Károly polgármester üdvözölte az új tanácsnokot, aki válaszában köszönetet mondott a bizalomért, majd hangoztatta, hogy az állam és az önkormányzatok erőviszonyainak eltolódásában feltétlenül az önkormányzatok javára kell a helyzetnek változnia. A közgyűlés este 9 órakor ért véget. Csáky külügyminiszter érdekes beszéde a hatalmi csoportok keletkezéséről, a felelőtlen elemekről és a felekezeti türelmetlenségről Gróf Csáky István külügyminiszter szerdán este vette át ünnepélyes keretek között Sopron városháza közgyűlési termében Sopron város és Sopron megye mandátumát és ez alkalomból hosszabb beszédet mondott. — Mi is a magyar élet munkáját — vetette fel a kérdést Csáky. — Újjáépíteni házunkat, hogy abban mindenki megtalálja hétköznapi helyét és ha lehet, az ünneplő sarkot is. A lecke fel van adva, a kormány mögött hatalmas párt áll, az építés politikai eszközét tehát megadták a kormánynak. A gazdasági eszközöket a kormány igyekszik majd előteremteni a lehetőség határáig még akkor is, ha ennek nyomán újabb társadalmi átrétegződés áll majd be. A siker feltétele, hogy közös erővel és egyetértéssel fogjunk a feladatok megoldásához. Nem engedhetjük meg magunknak a széthúzás fényűzését, mert nem vagyunk elegen és sürget az idő. A továbbiakban Csáky külügyminiszter fejtestette, hogy nem hajlandó elfogadni azt a tételt, hogy bizonyos eszméért elvből kell küzdeni, mintegy légüres térben, anélkül, hogy az tekintettel volna a tényleges lehetőségekre és adottságokra. Csak egy elvet ismer el, amely felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül, részrehajlás nélkül egyenlően megnyitja az utat a boldogulásra a magyar föld minden lakójának. Csak ez a fölfogás teszi lehetővé — mondotta a külügyminiszter —, hogy erősek legyünkfent az országban. Ennek az erőnek két alapvető tényezője van: minden egyéni életet átfogó ragaszkodás az ezeréves magyar földhöz és az összetartozás érzése mindazok között, akik a magyar földet lakják. Ezután Csáky külügyminiszter a magyar légtérről beszélt, amelynek van egy természetes határa, kiterjedési felülete, vagy feszítő ereje és amelyet lehet időnként összébb szorítani, de örök rugalmasságánál fogva mindig újra kitágul, míg eléri azt a természetes határát, amelyet földünk és népünk teremtő ereje nekik szabott. Erősnek kell lennünk, de ennek egyik előföltétele az őszinte magábaszállása, a nagy lelki ismeret vizsgálása a magyar népnek. Ehhez a szenvedélymentes belső vizsgálathoz viszont nyugalom kell. Nyugalom bent az országban és határainkon kívül. Ezt a szükséges belső nyugalmat az efrész ország területén a kormány hivatása megvalósítani. Nekünk a