Népszava, 1951. április (79. évfolyam, 76-100. sz.)

1951-04-21 / 92. szám

­­l*St ÁPRILIS 21. SZOMBAT Dolgozók tízezreit az iskolákba­ n ötéves tervünk nagyszerű célkitű­­zésen a felemelkedés korlátlan lehe­tőségeit nyitják meg dolgozó népünk előtt. Óriási léptekkel halad előre ha­zánk a gazdasági és kulturális építés minden területén. És e soha nem is­mert gyors fejlődés a jól képzett ve­zetők nagy tömegét követeli. Pártunk II. Kongresszusának határozata elő­írja, hogy egyedül »az ipar szükség­leteinek biztosítására műszaki veze­tőkben öt év alatt 11.000 mérnököt és 17.000 technikust kell kiképezni«. Ha­talmas szám: 28.000 új műszaki ér­telmiségre van szüksége rohamosan fejlődő iparunknak. Hasonló a köve­telmény népgazdaságunk, kulturális életünk minden területén: orvosokra, tanárokra, jogászokra, biológusokra, a tudomány minden ágában szakkép­zett értelmiségre van szüksége épülő hazánknak. Pártunk, államunk az új értelmi­ség tízezreit magából a dolgozó nép­ből neveli ki. Elsősorban a munkás­osztály soraiból. A magyar munkás­osztály élenjárt abban a harcban, amelyet Pártunk lerombolt országunk helyreállításáért, a népi demokrácia megszilárdításáért vívott. A munkás­­osztály élenjár az ötéves terv meg­valósításáért folyó harcban. De éppen ez a harc teszi szükségessé a mű­szaki tudást. »Erőddel állunk szem­ben. Ennek az erődnek neve a tudo­mány, a hozzátartozó nagyszámú is­meretággal. Ezt az erődöt be kell ven­nünk bármi áron.« Sztálin elvtársnak ez az útmutatása nekünk, magyar munkásoknak is szól. Ahhoz, hogy felépítsük a szocializmust hazánkban, s hogy népünket erőssé és gazdaggá tegyük és elriasszunk minden zsák­mányra éhes ragadozót a kertjeink alól , teljesítenünk kell a ránk váró fokozottabb feladatokat. Ezek a fel­adatok pedig parancsolóan írják elő munkásosztályunk számára, hogy be­vegye a tudomány elődjét, megte­remtse a maga soraiból azt az új ér­telmiséget, amely a gazdasági és tu­dományos élet fontos őrhelyein a néphez hű parancsnokká lesz. A munkásosztály fiainak kell pél­dát mutatniuk a parasztság, az értel­miség, a dolgozó nép soraiból ki­kerülő értelmiségi dolgozók számára a szakmai ismeretek elsajátításában, a szovjet tudomány tapasztalatainak meghonosításában. A maguk életén, munkásságán keresztül kell taníta­­niok őket áldozatvállalásra, hazasze­retetre, hűségre a dolgozó nép iránt. Erre a megtisztelő feladatra moz­gósítani kell a munkások legszéle­sebb tömegeit. Gondoskodnunk kell arról, hogy az 1951—52-es iskolai év­ben minél több munkás vegye igénybe a továbbtanulás lehetőségeit a szak­­érettségi tanfolyamokon, a dolgozók középiskolájában, az egyetemeken és a műszaki főiskolán. A szakszerve­zeteknek, mint a munkásosztály leg­nagyobb tömegszervezeteinek,­ ebben a munkában fontos rész jut. A szak­­szervezeti központoknak, üzemi, műhelybizottságoknak és bizalmiak­nak az agitáció minden eszközével meg kell magyarázniuk a dolgozók­nak a továbbtanulás fontosságát. Különösen nagy feladat vár a bi­zalmiakra. A bizalminak módja van arra, hogy nap mint nap közvetlen beszélgetés formájában forduljon dol­gozótársaihoz. A bizalmi emlékeztesse csoportjának tagjait a Horthy-rend­­szer iskolapolitikájára, arra, hogy a gimnáziumok, egyetemek, főiskolák padjaiba alig jutottak el a munkások gyermekei. Találja meg az üzemben azokat a dolgozókat, akik annak ide­jén szívesen tanultak volna, de az úri rend elzárta őket ettől. A múlt bűnös iskolapolitikájával állítsák szembe azt a mérhetetlen segítséget, amit ma