Népszava, 1940. szeptember (68. évfolyam, 197–221. sz.)

1940-09-11 / 205. szám

68. évfolyam 205. szám Budapest, 1940 szeptember 11, szerda 12 filét Á S Z O C l Á L D E M O K RATA PÁR T KÖZ P O N TI LA P J A Szerkesztőség és kiadóhivatal; VIII, Conti ucca 4- • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Magyar csapatok a Székelyföldön Kedden Marosvásárhelyt is megszállta a magyar honvéd­ség. — Elérték a Gyergyói medencét és a Békás szorost Szerdán: bevonulás Kolozsvárra Változatlanul lelkes ünneplés kö­zepette folytatják a magyar csapa­tok a visszaszerzett .erdélyi részek megszállását. Kedden már a Székelyföldön meneteltek a hon­védség csapatai, bevonultak Maros­vásárhelyre is és szerdán kerül sor Kolozsvár ünnepélyes visszavéte­lére. A területek, amelyek ezeken a napokon visszakerülnek, mind gaz­dagok természeti kincsekben, tör­ténelmi és kulturális értékekben, •de legnagyobb és legbecsülésremél­tóbb értékük az a kiváló ember­anyag, ami most visszakerül Ma­gyarországhoz. Székelyföld Különösen értékes népréteg a székely, amelynek országa most ke­rül újra magyar kézre. Ennek a népnek nevét rendszerint a már hozzánőtt jelzővel használják: „sza­bad. székelyek"-nék nevezik a vidék lakói. A „szabad" jelzőt nemcsak azért kapták, mert már a messze múltban királyok és fejedelmek ki­váltságlevelekkel, falunemesítések­kel biztosították szabadságjogaikat, de azért is, mert ez a nép mindig sóvárogta a szabadságot és ha el­vették azt tőle, harcolt is érte. A magyar történelem valamennyi nagy szabadságmozgalmában részt­vettek a székelyek. A 15. század közepétől a 18. század közepéig nem kevesebb, mint tizenegy fel­kelésben próbálták visszaszerezni különböző elnyomók által elkobzott jogaikat. Ezek a megmozdulások csak kisrészben voltak nemesi fel­kelések, igen nagy számban akadt köztük öntudatos parasztforrada­lom is. A hatalmasok legtöbbször véres kézzel nyomták el ezeket a szabadságharcokat. Ezekből az idők­ből származik a régi erdélyi köz­mondás: „Székely támad — székely bánja." Tapasztalták a székelyek, hogy szabadságmegmozdulásaikat kegyetlenül megtorolják, mégis tá­madtak, újra támadtak a fejedel­mek és elnyomó földesurak ellen, ha azok veszélyeztették szabadsá­gukat. • De nemcsak támadtak, nemcsak harcoltak, külső és belső ellenség ellen, hanem a. béke munkáját is mindig szorgalmasan és tehetséggel végezték. A magyar művészet és a tudomány is sokat köszönhet nekik. Népművészet A székely népművészet fontos fe­jezete Magyarország művészettör­ténetének. Nemcsak országszerte, de egész Európában ismertek kü­lönleges faragott építményeik, főleg a fából készült művészies székely kapuk, amelyek fölött ott van az elengedhetetlen galambdúc, a szem­öldökfán pedig a készítő neve és a készítés időpontja olvasható. Nem egy az ősi kapuk közül többszáz­évcs. Világhírűek a székely hímzé­sek is, gyönyörűek táncaik, a csür­döngölő, a borica és a többi. Az erdélyi népművészetnek azon­ban talán legértékesebb és legne­mesebb termékei a székely népbal­ladák, amelyeket a múlt század kö­zepén ismertetett meg a nagykö­zönséggel Gyulai Pál és Kriza Já­nos. A pompás őseredeti versfor­mákban megírott balladákban meg­rendítően sok a drámai erő és az emberismeret Az alakok festése ko­rántsem romantikus, hanem emberi. A székely népballadák borongós hangulatából visszatükröződik az a sok szenvedés, amit ez a nép átélt. A magyar irodalomra rendkívüli hatást tettek ezek • a költemények, amelyek messze felülmúlják bár­mely más nép balladáit. A székely irodalom remekeiből kibontakozik egy munkaképes, energikus, tett­erős és szabadságszerető nép jel­leme és múltjának minden meg­rázkódtatása. A székelyek története igen gaz­dag. Származásukról nem állnak rendelkezésünkre hiteles adatok. A mondák szerint a húnok ivadékai mégpedig leszármazottai annak a háromezer hún harcosnak, akik a krimhildai csatából megmenekül­tek. Marosvásárhely Kedden vonultak be a magyar csapatok „Székelyország" főváro­sába, Marosvásárhelyre. Ez a ma­marosanenti város, amely — mint neve is mutatja — vásártelepből lett várossá, már a középkor elején fej­lett gazdasági és kulturális központ volt. Művelődéstörténeti jelentősége azonban már visszanyúlik a messze múltba. Híres református kollégiu­mának tanára volt a két zseniális Bolyai, Farkas és fia, János. Bolyai Fa.rkas németországi egyetemen ta­nult matematikát és legjobb barátja volt Gawss-nak, minden idők legna­gyobb matematikusának. Tanulmá­nyai befejezte után hazatért és ma­tematihát, fizikát, valamint vegy­tant tanított a marosvásárhelyi kol­légiumban. Emellett azonban kiváló technikus, filológus, rajzoló, zene­szerző, költő és a népművészetek ku­tatója is volt. Fia, János a matematika és a fi­zika terén olyan felfedezésekkel gaz­dagította a világot, amelyeknek je­lentőségét csak a huszadik században értették meg. Marosvásárhely, mindig fővárosa volt a székely kultúrának. Kultúr­palotája ma is a legérdekesebb szé­kely múzeum, a Teleki-házban pedig hetvenezer kötetes könyvtár hirdeti, hogy Erdély népe mindig tisztelte és fejlesztette a szellemet. A székely főváros történelmi ne­vezetességei közé tartozik, hogy 1571-ben itt nlondták ki Erdély rendjei a vallásszabadság elvét. Igen sok erdélyi fejedelmet is vá­lasztottak Marosvásárhelyen. A sza­badságszerető város és népe sokat szenvedett az elnyomóktól. Básta császári vezér hadai kegyetlenül feldúlták Marosvásárhely városát, amely azonban újjáépült. Básta ha­dait azután Székely Mózes és Bocskai felkelése szorította ki Er­délyből. Marosvásárhely volt Petőfi Sán­dornak- is egyik utolsó tartózkodási helye, a segesvári eltűnés előtt. A legnagyobb magyar költő élete utolsó szakaszának sok lángoló verse alá írta a „Marosvásárhely ISíO." dátumot. Székely munkások A „Huszadik Század" című folyó­irat egyik 1909-ben megjelent szá­mába Braun Róbert, a nagytudású szociológus értékes tanulmányt írt, a székely, kiváltképpen pedig a ma­rosvásárhelyi ipari munkásságról. Már akkor mintegy ezer szervezeti munkás élt családjával Marosvásár­helyen. Ezek a munkások túlnyomó­részt a petróleumfinomítóban, ä sör- és cukorgyárakban, valamint a fűrésztelepeken dolgoztak. Megemlékezik a tanulmány arról, hogy a székely ipari munkások mennyire vágyódnak a tudás és szellemi fejlődés után. Az ezer kö­zül csak tizenegy nem látogatott továbbképző tanfolyamot vagy más magasabb iskolát. Braun Róbert megvizsgálta azt is, hogy mit ol­vasnak Marosvásárhely munkásai* A munkások házaiban majdnem mindenütt megvoltak Petőfi költe­ményei. Egyetlen ponyvaregényre sem lelt munkásházakban, holott — amint azt neki helybeli könyv­kereskedők mondották.— a ponyva­regények abban az időben igen el­terjedték voltak a városban. A marosvásárhelyi polgároknak ked­ves szórakozásuk volt a kártya i;, —; munkáslakásokban azonban nem akadt egyetlenegy csomag kártyá­ra sem a szociológus. Ez a tanulmány is hű tükörképe annak az egészséges, öntudatos szellemnek, annak az összetartás­nak, ami mindig jellegzetes tulaj­donsága volt az erdélyi munkás­ságnak. A székely munkásság visz­szanyerésével igen értékes réteggel gazdagodott Magyarország. Hivatalos jelentés a keddi előnyomulás megkezdéséről Hivatalos jelentés. A honvéd Ve­zérkar Főnöke 1940 szeptember hó 10-én kilenc órakor közli: A mai nap folyamán megszállásra kerülő területre csapataink az elő­nyomulást hét órakor megkezdték. („M. T. I.") Lelkes ünnepléssel fogadták Besztercén a bevonuló honvédeket (Beszterce, szeptember 10. — „M. T. I.") A magyar csapatok hétfőn délután vonultak be Besztercére. A zászlódíszbe öltözött város lakos­sága a Főtéren várta és lelkes ün­nepléssel fogadta a bevonuló ma­gyar katonákat. Délután 3 óra. táj­ban ' tomboló éljenzés közepette fel­tűntek a Főtérhez vezető úton az első magyar páncélkocsik. Ezntán megérkeztek a csapatok. A vezénylő tábornokot és a katonákat virág­esővel fogadta a nép. Ütemesen él­jenezték a beszterceiek Magyaror­szág kormányzóját, Teleki minisz­terelnököt, Csáky külügyminisztert és Hitlert, Mussolinit, Ribbentropot és Cianót is. Ezután elhangzottak az üdvözlő beszédek, amelyeket a vezénylő tábornok kö­szönt meg. A honvédek bevonulása és fogadtatása Bánffyhunyadon (Bánffyhunyad, szeptember 10. — i élőrenyomuló hadsereg ' csapatai „M. T. I."). A Kőrös yölgyében I hétfőn bevonultak Kalotaszeg vidé-i 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék