Népszava, 1939. szeptember (67. évfolyam, 176–200. sz.)
1939-09-07 / 181. szám
t 4. oldal Egy fénysugár ismét kialudt. Ha tartósan beborul és sokáig nem látjuk a napot, egyre leküzdhetetlenebb vágyat érzünk a kék ég és a sugárzó fényözön után. Vannak emberek, akik szeretik a borút, a sötétséget és a gyászt, de az élet szerelmesei csak a termékeny, élet fakasztó napsütésben érzik jól magukat. A világosságban, a tiszta vonalakban, a belátható messze horizontokban születik meg az egészséges gondolat, a soha meg nem álló, meg nem pihenő vágy a tökéletességre. Bölsche meghalt. Egy fény-Sugárral ismét szegényebb szegény korunk. Itthagyta azonban örökségét, a lángra gyújtott gondolatot, amelyre emlékezni kell, amelyet segítségül hívhatunk, ha nagyon gyöngének érezzük magunkat. Vannak emberek, nagy tudósok, művészek, politikusok, akik mérhetetlen magasságban ragyognak az átlagember fölött, akik a hétköznapi lény értelmére idegen, hideg fényt szórnak, amiben a bukdácsoló nem tud fölmelegedni. Bölsche nem ezek közé tartozott. Vannak fölfedezők, nagy kutatók, hideg koponyák, akik újabb és újabb kincsekkel gazdagítják az emberiséget. De ezek a kincsek fölhasználatlanul hevernek dolgozószobájukban, laboratóriumukban vagy vaskos könyveikben. Vannak azután olyanok is, akik fölnyalábolják ezt a kincset, ezernyi akadályon, ellenségeskedésen, kicsinyességen, rosszindulaton, féltékenységen keresztülgázolva — elviszik az emberek közé. Föloldják a nehéz képleteket, újraformálják a tömör mondatokat és ragyogó prizmájukon keresztülszűrve , szétszórják mindenkire. Ilyen volt Bölsche. Tudós volt és ember. Egy pillanatig sem szakadt el az emberiségtől, a tömegtől, amelyet szeretett volna egyre értékesebbé, egyre magasabbrendűvé alakítani. Azok közé tartozott, akik az ember fölszabadulásának, életi életmentességének, tisztánlátásának kiharcolására szentelték az életüket. Gyakorlati nagyság volt, aki mérhetetlen szolgálatot tett korának. Alig van ma olyan kultúrember, aki ébredező tudásvágyának első szakaszában ne Bölsche útmutatása nyomán indult volna el az élet tudományos megismerésére. Minden tudás akkor igazi tudás, ha általánossá válik. Amíg a művészet, tudomány, erkölcs csak egy kisebbségnek a tulajdona — addig beteg, egyensúlynélküli az emberlét legmagasabb formája, a társadalom. Bölsche azokkal tartott, akik általánossá akarták tenni a tudást. És ez a törekvése nem maradt sikertelen. A polihisztorok kora lejárt és Bölsche mégis polihisztor volt. Tudós volt, író és politikus. A tudós összeszedte mindazt, ami érték a tudományban; a művész föloldotta, megkapó színes képekbe öltöztette és a politikus, aki nagyok között akart igazán nagy lenni — mindezt a tömeg szolgálatára bocsátotta. Bölsche a tudósnak azt a típusát teremtette meg, amelyet „az emberiség tanítómesterének" kell nevezni. Ennek a típusnak még csak ezután jön majd el igazi ideje. Akkor, ha a tömegek szellemi színvonalának fölemelése általános társadalmi kötelességé válik. . M. NÉPSZAVA 1939. szeptember 7. estorfSSz Kilakoltatások a Mária Valéria-telepen (A Népszava tudósítójától.) Aégi Mária Valéria-telep hosszú idők óta foglalkoztatja az újságokat. A nyomornak itt látlíható színei valóban tollhegyre kívánkoznak, s aki egyszer végigjárta ezeket a döbbenetes fészkeket, egykönnyen nem menekülhet a látottak hatása alól. A Mária Valéria-telep hosszú, barakszerű épületekből áll. Régebben minden egyes családnak szobakonyhás lakása volt, de a szükséglakásra szorulók nagy száma ezt a régi állapotot megváltoztatta. A barakok gerince alatt húzódó falban az ajtókat befalazták s ilyenformán minden lakóházat két részre