Népszava, 1950. január (78. évfolyam, 1-26. sz.)

1950-01-01 / 1. szám

MJfUAft 1, ▼MAJU'AF A munkaverseny újévi mérleg© Diadalmas hároméves tervünk )ezedött Holnap bányászaink vas­munkásaink, a vegyi, textil- és bőr­gyárak dolgozói, vasutasok, mérnö­kök és tisztviselők, egész dolgozó né­pünk már az ötéves tervért, népünk életszínvonalának újabb emeléséért, a boldogabb, szebb országért indítja meg a harcot. E történelmi fordulópont al­kalmával feltétlenül szükséges, hogy meghatározzuk munkaversenymozgal­­munk mérlegét, megállapítsuk elért eredményeinket, nyíltan és őszintén beszéljünk hibáinkról és kitűzzük a megóvásra váró feladatokat. Munkaversenymozgalmunk kétség­telenül jelentős mértékben járult hozzá, hogy hároméves tervünket 2 év és 5 hónap alatt nemcsak teljesí­tettük, hanem számos területen túl is teljesítettük. Pártunk következetes és kitartó nevelőmunkája megérlelte a maga gyümölcsét: munkásaink, mér­nökeink, technikusaink, alkalmazottaink másképpen viszonylanak ma már mun­kájukhoz. Ezt a megváltozott viszonyt, a dolgozók forradalmi önkritikáját itt­jezi ki munkaversenymozgalmunk. A diósgyőriek februári felhívására üzemeink hatalmas lendülettel láttak hozzá, hogy hároméves tervünk hátra­levő időszakában az előttük álló felada­tokat sikerrel végrehajtsák. Ez a kez­deti lendület komoly sikereket eredmé­nyezett. Emelkedett a munka termelé­kenysége, megszilárdultak és fejlődés­nek indultak üzemeinkben a különböző szocialista munkamódszerek. Brigád­jaink száma jelentősen megnövekedett, újítómozgalmunk lendületes fejlődés­nek indult. Nemcsak az újítások száma és a megtakarítások értéke emelkedett, de jelentősen megnőtt az újítók szá­mára kifizetett jutalom összege is. Egyre szélesebb rétegeket fogott át a tapasztalatcseremozgalom is, mely­nek eredményeként számos helyen megnőtt a munkások átlagos teljesít­­ményszázaléka is. A kezdeti lendület után azonban munkaversenymozgalmunkban komoly hanyatlás, visszaesés következett be. Jól mutatja ezt a tényt az, hogy a munka termelékenysége ez időszak­ban nemcsak hogy nem fejlődött kellő ütemben, de számos helyen komoly visszaesés is bekövetkezett. E vissza­esés okaira Pártunk Politikai Bizott­ságának útmutatásai alapján a Nagy­budapesti Pártbizottság augusztus 3. ülése világított rá igen élesen. Rákosi elvtárs világosan meghatározta azokat az okokat, melyek e jelenség előidé­zésében közrejátszottak: 1. A­­munkafegyelem meglazulása és ez egyéni felelősség hiánya. 2. Bérrendszerünkben meglévő hiá­nyosságok, mint például normaplafon, normákon való állandó igazítás, norma­­lazítási kísérletek, stb. 3- Az egyéni versenymozgalom hiánya. 4. A műszaki értelmiség passzivitása. Rákosi elvtárs e négy döntő hiba kijavítását tűzte ki Párt és szakszer­vezeti szerveink elé. Pártunk, mint mindig, most is idejekorán és helyesen mutatott rá az előttünk álló legfonto­­sabb feladatokra. Rákosi elvtárs kriti­kája nyomán üzemeinkben alaposan megjavult a munkafegyelem és meg­szilárdult az egyéni felelősség. Döntő fordulat történt az egyéni verseny tömegmozgalommá való tétele tekin­tetében. A normaplafon megszüntetésé­vel egyszeriben hatalmas tartalékok ke­rültek felszínre. Beigazolódott Rákosi elvtárs mondása, hogy