Népszava, 1941. március (69. évfolyam, 50–73. sz.)

1941-03-05 / 53. szám

194­1 március 5. szerda mm NÉPSZAVA Marok66 99 1Az ököl mindig jelentékeny szere­pet játszott a nyilas eszme terjesz­tése, főleg pedig védelme terén, amint azt olyan lebilincselő módon bizonyították az eszmevédők is. Lehet, hogy éppen az eszmevéde­lem körül szerzett tapasztalatok in­dították arra a felismerésre hazai zöldjeinket, hogy a kezet azért nem muszáj mindig ökölbeszorítani, ha­n­em az ujjakat ki is lehet nyújtani és mingy­árt — marok lesz belőle. Ez a­ tartás — főleg gazdasági t­e­vé­k­e­ny­s­é­­g­nél — rendszerint több eredménnyel jár,­­mint az ökölbeszorítás, amint azt jónéhány nyilas „vezetőtestvér" példája, is bi­zonyítja. Az egyiknek rövid idő alatt egy gellérthegyi villát sikerült ösz­szemarkolnia, a másiknak egy fóka­vadászatot, a norvég partok mentén, a harmadiknak..., de ne folytassuk a sort, mert­ túl hosszúra nyúlnék. Úgy látszik, nemcsak az evésre jel­lemző, hogy közben jön meg az ét­vágy, hanem hasonló jellegzetessége van a markolásnak is. Amint ugyanis most a délutáni zöldségből értesü­lünk, a nyilasok elhatározták, hogy int­émény­e­sítik a markolás rendszerét. Felszólítják a „testvére­ket", hogy gazdasági téren is fogjanak össze a Marok-szervezetben. Amit ugyan nem közölnek, de ami az eddigi tapasztalatok után min­denki számára nyilvánvaló az, hogy a Marok­ból az egyszerű „tagtest­véreké" lesz az összefogás és a „vezetőtestvéreké" a markolás. Úgy látszik, már túl sokat akarnak markolni. Pedig van erre vonatkozó­lag egy figyelmeztető közmondás. De igazán ki várhatná tőlük, hogy a mag­y­ar n­ép ajkán, a mag­y­ar nép gondolatvilágából termett mondásokat ismerjék. Matolcsy Andor írót félévre ítélték­ ­A büntetőtörvényszak ötös taná­csa Héthelyi elnök vezetésével ked­den tárgyalta Matolcsy Andor író ügyét, akit az ügyészség engedet­lenségre való felhívás és nemzet­gyalázás vétsége címén ültetett a vádlottak padjára. A vádirat sze­rint Pilisben múlt év m­ájus 13-án, amikor Matolcsy Tamás nyilas­­képviselő engedély nélküli gyűlését is, hatóság­ feloszlatta, a­ gyűlésen résztvevő Matolcsy Andor fel­szólí­totta a gyűlés résztvevőit, hogy ne engedelmeskedjenek. Amikor ké­sőbb a csendőrök a nyilas Matol­csy Tamás kastélyában megjelen­tek, Matolcsy Andor súlyos becs­mérlő kifejezéseket használt a ma­gyar nemzettel szemben. A tárgya­láson Matolcsy Andor ártatlansá­gát hangoztatta és tagadta, hogy elkövette volna a vádbeli cselek­ményt. A bizonyítási eljárás után Buzázsy ügyész vádbeszédében sú­lyos büntetést kért. A bíróság Ma­tolcsy Andor írót a vádbeli cselek­ményért 6 hónapi fogházra ítélte. Az ítélet nem jogerős. A ZENEMŰVÉSZETI FŐISKOLA kamaratermében március 8-án, szombaton este 3/48 órakor a fiatalok operaegyüttesének szereplésével. Dalmű 2 felvonásban Ked­vez­ményes jegyek feapSlatók Kultúrpropaganda jegypénztáraink­nál. Erzsébet körút 35. Tel: 222-293 és Conti­ncca 4. Tel.: 130-330. 31. 32 A BUDAPESTI NÉPSZÁMLÁLÁS LEGFŐBB TANULSÁGA: foltozni kell a lakásépítkezést! A január 31-én megtartott nép­számlálás előzetes eredményeit a főváros statisztikai hivatala el­készítette és dr Illyefalvi J. Lajos igazgató a nyilvánosság elé bocsá­totta. A népszámlálásra vonat­kozó adatokat általában a köz­ponti statisztikai hivatal jogosult nyilvánosságra hozni és ez meg is történik majd, amint az adatok felülvizsgálását befejezték. Az idevonatkozó törvényes rendelke­zések értelmében azonban a fővá­rosra vonatkozó adatokat a fővá­ros statisztikai hivatala dolgozta fel és ellenőrizte, ezért voltak máris közrebocsáthatók a Buda­pestre vonatkozó adatok. Az új népszámlálás Budapest lélekszámát 1.162.822 főben állapí­totta meg. Ez az adat csak kismér­tékben módosulhat és máris a fő­város rendkívüli gyarapodásáról ad számot. Amin az 1035. évi nép­számlálás 1,060 431 lelket talált a fővárosban, az alig több mint egy év után lefolytatott új számlálás 46.945 főnyi (4,21 százalékos) sza­porulatot