Népszava, 1941. október (69. évfolyam, 222–248. sz.)
1941-10-14 / 233. szám
1941 október 14. kedd NÉPSZAVA A sebesültek érmének utólagos elismerése a Délvidéken A „M. T. I." jelenti: A honvédelmi miniszter a sebesültek érmének utólagos elismerését a visszafoglalt területeken lakók igényjogosultjai részére is lehetővé kívánja tenni. Ez mért módot ad arra, hogy mindazok, akit a k visszafoglalt délvidéki területeken Ieagalább 1931 április 11. napjaira egy helyben laktak és a visszafoglalással magyar állampolgárokká váltak, és a sebesültek érmére az 1911—18. évi világháborúban igenis jogosulságot szereztek, de magát az érmet eddig nem kaphatták meg, az érem utólagos odaítéléséért 1911 október 1-től 1912 szeptember 30-iig terjedő időben folyamodhassanak. A kérvényeket a községi elöljáróság (polgármester) hrtján a lakóhely szerint illetékes honvédhadtestparancsnoksághoz kell benyújtani. Aszükséges nyomtatványok a községi elöljáróiságoknál (polgármesteri hivataloknál) díjmentesen kaphatók. A kérvény kitöltésére és mellékleteinek csatolására vonatkozóan szükséges tudnivalókat a kérvényárlap hátlapján lévő „Tátjékoztató" tartalmazza. Felavatták Pethő Sándor síremlékét Nagyközönség jelenlétében vasárnap délelőtt avatták fel Pethő Sándornak, a „Magyar Nemzet" volt főszerkesztőjének síremlékét. A művészi síremléket Pátzay Pál szobrászművész, alkotta. A szociáldemokrata párt részéről az avatóünnepségen megjelent Kabuk Lajos, Malasits Géza és Szakasits Árpád elvtárs. A síremléknél Krenner Miklós (Spektátor) mondott beszédet. — Ne feledjük el — mondotta —, hogy a magyar közírók igazi vezére: a Kemény Zsigmond fajtája. Pethő Sándor nem törődött időszerű viharokkal, tévedésekkel és örökös hatalomtalansággal. A magyar szabadság és függetlenség képviselője volt, aki egy sírkő jelmondata szerint arra törekedett, hogy Magyarország mindig magyar maradjon és ne térjen le egyetemes történelmi vonaláról. Krenner Miklós szónoklata után a közönség még együttmaradt és csendes beszélgetéssel áldozott az elhunyt emlékének. Rakétát akart készíteni Vasárnap délután az egyik kaposvári házban robbanás történt, mely szétszaggatta Szabó Józsefet, a ház egyik lakójának 10 éves gyermekét. A gyerek édesapja, aki az egyik fegyverműves cég alkalmazottja, kénes puskaport vitt haza, amelyet beteg malacainak akart orvosságként beadni. A fiú megtalálta a puskaport és rakétát akart készíteni belőle. A szerencsétlenség ekkor történt. A gyufával meggyújtott puskapor felrobbant és valósággal szétroncsolta a szerencsétlen fiatalember belső részeit. Röviddel kórházba szállítása után meghalt. Megölte a fiát Tatabányán Galuszka János 64 éves bányász összeverekedett 33 éves József nevű fiával és azt megölte. A tettest a csendőrség elfogta és átadta a komáromi ügyészségnek. — „A zsidók érvényes házasságának alaki kellékei'' címmel dr Stein Artúr folytatja érdekes kutatásait a magyar történelemnek és a régi magyar jogalkotásnak szóbanforgó területén. A füzet a szerző kiadásában jelent meg. — Csecsemőgondozói tanfolyam. A főváros anya-, csecsemő- és kisdedvédelmi intézete november 5-től december 5-ig tanfolyamot rendel a korszerűcsecsemőgondozásról. Az elméleti előadásokat dr Margitay-Becht Dénes főorvos és dr Istváncsics József gyermekorvos tartja a II. Zárda utca 4. szám alatt lévő kultúrházban, minden kedden és pénteken délután 6—8 óráig. A gyakorlati oktatás a III. Bécsi út 88. szám alatt