a magyar mun­kás szeret versenyezni, csak meg kell teremteni a versenyhez szükséges alap­tét­é­teleket. Egyéni versenyzőink száma rohamo­san emelkedett: a budapesti MÁVAG- ban szeptemberben 850, októberben 1200, novemberben 1600, december elején pedig már több mint 3000 euro's versenyző volt. A Magyar Pam­utiparban augusztusban 63, októ­­berben csíkom 1400, novemberben pe­dig közel 3000­­b­unkás állott egyéni versenyben. Egyre többen kezdték normájukat az ett­g elért teljesítmények felett magasan túltelesíteni. Egyéni ver­­anymorgetmark fejlődése egyben biz­­tosította a többi szocialista munka­­módszerek további kiszélesedését is. Beigazolódtak Rákosi elvtárs szavai, hogy az egyéni verseny az az egész­séges talai, amelyből a többi verseny­­formák kifejlődhetnek. Emelkedett a brigádok száma, még nagyobb lendü­letet vett újít­ómozgalmiun­k, melynek fejődését komolyan és megtette az október végén rendezett újító kon­­ys­zás és kiállítás. A Párt kritikája óta másként látja helyzetét a műszak­i értelmiség is. Egyre inkább világossá válik­ mérnö­keink, technikusaink, művezetőink előtt az, hogy a munkaversenymozgalom döntő módon segíti elő szakmáinknak magasabb színvonalra való fejlődését, ötéves tervünk a műszaki káderek fejlődése előtt is soha nem tapasz­talt lehetőségeket nyit meg. Október végétől versenymozgal­munk fejlődése még gyorsabb ütemet fttSWt X Sm* VMamossági Gyár dolfpadi által «Indttort toocnnom Sztána elvtár» 70. «tüzetéspap Jénák megünneplésért, a szocialista munka kiemelkedő teljesítményeivel, a dolgo­zók újabb tíz- és százezreit ragadta magával. Üzemeinkben­­ dolgozók soha nem tapasztalt lelkesedéssel ké­szültek a magyar nép felszabadítójá­nak és nagy barátjának, a világ dol­gozóinak nagy vezére, Sztálin elvtárs­nak 70. születésnapjára. A sztálini fel­ajánlási mozgalom során, különöskép­pen az Újító Kongresszuson nálunk járt szovjet sztahanovisták, Bikov, Savljugin, Ananyeva és Filimonov elvtársak gyakorlati bemutatóinak ha­tása alatt, kezdett kibontakozni nálunk is a munka hőseinek. Sztahanov gyél­tó magyar követőinek mozgalma. A sztálini munkafelajánlási mozga­lom december 21-én Sztálin elvtárs születésnapján a sztálini műszakok­ban érte el csúcspontját Ezen a na­pon dolgozóink önmagukat múlták felül. A sztálini műszak döntő jelen­­tősége abban áll, hogy sztahanovis­táinknak, az eddig is kiemelkedő telje­­sítményt nyújtó dolgozóknak, sike­­rült a frontot valóban áttörni és a dolgozók legszélesebb tömegeit ma­gukkal ragadni. Hogy csak egy példát említsünk meg: a Csonka Gépgyár a sztálini műszak előtt átlagosan 139 százalékos teljesítményt ért el, de­cember 21-én az átlagos teljesítmény­­százalék 241 százalék volt A sztálini műszak sikereiből nem kis rész jut munkásaink mellett műszaki értelmiségünknek. Üzemeink döntő többségében megszűnt ezen a napon az anyagra várás, szerszámhiány, hibás rajzok kiadása stb., ami másikor a jelen­tős elkediály a termelésiben. Mérnökeink, technikusaink, művezetőink valóban olyan nívón szervezték meg a terme­lést, mely méltó volt a nagy ünnep­hez és amely döntő módon segítette munkásainkat kimagasló eredményeik elérésében. M­un­ka versen­ymozgóknpnát * Párt bírála­tának hátia* alatt