Népszava, 1950. január (78. évfolyam, 1-26. sz.)

1950-01-28 / 24. szám

*950 JANUAR 28, SZOMBAT mmärnäLmmaummmmmmmmmmms A dolgozók országának méltó fővárosáért Budapest főváros képviseleti bizottsága kétnapos beható ta­nácskozáson vitatta meg új, közel egymillió hatszázezer lakosú világvárosunk folyó évi költség­­vetését és az ötéves népgazdasági terv idevonatkozó első évi részletét. Fővárosunk költségvetését a Nép­szava néhány nappal ezelőtt már behatóan méltatta. Ezúttal főként az, ötéves terv fővárosi vetületének néhány kérdését vizsgáljuk meg közelebbről. Amikor Gerő Ernő elvtárs a parlamentben ismertette első öt­éves tervünket, a felszabadulás óta eltelt időt a következőképpen jelle­mezte: »E néhány valóban törté­nelmi esztendő alatt az ország gazdájává vált a nép, a munkás­­osztály, a kommunisták pártjának, Rákosi Mátyásnak a vezetésével, tüneményes gyorsasággal újjá­építette a háborúban rombadöntött országot és a Szovjetúnió baráti segítségével, a Szovjetúnió tapasz­talataival gazdagodva, a Szovjet­­únióra támaszkodva, szövetségben a népi demokrácia országaival, új, Magyarországon eddig töretlen útra lépett, a szocializmus építésé­nek útjára.« Ezt a fejlődést tükrözi vissza fővárosunk jelen állapota is. Ami­kor a főváros dolgozó népe élve a Szovjet Hadsereg adta szabadság­gal, megkezdte büszke, szép városá­nak újjáépítését — e falak között a sivár romok és a reménytelen pusztulás képei emlékeztettek a hajdani »urak« népellenes politi­kájára, amely kérlelhetetlen tör­vényszerűséggel vezetett a fasiszta rombolásokig. A kommunistákon azonban nem vett erőt a csüggedés. Amíg mások arról cikkeztek és szó­nokoltak, hogy Budapestet még harminc év múlva sem lehet újjá­építeni -­­ mi harcos nagy Pár­tunk vezetésével dolgozóink leg­jobbjai hozzáláttak az újjáépítés nagy munkájához. Ezt a hatalmas feladatot a hároméves újjáépítő terv keretében —­­■ külföldi kölcsönök felvétele nélkül — sikeresen megoldottuk. Beszédes számok bizonyítják e ha­talmas munka hősies erőfeszítéseit Újjáépültek legfontosabb hídjaink. Helyreállítottuk a teljes egészé­ben elpusztított közlekedési háló­zatot Rendbehoztuk a vízvezetéket, a Csatornákat, a gázműveket. Ismét üzein­beállítottuk a kórházakat Megnyitottuk az iskolákat, az egye­temeket Messzemenően gondoskod­tunk az anya- és csecsemővédelem folytonosságáról Nincs olyan terü­lete a világvárosi életnek, amelyen ne jeleznék alkotások a fővárosi hároméves terv diadalútját tehet hogy egyeseknek közö­nyös, rideg számok az újjáépítés számai. A mi számunkra a munka diadalénekének kottajelei. A három­éves terv folyamán 36 millió forin­tot fordítottunk utakra. Elültettünk közel egymillió facsemetét és 2,9 millió forint költséggel nagy­szabású parkosítást hajtottunk végre a Vérmezőn, a Haller-téren, a Lánchídnál és sok más helyen. Meglévő modern játszótereinket 15 újjal szaporítottuk. Iskolaépítésre 24 millió forint jutott Mi már olyan iskolákat építünk, mint a jász utcai , nem pedig sivár bör­tönöket. Igen nehéz körülmények között sikerült 46,5 millió forintot lakásépítésre fordítanunk. Ez, pe­rsze kevés — de kezdetnek nem rossz. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy nem barakokkal, nem ideiglenes tömegszállásokkal, ha­nem a dolgozókhoz minden tekin­tetben méltó lakásokkal akarjuk megoldani a problémát. Egészség­ügyre 16 milliót, gyermekvédelemre 9,7 milliót, a közélelmezési appará­tus javítására 10,2 milliót fordí­tottunk. Még ennél is nagyobb összegek mutatják közüzemeink fejlődését. A közlekedési vállalatok 180.2 millió, az Ásványvízüzem 0.9 millió, a Csatornázási Művek 20.1 millió, az Épületasztalos-üzem 0.5 millió, a Gázművek 34.4 millió, a Vízművek 34.8 millió stb. forintot ruháztak be. E vállalatok kiváló munkáját mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy a szükségleteket nemcsak zavartala­nul kielégítették, hanem üzemüket továbbfejlesztették és a közönség számára olcsóbbá tették. Fővárosunk ötéves terve, amint ez köztudomású, szerves része az ötéves népgazdasági tervnek. Az ötéves terv első évének keretszáma közel 239 millió forint, de ebbe nem számítanak be az olyan beruházá­sok, mint a földalatti vasút, a két új dunahíd, az új Nemzeti Színház, a Stadion, a Vár rendbehozatala, a hatalmas új OTI rendelők egész sora stb. De az egész terv perspek­tíváját mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az öt év alatt csupán lakás­építésre 500 millió forint jut. Részleteiben az első tervév be­ruházásai arról beszélnek, hogy a kórházak, gyermekvédők, szülő­otthonok, iskolák, közlekedés, kerté­szet és más közművek fejlesztésére, valamint lakásépítésre összesen 134,4 millió forint jut. A főváros községi vállalatai ugyanekkor to­vábbi 104,3 millió forinttal fejlesztik apparátusukat. Végeredményben te­hát a községi háztartás és a köz­ségi vállalatok együttes első évi be­ruházási tervelőirányzata 238 millió 809.000 forint. Hatalmas összeg ez, amely teljes egészében a dolgozók jólétét szolgálja. Szép és lelkesítőm mi fővárosunk ötéves terve és alkal­mas arra, hogy az új, nagy Buda­pest dolgozó népének életszínvona­lát a községpolitika eszközeivel is emelje. Mert a szép parkok, a tiszta utcák, a jó, olcsó és gyors közleke­dés, az intézményes egészség­­védelem, a zavartalan közellátás, a villany, víz, gáz, óvodák, iskolák, szülőotthonok, fürdők, sportpályák stb. — mind-mind egy részét jelen­tik a kulturált, boldog munkás­életnek. Gyorsvasút épül Csepelről Buda­pestre. Trolibusz-vonal létesül Cse­pelről Pesterzsébeten és Kispesten át Kőbányára. Megkezdik a nagy­budapesti csatornahálózat és víz­vezeték kiépítését. Legalább 75 mil­lió forinton lakásokat építenek. Nem lehet felsorolni e nagyszabású te­remtő munka minden részletét. A lényege az, hogy a dolgozók a dol­gozó Magyarországhoz méltó fő­várost építenek. A terv jó. De minden terv csak annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle. Meg kell tehát teremteni azo­kat a feltételeket is, amelyek el­engedhetetlenül szükségesek a sike­res munkához. Mindenekelőtt a mi harcos nagy Pártunk és Rákosi Mátyás elvtárs bölcs útmutatása alapján kell dolgozni. Ha Budapest fővárosi hivatali és közüzemi dol­gozói mindenből a legtöbbet és a legjobbat akarják juttatni a több mint másfélmilliós Budapestnek, akkor ugyanúgy törekedniük kell az egyre jobb, egyre olcsóbb és egyre gazdaságosabb termelésre, mint minden más üzemben. Budapest dolgozó népe azonban nem idegenként, hanem fegyver­táraként áll városa hivatali és üzemi dolgozói mellett. Ezért egyrészt pél­dát mutat a munkafegyelem, az egyéni verseny, a sztahanovista módszerek alkalmazása terén, más­részt segít is sok feladat megoldásá­ban. Jólétünkről, országunk boldo­gulásáról van szó e munka során is. Erőssé, gazdaggá kell tennünk ha­zánkat, hogy a Sztálin vezette béke­táborban a béke védelmében meg­­állhassuk helyünket. NÉPSZAVA A fővárosi képviseleti bizottság elfogadta Budapest új költségvetését A főváros képviseleti bizottsága pénteken délután folytatta Budapest 1950. évi költségvetésének részletes vitáját. Drapál János elvtárs rámuta­tott arra, hogy az idei költségvetéssel a perem­kerületek és a volt peremvárosok történetében új élet kezdődik. Örömmel állapította meg, hogy az egyesült Budapest közigazgatási költ­ségei nem növekedtek Budapest köz­­igazgatásának elmúlt évi költségeihez képest. Ezt a közigazgatási dolgozók szorgalmának, újító és kezdeményező lendületének köszönhetjük. Frey Endre felszólalásában azt hangoztatta, hogy a munkásosztály legjobbjainak bevonása a közigazga­tásba biztosítja az egységes Budapest igazgatásával kapcsolatos nagy fel­adatok