mutat. Az utóbbi, öt esz­tendő folyamán pedig több mint 100.000 emberrel emelkedett a fő­város lélekszáma, tehát csaknem 10 százalékkal. Tekintettel arra, hogy a szóban­forgó öt évben Budapesten a szü­letések száma mindössze 2570-nel haladta meg a halálozások szá­mát, a 102.391 főnyi emelkedés, e csekély hányad levonásával, mind beköltözésből ered. Ennek a be­vándorlásnak nyilván mélyreható társadalmi és gazdasági indító­okai vannak. Részben konjunktu­rális okai is a gyáripar erőtelje­sebb foglalkoztatottsága következ­tében, főként pedig egyrészt az ipar és kereskedelem, másrészt a földművelés munkát adó képessé­gének nagyfokú különbsége miatt. Hasonló jelenséggel állottunk szemben a világháború során is, amikor az összeomlást követően részben ismét a vidékre tódult vissza ez a törvés. Az ország gazda­ságpolitikájától függ, hogy az ipar és kereskedelem továbbra is tartósan tud-e kenyeret adni a vidék „menekültjei"-nek. . Budapest további fejlődésének mindenesetre biztosítéka az, hogy immár egy 14 milliós ország kö­zéppontja, amely árukkal és szel­lemi javakkal látja el a megna­gyobbodott országot. Rendelkezésre állnak a létek­­számváltozások a főváros egyes kerületei szerint is. A budai oldal 12.40%-kal, a pesti oldal 8.81%-kal szaporodott 1935 és 1941 között. Az abszolút szaporodás Budán ,30.879, esten 71.512 lélek. Különö­sen kiugró kerületek: a XI. kerü­let 21.25%-kal, a XII. kerület 14.62%-kal, az V. kerület 12.11 %-­kal, a X. kerület 19.54%-kal, a XIV. kerület 16.37%-kal gyarapo­dott. A nemek aránya a következő­kép alakult: A legutóbbi nép­számlálás Budapesten 541.839 fér­fit és 620.983 nőt talált. A „nő többlet" ma is jelentékeny, meg­közelíti a 80.000 főt. Minden esetre enyhülés mutatkozik a világháború által előidézett nagy nőtöbblethez viszonyítva. Az utóbbi 10 év folyamán az arány eképp alakult: 1000 férfire jutott 1930-ban 1190 nő, 1941-ben 1146 nő. Az adatok tehát valóban lassú enyhülést jelentenek. Az új népszámlálás eredményei fölötte komolyan figyelmeztetnek az ország és a főváros építkezési politikája tekintetében. Kétségte­len, hogy az utóbbi évek építke­zései nem tartottak lépést azzal a nagy népességi beáramlással, amely Budapestre irányult. Az 1936—1938 években 4000 és 6000 között ingadozott a lakások tiszta szaporulata, ami éppen hogy meg­felelhetett az akkori átlagos 14.000 főnyi bevándorlási többletnek. Az 1939. évben azonban az új építkezések és lebontások külön­bözete mindössze 1928 lakás volt. S ha 1940-ben az új lakások száma 3876-ra emelkedett is, ez még mindig igen messze van at­tól, hogy a beköltözött tízezrek­nek otthont biztosítson. Ez a ma­gyarázata a már katasztrofális méreteket öltő lakáshiánynak, az albérleti szobák iránti nagykeres­­letnek és az ezzel együtt járó szo­ciális és kulturális veszedelmek­nek. A népszámlálás eredménye kiáltóan követeli minden tényező összefogását a lakás-, főleg a kis­lakásépítkezés érdekében. Veslrga miniszter nyilatkozata a tégla@Határró! Varga József iparügyi miniszter elnöklésével az iparügyi miniszté­riumban értekezlet volt, amely az országban folyamatban lévő, illetve még meginduló építkezésekhez szük­séges téglamennyiség biztosításának kérdésével­ foglalkozott­ Az értekez­let, amelyen az iparügyi minisz­térium szakközegei vettek részt, elsősorban azt a szükségletet vette számba, amelyet az árvíz­sújtotta területeken elkerülhetet­len újjáépítések támasztanak. Amint emlékezetes, az iparügyi mi­niszter már február 14-én felhatal­mazta a törvényhatóságok első tisztviselőit, hogy az imént említett építkezések céljára a törvényható­ságok területén bárhol található téglakészleteket lefoglalhassák. A mostani értekezlet eredményeként a miniszter elrendelte, hogy sürgő­sen állapítsák meg egyfelől az ár­vízsújtotta vidékek, másfelől az egész ország előrelátható tégla­szükségletének mennyiségét, mert ezeknek az adatokna­k ismeretében lehetővé válik a téglagyártás mene­tének mind mennyiségi, mind