elsősorban a sztálini m­int-,® verseny révén dön­tő minőségi fordulatot hozott létre mun­kásosztályunk soraiban. Ma már meg­állapíthatjuk, hogy munkásosztályunk nagy többsége a mrurfikaversen­yt a szocialista építés állandó módszerének tekinti. A sztálini munkaverseny során szak­­szervezeteink meghirdették a szakma legjobb munkája címéért folyó ver­senyt. Ez a mozgalom felszínre hozta az egyes foglalkozási ágak művészeit. Ma már nincs az országban olyan em­ber, aki nem ismerné Pozsonyi Zol­tán, Muszka Imre, Horváth Ede, Panyi Ferencné, Ott Józsefné és a többiek nevét, ne kísérnék figyelem­mel állandóan eredményeiket és kez­deményezéseiket, a gyorsvágást, a többgépes rendszert, 2000 tonnás moz­galmat, stb. Ezek a munkások társadalmunk leg­megbecsültebb, legtiszteletreméltóbb tagjaivá váltak. A szakma legjobb munkásai valóban az új élet kovácsai, akiknek útmutatása, példaadása nyo­mán dolgozóink hatalmas többsége egyre világosabban látja, hogy a munka a kényszerű robotból ma már nálunk is, a kizsákmányolástól felsza­badult magyar munkásosztály sorai­ban, becsület, dicsőség és hősiesség dolga lett. Közülük Muszka Imrének jutott az a megtisztelő feladat, hogy a magyar munkásság, dolgozó pa­rasztság és haladó értelmiség aján­dékait Sztálin elvtárs számára Moszk­vában átadhatta. Az élenjárók anyagi megbecsülésére jellemző, hogy például Horváth Ede havi keresete november hó folyamán 10.000 Ft-nál magasabb összegre rúgott. A termelés terén elért eredmények elsősorban Pártunknak, üzemi, kerü­leti és megyei pártszervezeteink helyes irányítás­ának köszönhetők. Komoly javulás történt azonban szakszerveze­­teink munkájában is. Szerkszervezeteink a sztálini mun­ka­verseny során valósí­tották meg ténylegesen a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa XVII. Kon­gresszusának határozatá­t, hogy mun­kájukban a termié®. központi kérdéssé tegyék. Üzemi bizottsá­gaitlik, műhely­­bizottságaink és biza­lmi hálózataink munkája is jelentősen fejlődött. Az üzemi szakszervezeti szervek, a párt­­bizottságok irányítása alatt valóban a mun­kaversenymozigratom tényleges szervezőivé váltak és a szakszerve­zeti aktívák termelési eredményeikkel maguk is péld­át mutattak a többi dol­gozónak. A X. kerületi Lampartban Bosony Lajos, a MÁVAG vasöntödé­jében Rétfalvi András, a Budapesti Szerszám- és Gépgyárban Horváth Endre és még sok százan termelési eredményeikkel kiö­ml ragadták a széles dolgozó tömegeket. Komoly szerepük volt a szakszerve­zetek által létrehozott üzemi műszaki csoportoknak is abban, hogy verseny­­mozgalmunkhoz a műszaki előfeltéte­leket jelentős részben sikerült biztosí­tani és mérnökeink, technikusaink, műszaki vezetőink egyre inkább be­kapcsolódnak és aktív részvevőivé vál­nak a mun­­­aver­sen­y moz­galomna­k. Ezekben a napokban a magyar mun­kásosztály, a dolgozó paraszts­ággal me­l­haladó értekm­sséggel harcba kidül­t a ötéves terv sikeres végrehajtásáért, ennek túlteljesítéséért. M­unka ver­sen­y­­mozgalmunknak az ötéves terv sike­res végrehajtásának motorjává kell válnia. Ennek érdekében hatalmas fel­­adato­kat kel elvégezni. Mindenek­előtt még inkább tudatosítanunk kell, hogy a munka­versenymoz­galom nem rövid időre szóló kampány, hanem e szocializmus építésének kommunista munkamódszere. Állandósítani kell te­hát üzemeinkben a sztá-üri felajánlási mozgalom hatalmas lendületét és lelke­sedését. Új és új feladatokat kell vál­lalatok a dolgozóknak és e feladatok végrehajtását a legnagyobb nyilvános­ság bevonásával kell következetesen elenőrizni. Ahhoz, hogy dolgozóink vállalt fel­­adataika­t végrehajthassák, elengedhe­tetlenül szükséges a munka műszaki előfeltételeinek biztosítása. Egyre fej­­lődő és szélesedő sztahanovista moz­galmunk és a mögöttük felzárkózó sok tízezernyi dolgozó számára ez üzem­vezetés, üzemszervezés régi módsze­rei már nem kielégítőek. Sztahanovista munkások mellé sztahanoviski mérnö­kök, technikusok és mesterek százai és ezrei kellenek, akik a m­unikáinak forradalmi módon való végzéséhez forradalmi szervezési, vezetési mód­szereket termtenek. Műszaki értelmi­ségünk soraiban ugyanúgy létre kel hozni a minőségi fordulatot, ahogyan létrehoztuk a munkásosztály soraiban. Ugyancsak műszaki értelmiségünk előtt áll az a feladat is, hogy meg­szervezzék a terveinek az egyes em­berig, a munkapadokig való felbontá­sát. Ezzel lehetővé válik, hogy min­den munkás állandóan, a fanap minden órájában pontosan tudja, hogy® éli az előtte álló feladatok­kal, mi az, ami még munkájából hátra van, vagy meny­nyivel teljesíti túl előirányzatát. Ez képezi majd alapját az állandó és rendszeres ellenőrzésnek. Az előttünk álló feladatok közül ta­lán a legfontosabb Sztahánov-mozgal­­munk tömegmozgalommá való tétele. A sztálini műszak megmutatta, hogy ezen a téren óriási lehetőségek álla­nak előttünk. Minden erővel arra kell törekedni, hogy ezt a lehetőséget meg­ragad­óik és «»tskarriviaták­» számát az elkövetkezendő kiút mai megsokszo­rozzuk. Ezeknek a feladataknak elvégzé­séhez szükséges, hogy pártszerveze­teink irányításával az üzemi szakszer­vezeti szervek, üzemi bizottságok, műhelybizottságok, bizalmiak ez eddi­ginél is fokozottabb mértékben fordul­janak a termelés, a munkaverseny­mozgalom kérdései felé. Gondoskodja­nak arról, hogy a munkaversenymozga­­lom és a G7'tábor,ov­eták számára ez összes szükséges előfeltételek, mű­szakiak, anyagiak, erkölcsiek egy­aránt rendelkezésre álljanak és el­hárítsanak minden akadályt a szo­cializmus építésének meggyorsítása, a munkaverseny útjából, őrködjenek éberen eddigi eredményeink megtar­tásán, törekedjenek azok fokozására. A Szovjetunió tapasztalatainak szün­telen tanulmányozása segítségével. Pártunk vezetésével emeljék még ma­gasabbra a szocialista munkaverseny zászlaját Lakatos Béla ! SZOT termetisi vezeK — - vezetni * *'TI 8 Jptätlun­' Sqsta&uar / Egy ifletre szóló élményeiről számol be a Moszkvából hazatért Muszka Imre elvtárs m­mwi miatt 1 Udr* »»miatt a a Kptgefi paQpHutvorrxX »hála Ja txeretst vonata, a sztálini ajándékokat szállító külön­­vonat s rajta a legboldogabb magyar munkás: Muszka Imre elv­társ csepeli sztahanovista is a legboldogabb ma­gyar parasztasszony: Berki Mihnlyné elvtárs, főispán. A magyar dolgozó nép háláját is szeretetét vitték el Sztálin Ilvtdzsnak a szovjet fővá­rosba, ahol frisítés­len élmények várták őkt. December 11-én, a kora hajnali órákban érkeztek meg Moszkvába. A pályudvarról egyenesen abba a szállóba — a hatalmas Moszkva szállóba — kísérték őket, ahol a szovjet kormány a baráti népek kül­döttségeit szokta elhelyezni A közel kéthetes moszkvai tartózkodás­­ min­den napja egy életre­ szóló élmények­kel­­gazdagította Berki Mihálynét és Muszka Imrét. Látogatás a Lenin­­mauzóleumban, a gyönyörű szovjet főváros megtekintése, látogatás a moszkvai Zisz autó­ is a Vörös Proletár szerszámgépgyárban, a Bor­­kij-kolhozban, színházi előadások, a magyar ajándékok átadása, a sztálini ajándékok kiállításának megtekin­tése, találkozás a szovjet főváros­ban Rákosi elvtárssal, a magyar dolgozó nép szeretett vezérével... Azután eljött az a nap, amelyről Berki Mihályné és Muszka Imre mindig beszélni fog. — December 21-én este 7 órakor a Moszkvai Nagy Színházban húsz méter közelről láttam Sztálin elv­társat — mondja Muszka Imre. Ahogy ezt a felejthetetlen napot, an­nak minden apró mozzanatát felidézi, érezzük, hogy mindez örökre bevéső­dött Muszka Imrébe, most is maga előtt látja a Nagy Színház szín­padát, a napbarnított arcú Sztálin elvtársat, amint mosolyogva, frissen fogadja a szovjet népek, a világ valamennyi dolgozója és az egész békeszerető emberiség sok-sok mil­lióinak szívből jövő jókívánságait. a hála és szere­tet könnyel csil- HH, lógtak mindenki szemében, amikor a szovjet úttörők elözönlötték a nézőteret, a színpadot és virágerdővel borították el az emelvényt amelynél Sztálin elvtárs ült. Amikor megkezdődött a műsor, Sztálin elvtárs lejött a színpadról és a közelünkben levő pa­nelnéka ment. A legmélyebb emberi érzések Muszka Imre is Berki Mihályné nem emlékszik a műsorra. Pedig a Szovjetúnió legkiválóbb művészei művészetük legjavát adták ezen az estén Sztálin elvtársnak, az őt ün­neplő szovjet államférfiaknak, mun­kásoknak, kolhozparasztoknak, szov­jet értelmiségieknek és külföldi kül­dötteknek. Ott látták, alig néhány méternyire páholyuktól Sztálin elv­társat, órákon keresztül figyelték mosolygó arcát, lelkes tapsát, mely­iptt a művészeket köszöntött­. Min­den mozdulatát magukba itták. Ezekre a percekre sohasem kell majd vissza­emlékezniök, mert bennük élnek. Berki Mihályné és Muszka Imre a magyar dolgozó nép szeretetét és háláját vitték el Sztálin elvtársnak. A Moszkvai Nagy Színházban az egész magyar nép nevében ünnepel­ték a világ dolgozói bölcs vezérét, népünk felszabadítóját és nagy barát­ját­ hoztak magukkal, ér­tékes aranykarórát, művészi kivitelű aktatáskát, a szovjet ipar remekeit. Ezeket az ajándékokat a szovjet nép Moszkvából ajándékokat Muszka Imrén is Berki Mihálynén keresztül a magyar munkásosztály­nak, a magyar dolgozó népnek küldte. Egész népünk számára hozták ma­gukkal azt az élményt is, ahogy Sztálin elvtársat mindannyiunk nevé­ben ünnepelhették. Magukkal hozták ezt a két meg­hívót is, amelyben a szovjet kormány Berki Mihálynét és Muszka Imrét meghívta a Moszkvai Nagy Színház­ban rendezett ünnepségre és a Kreml Georgij-termében tartott fogadásra. A meghívókat tárcájuk legrejtettebb rekeszeiben őrzik s nem szívesen ad­ják ki kezükből. A két meghívó a Muszka- és Berki-családok legbecse­­sebb ereklyéje lesz, amelyeket ember­öltőkön keresztül őriznek majd gyer­mekeik. AZ M­TI Moszkvából mindig Pl szövet nép örökbecen irt­kekkel ____________ térnek vissza._Musz­ka Imre és Berki Mihályné az élmé­nyeken és ajándékokon kívül egyéb értéket is hozott tarsolyában: a szov­jet munkásosztály és kolhozparaszt­ság__ajándékát, a szocialista építés gazdag tapasztalatait. Mert Muszka elvtárs — ahogy azt az ország min­den esztergályosa remélte — ismét találkozott tanítójával, Bikov elvtárs­­sal. Berki elvtársnő pedig a Gorkij kolhozban és a szovjet közigazgatás tanulmányozása közben szerzett gaz­dag tapasztalatokat. — Bikov elvtárs, amikor megtudta, hogy Moszkvában vagyok — számol be Muszka Imre a szovjet sztahanoz vis­ával való moszkvai találkozásáról — felkeit betegágyából és azonnal hoz­zám sietett. Első örömünkben össze­­csókoltuk egymást. Bikov elvtárs már ismerte eredményeimet. Elmondtam neki, hogy közben a győriek­ alaposan túltettek rajtam. Bikov elvtárssal há­cl­uszka elvtárs rém­ízben találkoztam, még a pálya­udvarra is kikísért. Úgy érzem, igazi barátok lettünk. Ellátott újabb taná­csokkal s különösen a munka meg­szervezése terén hívta fel figyelme­met a tennivalókra. moszkvai tartózkodása során egy egy napot töltött a Zisz-autógyár­­ban és a Vörös Proletár szerszám­­gépgyárban. Valósággal lenyűgözte mindaz, amit a két hatalmat gyár­óriásban látott.­­ Az automata esztergagépek ezrei álltak egymás mellett. A szovjet elv­­társak egyszerre több gépen dalgoz­nak, amelyek csengetéssel jelzik, ha a darab megmunkálását elvégezték. Igen sok nőt láttam az esztergagépek mellett, akik a férfiakkal egyenlő tel­jesítményeket érnek el. A szovjet *drehusok, mind gyorsvágók. Meg­ajándékoztak négy darab késsel. Kap­tam két könyvet is, amelyek a szov­jet sztahanovista esztergályosok ta­pasztalatait foglalják össze. Muszka elvtárs a három éve a terv utolsó napjaiban érkezett vissza Bu­dapestre. A Szovjetunióban szerzett tapasztalatait már abból a szempont­ból összegezi, hogyan használhatja fel őket az ötéves tervben. — Vissza akarok menni az eszterga­pad mellé — mondja — Persze nem­csak azért, hogy többezer százalékos teljesítményt érjek el. Mindaz, amit a Szovjetunióban láttam, meggyőzött arról, hogy a munkatermelékenység emelése szempontjából nemcsak az ezer százalékos teljesítmények fonto­sak. A Szovjetúnióban mindenki gyorsvágó, a fordulatszám átlaga percenként 500. Moszkvában felejthe­tetlen élményekben volt részem s ezt a Pártnak köszönhetem. Meghálálni, úgy érzem, igazán sohasem tudom. Az ötéves terv megvalósításának elő­mozdításában azonban méltóan kive­szem majd részem. Tudásomat át­adom mindenkinek, ebben látom fő­feladatomat. Azon teszek, hogy mi­nél több esztergályos alkalmazza a szovjet sztahanovisták gyorsvágási módszereit. ... Muszka elvtárt hétfőn, ex öt­éves terv beindításának napján ismét munkába áll! Csepelen régi eszterga­­padja mellett, cs­ev­y HlpnoumvjocotSi) Gitro»ti npu: tEm m npiu’tt, noctietytmt.uii u i»»A»/tc6tuo mopttpuuja ^l£. ^S. (SmaAUHU » Muszka Imre elvtársnak. A Szovjetúnó kormány» m­eghívja önt a fogadásra, amelyet a Kommunista Párt a szovjet nép nagy vezérének, tanítójának, I. V. Sztálin elvtársnak hetvenedik születésnapja alkalmából rendez. A fogadást a nagy Kreml-palotában 1949 december 22-én tartják meg.­ Berai Mdwign­é és Muszka­inics

Next