Népszava, 1941. november (69. évfolyam, 249–273. sz.)

1941-11-12 / 257. szám

1941 november 12. szerda NÉPSZAVA Az „Egyedül vagyunk" című nyilas folyóirat novemberi számában a többi között egy Oláh György nevű nyilas publicista is fogyasztja a papírost „Voltaire, Freud, Marx" című cikkével. Az írásmű maga említésre sem igen érdemes: nyilas közhelyeket fűz csokorba Oláh György minden kü­lönösebb lelemény vagy i­j ötlet nélkül. Van azonban cikkének né­hány sora, amely mélyen belevilágít ennek a társaságnak lelkivilágába. Az önleleplezés klasszikus pél­dáját láthatjuk ebben a pár sor­ban, amely szól pedig a­ következő­képpen: A felvilágosultság fáklyahordozói babonának nyilvání­tottak egy csomó szimbólumot, jel­vényt, keretet, amelynek — ezt ma látjuk — mélységesen mély értelme van a közösségi összetartás ébren­tartásánál Csak mióta Gustave Le Bon­ megírta a tömegek lélektanát, azóta tudjuk, milyen egyszerű és együgyűnek látszó jelek, jelvények, szimbólumok fogják meg és tart­ják össze a közösségbe tömörült és némely tekintetben gyermekké vált ösztönembert." Hát így vélekedik a­ nyilas köz­író a tömegek szellemi színvonalá­ról és a politikai vezetés céljáról. Mennyi lenézés, mennyi lekicsiny­lés és megvetés árad ezekből a so­rokból a „tömeg" felé. Ebből is látszik, hogy Imrédyék számára a magyar nép sosem volt más, csak „tömeg", sohasem volt számukra az éltető és a politikus életének tartalmat adó közösség. Idege­n­e­k voltak a „tömeg" számára és a tömegtől idegen érdekek gúzsába akarták kötözni a népet, őket nem a. nép emelte maga fölé, így hál ők sem látnak a. népben mást, mint •megfegyelmezendő tömeget, ame­lyet kordában kell tartani s így a. politikai vezetésnek sem lehet más feladata­, mint a. fegyelmezés esz­közeit tökéletesíteni. S ez — vélik ők — nem is olyan­­nehéz feladat. A nyilasok példája azt mutatja, hogy a­ tömeg tulaj­donképpen ..gyermekké vált ösz­tönöm her"-ekből áll, amelyet ne­vetségesen egyszerű és mulattatóan együgyű szimbólumok tartanak össze és fognak meg. Bizonyára en­nek a tapasztalatnak alapján szü­letett meg Km­édy agyában az azóta legendássá híresült csodaszarvas­mozgalom eszméje. Ő maga való­színűleg nem hisz benne, de annál több erővel hirdette. Ö, a „kultúr­ember" mosolygott az egészen, de hiszen az utóbbi évtized tapasztala­tai éppen azt bizonyították, hogy éppen az ilyen lemosolyognivaló ostobaságok fogják meg és össze legjobban a tömegeket. Megismét­lődött a nagypolgárság cinikus kép­viselőjének, Voltairenek az esete, a nagypolgárság társadalmi beren­dezkedésének alkonyán — Voltaire esete, aki maga ugyan nem hitt a vallásban, de szükségesnek tartotta a név számára... Csak szocialisták érthetik meg igazán Imrédyék gondolkodásánál­ ijesztő sivárságát. És csak az ítél­heti meg igazán Oláh György úr elszólását, aki a magyar népben nem ráncbaszedésre alkalmas anya­got lát, hanem a jövő kovászát. Csak az tiltakozhat fölháborodottan csodaszarvasék­ szellemi mesterke­désén, aki nem idegenként és nem­­idegen érdekek végrehajtójaként közeledik a magyar néphez, hanem belőle jött és benne él. A pénzügyminiszter helyettesí­tése. A „M. T. I." jelenti, hogy a kormányzó Reményi-Schneller La­jos pénzügyminiszter külföldi tar­tózkodásának idejére a pénzügy­minisztérium ideiglenes vezetésével Bárdossy László miniszterelnököt és külügyminisztert bízta meg. Csak az a dolgozó mun­kás tartható joggal szociál­demokratának, aki előfi­zetője a Népszavának WSK A szervezett munkásság felterjesztése a közellátásügyi miniszterhez A Kenyér- és zsírpótjegyek kiadásának rendezését kérték A munkásság kedvező választ kapott A szakszervezeti szervezett mun­kásság Kabók Lajos elvtárs, ország­gyűlési képviselő útján felterjesz­téssel fordult Győrffy-Lengyel Sán­dor közellátásügyi miniszterhez a kenyér- és zsír­pót­jegyek kiosztásá­nak rendezése