történik. Beiratási díj 1 pengő, tandíj : pengő. Beiratkozni, és érdeklődni az intézet központjában (VIII. Vas utca 10) délelőtt 9—2 óráig, valamint a II., III. és VI. kerületi csecsemővédő intézetekben lehet, délelőtt Ibitől délután 3-ig, vagy a tanfolyam megkezdésekor a helyszínen. Hogyan kell jól és gazdaságosan világítani? Erről a közérdekű kérdésről a nagyközönség számára a fővárosi Elektromos Művek Eskü út 5. szám alatti körzeti irodájának előadótermében kedded déli 12 órakor, a Baross tér 2. szám alatti körzeti irodájának előadótermében pedig csütörtökön déli 12 órakor előadást tartanak. Belépés, ruhatár díjtalan. (X) ír jr mi N K A SHE IL JE T A Kúria döntése egy MÁV-kocsirendező üzemi baleseti ügyében A MÁV ellen egy volt kocsirendezője baleseti kártérítésért pert indított. A kereset elmondta, hogy a kocsirendező egyik pestkörnyéki községben lakott és onnan járt Budapestre. 1938 március 26-án este, amikor a munkából hazafelé menet a személyvonatról lakóhelyének állomásán leszállott és a pályatesten áthaladt, egy tehervonat elgázolta. Ezért indította meg kártérítési keresetét. A törvényszék és a tábla kimondották, hogy a kocsirendezőt munkából hazafelé menetele közben a részéről rendszeresen használt, vonaton történt utazásnál érte baleset, ami üzemi balesetnek számít és így a vasúti alkalmazottat az 1927. évi XXI. törvénycikkben meghatározott kártalanítást meghaladó kártérítés meg nem illeti. Miután pedig a törvényesen járó kártérítést megkapta, keresetével el kellett utasítani. A bejelentett felülvizsgálati kérelem folytán döntött a perben a Kúria Jakab Mihály-tanácsa, amely — a „Magy. Tud. jelentése szerint — a keresetet érdekes indokolással utasította el. Téves akocsirendezőnek az az ellenvetése, hogy az ő balesetét üzeminek tekinteni, amelynél a szolgálati viszony a baleset közvetlen oka, hanem az olyat is, amely a munkavállalót munkába menet, vagy onnan jövet éri, ha az a munkavállalói viszonnyal kapcsolatos eseménynyel van összefüggésben. Márpedig nem lehet kétséges, hogy a kocsirendező, akit a vonat akkor gázolt el, amikor munkahelyéről lakására igyekezett, a munkavállalói viszonnyal összetüggésben szenvedett balesetet. Ha való is a kocsirendezőnek az az állítása, hogy szolgálatát elvégezve előbb a városba ment s csak dolgai lebonyítása után tért visssza a pályaudvarra és ült fel a vonatra, az sem változtat azon, hogy üzemi balesetről van szó, mert a baleset megítélését nem befolyásolja az a körülmény, hogy a munkavállaló szolgálatának bevégzése és a hazautazására alkalmas vonat indulása közötti időt bevásárlásokkal tölti el. A kocsirendező tehát az 1927. évi XXI. törvénycikkben meghatározott kártalanítást meghaladó kártérítést a munkáltató vasúti vállalattal szemben az ott megjelölt esetekben igényelhetné, miután azonban ilyen eset jelenleg fenn nem forog, tehát a keresetet el kellett utasítani. Tisztíts® meg szervezetét a belekben felhalmozódott salaktól, ha nincs is éppen székrekedés... tulajdonképpen a perron helytelen építkezése idézte elő, az a munkavállalói viszonytól független eseményekkel van okozati összefüggésben és így azt nem lehet üzemi balesetnek tekinteni. Nemcsak azt a belesetet kell A MAGASBAN ÍRTA : KOVAI LŐRINC A szürke cserepek síkosan simultak egymásra. Az őszi köd apró vízcseppeket permetezett a háztetőre. A cserepeken itt is, ott is apró, sárgás penészgombák verődtek össze kicsi, alaktalan