megoldását. A hozzászólásokra Horváth Zoltán helyettes tanácsnok válaszolt, majd a képviseleti bizottság a költségvetés első csoportját részleteiben is elfo­gadta. A költségvetés második csoportjá­hoz Halász Alfréd, Vészi Gyula és Kelemen Sándor, a költségvetés har­madik bekezdéséhez Biró László elv­társ szólt hozzá. — A fordulat éve nemcsak politikai gazdasági téren jelentett fordulatot a népi demokrácia fejlődésében — mon­dotta Biró elvtárs —, hanem meg­teremtette­ az e­feltételét annak is, hogy a közoktatási és ku­lturáli munká­ban mindinkáb háttérbe szoruljon az osztályellenség ideológiájának befolyása. A főváros munkájában is le lehet mérni a bekövetkezett javulást. Ebben az év­ben 53.400 munkás és dogozó értel­miségi vett bérletjegyet a fővárosi színházakba, am­i mutatja, hogy a dol­gozók fokozatosan birtokukba veszik a kultúra minden erődítményét Dr. Reök Iván és Tóth Endre fel­szólalásában közegészségügyi kérdé­sekkel foglalkozott. Dr Berkách Tibor tiszt-főorvos a főváros egészségügyi, fejlődését ismertetve,­ megállapította, hogy a hér tejként­i természetes szapo­rod­ás jelentősen­ növekedett, a halálo­zási arány­aim pedig csökkent. A képviseleti bizottság ezután áttért a tervköltségvetés megvitatására. A vita első szónoka Földes Mihály elvtárs volt. Földes elvtárs összefoglalta azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket Budapest a hároméves terv keretében ért el Több mint 88 millió forintot fordí­tottunk hidak építésére. 56,5 m slót útépítő­re, 2,9 m­ii­ó forint költség­gel nagyszabású parkosítást vé­geztünk, korsz­eű szép új iskolá­kat épít­­tünk. Egészségügyi intézményekre 16 milió forintot költöttünk a hároméves terv­ben. Villamosaink 600 millió, autóbu­szaink 85 mi­lió utast szállítottak. Földes Mihály ezután az ötéves terv első évének feladatait vázolta. Sike­rünk feltételei adva vannak — állapí­totta meg. — Hogy tervünket tökéletesen meg tudjuk valósítani, ahhoz tártuzik és vezetőnk, Rákos­ elvtárs köré kell tömörülniök az összes dolgo­zóknak. A költségvetéshez ezután Kürti Sándor szólt hozzá, majd Philip Rudof tanácsnok válaszolt a felszólalásokra. A képviseleti bizottság a tervköltség­vetést egyhangú lelkesedéssel elfogadta. A sztahanovista építőmunkások 24 nap alatt közel 3 hónap eredményét érték el a kispesti munkáslakás-építkezéseknél Az építésiroda ablakpárkányáról jég­csapok lógnak lefelé. A megfagyott föld zörög a léptek alatt. Néhány esz­tendővel ezelőtt ilyenkor januárban az ablak mögül nézte az eget az építő­munkás. Leállt a munka már ősszel. »Nyáron hopp, télen hopp« — járta a közmondás. Pénzt azonban csak ta­vasszal keresett. Addig adósságból kellett valahogy megélnie. Magyarországon már nem idény­munka az építés. A szovjet tapaszta­latok alkalmazásával a legnagyobb hi­degben is rakják a falat, tömik a be­tont az építőmunkások. A jó munka­szervezés s a gépek segítenek le­gyűrni az időjárást Ilyen gépesített téli építkezés folyik Kispesten a mun­­káslakások építésénél is. Gőzzel melegített kavics és malterlevelőgép Az összefagyott kavicsokat gőzzel melegítik át. Az út mellett pöfékelő kazán áll, amelyből hosszú gumicsövek vezetnek a kavicsrakás felé. Hegyes, lyukacsos vasrudat dugnak be a kavi­csok közé és megindítják a gőzt. Fel­emelünk egy marék kavicsot, azután sietve dobjuk el: szinte éget A forró kavics a betonkeverés után is 20—24 fokos meleg marad. A megkötött beton már megfagyhat Nem süllyed tavasz­­szal, amikor felenged az idő. A nádfalból készített házikóban mű­ködik a malterlevelő gépezet A meleg­víz hatalmas tartályokba ömlik, ahol összekeverik a maltert, amely a nyomó­­készülék vastartályaiba kerül. Kat perc alatt egy köbméter malter tölti meg a tartályt. Öt épülő házat lát el a malterlevelő gép. A legtávolabbi épít­kezés 200 méterre van a gépháztól. Nem kel ez állítani ládáikban, mint ré­gen. Valóságos maltetrgyiár működik Itt, amely a­­megrendeléseket« »házhoz« szállítja. A téglákat az első emeletre trazex­p­or­tőrön szállítják. A segédmunkások egymásután rakják a széles gumiszá­láéra a téglákat. Fent két segédmunkás gyors mozdulattal helyezi azokat egy­másra. A betont is így szállítják az emeletre. A transzpor let jobb: a fel­vonónál, mert odaállíthatják, attől éppen szükséges az építőanyag. Négy épületnél már az első emeletnél tart az építkezés. Az ötödik háznál pedig most kezdik a földsztriil födém berakását. Az ország legjobb sztahano­vista építőműrakásai jöttek el Kispestre, hogy összeegyeztessék módszereiket. A napi megbeszéléseken részletesen megtárgyaltá­k az építkezés eredmé­nyeit és hiányait. Végül is Orlov szov­jet sztahanovista építőmunkás mód­szerét vezették be. Minden építőmun­­kás mellett két segédmunkás dolgozik. Egyik teríti a maltert, a másik pedig adogatja a téglát. Január 2-án kezdték a munkát és 24 nap alatt közel három hónap szokásos eredményét érték el: egyméretes form­akerettel gyártják a téglákat, mert ahány gyárból érkezik a tégla, annyiféle méretű. A kispesti téli gépesített építkezés tapasztalatai megmutatják: fokozott ütemben halad a munka a legnagyobb h­idegben is. Az építőmunkások fel­adata, hogy a termelékenység emelé­sével, a szocialista verseny kiszélesí­tésével, az önköltség csökkentésével elősegítsék ötéves tervünk fontos, cél­­kitűzésének mielőbbi megvalósító­iát , az építőipar gépesítését. K. 1. Téglákat szállt a futószalag Beállítják a nyomókészü­léket a *mallergyárban. Megtárgyaltuk a Párt határozatát... Papp István Debrecenből jött erre a sztahanovista iskolára. A téli építkezés­ről beszélgetve a következőket mondta: — Megdőlt as a régi hiedelem, hogy télien nem dolgozhatik a kő­műves. Vett­ már a napokban 14 fokos hideg is. Az előmelegített anyaggal azonban épúgy megy a munka, m­intha nyár vagy kora ősz volna. Vincze Bertalan gyöngyösi kőműves így beszél: — Megtér­gyalvák a Párt határoza­­tát ■ mu­­ka verseny eredményeiről és hibáiról. Mi jól tudjuk, hogy az építő­iparban — amelyre az ötéves tervben igen nagy feladatok várnak — még sok Inba van a munka­helyek meg­szervezésében, még alacsony a munka termelékenysége. Ha házán megyünk, lelkesedéssel jár­unk­ az ott elsajátított módszerek átadásához Ksafd­á maiak­nak. Pozsonyi Zoltán, az fekete vezetője elmondta, hogy ez elnútt három hét alatt számos ötlet és észszerűsítés vetődött fe, amely közül már sokat megvalósítottak. A kávák gyors és helyes kiképzésében jó eredményt ér­tek el. A téglavágógép használatával jelentősen csökkentették a cetejtes téglák mennyiségét. A sztahanovista iskolán is felmerül­nek azok a gátló­­ körülmények, ame­lyek m­a az építőiparban megtalálhatók, így például a sztahanovista épkormun­­kások kérik a téglagyárakat, hogy VIKTOR MARKJEWKA tótéitól sacabánya,« telfclvAat Intézett a len­gyel «tetornyás ad­hoz, hogy tegye­nek hosszúlejáratú termetért fel­ajánlásokat. »Megfogadom — mondta fel a J Anttoában —, hogy f­élerük­, már e fu m­ás ápríle hónapban lévő torna nem­t termelők ki a norma áttal előirt 640 tonna helyett Sze­nek Josef Slupik bányásztára» véte­sse« felhívására, aJd­ totelAzt ípízi, hogy a következő három hónap» »telt 1850 torry «atmet tenort kt] *,o tona« hetyrtt. BAYER helyettes külker­esked'?­­ni minister beszámolt arról, hogy a len­gyel külkereskedelmi forgalom Orsi­­cen ín százalékkal volt nagyobb, mint i9iS-s ban. A külkereskedelem 45 szá­za­­lék­át a Szovjeturlaml és a népi krdciákkal bonyolították le. 1OiD-ben­ Lengyelország is állammal kötött kereskedelmi szerződést is negyik­­­klienccel tartott fenn kereskedelmi kapcsolatokat. Felvette a kereskedelmi összeköttetést a népi Kínával is. A külkereskedelmi forgalom 1319-be­it

Next