Népszava, 1942. március (70. évfolyam, 49–73. sz.)

1942-03-22 / 67. szám

14. oldal azonban mindaddig, amíg Kre­u-, a pereik terjesztkedését­ nem sokallot­ták meg, minden különösebb nehéz­ség nélkül történ­t. Így például még 193­1 elején Kreuger 24 óra alatt 50 millió dollár kölcsönt szerzett kon­szernjének Newyorkban. Eégy évvel később azonban — bár hosszú heteket töltött el Ameriká­ban — újabb kölcsönkérése nem járt sikerrel. Ezt a sikertelenséget —­­minthogy más kiútja nem volt — egy revolvergolyóval igyekezett jóvátenni. Halála után a világ valamennyi tőzsdéjén szédítő mélységbe zuhan­tak a Kreuger-konszernh­ez tartozó vállalatok részvényei. Többszáz­millió dollár volt már ebből az értékpapírtulajdonosok vesztesége. A legjobban, persze, Svédországot rendítette meg pénzügyileg a kon­szern összeomlása. A svéd kormány kénytelen volt moratóriumot elren­delni és a tőzsdét szüneteltetni. Vizsgálóbizottságot küldtek ki a konszernhez, amely megállapította, hogy: „a gyufatröszt mérlegét és üzleti­­könyveit Kreuger személyes utasítására h hamisan vezették, úgy­hogy a tröszt tényleges pénzügyi helyzetét elleplezzék". Később az is kiderült, hogy Streuger, aki kölcsö­nök fejében értékpapírokat és trösztrészvényeket helyezett letétbe, némi kis részvényhamisítástól sem riadt vissza. Az egész konszern csődbe jutott és miután a földi igazságszolgálta­tás a gyufadiktátort saját sze­mélyében már nem büntethette meg, minden összeharácsolt vagyo­nát foglalta le, vezetőtársait pedig egytől-egyig lecsukatta. Érdekesen jellemzi a Kreuger­konszern méreteit az a tény, h­ogy a­­vizsgálat során — ami különben három esztendeig tartott — nyolc­millió táviratot kellett áttanulmá­nyozni a vizsgálóbiztosoknak. Eze­ket a táviratokat két és fél esztendő leforgása alatt küldötték egymás­nak a konszern vállalatai. Azonban még ilyen vizsgálattal sem sikerült világosságot deríteni teljesen a Kreuger-konszern buká­sának hátterére. Bármik is voltak azonban a részletek, kétségtelen, hogy a 20. század mammutkapita­lista gazdálkodásának egyik leg­jelentősebb és legjellemzőbb feje­zete volt a Kreuger-konszern kor­szaka. NÉPSZAVA ,1942 .március 22. vasárnap Szabadság és költészet írta: Erdélyi Lajos (Kolozsvár) MÁRCIUS A MAGYAR NÉP TÖRTÉNELMÉBEN jelentős ese­ményeket jelez. Valahogy úgy va­gyunk vele, amikor történelmi vo­natkozásban halljuk, mint a gyer­mek, kicsiny, de mégis nagy, mert­­életet jelentő felfedezéseivel. Heve­sebben ver a szívünk és gyorsab­ban gondolkozik agyunk; nagy dolgok elevenednek m meg a múltból s még nagyobbakban kezdünk hinni. Mindezt március okozza. A márciusok tavaszi lehelléte, amely egyszerre hozza a halált és az életet s az elmúlással a meg­születő újat, amely — legalább is ez a­ hitünk — szebb, mint a régi. 1848 márciusa a magyar szabad­ság nagy szimbóluma. Ezt legelőbb azok a költők és fiatalok érezték meg, akik költészetükkel és ifjúi­­tüzükkel lángra lobbantották, talán a politikusok akarata ellenére is, a magyar nép millióinak szívében elfedett, már-már kialvó zsarátno­kot­* A MAGYAR KÖLTŐK SZABAD-SÁGESZMÉNYE természetszerűleg változik koromként és osztályonként. Ab­ban azonban egyetérte­nek Ba­csányitól József Attiláig, hogy a nemzeti szabadság és függetlenség előfeltétele az emberi szabadságnak. Sokan azt ugyan nem látják, hogy a nemzeti szabadság csak a gazda­sági szabadságon épülhet fel. A gaz­dasági szabadság az alapja a nem­zet szabadságának más nemzetek el­nyomási törekvéseivel szemben, de előfeltétele a nemzetet alkotó egye­nlők emberi szabadságainak is. A szabadság egy kor eszméje Ba­csányinál és Berzsenyinél, a szellemi fejlődése Csokonainál,­ az elnyomott nemzet szabadulási törekvése Köl­cseynél és