érdekében. E tekin­tetben ugyanis olyan so­k félreértés és visszásság támadt az utóbbi idők­ben, hogy szükségesnek mutatkozott a félreértések tisztázása és a hibák kiküszöbölése. A közellátásügyi miniszterhez eljuttatott fölterjesztés a következőket foglalta össze: Nagyméltóságú Miniszter Úr! A közellátás terén felvetődött panaszok kényszerítenek bennünket arra, hogy azok megszüntetése érdekében Nagy méltóságodhoz fordul­junk. A kenyérjegyrendszer bevezetése óta panaszolják több üzemben a nehéz testi munkát végző munkások, hogy kenyér- és zsírpótjegyben nem részesülnek. Ennek következtében nem kapják meg azt a mennyi­ségű napi kenyéradagot, amely a­­­eh­éz testi munka elvégzéséhez szükséges erő fenntartására kell. Kétséget kizáróan tapasztaljuk, hogy ebben a kérdésben rendszertelenség mutatkozik, mert vannak üzemek, ahol megfelelő módon kapják meg a kenyérpótadagot is, tehát naponként 60 dekagrammot és ezenkívül megkapják a zsír­pót­jegyet, de vannak üzemek, ahol csak 16 dekagramm kenyéradagra jogosító jegyet kapnak és a zsírpótjegy kiadását beszüntették. Amíg az előbbi, intézkedés helyes, az utóbbi helytelen még a termelés szem­pontjából is, mert elsőrendűen fontos, hogy a munkás testi ereje meg­maradjon, hiszen csak így tud olyan teljesítőképesség birtokában maradni, amit a honvédelem érdekében folyó termelés megkövetel. Mindezekre való tekintettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy a nehéz testi munkát végző munkások kenyéradagolása tekintetében egységes rendszert bevezetni méltóztassék oly módon, hogy mindazok, akik a kenyérjegy bevezetése előtt zsír- és lisztpót jegyben részesültek kapják, meg a napi 60 dekagramm kenyéradagot és a­ zsírpót jegyet. Amidőn a fentieket kérjük Nagy méltóságodtól, megemlítjük még, hogy a nehéz testi munkát végző munkások táplálkozása egyébként is sok kifogásolnivalót hagy maga után, amelyet­ nem szabad még fokozni a kenyér- és zsíradagok elégtelen mennyiségének megállapítá­sával. Várjuk tehát Nagy méltóságod sürgős intézkedését annál is inkább, mert a legutóbbi rendelkezésekből is­ posztoljuk a dolgozó tömegekkel szembeni megértő állásfoglalását. (Aláírás.) A szervezett munkásság eme föl­terjesztésére illetékes helyen most választ adtak. A válasz kedvező. Közlését elsősorban az indokolja, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben a szervezett munkásság soraiban jó hatást kelt a­ sérelmek gyors és kielégítő elintézése. Az illetékes válasz szerint a szóban lévő mun­káskategóriák kenyér- és zsírpót­jegyének kiosztása ügyében már folynak a tárgyalások és a neh­éz testi munkások élelme­zése terén támasztható összes méltányos kívánságokat telje­sítik, ami elsősorban a kenyér- és zsír­pótjegyek kiosztásában nyilvánul majd meg. 3. oldal azt a jelenséget is, amelyről fentebb írtunk: minél inkább halad­unk dél­felé, az enyhébb időjárás annál erő­teljesebb katonai tevékenységre ad módot. A moszkvai helyzet­ t Néhány napig tartó viszonylagos csend után ismét megélénkültek a harcok Moszkva körül, különösen a várostól délre és délnyugatra. Az Oka folyó mentén és Serpuchovnál a védők igen erőteljes német táma­dással kerültek szembe és az érkező jelentésekből az bontakozik ki, h­ogy az újabb harcok súlypontja Tula környékére esik. A harcokban legfontosabb szerepet ismét a pán­célos seregtestek kaptak, mint álta­lában a keleti háború őszi szaká­ban, amikor az út- és talajviszonyok folytán könnyebben mozgató páncé­los alakulatok hathatósabban tud­nak tevékenykedni az utakhoz kö­tött gyalogságnál. A számos hadjáratban megedzett és nagy gyakorlatra szert tett had­vezetés a legváratlanabb körülmé­nyek között is föltalálja magát. Jellegzetesen érdekes példa erre az, hogy olyan területeken, amelyeken átmenetileg nehézzé teszik a súlyos páncélos járművek előrehaladását a rossz útviszonyok, a környékből