osztottak. Ma két család szorong ugyanazon a helyen, ahol régebben egy család lakott. A lakók helyzete siralmas. Szűk, levegőtlen szobákban zsúfolódnak össze a sokszor igen népes családok. A szobák ajtaja az udvarra nyílik s a vékony falak szabadon engedik át a hideget és a meleget. A lakók ezekért a „lakásokért" havi 6 pengő bért fizetnek a fővárosnak, heti 1 pengő 50 filléres részletekben. Ha valaki ezt az öszszeget sem tudja kifizetni, kézimunkával ledolgozhatja. Egyhónapi lakbérért egyheti közmunkaszolgáltatást kell teljesítenie. A teleplakók életét a kilakoltatás állandó veszélye nyugtalanítja. A főváros illetékes ügyosztálya lépcsőszerűen megszabta azt a kereseti határt, amelyen belül a lakók a telep szükséglakásait igénybevehetik. A legalacsonyabb határ a férj és feleség esetében heti 18 pengő. Ha egy gyermek van, akkor 25, ha kettő, akkor 30 pengőre emelkedik a határ. Akinek a keresete ezt a határt meghaladja, vagy aki a lakbérrel sokáig adós marad, azt a főváros kilakoltatja. E hó elején több mint húsz családot fosztottak meg hajlékától. A legnagyobb baj, hogy a kilakoltatottak nem tudnak hova menni. Elment egy asszony, itthagyta a háborút, a semlegességet, a kamarát, sőt gyermekeit, unokáit is. Csak egyet vitt magával — a békét. Már körülbelül egy fél évszázad óta itt élt Magyarországon. Csodálatosan szép szeme volt. De ezek a szemek nemcsak néztek, hanem láttak is. Meglátták az orosz muzsikák végtelen szenvedését az orosz mezők mérhetetlen síkjain, a fehér havon a vércsöppeket és megérezte, mik a vágyaik, a törekvéseik, a céljaik. Ö maga is beállott azok közé, akik nem voltak túlságosan elragadtatva, ha a kancsukák csattogását meghallották. Ö a saját bőrén is érezte a kancsuka hasítását. Gapon pápának, a szentpétervári téli palota elé való menetelését már nem is várta be. Ide költözött. Vitatkozásában mindig volt valami, amit a francia oly jellemzően „charme"-nak szokott megnevezni. Alig járt ebben a városban a szocialista mozgalomban szerepet játszó külföldi, aki ne fordult volna meg finom ízléssel berendezett otthonában. Nagyon sokkal előzte meg a korát külső megjelenésében is. Már akkor rövid hajat viselt, amikor még az emberek fejcsóválva mentek el mellette. Ruhája mindig modern és a többi asszony ruházkodásától elütő volt és ha idegen látta őt az uccán elsuhanni, első gondolata az lehetett, hogy ez valami rendkívüli ember lehet. „Mme Dame impatiente" — mondta volna reá a francia. Egy „türelmetlen" hölgy, Polányi Cecilia életének 80. évében elhúnyt. Temetése ma, csütörtökön délben VI1 órakor lesz a rákoskeresztúri szr. temető halottasházából. Népességpolitika és honvédelem (*) A születések és halálozások számától függ egy nép természetes szaporodása, vagyis attól, hogy miként, alakul a születések és halálozások számának aránya egymáshoz. A természetes szaporodást igen sok tényező befolyásolja. A csecsemőhalálozás, a gyermekhalandóság, halálozások száma a felnőttkorban, a kivándorlás és visszavándorlás aránya és még más olyan tényezők, amelyek az ország népességének számára hatással vannak. A természetes szaporodás előmozdítására tehát legfőbb feladat az élveszületések számának fokozása és a halandóság csökkentése. A számbeli gyarapodás mellett azonban elsőrendűen fontos a lakosság minőségbeli állapota is: a testileg és szellemileg fogyatékosok súlyos gazdasági, szociális és nemzetvédelmi tehertételt jelentenek az államra. Kedvezőtlenül befolyásolják minőségi szempontból a természetes szaporodást is, mert kisebbértékű utódokat hoznak világra. A szellemileg ép, de erkölcsileg fogyatékos egyénekből kerülnek ki a bűnözők, de a