államunk a dolgozók szá­mára az ingyenes oktatáson, tanköny­vön, az ösztöndíjakon keresztül nyújt. Saját üzemük ötéves tervén keresztül mutassák meg, hány új mérnökre, sta­tisztikusra, technikusra stb. lesz náluk szükség. Magyarázzák meg, hogy ezeknek az új kádereknek elsősorban a munkásokból és az ő fiaikból, leá­nyaikból kell kikerülniök. A bizalmi ismeri legjobban a cso­portjához tartozó dolgozókat Tudja, kik azok, akik eddigi munkájukkal bebizonyították hűségüket Pártunk, dolgozó népünk iránt. A bizalmiak is­merik a dolgozók családi körülmé­nyeit, ismerik a dolgozók akaratere­jét és szorgalmát és így tudják, kik azok, akik — ha vállalják — a to­vábbtanulás feladatát teljesítik is. Az ellenség ügynökei, akik még meglapulnak a dolgozók sorai közt, megkísérlik dolgozóinkat eltéríteni a tanulástól. A bizalminak ébernek kell lennie. Ha a reakció hangjával talál­kozik, nézzen utána, kinek a befolyása alatt áll az illető dolgozó és leplezze le azokat, akik új kádereink nevelését akadályozzák. A bizalmiak munkáját az üb-nek kell irányítania. Különösen nagy gon­dot kell fordítania az üb-nek arra, hogy a bizalmiak megfelelő érvekkel forduljanak a fiatalság és az asszo­nyok, leányok felé. Az ő bevonásuk az oktatásba különösen nagy jelentő­ségű. Ezt a feladatot az üb csak úgy láthatja el jól, ha szorosan együttmű­ködik az üzemi DISZ- és MNDSZ- szervezettel. Az üb nagy segítséget nyújthat a beiskoláztatás ügyének, ha megszer­vezi, hogy az üzemből szakérettségi tanfolyamra került dolgozók ellátogas­sanak az üzembe, elbeszéljék a dol­gozóknak, hogyan élnek, hogyan áll-j­­ák meg a helyüket a tanulásban, rendezzenek vetítettképes előadást a tanulás fontosságáról, iktassanak be a kultúrműsorokba erről szóló műsor­számokat, használják fel a tömeges felvilágosítómunka minden lehetősé­gét. Az vb-nek különösen a szakérett­ségi tanfolyamokra kell felhívnia a dolgozók figyelmét. Részletesen ismer­tesse a tanfolyam feltételeit és mind­azt a továbbtanulási lehetőséget, amely a tanfolyam elvégzése után a dolgozók számára megnyílik az egye­temeken és a főiskolákon. A szak­­érettségi tanfolyamokra a jelentkezés már április 5-én megkezdődött és má­jus 15-ig tart. Az idő sürget, hiszen ebben az évben 5500 szakérettségizőre van szükség, sokkal többre, mint bár­mikor az előbbi években. De az idő rövidsége nem mehet az előkészítő munka alaposságának rovására. Ügyeljenek arra, hogy a dolgozók leg­jobbjai kerüljenek ezekre a tanfolya­mokra. A magyar nép kezébe vette sorsá­nak irányítását. Ez jogokat és köte­lességeket ró a dolgozókra. A tanu­láshoz való jogot alkotmányunk bizto­sítja. A szocialista építés azt köve­teli, hogy a munkás megtanuljon ve­zetni, hogy az élet minden területén jó szakemberré váljék. Nagy mérték­ben ettől függ további felemelkedé­sünk. A szakszervezet feladata, hogy tudatosítsa: minden egyes dolgozó felelős azért, ami ebben az országban történik. Felelős gyermekeink jövő­jéért, ötéves tervünkért, épülő gyá­rainkért, városainkért, felelős azért is, hogyan erősítette munkája mellett ta­nulással, gyermekei taníttatásával hazánkat, hogyan védte ezzel is bé­kés holnapunkat. A minisztertanács határozatot hozott a május elsejét megelőző heti pihenőnap áthelyezéséről A csepeli Rákosi Mátyás Művek és más nagyüzemek dolgozói azt a ké­rést terjesztették elő, hogy az április 29-i (vasárnapi) munkaszüneti nap és a május 1-i Munka Ünnepe kerül­jön egymás mellé és ennek érdekében az április 29-i pihenőnap a május else­jét közvetlenül megelőző napra essék. A Magyar Népköztársaság minisz­tertanácsa a dolgozók kezdeményezé­sének eleget téve a következő határo­zatot hozza: 1. Azoknak a dolgozóknak, akiknek heti pihenőnapjuk április 29-re (vasár­napra) esik, ezt a pihenőnapot április 30-án (hétfőn) kell kiadni. Ezeknek a dolgozóknak a munkaidejét április 28-án (szombaton) a rendes hétköz­napokra, április 29-én (vasárnap) pe­dig a szombati napokra szokásos mér­tékben kell megállapítani. 2. A nyílt árusítási üzletek nyitva­­tartására vonatkozólag április 28-án (szombaton) a rendes hétköznapokra, április 29-én (vasárnap) a szombati napokra, április 30-án (hétfőn) pedig a kettős ünnepek első napjára vonat­kozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A hajózás műszaki fejlesztési terve Az ötéves terv során a hajózás is hatalmas fejlődésen megy keresztül. A műszaki fejlesztési terv végrehajtá­saként gépesítik a kikötői rakodómun­kát további szállítószalagok, daruk, vontatóhajók, rakodócsillék és targon­cák alkalmazásával. A Duna-tenger­­járó hajókon a rakodóberendezéseket és ezek átlagos kapacitását az 1949 évi állapothoz viszonyítva 150 száza­lékra emelik. A hajójavító üzemeket ellátják korszerű munkagépekkel és gépesített dokkal. Foglalkoznak a gőzhajók kazánjainak önműködő tüze­lésre való fokozatos átalakításával. Az uszályépítésnél kialakítják a korszerű, egységes, ezertonnás uszály típusát. A jelenleginél 25 százalékkal gyorsabb új Duna-tengerjáró hajó­­típust alakítanak ki. Az átlagos utazási sebességet a vontatóknál óránként 7,5 knvre, a Duna-tengerjáró hajóknál 15 kilomé­terre, a személyszállító hajóknál pe­dig 17,5 kilométerre növelik. 3 Az Intai Erőmű dolgozói vezetnek a Dunai Vasmű dolgozóival folyó párosversenyben A Dunai Vasmű és az Inotai Erőmű dolgozói között május­­ tiszteletére megindult párosverseny máris kiváló eredményeket hozott. A versenyt kez­deményező Inotai Erőműnél a dolgo­zók átlagteljesítménye 134 százalékra növekedett. A 100 százalékon alul teljesítő dolgozók számát 12,5 száza­lékról 9,6 százalékra csökkentették. A verseny megindulása óta 10 sztahano­vista adja át munkamódszerét kiváló eredménnyel 29 dolgozótársának. A Dunai Vasmű építkezéseinek dol­gozói 114 százalékos teljesítményátla­got értek el. Különösen örvendetes a nődolgozók munkaversenyben való részvételének a fokozódása. A nők 98 százaléka kapcsolódott be a versenybe. A Dunai Vasműnél némileg emel­kedett a norma alatt teljesítők száma. Ezt részben megmagyarázza, hogy az építkezésen nagy számban álltak mun­kába újonnan toborzott dolgozók. A visszaesést a munkamódszerátadás fo­kozásával igyekeznek kiküszöbölni, 347 dolgozó adja át munkamódszerét 998 társának. A párosverseny első szakaszában az Inotai Erőmű dolgozói kevéssel megelőzték a versenytársüze­met. NÉPSZAVA A Tatabánya-Szuhavölgyi Szénbányák közötti párosversenyben Tatabánya vezet, de mindkét vállalat lemaradt terve teljesítésében Szénbányáink közüil elsőnek a Tata­bányai Szénbányák és a Szuhavölgyi Szénbányák értékelték ki párosverse­nyük első időszakának eredményeit. A párosverseny első szakaszában a Tatabányai Szénbányák megelőzték versenytársukat. A tatabányai dolgo­zók április 18-ig 93,6, a Szuhavölgyi Szénbányák dolgozói 90.6 százalékra teljesítették havi tervelőirányzatukat. E téren tehát valamivel jobban áll Tatabánya, de mindkét szénbánya­vállalatunk dolgozóinak fokozniuk kell a verseny iramát, hogy maradéktala­nul teljesítsék áprilisi tervüket és terven felül tett vállalásukat. A szé­nen dolgozók egy főre eső átlagtelje­sítményére tett vállalásukat a ki­értékelés időpontjáig a tatabányaiak túlteljesítették. Az előző évi átlaghoz képest a vállalt 310 kilóval szemben 338 kilogrammal növelték a szenelő­­teljesítményt. A Szuhavölgyi Szén­bányák dolgozói 202 kilogrammal nö­velték a szenelő-átlagteljesítményt. A 100 százalék alatt teljesítők száma a párosverseny megindulása óta Tata­bányán 27,7 százalék. Jelentős ered­ményt értek el a tatabányai dolgozók, mert tavaly évi átlagban még 62 szá­zalék volt a 100 százalék alatt telje­sítők száma. A versenytárs Szuha­völgyi Szénbányák ezen a téren nagy mértékben lemaradt. A 100 száza­lék alatt teljesítők száma ennél a szénbányavállalatnál 54,1 százalék. A norma alatt teljesítők megsegítésére alakult komplex­ brigádra jelentős feladat vár, hogy a Szuhavölgyi Szénbányák behozzák ezt a lemaradá­sukat. A Tatabányai Szénbányák dol­gozóinak viszont a terv teljesítése mellett fokozottan kell ügyelniök a tisztántermelésre, mert a párosverseny első szakaszában nem teljesítették, amit vállaltak. Vállalásuk szerint a tavalyi átlaghoz képest 20 százalékkal kell javítaniuk a szén minőségét. Ez­zel szemben a kiértékelés időpontjáig 1,4 százalék kifogásolható minőségű szenet termeltek, a tavalyi 1,13 száza­lékkal szemben. A két párosversenytárs üzem bá­nyászainak fokozott munkát kell vé­gezniük a párosversenyben, hogy május 1-re mindkét üzemben teljesít­sék vállalásaikat és a jobbik üzem méltán kiérdemelje az elsőséget. A Soroksári Textilgyárban komoly hiányosságok mutatkoznak az anyag­takarékosság terén. A szövödében, a fonodában, a csévelőben egyaránt mu­tatkoznak ezen a téren lazaságok. Az automata­ szövőgépek szálfeszítőjén például következetesen össze hagyják gyűrni a fonalat, ahelyett, hogy sűrűb­ben leszednék a szálfeszítőn felgyü­lemlő anyagot, így a »stekkelők« min­den egyes töltéskor a szükséges fonal többszörösét csavarják rá a szál­feszí­tőkre. A feleslegesen feltekert szál hulladékba kerül. A legutóbbi héten 4213 kilogramm ilyen hulladék került ki az automata­ szövődéből. Hasonló lazaságok mutatkoznak az előkészítő csévélőben. A rosszul csévélt káoszokról a fonalkiadó dolgozói heten­ként 35—40 kilogramm hulladékot vágnak le. A szövődé és a csévélő műszaki vezetői ahelyett, hogy hosszas vitákat folytatnának afelett, ki a hibás a hulladékért, javítsák meg mindkét üzemrészben az ellenőrzést, a munkafegyelmet. Romlott a gyárban a munka mind­szélesítették a munkamódszerátadást, megjavították a munka műszaki fel­tételeit és mindezekkel az intézkedé­sége is. A megengedettnél nagyobb­mennyiségű másod- és harmadrendű árut gyártottak ebben az évben. A gyárnak 1.600.000 forint minőségi en­gedményt kellett adnia emiatt 1951 első negyedében. Többet tehát, mint 1950-ben hét hónap alatt. A Sortex műszaki vezetői megindí­tották a harcot a megengedhetetlen pazarlás ellen és értek is el ezen a té­ren eredményeket. Különösen jó ered­ményt értek el a szövődében a­­ Ko­­valjov-mozgalom megindításával. A selejt aránya a tavalyi 2,28 százalékos átlaggal szemben 1,76 százalékra csökkent. A segédanyagokkal való ta­­karékoskodással már elérték, hogy a megengedettnél 35 százalékkal keve­sebb segédanyagot használnak fe. Ugyancsak csökkentették a gépállá­sok számát is az 1950. évi átlaghoz viszonyítva másfél százalékkal. A mu­tatkozó eredmények ösztönözték a Sortex-gyár dolgozóit, főleg pedig műszaki vezetőit, hogy haladéktalanul szüntessék meg az üzemben mutat­kozó pazarlást, sekkel máris 30 százalékkal csökken­tették a 100 százalék alatt teljesítők számát. Szü­ntessék meg a pazarlást a Sortexben Leleplezték az ellenséget • 30 százalékkal csökkent a norma alatt teljesítők száma a Kőbányai Zománcművekben A Kőbányai Zománcművekben ahelyett, hogy csökkent volna, állan­dóan fokozódott a normájukat nem teljesítő dolgozók száma. A jelenség annál feltűnőbb volt, mert az emelke­dést sem kezdő munkaerők töme­ges beállítása, sem új munka bevezetése nem indokolta. Külö­nösen nagy volt az emelkedés a vízóraműhelyben. A dolgozók ébersége segítette hozzá az üzem vezetőit a hiba kijavításához. A dol­gozók bejelentése leleplezte Kádár András vol­t műhelytitkán, az ellen­ség ügynökét. Kádár a dolgozókat rémhírekkel ijesztgette. Azt a hírt terjesztette a gyárban, hogy aki túl­teljesíti a 100 százalékot, annak má­jus 1-én »leveszik a normáját«. A gyár dolgozói társadalmi bíróság elé állították Kádárt. A társadalmi bíró­ság kizárta a gyárból és a szakszer­vezetből és ügyét átadta a rendes bíróságnak. Az ellenség leleplezése óta a gyárban fokozták a 100 száza­lék alatt teljesítők megsegítését, ki- Hozzászólás az egyéni megtakarítási számlák kérdéséhez Mióta megjelent a minisztertanács takarékosságról szóló határozata, rendkívüli mértékben foglalkoztat ben­nünket is az anyagtakarékosság kér­dése. Ha nem is tartozunk a több ezer embert foglalkoztató nagyüzemek közé, nagyon jól tudjuk, hogy az ál­talunk elérhető megtakarítás is jelen­tősen előbbre viszi felemelt ötéves tervünk teljesítésének ügyét. Az anyagtakarékossági mozgalom terén már a kongresszusi versenyben és a most folyó május 1-i versenysza­kaszban is jelentős eredményeket ér­tünk el. Epstein László elvtárs ja­vaslatára például a fejlődő mező­gazdaságunk részére szükséges gyű­­rűshenger laposvasösszekötőket ke­­resztszögvas hulladékból készítjük. Ez­zel — csupán a jelenlegi megrende­lésnél — 4800 forint értékű megtaka­rítást érünk el. Anyagtakarékossági komplexbrigádunk javaslatára újabb megtakarítás lehetőségét fedeztük fel, ugyancsak a gyűrűshengereknél. A tengelyanyagok hulladékánál eddig a 90 centiméteres és egyméteres dara­bokat kénytelenek voltunk felhaszná­latlanul félretenni, mivel azok rövid­ségük miatt beépítésre már nem vol­tak alkalmasak. Az említett javaslatra most az ilyen darabokat kovácstűzi forrasztással összeforrasztjuk. Az anyagmegtakarítás a fenti módszerel mintegy 14.000 forint. Szép számmal lehetne még hasonló példát felsorolni üzemünkben. Tudjuk azonban, hogy az anyagtakarékosság ügyét nem lehet néhány újításra, ötlet­szerű kezdeményezésre bízni — ha még oly jók is ezek a kezdeményezé­sek. Az anyaggal való takarékosko­dást szervezetté kell tennünk, a szo­cialista munkaverseny fontos része­ként ki kell terjesztenünk az összes dolgozókra, a gyár egész munkájára. Már régebben elhatároztuk, hogy anyagtakarékossági komplex brigádunk tevékenységét kiszélesítjük és kidol­gozzuk üzemünkben az anyagnormá­kat és az egyéni megtakarítási szám­lák rendszerét. Igen értékes segítsé­get kaptunk a Népszava április 1-i, majd április 13-i számában erről a kérdésről megjelent írásokban. A Ganz Villanygyár tapasztalatai több kérdésben is útmutatásul szolgáltak részünkre. Gyárunk vezetősége engem bízott meg, hogy a Ganz Villamossági Gyár­ban személyesen vegyem át a tapasz­talatokat. A Ganz Villany dolgozói­tól kapott elvtársi segítséggel nagy lépést tettünk előre mi is az anyag­normák kidolgozása és az egyéni meg­takarítási számlák bevezetése terén. Különösen értékesek azok a tapaszta­latok, amelyeket az anyagnormák táb­lázatszerű felfektetése, a haladó átlag­normák és a technikai minimumok kidolgozása terén szereztünk. Ha­sonlóképpen útmutató részünkre — és sok hiba elkövetésétől mentesít e téren —, hogy láttuk, miként szervez­ték meg a Ganz Villanyban az anyag­kiadás és visszavételezés igazolását és az egyéni megtakarítási számlák egész ügyviteli módját. Végül az is, ahogyan bizonyos hulladékokat a cél­­hulladékként, bizonyos alkatrészek gyártásához most már rendszeresen felhasználnak. Mindezeket a tapasztalatokat a gya­korlatban hasznosítjuk. Lényeges kü­lönbség van természetesen a többségé­ben sorozatgyártással foglalkozó ha­­talmas Ganz Villanygyár és a mi egyedi gyártással foglalkozó középüzem­­ünk között, a feladat azonban egész-* ben véve azonos. Az anyagnormák kidolgozására és az egyéni megtaka­rítási számlák alkalmazásának széles­körű kiterjesztésére 11 főből álló bri­gádot alakítottunk. Brigádunk legelőbb is a rezsianyagi normákat dolgozta ki és most tértünk át a produktív gyártásban szereplő anyagok normáinak kidolgozására. A Ganz Villamossági Gyárban szerzett tapasztalatok hasznosításával a köz-*­deti nehézségek jórészén túljutottunk! Most dolgozzuk fel a forgácsozóüzem­­­ben a keményfémsapkás kések elhasz­­nálódási normáját a gyűrűshenger tárcsaesztergá­lyozásánál, az öntödében a koksz, magtámasz, homokszeg nor­máját. Ugyancsak hozzáfogtunk a festődében a különböző gépek festeté­séhez szükséges festéknormák meg­­állapításához. A »célhulladék”-rendszer térért szerzett tapasztalatokat is c. gyakor­latban hasznosítjuk. Üzemfenntartó részlegünknél bevezetjük, hogy a gé­pek javításához szükséges anyago­kat, alkatrészeket hulladékanyagból teremtsük elő. Az anyagnormák kidolgozása terén­ végzett munka eredményeként eljutot­­tunk odáig, hogy fokozatosan meg-­ kezdhetjük üzemünk egyes részeiben az egyéni megtakarítási számlák be­vezetését. Éppen az üzemfenntartásnál mutatkozott az a lehetőség, hogy május 1-i vállalásként célul tűzzük ki magunk elé az egyéni megta­karítási számlák bevezetését ebben az üzem­részben. Ezt a vállalásunkat teljesít­­jük is. Jól tudjuk, hogy a fokozott anyag­­takarékosság érdekében végzendő munkánknak még csak a kezdetén va­gyunk. Igen keveset tettünk még a többi között a szerszámnormák kidol­gozása terén. Pedig éppen a kemény­fémsapkás kések használatánál mu­tatkozik üzemünkben meglehetősen nagymértékű pazarlás. De már ezen a téren is megtettük az első lépést. Be­vezetjük a forgácsolóüzemben a ke­ményfémsapkás késeknél a központi élezést. Ezután megfigyeljük majd a kések éltartamát, hogy kidolgozhass­­uk a szabatos anyagnormát. Mindez csak egy része mindannak, amit a fokozott anyagtakarékosság ér­­dekében tennünk kell. Az anyagnor­mák kidolgozásával, az egyéni meg­takarítási számlák széleskörű beveze­tésével azonban megoldjuk az e té­ren előttünk álló feladatokat. A Szovjetúnió dolgozóinak példáját tartjuk ezen a téren is a szemünk előtt, ahol az egyéni megtakarítási számlák tulajdonosai e számla segít­­ségével ellenőrzik saját munkájukat és így érnek el kimagasló eredményeket az anyagtakarékosság terén. Az anyaggal, a dolgozó nép javaival való fokozott jó gazdálkodásra kötelez ben­nünket Pártunk kongresszusi útmu­tatása, erre köteleznek felemelt ötéves tervünk nagyszerű feladatai. Richter János, a Sophiana Gépgyár­­Pécsij forgácsolóműhelyénes c -gépte­chnikusa

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék