Népszava, 1943. október (71. évfolyam, 222–247. sz.)
1943-10-19 / 236. szám
6. oldal NÉPSZAVA 1943 október 17. vasárnapi JHntrészét dalizma a d a m at íj Köd Az Új Magyar Színház bemutatója — Színházi életünk egyes megnyilvánulásai a legsivárabb vigasztalanság légkörét árasztják. A jelentéktelenség előtérbe nyomulása és az ennek következtében mutatkozó, önvédő megkötöttségek kényszere olyan írói és színjátszó stílust termeltki, amely céljául legfeljebb az átlagon alul levő közönség kielégítését tűzhetné ki, de még ezt is csak nehezen. Ennek a sajátos irányzatnak jellegzetes képviselője a most bemutatott, „Köd" című darab és e darabnak előadása. A szerzővel kell kezdenünk. Ságody József neve ismerős, ez a név csaknem pontosan egy évvel ezelőtt, 1942 október 4-én kínos eseménnyel került kapcsolatba. Jól emlékezünk még: ezen a napon mutattta be a Nemzeti Színház a „Felség" című vígjátékot, a színlapon ez állott: „Henri Lavedan nyomán írta Ságody József. Más lapokkal együtt a Népszava is megírta a bemutató napján, hogy a darab „írója" Szász Zoltán harminc év előtti fordítását másolta ,szó szerint a legtöbb helyen és nem „írta" senki nyomán. Ezért a vádunkért nem állítottak bíróság elé (nehéz is lett volna), hanem némi íveserves huzavona után a darabot bemutató Nemzeti Színház, belátva a helyzet tarthatatlanságát, új plakátokat nyomatott, amelyeken már ez állt. ..átdolgozta SágodyJózsef, Szász Zoltán fordítása nyomán". A kellemetlen ügy után alig egy esztendővel ismét színlapra került Ságody József neve, ezúttal mint eredeti mű szerzője jelentkezik. Rendben van: a szerző és a színház magánügye, hogy mennyi időt engedélyez a feledésre, ehhez nincs több megjegyzésünk. A darab ellenben, mint minden bemutatásra kerülő mű: közügy. Közügy, hogy a magyar főváros egyik legnagyobb magánszínháza ne lehessen a közönséget mélyen lebecsülő műkedvelés kísérletező műhelye. Ennek a darabnak „bonyodalma" ott rejlik, hogy egy össze nem házasítható szerelmespár boldogan él együtt öt éven át, ebből semmi baj nem származik, amikor azonban hat hétre el akarnak utazni Görögországba, együtt, akkor megjelenik az asszony volt férje és kifejti, hogy ez már aztán erkölcstelenség. Bohózati hangulatot teremtve előadja, hogy „kulturátlan embereknél előfordulhat aVadházasság", de az intelligens ember legyűri az indulatait" és más hasonló bölcseket mond a volt férj. Halkan végigmorajló nevetésekkel fogadja a közönség azokat a színpadi leckéket, amiket már Dumas darabjaiban sem kapott és élénk derűvel figyeli a másik asszonyt, aki a szerző vezényszavára időnként egészséges, időnként pedig sürgősen elmebajt kap. Ibsen és Ohner, Pirandello és Molnár Ferenc, Freud és Beniczkyné Bajza Lenke megemésztetlen hatásai kavarognak a bemutatott műben, a múlt század közepén beporozódott illendőség, mint erkölcsi szabály akar kifejezésre jutni — de rosszul. Mert a „Köd" című darab nemcsak reménytelenül avult felfogásával és problematikájával váltja ki a rosszulást, hanem színvonalával is. A darabszerkesztés teljes hiánya, a jellemek mintázására való tökéletes képtelenség, a párbeszédírásban való csodálatos járatlanság teszi olyanná a „Köd" című darabot, amilyen. Egyre fokozódó figyelemmel és derűvel fogadták a sűrűn jelentkező közmondásokat a szereplők szájéból. A közmondások sűrű használata mindig gondolathiányt jelent, ezzel a szerencsétlen ötlettel tehát sajnálatosan kiderül a darab gondolatszegénysége. Nagy nevetést vált ki amikor a ..legdrámaibb" jelenetben, a két vetélytársnő „megrázó" összecsapásaiban ezt a párbeszédet halljuk: — Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! — Száz szónak is egy a vége... satöbbi"... Ez a két egymásnak felelő közmondás, az előzők után, kabarétréfa gyenge csattanójának lenne jó. Túl sokat beszéltünk a darabról, nem érdemel ennyit. Az előadás: a műhöz méltó. Somlay Júlia a női főszereplő. Apja, Somlay Artúr, nagy színész. A másik női főszerepet Szilágyi Szabó Eszter játssza. Legnagyobb játéka az, hogy a közönség felé leül, keresztbevetett lábakkal és térden felül rántja a szoknyáját. Szép térde van a művésznőnek, de jobb volna, ha színházat akarna játszani. Sajnos, ez nem megy. Földényi László szokása szerint megint hangsúlyozza játékával, hogy semmi köze az egészhez, ő csak szívességet tesz a szerzőnek és a közönségnek azzal, hogy egyáltalán hajlandó színpadra lépni. Perényi László eltévesztette a naptárt, azt hiszi, hogy még mindig a Pirandellodarab megy a színpadon, ugyanazok a gesztusai, ugyanaz a hangja, mint a „Mi az igazságában volt. Szerepelt még: Harsányi Rezső, Halassy Mariska, Losonczy Zoltán és Besse Miklós. A rendező (Szőke Kálmán) és a színezek együttes érdeme, hogy minden mondatban szépen hallani lehetett a szerzői utasításokat, hogy „elutasítóan", „hidegen", „jelentősé","teljesen" — főleg ezt, hogy „jelentőségteljesen", mert nagyon sok ilyen nyomatákos tantétel van a „Köd" című darabban. Ilyenkor az éppen soron levő színész vagy színésznő megáll, otthagyja partnereit, kifordul a közönség felé, nagy lélejzet után végre kihirdeti az éppen esedékes bölcsességet. Ezzel és más hasonló rendezői finomságokkal a darabírás, színjátszás ás rendezés színvonalbeli egysége zavartalanná válik. Legszebb volt a második és a harmadik felvonás végjelenete: mindkét alkalommal érthetetlenül megszólalt valamiféle kísérőzene a kulisszák mögött és így kiderült, hogy mi is voltaképpen a „Köd" című darab. Melodráma, évszázadot tévesztett színpadi érzelgés. Erdődy János sok, útkeresések sorozata. Jellegzetes írója volt annak a magát intellektuálisnak tartó polgárságnak, amely sem társadalmilag, sem világnézetileg, sem szellemileg, sem politikailag, de még érzelmileg sem tudott beleilleszkedni ezekbe az évtizedekbe. Múltjától elszakadt, a jelenbe nem tudott belenyugodni, jövőjét nem találta. Földi nagy közönségsikereinek az a magyarázata, hogy ennek a rétegnek vergődéseit, tévútjait, esettségét írta meg. Mindig elemzett, de a szintézist nem tudta megtalálni és ha néha mégis megoldást talált — az nem a valóságra épült, mesterkélt volt Főművei: „Mámorosok", „Szahara", „Halasi-Hirsch fiú", „Kádár Anna lelke", „Isten országa felé". ..Házaspár", továbbá néhány novelláskötet. Nemrég fejezte be „A csillagok felé" című regényét amely az elmúlt negyedszázad magyar irodalmi életéről szól. A megszűnt „Pesti Napló"-t — utolsó szerkesztőjeként — magas színvonalú, főleg irodalmi és művészeti kérdésekben komoly orgánummá fejlesztette. A lap megszűnése óta az „Újság" hasábjain jelentek meg írásai. Vezető szerepet vitt annak idején a Pen Club magyarországi csoportjában. Élete végén a Béta könyvkiadóvállalatot irányította. Temetése ma, kedden délután lesz. * Szilágyi Tivadar elvtárs kéri a „Pesti Napló" volt gépszedőit, korrektorait, kéziszedőit és gépmestereit, hogy kedden pontosan délután 2 órakor Földi Mihály temetésén, a fiumei úti temető főkapujánál találkozzanak. Meghalt Földi Mihály Szombaton este hirtelen meghalt Földi Mihály regényíró, a „Pesti Napló" utolsó szerkesztője. Földi 49 éves volt. Eredetileg orvosnak készült, be is fejezte orvosi tanulmányait, de sohasem folytatott orvosi gyakorlatot. Közvetlenül halála előtt azonban ő maga állapította meg, milyen súlyos beteg: szívtrombózisa, van. Alig volt 18 éves Földi Mihály, amikor már feltűnést keltettek novellái, amelyekben a lélektani elemek állottak előtérben. Egyike volt az első magyar íróknak, akik az emberábrázolásban felhasználták Freud professzor mélylélektanának megállapításait. Ugyanekkor alapos műveltséget tanúsító tanulmányai is jelentek meg. Később mint regényíró jelentkezett és legnagyobb közönségsikereit ennek a műfajnak köszönhette. Az oroszos naturaizmustól és a lélektani elemzésektől később beletévedt a metafizikába, sőt a misztikumba. Egy időszakiban mint neokatolikus írót tartották számon. Bár az elmúlt évtizedek egyik legolvasottabb magyar szerzője volt úgy tűnik, hogy háromévtizedes írói pályafutása során nem találta meg végleges úgát és hangját. Egész írói működési kísérletezések, tapogtatódzá Fiatalok bemutatkozása Az idei színházi évadban most, szombat délután jelentkeztek első alkalommal (a Nemzeti Színház színpadán) az Országos Színművészeti Akadémia végzős növendékei, ez alkalommal ,Vagy Adorján rendező-tanár irányításával. Sofokles „Antigoné"-ja sok szereplőnek nyújt alkalmat drámai művészete, különösen beszédművészete megmutatására és úgy véljük, jó választás volt, hogy a címszerepet Péteri Nikolára bízták: klasszikus-tragikai szerep számára való megjelenés, tiszta, értelmes beszéd, a gesztikulációban való tartózkodás, nehéz szerepe egyes részeinek különös aláhúzása nélkül való játék jellemezték, messze kiemelkedett a társai közül, akiknek a sorából még a Kreon szerepét játszó Viola Mihályt kell kiemelni. (A karvezetők közül töben kegyetlenül skandálták a klasszikus sorokat.) Azután a féktelen mókázásra alkalmat adó régi francia bohózat, a „Pathelin mester" következett és ebben a darabban az influenzás lázzal küzdő Pongrácz Imre és mellette Péchy Sándor mutatták meg, hogy komikai erővel teljes a játékuk. Luttor Mária játékát kell még kiemelnünk, továbbá a mind a két darabban szerepelt Zámori Lászlóét. [r.] (*) MATINÉ. Kresz Géza hegedűművész, a Nemzeti Zenede igazgatója vasárnap délelőtt kezdte meg ebben az idényben is a Nemzeti Múzeumban rendezett hangversenymatinéjainak sorát. Első műsorának keretében Basilides Mária és Báthy Anna énekelt duetteket, igen szépen és hangulatosan. Előadásra került még Brahms klasszikus klarinétötöse Váczi Károly klarinétművész stílusos közreműködésével. (*) AZ ARTISTÁK A SZÍNHÁZVÉDŐ RENDELET VISSZAVONÁSÁT KÉRIK. A Magyar Artista Egyesület most tartott választmányi ülésén több időszerű kérdéssel foglalkozott. Régi sérelme az artistatársadalomnak az a sok évtizeddel ezelőtt kiadott rendelet, amely a vidéki városokban megtiltotta az artisták szereplését abban az időpontban, amidőn színtársulat működik a városban. Annak idején a színészet védelmében a magyar színházi kultúra fejlődéséért hozták ezt a rendeletet. Miután a háborús viszonyok folytán a magyar artisták itthon kénytelenek kenyerüket megkeresni és ehhez kiterjedt munkaterületre van szükségük, az artistaegyesület arra kéri a belügyminisztert, vonja vissza a már régen idejétmúlt színházi rendeletet és tegye lehetővé, hogy az artisták akkor is dolgozhassanak a vidéki városokban, ha színtársulat is játszik. A fővároshoz is beadványt intézett az egyesület és annak a sérelmes intézkedésnek visszavonását kéri. amelynek alapján az artistákat foglalkoztató szórakozóhelyek háromszor annyi adót fizetnek, mint a színházak. Az egyesület újból foglalkozik a minimális gázsi megállapításával. Kimodotta a választmány, hogy az az artista, aki a minimális gázsin alul köt szerződést, fegyelmi