Népszava, 1945. szeptember (73. évfolyam, 181–205. sz.)

1945-09-06 / 185. szám

2 NÉPSZAVA, 1945 szept. 6 annak, hogy méltó a szövetséges nagyhatalmak bizalmára. Legfőbb vágya, hogy őszintén, demokratikus szellemben nem­zeti jövőjét építhesse ki, mint a szabadságszerető népek család­jának szerény tagja. "Vállalta a kormány, hogy jószom­szédi viszonyt teremt a környező demokratikus államokkal. Május 16-án a Jugoszláviával való jó­szomszédi viszony helyreállításában elöntő esemény történt. A szkupsli­na elismerte a Jugoszláviában élő magyarság kisebbségjogát, és két képviselőt be is vont a szkupszi­jjába. Ebben Tito marsallé a fő­érdem. (Nagy taps és éljenzés.) Uroza román miniszterelnök (Nagy taps és éljenzés) irányunkban han­goztatott baráti megnyilatkozására a külügyminiszter válaszolt, a ro­mán baráti kéznyújtást elfogadta és viszonozta. Sajnos, a hivatalos csehszlovák állásfoglalás a szlová­kiai magyarok állampolgárságát illetőleg megnehezíti a jóviszony kiépítését.­­ Gazdasági újjáépítésünk szem­pontjából rendkívül nagy jelentő­sége van annak az árucsereszerző­désnek, amelyet a Szovjet­ Unióval kötöttünk és amelynek volumen­e meghaladja a 30 millió dollárt. A miniszterelnök ezután a hon­védség demokratikus átalakításá­nak eddigi eredményeivel foglal­kozott, majd áttért a pénzügyi, a földművelésügyi, a közoktatásügyi, a kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint a többi miniszteri tárcák keretébe eső problémák ismerteté­sére. Fölsorolta mindazokat az eredményeket, amelyeket a kor­mány elért a hitleri rendszer teljes felszámolásában. Majd így fejezte be beszédét: — A magyar nép véglegesen lemond azokról az imperialista szándékokról, amelyeket a né­met zsarnokság iskolájában ne­velkedett vezetői képviseltek. Lemondunk az irredentizmusról, de ez nem jelenti azt, mintha meg­szűnne érdekelni bennünket annak a magyarságnak sorsa, mely hatá­rainkon kívül él. (Taps.) — Visszaszereztük és biztosítottuk nemzeti szuverenitásunkat és füg­getlenségünket. Ha bárki elkesered­nék a mélység miatt, amelybe zül­löttünk, az tudja meg, hogy a romokért és pusztulásért, az özve­gyek fájdalmáért, az árvák köny­nyeiért azokat a gonosztevőket kell felelőssé tenni (Nagy taps), akik a nemzetet a bűnös és esztelen hábo­rúba sodorták. Büszkén hirdetem, hogy olyan kormány élén állok, amelynek min­den tagja át van hatva a haza iránti szeretettől, munkakészségtől és attól a tudattól, hogy munkája az országot szebb jövő felé vezeti. (Általános, hosszantartó nagy taps.) A miniszterelnök beszéde után Zsedényi Béla elnök napirendi ja­vaslatot tett. Eszerint a nemzetgyű­lés ülése csütörtökön délelőtt 10 óra­kor lesz, azon a demokratikus pár­tok vezetői hozzászólnak a minisz­terelnök beszédéhez. A nemzetgyűlés ülése­­Al­kor ért véget. A nemzetgyűlés táviratai Zsedényi Béla az ideiglenes nem­zetgyűlés nevében és felhatalmazá­sára Sztálin generalisszimusznak, Kalinin elnöknek, Truman elnök­nek, Kenneth McKellarna­k, az ISA szenátusa elnökének, VI. György királynak, Attler minisz­terelnöknek, Tito marsallnak és Groza miniszterelnöknek távirato­kat küldött, melyekben részint megköszöni nekik, hogy országun­kat­ felszabadították a fasiszták és fasisztabarátok zsarnoksága alól és részint hozzásegítenek minket ahhoz, hogy a szabad nemzetek kö­zött részt vegyünk a demokratikus megújulásban. A Magánalkalmazottak Biztosító Intéz Tete pályázatot hirdet Buda területén 51l. Fó­t területen 200 háziok­voss állásra. A hélyegtelen pályázati kérvényeket a közzé­tételtől bámított 14 napoin belül VII. Péter[Ty Sándor uova 14, III. am. 327. sz. alatt kell beadni.