Népszava, 1943. augusztus (71. évfolyam, 172–196. sz.)

1943-08-01 / 172. szám

5. oldal augusztus­ig illó bezárólag ! Országos lfírfi ffí!1t6/n­yi'vsz/ bebizqim'thí * ' tftíH »0(í-tu!l0 li­aTalógu­ej élte­­ ;í '' ítha­olajfestményei darabonként kéret nélkül csak 175 P A míiv­-t rí(HG«100)dána­ban­ megokolta a ké­ivét`úrlí­k és JbépgA mörf ezek Wterfit-Icu kui(v»o Jníának «békségességeit, raetejt­ Siínk tötz.1a szándi­lfában f­zteti fogást. Egy ínfiWwislaiA* három toronoTiyi k«po vár.ia Out­va*,árulap is. T­­ököly út Gl, Hi, em, hogy kifejezésre juttassuk a szerve­zett mi­ titásság józan megfontolá­sokon és súlyos politikai tapaszta­latokon alapuló fel­fogását az el­jövendő feladatokról. Mindenekelőtt azzal a tévhittel kell szembeszáll­nunk, mintha a szociáldemokrácia egyedül és kizáróan az ipari bér­munkások pártja, vagy mozgalma vált rá. A szociáldemokrácia egyete­mes társadalomszemlélet és egyete­mes mozgalom. Nemcsak a bér és a munkaidő kérdése, nemcsak az üzemi problémák lebegnek szeme előtt, noha ezek kétségkívül fontos kérdések, hanem a társadalomszer­vezés egész problematikája, benne­­ rejlik a szociáldemokrácia gondolat­rendszerében. Ebben a mozgalomban tehát minden dolgozó társadalmi ré­tes­ helyet találhat és kell is, hogy helyet találjon, ha alap­elveivel egyetért. És ha valaki dolgozó ember, rmiti­kájából, fizetéséből s béréből élő ember s alaposan megismerkedik a szociáldemokráciával, lehetetlen hogy szociáldemokráciával, lehetetlen, hogy rá ne eszméljen a minden dol­gozót egybefogó szolidaritás erköl­csi igazságának szépségére és értel­mére; lehetetlen, hogy a közös ér­dek közös védelmének és a kölcsö­nös segítségnek a nagyszerű gondo­lata,ne ragad­ja magával s ne sora­koztassa társai mellé. — Mégis, távol áll tőlünk minden­féle mindenhatósági törekvés. Min­denki meggyőződését tiszteletben tartjuk — a szabadság és demokrá­cia szellemében. Viszont megvédjük a magunk meggyőződését. Azt gon­doljuk, hogy csak így, eszmék, el­vek és gondolatok szabad küzdel-­­méből születhetik egészséges köz­szellem s csak így lehetséges nagy­vonalú, értékeket teremtő, alkotó politika nemcsak a magunk, hanem az ország és az egész magyar nép érdekében is.­­ — De nem tévesztjük szemünk elől a roppant nehézségeket sem. Ismerjük országunkat s népünket, erényeit és hibáit s minél nagyobb feladatokat kell magunk elé tűznünk, annál in­kább érezzük, hogy ezeket csak valamennyi dolgozó társadalmi osztály együttműködésével tud­juk véghezvinni. Ezért hirdettük mindig a munká­sok, parasztok, értelmiségiek szö­vetségének történelmi szükséget sé­gít. — Most is ezt valljuk, hogy a szellem embereire, a haladó és fe-Ielességü­k tudatában élő értelmi­ségiekre óriási feladatok várnak. Azokra is, akik a szociáldemokrata p­árton belül, azokra is, akik ezen a párton kívül állanak. — Biztosítanunk kell vala­mennyiünk erejének legerőtelje­s la­latba ívelésével, minden becsü­letes és jószándékú ember helytállá­sával és áldozatvállalásával, hogy az ország termelőgépezete épségben megmaradjon. Az ország legjobb­jainak kell összefogniok. De min­denekelőtt a dolgozó társadalmi ré­tegnek; a haladó értelmiségiek, a­rzellem emberei hogyan is hiány­oz­hatnának ebből a munkaegyüttes­ből, ebből az alkotó és védelmező közösségből.