Népszava, 1942. március (70. évfolyam, 49–73. sz.)
1942-03-22 / 67. szám
14. oldal azonban mindaddig, amíg Kreu-, a pereik terjesztkedését nem sokallották meg, minden különösebb nehézség nélkül történt. Így például még 1931 elején Kreuger 24 óra alatt 50 millió dollár kölcsönt szerzett konszernjének Newyorkban. Eégy évvel később azonban — bár hosszú heteket töltött el Amerikában — újabb kölcsönkérése nem járt sikerrel. Ezt a sikertelenséget —minthogy más kiútja nem volt — egy revolvergolyóval igyekezett jóvátenni. Halála után a világ valamennyi tőzsdéjén szédítő mélységbe zuhantak a Kreuger-konszernhez tartozó vállalatok részvényei. Többszázmillió dollár volt már ebből az értékpapírtulajdonosok vesztesége. A legjobban, persze, Svédországot rendítette meg pénzügyileg a konszern összeomlása. A svéd kormány kénytelen volt moratóriumot elrendelni és a tőzsdét szüneteltetni. Vizsgálóbizottságot küldtek ki a konszernhez, amely megállapította, hogy: „a gyufatröszt mérlegét és üzletikönyveit Kreuger személyes utasítására h hamisan vezették, úgyhogy a tröszt tényleges pénzügyi helyzetét elleplezzék". Később az is kiderült, hogy Streuger, aki kölcsönök fejében értékpapírokat és trösztrészvényeket helyezett letétbe, némi kis részvényhamisítástól sem riadt vissza. Az egész konszern csődbe jutott és miután a földi igazságszolgáltatás a gyufadiktátort saját személyében már nem büntethette meg, minden összeharácsolt vagyonát foglalta le, vezetőtársait pedig egytől-egyig lecsukatta. Érdekesen jellemzi a Kreugerkonszern méreteit az a tény, hogy avizsgálat során — ami különben három esztendeig tartott — nyolcmillió táviratot kellett áttanulmányozni a vizsgálóbiztosoknak. Ezeket a táviratokat két és fél esztendő leforgása alatt küldötték egymásnak a konszern vállalatai. Azonban még ilyen vizsgálattal sem sikerült világosságot deríteni teljesen a Kreuger-konszern bukásának hátterére. Bármik is voltak azonban a részletek, kétségtelen, hogy a 20. század mammutkapitalista gazdálkodásának egyik legjelentősebb és legjellemzőbb fejezete volt a Kreuger-konszern korszaka. NÉPSZAVA ,1942 .március 22. vasárnap Szabadság és költészet írta: Erdélyi Lajos (Kolozsvár) MÁRCIUS A MAGYAR NÉP TÖRTÉNELMÉBEN jelentős eseményeket jelez. Valahogy úgy vagyunk vele, amikor történelmi vonatkozásban halljuk, mint a gyermek, kicsiny, de mégis nagy, mertéletet jelentő felfedezéseivel. Hevesebben ver a szívünk és gyorsabban gondolkozik agyunk; nagy dolgok elevenednek m meg a múltból s még nagyobbakban kezdünk hinni. Mindezt március okozza. A márciusok tavaszi lehelléte, amely egyszerre hozza a halált és az életet s az elmúlással a megszülető újat, amely — legalább is ez a hitünk — szebb, mint a régi. 1848 márciusa a magyar szabadság nagy szimbóluma. Ezt legelőbb azok a költők és fiatalok érezték meg, akik költészetükkel és ifjúitüzükkel lángra lobbantották, talán a politikusok akarata ellenére is, a magyar nép millióinak szívében elfedett, már-már kialvó zsarátnokot* A MAGYAR KÖLTŐK SZABAD-SÁGESZMÉNYE természetszerűleg változik koromként és osztályonként. Abban azonban egyetértenek Bacsányitól József Attiláig, hogy a nemzeti szabadság és függetlenség előfeltétele az emberi szabadságnak. Sokan azt ugyan nem látják, hogy a nemzeti szabadság csak a gazdasági szabadságon épülhet fel. A gazdasági szabadság az alapja a nemzet szabadságának más nemzetek elnyomási törekvéseivel szemben, de előfeltétele a nemzetet alkotó egyenlők emberi szabadságainak is. A szabadság egy kor eszméje Bacsányinál és Berzsenyinél, a szellemi fejlődése Csokonainál, az elnyomott nemzet szabadulási törekvése Kölcseynél és Vörösmartynál, a jogtalan nép felszabadulási vágyának tudatosulása Petőfinél, bukott forradalom feletti kesengés Tompánál és Aranynál, a dappe kitartás Vajdánál. Adytól József Attiláig pedig tudatos felfogása és vállalása egy egész nép szabadságeszeényének. Várjon tényleg így fogták fel költőink a szabadságot. Nem belemagyarázás-e, amit állítunk? Erről legjobban ők maguk győzhetik meg a kétkedőt. Bacsányi ujjongva üdvözli a franciaországi változásokat, később pedig Kufsteinban vallja a „Rab madár"-ban: Terjed, Szabadság! tégedet énekel. Sincs ti hrved, Ember! hogyha nem érdekel. Berzsenyi Napóleonnal kapcsolatban a kor szelleméről ír: Nem te magad győztél, hanem a kor lelke — szabadság. Melynek zászlóit hordta dicső sereged. Csokonai is mindennél többre becsüli: Szép Szabadság!ó, sehol sincs E világon oly becses kincs, Mely te nálad nagyobb volna, Vagy tégedet kipótolna. A Himnusz nem megrendelésre készül. Egy elnyomott nép fájdalmas fohásza a jobblétért. S Kölcseyben nem csendül-e fel másutt is a buzdítás. És nem kerülnek sebeket s halált. Ki halni tud, nincs járom erős nyakém, Néked, te néked szent Szabadság, Áldozik a nemesen kifolyt vér. Vörösmarty minden komor és már-már tragikus pesszimizmusa ellenére is tud lelkesedni a lengyelekért s a Szózatból nem a levertség és a bú, hanem a büszkeség csendül ki: Szabadság! itlen hordozók Véres zászlaidat, S elbutítanak legjobbjaink A hosszú harc alatt. Petőfivel a tudatos szabadságfogalom kerül .. költészetünkbe. Ez már nem múlton álmodozó, borongó és keserű hang. " A néppel való együttműködés s a nép felszabadulási küzdelmének támogatása Petőfinél programmá válik. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön, vizen át l Átok reá, ki elhajítja kezéből a nép zászlaját. Petőfi világosan látja azt is, hogy a jog és a szellem csak a gazdasági egyenlőség mellett lesz igazán szabaddá: Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet. Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán. Petőfi magával ragadja költőtársait is. Czuczor Gergely Riadót fúj: Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk, Mi sárga-fekete lelkébe tőrt verünk. Ó, drága véreim! vagy élet, vagy halál, De szolganépre itt a zsarnok nem talál. Bajza József Jóslatában rajongó hittel már az ember felszabadulását reméli ,s a rabszolga újra nép lesz, Élvező törvényeket, És az ember újra ember, Aminek teremtetett, S a Szabadság templomában Trónt az Igazság emel, Melyet minden földi féreg, Minden fűszál ünnepel. Madách is észreveszi a polgári termelési rendnek nemcsak szükségszerűségét, de hibáit is. Mi függetlenség, száz hol éhezik. Ha az egyes jármába nem hajol. Kutyáknak harca ez egy konc felett. A FORRADALOMBAN BENNE ÉLNEK A MAGYAR KÖLTŐK. A fiatalok Petőfivel tartanak. Széchenyi bosszankodására még Vörösmarty és Toldi is „revolutionárius" klubbá alakítják át az Akadémiát. Persze, azért ők mérsékeltebbek. A szabadság eszméje azonban minden szellemi emberre hat. A forradalom bukása Petőfit eltemeti, sokakat bujdosásra kényszerít, megint másokat az osztrák börtönök nyelnek el. Vörösmartyt visszaveti pesszimizmusába, újra borongós lesz. Mégis hisz azonban az új tavasz eljövetelében. Lassanlassan, akik tehetik, megszólalnak. A tompa allegóriáiban jelennek meg a fájdalom mellett az első reménysugarak is. Gyulai a „Bujdosó"-val lép elő. Arany a „Welszi bárdokkal felel az abszolutizmusnak. Irodalomtörténetíróink mérsékelt, bölcs, óvatos és megalkuvó Arany Jánosa újból le meri írni a szabadság szót: Az nem lehet, hogy milliók fohásza Örökké visszamádjon rólad, ég. És annyi vér — a szabadság kovásza — Posvány maradjon, hol elöntetek. Gyulai Pál is csak a