Népszava, 1941. október (69. évfolyam, 222–248. sz.)

1941-10-14 / 233. szám

1941 október 14. kedd NÉPSZAVA A sebesültek érmének utólagos elismerése a Délvidéken A „M. T. I." jelenti: A honvédelmi minisz­ter a se­besültek érmének utólagos elismeré­sét a visszafoglalt területeken lakók igény­jogosultjai részére is lehetővé kívánja tenni. Ez mért módot ad arra, hogy mindazok, akit a k­ visszafoglalt délvidéki területeken Iea­galább 1931 április 11. napja­­ira egy helyben laktak és a visszafoglalással magyar állam­polgárokká váltak, és a sebesültek érmére az 1911—18. évi világháborúban igenis jogosulsá­got szereztek, de magát az érmet eddig nem kaphatták meg, az érem utólagos odaítélé­séért 1911 október 1-től 1912 szeptember 30-iig terjedő időben folyamodhassanak. A kérvé­nyeket a községi elöljáróság (polgármester) hrtján a lakóhely szerint illetékes honvéd­hadtestparancsnoksághoz kell benyújtani. A­­szükséges nyomtatványok a községi elöljáró­iságoknál (polgármesteri hivataloknál) díj­mentesen kaphatók. A kérvény kitöltésére és mellékleteinek csatolására vonatkozóan szükséges tudnivalókat a kérvényárlap hát­lapján lévő „Tátjékoztató" tartalmazza. Felavatták Pethő Sándor síremlékét Nagy­közönség jelenlétében vasárnap délelőtt avatták fel Pethő Sándornak, a „Magyar Nemzet" volt főszerkesztő­jének síremlékét. A művészi síremléket Pátzay Pál szobrászművész, alkotta. A szociáldemokrata párt részéről az avató­­ünnepségen megjelent Kabuk Lajos, Malasits Géza és Szakasits Árpád elv­társ. A síremléknél Krenner Miklós (Spek­tátor) mondott beszédet. — Ne feledjük el — mondotta —, hogy a magyar köz­írók igazi vezére: a Kemény Zsigmond fajtája. Pethő Sándor nem­ törődött idő­szerű viharokkal, tévedésekkel és örö­kös hatalomtalansággal. A magyar sza­badság és fü­ggetlenség képviselője volt, aki egy sírkő jelmondata szerint arra törekedett, hogy Magyarország mindig magyar maradjon és ne térjen le egyetemes történelmi vonaláról. Krenner Miklós szónoklata után a közönség még együttmaradt és csendes beszélgetéssel áldozott az elhunyt emlé­kének. Rakétát akart készíteni Vasárnap délután az egyik kapos­vári házban robbanás történt, mely szétszaggatta Szabó Józsefet, a ház egyik lakójának 10 éves gyermekét. A gyerek édesapja, aki az egyik fegy­vermű­ves cég alkalmazottja, kénes puskaport vitt haza, amelyet beteg malacainak akart orvosság­ként beadni. A fiú megtalálta a puskaport és rakétát akart készí­teni belőle. A szerencsétlenség ek­kor történt. A gyufával meggyúj­tott puskapor felrobbant és való­sággal szétroncsolta a szerencsétlen fiatalember belső részeit. Röviddel kórházba szállítása után meghalt. Megölte a fiát Tatabányán Galuszka János 64 éves bányász összeverekedett 33 éves József nevű fiával és azt meg­ölte. A tettest a csendőrség elfogta és átadta a komáromi ügyészségnek. — „A zsidók érvényes házasságának alaki kellékei'' címmel dr Stein Artúr folytatja érdekes kutatásait a magyar történelemnek és a régi magyar jog­alkotásnak szóbanforgó területén. A fü­zet a szerző kiadásában jelent meg. — Csecsemőgondozói tanfolyam. A főváros anya-, csecsemő- és kisdedvédelmi intézete november 5-től december 5-ig tanfolyamot rendel a korszerű­­csecsemőgondozásról. Az elméleti előadásokat dr Margitay-Becht Dé­nes főorvos és dr Istváncsics József gyer­mekorvos tartja a II. Zárda utca 4. szám alatt lévő kultúrházban, minden kedden és pénteken délután 6—8 óráig. A gyakorlati oktatás a III. Bécsi út 88. szám alatt