Vörösmartynál, a jogta­lan nép felszabadulási vágyának tudatosulása Petőfinél, bukott for­radalom feletti kesen­gés Tompánál és Aran­ynál, a dappe kitartás Vaj­dánál. Adytól József Attiláig pedig tudatos felfogása és vállalása egy egész nép szaba­dságesze­ényének. Várjon tényleg így fogták fel költőink a szabadságot. Nem bele­magyarázás-e, amit állítunk? Erről legjobban ők maguk győzhetik meg a kétkedőt. Bacsányi ujjongva üdvözli a franciaországi változásokat, később pedig Kufsteinban vallja a „Rab madár"-ban: Terjed, Szabadság! tégedet énekel. Sincs ti hrved, Ember! hogyha nem érdekel. Berzsenyi Napóleonnal kapcso­latban a kor szelleméről ír: Nem te magad győztél, hanem a kor lelke — szabadság. Melynek zászlóit hordta dicső sereged. Csokonai is mindennél többre becsüli: Szép Szabadság!­ó, sehol sincs E világon oly becses kincs, Mely te nálad nagyobb volna, Vagy tégedet kipótolna. A Himnusz nem megrendelésre készül. Egy elnyomott nép fájdal­mas fohásza a jobblétért. S Köl­cseyben nem csendül-e fel másutt is a buzdítás. És nem kerülnek sebeket s halált. Ki halni tud, nincs járom erős nyakém­, Néked, te néked szent Szabadság, Áldozik a nemesen kifolyt vér. Vörösmarty minden komor és már-már tragikus pesszimizmusa ellenére is tud lelkesedni a len­gyelekért s a Szózatból nem a le­vertség és a bú, hanem a büszke­ség csendül ki: Szabadság! itlen hordozók Véres zászlaidat, S elbutítanak legjobbjaink A hosszú harc alatt. Petőfivel a tudatos szabadság­fogalom kerül .. költészetünkbe. Ez már nem múlton álmodozó, bo­rongó és keserű hang. " A néppel való együttműködés s a nép fel­szabadulási küzdelmének támoga­tása Petőfinél programmá válik. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön, vizen át l Átok reá, ki elhajítja kezéből a nép zászlaját. Petőfi világosan látja azt is, hogy a jog és a szellem csak a gazdasági egyenlőség mellett lesz igazán sza­baddá: Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet. Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán. Petőfi magával ragadja költőtár­sait is. Czuczor Gergely Riadó­t fúj: Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk, Mi sárga-fekete lelkébe tőrt verünk. Ó, drága véreim! vagy élet, vagy halál, De szolganépre itt a zsarnok nem talál. Bajza József Jóslat­ában rajongó hittel már az ember felszabadulását remél­i­ ,s a rabszolga újra nép lesz, Élvező törvényeket, És az ember újra ember, Aminek teremtetett, S a Szabadság templomában Trónt az Igazság emel, Melyet minden földi féreg, Minden fűszál ünnepel. Madách is észreveszi a polgári termelési rendnek nemcsak szükség­szerűségét, de hibáit is. Mi függetlenség, száz hol éhezik. Ha az egyes jármába nem hajol. Kutyáknak harca ez egy konc felett. A FORRADALOMBAN BENNE ÉLNEK A MAGYAR KÖLTŐK. A fiatalok Petőfivel tartanak. Széchenyi bosszankodására még Vörösmarty és Toldi is „revolutionárius" klubbá alakítják át az Akadémiát. Persze, azért ő­k mérsékeltebbek. A szabad­ság eszméje azonban minden szel­lemi emberre hat. A forradalom bukása Petőfit el­temeti, sokakat bujdosásra kény­szerít, megint másokat az osztrák börtönök nyelnek el. Vörösmartyt visszaveti pesszimizmusába, újra borongós lesz. Mégis hisz azonban az új tavasz eljövetelében. Lassan­lassan, akik tehetik, megszólalnak. A tompa allegóriáiban jelennek meg a fájdalom mellett az első remény­sugarak is. Gyulai a „Bujdosó"-val lép elő. Arany a „Welszi bárdok­kal felel az abszolutizmusnak. Iro­dalomtörténetíróink mérsékelt, bölcs, óvatos és megalkuvó Arany Jánosa újból le meri írni a szabadság szót: Az nem lehet, hogy milliók fohásza Örökké visszamád­jon rólad, ég. És annyi vér — a szabadság kovásza — Posvány maradjon, hol elöntetek. Gyulai Pál is csak a