Népszava, 1943. március (71. évfolyam, 49–72. sz.)

1943-03-06 / 53. szám

,2. oldal (folytatás az 1. oldalról) rések tudomásulvétele után a mi­niszterek azonnal átvették hivata­laikat. Az új finn miniszterelnök, Lin­kovics, Budapesten is járt és ba­ráti kapcsolatai vannak a magyar tudományos és politikai világ több képviselőjével. Kinevezése ilyen módon fokozott érdeklődést kelt Magyarországon. A hivatalukban megmaradt miniszterek között sze­repel Faggerholm szociálisügyi mi­niszter is. A kormányváltozást megelőzően a lapok azt írták, hogy főképpen Faggerholm miatt szer­vezik át a minisztériumot, első­sorban azok miatt a kijelentések miatt, amelyeket Faggerholm, Svédországban járva, a szakszer­vezetek kongresszusán elmondott beszédében tett és amelyekben Finnország háborújáról szólva ki­jelentette, hogy a finnek nem a Szovjet­ Unió berendezkedése miatt és nem területgyarapításért, hanem egyedül függetlenségük biztosítása céljából vesznek részt a háborúban. A „N. S. Ti" jelenti Washington­ból. Litvinov washingtoni szovjet nagykövet csütörtökön fölkereste Cordell Hull külügyminisztert és megbeszélést folytatott vele. Beava­tott körökben úgy tudják, hogy Litvinov­­látogatása a finn kérdés miatt történt. Litvinov állítólag kö­zölte Hullal, hogy tudomása szerint Finnország nem tett lépéseket finn­szovjet külön béketárgyalások meg­indítása ügyében. Amikor Litvinov elhagyta Hull hivatali helyiségét, újságírók kérdéseket intéztek hozzá. A többi között megkérdezték, mit tenne a Szovjet­ Unió, ha Finn­ország béketárgyalásokat kezdemé­nyezne. Litvinov így válaszolt: „Ki tudja?" Washingtoni „Bud. Tu­d­. "-jelent­és közli: Elmer Davis, a tájékoztató iroda, vezetője, kijelentette, hogy megbízható részről tájékoztatást kapott, amely szerint nem felelnek meg a tényeknek azok az értesülé­sek, amelyek a Finnországgal való közvetlen vagy közvetett különbéke kötéséről szólnak. Davis hozzáfűzte: Iryti finn elnök úgy fejezte ki ma­gát, hogy a németek oldalán tovább folytatja a harcot. MALYPETR VOLT CSEHSZLO­VÁK MINISZTERELNÖK azok után a bizonytalan és hézagos nyilatkozatok után, amelyeket Krofta volt külügyminiszter, majd Machnik volt hadügyminiszter tett Benesről, most a volt csehszlovák elnököt vádoló nyilatkozatot, tett a cseh­ lapok munkatársai előtt. E nyilatkozatában amint a „M. T. I." jelenti­­, elsősorban is azt han­goztatta, hogy Benes természetének a nem mindennapi önteltség, vala­mint a saját maga csalhatatlansá­gában való hite, ezzel egyidejűleg a mások lebecsülése volt az alap­vonása. Nagyon jellemző Benesre — mon­dotta Malypetr —, hogy milyen csökönyösen ragaszkodott a külügy­miniszteri székhez a különféle kor­mányváltozásokon keresztül is, amit a volt cseh miniszterelnök rendkívül károsnak minősített a volt csehszlovák állam szempont­jából. Benes e tulajdonságaiból ki­folyólag önállóan hozott döntéseket fontos külpolitikai ügyekben. A parlamentet és a kormányt sokszor állította kész helyzet elé és a gaz­dasági érdekeket mindig feláldozta a külpolitikai presztízskérdéseknek. Feltűnő volt ez éppen a volt cseh­szlovák államnak Franciaországhoz és a Német birodalom­hoz való viszo­nyában. A volt csehszlovák állam külkereskedelmi forgalma Francia­országgal elenyésző volt,­ezzel szem­ben a Németbirodalommal mindig jelentős, azonban ennek ellenére Benes sohasem mutatta a legcseké­lyebb szándékot sem arra, hogy megjavítsa a volt csehszlovák ál­lam politikai viszonyát a Német­birodalomhoz. Éppen így nem tudta megtalálni a jószomszédi viszony útját a volt lengyel köztársasághoz sem. 1933-ban, amikor Németországban a nemzetiszocializmus jutott ura­lomra, Benes azzal a radikális el­lenlépéssel akart válaszolni, hogy feloszlatja a Henlein-pártot. Ennek azonban akkor Masaryk elnök és a csehszlovák kormány több más