Népszava, 1948. február (76. évfolyam, 26–50. sz.)

1948-02-29 / 50. szám

Szociáldemokrata képzőművészek kiállítása­ ­A Szociáldemokrata Párt képzőművész­tagozatának rendezésé­ben, nagy érdek­lődéstől kísérten, szombaton délután kiállítás nyílt meg a Kertész Jenő­ Munkásotthon kiállítótermében. Az intim­hatású teremben ezúttal a téma és a kifejezés realitását kereső művészeink csoportja van jelen festményeivel, grafi­káival és szobrászműveivel. A reális téma- és formavilág itt nem jelent iskolás egységet. Az árnyalatok színes sokfélesége az egyik szárnyon már-már megközelíti az átmenetet a konkrét racionális területről az általá­nosabb, elvontabb formai kifejezés és indulatban gazdagabb tartalom világa felé. Ez utóbbi formák művelőinek ki­állítására később kerül sor. Jelen kiállí­tásunk kétségkívül a legszélesebb réte­gek felé fordul, s előkészíti az utat az általánosabb kifejezés megértése felé. Mindenesetre, e kiállítás konkrét reális vonala nem korlátlan a másik pólus felé. A kiállítás rendezői, egészen kevés kivétellel, mellőzték a „naturális" kifeje­zésnek azt a világát, amely a valóságot mozgás és belső feszültségek nélkül, leg­feljebb valami szétfolyó, s szelíden mér­sékelt, hangulati tartalommal rögzíti le. Itt a realitás síkján színek, fények, vonalak, tömegek, finomabban vagy robusztusan, az erő, a mozgás, a belső feszültségek, szóval, a dinamikus és konstruktív kifejezés szolgálatában álla­nak. A kiállításon vannak muzeális­­becsű darabok is, 8 általában ismert kiállítóművészek érett munkáit látjuk a maguk érdekes sajátos kifejezésével. Jutott azonban hely ígéretes fiatalok­nak is. Szívesen méltatnék valamennyieket, be kell azonban érnünk nevük felsorolá­sával. A festők közül ki kell emelnünk Perlrott-Csaba Vilmos munkáit, ezek az egész magyar képzőművészet élvonalá­ban lévő alkotások. Berend Ilona, Bényi László, Biai Feglein István,­ Bihari ,ifi, Blahos Rudolf, Bokor Vilmos, Boldogfai Hajgató Ferenc, Bolmányi Ferenc, Far­kasházy Miklós, Freund Vera, Gábor Móric, Gebhardt Béla, Gellértné Igmándi Kata, Grantner Jenő, Kátayné Helbing Aranka, Köv­esi Albi, Lakatos Artúr, Mezei Artúr, Monostori Müller Pál, Morinyi Ödön, Ősz Dénes, Rafael Viktor, Rónai­ Gábor Marianne, Salamon Miklós, Toroczkai Oszwald, Török Jenő és Vörös Géza festőművészek, Antal Károly, Buzi Barna, Csillag István, Donner Gertrud Mária, Grantner Jenő, Horváth Géza, Ispánky László, Kóbor Elek, Krivátsy-Szücs Miklós, Kunvári Lilla, Lisznyey Kováts Zoltán, Soproni Stöckert Károly, Ungvári Lajos és Vörös László szobrász­művészek a kiállítás részvevői A felso­rolás betűrendje, természetesen, nem a minősítés sorrendje. A kiállítást, ünnepi kereteikben Szerdahelyi Sándor elvtárs nyitotta meg, N­­­om napjaiban. Ifjúságuk természetes derűje birkózott­ bennük a komor jövő sejtelmével, s szocialista optimizmusuk győzött. Nem szöktek nyugtalan s ködös képzelgésekbe a valóság elől, ám kifeje­zésük ereje, világos problémafelvetésük annál nyugtalanítóbb­­ volt. Érezték és éreztették azt, ami akkor m£r a „levegő­ben" volt. Az emlékkiállításon egyéni­ségükről, jellemükről,­­ tehetségükről, s szellemükről megkapó, s megható át­tekintést nyerünk. Nagy feszültségek expresszív ereje és a Szerkesztés bizton­sága közös vonásuk. Sugár mozgalmas színfantáziája, kavargó fényei, grafikai megalapozottsága , szólnak­­ minderről, Goldmann zárt térképzése, fiatal korát cáfoló gazdaságossága az anyaggal, portréinak világos, akaratgazdag jellem­zése, figurálisainak könnyed, mégis nyu­godt lendülete­ közvetlenül és közvetve is (tehát függetlenül a témától) hasonlóan erőteljes társadalom-kritikai, szellemről tesz vallomást. (Andrássy út 59.) Sugár Andor és Goldmann György Szűk terünket ezekben a napokban a hazai és nemzetközi élet eseményei fog­lalják le — ezúttal is a legszűkebb sza­vakra kell szorítkoznunk, s nem tudunk kellő keretet adni fájdalmas megbecsü­lésünknek két fiatal, nagyon tehetséges mártír-művészünk emlékezete iránt. Sugár Andor festő és Goldmann György szob­rász magasan ívelő művészi pályáját, ezt a kiváló ígéretet, derékban törte ketté a fasiszta terror. Utoljára együtt a szocialista képzőművészek kiállításán láttuk alkotásaikat, az akkor már újra fojtogatóan ránk nehezedő ellenforrada­ tilatater f&WWII WfllMJIOmW', fWaimiT­­áj száma rendkívül gazdag tartalommal megjelent. A tartalomból: Horváth Zoltán vezércikke Ssenzácioa riport­­ svájci tisztikar ak­i­kémkedési botrányáról Sas Endre ideológiai cikke Kacsák Lajos, Szirmai Rezső és Vésai Endre nyilatkozata a színház válságáról Ifjúsági híreik, mozgalmi cikkkek. Magas színvonalú irodalmi oldal. Tárca, riportok, sakk-, sport- és ikereszit­yejtvényrovat» r­HL"­­ ." Rafael Viktor festőművész grafikái a friss tájékozódás és keresés elmélkedő szellemét mutatják. Válság­korszakunk a képzőművészetekben is az analízis és az új szintézis küzdelmének a kora; a Picasso óta felmerült formai áthangolás kísérletekre késztet ; ma Úgy­szólván minden haladásra irányuló­ szellemet, olyanokat is, akik a realista formavilágban még elfogadott gondo­lati elvontságon túl nem is akarnak lépni, de összemérik a másikkal kifejező­képességeiket. Ilyen értelemben ma nem egy művész jár többféle stíluskör vilá­gában s ez az eklekticizmus, ez a ve­gyes formanyelv elfogadható, sőt rokon­szenves is lehet, amikor éreztetni tudja a művészt formáló belső küzdelmeket. Ily értelemben fogadjuk el Isáfad­ szi­gorúan kubista analíiseit, egy a szá­zad eleji , francia szellemet r. képviselő mozgalma« s^bead­ás m^Uyj'H,^^ csoportkompozíciója... mellett, 3» ^reterj."4. foltokban­ «... mozgaUbAAW .'v»«9FHfHlplit. knstruktiv táját, lendületesen szabad női aktja mellett, kötetlen színkompo­zícióit,­ felette gondos, zárt s egyszerű rajzai mellett. Az, ami az ,„egész mű­ben" közös és összefogó, a művész élénk s mozgalmas szín- és fény képzelete, mely a gondos grafikai megalapozá­son felszabadult térségekbe lendíti a kifejezést. (Fészek Klub.) IV. A restaurátor művészete A műalkotás, elsősorban a festmény — bármennyire képviselné is azt, ami egyénből és korszakból maradandó —, fájdalom, époly halandó, mint maga az ember. Kezdve az anyag kifáradásán, folytatva a művész eredendő technikai