szabad ma­gyar élet és a halál között látja a választás lehetőségét: Inkább halál, mint gyáva élet. Igen, vesszünk, ha veszni kell, de küzdjünk, míg csak egy magyar lesz És vérezzünk dicsően el. JÖN A KIEGYEZÉS. A nagyok azonban nem bírják. A kiegyezés­ben veszélyt látnak. A magyarság s a nép csak vesztesként kerülhet ki, hirdetik s az idő bizonyára az ő .pesszimizmusukat igazolja. Petőfi és­ Ady közt legemberibb s kialakult világnézetéhez ragaszkodó leg­nagyobb költőnk Vajda János. Meg­írja a „Vimusztok"-at, Washingtont énekeli meg és politikai röpiratokat szerkeszt. "Hazáját és szabadságát pillanatra sem feledi: Szerettelek gyász napjaidban, Amíg szerencsétlen valúl. . El nem riasztott oldaladtól. Bár rémitett börtön, halál. S itt van a kiegyezés korszaká­nak másik mélyhangú költője, Reviczky Gyula. „Március Tizen­ötödikén" gondolkozik el. •... azt a régi márciust nem érzem. A naptár mond csak annak: nem vagy az. Megalkuvás iránya most a kornak. Ábrázólnál egy kis állás többet ér. Egy zsíros koncért százan marakodnak, hogy egynek jusson minél több kenyér. Az igazságot, elvet, megtagadják, S ki értük harcra kelne, nincs olyan. Csak szóvirág ma a magyar szabadság S az érte hősen öntött vérfolyam. Ábrányi Emil is felsikolt: Jaj a hazának, mely rab ifjúságot Szül és nevel...­­ Lassan a századfordulóhoz érke­zünk. A „Nyugat" forradalmat hajt végre a magyar szellemi élet­ben. A zászlón Ady. A szocializmus eszméje terjed s a szellemi élet leg­jobb­ja­it közelíti a magyar mun­kássághoz , parasztsághoz. Ady Dózsát és Táncsicsot idézi föl és tesz világnézeti ősévé. A magyar jakobinus dalával az összes szolga­népek felébredését várja. S ha Petőfi egy szentséget Lát a világon­­: Ez a szentség a szabadság! örültek valónak Mindazok, kik már egyéb ért­ék­et áldozónak. Úgy Ady felismeri, hogy a sza­badságeszme hordozója Magyar­országon a munkásság. Ezért küldi üdvözletét Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem, Véreim, magyar proletárok. Ady körül egymásután jelennek meg a haladásban­ és szabadságban bízó költők. Nem véletlen, hogy Juhász Gyula „a százszor szent Sza­badság és Haladás"-ról dalol. Ba­bits: Békehimnuszával írja­ be ne­vét a magyar haladás történetébe­­és ebben az időben Kosztolányi is izen mindenkinek, aki akarja és hiszi az ő hitét: A lelkem -küldöm csatasorba ma . Vegyétek: ez a­­­vér és tűz dala. A MAGYARSÁG HELYZETÉ­NEK TRAGIKUSSÁGÁT látja az Ady-n­emzedék is. A nemzethaláltól való félelem felsír mindegyikükből. S Nyugathoz és azért menekül­nek, hogy erőt gyűjtsenek maguk­nak a magyarság nagy küzdelmén­hez. Európának és a magyarság­nak szintézise humanizmusuk, amely Adynál és Juhásznál egészen a szocializmusig jut el. Ady harcos, Juhászt az élet zárkózottabbá teszi. Az élet teszi csüggedtté is néha még a megmaradásban való hité­ben is: A német Isten, szőke idegen. Az öreg Isten jó uram, nettem. Ha magyar földön híve nem marad, Megyek pihenni magyar föld alatt. Az első világháború után meg­jelenik a magyar költészetben az öntudatos szocialisták csoportja is. Osztályából kiemelkedik József Attila. Körülötte humanisták és szocialisták, akiknek hangja már m­indannyiunkéval közös. Nem olyan biztosak, mint József Attila, de ők is azt akarják, amit meste­rük: Jöjj el, Szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani, is engedd szép komoly fiadat! Munkáse­őadás a szegedi VÉMISZ Színházban! Március hó 25-én, szerdán este 8 órakor előadásra kerül VASZARY GÁBOR prescik című 3 felvonásos vígjátéka Jegyek ára: 10 fillértől 1.60 pengőig Jegyek a szegedi Munkásotthonban (Hétvezér u. 9) a titkári irodában válthatók. A nagy érdeklődésre való tekintettel kívá­natos a jegyekről jóelőre gondoskodni

Next