foltokká. Lent az utcán, hatemeletnyi mélységben, furcsán, értelmetlenül gomolygott az élet. Autók siklottak, mint rémült egerek, szürke villamosok szaladgáltak, konok makacssággal kergetve egymást, fekete kalapok alatt sárgás gumikabátok sodródtak az aszfalton, rongyos micisapkák mögött, hajlott hátakon súlyos terhek siklottak, kócos, fedetlen fejekre apró esőcseppek hullottak. Az ember megállott a háztető szélén, ott, ahol valami idomtalan, reneszánszépítészetet utánzó díszítés szilárd pontot nyújtott. Az egyik kezében kalapácsot és malterkanalat tartott. 1epedtszemvédős micisapkáját könyökével homlokára tolta és valami megvető csodálkozással cserépszürke arcán, nézett lefelé. Lábai alatt végtelenül szürkén, halálosan nyúlt a mélység. A halál néhány arasznyira tőle nyúlt feléje halálos ölelésre. Úgy állott egymás mellett az ember és a halál, mint a régi festők misztikus festményein, a régi haláltánc-festményeken, amelyekkel jámbor életre akarták serkenteni a hitetleneket a kegyeséletű művészek. Az ember nem félt tőle. Nem félt, mert megszokta. Nap-nap után vonult fel másokkal, akik éppen olyan szürkék, kopottak, hidegvérűek és a képtelenségig bátrak voltak, mint ő. A mélység ott tátongott alattuk, a vizes cserepek alattomosan csúsztak ki durva ujjaikból, a halál hidegen, magabizóan ott leskelődött utánuk az uccamélység szürke aszfaltjáról. Nem szálltak fel ezerlóerős gépmadarakra, nem mosolyogtak bele a bámuló tömeg arcába, még csak ejtőernyőt sem hordtak, mint az óceánrepülők, akik kétszer huszonnégy órára rábízzák magukat a levegőóceán szeszélyeire. Ott állottak reggeltől estig a halál küszöbén, darabolva a cserepeket, új és új pikkelyeket illesztve a háztetőkbe. A halál küszöbén állva harcoltak kalapáccsal és vakolókanállal reggeltől estig. Úgy harcoltak, halálos veszedelemben töltve a napot, mint a mondák hősei, akiket megénekel az utókor, akiknek cselekedeteit ékes rigmusokba szedik az aranyra éhes udvari költők. Ott messze, messze, ahová mégis el lehet látni az óriási ház meredeken hajló tetejéről, ahol a külvárosok elnyűtt teste hever a szennyes füstfátylak alatt, ott élnek azok, akikért harcolnak, az asszonyok, a lármás, sovány gyermekek és a kócoshajú leányok. Sokat írnak az aranyszemüveges történettudósok a hónapokig tartó véres ütközetekről, ahol millió és millió ember harcol egymással, millió és millió ember fölött hónapokon át lebeg a halál árnyéka. Az ő harcuk egy életen át tart, az ő fejük fölött egy életen át lebeg a halál árnyéka, az ő lábuk alatt egy életen át tátong az irgalmatlan mélység. Tátong és vár. Egy ügyetlen lépésre vár, egy szórakozott mozdulatra, egy súlyos, kábító gondolatra, esetleg egy tréfára vagy hangos nevetésre, amikor egy pillanatra elalszik az éber, ösztönös figyelem, elvész az egyensúly ... Csak egy pillanat ... Csak egy mozdulat... És a szürkeruhás, munkától elnyűtt és acélosra vert test zuhan, furcsán elnyúló, lihegő sikollyal a halálos mélységbe, a szürke aszfaltra. Valahol lent az utcán, ahol örvénylik az élet, vagy bont az aknaszerű, sötét udvar mélyén tompa, reccsenő puffanás dörren, reccsennek az összezúzódó erotitok, ronggyá múlik a hús, nyálkás agyvelő fröccsen, az összetört koponyából... Valahol a távolban felsüvít a mentőautó szirénája, a kíváncsiak futnak, hogy lássák a halált... és másnap a lapok eldugott, apró hírei között három szürke sor végén egy szó: lezuhant... Az ember lassan egyensúlyozott a reneszánsz dísz tetején, azután leült a tetőre és ütemesen, hideg, kimért mozdulatokkal kopácsolt maga körül, hátraszólt egy másik szürke micisapkásnak, aki a cserepek alá nyúlva úgy kúszott a meredek tetőn, mint az akrobatafilmszínészek a gengszterfilmeken: — Péter, hallod-é? Nem avas az a szalonna? A másik egy pillanatra megállott és lassan, kicsit fontoskodva mondta: — Hát az én gyomromnak jó. Igen, a gyomor nem vár, mint a halál a mélység alján. A gyomor kíméletlenül megköveteli a maga avas szalonnáját, tarhonyáját vagy krumplilevesét. Kopogott a kalapács, zörögtek a cserépdarabok, acélosan csengett a vakolókanál lándzsahegyalakú éle. Lett az uccán kavargott az élet, az udvar aknamélyén öreg mindenesek verték ösztönös, keserű dühve a cifra úri szőnyegeket. A bádogos- és szerelőipar egészségügye a tárgyas dr Pályi Márton szerzőségében A Foglalkozások Egészségügye címmel, megjelenő sorazat ötödik számának. A sorozat egyes füzeteit ehelyütt állandóan ismertetni szoktuk, hogy felhívjuk a tárgyalt szakma körébe tartozóknak — nemcsak a munkásoknak, hanem a munkáltatóknak is —, nem kevésbé az iparegészségüggyel, iparfelügyelettel hivatalból foglalkozó tényezőknek a figyelmét a mai állapotokra és azokra a tennivalókra, ame- 7. oldal lyek egy-egy iparág területén szükségesek. A kiindulás itt is a műhelyviszonyok állapotából történik: a kisipar egészségvédelme kizáróan a megfelelő és egészséges műhelyhez kapcsolódik; a műhelyekhez kapcsolódnak azok az ári álmok, amelyek a dolgozók egészségét általában fenyegetik. Mégis, hangoztatja dr Pályi is, a műhelykérdés ritkán foglalkoztatja az érdekelteket , és ha felszínre kerül is ez a kérdés, a termelés szempontjai érvényesülnek csak. A bádogosműhelynek tágasnak, száraznak, világosnak, tisztának, pormentesnek és jól szellőztethetőnek kell lennie. „Láttam sok olyan műhelyt — írja az orvos szerző —, amelyek falára évek piszokja tapad és amelyeket évtizedekkel ezelőtt meszeltek ki." Minden évben egyszer meszelni kellene! Télen úgy is erősen megcsappan a munka, ekkor lehet a tisztaság követelményeinek megfelelő helyzetbe hozni a műhelyt. Az állandó porbelélegzés meggátlása céljából gondoskodni kell arról, hogy a műhely szellőztethetősége kielégítő legyen. Újabb fejezetek szólnak a bádogosiparhoz kapcsolódó ártalmakról. A bádogosiparban feldolgozásra kerülő fémek (vörös- és sárgaréz, horgany, vas, ón, ólom, alumínium, nikkel, ezek ötvözetei) és üzemi anyagok (savak, sók, csiszolóanyagok, köszörülőanyagok, olajak, lakkok, festékek) okozhatnak ipari jellegű megbetegedést. Az ólomról mindenki tudja, hogy súlyos mérgezésnek válhat okozójává. Az orvosnak vannak szempontjai a többi semről és a segédanyagokról is. Részletesen szól a sósav-és a kénsavártalmakról, azokról a mérgezésekről, amelyeket a salétromsav okozhat. Az ólommérgezésről és a krómozás ártalmairól szóló fejezet után a bádogosipar balesetelhárításának kérdéséről szólófejezet következik és a kis füzetet a bádogosipar szociális problémáiról szóló megjegyzések sorozata zárja be. A füzet a Horizont kiadásában jelent meg. Egyesületi élet A könyvkötőmunkások és munkásnők választmányi ülése október hó 14-én, kedden délután 5 órakor lesz a szakszervezet székházában. Kérik a választmányi tagok pontos megjelenését. Mindenféle jegyért forduljon a Kultúrpropaganda jegypénztárunkhoz. VII. Erzsébet körút 35 és Conti ucca 4. Tel.: 13-03-30. 31. 32.