szabad magyar élet és a halál között látja a választás lehetőségét: Inkább halál, mint gyáva élet. Igen, vesszünk, ha veszni kell, de küzdjünk, míg csak egy magyar lesz És vérezzünk dicsően el. JÖN A KIEGYEZÉS. A nagyok azonban nem bírják. A kiegyezésben veszélyt látnak. A magyarság s a nép csak vesztesként kerülhet ki, hirdetik s az idő bizonyára az ő .pesszimizmusukat igazolja. Petőfi és Ady közt legemberibb s kialakult világnézetéhez ragaszkodó legnagyobb költőnk Vajda János. Megírja a „Vimusztok"-at, Washingtont énekeli meg és politikai röpiratokat szerkeszt. "Hazáját és szabadságát pillanatra sem feledi: Szerettelek gyász napjaidban, Amíg szerencsétlen valúl. . El nem riasztott oldaladtól. Bár rémitett börtön, halál. S itt van a kiegyezés korszakának másik mélyhangú költője, Reviczky Gyula. „Március Tizenötödikén" gondolkozik el. •... azt a régi márciust nem érzem. A naptár mond csak annak: nem vagy az. Megalkuvás iránya most a kornak. Ábrázólnál egy kis állás többet ér. Egy zsíros koncért százan marakodnak, hogy egynek jusson minél több kenyér. Az igazságot, elvet, megtagadják, S ki értük harcra kelne, nincs olyan. Csak szóvirág ma a magyar szabadság S az érte hősen öntött vérfolyam. Ábrányi Emil is felsikolt: Jaj a hazának, mely rab ifjúságot Szül és nevel... Lassan a századfordulóhoz érkezünk. A „Nyugat" forradalmat hajt végre a magyar szellemi életben. A zászlón Ady. A szocializmus eszméje terjed s a szellemi élet legjobbjait közelíti a magyar munkássághoz , parasztsághoz. Ady Dózsát és Táncsicsot idézi föl és tesz világnézeti ősévé. A magyar jakobinus dalával az összes szolganépek felébredését várja. S ha Petőfi egy szentséget Lát a világon: Ez a szentség a szabadság! örültek valónak Mindazok, kik már egyéb értéket áldozónak. Úgy Ady felismeri, hogy a szabadságeszme hordozója Magyarországon a munkásság. Ezért küldi üdvözletét Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem, Véreim, magyar proletárok. Ady körül egymásután jelennek meg a haladásban és szabadságban bízó költők. Nem véletlen, hogy Juhász Gyula „a százszor szent Szabadság és Haladás"-ról dalol. Babits: Békehimnuszával írja be nevét a magyar haladás történetébeés ebben az időben Kosztolányi is izen mindenkinek, aki akarja és hiszi az ő hitét: A lelkem -küldöm csatasorba ma . Vegyétek: ez avér és tűz dala. A MAGYARSÁG HELYZETÉNEK TRAGIKUSSÁGÁT látja az Ady-nemzedék is. A nemzethaláltól való félelem felsír mindegyikükből. S Nyugathoz és azért menekülnek, hogy erőt gyűjtsenek maguknak a magyarság nagy küzdelménhez. Európának és a magyarságnak szintézise humanizmusuk, amely Adynál és Juhásznál egészen a szocializmusig jut el. Ady harcos, Juhászt az élet zárkózottabbá teszi. Az élet teszi csüggedtté is néha még a megmaradásban való hitében is: A német Isten, szőke idegen. Az öreg Isten jó uram, nettem. Ha magyar földön híve nem marad, Megyek pihenni magyar föld alatt. Az első világháború után megjelenik a magyar költészetben az öntudatos szocialisták csoportja is. Osztályából kiemelkedik József Attila. Körülötte humanisták és szocialisták, akiknek hangja már mindannyiunkéval közös. Nem olyan biztosak, mint József Attila, de ők is azt akarják, amit mesterük: Jöjj el, Szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani, is engedd szép komoly fiadat! Munkáseőadás a szegedi VÉMISZ Színházban! Március hó 25-én, szerdán este 8 órakor előadásra kerül VASZARY GÁBOR prescik című 3 felvonásos vígjátéka Jegyek ára: 10 fillértől 1.60 pengőig Jegyek a szegedi Munkásotthonban (Hétvezér u. 9) a titkári irodában válthatók. A nagy érdeklődésre való tekintettel kívánatos a jegyekről jóelőre gondoskodni