törté­nik. Beiratási díj 1 pengő, tandíj : pengő. Beiratkozni, és érdeklődni az intézet köz­pontjában (VIII. Vas utca 10) délelőtt 9—2 óráig, valamint a II., III. és VI. kerületi csecsemővédő intézetekben lehet, délelőtt Ibi­­től délután 3-ig, vagy a­ tanfolyam megkez­désekor a helyszínen. Hogyan kell jól és gazdaságosan vilá­gítani? Erről a közérdekű kérdésről a nagyközönség számára a fővárosi Elek­tromos Művek Eskü út 5. szám alatti körzeti irodájának előadótermében ked­ded déli 12 órakor, a Baross tér 2. szám alatti körzeti irodájának előadótermé­ben pedig csütörtökön déli 12 órakor előadást tartanak. Belépés, ruhatár díj­talan. (X) ír jr mi­ N K A SHE IL JE T A Kúria döntése egy MÁV-kocsirendező üzemi baleseti ügyében A MÁV ellen egy volt kocsi­rendezője baleseti kártérítésért pert indított. A kereset elmondta, hogy a kocsirendező egyik pestkörnyéki községben lakott és onnan járt Budapestre. 1938 március 26-án este, amikor a munkából hazafelé menet a személyvonatról lakó­helyének állomásán leszállott és a pályatesten áthaladt, egy teher­vonat elgázolta. Ezért indította meg kártérítési keresetét. A törvényszék és a tábla kimon­dották, hogy a kocsirendezőt mun­kából hazafelé menetele közben a részéről rendszeresen használt, vo­naton történt utazásnál érte baleset, ami üzemi balesetnek számít és így a vasúti alkalmazottat az 1927. évi XXI. törvénycikkben meghatározott kártalanítást meg­haladó kártérítés meg nem illeti. Miután pedig a törvényesen járó kártérítést megkapta, keresetével el kellett utasítani. A bejelentett felülvizsgálati kérelem folytán döntött a perben a Kúria Jakab Mihály-tanácsa, amely — a „Magy. Tud. jelentése szerint — a keresetet érdekes indokolással uta­sította el. Téves a­­kocsirendezőnek az az ellenvetése, hogy az ő balesetét üzeminek tekinteni, amelynél a szolgálati viszony a baleset köz­vetlen oka, hanem az olyat is, amely a munkavállalót mun­kába menet, vagy onnan jövet éri, ha az a munkavállalói vi­szonnyal kapcsolatos esemény­nyel van összefüggésben. Márpedig nem lehet kétséges, hogy a kocsirendező, akit a vonat akkor gázolt el, amikor munkahelyéről lakására igyekezett, a munkavál­lalói viszonnyal összetüggésben szenvedett balesetet. Ha való is a kocsirendezőnek az az állítása, hogy szolgálatát elvégezve előbb a városba ment s csak dolgai lebonyí­tása után tért visssza a pálya­udvarra és ült fel a vonatra, az sem változtat azon, hogy üzemi balesetről van szó, mert a baleset megítélését nem befolyásolja az a körülmény, hogy a munkavállaló szolgálatának be­végzése és a hazautazására alkal­mas vonat indulása közötti időt bevásárlásokkal tölti el. A­ kocsi­rendező tehát az 1927. évi XXI. tör­vénycikkben meghatározott kár­talanítást meghaladó kártérítést a munkáltató vasúti vállalattal szem­ben az ott megjelölt esetekben igényelhetné, miután azonban­­ ilyen eset jelenleg fenn nem forog, tehát a keresetet el kellett utasítani. Tisztíts® meg szervezetét a belekben felhalmozódott salaktól, ha nincs is éppen székrekedés... tulajdonképpen a perron helytelen építkezése idézte elő, az a munka­vállalói viszonytól független ese­ményekkel van okozati összefüggés­ben és így azt nem lehet üzemi balesetnek tekinteni. Nemcsak azt a belesetet kell A MAGASBAN ÍRTA : KOVAI LŐRINC A szürke cserepek síkosan simultak egymásra. Az őszi köd apró vízcseppe­ket permetezett a háztetőre. A cserepe­ken itt is, ott is apró, sárgás penész­gombák verődtek össze kicsi, alaktalan