Népszava, 1943. február (71. évfolyam, 26–48. sz.)

1943-02-24 / 44. szám

1943 február 24. szerda NÉPSZAVA a a­d­o­m­á­t­­át, Wilhelm Furtwängler vezényli a bécsi filharmonikusokat Mily egyszerű lenne a követke­zőkre szorítkozni: Dr Wilhelm Furtwängler, az 1886-ban Berlinben született hírne­ves karmester .jelent meg hétfőn este az ugyancsak egyszeri vendég­szereplésre ideutazott bécsi filhar­monikus zenekar élén és a Vigadó zsúfolt nagytermében, díszes közön­ség előtt vezényelte el a rádió által közvetített műsorát, Weber „Bury­ant”-nyitányát, Kodály „Felszál­lott a páva" című variációs művét és Schubert C-dún szimfóniáját. A h­­angversenynek fényes sikere volt. Lajos ünneplésben részesült a ven­dégkarmester és nagymúltú zene­kari együttese, valamint Kodály Zoltán. A Forma szerint ennyi is megtenné feladatát. De mi a kritikai jó­erkölcsbe ütközőnek tartjuk, minden mellébeszélésen túlmenően, az őszinte vélemény elhallgatását is. Aki hall­gat, nem foglal állást. S aki nem foglal állást, nem tesz eleget kriti­kai kötelességének. Szerény kezdőkkel és magas ösz­szeköttetések nélkül kemény lét­harcot vívó védtelen művészember­kékkel szemben virtuskodni, nem nagy hőstett. Esetükben könnyen hangoskodik akárki. De kárhoztat­juk, ha a bátorság fordított arányba kerül a célpont nagyságával és a körülmények fokozódó kényességé­vel csökken. Schubert C-dúr szimfóniájából fe­lejthetetlen emléket őrzünk szívünk­ben. Toscanini vezényelte a mű­vet­­,jónéhány év előtt a Városi Színház­ban. Senki sem nyitotta meg szá­munkra ily varázslatos szépérzék­kel a szimfónia hangulatvilágát, ezt a derűs életigenlést, amely tör­hetetlen, mert független az egyéni tapasztalatok bajától, keserűségé­től. „Nekem ugyan személy szerint rengeteg a bajom, de maga az élet mindazonáltal gyönyörű!" Ez en­nek a személyfelettien el­vonatkozni tudó életörömnek titkos jelszava. Furtwängler főként csak i­amos időmértékkel kurtítja a szimfónia „isteni hosszúságát". De mozgalmas­sága nem vidul fel, hanem mind­végig energikus, dinamikus marad csupán. Nála a hajtóerő pótolja a derűt. Úgy érezzük itt magunkat, mint szélvészkergette felhőzet alatt. Ólomszürke és tejfehér foszlányok, sávok váltakozva száguldoznak el felettünk. Kémlelően, vágyakozva vizsgáljuk az égboltozatot: vájjon mikor szakad fel ez a felhőtömeg. Hol merülnek ki készletei? Merre talál rést az első boldogító nap­sugár? Ámde a vászta tart tovább. A rohamozó felhők mögött egyre újabbak nyomulnak előre. Kifogy­hatatlanul. Vigasztalanul. Haragos, pörlekedő emberekre kell gondolnunk. Az ő civódásuk sem enyhül meg, ha szaporábbra fogják a szót. Sőt ellenkezőleg: mogorva ham­vjuk csak mérgesebbé, dühösebbé válik a torlódó szavak forgatagában. J. S. Farkas István festőművész a maga mélységesen, mondhatnók vi­gasztalanul pesszimista világszemléleté­vel a problémák egész sora elé állítja a nézőt a Tamás Galériában most meg­nyílt, kiállítása kapcsán. Szándékosan nem pesszimizmusáról szóltunk, hanem e borús hangulatvilágába elmerült világnézetéről, mert itt sokkal többnek, mint egyéni hangulatnak a kifejezéséről van szó, állásfoglalásról beszélnek ezek a festmények korunkkal szemben. Far­kas István művészete a válságkorszak válságművészete, amelyben tehát a nyugodalmas korszakok harmonikus szépségei helyébe a hív kifejezés érde­kében a nyugtalan alaki, színbeli és kompozíciós elemek szintézise lép , amely előtt a régi esztétika tanácstala­nul állna meg, de az új felismerés meg­látja a világ, pontosabban az élet mai számtalan rútságaira mutató egységet, a szép és rút dialektikus kölcsönhatá­saiban. Erős érzelmek, indulatok uralkodnak a gondolatain s akaratlanul Kant idevágó tanításaira kell gondolnunk, annyira megnyilatkozik Farkas István­nál ez indulatok lekötő és feloldó hatása. Látszólag a lekötő, a magába zárkózást előidéző indulatok: a félelem és a szo­morúság azok, amelyek ebben a piktúrá­ban egyebet kizáróan szóhoz jutnak s nem látjuk sehol az érzelmek s a szem­lélet felszabadítását előidéző lelki meg­nyilatkozásokat, az örömnek és a ha­ragnak a motiváló szerepét. A művész indulatain erős hangfogót érzünk, féle­lem és harag távol áll egyéniségétől, viszont, ha mérlegeljük azt a kettőssé­get, amely hol a feloldás, hol az elzár­kózás művészi eszközeihez, hol együtt mindkettőhöz elvezeti, arra a végső eredményre kell jutnunk, hogy világ­nézete erős egyéni és társadalmi gátlá­sok terhe alatt a szomorúság csillag­zata felé fordul s itt találja meg­­ örömforrását is. Itt van például a „Kompozíció I." címü munkája. Különös egy csendélet ez. A francia, impresszionizmus világa, csakhogy valami alvilági sötétség „p­air"-jében. Gyümölcsök, körte, ta­nu­lvasereg az, amelyből valamely po tűz kiégette a színt, az örömet, a ra­gyogást, s visszamaradt fekete szénné száradva a sötét forma ... Komor el­zárkózás még ott is, ahol a távlatot egy titokzatos, színesebb ház vonalai eny­hítik. . Vagy ragadjuk ki a szomszédos, na­gyobb művet, címe: „A vörös asztal körül.44 Alvadt vérszínű ívben zárja körül az ég a világnak ezt a darabját. A „világ"-ról kell beszélnünk, mert a térség és alakjai a gondolatnak teljes általánosításában jelentkeznek. A rér­színű asztal körül kevésbé kötött moz­gásban — egyébként emberi alakjai képviselik legtöbbször a kötetlenebb kifejezőmódot — néhány alak fakó, vigasztalan tájban, szürke, szomorú ház a háttérben —amolyan titokzatos, borús, romantikus, walterscotti házak ezek valamennyien — s csupa tragikusan hullott lélek valami apokaliptikus nyug­talanság alatt — itt vagyunk, nincs tovább! —, ez ennek a passzív világnak a gyászos motívuma ... Nézzük meg egy harmadik képét. „Tengerparti hotel” a címe. A nyitott ajtó balkonra tekint, a balkonon egy férfi nem éppen megnyugtató árny­alakja, am­int valamire vár, a szobában a nő félaktja, amint valamire készül, halálos zöld színekben egy egész világ­rend hullafoltjait mutatja ez a szörnyű jelenet „Külvárosi reggel"-e fakó szomorú­ság, hasonlóan „A villamosban" ülő öreg, elnyűtt nőalakja árasztja ezt a bánatos kritikát, amely azonban­­ nem érlelődik egy jövendőbe mutató társa­dalomkritikává. Csupa mélység és megértés a „Vihar után" című tája, z zöld, friss, ragyogó, eleven gyep a térségen, fönt fekete­fehér felhő komor s félelmes zengése s ebben a világban kit öreg nő sejtelmesen megnyúlt alakja a múltról, fájó s talán szép emlékekről mesél, bánatosan és halálos magánosat s itt is a­z nincs tovább... Folytathatnók az, érdekes sétát, de ta­nulságul példáink elegendők. A művész korunk tragikus elesettségének teljes­­esetben őszinte vallomást tesz ez ért a KULTÚ­RELŐAD­ÁS A SZE­GEDI MUNKÁSOTTHONBAN. Sze­ged szervezett munkássága megint hitet­ tett amellett, hogy az igazi kultúrértékeknek hűséges őrzője. A szegedi munkásság lelkes, színjátszói rendeztek ez alkalommal előadást. Moliére. ..Kénytelen házasság", Kis­faludy Károly: „A vígjáték" és Ka­rinthy Frigyes: „Komédiások" című műve szerepelt műsorukon. Ne­mes igyekezet, őszinte átélés jelle­mezte a munkásszínjátszók előadá­sának minden mozzanatát s a ter­met zsúfolásig megtöltő közönség lelkes hangulata, sűrű tapsvihara feledhetetlenné avatta számukra ezt a napot. Előadták még Csokonai Vitéz­­Mihály: „Lilla" című versét megzenésítve, Ady Endre: „Elűzött a földem" című versét színpadi szce­nírozásban, továbbá Farkas Antal és Mankó József néhány versét. (*) MAJOR TAMÁS ELŐADÓMATI­NÉJA. Március 7-én délelőtt 11 órakor a Zeneakadémia nagytermében előadó­matinét tart Major Tamás. A matinén fellép Basilides Mária, Gobbi Hilda, Simonffy Margit, Baló Elemér, Brassai Viktor, Kömives Sándor, Pásztor János és Várkonyi Zoltán. A matinén Aarany, Petőfi, Vörösmarty, Ady, Babits és Jó­zsef Attila verseiből adnak elő. C)­LACKÓ ISTVÁN A EXDÉZISZE­REPLÉSE KOLOZSVÁROTT. Laczó Ist­ván, az Operaház népszerű tenoristája három estén át vendégszerepelt a kolozs-­­vári Nemzeti Színházban a „Turandot", az „Aids4" és a „Trubadur" szerepeiben. Mind a három estén zsúfolt ház tapsolta végig. Laczó vendégszereplését március­ban megismétli. C) KONKOLY-THEGE MIKLÓS EM­LÉKEZETE A TUDOMÁNYOS AKA­DÉMIÁN. A Tudományos Akadémia ülést tartott, amelynek tárgya Steiner Lajos levelező tag előadása volt, ő azon­ban betegsége miatt az ülésen nem je­lenhetett meg és ezért tanulmányát, amelyet az ógyallai csillagvizsgáló ál­dozatos lelkű alapítójáról, Konkoly-Thege Miklósról, az Akadémia tiszteleti tagjáról írt, Mauritz Béla osztálytitkár olvasta fel. (•) ENGEL IVÁN zongoraművész sikeres matinét adott vasárnap délelőtt a Zeneművészeti Főiskola nagytermé­ben. Ízléses műsorán szerepelt Beethoven „kis" g-moll ész F-dúr szonátája, Schu­mann „Gyermekjelenetek"-sorozata és Mozart c-moll Fantáziája. Előadásra ke­rültek továbbá Scarlatti és Cimarola rövid szonátaművei s végül. Kodály Zol­tán Marosszéki táncai. (—) (•) A SZÉKESFŐVÁROSI ZENEKAR tizenharmadik bérleti hangversenyért, vasárnap délután Ferencsik János kar­mester aratott komoly sikert ízlésesen összeállított műsorával és gondos, biz­tos vezényletével. Bach h-moll szvitjé­ben Brunovszky József fuvolaművész tűnt ki szólamának pompás előadásával. Szervánszky Péter hegedűművész, a ze­nekar kiváló hangversenymestere Mozart A-dúr versenymű­vét játszotta el nemrég méltatott szép felkészültségével. Szünet után három modern mű következett so­ron. Debussy ragyogóan szellemes „Gi­gues"-jének ez volt az első budapesti előadása. Tóth Dénes „Andante és Al­le­gro" című értékes szerzeményét ezút­tal illetékes értelmezésben hallgathattuk végig s meggyőződhettünk arról, az őszinte és kemény küzdelemről, amelyet a szerző zenei nyelvezetének egyéni ki­alakításáért­­folytat. Sztravinszkij „Tűz­madár"-szvitjét észrevehetően szívügy­ként kezelte a változatos hangverseny karmestere, világosan tagolta az orosz mester káprázatosan ötletes fiatalkori művét és megbízható képet nyújtott róla­ (i. s.) (*) a CSECSE-BECSE" A KOMÉDIÁ­BAN. Olcsó helyáras szórakoztató elő­adás volt szombaton délután a Komédia Orfeumban. A vidám kis színház ka­cagtató műsorát, a „Csecse-becsé"-t ad­ták sok taps kíséretében. Misoga, Feleki Kamill, Barna Anci, Hlatky, Türk Berta és a­ Komédia művészei ezúttal bőven gondoskodtak a gondtalan, jóízű mulattatásról. (*) ENTZ GÉZA EGYETEMI TANÁR, aki a Pázmány Péter Tudományegyete­men az általános élettan és az össze­hasonlító bonctan tanára volt, 68 éves korában meghalt. Hosszú ideig volt igazgatója a Biológiai Intézetnek és tagja lett a Tudományos Akadémiának is. Tudományos kutatásai javarészét külföldön, Hollandiában végezte. (1) A MAGYAR INDIVIDUALPSZICHO­­LÓGIAI EGYESÜLET február, március, április hónapban négy előadást rendez. Az elsőt Mitrovics Gyula tartja „A tragikára a lélektan megvilágításában" címmel. Dseti Imre „A nevelés határai"-ról ad előt. Stevf­léty /tsitat „A pszichotechnika« problémái"-­ról. Hajnal Frehárrt pedig ..Az­ ember, aki ellentmond" címmel tart előadást. Az elő­adásokat minden pénteken es­te tartják a műegyetem közgazdasági karának tantermé­ben, este Van órakor. zéseiről, s az a fejlődés, amely a natura­lizmus, az impresszionizmus, a kubiz­mus, a reálisan túltekintő pszichologi­záló egyéb festői irányok eszközeivel olyan valóságok és megfejtések kifeje­zésére tette alkalmassá a művészt, mint amilyenre egy nyugodtabb korszak mű­vészének szüksége sem volt, teljes ma­gyarázatot­ ad Farkas Istvánnak a tár­gyához mért festői megoldásaira, ame­lyek az impresszionista, a romantikusan naturális eszközkészletet épúgy alkal­mazzák, ha kell, mint a szürreálisat. Lélektani megvilágítás tekintetében érezzük, hogy ez a művészet túlnyomóan a védekezés­en­­jarrte­ állásában van a világ nyomasztó erejével és fenyegeté­seivel szemben. Harcosság nélkül való küzdelem ez, keserű­­birkózás a győzelem várása, sőt reménye nélkül. A védekezés az erősen introvert szellemiség módján a világ fenyegetéseivel egy sajátos, ma­gános, borús mesevilágot á'.'.it szembe s ezzel az ideológiával magára nézve, amennyire lehet, elintézi a világ problé­máit ... A problémák­­azonban ittmaradnak s valóban s elevenen harcot provokálnak maguk ellen: a szenvedő világ kollektív harcát, egy szebb és jobb jövendő derűs reménységét... Ma Farkas István a spengleri katasztrófavilágnézetet kép­viseli, a jelen világrend reménytelen zsákutcáját, a polgári életformák csőd­jét... De vájjon valóban nincs tovább? Az élet nem áll meg, a tragikus végzet kergeti tovább Ádámot, hogy megismer­jen új és új világokat... A polgárnak, ha tud, fel kell emelkednie saját világa romjai fölé s ha meglátja a küzdelmes, de biztató új távlatokat és el tud indulni feléjük, akkor lesz egy jobb jö­vendő dalosa. A kiállítás (V. Akadémia ucca­i) meg­tekinthető március 1-ig naponta 10—2-ig, délután 1—6-ig, vasárnap 10—2-ig. sz. g. 7. »Hat SZÍNHÁZI ÉS FILMKÖZLEMÉNYEK FILM _ FÉR­FI NÉLKÜL. Rendkíü­l ér­dekes, sz­ellemes francia filmet mutatnak be a jövő héten „Szerelmes asszonyok" d­rtime". Érdekességét a filmnek az adja meg, hogy minden szereplője nő. Egy férfi sem szerep­el az új Kárpát-filmben, mégis minden a fér­fiért történik. Az Yves Mironde írásából készült, a film háborús francia nők életét festi meg és a háborús Párizs asszonyai vo­nulnak fel előttünk, akiket a legkitűnőbb francia fitaszinás­znő­k alakítanak. A 10 francia sztár a következő: Micheline Press's, Gaby Morlay, Françoise Rosay, Batty Sctoerk­field, Nina Myrell, Manon Delbós, Simons Binian, Blanchette Blunoy, Mila Parély és Simone Renan. A művészi film az egyik felö­kelő premiermozink újdonsága. „FEHÉR EMBEREK." Tasnádi Fekete Mária a ..Bengálí"-ban őszinte sikert ara­tott. Megállapodást kötött a Colosseum oMI. film vállalattal, hogy új filmjében a vezető szerepet egy másik magyar színész, Jávor Pál játssza el. Tasnddi Fekete Mária és Jávor Pál Holland-Indiába vetődött magyar házatpárt alakít, akik maguk között, térm­t­elesen magyarul beszélnek. A forró tar­talmi történet megfilmesítése, sikereit, amit az olasz kritikák bizonyítanak. .­ kifzívó magyar szereplők mellett a­ legjobb o­kal­t jellemábrázoló színészek, Fest­o Giachetti, Othello Toso és Pietro Saroff játssza a ve­zető­ szerepet. Élethű környezetben, érin­ti statisztériával készítette el a filmet az író, fiadványi Géza. Az új Kárpát-filmet rövide­sen nálunk is bemutatják. Tűzhányókitörés Mexikóban (Buenos Aires, február 23. — Né­met távirati iroda.) Mint Mexikó­ból jelentik, a Michoacan államban, Mexikó Citytől nyugatra fekvő Colima tűzhányó hosszabb szünet u­tán ismét kitört. Mint jelentik, a kitörést nagyobb földrengés kísérte. Az okozott károk még nem ismere­tesek. A 4300 méter magas Colima tűzhányó 1869-ben történt kitörésé­vel már egyszer nagy pusztítást okozott. A földrengés mintegy 11 másod­percig tartott. Mexikó Cityben egy ház beomlott, de egyébként, is je­lentős károkat okozott a földrengés.

Next