Népszava, 1949. október (77. évfolyam, 228-253. sz.)

1949-10-01 / 228. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! 1­­77. évi 228. sz. 1949 október 1. szombat PSZAVA Jegyz­ék a Tito-kormányhoz: A magyar kormány felmentve érzi magát a Jugoszláviával kötött barátsági szerződés kötelezettségei alól A MAGYA R S Z A K S X Szerkesztőség. Budapest, VII. Miksa ucca 8 E R V E ZETEK K­Ö­ZPONT­I L­APJA .______ ' ^ __________________ . / ■ .. A. ■ ■...•■■■V-r'i.V. - •. Ara 50 fillér Telefon: 224.817, 224.818, 224-819 Rákosi elvtárs nagy beszéde népi­ demokráciánk nagy győzelméről, a Rajk-banda megsemmisítésének tanulságairól t­öbb mint 506 millió forint a­z­erük­ölcsön jegyzés első két napjának eredménye . Nagy-Budapest eddig 287 millió forintot jegyzett F­elszabadult dolgozó népünk ünnepnapja, amikor Rákosi Mátyás elvtárs, a magyar dolgozó nép bölcs és szeretett vezetője a szónoki emelvényre lép, hogy beszédében felvázolja a politikai helyzetet, s hogy irányt mutasson a további feladatok megoldá­sára vonatkozóan. A Sportcsarnok, pénteken este, a Nagybudapesti Pártbizottság aktívaülésének idején, mikor Rákosi Mátyás elvtárs mondott beszámolót, szocializmust építő hazánk szíve volt. Már a kép is lenyűgöző! A hatalmas teremben a vörös és nemzeti­­színű zászlók díszébe öltözött falak között Nagy- Budapest dolgozó népének legjobbjai, mozgósítói. Pártunk vezetői és funkcionáriusai hallgatták izzó lelkesedéssel és feszült figyelemmel a nagy beszá­molót. Felmérhetetlen szeretet, a hűség és a ragasz­kodás forrósága áradt Pártunk és Rákosi elvtárs személye felé. A minduntalan feldübörgő tapsviharok, a Sztálint és a Szovjetuniót éltető ütemes kiáltások, a Párt és Rákosi elvtárs nevének egyre áradóbb vissz­­hangzása a magyar dolgozók szeretetének, hűségének hőfokát fejezték ki. A feliratok is méltóak az ünnepi hangulathoz. Az előadói emelvény felett olvashatjuk: »Éljen a Magyar Dolgozók Pártja és vezére, az impe­rialista kémbanda blepiezsije, R­ákosi Mátyás!* M­ijd mellette: »Éljen a felszabadító Szovjetuniói* « Az aktíva forró hangulatában felhangzottak Rákosi elvtárs nyugodt szavai, melyek azonban átfor­rósodtak, amikor a Szovjetunióról, a Pártról, Sztálin­ról beszélt. Még akkor is, amikor kifejezést adott a magyar dolgozó nép gyűlöletének az aljas Tito—Rajk­­banda ellen, amikor a nép ellenségeiről, a szabadsá­gunkra és függetlenségünkre törő orgyilkosokról szólt. Rákosi elvtárs beszéde az elmúlt hónapok törté­nelmi eseményeiről szóló beszámoló volt. Részletei­ben és összefüggéseiben elénk tárta a Rajk-banda perének tanulságait, s az azokból következő köteles­ségeket. De ugyanakkor — szinte csak felsorolásban — megemlékezett azokról a győzelmekről, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével a magyar dol­gozó nép kivívott Az alkotmány és abból követke­zőleg az állam és az egyház szétválasztása, a sikeres termésbeadás, a kenyérjegy megszüntetése, szocia­lizmust építő államhatalmunk, szocializmust építő népünk megannyi győzelmi jelentése. Rákosi elvtárs beszédét minduntalan — forró szökőárként — megszakítja az éljenzés, a taps, a hurrá. Az örömteli felfokozottságban új jelszavak, új jelmondatok születnek, melyeket most teremtett, most költött a nép. Mikor Rákosi elvtárs az Ötéves Tervkölcsönről beszélt, az aktíva részvevői fel­ugranak helyüikről s mindjobban erősödő kórusban belekezdenek: »Jegyezzük a kölcsönt! Jegyezzük e kölcsönt!«­ A hatalmas csarnokban szóló zeng fel, de Csak egy pillanatra, mert mindjárt visszhangozza az egész hallgatóság: »Túljegyezzük a kölcsönt!« És mindehhez újra és újra, mindig visszatérően Sztálin és a Szovjetúnió, a Párt és Rákosi elvtárs éltetése kapcsolódik. A két szeretett név, Sztálin- Rákosi olyan győztesen szólal meg a tömegek ajkán, mintha az egész ország hangja hallatszana ide. A lelkesedés szinte már nem is nyerhet fokozást, amikor Rákosi elvtárs bejelenti a Tervkölcsönjegy­zés összegét, az 508 millió forintot. Két nagy érzés uralkodik a csarnokban: A forró hála nagy felszabadítónk, a Szovjetúnió és Sztálin elvtárs iránt, a szeretet érzése Pártunk és Rákosi elvtárs iránt és a sistergő gyűlölet Rajkákkal, Tiróékkal, az imperialistákkal szemben. Az érzések viharzottak, egész dolgozó népünk szíve ott dobogott a teremben, a nagyaktíva utolsó percéig, amikor Kovács István elvtárs a zárószava­ Itat mondta, az első perctől kezdve, amikor Rákosi elvtárs elkezdte nagy beszédét. Titóék saját erősítésükre az angol és amerikai kémek és spiclik egész hadát hívták meg a szabadságharc idején Jugo­szláviába. — Most már tudjuk, hogy Titóék egyik fő gondja a felszabadító há­ború alatt az volt, hogy minél több öntudatos harcos, a jugoszláv nép minél több igaz fia pusztuljon el ebben a­­küzdelemben. Brankov, a budapesti jugoszláv követség volt ügyvivője nemcsak arról rántotta le a leplet, hogy Titónak a háború alatt gyanús tárgyalásai voltak a németekkel, de arról is, hogy százával ölette le azokat a szabadságharcosokat, akik az amerikai imperialistákkal szem­ben a Szovjetunóban látták né­pük támogatóját. — Most már tudjuk Rajk vallo­másából, hogy az egész jugoszláv szocializmus csak látszatra készült, csak engedmény volt a dolgozó jugoszláv tömegek felé és azzal a mellékcéllal hozták létre, hogy Titóék így hatásosabban tudják leplezni az imperialisták terveit a népi demokráciákkal és a Szovjet­únió­val szemben. Rákosi elvtárs beszél a nagy budapesti pártaktíván ­ Lelepleztük az imperialisták veszedelmes ötödik hadoszlopát — Tisztelt Pártaktiva! Össze­hívtuk Pártunk nagybudapesti ve­zetőit, hogy megtárgyaljuk velük Rajk és kémbandájának felszámo­lásával kapcsolatban a tanulságo­kat és azokat a teendőket is, ame­lyek a legközelebbi időben Pártunk és a dolgozó magyar nép előtt áll­nak — kezdte beszédét Rákosi elvtárs. — Rajk kémbandájának leleple­zése ma már teljes jelentőségében áll előttünk. Sikerült lelepleznünk az ellen­ség veszedelmes ötödik had­oszlopát, amely beszivárgott soraink közé és a Párton, a népi demokrácián belül készült titokban arra, hogy minden vívmányunkat megsemmisítse. E leleplezéssel kapcsolatban fény de­rült az amerikai imperialisták sztratégiai tervére, amely nem ke­vesebbet tűzött ki célul, minthogy az új világháború bevezetésekép­pen az összes népi demokráciákat kiszakítsa a Szovjetúnió­ vezette békefrontból és az imperialisták táborába vigye át.­­ Egy esztendő óta arra lettünk figyelmesek, hogy az ameri­kai imperialisták nagyon maga­biztos hangon beszéltek valami »Operation X« nevű tervről, amelynek egyik fontos része abban állt, hogy benyomulnak a népi demokráciák vezető pártjaiba. Ugyanakkor hallottunk úgyneve­zett mélyértelmű fejtegetéseket arról, hogy az elmúlt két világ­háború tapasztalatai alapján hely­telen volna az imperialisták részé­ről totális háborúra venni az irányt, azaz olyan háborúra, amely egyszerre az egész Szovjetúnió­­vezette békefront megsemmisíté­sét tűzi ki célul. Ehelyett ezek az imperialista hangok bizonyos kor­látolt, körülhatárolt célok érdeké­ben folytatandó háborúra akartak irányt venni. Most már megértjük, hogy ilyen korlátolt és körülhatá­rolt cél lett volna a népi demo­kráciák leszakítása a Szovjetúnió oldaláról. És az is világos szá­munkra, hogy az a hidegháború, az a foko­zódó kardcsörtetés, amelynek a berlini légihíd csak egy része volt, hozzátartozott a terv előkészítéséhez.­­ Az imperialisták e korlátolt tervének tengelye és alapja az az árulókból, kémekből, Gestapo-ügy­­nölkökből álló banda lett volna, amely, ma Jugoszlávia élén áll. En­nek a gyülevész bandának lett volna az a feladata, hogy az ameri­kai imperialisták megbízásából fa­’­­­törő kosként szerepeljen a népi de­mokráciák ellen. Rajkék leleplezése végre a maga meztelenségében meg­világította a jugoszláv árulók üzelmeit.­­ A Rajk-per folyamán nyilván­valóvá vált, hogy Tito és bandájá­nak árulása nem tavaly júniusban kezdődött, hogy ennek a bandának tagjai külön és együttvéve hosszú esztendők óta mint rendőrspiclik, ké­mek, besúgók, provokátorok, vagy Gestapo-ügynökök dolgoztak. Az is bizonyítást nyert, hogy a rájuk vo­natkozó kompromittáló adatok a Gestapo irattárából az Egyesült Ál­lamok kémszolgálatának a kezébe kerültek és hogy a jugoszláv vezetők ma ugyan­úgy végrehajtják az amerikai imperialisták és a kémek utasí­tásait, mint ahogy Rajk végre­­tetta Horthy rendőrségének, később az amerikai és jugoszláv kémszervezeteknek a paran­csait. — Most már tudjuk, hogy a jelenlegi jugoszláv vezetők jelen­tékeny részét 1941-ben a Gestapo küldte haza a francia internáló­táborokból. Fény derül ezzel kap­csolatban a jugoszláv szabadság­­harcokra is. Most már tudjuk, hogy mint Spanyolországban, a hősök mellett ott settenkedtek az árulók, a Rajkok is, úgy Jugo­szláviában a fasiszták ellen ön­­feláldozóan küzdő, mérhetetlen áldozatokat hozó jugoszláv hősök mellett ott nyüzsögtek a Titok, a Rankovicsok, Kardeljek, Gyilaszok és a többi rendőrspiclik, akiknek egyik fő gondja a szabadságharc folyamán az volt, hogy a jugo­szláv dolgozó nép legjobb fiainak Arszo Jovanovicsnak, Zsurovics­­nak, Hebrangnak küzdelmét ellen­súlyozzák. Most már tudjuk, hogy A jugoszláv árulók amerikai urai harcisa dobták sztratégiai tartalékukat . A per rávilágított arra, hogy amíg a népi demokráciákban a régi rend, a reakció nem volt leverve, addig az imperialisták Tito Jugoszlá­viáját, mint sztratégiai tartalé­kot kezelték. Ennek a tartaléknak ezidőben külön jelentőséget adott az, hogy szocia­listának tudta magát kijátszani és mint ilyen a népi demokráciák or­szágaiban kémei, diplomáciája és befolyása révén nagy segítséget tu­dott nyújtani a mit sem sejtő népi demokráciákkal szemben. Amikor azonban a harc eldőlt, a reakciót a népi demokráciák leverték, ak­kor a jugoszláv árulók amerikai urai a sztratégiai tartalékot, Tito bandáját kénytelenek voltak a harc első vonalába dobni. Rankovics erről nyugodtan azt mondotta Rajknak: »a felszabadulás után, 1945-ben, 46-ban a helyzet olyan volt, hogy Jugoszlávia nyu­godtan maradhatott a háttérben, ki­játszva látszólagos­­forradalmiságát a Szovjetunió­­és a többi népi demo­kratikus országok felé. Neki — már, mint Jugoszláviának — akkor kellemetlen feladatokat a Szovjet­únió ellen és a népi demokráciák ellen nem kellett vállalnia. A reak­ciós erők veresége után azonban — mint Rankovics mondotta — a helyzet annyira megváltozott, hogy Jugoszláviának az addigi tartalék szerepét betöltő mivoltát fel kellett adnia és magának Jugoszláviának kellett előtérbe lépnie­. Jugoszlávia lett a népi demo­kratikus kormányzati rendsze­rek megdöntésére irányuló harcban a rohamcsapat­. Nálunk Magyarországon ez annyit jelentett, hogy Rajk és ban­dája utasítást kapott arra, hogy fegyveres erővel állít­sák vissza Magyarországon a kapitalizmust. Ebben az utasításban nemcsak az volt benne, hogy az ország min­den reakciós erejére kell támasz­kodni, de a terv végrehajtásához meg­kapták volna a angol-amerikai zónában összegyűjtött nyilaso­kat, csendőröket, horthysta tisz­

Next