Népszava, 1949. február (77. évfolyam, 26-49. sz.)

1949-02-01 / 26. szám

nép új hazáját, az elnyomástól és kizsákmá­nyolástól mentes új társadalmat. A Magyar Függelenségi Népfront a magyar munka­osztály, a dolgozó parasztság, a népét szolgáló értelmiség, a dolgozó kis­­emberek harci és építő szövetsége, a leghala­­ dóbb, a legcéltudatosabb és legkövetkezete­sebb társadalmi osztály, a munkásosztály vezetésével. A Magyar Függetlenségi Népfrontban egyesült demokratikus erők a következő fő célokat tűzik maguk elé: " A magyar köztársaság követ­kezetes kifejlesztését a dol­gozó nép államává, népköztársa­sággá, a szó teljes értelmében. Az államgépezet megtisztítását a reakciós maradványoktól és a büro­kratizmustól. A dolgozó nép egyre szélesebb körű bevonását a hatalom gyakorlásába, a közigazgatásba, az állami szervek ellenőrzésébe. A nép politikai jogáénak (általános, egyenlő, titkos választójog, gyülekezési és egyesülési szabadság, szólás és sajtószabadság, a munkához és a művelődéshez való jog, stb.) bizto­sítását, a gyakorlásukhoz szüksé­ges anyagi feltételek mind tökélete­sebb megvalósítása útján. Új nép­köztársasági alkotmány megterem­tését, mely a magyar nép nagy po­litikai és társadalmi vívmányait a népi demokrácia alaptörvényévé emeli. A népért végzett közös munka alapján a demokratikus erők egyre szorosabb egységét a párt­versengés helyett. A demokratikus erők szoros egységének és közös munkájának biztosítására a demokratikus szer­vezetek következetes megtisztítá­sát a reakciós elemektől, együttes munkát a Függetlenségi Népfront szerveiben, valamint az egyéb de­mokratikus tömegszervezetekben, a munkásság és a dolgozó parasztság szövetségének további elmélyítését a munkásosztálynak és pártjának vezetésével. nT"­ A magyar nemzetgazdaság új felvirágoztatását, a tervgaz­dálkodás tökéletesítése és kiter­jesztése, az állami ipar, közlekedés, áruelosztás erősítése, a szövetke­zeti gazdálkodás fejlesztése, a hároméves tervnek két év és öt hónap alatt való megvalósítása, iz ötéves terv, tízéves villamosítási és öntözési terv útján. A nehéz- és gépipar kifejleszté­sét, a magyar föld méhében rejlő nyersanyagkincsek és az energia­­források feltárását. A magyar mezőgazdaság évszá­zados elmaradottságának megszün­tetését, a technika és tudomány eredményeinek felhasználását a mezőgazdasági termelésben. A mezőgazdaság gépesítését, elsősor­ban a mezőgazdasági gépállomások hálózatának kiépítésével, ily módon a dolgozó parasztság felszabadítá­sát a nehéz testi munka igája alól. Az aszály pusztításainak megféke­zésére az öntözéses gazdá­lodás kiterjesztését, az ország erdősítését A város és a falu közötti öröklött különbségek fokozatos felszámolá­sát, a falvak villamosításával, köz­lekedési viszonyainak megjav­ásá­­val, kulturális és egészségügyi intézményeinek továbbfe­­lesztésé­­vel, tanyaközpontok létesítésével.­­ A szövetkezeti gazdálkodás, kü­lönösen a termelőszövetkezetek tá­mogatását és fejlesztését a mező­­gazdaságban, mert csak a paraszt­­gazdaságok szövetkezeti tömörí­tése teszi lehetővé a mezőgazdaság korszerűsítését, a dolgozó paraszt­ság fölemelkedését,, a falu elmara­dottságának felszámolását. A pa­rasztság szövetkezeti tömörítését, az ön­kénttesiség elvének szigorú betartásával, meggyőzéssel, példa­adással. A szövetkezeti mozgalom fokozatos fejlesztése mellett az egyéni gazdákodást folytató dol­gozó parasztság hathatós állami támogatását és védelmét a kizsák­­mányolókkal szemben.­­ A munkán alapuló önálló kis­ipar és kiskereskedelem nem­zetgazdaságilag hasznos szerepének elismerését és megbecsülését, sza­bad működésük biztosítását. A néphez hű, az ország gazda­­­­sági, kulturális, felemelkedését szolgáló értelmiség számára méltó hely biztosítását a társadalomban, munkájának fokozott anyagi el­ismerését. ITT A dolgozók életszínvonalának LU állandó és tervszerű emelkedé­sét, a termelőerők fejlődése és a munka növekvő­ termelékenysége szerint. A dolgozók egészségéről, üdülé­séről való fokozott gondoskodást, a családvédelem rendszerének ki­­fejlesztését, fokozott harcot a nép­­betegségek leküzdésére, a dolgozók lakásviszonyainak gyökeres meg­javítását, a munkanélküliség teljes felszámolását. Az aggkori ellátás fokozatos kiterjesztését a dolgozó parasztságra, a termelőszövetke­zeti mozgalom fejlődése és az ál­lam teherbíróképessége szerint­­­e ! A dolgozó nép kultúrszínvona­lak­­lánaik, általános műveltségének és szakképzettségének emelését. Ál­lami támogatást a munkásság, dolgozó parasztság és értelmiség gyermekei számára, hogy a közép- és felsőiskolákba egyre nagyobb arányban jussanak be. Új népi értelmiség kinevelését, hogy kielé­gítsük az ország növekvő szükség­leteit képzett és a demokráciához hű szakemberekben. A demokratikus és haladó kul­túra, tudomány, irodalom, művé­szet felvirágoztatását, az alkotó és a népet szolgáló tudósok, írók és művészek messzemenő anyagi meg­segítését. Harcot a kultúra min­den területén a dolgozó nép mun­káját és önbizalmát aláásó, az imperialista rothadás mérgét ter­jesztő, a jelen nagy kérdéseitől elforduló, a nép életétől elzárkózó irányzatokkal. A társadalom és a természet fejlődésének törvényeivel foglal­kozó igazi tudomány oktatását az állam iskoláiban, egyetemein,­­­s­­ A vallásszabadság feltétlen­­ül biztosítását. Az egyházakkal kötött megegyezés pontos megtar­tását, amennyiben az egyházak is teljesítik vállalt kötelezettségüket, a népi demokrácia országépítő munkájának elismerését és támo­gatását. Ugyanakkor következetes harcot minden olyan törekvés ellen, amely bármely egyház szervezetét, szellemi befolyását és nemzetközi kapcsolatait arra használja fel, hogy a népi demokrácia belső és külső ellenségeinek támogatást nyújtson.­­­­ Harcot a sovinizmus minden **•1 megnyilvánulása és maradvá­nya ellen, népünk gondolkodásának átalakítását az igazi hazafiság szel­lemében, amelynek elválaszthatatlan része a dolgozó osztályok és a sza­bad népek nemzetközi testvérisége. Az országban élő nemzetiségek szá­mára a tejes egyenjogúság és sza­bad kulturális fejlődés minden fel­tételének, valamint az anyanemze­­teikkel való kultúcserének a biztosí­tását. Következetes harcot az irre­dentizmus és revicionizmus ellen. Ez az egyetlen útja annak is, hogy tel­jes állampolgári egyenjogúságot és a magyar dolgozó nép haladó, de­mokratikus kultúrájával való szoros kapcsolatot biztosítsuk a szomszéd országokban élő magyar dolgozó tömegeknek. II­I Demokratikus vívmányaink­ IU*- nak, nemzeti függetlensé­günknek, népünk és a világ béké­jének biztosítása érdekében szembe­­szállást minden imperialista törek­véssel, szilárd helytállást a nemzet­közi békefrontban. A világ demo­kratikus táborának élén álló nagy Szovjetunióval­ és a népi demokra­tikus államokkal kötött baráti és kölcsönös segélynyújtási szerződé­sek következetes betartását, a ba­ráti országokkal való politikai, gaz­dasági és kulturális kapcsolatok ki­mélyítését. Ugyanakkor a kölcsö­nösség alapján békés gazdasági és politikai kapcsolatokat minden or­szággal, azzal a feltétellel, hogy nem avatkoznak belső ügyeinkbe. | || | Nemzeti függetlenségünk megvédésére, belső békénk biztosítására, szövetségi kötelezett­ségeink teljesítésére erős, egységes szellemű, demokratikus néphadsereg kiépítését és korszerű felszerelését is., , A magyar dolgozó nép polit s­tikai és erkölcsi egységé­nek előmozdítását és megvalósítá­sát a kizsákmányolás elleni harc alapján, a munkán és az igazságos­ságon épülő új társadalom megte­remtésével. Az ország termelő­erőinek fejlesztéséhez, népünk anyagi és kulturális felemelkedésé­hez, a kizsákmányolás megszünte­téséhez szükséges gazdasági és po­litikai reformok, a szocialista társa­sn­mi átalakulás békés, törvényes menetének további biztosítását, az ország minden alkotó erejének be­vonásával és támogatásával igazi demokrata, igazi hazafi nem maradhat a Magyar Füg­getlenségi Népfront egységes sorain kívül. A Magyar Füg­getlenségi Népfront minden hazafias és alkotó erő tömörü­lése, ezért a Magyar Függet­lenségi Népfrontban a mun­kásosztály vezetésével egye­sült demokratikus erőknek joga és kötelessége a népi de­mokratikus Magyarország kor­mányzatának intézése és irá­nyítása. A fejlődéshez múlha­tatlanul szükséges szabad bí­rálatot és önbírálatot nem a pártversengés idejétmúlt rend­szere, hanem a demokra­tikus erőknek közös munkára épülő szövetsége, a Magyar Függet­lenségi Népfront biztosítja saját soraiban. A Magyar Függetlenségi Népfrontban egyesülő politi­kai és társadalmi szervezetek megalakítják a Magyar Füg­getlenségi Népfront ideiglenes Országos Tanácsát és kimond­ják, hogy mindenben alávetik magukat az Országos Tanács döntéseinek és végrehajtják határozataikat. A Magyar Függetlenségi Népfront programja igaz és tiszta nemzeti program, meg­valósítása népünk fölemelke­désének záloga. A Magyar Függetlenségi Népfrontban egyesülő politikai és társa­dalmi szervezetek felhívják tagjaikat, felhívják az egész dolgozó magyar népet, hogy a program megvalósítására egységesen tömörüljön a Ma­gyar Függetlenségi Népfront piros-fehérzöld zászlaja alá. A Magyar Függetlenségi Népfront a magyar népi demo­krácia táborába hív minden al­kotó erőt! Együttműködésre, közös munkára és vállvetett harcra szólít föl mindenkit, aki boldog és erős új népi Ma­gyarországot akar! Magyar Dolgozók Pártja, Független Kisgazdapárt, Nemzeti Parasztpárt, Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, Dolgozó Parasztok és Földmun­kások Országos Szövetsége, Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, Magyar Ifjúság Népi Szövetsége. i Népköztársaság A Magyar Köztársaság har­madik évfordulója, amelyet már a szocialista építés útjára lopott dolgozó nép ünnepel, a szocializmus építésének té­nyével válik különlegesen hangsúlyozottá, döntő jelentő­ségűvé. További fejlődésünk biztosítéka a szocialista építés tervszerűsége, s ez építésen belül a munkásság és a dol­gozó parasztság millióinak tudatos szövetsége, össze­fogása. Népköztársaságunk jelenlegi helyzete pontosan tükrözi és egybefoglalja azokat az ered­ményeket, amelyeket a mun­kásosztály vezetésével a dol­gozó nép,­­ annak pártja, a marxista-leninista MDP min­den vonalon elért. Köztársaságunk, népi állam­formánk jogos büszkeséggel vallja elődjének az 1848-as és az 1919-es forradalmat. Érté­kesítettük a magyar nép­sza­­bad­ság hagyományait, felhasz­náltuk és a gyakorlatban meg­valósítottuk, a magyarság ha­ladó szellemű nagyjainak el­gondolásait, terveit, de ugyan­akkor tanultunk a múlt hi­báiból és a demokratikus erők összefogásával s elsősorban a munkás-parasztszövetség ré­vén olyan szilárd arcvonalat építettünk ki, amely eredmé­nyeinket s további fejlődésün­ket biiztosítj®. A Magyar Népköztársaság harmadik évfordulóján az ipari termelés döntő többsége a szocialista szektorhoz tarto­zik; az üzemek, a gyárak, a nép tulajdonában vannak. Ugyanakkor új munkaerkölcs és új munkaszellem alakul ki, s minthogy megváltoztak a tulajdonviszonyok, a dolgozó nép viszonya a munkához, a termeléshez is gyökeresen meg­változott. Erre vall az új kol­lektív szerződés, amelyet a dol­gozók már önmaguk államá­val, tehát önmagukkal kötöt­tek, s amely a szocializmus építésének egyik legfontosabb okmánya. Ugyanakkor népköz­társaságunk egy másik fontos pillére a megalakuló új Füg­getlenségi Népfront amelynek alapja a munkásosztály és­ a dolgozó parasztság szövetsége s amely kifejezésre juttatja a demokratikus erők hatalmas összefogását a közös cél, a szo­cializmus építése érdekében. Mert nyilvánvaló, tisztázott tény, hogy népköztársasá­gunk a munkásosztály­ vezette dolgozó nép uralmi formája, s mint Rákosi elvtárs foglalta össze: »a népi demokrácia olyan állam, melynek segít­ségével a Szovjetunió győzel­mének eredményeként és a Szovjetúnióra támaszkodva­­ a dolgozó nép a munkásosztály vezetésével halad, a kapitaliz­musból a szocializmus felé­. A mi köztársaságunk fel­adatai tehát nem helyettesít­hetők be holmi ködös általáno­sításokkal, a mi köztársasá­gunk feladatai az életben, a gyakorlatban öltenek formát é­s­­a fejlődés során egyre jelen­valóbb, egyre élőbb jelentő­séget. Köztársaságunk élén a munkásosztály hű fia, Szakasits Árpád elvtárs áll, íz­ven pél­dázva fejlődésünk irányát. A magyar kommunisták, a marxizmus leninizmus sztraté­­giájának és taktikájának kö­szönhető, hogy köztársaságunk leküzdötte és sorra leküzdi ellenségeit, hogy mind politi­kai, mind gazdasági feladatait sorra megoldja és jól oldja meg. Hogy megszüntetve a pártok terméketlen versengé­sét és felszámolva a reakció legális lehetőségeit, valóra válthatja a szocializmus építé­sének kötelezettségeit, így vá­lik bizonytalan jellegű köztár­saságból szocialista tartalmú népköztársasággá. A Szovjetúnió felszabadító hadserege, a Szovjetúnió léte és hatalma lehetővé tette szá­munkra a népi demokrácia viszonylagosan békés útján való haladást, népközt­­ársasá­gunk mai formájának kialakí­tását Ebből következik, amit Ré­vai elvtárs állapított meg, hogy: »az állam, amelynek szervezetében fontos szerep jut az új Függetlenségi Nép­frontnak már nem egyszerűen demokratikus köztársaság, hanem népköztársaság, amely­nek egyre inkább demokrati­kussá, egyre inkább ném­ jel­legűvé kell változnia.« Ha mérleget keserítünk, megállapíthatjuk, hogy ma már épül a szocializmus ha­zánkban. Társadalmi tulaj­donba vettük a legfontosabb termelőeszközöket, kiűzzük és kiűzzük a politika porond­jairól a feudalizmus, a nagy­tőke bérenceit, ügynökeit, képviselőit. Gépiparunk ka­pacitásának fokozásával és tervszerű növelődével lehetővé tettük elavult, elmaradt me­zőgazdaságunk gépesítését, a falu szocialista fejlődésének elindítását. Éberen őrködve köztársaságunk biztonsága, belső­ és külső rendje felett, honvédségünket ütőképes, ön­tudatos, marxista-leninista szellemben nevelt néphadse­reggé fejlesztjük. Rendőrsé­günk sorra rajtaüt a nép el­lenségeinek mesterkedésein. A dolgozó nép helyeslése mel­lett a fejlődő ország testéből kioperáltuk a habsburgista reakció ügynökét, az imperia­listák megbízottját Mind­­szentyt. Népköztársaságunk harma­dik évfordulója, a hároméves terv idő előtti sikeres befeje­zésének, s az új, ötéves terv előkészítésének jegyében zaj­ ■ lik le. A hatalmas Szovjetúnió és a népi demokráciák béke­­frontjának politikai és gazda­sági összefogásának szilárd alapjára támaszkodva, építjük köztársaságunkat, tanulunk Lenin és Sztálin államától, s arra törekszünk, hogy álla­munk napról napra hason­lóbbá váljék ahhoz a hatal­mas birodalomhoz, amelyben a marxista-leninista elmélet, a szocializmus élő valósággá vált, s ahol már a kommuniz­mus építésének útjára léptek. ­ Gellért Oszkár: Magyar népköztársaság Ha azt írtad száz év előtt: Csak a távolból köszöntöd őt, De már előre látod, Hogy elfoglalja a kerek világot S hogy a győzedelmi fényes ünnepélyen Kiáltsuk rá sírodnál majd az éljent, Mert ő volt mindig szíved álma —: Száz év után ugyan mit mondanál ma? Szétnéznél a földön s látnád, mennyien bitorolják egykor szent nevét. Te is bizonnyal csak azt kérdenéd: Respublika, de milyen? Respublika, de kié? S te is egy jelzőt tűznél a neve elé. Mert köztársaság van ma Amerikában És portugál földön is köztársaság van. De várjon ilyen respublikát kívántál A Tiberisnél, vagy akár a Szajnánál? S óh mennyi-mennyi respublika szólít Az Oderától a Jangcse folyóig. S lásd, köztük egy, a földön a legelső, 5 a neve előtt már ott tündöklik­­ szocialista jelző. .vagy vedd szemülyre körülötte a többit: a népi jelzőt viseli mind - mind arra az egyre, a mintára tekint. ÉS arra tekint a tied is, Petőfi. Respublikád, a száz év előtti, rég egyedül vívta meg viadalát, s lett újra Habsburg-tartomány. Te ma egyformán sorstárs és jóbarát Lengyel, csehszlovák, bolgár, román. Respublika? A kérdés, hogy kié? S hogy mii­yen jelzőt tűzöl a neve elé? ,Száz év előtt a sorsa: árvaság. S respublikád ma népköztársaság! Az első szinkronizál!­­szovjet­ film: HŐSÖK HAJÓI nmwwwwiMmiMm­mw Érdekeidet védi «IV«epszava : Olvasd! Terjeszd !

Next