Népszava, 1949. augusztus (77. évfolyam, 177-201. sz.)

1949-08-02 / 177. szám

„Vezetek harcolunk a békéért és szabadságért** Tizenegy ország íróküldöttei Petőfi nemzetközi jelentőségéről A Szakszervezeti Tanács szék­házának nagyterme vasárnap este a Magyar Írók Szövetsége nagy­szabású Petőfi-ünnepségének volt színhelye. A Sztálin, Rákosi és Petőfi képeivel díszített tanács­teremben az írószövetség emlék­ünnepsége nagyjelentőségű de­monstrációvá nőtt: a külföldi író­­delegátusok, élükön a szovjet kül­döttek felszólásaikban kifejezték a haladó népek nemzetközi össze­fogását a békéért, az imperialisták ellen folyó harcban. Petőfit ünne­pelve, a világ minden részéből ér­kezett költők, írók hitet tettek a Szovjetúnió vezette békefront, a békés építőmunka és az emberi haladás mellett. Az ünnepséget Gergely Sándor, a Magyar Írók Szövetségének elnöke nyitotta meg. — A szovjet nép és az egész ha­ladó művelt világ nemrég ünne­pelte a nagy orosz klasszikus költő és szabadsághős Alexandr Szergeij Puskin születésének 150. évforduló­ját. Most mi állunk a világ elé Petőfi Sándorral, a mi nagy kin­csünkkel, megihletőnkkel halála 100. évfordulóján, mondván: szeressé­tek művét és álmait, melyek meg­valósítására Lenin, Sztálin és Rá­kosi Mátyás vezérel bennünket. Ezután Ilosvai Katalin Petőfi-ver­­seket szavalt, majd Ladányi Ferenc felolvasta Nagy Lajosnak Petőfiről írott tanulmányát. Ascher Oszkár Ady Endrének Petőfiről írott rövid prózáját és versét mondta el, majd ,Szendrő József oroszul adta elő az ’»Egy gondolat bánt engeme” című költeményt. Ezután került sor a külföldi kül­döttek felszólalására. Andrej Malisko, a Szovjet írószövetség ukrán tagja, hangsúlyozta, hogy Petőfi Sándor, mint a nép igaz fia és harcosa, izzó és elvi ellensége volt az úgy­nevezett »tiszta művészetnek«. Te­hetségét a nép szolgálatába állí­totta. Minden szó és minden sor, ami kikerült tolla alól, népi into­náció, felhívás és példamutatás volt. — Petőfi rövid életének ideje alatt folytatta Malisko — népe szeretett és elismert dalnoka lett. Forradalmár, harcos jellem volt, aki életét akarta áldozni a le­igazolt haza boldogulásáért. És nemes életét valóban a drága ma­gyar nép szabadságáért áldozta fel. — Álmai valóra váltak nap­jainkban, — mondotta befejezőben — amikor a szabad, demokratikus Magyarország a Szovjetunióval testvéri barátságban építi fel új életét. Hadd éljen Petőfi Sándor neve a demokratikus népek szívé­ben, szabad, tüzes dalai pedig mint rettegett fegyver, vigyék előre ezeket a népeket a kommunizmu­sért való harcban. Georgi Leonidze, a Sztálin-díjas grúz költő, a grúz nép szívből jövő testvéri üdvözletét tolmácsolta a hősi, szabadságszerető magyar népnek. Petőfi nemcsak a magyar népnek drága — mondotta —, hanem drága és szeretett a Szovjetúnió szabadságszerető né­peinek és drága a grúiz népnek. A nagy magyar költő lángoló, hívó szava,,eljutott Grúzia és Kaukázus havas ormaira is. A grúz és a magyar nép történe­tének összehasonlítása kapcsán megemlítette, hogy a magyar■ és a grúz nyelvben a »híd* szó azonos hangzású — hadd legyen Petőfi neve, éppúgy, mint a grúz és a ma­gyar nyelvnek ez a közös szava — mondotta Leonidze — a barátság közös hídja a dolgozó magyar és grúz nép között. Wladislaw Broniewsky lengyel költő kifejtette, hogy 1848-ban, a Népek Tavaszának évében, mikor Mickiewicz már meglobogtatta