Népszava, 1942. december (70. évfolyam, 272–295. sz.)

1942-12-01 / 272. szám

2. oldal a-*. ..: - M­al­é­ rt . 1-4 Ke-Tv- • -.••'•• -'Av. . v ;»»*?* • IS? isi KESERŰVÍZ v •!)••'•••*.. 'A»»?.. .'. ron — jelentette ki Churchill —, hanem tervszerű és pontosan kidol­gozott haditerv alapján Dél-Olasz­ország­ minden fontosabb ipari és katonai célpontját bombázzuk majd ,minden eddiginél hevesebben. Az olasz nép maga döntheti el, hogy ki­teszi-e magát ezeknek az esemé­nyeknek, vagy nem. Mindazért ugyanis, ami ma Olaszországban történik, egyesegyedül Mussolini felelős." „Amikor augusztusban Moszkvá­ban voltam — mondta Churchill —, megígértem Sztálinnak, hogy amint Rommel hadait kiszorítjuk Egyip­tomból, táviratozok neki. Sztálin a­dig­ azt válaszolta, hogy amint a döntő offenzívát megindítja, ugyan­csak táviratoz majd. Mind a két sürgöny idejében megérkezett." A beszédnek ezt a részét hencegésnek minősítik, helyzetképet közöl. Bevezetőben el­mondja a közlemény, hogy már a pénteki nap folyamán milyen ese­mények jelezték a francia utcákon a lezajló nagyjelentőségű intézke­dést. Pénteken a járókelők német őrjáratokkal találkoztak és minden hivatalos épület előtt is német ka­tona állt őrt. E katonák kézigráná­tot viseltek övükben. A távbeszélő­be távírószolgálat reggel óta meg­szűnt. Némi világosságot terjesztett a helyzetre, amikor megérkeztek az első teherautók a lefegyverzett fran­cia tengerészekkel. Ebben az idő­tájban vált ismeretessé, hogy a francia hadsereget leszerelték. A tisztek parancsot kaptak, hogy áll­janak a német hatóságok rendelke­zésére, míg a legénységnek a ka­szárnyákban kellett maradnia­. Több városban minden különösebb for­malitás nélkül a katonák paran­csot kaptak, hogy öltsenek polgári ruhát és hagy­ják el a kaszárnyákat. A lefegyverzés a szombati nap fo­lyamán is tovább tartott. Szomba­ton újra helyreállt a távbeszélő- és távíró forgalom, csak Svájccal nem kaphatott senki összeköttetést. Va­sárnap folytatódott a lefegyverzet-tek hazatérése- Csoportosan jelen­nek meg hazafelé tartó katonák az utcákon és különösen az állomáso­kon. A német csapatok megszállták a fontosabb pontokat, így a repülő­tereket, hidakat és pályaudvarokat az egész francia területen. Pétain tábornagy napiparancsban fordult a csapatokhoz. Ebben ka­tonale­lke fájdalmának adott kifeje­zést, mondván, hogy „Franciaország mi -Srsi majd a feloszlatott ezre­dek, eltűnt hajók emlékét és tiszte­lőtét". Felszólította őket, hogy a csapások özönétől egymáshoz köze­lebb hozva, „tömörüljetek akörül, aki önzetlenül szeret benneteket". A touloni hajórombolásból két tengeralattjárónak sikerült nyílt tengerre kifutnia. Az egyik tengeralattjáró eddig ismeretessé nem vált okból, valószínűleg azonban üzem­anyag hiánya miatt, a barcelo­nai kikötőbe futott be. Madridi „Bud. Tud."-távirat je­lenti. A szabad kifutásra engedé­lyezett 24 órai határidő lejárta után a spanyol tengerészeti hatóságok le­foglalták a Barcelona kikötőbe be­futott francia tengeralattjárót­ A tengeralattjáró legénységét inter­nálták. A „Die Tat" című zürichi lap ber­lini tudósítása szerint A következőkben fejtegeti azt a nézetét, hogy „az európai háború nem lesz­ rövidlejáratú, mert a né­metek 'serej­e mindig nem lebe­csülendő, azonban feltételezhető, hogy Európában mégis hamarább lesz vége a háborúnak, mint Ázsiá­ban, akkor azonban még nem pi­henhetünk meg, mert akkor minden erőnket Ázsiára kell összpontosíta­nunk, hogy segítsünk az ameri­kaiaknak, hogy felszabadítsuk ausztráliai és újzélandi testvérein­ket és Kínát". Ennél a pontnál fejezte ki abbeli reményét, hogyha a háború két részletben is végződ­nék, leülhetnek a tárgyalóasztal­hoz, megbeszélhetik azokat a kér­déseket, amelyek módot nyújtaná­nak az új békés világ kibontakozá­sára. Az első világháború után be­következett hibák beiemektését je­lenti beszédének következő rész. „Súlyt kell helyeznünk arra, hogy­ne következzék be egy második Versailles, hanem egy jobb, bizton­ságosabb és igazságosabb békét kössünk, mint 25 évvel ezelőtt." Churchill egyébként hétfőn ünne­pelte 