­­ Bajor Ernő és Magyar Ilona szep­tember hó 7-én délután 5-kor tart­ják esküvőjüket a kispesti r. k. templom­ban. Külön értesítés helyett. (X) Csak jegyre adható el a kenyér és liszt Rónai Sándor elvtárs, közellátás­ügyi miniszter végre rendet te­remtett a kenyérpiacon. Tűrhetet­len volt, hogy hosszú sorokban le­gyenek kénytelenek a dolgozók hozzátartozói a pékek előtt a jegyre árusított kenyérért sorbaállni, ami­kor számukra megfizethetetlen fe­kete áron még mindig lehetett úgy­nevezett szabad kenyérhez jutni. Új rendeletével a közellátás­ügyi miniszter megtiltja, hogy kenyeret, búza-, rozs-, vagy árpalisztet, valamint búzadarát jegy nélkül kiszolgáltassanak. Eltiltja a pékeket kenyéren kívül bármilyen sütőipari termék, tehát vizeszsemlye, buci, perec sütésétől. A jövőben csak a miniszter által megállapított keverési arányban készült kenyér hozható forgalomba. Rónai elvtárs intézkedése várható volt. A közellátásügyi miniszter hetek óta nem ad ki szabadforgalmú kenyérgabonára vagy lisztre szállí­tási engedélyt. Kenyérgabona és liszt csak a közellátás célját szolgálhatja. Így következett az a helyzet, hogy amennyiben még úgynevezett sza­badkenyeret árulnának, az csak csempészett úton behozott lisztből készülhet. A főváros közönsége örömmel fogadja az intézkedést, amelynek nyomán minden dolgozó hozzájuthat kenyér szükségletéhez. ­ Salgótarján dolgozói példát mutatnak! (Salgótarján, szeptember. — A Neficzava kiküldött tudósítójától.) Salgótarján és környéke az ország egyik legfontosabb ipari centruma. Salgótarján munkásai a fel­szabadító Vörös Hadsereg­ nyo­mán úgyszólván elsőnek kezd­tek az újjáépítéshez az ország­ban. A németek és nyilasok rablóhad­járata idején s­zabotázzsal igyekez­tek megakadályozni, hogy az ipar­telepeket kifosszák. Így dugta el néhány bátor munkás a Rima­murány—Salgótarjáni Vasművek 2000 kilowatt áramot termelő tur­binájának forgóját, úgyhogy a felszabadulás után néhány nappal már megindulhatott a villanyáram­szolgáltatás. Ennek köszönheti az ország, hogy a bányá­kat nem ön­tötte el teljesen a víz és ahol mégis víz alá kerültek a tárnák, a vil­lanyerővel hamarosan sikerült is­mét üzemképessé tenni azo­kat. A salgótarjáni ipartelepeit és munkásaik ma már teljes erővel dolgoznak nagyon nehéz ellátási viszonyok mellett, példátlan önura­lommal és hősies erőfeszítéssel-A tizenhárom bányaütemben a 8000 fős békelétszám­ot meg­köze­lítő 6000 főnyi munkástömeg do­gozik Termelésük is egyre emelkedik, úgyhogy a legutóbbi heti au­g nitr­i­tit vágón vett. Külön meg kell említenünk, hogy a salgótarjáni bányaüzemek terme­lése az orszá­g több­i bányáihoz vi­szonyítva, nem csökkent az utóbbi időben sem. A széntermelésen kí­vül, természetesen, tovább folyik a bányák egyes tönkrement üzemei­nek a helyreállítása. A