tévedésein, egészen a fizikai rombolásig, a mulandóság árnyai lebegnek még az örökbecsű műalkotások felett is. Ez ellen a mulandóság ellen folytatja egyre eredményesebb küzdelmét a restaurátor művészete. A konzerváló eljárás ma már oly fejlett, hogy a legeredmény­telenebbnek látszó romboltságokat is leküzdi s a művet eredeti szellemében szinte beláthatatlan időre megújítja. A Szépművészeti Múzeum nyugatra hur­colt anyagának nem egy becses darabja került haza nedvességből és mechanikai behatásoktól megrongáltan s most Gen­thon István főigazgató bemutatta a kon­zerváló eljárás eddigi eredményeit, sőt, láthattuk „munkában" magát a tartó­sító eljárást is. Ujjongva láttuk Szinyei-Merse Pálnak eredeti színeibe vissza­, hozott „Majális"-át, amelyen a ködös barnulás már nem egy részletet eltakart és a színpompa megragadó impresz­sziói reménytelenül elmosódot­tak. A sza­bad térség üdítő ragyogása visszatért a művésznek e valóban közvetlen alko­tásán s csak egy kis meghagyott négy­szög mutatja, mi borította el idők során ezt a ragyogást. Tiepolo monumentális Szent Jakab lovas alakja úgy került vissza, hogy elpusztultnak hittük. Most — bonyolult eljárás eredményeképpen — szilárdan konzerválva, újra kereten, sok festéklepergéssel, de már újra látjuk nemes alakját, a konzervátor ecsetje hamarosan visszaadja majd teljességét. A középkori táblaképekből is nem egy isitől 4M­ kikerült Madonna-szép érces példája annak, hogy néha a rongáló igen hasznos a műre. Kiderült erről a darabról, hogy újra és újra átmázoltál vegyes ízlés szerint, most azonban, amit „rákentek a századok", lebontják róla és eredeti szépségébe állítják vissza. V. Egy előadás Röviden meg kell emlékeznünk egy fölötte rokonszenves előadásról, melyet a francia szürrealizmusról Marcel Jean író és festő tartott. Az előadó sokáig élt. Magyarországon és előadását sok közvetlenséggel magyar nyelven tartotta meg. Arról a forrongásról beszélt, mely a francia szellem világában — hasonla­tát idézzük a modern atomfizika vilá­gából — az anyag mögött megtalálta az anyagtalanságot és az anyagtalanság mögött az anyagot. Ez az új szintézis győzött a francia képzőművészetben és irodalomban s ami Picasso előtt tör­tént, az más, mint ami azóta kialakult s éppen úgy nem tehet — mondotta — visszatérés a régibe, mint ahogy Ein­stein óta világképünk megváltozása visszavonhatatlanul megtörtént. A fran­cia művészeti és irodalom abba az új szakaszáb­a lejött, amelyben elevenen él a n­ubjekt szellem, de ez már szerves kifejezése a nagy kollektívum­nak, az új nemzetközi közszellemnek. Hitler megkísérelte, hogy ezt a gondo­latot lerombolja, mert ez­ az "új keresés, mint barométer mutatta a közeledő vi­hart , össze akarta törni­­ a baro­métert. A szürreális kifejezésben kol­lektív rokonság áll fenn a primitívek, a gyermekek és az őrültek „szabad" ki­fejezése között, a naiv őszinteség kötet­lenül engedi szabadjára a lélek vergő­dését­­és szárnyalását. A szürreális ki­fejezés — fejtette ki végül —, a háború lezajlása óta veszített feszült nyugta­lanságából, érzékenyen mutatja az át­meneti időszakot, amelyben szót keres már a me­gnyugvásra kívánkozó meg­gyötört lélek, de még ott van a lovas mögött a sötét gond ...­­sz. s. VL Filmhultára Balázs Béla, a filmművészet esztétiká­jának úttörője sem­ volt próféta a saját hazájában. Míg külföldön a legelmélyül­tebb filmesztétikust becsülik benne, ad-Most" Wtoleni­ ií-lény^C-Wt/^m* ^»zeftfd­araW. döntő jelentőségű, hiszen amint ezt ő is kifejti, a film az, éppen ipari jellegénél fogva, ahol a közönség és a művészet kölcsönhatása a legintenzívebb. Nem­csak a film növeli a tömegek ízlését, hanem a tömegek ízlése, kultúrája "is formálja a film művészetét. A forma és a tartalom, az eszközök és a mondani­való dialektikájával világítja meg a film művészetének legbensőbb lényegét. Ám könyve több, mint rideg elmélet, a részvevő közvetlenségével, a harcos együttérzésével és a költő hevületével avatja művét szép, izgalmas olvas­mánnyá. Ma, amikor az amerikai film döntő rohamra indult az európai film ellen, Balázs Béla könyve több szá­munkra, mint a műértő érzékenységével megírt esztétika,­­a tudós rendszeressé­gével lefektetett elmélet. Ez a könyv ma fegyver­es kezünkben, mely a mű­vészet területén veri vissza az ámító hódítókat és megvillantja előttünk egy forrásban levő művészet csodálatos táv­latait. (Szikra-kiadás.) T. E. Szöllőssy Ágnes táncművésznő nagysikerű matiné kere­ttben bizonyította,be újabb jelentős fej­lődését. Berczik Sári tánccsoportjának ő immár a harmadik tagja — Egri Zsuzsa és Kovács Éva után —, aki ma­gántáncosi jelleggel lép ki az együttes élvonalába. De éppen a Berczik-csoport e­gészsé­ges szellemét és összetartó erejét jellemzi, hogy a saját útjukat is kiépítő szólisták közül egyik sem szakítja meg a törzscsoporthoz való kapcsolatát és ebbeli tagságát példásan egyezteti össze önálló működésével. Szöllőssy Ágnes nemcsak technikai szempontból haladt sikeresen, amióta utoljára láttuk, hanem a műsorszámok hangulati tartalmának benső átélése tekintetében is. Sőt azt mondhatnók, hogy táncművészetének éppen ez a bensőség, az élmény őszinte kifejezése egyik alapvető tulajdonsága. Minél inká­bb azonosíthatja magát a táncszámok tartalmával, annál meg­győzőbbé válik a laikus nézők számára is. A Zeneművészeti Főiskola kamara­termében megtartott matinén Ascher Csizkár szavalóművész működött ki­-re szenvedett a nedvességtől, a restaurátor­ és az egyes táncszámok előtt a tstílusa­,,titkai" Itt is a műemlék javára don-­ san kiválogatott költemények gyönyörű tötték el a csatát. Egy, a Peserlino-­ gyűjteményét mondotta­ el. J. S. A „Fiatalok" íj száma közli Horváth Zoltán ér­dekes vezércikkét „Az ifjú Moszk­vádról, Sós Endre ideológiai ta­nulmányát „Lenin a mienk is!" címmel, továbbá Vajda Sándor esszéjét Anatole France-ról. A rend­kívül gazdag szám tartalmazza mént Kassák Lajos, Szirmai Rezső, és Vészi Endre nyilatkozatait szín­házi kérdésekről, Véczi Endre tár­cáját, továbbá a riportok egész sorát a szocialista ifjúságról, az olasz ifjúsági mozgalomról, a cser­készfiúk akciójáról és a sport pro­blémáiról. Különöe figyelemre tarthat számot Franz Maaereel fametszete. Madeleine de Valmaléte francia zongoraművésznő Chopin-esttel mutatkozott be. Kisebb daraboktól kere­tezve, a b-moll szonáta alkotta műsorá­nak főszámát. Itt feltűntek a számunkra szokatlanul gyors — és a közismert gyászinduló-tételben aligha indokolt — időmértékei. Az ilyen sr­mtosan menetelő gyásznép azt a gyanút kelthetné, hogy minél előbb túl szeretne esni a szerta­táson. A zárótétel démonikusan árnyék­szerű tovasuhogása viszont túlságosan világos színezetűvé és ezáltal kissé etűd­szerűvé vált. Madeleine de Valmaléte kétségtelenül jól felkészült és hangszer­tudásában biztos zongoraművésznő, de érzelemvilágában hűvös hőmérséklet honol. j. s. ZENEI KÖZLEMÉNYEK Rózsavölgyi hangversenyei: Katona Magda és Varga Lívia ária- és dalestje 6-án Z. 8. Pázmán György zongoraestje 8-án, Z. 8. Koncert rendezései: Schneider Hédy hétfőn nagy műsorral. Zongorabérlet: Lénerek-Fischer Annie szerdán. Brahms ötös. Schubert, Tod u. d. Mädchen, Welner. Gulda zongoraest 9-én A genfi verseny I. győztese nagysikerű •­.t.Wrapaf. turnéja után mutatkozik is. Vermes Mik­sa .hegedűest 17. ,­ Bruche Heine zongoraest 20. Ungár Imre Beethoven—Chopin est 22. VI. filharmóniai est 8-án Vei.: Fricsay, közr.: Léner quartett. Mortars quartett, Dvorák: Új világ, F. Martin: Simphonie Concertante. Jegyek Koncert, Opera. Hollandi zenei versenyek május 19—29. Rendezi a Philips­ Rádió és Scheveningen. Ének—hegedű—zongora (15—30 éves korig). Három I. díj egyen­ként 2000. három II. díj egyenként 750 doll. forint és a magyar győztesek­nek egy világvevő Philips-rádió. Érdek­lődés,­ jelentkezés Koncertnél, IV. Váci ucca 23. Határidő április 1. SZÉKESFŐVÁROSI ZEnEKARI Komor-Gulda Nagyzenekari bérlet XIL márc. 4. Zeneak. 8. IX. szimf.­Kremperer márc. 11. Zeneak. 8. SZÍNHÁZAK MŰSORA Vasárnap és hétfő: Opera. Vasárnap: Pillangókisasszony (11), Coesi fan Tutte (7). Hétfő: Díszhangverseny (V&3). Az Ofejra­ víz előadása vasárnap dél­előtt a Városi Színházban: Carmen (11), Vigopers. Vasárnap: Denevér (14­). Hétfő: Nincs előadás. Nemzeti. Vasárnap: Éjjeli menedékhely (3). És átlépték a küszöböt (V43). Hétfő: III. Richárd (6). Nemzeti Kamara. Vasárnap: Szerelmi házasság (81). Dandoln Gyö­rgy: Kényeskedő* (7). Hétf­ő: Sz­relmi házasság (7). Vígszínház. Vasár­nap: Visszafelé az úton (M14, V18). Hétfő: Visszafelé az úton I'M). Pesti. Vasárnap: Vásott apostol (M­ 4, %S). Hétfő: Vásott apos­tol (JiS), Belvárosi. Vasárnap: Volpone (4, V48Hétfő: Volpone (%8). Művész. Vasár­nap: Mélyek a gyökerek (%4, %8). Hétfő: Mélyek a gyökerek (&3). Madách. Vasárnap: Zsngiofli (',2­4, v33). Hétfő« Nincs előadó«. Magyar Színház. Vasárnap: Lili (V­r1, VIS). Hétfő: Lili (H8). Fővárosi Operett. Vasárnap: Bál a Savoyban (3, 7). Hétfő: Bál a Savoyban (7). Medgyaszay. Vasárnap: Doktor úr (144, V8). Hétfő: Doktor úr (H8). Pódium. Vasárnap: Nem enge­dünk a 48-ból (44, V18). Hétfő: Nem enge­dünk a 48-ból (%8). Kamara Varieté. Vasár­nap: Telitalálat (,­& %S). Hétfő: Telitalálat (1-48). Royal. Vasárnap: Farsang a dzsungel­ben (4, hHS) Hétfő: Farsaing a dzsungel­ben (Vsf). Mesebarlang. Vasárnap, hét?«» Szimes mesekönyv (3, 1%

Next