származó és a mély talajhoz szo­kott lovak segítségét veszik igénybe a pillanatnyi nehézségek áthidalá­sára. Ezek a környékről származó állatok ugyanolyan jelentős segít­séget nyújtanak a hadseregnek, mint­ például hegyvidéki harcok­ban az öszvérek vagy az úgyneve­zett mokánylovak. Köztudomású, hogy minden hadsereg hegyi ala­kulataiban ezeket az aprótermetű málhahordó állatokat használják, mert hiszen az emberekhez hason­lóan, az állatok is leginkább szülő­földjük sajátos viszonyai között tudnak otthonosan mozogni. A zulakörnyéki harcok nem irá­nyulnak ugyan közvetlenül Moszkva ellen, de sikerük esetén súlyosan fenyegethetik a támadók a szovjet főváros dél felé haladó vasúti vonalait, mert Tula mindössze 150 kilométerre van a moszkva—kozlovi vasútvonaltól. Újabb támadások Moszkvától délre és délnyugatra Súlyos harcok Tula körül A keleti frontról érkező hadi­jelentések világosan mutatják, hogy az igen nagy kiterjedésű arcvonal küzdelmein észak-déli irányban végigfutó áttekintés fokozatosan emelkedő hevességet állapíthat meg. Az arcvonal legdélibb részén, a Krím félszigeten, változatlan heves­séggel tombol a küzdelem, feljebb a Donce -medencében is még a mozgóháború tüneteit észlelhetjük, a moszkvai szakaszon az időnként ismétlődő erőteljes rohamok mozgó­háború-jellege lassan eggyéolvad az ostromszerű hadviselési formá­val, míg az arcvonal leginkább északon fekvő fontos szakaszán, a leningrádi részen — amint azt Hitler kancellár vasárnapi beszédé­ben nyíltan kimondotta — a támadó sereg hadműveletei a körülzárás továbbfejlesztésére szorítkoznak és a legközvetlenebb cél a város védő­őrségének kiéheztetése. A hadviselés jellege és az éghajlat A „Pester Lloyd" november 11-i számában Ernst Lemmer figyelemre­méltó cikke is hivatkozik Lenin­grád kérdésével kapcsolatban Hit­ler nyilatkozatára és kifejti, hogy a Tichvin elérésére indított német átkaroló támadás legnagyobb fon­tossága abban található, hogy a Leningrádot ostromló német s­ereg­ré­sz egyik legfontosabb célja a be­ékelődés a város és az Onega tó közé, mielőtt még a befagyott tó jege közlekedésre alkalmas útvonal­ként szolgálhatna. Lemmer cikke egyébként is ama felismerés jegyé­ben készült, hogy a keleti arcvonal hadműveleteit irányító katonai sze­mélyiségek teljes tudatában vannak az időjárás és a hadviselési formák összefüggésének és eljárásukban ezt az összefüggést teljes mértékben figyelembe is veszik. A „Pester Lloyd" berlini levelezője világosan meg is mondja: nem titok, hogy a szovjet terület katonai megszállása még nagyobb ütemben folyt volna, ha a német előrehaladást október közepe óta nem befolyásolták volna a rendkívüli kedvezőtlen időjárási viszonyok. Ez a magyarázat világossá teszi Kr­im és Leningrád A „N. S. T." stockholmi jelentése a következőket mondja: A moszkvai rádió legújabb katonai áttekintésében utal arra, hogy a har­cok különösen a Krím félszigeten igen kedvezőtlenül alakultak a Szov­jetre nézve. A moszkvai rádió azzal igyekszik ellensúlyozni a most már tagadhatatlan tényeket — mondja az „N. S. T." jelentés —, hogy állítólag Leningrádból eredő hírt közöl, amely szerint „várható a leningrádi hely­zet javulása". Ezzel nyilván azt a hitet akarják kelteni, hogy — mi­után, mint ismeretes, a Leningrádtól keletre megkísérelt szovjet ellentáma­dások összeomlottak — angol vagy egyesült államokbeli segítség várható. A „N. S. T." idézett jelentése ugyancsak összhangban áll azzal, amit fentebb kifejtettünk, hogy a keleti arcvonal legdélibb részén tapasztalható a legélénkebb hadi­tevékenység. A német véderőfő­ parancsnokság jelentése is — ame­lyet lapunk más helyén közlünk — a krími félszigeten számol be elő­nyomulásról, Szebasztopol és Keres irányában. Levegő és tenger• Berlini „N. S. T."-távirat a német és brit légihaderő kölcsönös táma­dásaival kapcsolatos jelentésében

Next