­­ A Szociáldemokrata Párt nem propagandaszzólamként használja­­azt a felhívást, amellyel az értel­miépriek felé fordul, hogy fog­janak össze az ipari és mezőgaz­dasági dolgozókkal. Noha természetesen minden párt, minden mozgalom arra törekszik, hogy híveinek szájpát , szaporítsa, taglétszámát, növelje s mi sem va­gy­­nk kávétel, mi is szívesen látjuk okosat, akiket megismerésük és meggyőződésük közénk hoz. Külö­nös megbecsüléssel és szeretettel fogadjuk közénk a szellem embereit, de megbecsülésünk nem csökken irántuk akkor sem, ha más pártnak keretei között, vagy akár pártokon kívül szolgálják az új dem­mokratikus­ Magyarország ügyét, azokat az esz­ményeket, amelyek az egyetemes emberiség magasabb céljai felé mu­tatnak, a szociális felszabadulás, a tiszta emberiességet szolgálják, a termékenyebb munkát, a jobb s több egészséget, a magasabb kultúrát, az embenemesítő művészetet.­­ A szociáldemokrácia, a nyers számot, a durva tömegerőt soha­sem becsülte túl. Ezért igyekezett megszervezni a tömegeket közössé­gekké, ezért nevelte a munkásokat kultúremberekké, akiket nem a vak ösztönök és zabolátlan szenvedé­lyek, hanem az értelem és a meg­győződés serkent nagy és szép dol­gok elvégzésére, akikben van egy önként vállalt s a közösség dolgai őrzésére szánt fegyelem. — Még a,békés időkben is mek­kora szüksége volt a mi mozgal­munknak a szellem embereinek ön­zetlen és szép segítségére, hát még most! Mérnökök és építészek, orvosok és vegyészek, jogászok és közgazdá­­szok, tanárok és tanítók, írók és művészek seregére van szükség, hogy mind valamennyien hozzálássanak becsületes jóakarattal, önzetlen lelkességgel a munkához. Falut és várost, országot s népet építeni. — Nem kell ismételjük, hogy pár­tunkba­n elég, ha hozzánk jönnek: munkásokhoz és paraszt­okhoz. Munkástársaknak, fegyvertársak­nak. Közös dolgaink vannak. Gépe­ket és házakat kell építeni, utakat és csatornákat, kórházakat és isko­lákat. Meg kell szerveznünk a ter­melést, hogy többet és jobbat ter­meljünk, m­ert többet és jobbat csak így kaphatunk; a közegészségügyet és kultúrát egyaránt a lehető leg­magasabbra kell emelnünk s nem­ a mai nemzeti jövedelmet kell egyenlő részekre elosztani, hogy mindenki­nek jusson 700 vagy 800, 1000 vagy 2000 pengő, mint némely címzetes közgazdászok kiszámítják, hanem meg kell, mert meg is lehet­ tizske­rezni a nemzeti jövedelmet, ha nem korszerű jelszavakat, hanem kor­szerű termelési elveket követünk, ha a lehető legjobb géppel terme­lünk a lehető legértelmesebben és leggazdaságosabban s ha iparban és mezőgazdaságban egyaránt az emberi szellem és szaktudás legma­gasabb igém ért, követjük. És persze, mindezek előfeltételeit is meg kell teremteni. Tehát mély és széles perspektíva rejtőzik a jelszónak hangzó elv mögött: munkások, pa­rasztok, értelmiségiek szövetkezze­tek! Egy szép és boldog ország hi­bátlanul tiszta víziója. Csak akarniok kell ezt a szövet­kezést azoknak, akiknek érdeké­ben áll. És meg is kell teremte­niük! Az ország érdeke ez. Te­hát a dolgozó társadalmi osztá­lyok élettalajának elengedhetet­len megtermékenyítéséről van szó. — Gyakran halljuk: nem lesz itt­­mégegyszer 1918. Ezt mondjuk mi­­ is. Ebben tehát egyetértünk. De vi­szont egyet kell értenie minden tisz­tességes embernek abban, hogy Ma­gyarország boldog és szabad, füg­getlen és gazdag hazája legyen az itt élő szabad népeknek. S ennek a megújult hazának minden zugát járja át a magas­rendű­­ emberiesség szelleme. Azt akarjuk, hogy a biztos kenyérnek s a biztonságos jognak, az egész népre kiterjedő kultúrának és min­den társadalmi osztályt megvédel­mező szociális haladásnak, a világ népeitől megbecsült országa legyen Magyarország. És lehet! Hiszünk ebben a földben és hiszünk népének szellemében. Ennek a hitnek az ereje szólal meg bennünk, amikor a haladó gondolkodású értelmiség felé küldjük őszinte üzenetünket: sorakozzanak fel bátran és terhes felelősségük komoly tudatában az országot védő és megújító nagy munkára. A szervezett munkásság szeretete és tisztelete övezi őket f­esületes megoldásával. És ez a tör­ténelem talán boldogabb nép törté­nelme lesz. M­i is ezen a téren máris örvende­tes eredményekről számolhatunk. A komoly haladó értelmiség meg­értette­ az idők szavát, jelentkezett és fela­jánlotta szolgálatait. A közel­múltban éppen ebben az épületben tartották meg az értelmiség első összejöve­tlét s nyilvánították ki az együttműködést, a nagy törté­nelmi feladatok megoldására irá­nyuló közös készséget. És nem fe­ledkezünk meg a fiatal értelmiség­ről sem. Köves­slük a nagy reformnemze­dék példáját, kövessék Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Wesselényi és a többi nagy magyarok, a régiek és az újak útmutatását. Nem, vagy nem csak politizálni hívjuk őket. Építeni! N­em szónokokra vagy pamflelírókra, sokkal inkább gon­dolkodó, terveket készítő szakembe­rekre van szükség. De körzővel és lombikkal, mérőléccel és szteto­szkóppal is lehet történelmet írni. Új iskolákkal és új kórházakkal, új gyárakkal és­ új mezőgazdasággal is. De mindenekfölött gerinces ma­gatartással, a szellem bátorságával, a felismert problémák helyes és be-A Szociáldemokrata Párt tervbe vette, hogy a nyár végén vagy az ősz elején ifjúsági ankétet hív össze, amelyen a munkás-, paraszt-és értelmiségi ifjúság együttesen vitatja majd meg a legfontosabb kérdéseket. — Háborúban élünk — fejezte be szavát Skakasits elvtárs —, de már most kell a békére gondolnunk. Át kell hatnia az országot az eljövendő békére való fölkészülés szellemé­nek. A szabadság és függetlenség, a jóvátétel és az igazság, az alko­tás és a haladás erőinek egyesítését kell elősegíteni, hogy megingatha­tatlan, sziklakemény, tömbbé szi­lárduljon az alkotmányos parla­mentarizmus, a demokrácia és az érvelés gondolatának alapján a há­rom nagy dolgozó osztály.­­ Ennek a munkának oroszlán­részét kell vállalnia a szociálde­mokrata pártba egyesült munká­soknak, parasztoknak, értelm­iisé­gieknek. Hisszük, hogy a cél erőt ad a véghezvitelhez! (Hosszantartó, lelkes társ.) Odatartozik a mezőgazdasági munkások tömege is, mert a szociáldemokrata munkásság mozgalma csak akkor lehet tel­jes, ha magába foglalja a mező­gazdasági munkásság szerveze­teit is. Ne igyekezzenek kívülről meg­szabni a mezőgazdasági dolgo­zók, de sem ilyen más dolgozó réteg politikai véleményét, ha­nem bízzák magukra az érde­keltekre, hogy szabadon választ­hassanak, meggyőződésük sze­rint.­­ Természetesen nem elégedhe­tünk meg ennek a hangsúlyo­zásával és ismételt kifejezésre juttatásával. Komoly munka is vár ránk. Elsősorban a pártszer­vezés és a szocialista sajtó elterjesz­tése területén. Mindent el kell kö­vetnünk, hogy a Népszava a leg­utolsó zugba is elju­sson és hogy mindenütt kiépítsük pártszerveze­teinket. Mindent el kell követnünk azoknak a társadalmi rétegeknek ;az összefogására, amelyeknek politi­kai és gazdasági síkon azonos érde­keik vannak az ipari munkásság­gal és amelyeknek így itt van he­lyük a Szociáldemokrata Pártban. Itt van a helyük elsősorban a mezőgazdasági munkásság mil­lióinak is és ezért éppen olyan szeretettel vár­juk és látjuk őket itt, mint az ipari munkásságot. » A vita A három előadói beszéd után ma­gas színvonalú beszéd indult meg. Kertész Miklós elvtárs volt a vita első résztvevője. Szükségét érzi annak — jelentette ki­­—, hogy baráti kézszorítással fejezze ki együttérzését mindhárom előadóval szemben. Részletesen foglalkozott mindazokkal a problémákkal, ame­lyek sürgős megoldására feltétle­nül szükség van a háború utáni újjáépítés során. Papdi György elvtárs (Szeged) felszólalásában hangsúlyozta, hogy mindazok a problémák, amelyek itt fölvetődtek, nagy mértékben ér­deklik a vidéket is. A vidék — je­lentette ki —, sajnos, sok tekintet­ben még ma is zárt terület a moz­galom előtt. A parasztságot ezekben a súlyos időkb­en nem lehet sor­sára hagyni. Az oktatást, a vezető­képző tanfolyamot ki kell terjesz­teni a kisebb városokra is, hogy az elmúlt húsz esztendő mulasztásait pótolni tudjuk. Ha a vidéket is si­kerül bekapcsolni a munkába, ak­kor­­a­ munkásság, parasztság és ér­telmiség együttműködése komoly eredményekre vezet. Lackenbach Artúr elvtárs (Rákos­szentmihály) hangsúlyozta, hogy a párt vezetőinek az erőt a tömegek ad­ják s ezért a tömegek áldozatkészsé­gére van szükség. Felhívta a párt­szervezeti tagok figyelmét a foko­zottabb munkára, és a Népszava érdekében kifejtendő propaganda folytatására. A felszólalások után Török János elvtárs elnöki zárószavaiban hang­súlyozta: a közeljövő nehéz fel­adatait éppen olyan lelkesedéssel kell vállalni. Kérte a pártválaszt­mányi ülés résztvevőit, hogy az elmondottak szellemében mindenütt kezdjék meg a komoly építőmunkát. A szociáldemokrata mun­­ásság mozgalma csak akkor lehet teljes, ha magában foglalja a mezőgazdasági munkásság szervezeteit is Szeder Ferenc elvtárs, a párt fő­titkára volt a párt választmányi ülés harmadik előadója. — A mi célunk határozott és vi­lágos, össze akarjuk fogni az ország dolgozó népét és a dol­gozó nép uralmát akarjuk bizto­sítani, a dolgozó népét, nem pedig egyes kiváltságosakét. A dolgozó nép fogalmába azon­ban nemcsak a városi ipari munkásság tartozik, hanem ­ Az elsötétítés q q időpontja ma: 2Sᣠóra # NÉPSZAVA 1943 augusztus 1, vasárnan rd Fontaine A vajúdó hegység Egy hegy vajúdott és olyant, olyan fájdalmasat sikoltott, hogy m­indenki felérohant, hívén méhében várost hordott s Párizsnál is nagyobbat szülhetett é s a hegység szült egy egeret. Látom e mesén merengvén: képzelgés — de a sorok értelmét kibontja elmém , egy költőre gondolok, ki szól: „Megpendült íme lantom, s titánok harca dúl, égzengés zeng a lanton." Nagy szó, de többnyire mit szül ily képzeleti Szelet. Radnóti Miklós fordítása

Next