vétséget követ el és igazolványának elvonásával büntetendő. (1) A SZÉKESFŐVÁROSI ZENEKAR MŰSORTERVEZETE most jelent meg és összeállítás dolgában valóban figyelemreméltó gondról és igyekezetről tanúskodik. A 24 hangversenyből álló sorozatot ebben az idényben is a Vigadó nagytermében rendezik vasárnaponként, délután 4 órai kezdettel. A bérletek ára havi részletekben is fizethető. Az évadnyitó hangversenyt október 24-én tartják meg, vezényel Bárdos Lajos, közreműködik a Budapesti Kórus, előadásra kerül Beethoven „Missa Solemnis"-e. A többi hangversenyen Denzler, Failoni, Ferencsik, Friesay, Kiss, Konwitschy, Laskó, Lukács, Paul, Rajter, Swarowsky, Unger karmester és Csilléry igazgatókarnagy vezényel. Közreműködik a többi között: Anda Géza, Dániel Ernő, Szegedi Ernő, Takács Jenő, Wehner Tibor (zongora); Cserfalvi Eliz, Garai György, Lengyel Gabriella, Martzy Johanna (hegedű); Banda Ede (gordonka); Basilides Mária, László Magda, Röster Endre (ének). A műsorok közül alig akad egy is, amely ne tartalmazna bemutatásra kerülő újdonságot, ma élő magyar és külföldi zeneszerzők mérveit. A „NÉPEGÉSZSÉGÜGY" legújabbb száma ,közli dr Bielek Tibor: „Összefoglaló helyzetkép a bölcsődékről, dr Szabados Sámual: „A tanyai szülőnők szülési és gyermekágyi ellátása a szülőotthonokban* Pest vármegyében", dr Horváth Sándor: „Terbes anyáik védelme", dr Helesfai Sándor: ,,A enso 16-otthon kérdéseihez" címűt eskövét. A folyóirat tartalmát hivatalos közlemények, könyv- és lapszemle és közegészségü cigi hírrovat egészíti ki. SZÍNHÁZI ÉS FILMKÖZLEMÉNYEK A FRANCIA FILMGYÁRTÁS egyik legnagyobb szabású alkotása a „Gróf Monte Christo" néhány nappal ezelőtt Budapestre érkezett. A franciák hatalmas költséggel vitték filmre Dumas híres regényét. Több mint 1000 méter hosszú a film és mivel egy előadás keretében nem mutatható be, Franciaországban két részben játszották. Rövidesen nálunk is a közönség elé hozzák a francia filmóriást és Pesten is két rémben fogják játszani. A címszerepet Pierre Richard Willin alakítja. A MAGYAR KÖZÖNSÉG még nem nagyon ismeri Adriana Benetti, az alig öt éven olasz filmsztár nevét, aki eddig csak néhány epizódszerepben jelent mert nálunk a vésznon. Olaszországban azonban, ahol már több nagy filmjét játszották, a leghíresebb olasz filmcsillag, Alida Valii legveszélyesebb vetélytársának tartják. Adriana Benetti, mint főszereplő, a magyar közönség előtt az „Útikaland" cmlű filmdrámában mutatkozik be, amely a Forum mozi legközelebbi újdonsága lesz. — Előadássorozat a Balkán-Bizottságban. A Magyar Külügyi Társaság Balkán-Bizottsága összeállította idei őszi előadássorozatának programját. Az előadások elsősorban a Balkánnal való kapcsolatainkat és lehetőségeinket mutatják be és igyekeznek az érdeklődést gazdasági szempontból hívni fel a Balkán iránt. Az előadások október 21-én kezdődnek, amikor Kállay Tibor nyugalmazott miniszter megnyitója után Markos Olivér államtitkár „Közlekedési feladataink a Balkánon", Tóbiás Kornél miniszteri osztálytanácsos pedig alpári lehetőségek a Balkánon" címmel ad elő az országgyűlési múzeum előadótermében. A gordonka és a gitár kiváló szakemberei és óriási választék Sternberg hangszergyárban, Rákóczi út 60- (X) Halálos végű családi veszekedés Leszkó Lajos bajtai földműves felesége veszekedő férje elől hazaköltözött szüleihez. Leszkó felkereste apósa házát és baltával támadt apósára, Szajkó Józsefre, aki felindulásában védekezve, kicsavarta kezéből a fejszét A verekedés vége az lett, hogy Leszkó Lajost súlyos sebekkel szállították a kórházba, ahol rövidesen meghalt A vizsgálat megindult.