v­­.SÍK nagy ipari ü­zem, a Budapest - Salgótarjáni Gépgyár munkásai hasonlóan emberfeletti megfeszítéssel d­olgoznak a terme­lés és az ország újjáépítése érdeké­ben. Sajnos, itt az a helyzet, hogy a német és nyilas rablók a gyár precíz gépeit, műszereit elszállítot­ták. Négyezer elektromotor közül mindössze 100 maradt csak vissza. Ettől függetlenül azonban már az összes üzemekben folyik a munka. Sőt, például a szerelőműhely a 70 métermázsás békebeli termelést felülmúlva, ma már 26 métermázsát termel. Ugyanakkor nagymennyiségű mezőgazdasági szerszámot és házieszközt állí­tanak elő, bár a termelést megnehezíti az, hogy az ózdi kohóművek jelen pil­lanatban nem tudnak félkészárut és nyersanyagot szolgáltatni az acélgyárnak. Példát mutatott azonban Salgó­tarján munkássága a vasút újjá­építésében is. Salgótarján és Somos­kőújfalu között heverő 100 hasz­nálhatatlan­­ vágón közül már 30-at állítottak helyre, ezenkívül 14 sín­párt tettek használhatóvá és a hi­dak újjáépítése is teljes erővel fo­lyik. A vasút újjáépítését a mun­kások a rendes munkateljesítmé­nyükön felül, önkéntes munkában végezték el. Ezt a hatalmas teljesítményt az ország a salgótarjáni­­ ipar­művek öntudatos szocialista munkásainak köszönheti, azoknak, akik mindenkor a mun­kásmozgalom élvonalán haladtak. Az utóbbi évek reakciós fertőjében sem tagadták meg szocialista vol­tukat és ennek köszönhető az, hogy az elképzelhetetlen nehézségek, a nyomor, az éhezés és a háború sok más átka között is példamutatóan járnak elől az országépítésben. Lech­tfer Péter elvtárs Bajorországban­ megtalálta a főváros elrabolt érései­­ek főrészét A régi baráti kapcsolatok, fenntartását kívánja az osztrák szociáldemokrata párt Bechtler Péter elvtárs, Budapest alpolgármestere, két hetet töltött el Ausztriában és Bajorországban, hogy a fővárosnak odahurcolt ér­téktárgyait kinyomozza és bizton­ságba helyezze. Útján néhány napot Bécsben töltött és érintkezett az osztrák szociáldemokrata párt veze­tőivel. Kedden este hazaérkezett és útjának eredményéről a következő­ket mondotta el a Népszava munka­társának: — Külföldi utam alkalmával igye­keztem fölvenni az ausztriai szo­ciáldemokrata párt vezetőivel az érintkezést. Mindenütt szeretettel fogadtak és biztosítottak arról, hogy szeretnék fenntartani azt a baráti és kellemes kapcsolatot, amely őket a magyar Szociáldemokrata Párttal összefűzte. Az osztrák elvtársak a hét évig tartó hitleri megszállás alatt kimondhatatlan üldözéseken és szenvedéseken estek át, de meg­őrizték szocialista öntudatukat. Most­ óriási feladatok várnak rájuk, hogy a gazdaságilag földre tepert országot talpraállítsák. Nagy nél­külözések és áldozatok árán úgy Ausztriában, mint Bajorországban igyekeznek az árakat és béreket békebeli színvonalban megtartani és inkább vállalják a nélkülözése­ket, semhogy inflációt teremt­senek. Kétségbeesetten beszélnek arról, hogy a hitleri propaganda milyen pusztítást vitt végbe a lelkekben. Göbbels még áprilisban, Hitler születésnapján rádiószózatot inté­zett a néphez és ebben kijelentette: hogy a győzelemhez sohasem állot­tak közelebb, mint ebben a pilla­natban. Napokkal később az ame­rikai csapatok átszáguldottak Hit­ler országán. Rengeteg odahurcolt idegent felszabadítottak. De még­ mindig vannak magyarok, olaszok,a lengyelek és Nyugat-Németország­ból odamenekültek. Az amerikaiak a deportáltak sorsát igyekeznek minél elviselhetőbbé tennni. Bősége­sen táplálják őket és ruhaneműek­kel is­­ellátják. Útjának pozitív eredményeiről Bechtler elvtárs a következőket mondotta: — Elsősorban a főváros rádiu­m­készlete után nyomoztak. Kiderült, hogy a harcok utolsó szakaszában azt a kocsit, amelyben a rádiumot, szállították, telitalálat érte. Az amerikaiak megtudták, hogy rá­dium volt ezen a kocsin, szakértők­kel megvizsgáltatták és azután egy laboratóriumba szállították, hogy a sokszázmilliós értéket megmentsék. A főváros vagyontárgyai közül megtaláltunk negyvenegy ládát, amelybe az árvaszék rakta be a letétként kezelt ékszereket és ezüstneműeket. Megtaláltunk huszonhat tűzoltófecskendőt, teljes töm­lő felszereléssel, tizen­két teljesen ép fővárosi autó­buszt, számos személygépkocsit, tíz modern HÉV villamoskocsit, tíz komplettül felszerelt kór­házat, gazdag gyógyszerkészlet­tel, a Szépművészeti Múzeum­nak majdnem teljes anyagát és jelentős értékű más művészeti anyagot. — Ezúttal csak egy kis területet sikerült átkutatnunk, most útitár­sam, Hahn Sándor tanácsnok veze­tése alatt újabb bizottság megy ki és további területeket kutat át, úgyhogy a főváros számára igen je­lentős, most különösen nélkülözött értékeket menthetünk meg. Minden reménységünk megvan arra, hogy az amerikai katonai hatóságok, amelyek irányunkban igen nagy előzékenységet és megértést mutat­tak, segítségünkre lesznek és a fő­város tulajdonát képező tárgyakat számunkra kiadják. A My Dear és az újságírók bútorai Az elmúlt év novemberében készül­tek el a Műbútorasztalosok Szövetkeze­tének üzemében az Újságírók Nyugdíj­intézete számára rendelt bútorok, köz­tük asztalok és székek. Az ostrom so­rán az ingóságok eltűntek és csak ké­sőbb vált köztudomásúvá, hogy egy részük a belvárosi My Dear kis lokál használatában van. Hathónapi keserves tárgyalás után most megoldást találtak az elrabolt bútorok ügyében. A lokál üzemi bizottsága kötelezte magát, hogy a bútorokat öt napon belü­l elszállít­tatja az Újságírók Nyugdíjintézetébe és a rongálások, valamint a használat fejében 175.000 pengőt fizet tíz egyenlő részletben, utólagos elszámolással. Azt hisszük, a már-már hírhedtté vált bel­városi eszpresszónak, ahol a pesti feke­téző alvilág kiskirályai és hercegei fo­gyasztják el békésen napi tízezreiket, ennél nagyobb összeg sem okozna za­vart. A munkásegység jegyében A Szakszervezeti Tanács leg­utóbb tartott választmányi ülésén Kossa elvtárs felszólalása során a vidéki szakszervezetek kiépítésé­nek irányvonalát jelölte meg, ma­jd a román, jugoszláv és osztrák szakszervezetekkel való kapcsola­taink méltatása után a Szakszerve­zeti Világszövetség párizsi alakuló ülésére kikü­ldendő magyar kül­döttség kérdésével foglalkozott. A választmány a küldöttséget utasította, hogy a szakszerve­zeti egység mellett foglaljon állást. A választmány végül elhatározta, hogy a szakszervezetek a választá­sokkal kapcsolatban felhívással fordulnak tagjaikhoz és a szakmák dolgozóit a munkásegység támoga­tására szólítják fel.

Next