minő­ségi tekintetben való irányítása. Amint a miniszter az értekezle­ten kijelentette, a kormányzat feltétlenül és idejében biztosítja az ország téglaszü­kségletét. Gondoskodás történik arról, hogy mihelyt az időjárás megengedi, az ország valamennyi téglagyára tel­jes kapacitással végezze termelését. A miniszter már rendelkezett arról, hogy azok a téglagyárak, amelyek­nek kiégetetlen téglájuk van, hala­déktalanul hozzájussanak a szüksé­ges mennyiségű szénhez. A szén­szállítás rendjében elsőséget élvez­nek azok a téglagyárak, amelyek az árvíz sújtotta­ területek újjáépítésére dolgoznak. Az elkészülő téglameny­nyiségek célszerű elosztását köz­igazgatási úton az Építőipari Anyaggazdálkodás Szakbizottsága végzi. Az értekezlet elhatározta, hogy szorgalmazni fogják az illeté­kes hatóságok a betonblokkal való alapozást és építkezést- 3. oldal A legsürgősebb reform Nemrég levelek jelentek meg a Népszavában, amelyekben az or­szág különböző vidékein élő elv­társak hű képet adtak arról: mi­lyen körülmények között él 1941 telén a vidék agrárlakossága. Fog­lalkoztak ezek a levelek a mezőgaz­dasági bérm­egállapító bizottságok iránybéreinek megállapításáva],, a földmunkásság kereseti, ruházati" és lakásviszonyaival. Ha figyelme­sen olvastuk ezeket a vallom­ás­szerű írásokat, megállapíthattuk, hogy egy és ugyanazon bajban síny­lődik az ország különböző vidékein élő földmunkásság. A bajok szemlélésekor természet­szerűen vetődik fel a kérdés: mi a földm­unkásság nyomorúságának alapvető oka? Az uralkodó és a kö­zéposztálybeli rétegek a baj okait a különféle részletkérdésekben lát­ják és így is próbálják orvosolni. Mi, szocialisták azonban tudjuk, hogy minden bajunknak egyetlen mély forrása van és ez a földbirtok rendezetlensége. A túltengő feudális nagybirtok és az azon folytatott külterjes gazdálkodás teljesen meg­fosztja az agrárproletariátust­­a megélhetés lehetőségeitől. A nagy­birtokok közé ékelt földmunkástö­megek évente alig dolgoznak (ara­tással, csépléssel,­­­ukoricatöréssel) 10—12 hetet, amikor napibérük meghaladja a létfenntartásukhoz szükséges minimális összeget. Az év többi részében a kereseti leheté­seik csaknem a nullával egyen­lők. A földmunkás az év nagy ré­szeiben parlagon heverteti munka­fi,®3,®*? pedig uz­soramunkával tölti idegét. Nem akarunk hosszú fejtegeté­sekbe bocsátkozni, csak megállapít­juk, hogy a bajok megszüntetésé­nek egyedüli le­hetősége­ a gyökeres földreform. Ennek a szükségességét ma már minden józanul gondol­kodó, tárgyilagos ember elismeri, de a nagybirtokososztály és a velük kapcsolatban álló politikusok még mindig változatlanul a földreform ellen beszélnek. Kétségtelen, hogy az Európában folyó nagy politikai és gazdasági átalakulás Magyarországon is érezteti majd a hatását. A most dúló események bizonyos mérték­ben irányt szabnak az ország gaz­dasági fejlődésének is. A földmun­kássá­g jogos történelmi igényeinek ki nem elégítése súlyos bűn volna az ország jövője szempontjából s valóban fölveti a nemzet megmara­dásának — a miniszterelnök által hangoztatott — kérdését Ha a föld­reform keresztülvitele, mint ahogy egyesek hirdetik, pénzügyileg ki­vihetetlen, akkor a nagybirtokok egy részét ki kell sajátítani élő és holt fölszerelésével együtt, úgy, hogy a föld birtokbavétele után a rajta kitermelt javakból hosszú­lejáratú kölcsönképpen t­örlesszék le a kártalanítás költségeit. A pa­rasztság földhözjuttatása után szö­vetkezeti rendszereket épít s azon keresztül folytatja a­ termelést. Csak a rövidlátó nagybirtokosok mondhatják azt, hogy az ország nemzetgazdasági szempontból meg­sínyli a nagybirtokok felszámolását. Az ország és annak népe, különö­ sen pedig az agrárproletariátus ér­dekében erkölcsi felelősségünk tu­datában napirenden kell tartanunk ezt a sürgős problémát mindaddig, amíg meg nem valósul. Jöjjön a ma legsürgősebb reformja: a föld­reform! Eiler András (Mezőberény)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék