Népszava, 1950. május (78. évfolyam, 101-124. sz.)

1950-05-23 / 118. szám

NÉPSZAVA 350.000 példányban jelennek meg a Szikra könyvnapi könyvei Az idoi könyvnapra 11 Szikra­könyv jelenik meg, közel 350 ezres összpéldányszámban. A kiadványok közül kiemelkednek« Lenin, Sztálin, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, Horváth Márton és Rudas László nagyjelentőségű elméleti mű­vek. Az elméleti munkák mellett he­lyet kap a szépirodalom is. A könyv­­napra megjelenő könyvek, a haladó irodalom legjobb alkotásai, méltó ki­fejezői lesznek kulturális forradal­munknak. A Szikra könyvkiadó udvarán már készen állnak az előregyártott köny­­vessátrak, amelyeket a megnyitás előtti éjszakán állítanak fel a főváros útvonalain. A Szikra, könyvnapi sátrait elsősor­ban a munkáskerületekben állítják fel. Könyvsátor ikerül a váci úti »Tizen­­három ház« elé, a Róbert Károly­ körút és a Lehel-út sarkára, az Onczy-térre, Sashalomra, Pestszentlőrincre, Csepel területén­ két Szikra-sátor lesz. A Szikra f­önyvssátrat állít fel ezenkívül számos üzemben. A főváros területein felállítandó Szikra-nátrákihoz négy­iklzibméter fa­anyagot, 1200 négyzetméter falemezt, 200 négyzetméter kátránypapí­rt, egy mázsa olajf­estéket és 130 kiló szeget használnak fel. BÉKEHARC VILÁGFRONTJÁRÓL Brutális rendőrtámadás az amszterdami és rotterdami béketüntetők ellen A holland dolgozók Amszterdamban és Rotterdamban újabb béketömegtünteté­­seket rendeztek, amelyek során ilyen feliratú plakátokkal és transzparen­sekkel vonultak fel: »Le az atom­bombával­­« »Le az amerikai hadi­felszereléssel »Kenyeret és békét.­« Komoly összeütközésekre került sor Amszterdamiban. A rendőrség meg­kísérelte, hogy karddal szétszaggassa a tüntetők plakátjait. A város két kerületében a rendőrség tüzelt, hogy szétkergesse a tüntetőket. A Svéd Kommunista Párt a békeharc fokozásáért Stockholmban megkezdődött a Svéd Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak plenáris ülése. Napirenden két kérdés szerepel: a kommunista pártok feladatai a békéért folytatott harcban és előkészületek az őszi községtanácsi választásokra. Az első kérdéssel kap­csolatban Hilding Hagberg elvtárs, a Párt elnöke tartott előadást »Pártunk­nak ma nincs fontosabb feladata a békéért folytatott harcnál — mondta. A békeharc Pártunk politikájának kö­zéppontjában kell hogy álljon, de nem­csak szavakban, hanem tettekben is.« A Finn Kommunista Párt főfeladata: a békéért folytatott harc A Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén Herta Kuusinen elvtárs parlamenti képviselő a Párt részvételéről számolt be a békéért folytatott harcban. , Kuusinen elvtárs hangsúlyozta, hogy a Kommunista Párt főfeladata ma harc a békéért, a munkásosztály és valamennyi dolgozó erőinek összponto­sítása erre a harcra. Kiemelte, hogy Finnországban a béke hív­ei feladat­ként tűzték ki legalább egymillió alá­írás gyűjtését az atomfegyver betiltá­sáról szóló stockholmi felhívásra, majd hozzáfűzte, hogy Finnországban meg­van minden feltétele a feladat sikeres teljesítésének. Az atombomba betiltását követelik az angol tudományos munkások­­ Az Angol Tudományos Munkások Szövetségének tanácsa évi értekezle­tén határozatot fogadott el, amelyben követeli a meglevő atombombák el­pusztítását, valamennyi tömegpusztító fegyver gyártásának és használatának betiltását, valamint az atomerőt­elepek nemzetközi ellenőrzését. Az értekezlet 89 szavazatal 28 ellenében elfogadott határozatában elítélte Joliot-Curie el­bocsátását, mint a világbéke ügyére és a tudomány haladására mért súlyos csapást; felhívta a francia kormányt­, hogy Joliot-Curier­ haladéktalanul helyezze vissza állásába. A francia dokkmunkások országos végrehajtó­­bizottsága a hadianyag kirakásának megtagadására hívta fel a kikötők dolgozóit Párizsban összeült a dok­k­munkások szakszervezetének országos végrehajtó­­bizottsága. A felszólalók megbélyegez­­ték azokat a mesterkedéseket, amelyek célja a dokkmunkások sztrájkjogának és általában szakszervezeti jogainak korlátozása. Tiltakoztak a sztrájktörők­nek a hatóságok részéről történő to­borzása ellen. Végül felhívták a dokk­munkásokat, semmiképpen ne vegye­nek részt olyan hajók kirakásában, amelyeket a hatóságok a bér- vagy békeharcban álló kikötőkből más ki­kötőkbe irányítanak. Sztrájkok és béketüntetések Franciaországban és Tuniszban Vasárnap ünnepelte Párizs népe az 1871-es párizsi kommün áldozatainak emlékünnepét. Több mint három órán keresztül százezres tömegek vonultak fel a Commutuirdok tömegsírjai elött, az atombomba betiltását és a vietnami háborút azonnali megszüntetését köve­telve. A végeláthatatlan menetet a Kommün Barátai Egyesületének tagjai vezették, utánuk a Kommunista Párt központi bizottságának tagjai követ­keztek, Maurice Thorez elvtárssal az élen. A Kommunista Párt központi bi­zottsága után a Baloldali Egységes Szocialista Párt, a GGT vezetősége, majd a volt frontharcosok következtek. Az atombomba betiltásán kívül a tö­meg szüntelenül követelte a sztrá­jk­­vagy béketevékenységért letartóztatot­tak szabadonbocsátását és szolidaritá­sát fejezte ki a hadianyag berakását megtagadó dokkmunkások iránt, majd hosszú ideig szavalókórusban kiáltotta: »Sohasem viselünk háborút a Szovjet­unió ellen, nem leszünk Truman ka­tonái­« Tuniszban figyelmeztető sztrájkba léptek a bizertai és felryvik­ei fegyver­gyárak dolgozói, hogy tiltakozzanak az amerikai hadianyag szállító Dixmude repülőgépanyahajó megérkezése és a dolgozók tömeges elbocsátása ellen. Ugyancsak tiltakozó munkabeszünteté­sekre került sor sok bizettakörnyéki helységben, min­t például Boi­dzs Taleb­­ben, amelynek munkásai kötelezték magukat, hogy fokozzák akciójukat az amerikai fegyverszá­­lítmányok ellen. . ­ Trygve Lie párisi megbeszélései A londoni rádió jelentése szerint Trygve Lie, az ENSZ főtitkára szom­baton megbeszélést tartott Schuman francia külügyminiszterrel. Később Trygve Lie kihallgatáson jelent meg Vincent Auriol francia köztársasági eröknél Kambodzsai területeket szabadított fel a vietnami néphadsereg A Vietnami Demokratikus Köztársa­ság csapatai a francia gyarmati csa­patok elleni harcuk során Kambodzsá­ban felszabadítottak egy földterületet, amely egészen a sziámi határig ter­ 4 Emelkedik a felhozatal , esnek az árak A zöldség, főzelék és gyümölcs egyre nagyobb mennyiségben özönlik a újvárosba. A felhozatal növekedésé­vel napról-napra esnek az idénycikkek árai. Hétfőn reggel a fontosabb élelmi­­szerekből a következő felhozatal volt: Újburgonya 2250 méter mázsa; óbur­gonya 140 g; saláta 732 q; karalábé 1407 g; zöldborsó 604 g; paraj 137 q; kelkáposzta 143 g; cseresznye 325 q; tojás 394 g. Hétfőre ismét jelentősen olcsóbbak lettek az idénycikkek. Az újburgonya 3.60-ról 3.20 ra, az apró újburgonya 2.00-ről 1.60-ra csökkent. A karalábé ára az addigi 3.66 helyett 2.68 forint volt. A II. osztályú kasarábé ára 3­05- ről 2.20-ra, a zöldborsó 6.10-ről 4.28-ra csökkent. A kelkáposzta 3.17, az egres 1.95 volt kilónként. Megjelent a pia­­con a nemesített kerti szamóca is, ára 21.96—9.76 között volt. A hegyes zöld­paprika az eddiginél sokkal olcsóbban, darabonként már 1 forintért is kapható. A Hofherr-gyárban is a legjobbakat választották meg kongresszusi küldötteknek A Hofherr-gyári öntöde SZIT alap­­szervezetének tagsága — az ország­szerte folyó üzemi küldöt­tválasztó­­gyűlésekhez hasonlóan — a legjobban termelő ifjúmunkásokat választotta be a kerületi kongresszusi küldöttválasztó értekezletre. Az alapszerv küldöttei valamennyien 200 százalék körül ter­melnek. Babarik János magkészítő, alapszervi titkár legutóbb 248 százalé­kos heti átlagot ért el s munkájának minősége is példamutató. A másik­­kül­dött Kocsik Sándor, a traktormotorház öntvényösszerakását végzi csaknem 300 százalékos átlaggal. Csaba mire műve­lettervező jó szervezéssel és ötletes kezdeményezéseikkel segíti elő az üzem munkáját és ezzel érdemelte ki meg­választását.­­ A Diósgyőri Kohászati üzemek­ben 138 újítást nyújtottak be április­ban. Az újításoknak több mint felét elfogadták. Az újítások mintegy 600.000 forint megtakarítást ered­­m­é­nyezn­ek­­majd. Száraz, meleg idő Várható időjárás: Mérsékelt szél, kevés felhő, száraz idő. A fülledt meleg tovább tart. A gyár felébred Egry Irén könyve, a József Attila­­pályázat második díjának nyertese szocialista országunk építésének egyik jellegzetes napját rendkívül pregnán­san rögzíti le. Az elbeszélés egy edénygyárat ábrázol hajnaltól éjfélig , azon a napon, melyen a dolgozók a Tervkölcsönt jegyzik. A rosszul működő, tervét elmaradozva teljesítő gyár ezen a napon ébred öntudatra. Estére messze túlteljesítették napi tervüket és a kölcsönjegyzés terén is messze elhagyták a velük versenyző üzemeket. Mindez nem a véletlen műve. Egry Irén megmutatja a párttitkár, a nép­­nevelők jól átgondolt munkájának eredményét. Erősödő országunk, egész felemelkedő társadalmunk visszahatását az elmaradtakra, elmara­­dozókra. A kölcsönjegyzés lendítőere­jét, az élenjárók és az ifjúság munká­ját. Megmutatja, milyen tisztító ha­tással és azonnali eredménnyel jár a gyár legveszedelmesebb kártevőjének leleplezése. A könyv nemcsak a ter­melés növekvő számait adja. Meg­mutatja, miért nő a termeés, mint változik az üzem atmoszférája percről­­p­ercre. A dinamikus lüktető előadásmód mellett egyik legfőbb érdeme az író­nőnek, hogy mondanivalójához szó­csőnek használja alakjait. A­­munká­sok, tisztviselők maguk hangján be­szélnek. Az írónő legfeljebb egy nap keretébe sűríti, de nem konstruálja előre a mondanivalóit és keresi meg aztán hozzá a társadalmi valóságot. Itt maga a társadalmi valóság beszél elsődlegesen, mutat előre saját eszkö­zeivel, saját mondanivalójával. A dolgozók egész sora vonul fel előttünk. Az új mellett az ósdit is lát­juk és az előbbinek szüntelen meg­újuló, korántsem­­ könnyű és mégis biztos győzelmét a régi felett. Az ala­kok jellemzése rövid és rendkívül jel­legzetes. Ez egyik legfőbb ereje a könyvnek. Egyes figurái, — a párt­titkár, a jobboldali szocdem­­otrikus, a tempósan dolgozó, dühös öreg mun­kás, a tarajfrizurájú fiatalember, aki C—T oRémjff-b. -O- virv/iK^yj »diadalról« álmodozik, a zömök, remek bolsevik vállalatvezető és mind a töb­biek — pillanatok alatt elevenen állnak előttünk. Szinte sajnáljuk, amikor a következő oldalon eltűnnek, hogy újaknak adjanak helyet, így, noha a könyvnek nincs állandó hőse, illetve maga a munkásosztály a hős — a cselekmény mégsem esik szét. A párt­­titkár működése mintegy keretként fogja össze az epizódalakokat. A könyv tehát országunk egyik fontos problé­­máját hűségesen, pártos lendülettel eleveníti meg. Ezen túl egyik legfőbb érdeme, hogy olivatása magjával­­ragadóan izgalmas. Hogy a tervkölcsön jegyzése is lehet regénytárgy — ezt Egry Irén könyve bizonyította be, mely kitűnő alakjaival, éles társadalom­­ábrázolásával és szocialista országépí­tésünk friss, pezsgő, üde lendületének tükrözésével jelentős nyeresége irodal­munknak. (Franklin MV). Zúg a vihar A balti népek irodalmáról az elmúlt korszakban alig tudtunk valamit. A Lett Szovjetköztársaság megalakulása, a Szovjetunió nemzeti politikája kel­­lett hozzá, mely népeinek kultúráját bámulatos virágzásba borította, hogy a lett irodalom haladó hagyományai­val — példám Jan .Rájnisz, a nép költőjének alak­jával , és a lett iroda­lom kibontakozásával, harcos jelen­korával megismerkedjünk. Ennek az ismerkedésnek első hírnöke Vítísz Lácisz »Zúg a vihar« című regénv­­■trilógiájának magyarul megjelent első kötete. Ez a regényciklus a lett nép történetét adja 1939-től 1949-ig. Az első kötet Utmánisz diktatúrájának utolsó korszakába vezet bennünket és 1941-ig tárgyalja a történéseket. Az Ulminász-diktatúra, túl a Sztálini- díjas szerző kiváló ábrázolási módsze­rén, még egy különleges szempontból érdekes számunkra. Az »öröméltóságá­­na­k« szólított erőszakos, pénzéhes és kapzsi diktátor rendszere, aki a fasiszta külországok segítségére tá­masztja terrorisztikus, munkásnyúzó korrupció javai förtelmes és kicsinyes­ség­ében nevetséges unalmát, nem egy­­gemponttal a teamfi­­g Hortós Miklóséhoz. Amiben e két társadalom­ különbözik, az a kulák döntő szerepe a lett burzsoá osztályuralomban. Ez a rész talán még tanulságosabb a­­ma­gyar olvasó számára. A mohó, fékte­len, eszem-iszomban, dáridóban, szere­lemben és kizsákmányolásban határt nem ismerő, uralomra jutott kulákság bemutatása intő figyelmeztetés: mi lett volna, ha Nagy Ference­k kerülnek uralomra? Ugyanekkor némi ízelítőt kapunk abból is, ami Tito Jugoszláviá­jában történik. A regény főhőse, Kari Zsabur, egy fiatal munkás, aki mindenek­előtt egy kommunista barátjával való beszélgetések és olvasmányok révén öntudatra ébred és a földalatti moz­galom egyik élharcosa lesz. A könyv azonban nem szorítkozik az ő szemé­lyére. Széles ecsetvonásokkal eleve­nedik meg előttünk a lett nép élete; a szerző a munkásság és a paraszt­ság köreibe is elvezet bennünket, habár a könyv első része, tárgyánál fogva, még többségében a lett ural­kodóosztályokkal kénytelen foglal­kozni. Ugyanekkor azonban a nép hangja, a nép érzelmei tükröződnek benne. A könyv egyik igen szép része az a nap, mikor a lett nép elűzi dik­tátorát és felvételét kéri a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsé­gébe. Ezután az ország újjáteremtésének korszaka következik. A fejlődést ideiglenesen megszakítja a fasiszták orvtámadása. 1941 derekán a hitleri hordák, ölve, rabolva, gyújtogatva el­foglalják Rigát. A könyv hőse és a lett nép fiai belépnek a Vörös Had­seregbe és fegyverrel kezükben esküsznek reá, hogy nem nyugosznak, amíg hazájukat fel nem szabadítják. Ezzel a jelenettel végződik a dolgozó nép harcát, Szovjet Lettország meg­születését tárgyaló, Sztálin-díjas mű első kötete. A már említetteken kívül kiemelkedő tulajdonsága az írónak a szovjet nép legyőzhetetlenségébe vet­­ett meggyőződése, hazája forró sze­­retete és a széles, realista ábrázolás, mely a háborús jeleneteknél lángoló forradalmi romantikába csap át (Új Magyar Könyvkiadó^ 4L sy-l J 111 í ■ 1 -L. — a Könyvnap Könyvei 1950 MÁJUS 23. KEDD Az új pártvezetőség népnevelőfelelősének önkritikája Kedves Elvtársak! Körülbelül másfél hónapja vagyok üzemünk pártszervezetének népnevelő­­felelőse. Már jóval előbb, egy évvel ezelőtt lettem népnevelő. Éppen egy hónapja, hogy megválasztották az új pártvezetőségünket. Megtiszteltetés számomra, hogy az új vezetőségnek továbbra is aktívája maradtam. Annál is inkább, mert munkámban voltak komoly hiányosságok. A vezetőségválasztó taggyűlésen nyilvános kritikát kaptam. Azután elhatároztam: ahhoz, hogy általában megjavuljon a pártszervezet tevékenysége, nekem is eredményesebbé kell tennem munkámat. Most, miután egy hónap telt azóta, el kell ismernem: nem sokat tettem ennek érdekében. Eszembe jutnak Pruck elvtárs, párttitkár szavai, amelyeket a vezetőség választó taggyűlésen mondott: »A legközelebbi taggyűlésen az eddiginél lényegesen több eredményről kell majd beszámolnunk.­ Már­pedig ezeknek az eredményeknek az elérése jórészt attól is függ, hogyan tudja népnevelőhálózatunk üzemünk dolgozóit mozgósítani a fő feladatok meg­valósítására. Melyek az eddigi munka hibái és hogyan kell kiküszöbölnünk azokat? Nem tudtam eléggé összefogni népnevelőinket. Ennek fő oka: nem fordítottam elég figyelmet elméleti képzésemre. Egy alkalommal Póta János elvtárs, a pártvezetőség tagja így bírált meg: »Aki nem képezi magát eléggé, előbb­utóbb a termelés megnövekedett követelményeinek sem tud majd megfelelni.« Látom, hogy ez valóban így is van. Ebből következhetett az is, hogy egy ideig nem ismertem fel az itteni népnevelő munka hibáit sem. Párttitkárunk rámutatott: »Az üzem dolgozói nem bírálnak, nem hozzák felszínre a kétségkívül meglévő hibákat sem.« Tehát mi, népnevelők nem mutattunk rá, hogy milyen fontos a kritika fegyve­rének állandó alkalmazása. Azt sem magyaráztuk meg párttagjainknak, hogy a párttagnak kötelessége pártmunkát is végezni. Ebből adódott, hogy Szentesi János és Jenei Károly elvtársak, akik élmunkások is, nem értették meg mai napig sem ezt a kérdést. »Nekünk csak a termelés a fontos. Pártmunkára sem időnk, sem képességünk nincs« — mondják. Nem ők az egyedüliek, akik így gondolkoznak.­­A hiányos népnevelőmunka rányomja bélyegét a verseny továbbfejleszté­sére is. Nem nyújtottunk segítséget az amúgy is gyengén működő szakszer­vezeti bizalmiaknak. Ez a hiányosság abban mutatkozik, hogy üzemünk dol­gozói a május 1-i felajánlások teljesítése után még eddig nem kötöttek új versenyszerződéseket. Ki kell küszöbölnünk népnevelő munkánknak azt a hibáját is, hogy népnevelőink főként csak »felsőbb utasításra« végeznek el egy-egy feladatot. Nem kezdeményeznek, ők maguk például nem írnak a faliújságra — de én sem. És nem mozgósítják a tagságot sem erre. Igaz, itt javulás mutatkozik, az elmúlt héten már négy népnevelő írt a versenyre. Több segítséget kell még nyújtatnunk a falujáró munkának is, amely komoly támogatásra szorul. Népnevelőink összessége annak idején vállalta is ezt. Az ígéret azonban pusztában elhangzott szó maradt. Népnevelőink — egy-kettő kivételével — teljesen megfeledkeztek arról. Hiba, hogy ebben jómagam sem jártam elől példamutatással. Üzemünk nemrégiben lett élüzem. Ahhoz, hogy ezt továbbra is, minden nap újra és újra kiérdemeljük, pártszervezetünk munkáját is példássá kell tennnünk. Ehhez szükséges, hogy a népnevelőmunkát magasabb színvonalra emeljük, ez pedig az én közvetlen feladatom. A feladatot mielőbb megoldani, a hibákat kiküszöbölni a népnevelők segítségével, kommunista kötelességem. Elvtársi üdvözettel: FEKETE MIHÁLY rézműves, a Mezőkémia népnevelőfelel­őse.

Next