Népszava, 1949. december (77. évfolyam, 279-304. sz.)
1949-12-04 / 282. szám
Megérkezett az Oszipov-együttes Az Orosz Szovjet Szocialista Szövetséges Köztársaság államia Oszipovi népi zenekara szombaton délelőtt Magyarországra érkezett. A szobi határállomáson a Kultúrkapcsolatok Intézete nevében Szurdi Márta üdvözölte a szovjet vendégeket. Az Oszipov-együttes különvonata délben érkezett Budapestre. A szovjet és magyar lobogókkal feldíszített Nyugati-pályaudvaron Bernáth György, a Magyar-Szovjet Társaság főtitkára, Dezső József, a Magyar-Szovjet Társaság nagybudapesti titkára, Szabó Ferenc, a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöke és a magyar művészeti élet több más kiválósága fogadták a szovjet vendégeket. A Kossuth Rádió hétfőn 20 órától 21.15-ig a kiadott modortól eltérően az Orosz Szocialista Szövetségi Szovjet Köztársaság állami népi ioszipov- zenekar hangversenyét közvetíti a budapesti Operaházból. Hírek a közvetítés miatt 20 óra helyett 21.15-kor lesznek. Az Oszipov-zenekar sajtófogadása A szombaton Budapestre érkezett Oszipov-zenekar vezetősége már a kora délutáni órákban rendkívül jelentős nyilatkozatokkal tájékoztatta a sajtó képviselőit a Kultúrkapcsolatok Intézete által rendezett sajtófogadáson. Mihályit Ernő, a KKI igazgatója köszöntötte a kiváló vendégeket és bejelentette, hogy az Oszipov-zenekar e hó 5-én az Operaház díszelőadásának keretében mutatkozik be Budapesten, 6-án a Nemzeti Színházban, 7-én Csepelen ad hangversenyt, azután Győr, Pécs, Szeged, Debrecen, Diósgyőr és Dorog nagyüzemeiben hangversenyezik, de közben visszatér Budapestre és az itteni nagyüzemek dolgozóit ismerteti meg művészetével, december 21-én pedig, Sztálin elvtárs 70. születésnapján rendezendő díszhangversenyen gyönyörködteti a főváros közönségét. Ezután Grjazanov elvtárs, a Szovjetunió Művészi Bizottságának tagja adta át a szovjet nép baráti üdvözletét és fejezte ki örömét a felett, hogy az Oszipov-zenekkar ity nagyszabású hangversenykörút keretében ismertetheti meg a magyar néppel a Szovjetunió népi zeneművészetét. Végül az Oszipovzenekar vezető karnagya, Dimitrij Oszipov vette át a szót és átfogó előadásban ismertette az Oszipovzenekar történetén túlmenően a népi zenekarok általános fejlődését, az első ilyen együttes alapításától napjainkig. Az első orosz népi zenekart Vaszilij Andrejev karnagy alapította ,Moszkvában 1888-ban. Céljait olyan zenekari együttest szervezni, amelyrek hangszerei a hangszercsaládok környen megtanulható és könnyen kezelhető fajtáiból tevődnek össze. Ezzel alkalmat akart nyújtani elsősorban a dolgozóknak, hogy a hangszergyakorlás minél kevesebb megterhelésével vehessék ki részüket a közös muzsikálás öröméből. Andrejev zenekara hamarosan érdeklődést keltett: Tolsztoj, Gorkij, Verescsagin festőművész, Rimszikij,Konszakov és Gremov zeneszerző nagy figyelemmel fordult munkássága felé. A dicsőséges Októberi Forradalom után, amikor már a nép kezében volt a művészet, nagyon fölkndrült a népi zenekarok ügye, ma már alig van nagyobb gyár és üzem, amelynek klubja, kultúrbizottsága ne szervezett volna ilyen együtteseket, de ezeket szervezik már a kolhozok is a Szovjetunió minden vidékén. Az ilyformán adódott hangszerszükségletet millióikra menő számban elégítik ki a hangszergyárak. 1942-ben alapította meg Nikoláj Oszipov — Dimitrij Oszipov bátyja — a róla elnevezett népi zenekart. Ő maga Andrejev tanítványa volt kitűnő balalajka-művész. Együttest a legjobb népi művészeti állította össze és a háború folyamán elsősorban a Szovjet Hadsereg katonáinak játszott, bejárva a Szovjetunió egész területét. Az Oszipov-zenekar nem csupán népdalokból állítja össze műsorát hanem a népdalok művészi feldolgozásaiból is és ilyen feldolgozásokra maga kéri fel a Szovjetúnió neves zeneszerzőit, így az Ünnepi nyitányáról nálunk is ismert Budaskirit, aki a népi zenekar számára szerzett műveiért már másodszor kapott Sztálin-díjat. De műveket szerzett számukra a zenekar második karnagya, Kulikov elvtárs is, aki ugyancsak eljött Budapestre. Dimitrij Oszipov, a Szovjetúnió érdemes művésze közli továbbá, hogy zenekara hivatásos együttes, amelynek kiképzése és munkarendszere semmiben sem különbözik a hivatásos szimfonikus zenekarok gyakorlatától. Tagjai közé egyfelől a zeneiskolák legjobb növendékeit, másfelől a jelentkező legjobb műkedvelőket veszi fel. Munkáját a kormány mellett működő és minisztériumi rangú zenei bizottság irányítja. Elmondja, hogy Moszkvában 30 elsőfokú, 10 középfokú és 7 felsőfokú zeneiskolán tanítják a népi hangszereidet. A gyermekek nyolcadik életévüktől nyolc tanéven át részesülnek általános zeneiskolai oktatásban, négy-ötéves a középfokú iskola tanfolyama és csak az itt beváltak kerülnek hivatásos zenészkiképzésre a főiskolára. Ez iskolákban megtanítják a növendékeket az összes népi hangszerekre, közöttük a legelterjedettebb a háromhúros balalajka és az ugyancsak háromhúros dombra, továbbá a pengetett guzla. Háromféle fúvós hangszerük mellett fontos szerepet visz a harmonika és az ütőhangszerek csoportja. A megjelentek hosszas, lelkes tapssal köszönték meg a nagyszabású tájékoztatást. Oszipov karnagy az együttes egyik művészével beszélget A rádiószeminárium jövőheti programmja Alapfokú szeminárium. A Párt. II. rész. Előadás és konzultáció. Szerdán 19.15—19.40-ig (Kossuth-rádió). A Párt. II. rész. Szeminárium. Pénteken 19.15—19.40-ig (Kossuth-rádió). Haladó szeminárium. Kommunista éberség, pártszerű magatartás. Előadás és konzultáció. Hétfőn 16.30— 17.00-ig (Kossuth-rádió). Kommunista éberség, pártszerű magatartás. Szeminárium. Szerdán 16.10—17.00-ig (Kossuth-rádió). Rádiószeminárium. Ill. Kommunista éberség, pártszerű magatartás. Konzultáció. Csütörtökön 19.00—19.20 (Petőfi-rádió). A szakszervezetek napilapja a NÉPSZAVA- NÉPSZAVA UV9 december 4 i művészetet. A sztálini ajándékok hírül viszik dolgozó népünk háláját és szeretetét A Műcsarnok gyönyörűen feldíszített épülete előtt tömött sorokban hullámzanak az üzemek dolgozói, iskolák növendékei, várva, hogy sorra kerüljenek s megcsodálhassák .A magyar nép ajándéka Sztálin elvtárs születésnapjára a kiállítást, melynek minden egyes darabja arról tanúskodik, hogy a dolgozóik szívük forró szeretetét, mélységes háláját vésték, kalapáltak az ajándéktárgyakba, felszabadult, boldog munkájukkal feöszöntve a haladó emberiség bölcs vezérét 70 éves születésnapján. Áldozatkészségről, szeretetteljes gondoskodásról tanúskodnak az ajándéktárgyak, és arról, hogy a dolgozóik a munkaritmusukat öntötték alkotásaikba, melyek büszkén hirdetik: így dolgozunk a szocializmus megvalósulásáért! A Ságvári fiúiskola növendékei fényes szemmel, visszafojtott lélekzettel néznek meg minden darabot. A Kreml tornyát ábrázoló porcelán-állólámpa mellett szinte gyökeret ver a lábuk. S amikor a lámpába szerelt óra elüti a négyet és zengő hangon rákezdi a Drága föld első akkordjára, összeölelkeznek az ismerős, kedves melódiára. Azután ujjongva állnak az alumíniumlemezekből készült Bihar megyei térkép előtt, amely azt mutatja, mit valósítottak meg a hároméves tervben. Megtapsolják az apró traktorállomásokat, olajkutakat, a sarkadi cukorgyár épületét, mely már őnekik épült, a dolgozók gyermekeinek. Hasonló lelkesedéssel vizsgálgatják a villamosított falu részletet, a pécsi AVESZ ajándékát — Mi kéne neked ebből a kiállításból? — kérdem egy tíz év körüli kisfiútól. — A haja tövéig elpirul, amikor azt mondja: Inkább én adnék még! A többiekből is kikívánkozik. — Mindent odaadnánk! Hiszen neki köszönhetjük, hogy tanulhatunk. Hogy miénk a sok iskola, hogy egyetemre járhatunk! Ha ő nem segít bennünket, akkor még róta is mindenki cselédje lenne édesapám — mondja Bodor László VI. általános iskolás. A textilipari dolgozók 120 személyes damasztabroszba és asztalkendőjébe sok-sok asszony szőtte, fonta bele megindult háláját, hogy nem kell remegni ezután gyermekéért, nem kell kétségbeesett rettegéssel arra gondolni, hogy mire neveli. A béke nagy védője,, Sztálin elvtárs vigyáz rá, hogy erős, boldog emberek váljanak a gyermekeikből, akik a boldog jövőért harcolnak. A Szakszervezetek Országos Tanácsa hángszínszabályozó művészi hangverseny rádiógépe, szinte versenyre kel a postai dolgozók rádióvevőkészülékével, jelezve, hogy akik készítették, minden erejüket, tehetségüket, ötletüket csatasorba állították. A magyar szervezett dolgozók az újjáépített Budapest fényképeit küldik el vörös bőrbe kötve, ötágú ezüst csillagverettel, egy művészi tölgyfaládikában, amelyen a magyar címer ékeskedik. Igen, a sötétségből, a réméletből vezette ki őket a nagy Sztálin a fényre, mutatva az utat, amely a harcos, békét őrző új világhoz vezet. Ki tudná felsorolni az ajándékok tömegét s ki tudná lemérni azt a lelkes készséget, mellyel minden magyar dolgozó munkájával kívánja ünnepelni Sztálin elvtársat, akinek felbecsülhetetlen segítségével, irányításával vezetett minket Pártunk a felemelkedés útján. — Vájjon elég nagy lesz-e Sztálin elvtársinak az irhabunda, meg a csizma — aggódik Tóth Lajos WM gyári szerelőmunkás s rögtön hozzáteszi: hatalmasnak képzelem, a békeszerető világ atyjának. S ha arra gondolok, hogy az én kezem munkája is hozzájárul ahhoz, hogy üzemünk elküldhesse ezüst domborművű dobozban azt az elefántcsont-borostyánkőből készült pipát, nem tudok hová lenni a büsznkeségtől! Bizony büszkeség feszíti a magyar dolgozókat, hogy a kezük nyomán született új világ termékeit küldhetik el a nagy Szovjetunióba, rajongva szeretett Sztálin generalisszimusznak, hogy megírni u tathatják jó gazdák lettek az országban s teremtő munkájuk gyümölcse útra kél, hírül viszi, hogy mit tanult a magyar nép a hős szovjet néptől. A buják asszonyok szőttesei, a bronz munkáskéz magasra emelt világító vörös csillaga, a közlekedési alkalmazottaik gyermekeinek kedves kis rajzai, az MNDSZ aszszonyok halasi csipketerítője, a bronz föltgömbön magasba nyíló Szabadságszobor, az ózdi kohó modellje, a 14 állomást kapcsoló, technikailag tökéletes telefonkészülék, a tatai bányásztképző szabadiskolások szénrajzai, az orsózó gépmodell, mint egy diadalmasan magasba szökő grafikon mutatja népiek háláját, szeretetét , örstudóitosodását. A kerámiatál a magyar ifjúság ajándéka, köröskörül a dolgozó, építő, daloló, sportoló ifjakat ábrázoló zenefekeke és rajta a felírás szinte belezengi a vörös drapériád terembe: »Boldog éienküket, biztos jövőnket köszönjük Önnek, Sztálin elvtársi« Ezt visszhangozzák a falak, az utca, ezt zúgják az üzemek, a környező falvak, az egész magyar nép, tv. A pécsi szénbánya, dolgozóinak ajándéka egy brikettező gép kicsinyített mása Meg kell teremteni a szocialista-realista magyar építőművészetet A kommunista építészek alktirája értekezleten vitatta meg a realista építészet kérdéseit Major Máté egyetemi tanár, megnyitója után Parányi Imre tartott előadást. Rámutatott arra, hogy szakítani fed a rothadó kopimista kultúra elfajzott művészetével; meg iell teremtem a magyar szocialista é realista, építőművészetet, melynek gyökerei haladó hagyományaink továbbfejlesztése, népünk igényeinek kielégítése, a technika és a művészet szintézise lehet. A felszólalások során Fodor Gyula építésügyi államtitkár örömmel állapította meg, hogy a szocialista-realista építőművészet megteremtéséért megindult a harc- Ebben a harcban a fizikai és értelmiségi dolgozóknak egyaránt részt kell venniük. Az értekezlet ezután határozatot fogadott el, amelyben kimondotta, hogy feladott gondot fordítanak a világnézeti továbbképzésre, haladéktalanul hozzálátnak a szovjet építési és városrendezési elmélet és gyakorlat tanulmányozásához, vállalják a munkahelyek gyakori látogatását, a tervezés és a kivitelezés szorosabb kapcsolatának megteremtését, előmozdítják a szovjet építészek Magyarországra való látogatását, hogy előadásaikon megismerhessék a szovjet építők A kommunista építészek a formalista építészettel való szakítás mellett, feltárják értékes építészeti hagyományainkat, széleskörű szervezőmunkát indítanak, időről-időre megbeszélik a szocialista építőművészet megteremtéséért folyó harc eredményeit. r 1949-ben, hogy 6 forintos Államsorsjeggyel! HÚZÁS DECEMBER 7-ÉN