a lengyel légiók zászlaját, a fiatal Petőfi nemcsak a magyar nemzetért, hanem a vi­lág felszabadulásáért áhítozó — és ebben a vágyban egyesülő — valamennyi népéért lépett remény­­teljes csatasorba. Emlékeztetett Broniewsky, hogy a magyar nép szabadságharcosai között ott küz­dött a lengyel Bem tábornok is. Petőfi, Mickiewicz, Slowacki, Bo­tev, Puskin életműve alapját je­lentik az új, jobb társadalom épít­ményének. Éppen ezért ma, a szo­cializmus megvalósításának kor­szakában, mindinkább közel kerü­lünk hozzájuk, mindnyájunk köz­kincsévé lesznek. Leontin Salajan, román helyettes egészségügyi mi­niszter a többi között elmondotta, hogy Petőfi a román népköztársa­ság dolgozóinak milyen sokat jelent. Salajan beszédének nagy részét magyarul mondotta el. Petőfi Sándor a forradalmár Bem tábornok mellett harcolt és áldozta fel életét, Bem mellett, aki hir­dette és vallotta: »Magyarok és románok nyújtsatok egymásnak testvérkezet és boldogok lesztek”. Beszéde során utalt arra, sohasem szabad elfelejtenünk, hogy orszá­gaink felszabadítását egyedül a dicsőséges Szovjetúniónak, a népek nagy tanítója, a Sztálin által ve­zetett, diadalmas Szovjet Hadsereg­nek köszönhetjük. A magyar és ro­mán dolgozók egyformán maguké­nak érzik Petőfit és költészetit, me­rt­ a demokráciáért és a szocia­lizmusért, valamint a szabadságért folytatott harcban egyformán lel­kesít és mozgásít a külső és belső ellenség, a megalkuvók és árulók ellen. Befejezésül Salajan a román fejlődésről, a népek testvéri össze­fogásáról és az imperializmus el­leni harcról beszélt Petőfi tanításai alapján. Jan Drda­ ­ra, csehszlovák küldött arról be­szélt, hogy Petőfi még ma is, száz esztendővel a halála után, eleve­nen él szeretett népében. Petőfi népe harcos és alkotó szorgalom­mal küzd a boldogabb holnapért. A magyar nép száz esztendő el­nyomás után, a diadalmas Szovjet Hadsereg segítségével felszabadult és ma a nagy Szovjetunió támo­gatásával építi örömteli, szocialista otthonát. Drda a csehszlovák írók nevében kijelentette, hogy Petőfi forradalmi költői hitvallása köte­lezi a csehszlovák írókat is. Bol­dog vagyok,— mondotta — hogy ez alkalommal köszönthetem a testvéri magyar nemzetet, mely­­lyel együtt haladunk a boldog szocialista jövő felé. Sztojan Karolev, bolgár küldött, Petőfi jelentőségét méltatva hangsúlyozta, hogy Petőfi nevét nemcsak a szellemi élet em­berei ismerik Bulgáriában, hanem a nép körében is igen sok, lelkes híve van. Kétségtelen, hogy a szo­cialista, realista írók sokat tanul­nak majd elsősorban a szovjet iro­dalomtól, de Petőfitől is, mert ő volt az ősünk és mi vagyunk az Ő törvényes örökösei. Paul Éluard Rimbaud, a nagy francia költő és Petőfi között vont párhuzamot. — Míg Rimbaud arcát belső tűz táplálja, addig Petőfiét az egész nép fellobogása. Rimbaudot legyőzte a párizsi kommün vere­sége, de Petőfivel nem bírt a ha­lál. Ma is époly erővel él tovább embertársai izzó szívében, daloló ajkain és munkás kezeiben. Hiszen amikor őt követik, már meg is nyertek egy komoly csatát. Ez­után arról szólt, hogy a Wall Street és a City szörnyetegei haladásellenes tömeggé szeretnék lealacsonyítani a francia népet. Megállapította: a francia nép so­sem indul harcba a győzedelmes szocializmus, valódi felszabadítás és a sztálingrádi hősök ellen, mert Franciaországot, épúgy, mint Magyarországot, Sztálingrádnál szabadították fel. Éluard felolvasta Petőfiről írott költeményét, melyett a közönség szűnni nem akaró tapssal foga­dott. Pablo Neruda, a esztes nép szenvedéseinek és re­ményeinek költője, lírai beszédben emlékezett Petőfire. — Petőfi, te sugárzó ifjú, te an­gyali próféta. A te álmaidat már valóra váltották. A városokban és a pusztákon többé nem­ urak és szolgák népe él, hanem elvtársak, öntudatos nemzetek. Míg nekem, üldözött költőnek, lóháton kellett átkelnem a Cordillerokon, távoli ha­zám helyiségein — mert az én ha­zámban a te ellenségeid az urak — itt Magyarországon te vagy az úr, nagylelkű testvér és te adsz nekem menedéket — mondotta. f Nico Rost holland író elmondotta, hogyan találkozott itt Magyarországon az élő Petőfivel. Hiába kereste a budapesti könyvtárakban, antikvá­riumokban, hogy anyanyelvén, vagy németül, franciául olvashassa — csak lélektelen fordításokat talált, amelyek nem adták vissza Petőfi igazi, forradalmi lényegét. Azután a Tungsram-gyárban találkozott az élő Petőfivel: a gyár Petőfi­munkabrigádjának dolgozói beszél­tek neki a halhatatlan, szabadság­­harcos költőről, aki a magyar nép szocializmust építő mindennapi munkájában él tovább, — örökké! Bianchi Bondinelli olasz íróküldött Togliatti nagy kommunista pártja és a mögötte felsorakozó munkás és nincstelen paraszt milliók nevében köszöntötte a Petőfit ünneplő magyar népet és íróit. Hangsúlyozta, hogy az olasz dolgozó nép — Petőfi hazáját szerető nemzetközisége szellemében — soha nem fog fegyvert a megvalósult szocializmus hatalmas országa és a szocializmus építő népi demokrá­ciák ellen, hanem azért harcol, hogy felszabadítsa hazáját az im­perialisták és az őket kiszolgáló burzsoázia járma alól s a magyar, dolgozókhoz hasonlóan, megkezd­hesse a szabad Olaszország szocia­lista építését. Adalbert Muler az osztrák írók képviselője arról beszélt, hogy a szabadság költője, Petőfi, milyen sokat jelent azok­nak az osztrákoknak, akik gyű­lölik az elnyomást, szeretik a sza­badságot és küzdenek a szabad­ságért. Barabás Tibor záróbeszédében felolvasta az Albán Írók Szövetsé­gének táviratát, mely így szól: »... A belgrádi áruló trockisták klikkje miatt, mely megtagadta tő­lünk a vízumot, nem jelenhettünk meg nagy költözők és forradalmá­rotok, Petőfi Sándor emlékünnepé­lyén. De Veletek ünneplünk és Ve­letek harcolunk a békéért és sza­badságért.« Malisko ukrán író nevrecpM • «ft *«***« C Az orosz díszkiadás húszezer példányban. Ennek tömegkiadása százezer példányban jelent meg. Drda Jan Muhr osztrák, Karolev bolgár íróküldött Broniewsky lengyel, Neruda estjei, Salajanu h. egészségügyi miniszter román, Scsipacsov szovjet, Gergely Sándor, Éluard francia, Illyés Gyulát Leonidze szovjet-grúz íróküldött. Nico Rost (holland), Bandkielit (olasz) K­landop Hereit Petőfi Sándor BMGPAHI no£3tl rw —jt válogatott verse: ^ ' ^*.hu,­ Kievben megjelent magyar nyelvű kiadása Kárpát-Ukrajna ötezer példányban. A NÉPSZAVA előfizetési ára: Egyéni előfizetés- lakásra kézbesítve, havonta 11.5 Ft Csoportos ,üzemi előfize­tés, legalább 10 példány, egy csomagban, egy címre kézbesítve, havi 9.60 Ft állatkerti Sz­apad ma este :,9 órakor BOLERO, TÉRZENE, Faun délutánja, Poloveei táncok és az Opera teljes balettkarával. Csütörtökön: VARÁZSFUVOLA SZÉKELY, CSABAI (Metro­politan tagja), Osváth, Mátyás, Fekete, Mindszenti, fiaskó, vez.: FERENCSIK

Next