kémek, hazaárulók is, akik pénzért az ellenség zsoldjába szegődnek. Fontos nemzetvédelmi feladat tehát az ifjúság egészséges fejlődésének és nevelésének biztosítása, mert ettől nagymértékben függ a nemzet jövője, a szabad és független önálló állami élet. A boldogabb magyar jövő megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy egységes neveléssel alakítsuk ki az öntudatos, egészséges nemzeti közszellemet. Az egyénnek is tiszta öntudattal kell közreműködnie a népesség politikai céljai érdekében. Az az állampolgár, aki nem tesz eleget a társadalommal szemben családalapítási, kötelezettségének, nem szolgálja az állami közösség céljait és érdekeit, népének további fennmaradását és jobb jövőjének biztosítását. Az állam feladata tehát olyan életfeltételeket létesíteni, amelyek biztosítják a népi erők megtartását, számbeli és minőségbeli gyarapodásunknak előmozdítását, az állampolgárok nemzetvédelmi kötelessége pedig egészségük mindenkori megóvása és egészséges, sokgyermekes családok alapítása. Péntekig „Röhögő olympiász" naponta kétszer Snmorili Szombaton premier: „EGYSZER EGY ÉVBEN" HUNIBUla PIA az ANGOL PARK-n» Mezey Mária, Turay Ida, Gombaszögi Ella Kiss Manyi, Kökény Ilona, Földényi László, Latabár Kálmán, ifj. Latabár Árpád, Szilassy László, Szűcs László, Kőváry Gyula, Tapolczay Gyula Kezdete 8 órakor MŰVÉSZET IRODALOM A színészkamara választmányi ülése Igen sok kérvény érkezett felvételi ügyben a színészkamaráhhoz, de a legutóbbi választmányi ülésen csak százegynéhány kérelem sorsa felett döntöttek. A kamarába már eddig is jóval több úgynevezett ,,százszázalékos" tagot vettek fel, mint amennyit az ország színházai foglalkoztatni tudnak. Ha nem is vennék figyelembe a családfájuk miatt visszautasított és ezáltal kenyörtelenné vált színészek tömegét, a teljes jogú, felvett kamarai tagok között is igen sokan lesznek, akik nem kaphatnak szerződést. A kamara egyébként három új színházi engedélyt javasolt kedvezően: az Andrássy Színházat Losonczy Dezső, a Városi Színházat Czakó Pál és a Pódium Kabarét Kőváry Gyula nevére kérték. (•) Bérletváltás az Operaházban. Régi bérlők, akik változatlanul megtartják eddigi helyüket, még szeptember 9-én, új bérlők és régi, de cserét kívánó bérlők pedig szeptember 11—15-én délelőtt 10—1 és délután 5—7 órakor válthatnak bérletjegyet a földszinti alsó ruhatár helyiségében (hajós utcai pénztári bejárat). (*) Debrecen is engedett. Az állandó jellegű vidéki színjátszás utolsónak maradt végvára, Debrecen is megszüntette a színházat. Kedden határozta el a város törvényhatósági bizottsága, hogy a Csokonai Színház megszűnik és Debrecen is elfogadja a vándortársulatmegoldást. Hosszú viták előzték meg ezt a határozatot, a kérdést végre az döntötte el, hogy a közoktatásügyi minisztérium meggyőzte Debrecen város vezetőségét: nagy nehézségekbe ütköznék a debreceni állandó társulat fenntartása. (*) A Népművelési Bizottság hangversenybérlet-sorozata. A Népművelési Bizottság az 1939—40. hangverseny évadra két bérletsorozatot hirdet: ,,A" és „B" sorozatot. Az „A" bérlet tíz hangversenye mindenkor vasárnap délután, a „B" bérlet öt hangversenye pedig mindenkor hétköznap (kedd) este lesz a Pesti Vigadó nagytermében. A bérletek szeptember 11-től kezdődően válthatók a bizottság hivatalában (IV. Szép ucca 5) köznapokon délelőtt 9—2-ig és pénteken délután 5—7-ig. (*) Márkus Emilia újra színpadon. Hír szerint Márkus Emilia, a Nemzeti Színház örökös tagja hosszú szünet után ismét játszani fog. A „Niskavuori asszonyok" című finn darabban szerepel, ami NE a szomszédjának, hanem a kiadóhivatalban mondja el a lapkézbesítésre vonatkozó panaszát .