68. születésnapját, ebből az al­kalomból a többi között Sztálin és Smuts tábornagy üdvözölte. Az Havas francia hírügynökség, amint a „N. S. T." jelenti, a touloni flotta önelsüllyesztésé­vel kapcsolatban a német fővárosban megállapítják, hogy ez az esemény az árulás diada­lát jelenti. Tekintettel arra, hogy Hitlernek Pétain tábornagyhoz in­tézett levelére még semmiféle vá­lasz nem érkezett, pillanatnyilag nem körvonalazható világosan Franciaország népjogi helyzete. Valóságként most a következő té­nyek állanak fenn: Először az a tény, hogy továbbra is fennáll a francia kormány, másodszor — mint Berlinben hangsúlyozzák — Német­ország részéről fennáll a további együttműködés akarata, amely Hit­lernek a tábornagyhoz intézett le­velében jutott kifejezésre. Hang­súlyozzák, hogy Rundstädt vezér­tábornagy Pétainnek csak mint tanácsadó és katonai ügyekben vé­leményező áll rendelkezésére. Ennek ellenére azonban mindaddig, amíg a helyzet további tisztázódása be nem következik, gyakorlatilag a Birodalom katonai képviselőjének tekintendő. A „Reggeli Magyarország" berlini tudósítója a többi között a követke­zőket közli: A Wilhelmstrasse a legkemé­nyebb kritikával illeti a francia flottának ezt a magatartását Ezt egyrészről azzal okolják meg, hogy ezzel a francia tengerészet a legértékesebb eszközök egyiké­től fosztotta meg az országot, amely gyarmatainak visszafogla­lásában megbecsülhetetlen szol­gálatot tehetett volna. Másrészről súlyosnak minősítik azt a nyilván­való okot, hogy nem akarták a flottának német­ kézre való kerü­lését. Ezt az okot természetesen német oldalról nem ismerhetik el. Ellenben rámutatnak arra a ké­zenfekvő okra, hogy azért süly­lyesztették el a hajókat, mert nem kerülhettek angol kézre. A legerélyesebben utasítják vissza az összehasonlítást a touloni eset és az 1919 júliusában Scapa Flowban történtekkel. Akkor a legyőzött Németország hajóhada internálva volt és a szégyenletes békefeltételek elleni tiltakozás kifejezése volt a hajók elsüllyesztése. Ez az ok egyáltalá­ban nem szerepel most a francia flotta kérdésében. A hadsereg lefegyverzésének kérdésében annyit állapítanak meg, hogy ez körülbelül egy­értelmű a hadsereg feloszlatásával. Mint tökéletesen alaptalant uta­sítják vissza azt, a feltevést, mintha akár Trys Inn megszállásá­val, akár, a francia hadsereg le­szólnak. Vichyi távirat „OFP"-jelen­tést közöl, amelyből kiderül, hogy szombaton néhány katonai egység, köztük pár tüzérosztag, néhány pol­gári egyén társaságában elhagyta Dzsibutit és átlépte Francia-Szomá­lia határát, hogy csatlakozzék a szakadárokhoz. Ilyen néven jelöli meg a degaulleistákat. A „N. S. T." viehyi távirata ismer­teti a gyarmatügyi államtitkárság közleményét, amelyből kiderül, hogy Réunion szigetén csapatok száll­tak partra, elfoglalták a sziget fővárosát, St. Sandenist és nyomban kihirdették az ostromállapotot. A hivatalos je­lentés szerint a csapatok britek vol­tak és a partraszállás után a brit főparancsnokság kijelentette, hogy De Gaulle tábornok megbízásából cselekedett. Ezzel szemben a „DNR" vichyi táviratából kiderül, hogy a támadók degaulleisták. A jelentés ugyanis a következőket közli: Richard volt francia fregatt­kapitány, a Réunion szigetét megszálló degaulleista haderők parancsnoka vasárnap délben ultimátumban felszólította a szi­get kormányzóját, Aubert-t, hogy adja át a szigetet. Az ultimátumra Aubert azt felelte, hogy a szigetet indokolatlan táma­dás érte. Ennek a francia terület­nek nem volt más óhaja, mint hogy serényen tevékenykedve legyőzze a jelenlegi nehézségeket. A sziget át­adására vonatkozó javaslatot nem fogadhatja el. Nem tételezheti fel, hogy alattvalói angol vagy éppen­séggel szakadár uralom alatt való életet k­ívánnának, annál kevésbé, mivel ismételten hűségük bizonyíté­kát mutatták és mutatják. A de gaulleista csapatok csak azért foglalhatták el a parti városokat, elsősorban St. Sandenist, mert a sziget lakosságának az uccai har­coktól való megkímélését akarta. Ra vér folyik és vér folyik majd a jövőben, ezért egyesegyedül a degaulleisták felelősek. Réunion katonái csak kötelességüket teljesí­­tették, amidőn védekeztek. A de­gaulleista részről elhangzott követe­lésekre és fenyegetésekre csak azt válaszolhatja, hogy jövőbeni cselek­vését kizárólag a becsület és köte­lességteljesítés szabja meg majd. A venezuelai és a kolumbiai kormány elhatározta, hogy meg­szakítja a diplomáciai kapcsola­tokat a viehyi kormánnyal. Mint Santiago de Chiléből jelentik, a chilei külügyminisztérium közle­ménye szerint a kormány utasította viehyi ügyvivőjét és ottani diplomá­ciai képviseletének teljes személy­zetét, hogy utazzék Madridba. a francia városok szombati és vasárnapi arcáról Réunion keletafrikai és Dzsibuti francia gyarmatban történtekről KÉPSZAVA 1942 december 1. kedd fegyverzésével, akár a francia flotta elpusztulásával a fegyver­szüneti szerződés érvénytelenné vált volna. A különbség mind­össze csak az, hogy most , Francia­ország a maga egész terjedelmé­ben a fegyverszüneti szerződés ha­tálya alá tartozik. Pierre Laval rövidesen újra Pá­rizsba utazik, ahol, mint a „N. S. T." Vichyből jelenti, nyomban felveszi az érintkezést különböző politikai személyiségekkel és a hazafias cso­portokkal, hogy a lehető legrövi­debb időn belül nagyszabású kor­mányátalakítást hajthasson végre. Vichyi politikai körökben számol­nak azzal, hogy Laval Párizsban megbeszéléseket folytat Marcel Déat­val és Jacques Doriot-val. A francia kormány valamennyi tagja már pénteken Laval ren­delkezésére bocsátotta az összes tárcákat, hogy ezzel is megköny­nyítse a kormányelnök feladatát. A kormány tagjai péntek óta sza­kadatlanul folytatják megbeszélé­seiket. A megbeszéléseken elsősor­ban is a közigazgatási változta­tásokat tették szóvá és megvitatták a nemzetvédelmi, tengerészeti és légiminisztériumok feloszlatásának­­ lehetőségét. A jelenlegi körülmé­nyek között a gyarmatügyi minisz­térium jelentősége is lényegesen összezsugorodott. A megbeszélések legfontosabb pontja kétségtelenül az afrikai falanx felállítása, miután a legújabb események hatása alatt ennek a szervezetnek felállítása tu­lajdonképpen jelképe a francia el­lenállásnak Az itt ismertetett tudósítás ama megállapítása, hogy a vichyi kor­mány gyarmatügyi minisztériumá­nak jelentősége is lényegesen össze­zsugorodott, további igazolást nyert azokban a jelentésekben, amelyek a Keleti háború A szovjet támadások visszaverését jelenti Berlin A német véderő főparancsnoksága közli a keleti harctérről: Kelet-Kaukázusban több szovjet tá­madás összeomlott s az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett. November 27-e óta ezekben a védekezőharcokban 60 ellenséges páncélost megsemmisítet­tünk. Vadá­szr­epülőink 15 ellenséges gépet lőttek le. A Kalmuk-szteppén gé­pesített német erők a Szovjet hátsó összekötővonalai ellen törtek előre s megsemmisítettek szállítóoszlopokat, élelmisszertartalékokat s felmorzsoltak egy szétugrasztott harccsoportot. A Volga és a Don között földi csapataink, szoros együttműködésben erős légi­kötelékekkel, ismételten visszaverték az ellenség heves páncélos- és gyalog­sági támadásait. Sztálingrádban csak helyi jellegű harci tevékenység volt. Saját ellentámadásaink a nagy Don­kanyarulatban sikerrel jártak. A Don középső szakaszán folytattuk eredmé­nyes légitámadása­inkat a vasúti be­rendezések ellen és több tehervonatot találatokkal súlyosan megrongáltunk. A keleti arcvonal középső szakaszán, valamint az Ilmen­ti vidékén ismét meghiúsult az ellenség mindezt táma­dása. Megsemmisítettünk 135 harc­kocsit. A hétfői finn hadijelentés ezeket mondja: A k­arjalai földszoroson járőrtevé­kenység folyt. Az aunuszi földszoros középső részén egy kisebb ellenséges osztag benyomult állásainkba, de ellen­rohammal hamarosan kivertük onnan. A keleti arcvonal déli részén a tü­zér­ségi tevékenység helyenként a szokott­nál élénkebb volt. Az arcvonal északi részén az ellenség egymás után három­szor indult támadásra a jégen keresz­tül, de visszavertük. A tengeri arc­vonalon és a levegőben nem történt semmi említésre méltó.­ ­ Olvasd a Népszavát és • szerezz aj előfizetőket! 4.

Next