foltokká. Lent az utcán, hatemeletnyi mélységben, furcsán, értelmetlenül go­molygott az élet. Autók siklottak, mint rémült egerek, szürke villamosok sza­ladgáltak, konok makacssággal kergetve egymást, fekete kalapok alatt sárgás gumikabátok sodródtak az aszfalton, rongyos micisapkák mögött, hajlott hátakon súlyos terhek siklottak, kócos, fedetlen fejekre apró esőcseppek hul­lottak. Az ember megállott a háztető szélén, ott, ahol valami idom­talan, reneszánsz­építészetet utánzó díszítés szilárd pon­tot nyújtott. Az egyik kezében kalapá­csot és malterkanalat tartott. 1e­­pedt­szemvédős micisapkáját könyökével homlokára tolta és valami megvető csodálkozással cserépszürke arcán, né­zett lefelé. Lábai alatt végtelenül szür­kén, halálosan nyúlt a mélység. A halál néhány arasznyira tőle nyúlt feléje halálos ölelésre. Úgy állott egy­más mellett az ember és a halál, mint a régi festők misztikus festményein, a régi haláltánc-festményeken, amelyek­kel jámbor életre akarták serkenteni a hitetleneket a kegyeséletű művészek. Az ember nem félt tőle. Nem félt, mert megszokta. Nap-nap után vonult fel másokkal, akik éppen olyan szürk­ék, kopottak, hidegvérűek és a képtelensé­gig bátrak voltak, mint ő. A mélység ott tátongott alattuk, a vizes cserepek alattomosan csúsztak ki durva ujjaik­ból, a halál hidegen, magabizóan ott leskelődött utánuk az uccamélység szürke aszfaltjáról. Nem szálltak fel ezerlóerős gépmada­rakra, nem mosolyogtak bele a bámuló tömeg arcába, még csak ejtőernyőt sem hordtak, mint az óceánrepülők, akik kétszer huszonnégy órára rábízzák ma­gukat a levegőóceán szeszélyeire. Ott állottak reggeltől estig a halál küszö­bén, darabolva a cserepeket, új és új pikkelyeket illesztve a háztetőkbe. A halál küszöbén állva harcoltak kala­páccsal és vakolókanállal reggeltől estig. Úgy harcoltak, halálos veszede­lemben töltve a napot, mint a mondák hősei, akiket megénekel az utókor, akiknek cselekedeteit ékes rigmusokba szedik az aranyra éhes udvari költők. Ott messze, messze, ahová mégis el lehet látni az óriási ház meredeken hajló tetejéről, ahol a külvárosok el­nyűtt teste hever a szennyes füstfáty­lak alatt, ott élnek azok, akikért har­colnak, az asszonyok, a lármás, sovány gyermekek és a kócoshajú leányok. Sokat írnak az aranyszem­üveges tör­ténettudósok a hónapokig tartó véres ütközetekről, ahol millió és millió em­ber harcol egymással, millió és millió ember fölött hónapokon át lebeg a halál árnyéka. Az ő harcuk egy életen át tart, az ő fejük fölött egy életen át lebeg a halál árnyéka, az ő lábuk alatt egy életen át tátong az irgalmatlan mélység. Tátong és vár. Egy ügyetlen lépésre vár, egy szórakozott mozdu­latra, egy súlyos, kábító gondolatra, esetleg egy tréfára vagy hangos neve­tésre, amikor egy pillanatra elalszik az éber, ösztönös figyelem, elvész az egyen­súly ... Csak egy pillanat ... Csak egy moz­dulat... És a szürkeruhás, munkától elnyűtt és acélosra vert test zuhan, furcsán elnyúló, lihegő sikollyal a halálos mélységbe, a szürke aszfaltra. Valahol lent az utcán, ahol örvénylik az élet, vagy bont az aknaszerű,­ sötét udvar mélyén tompa, reccsenő puffanás dörren, reccsennek az összezúzódó eroti­tok, ronggyá múlik a hús, nyálkás agy­velő fröccsen, az összetört koponyából... Valahol a távolban felsüvít a mentő­autó szirénája, a kíváncsiak futnak, hogy lássák a halált... és másnap a lapok eldugott, apró hírei között három szürke sor végén egy szó: lezuhant... Az ember lassan egyensúlyozott a reneszánsz dísz tetején, azután leült a tetőre és ütemesen, hideg, kimért moz­dulatokkal kopácsolt maga körül, hátra­szólt egy másik szürke micisapkásnak, aki a cserepek alá nyúlva úgy kúszott a meredek tetőn, mint az akrobatafilm­színészek a gengszterfilmeken: — Péter, hallod-é? Nem avas az a szalonna? A másik egy pillanatra megállott és lassan, kicsit fontoskodva mondta: — Hát az én gyomromnak jó. Igen, a gyomor nem vár, mint a halál a mélység alján. A gyomor kíméletle­nül megköveteli a maga avas szalonná­ját, tarhonyáját vagy krumplilevesét. Kopogott a kalapács, zörögtek a cserépdarabok, acélosan csengett a vakolókanál lándzsahegyalakú éle. Le­tt az uccán kavargott az élet, az udvar aknamélyén öreg mindenesek verték ösztönös, keserű dühve­ a cifra úri szőnyegeket. A bádogos- és szerelőipar egészségügye a­ tárgya­s dr Pályi­ Márton szerzőségé­ben A Foglalkozások Egészségü­gye címmel, megjelenő sor­az­at ötödik s­­zá­mának. A sorozat egyes füzeteit ehelyütt állandóan ismertetni szoktuk, hogy felhívjuk a tárgyalt szakma kö­rébe tartozóknak — nemcsak a munká­soknak, hanem a munkáltatóknak is —, nem kevésbé az iparegészségüggyel, iparfelügyelettel hivatalból foglalkozó tényezőknek a figyelmét a mai állapo­tokra és azokra a tennivalókra, ame- 7. oldal lyek egy-egy iparág területén szüksé­gesek. A kiindulás itt is a műhelyviszonyok állapotából történik: a kisipar egészség­védelme kizáróan a megfelelő és egész­séges műhelyhez kapcsolódik; a mű­helyekhez kapcsolódnak azok az ári ál­mok, amelyek a dolgozók egészségét általában fenyegetik. Mégis, hangoz­tatja dr Pályi is, a műhelykérdés ritkán foglalkoztatja az érdekelteket , és ha felszínre kerül is ez a kérdés, a terme­lés szempontjai érvényesülnek csak. A bádogosműhelynek tágasnak, száraz­nak, világosnak, tisztának, pormentes­nek és jól szellőztethetőnek kell lennie. „Láttam sok olyan műhelyt — írja az orvos szerző —, amelyek falára évek piszokja tapad és amelyeket évtizedek­kel ezelőtt meszeltek ki." Minden évben egyszer meszelni kellene! Télen úgy is erősen megcsappan a munka, ekkor le­het a tisztaság követelményeinek meg­felelő helyzetbe hozni a műhelyt. Az állandó porbelélegzés meggátlása céljá­ból gondoskodni kell arról, hogy a műhely szellőztethetősége kielégítő le­gyen. Újabb fejezetek szólnak a bádogos­iparhoz kapcsolódó ártalmakról. A bá­dogosiparban feldolgozásra kerülő fé­mek (vörös- és sárgaréz, horgany, vas, ón, ólom, alumínium, nikkel, ezek ötvö­zetei) és üzemi anyagok (savak, sók, csiszolóanyagok, köszörü­lőanyagok, ola­jak, lakkok, festékek) okozhatnak ipari jellegű megbetegedést. Az ólomról min­denki tudja, hogy súlyos mérgezésnek válhat okozójává. Az orvosnak vann­ak szempontjai a többi semről és a segéd­anyagokról is. Részletesen szól a sósav-és a kénsavártalmakról, azokról a mér­gezésekről, amelyeket a salétromsav okozhat. Az ólommérgezésről és a kró­mozás ártalmairól szóló fejezet után a bádogosipar balesetelhárításának kér­déséről szóló­­fejezet következik és a kis füzetet a bádogosipar szociális problémáiról szóló megjegyzések soro­zata zárja be. A füzet a Horizont kiadásában jelent meg. Egyesületi élet A köny­vkötőm­unkások és mun­kásnők választmányi ülése október hó 14-én, kedden délután 5 órakor lesz a szakszervezet székházában. Kérik a választmányi tagok pontos megjelenését. Mindenféle jegyért forduljon a Kultúrpropaganda jegypénztá­runkhoz. VII. Erzsébet körút 35 és Conti ucca 4. Tel.: 13-03-30. 31. 32.

Next