tagja útját állotta. Ugyancsak Be­nes volt az, aki a csehszlovák állam részéről kikényszerítette a Szov­jet­ Unió elismerését. Ő kötötte meg 1935-ben a Szovjet­ Unió és Cseh­szlovákia között a katonai szerző­dést. Amikor Masarykot lemondat­ták és Benest választották meg köztársasági elnökké, a helyzet nem javult, mert Benes az­ elnöki székből utódja révén tovább irá­nyította a volt csehszlovák állam külpolitikáját. Ilyen körülmények között a volt csehszlovák állam kül­politikájában semmiféle változás sem történt, mert ehhez hiányzott a megfelelő alkalom — fejezte be nyilatkozatát Malypetr, volt cseh­szlovák miniszterelnök. (Az ismer­tetett nyilatkozatból nem tűnik ki, hogy­ ilyen körülmények között mi­képpen állhatott egy csehszlovák kormány élén a nyilatkozó Vlaty­petr?) A prágai „Der Neue Tag" közli Dénesnek egy levelét, amelyet tit­kos úton juttatott el protektorá­tusbeli barátaihoz s amelyet Frank német államtitkár a legutóbbi prá­gai Benes-ellenes tüntető nagygyű­lésen felolvasott. A levél a többi között a következőket foglalja ma­gában: Az elmúlt évben a müncheni egyezmény eltörlésén fáradoz­tunk. Ez sokkal nehezebb muntja volt, mint ahogy azt az első pil­lanatban föltételeztük. A lengye­lek mindezideig nem adtak semmi­féle elégtételt Münchenért. Úgy manővzíroznak, hogy mi kötelez­zük magunkat a velük való tár­gyalásokra. Oroszország is ki­jelentette az utóbbi időben, hogy ezek az ügyek a háború befeje­zése előtt nem rendezhetők vég­legesen. Politikailag itt három­féle nehézségünk támadt. Első­sorban néhány szlovákkal, Hod­zsával, Oszuszkyval. Mindkettő most tulajdonképpen távol áll a mi akciónktól. Nehézségeink van­nak és lesznek. Van néhány szé­gyenteljes, sőt egyenesen haza­áruló esetünk. Követeljük, hogy ezek fölött odahaza ítélkezzenek majd. A harmadik nehézséget a csehszlovákiai németek okozzák. A szudétakérdés, amely miatt tulajdonképpen, a háború kitört, még mindig nagy nehézségeket okoz. Sok komoly ember mondja, hogy ennek nem szabad meg­ismétlődnie és ezért lehetőleg tartós megoldást kell keresnünk. Ez a kérdés még sok nehézséget okoz majd, különösen az ameri­kaiaknál, akik nem ismerik az európai ügyeket sem most, sem pedig a jövőben, a háború után. ROMÁNIA jövőbeli sorsát tár­gyalja Denglay Farson cikke, amely a­­„Daily Mail"-ban jelent meg. A „Transkontinent Press" ezzel kapcsolatban a következőket jelenti Bukarestből: Denglay Farson nyílt­szívű beismer­ése a „Daily Maild­ban, hogy Romániát a Szovjet-Unió győzelme esetén Amerika és Nagy-Britannia nem támogatná, ha a Szovjet-Unió Bukovinát és Beszará­biát visszakívánja, a román köz­véleményben igen nagy benyomást keltett és arra a csoportra is, amely feltételezte, hogy Anglia ré­széről a bolsevistáktól román terü­letre irányuló aspirációk ellen Ro­mánia támogatást kaphat, hideg zuhanyként hatott. A lapok a „Daily Mail" szóban­forgó cikkéről szóló stockholmi jelentést feltűnő beállításban közlik és hangsúlyozzák, hogy Románia védtelenül volna kiszolgáltatva a Szovjet Beszarábiára és Bukovi­nára irányuló igényeinek, ha Anglia és az Egyesült Államok segítségét várná. SAUCKEL KÖRZETVEZETŐ Pá­rizsban f egy értekezleten, amelyen több mint száz francia újs­ít,ír vett részt, megcáfolta az ellenség­nek a Németországban dolgozói francia, munkásokkal kapcsolatban­,­terjesztett megtévesztő híresztelé­seit — jel­enti a „DNR". — Sauckett kifejezetten megállapította, hogy ÍV Németországba munkára küldött franciák közül egyet sem használ­nak fel bármilyen formában, mint katonát, a keleti harctéren. A fran­cia munkások — mondotta Sau­eket — , Németországban ugyanolyan­ gondozásban részesülnek és ugyan­olyan bért kapnak, mint a német, munkások és e tekintetben döntő az,, hogy milyen teljesítményt végez­nek. Az ellenséges izgatás állítá­saival szemben Sauckel megállapí­totta, hogy Németországban egyet­­len francia vagy más külföldi mun­kás sem dolgozik rendőri nyomás alatt. A „N. S. T." jelenti Vichyből. Egy péntek déli hivatalos jelentés szerint a munkakötelezettségre vo­natkozó törvényrendelet alapján behívott három francia koresztül is egynyolcada németországi mun­kára kap utasítást. A többi munka­szolgálatost létfontosságú munkák elvégzésére használják fel Francia­országban. _, A francia hivatalos lap pénteki számában rendelet jelent meg, amely szerint Paul Creyssal pro­pagandaügyi vezérigazgatót a tá­jékoztatásügyi államtitkárságba fő­titkári minségben kinevezték. Paul Creyssal látja el majd Paul Marion lemondott tájékoztatásügyi miniszter munkakörét. Marion ki­válása a kormányból azért történt, mert híve Doriotnak, akinek poli­tikai útja elvált a Láváiétól, már azért is, mert három kivét, aki az „An Pilari" című lapban élesen támadta a miniszterelnököt,­­ letar­tóztatták. SPELLMAN NEWYORKI ÉR­SEK Sevillában fogadta a­­sajtó képviselőit és nyilatkozott előttük vatikáni látogatásáról. Az érsek ki­jelentette, hogy a pápa meghívására ment Rómába s hogy a pápával magánjellegű megbeszéléseket foly­tatott. Spellman kijelentette még, hogy útjáról igen jó benyomásokat visz magával. A „Daily Telegraph" diplomáciai munkatársa szerint a newyorki ér­sek vatikáni tartózkodása nem béketárgyalásokat célzott „Mon­signore Spellman — írja a „Daily Telegraph" diplomáciai szerkesz­tője — Roosevelt elnök háborús po­litikájának buzgó híve. A Vatikán­hoz való kapcsolatai arra szolgál­nak, hogy véget vesse azoknak a té­é­ves nézeteknek, mintha az Egyesült Államoknak a szövetségeseivel, ezek között a Szovjet­ Unióval való vi­szonya megzavarható volna." A cikk hozzáteszi, hogy az érsek útjá­nak mégis nagy politikai jelentő­sége van, amint ez a hivatalos ver­ziókból is kitűnik. Olvadd a NÉPSZAVA-t! Éi­ ben s a külső megerősítésben, te­hát már most szövetségre lépnek mindazokkal a magyar erőkkel, amelyek a haladás feltételeinek megteremtésén dolgoznak. Magyarországon a haladás hí­veinek magától értetődő, állás­foglalása ez. Fakad abból a meg­­győződésből, hogy a holnap Ma­gyar­or­szágának megalkotásában részt kell vennie az ország min­den munkaképes lakosának. Az őszinte nacionalizmus nem zár ki az alkotmányos jogokból­, sőt az ország irányításából sem egyetlen nemzetiséget és egyetlen dolgos osztályt sem. Viszont egyként kö­veteli meg valamennyitől a rész­vételt a társadalmi építőmunká­ban s az ország megerősítésében. Azzal, hogy segítenek európai sze­repének betöltésére alkalmassá tenni Magyarországot, nem követ­tek árulást saját véreikkel szem­ben, nem fordultak szembe azok­nak országával. Mert az egységek erős és fejlődésképes Magyar­ország nem fenyegeti egyetlen más ország létét sem, nem kíván­ja csökkenteni szomszédainak fej­lődési lehetőségeit. Az ezeréves történelem bizonyít­ja, hogy a Dunavölgye tragédiáját mindig elsősorban az itt élő népek belső viszályai okozták. A holnap Euró­pájában a holnap Magyarországa nem akar újabb viszályokat, meg akarja, akadályozni újabb tragé­diák előidézését, azt kívánja, hogy boldogabb kor virradjon a sokat szenvedett Délkelet - Európára. Éppen ezért egyetlen korszakban sem volt elevenebben ható eszme Kossuth elgondolása a dunai né­pek összefogásáról, mint éppen a mi nehéz, problémákkal zsúfolt éveinkben. A nemzetiségi kérdés s ezzel a többi társadalmi kérdés helyes kezelése feltétele an­nak, hogy a dunamedencei független nemzeti államik ht­só gondolatok nélkül, titkolt vagy kirobbanó elkesered­és mikül önként fogjanak egymás­t kezet. NÉPSZAVA 1943 március 6, szombat Az elsötétítés időpontja ma :20 óra A kiadóhivatal nyitva: reggel 9-4 óráig a pénztár csak reggel 8-3 óráig szombaton a kiadóhivatal reggel 9-2 óráig

Next