Népszava, 1942. május (70. évfolyam, 98–121. sz.)

1942-05-01 / 98. szám

Ma: Teljes heti rádióműsor különmellékleten 70. évfolyam 98 szám Budapest, 1942 május 11 péntek " P/T* ^^ t Ára 12. fillér/ / • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-338 MÁJUS A lélek ünnepi ruhájában s az örök, nagy gondolatok szíveket dobogtató áradásában ma is, mint eddig mindig, nézzünk egymás szemébe és gondoljunk Májusra. Lélek a lélekbe, kéz a kézbe fonódva, álljunk meg a tér és az idő végtelenségében, s mert nincs szükségünk, régen nincs már szükségünk az ünnepélyes és méltóságos szak harangkondulására, a nagy érzések világosságában és tisztaságában tekintsük át Május jelentőségét, úgy, ahogy azt verejtékező, harcos apáink számunkra meghagyták, s ahogy mi is átörökítjük majd gyermekeinkre és unokáinkra. Május ötven és egynéhány esztendős már, ámde a fölszabadulásnak és a szabadságnak évezredes vágyait szívta magába azon a napon, amelyen a munkásság ünnepévé avatták. Gondolataiban, törekvéseiben és eszmei szárnyalásában nemcsak arról volt szó, hogy a munkaidő emberséges szabályozásában s a szociálpolitikai alkotások útján enyhültebbé váljék a munkásmilliók élete, nem, ennél több, nagyobb és messzebbre néző Május célkitűzése. Hiszen minden benne dobog — gondolat, cél, erőfeszítés —, ami, ha belekerül a valóság vére, ha beteljesül izomzata és csontrendszere, a munkást a megnemesedett és megtisztult élet, az emberi méltóság magasságaiba emeli. Félévszázaddal ezelőtt könyörtelenebb, mohóbb és merészebb volt a kapitalizmus, mint bármikor. Hiszen ifjonti volt az ereje még, foga acél, gyomra tengermély és korlátlan a szabadsága. A liberalizmus eszmei tartalmát sutra dobta és gazdasági kegyetlenségét dédelgette, fejlesztette, fokozta csupán. A munkás emberi öntudatának szerény mécspislogása is olyan erős ösztönzés volt tehát, hogy küzdeni kellett ellene az elszántság és az áldozatkészség legmagasabb erőkifejtéseivel, s a munkásmilliók szívében föl kellett fokozódnia az energiáknak, hogy kiszabaduljanak a testi és lelki elnyomatás börtöneiből. Május a munkásság szabadságharcává emelkedett. És a szociálpolitikai követeléseken túl egyesítette magában mindazt a méltatlankodást és szenvedélyes lázadozást, mindazt a kultúrszomjúságot és igazságosság után való éhséget, ami a gazdasági és szociális helyzetükben lesújtottak öntudatában nyugtalan-jólkodott. Úgy volt, ahogy azt apáink tanították. Gépből emberré akartak emelkedni a munkás milliók, emberré a szó nemes és legértékesebb jelentése szerint: így indult történelmi útjára a mi Májusunkig ilyen eszmékkel és a lélek ilyen merész szárnyalásával, — így formálódott, így alakult a szocializmus és a munkásmozgalom tartalma. A munkásosztály, amikor a mai napon újra földobog szívében Május minden célja és gondolata, igen, a munkásosztály nagyon jól tudja, hogy a legszebb és a legnemesebb emberi célokért küzd. Nem elszigetelt célokért, nem osztályának érdekeiért csupán, hanem az egész emberiségért. Hiszen még mindig igaz a régi igazság, hogy a munkásosztály érdekei az egész jövő emberiség érdekeivel azonosak. Ötven esztendő alatt, ama nap óta, amikor a munkás milliók világos céllal és lobogó öntudattal indultak el Május útján, elindultak az igazság, a kultúra és a szabadság meghódítására, nagyot haladt a világ, de nem annyira, hogy ezen az úton már meg lehetne állani. Május több gondolata kormányok programja lett, néhány célkitűzése meg is valósult, de már mondottuk. Május nemcsak szociálpolitika, hanem több, sokkal több annál. Miért? Azért, mert még mindig nem vagyunk ott, ahol lenni akarunk. Fél évszázad alatt a tudomány és a munka szövetsége, a természettudományok fejlődése és a gondolkodók bölcsessége olyan hatalmas alkotásokkal ajándékozta meg a világot, hogy már ma is szép, egészséges, szabad és örömökben bővelkedő lehetne az élet... Félévszázad alatt nem állott meg a tudomány munkája, nem pihentet szabadító gondolkodás. Munka és tudomány, munka és gondolkodás készen kínálja hatalmas gránittömbjeit olyan társadalom fölépítésére, ahol mindenki jól érezhetné magát, ahol nem volna sorsára hagyott, nem volna rongyos, éhező, se iszákos, se bűnöző ember, mert az egyenlőség, a szépség és az igazság uralkodnék a gép mellett, a társadalomban, az emberi életnyilvánulás minden területén. Május útján kell hát haladnunk továbbra is.