Népszava, 1951. november (79. évfolyam, 255-279. sz.)

1951-11-01 / 255. szám

NÉPSZAVA A bánya- és energiaügyi minisztérium jelentése az 1951. évi harmadik negyedévi élü­zemi verseny eredményeiről SZÉNBÁNYÁSZAT NAGYVÁLLALATOK: Élüzem: Petőfi-bánya »Petőfi bánya­üzeme«, amely termelési tervét ttp.3 százalékra teljesítette. Az egy főre eső termelési előirányzatot 88,8 szézalék­ra, feltárési és elővárási tervét 07 száza­lékra teljesítette, önköltségét az elő­irányzathoz viszonyítva, 16,7 szézalékk­anl csökkentette. II. helyezett: Az Oroszlányi Szénbányák XVI. aknája. III. helyezett: A Dorogi Szénbányák I. aknája. KÖZÉPVÁLLALATOK. Ér­zem: az Ajkai Szénbányák Armin­aknája, amely termelési tervét 111.8 szá­zalékra, egy főre eső teljesítményét 124.2 százalékra, feltárási és elővárási tervét 121.1 százalékra teljesítette, önköltségét az előirányzathoz viszonyítva, 18­9 száza­lékkal csökkentette. II. helyezett: A Kisterenyei Szénbányák fővölgyi üzeme III. helyezett: A Zagy­vát Szénbányák Margít-tárója. KISVÁLLALATOK: Élüzem: A Kisterenyei Szénbányák Dáli­áim­ára, amely termelési tervét­eje 2 szá­zalékra, egy főre eső teljesítményét 122,7 százalékra, feltárási és elővárási tervét 154,1 százalékra teljesítette, önköltségét az előirányzathoz viszonyítva, 0,9 száza­lékkal csökkentette. II. helyezett: a Kisterenyei Szénbányák tordasi üzeme III. helyezett: a Zagyvai Szénbányák ságujralui üzeme. ÉRC- ÉS VEGYESBÁNYÁSZAT NAGYVÁLLALATOK: Élüzem: A Rudabányai Vasércbánya Vál­lalat, amel­y termelési tervét értékben 112,3 százalékra, az egy főre eső ter­melési tervét 107,6 százalékra teljesí­tette, míg önköltségét az előirányzathoz viszonyítva, 13 százalékkal csökkentette. II. helyezett: A MASZOBAL gázas üzeme. KISVÁLLALATOK: Élüzem: A Mátrai Ásványbánya Válla­lat. II. helyezett: A Tornaszemandrási Mészkőbánya. VILLAMOSENERGIA-IPAR ERŐMŰVEK: Élüzem: Rákosi Mátyás Művek Erő­műve. A 111. negyedévben részére élüzett,­­feltételként 5238 ka­kwót állapítottak mag, amelyet 103,3 százalékban teljesí­tett. Az erőműnek önhibáján kívül két üzemzavara volt a Harmadik negyedévben. A dolgozók 9­4­­ százaléka áll szocialista munkaversenyben. II. helyezett: A Dorogi Erőmű. III. he­lyezett: A Bánhidai Erőmű. ELOSZTÓK: És üzem: Elektromos Művek közvilágí­tási osztály, II. helyezett: Elektromos Művek lég­vezetéki osztálya, III. helyezett: Dél­magyarországi Áramszolgáltató Vállalat, Bgeged, 1 1 m . . * ÁSVÁNYOLAJ BANY­AS Élüzem: Az Ásványolaj Kutató és Mély­fúró Vállalat, amely negyedévi operatív tervét 117 százalékra teljesítette, t6p fo­rint összmu­nkabérre eső termelési érték­tervét 105,4 százalékra teljesítette. A munkamódszerátvevők száma a második negyedévhez képest 39,5 százalékkal emelkedett. II. helyezett: Az Ásványolaj Vezeték Vállalat. III. helyezett: A Szénsavtermelő Vállalat. ÁSVÁNYOLAJFELDOLGOZÓ IPAR Ésüzem: A Csepeli Ásványolajipari Vál­lalat, amely III. negyedévi termelési ter­vét 111.2 százalékra teljesítette 99.9 szá­zalékos tervszerűség mellett. Tervfelbon­­tási tervét 94.7 százalékra teljesítette. A III. negyedévi előirányzott takarékossági tervét 258,4 százalékra teljesítette. A Csepeli Ásványolajipari Vállalat a II. ne­gyedév­ben a harmadik helyen végzett, komoly, céltudatos munkával érték el el­ üzemi helyezésüket. II. helyezett: Lardoline Vegyigyár. III. helyezett: Péti Ásványolaj­ipari Vállalat. SZÍNESFÉMIPAR Étüzemi A Metallochémia Vállalat, amely termelési tervét 97.5 százalékos tervszerűség mellett 111,4 százalékra, az egy főre eső termelési értékét 115 száza­lékra teljesítette. II. helyezett: Kőbányai Alumínium­hengermű. SZERVES VEGYIPAR NAGYVÁLLALATOK: Étüzem: A Kőbányai Gyógyszerárugyár, amely termelési tervét 115.5 százalékra teljesítette 9­6.6 százalékos tervszerűség mellett, önköltségét az előirányzathoz viszonyítva, 8.3 százalékkal csökkentette. A dolgozók 84.6 százaléka munkaverseny­ben dolgozik. II. helyezett! A Magyar Vegyiművek, KÖZÉP- ÉS KISÜZEMEK: Ér­zem: A Debreceni Gyógyszergyár, amely termelési tervét 108,5 százalékra teljesítette 99,2 százalékos tervszerűség mellett, önköltségét az előirányzathoz viszonyítva 2,3 százalékkal csökkentette. A dolgozók 02,1 százaléka munkaverseny­ben dolgozik. II. helyezett! Ipari Segédanyaggyár. SZERVETLEN VEGYIPAR NAGYVÁLLALATOK: ttüxem: Ipari Robbanóanyaggyár, amely tervét 103,2 százalékra teljesítette 90 6 százalékos tervszerűség mellett, önkölt­ségét az előirányzathoz viszonyítva, 6,1 százalékkal csökk­entene. Anyagtakaré­­kossági tervét 902 százalékra teljesítene. II. helyezett: Fővárosi Gázművek. III. helyezett: Műszaki Gumigyár. KÖZÉP- ÉS KISÜZEMEK: Ét üzem: Dissona gázgyár. Tervét 108,1 százalékra teljesítette 100 százalékos tervszerűség mellett, önköltségi előirány­zatát 3,7 százalékkal csökkentette. Anyag­takarékossági tervét a jobb gázkinyerés biztosításával 986 százalékra teljesítette. II. helyezett: Dorogi Szénfeldolgozó Vegyipari Vállalat. III. helyezett: Felső­­gallai Karbidgyár; 2 1951 NOVEMBER 1. CSÜTÖRTÖK A KOHÓÓRIÁS ÉS ÉPÍTŐI is jelképes első Kapavágás ! Jjjj m­é meg az építkezésre Bondor József. Azelőtt a Borsod megyei pártbizottság má­sodtitkára volt. Energikus, merész ember hírében állott, aki nem ijed meg az akadályoktól. Őt, a volt kő­művest nevezték ki a Magyarországon egyedülálló 700 köbméteres új hatalmas kohó és tartozékai építkezésének vál­lalatvezetőjévé. Amikor Selmeczi főmérnök, a Bor­­sodvidéki Mélyépítő Vállalat ideigle­nes vezetője — most Bondor helyet­tese — végigvezette az építkezés szín­helyén, pillanatra felmerült benne a kétely, váljon megfelel-e majd ennek a bonyolult feladatnak: a mozgó, lük­tető, élő gyárban a mozdonyok, sze­relvények zakatolása közben a terme­­ést egy pillanatra sem akadályozva, felépíteni a hatalmas létesítményeket Selmeczi, a magas, szemüveges mérnök, a tervrajzokból ismertette vele az építkezést. Megmutatta a sí­nektől átszelt, ócskavasanyaggal tele­rakott területet, ahol a kohó épül majd. Megjelölte a szénbunkerek, érc­előkészítők helyét. Hogy hova kerül az óriási gáztartály, amelyet üzemközben helyeznek máshová. Kimentek a »Ham­­nára« is, az évtizedek alatt salakkal feltöltött dimbes-dombos területre, ahol már egy hatalmas hegybontó harapta a salaktömböket. Itt épül majd az új hengerbe. Bondor elvtárs aznap délután be­zárkózott az irodájába. Egy napig senki sem látta. De azután késleke­dés nélkül beállította az összes mér­nököket, technikusokat a tervrajzok helyszíni ellenőrzésébe és na kell, mó­dosításába. Az építkezésen mindenütt feltűnt magas, testes alakja kezdet­ben a legkisebb részletekbe is beavat­kozott. Mindenkit meglepett aprólékosságá­val. Egyszer észrevette, hogy a hűtő­torony alapozási munkáinál az ácsok — már többszöri, figyelmeztetés elle­nére — szöggel együtt hajítják el a törmelék deszkadarabokat. Meglehetős hirtelen természetű lévén, ilyenkor alaposan lehordta a hanyagokat a munkafegyelem ellen vétőket. 1 Az épimezés ntepkezitotiiiit.l­ett 22.000 köbméter földet­ emeltek ki a kohónál és az első hűtőtorony naponként egy méterrel emelkedett. Éjjel-nappal vál­tott műszakban folyt a munka. Egyik éjszaka a kohó épült ízesénél járt, lámpák himbálództak a szélben s fényük ráhullott a gödör fenekén dolgozó munkások olajosan csillogó hátára. Megfogazott egy karóban és lekiáltott: — Hogy megy a munka, elvtársak? — Megjárja — felelte va’arzteny­nyiük helyett Perge Sándor, az ifi­­brigád vezetője. Széles válla, dom­ború melle a magasból még erőtelje­sebbnek hatott. — 215 százaléknál tartunk. Nem nyugszunk, amíg az or­szágos rekordot el nem érjük! — Holnap új szállítószalagok ér­keznek — kiabált neki vissza Bondor. — Könnyebb lesz a munkátok. No, sok sikert kívánok! — búcsúzott tőlük. Mi­előtt azonban elment, még odaszólt az építésvezetőnek, hogy a fiút küldjék el jutalomnyaralásra. A mérnökök eleinte idegenkedtek tőle, tartottak hirtelen természetétől. Egyik délután mégis bekopogtatott hozzá az egyik mérnök, Gerhardt Kál­mán, majd kissé elfogódottan belépett szobájába. —­ Javaslatom volna — mondta és fürkészve kutatta Bondor arcvonásait. Arról volt szó, hogy egy mozgatható belső állványzatot szerkesztett. Bon­dor figyelmesen hallgatta, azután fel­ugrott és sietve mentek ki együtt a hűtőtoronyhoz, ahol bebizonyoso­dott, hogy a takarékossági javaslat jó, Bondorral madarat lehetett volna fogatni. — Emberevőnek néztetek? Mi? — mondotta és nevetve karolt a mérnökbe. S a nezveji neai­ramotasl­atásnakzaonabkaan­dezni kezdett. A munkások aggasztó mértékben kezdték elhagyogatni az építkezést. Tudni akarta az okát. Jár­­tában-keltében kiment az ebédosztás­hoz. Az ebédnek azonban még három órakor nyoma sem volt. A munkások kedvetlenül lődörögtek ide-oda, éhe­sek voltak. És akkor ott egy sovány, csontosarcú idős kőművesmester — még a régi nehéz időkből ismerte — lépett oda Bondorhoz. Hangja nem leplezett felindulástól reszketett: — Magad is munkás voltál és nem tudsz rendet tartani az építkezésen? — mondta az öreg. — és nem tö­rődsz azzal, hogy az étel, amire órá­kat kell várnunk, csapnivalóan rossz, a szállások sem jók és ha tudni aka­rod, az embereid ezért hagyják itt az építkezést. Bondort szívenütötték a szavak, nagyon lefoglalták őt a hirtelen rá­zúduló tervek, a számok és valóban elfeledkezett ezekről a fontos kérdé­sekről, magukról az emberekről. Este Kőhalmi Imre, a pártszervező állított be hozzá. Elég volt annak gondterhelt arcára tekintenie — Tudom — mondta Bondor, mi­előtt az szólt volna —, súlyos hibát követtem el. De, tudod, mondta és megtörölte arcát, amelyen a kime­rültség jelei látszottak —, nehéz, pokolian nehéz ... Ezután még sokáig, éjfélutánig be­szélgettek. A beszélgetés nyomán hatalmas változások történtek. Bondor kihar­colta, hogy a Tátra­ utcában épülő házakban helyezzék el a munkáso­kat. Gépkocsival végigjárta a szom­szédos tszcs-ket, alkudozott az el­nökökkel, disznóhizlalda felállításába kezdett, nyolc vagon burgonyát hoza­tott, saját konyhát állíttatott fel az építkezésen. De a munka csak döcö­gött tovább. A munkások száma való­ban lecsökkent és pillanatnyilag úgy festett, hogy az aratás utánig nem is jön új ember. A munkának azonban mégis mennie kell. A pártszervezővel és a főmérnökkel végigjárták az épít­kezést. Az egyik alapásásnál 30 em­ber nyüzsgött és dobálta ki a földet.­­ — Minek ide ennyi ember?­­­k avezetőt. — Nincs transzportőrünk — hangzott a válasz —­, ha volna, elég lenne ide öt is. Alig mentek to­vább, a másik munkahelyen, az üre­sen hagyott gödörben ott árválkodott az annyira áhított transzportőr. — Ki itt az építésvezető? — fordult az egyik lézengő emberhez. Az vállat­vont, nem tudta. Végre valaki meg­mondta, hogy Goszler Lajos mérnök csak tíz óra felé szokott bejárni és egy jellemző mozdulattal tette hozzá: »Este sokat szokott a garatra fel­önteni, azután reggel nehezen megy a felkelés.« Még aznap behivatta a mérnököt. Csúnyán leszidta. »Értsd meg ember — mondta neki — visszafelé mászol, mint a rák.« A mérnök akkor mindent megígért és megfogadott. De harmad­napra létekszakadva közölte a titkár­nője — »A trafótól kérik telefonhoz Bondor elvtársat, Goszler mérnök hi­bájából az éjszaka 50 zsák cement maradt fedetlenül. Az esőtől azután megkötött.­ A mérnököt azonnali ha­tállyal elbocsátotta. Harmadnap meg a konyháról jelentették neki, hogy gyanúsan kevés a hús. Kiderült, hogy a szakács elfeketézte. Azt is be­hivatta. — Miért tetted? — kérdezte. Az ember gyáván hápogott, vállát vonogatta. Bondor arcát elöntötte a harag viharos színe: — Aljas fráter... a munkások vé­rét szívtad, mint egy pióca élősköd­­tél — mondta és abban a pillanatban úgy érezte, hogy meg tudná ölni a tolvajt. Nem volt könyörületes: átadta a rendőrségnek. Eddig nem tudta elképzelni, hogy itt az építkezésen valóban hús-vér ellenség volna. Pedig volt A párt se­gítségével le is leplezte őket. A ve­­zetőállásúak között horthysta alezre­desek, volt földbirtokosok, meg egy likőrgyáros ült. Néha úgy érezte, hogy az agya pattan meg. De nem tört össze és az építkezés diadalmasan folyt tovább. A fiatal mérnökök mind jobban kezdtek belejönni a munkába. Kvas­­sai Tiborról — most került ki az egyetemről — nagyon jó véle­ménnyel volt. Tetszett neki a fiú nyu­godt, kiegyensúlyozott magatartása, felelősségérzete. Nyugodtan bízta rá a kohóépítkezés egyik részletét. És nem csalódott. Kvassai jó munkája nyomán munkahelyén a kubikosok munkafelajánlása után az ácsok is versenyre keltek. Gazdafi Bertalan, akinek brigádja a kohó betonozásánál dolgozott, egyszercsak odaállt a fiatal mérnök elé. | Brigádunk bekapcsolódn­i a versenybe. | Kérjük, állapítsák meg a feltételeket. — És komolyan elhatároztátok, hogy nekifeküsztök a munkának? — kér­dezte Bondor, aki éppen jelen volt. —­ Igen, váltás után megbeszéltük — válaszolta. — Igaz, embereink többfélék. Van köztük, aki csak ju­talomra gondol, de a többség megérti, hogy a közös cél érdekében kell dol­gozni. Ha elkezdtük az építkezést, hát akkor már neki is kell gyürkőzni. Felhívásukra a Mozsik-brigád is belevetette magát a munkába. Az in­dulásnál holtversenyben 190 százalé­kot teljesítettek. Közben a feladat növekedett, a vál­lalatot trösztösítették és Bondort ne­vezték ki a tröszt élére Maga a köz­ponti építkezés, a kohó erős ütemben haladt előre. Az izzó vas zenéje, a légfúvók harsonája közben, az eksz­­kavátorok, kubikos­ brigádok 34 ezer köbméter földet mozgattak itt meg, öt méter mélységben 3000 köbméter betont építettek az alapba. Emellett a három darab léghevítő és­ az ötven­­méteres gyárkémény alapozásán is dolgoznak már a munkások. A kohó­építkezéstől nem messze szerelik az ötvenkétméteres hatalmas torony­darut, amelynek feladata, hogy súlyos vasszerkezetbe öltöztesse a betonala­pot. A hűtőtornyok közül az egyik már teljesen elkészült, a másiknak körülbelül a felénél tartanak. Egyik este a pártszervezővel kinti jártak a kohóépítkezésnél, amikor hozzájuk lépett egy idős mérnök. Kál­lai elismert, lelkiismeretes szak­ember, a kohórészleg főépítésvezetője. — Ha így megy tovább —­ mondta Kállai bizonyos lemon­dással a hangjában —bár­milyen erőfeszítéssel is dolgo­zunk, határidőre mégsem tudjuk telje­síteni a tervet. Legalább hat-hét be­tonkeverő kellene még ide. Vibrátorok, dömperek, teherautók. És főleg: em­ber. Amíg ezeket nem kapom, nem tudom behozni a 12 nap lemaradást Bondort hirtelen elöntötte a méreg a siránkozás miatt. Ingerülten magya­rázta: — Hogy lehettek ilyen rövidlátók? Azt gondoljátok, hogy a terv második évére már valami varázsasztalkafélénk van? Kimondunk valamit és úgy özön­­lik ide a gép? Csak akkor dolgoztok rendesen, ha mindent készen tálalunk elétek? Amikor a mérnök eltávozott, Bon­dor már meg is bánta hevességét. Sajnálta, hogy ilyen kurtán-furcsán elintézte a mérnököt, akit különben nagyrabecsült. Hiszen ő is tudta, hogy kevés a gép, meg az ember. De mégis le kell szoktatnia mérnö­keit arról, hogy csak a könnyebb ellenállás vonalán haladjanak... Szervezzék jól munkájukat, használ­ják jól a gépeket — és kész... így füstölgöti magában Bondor.­fl Panszervezö, | ^ztedding nefstáb^ most — kis mosollyal a szája szegle­tében — megszólalt: — Igazad volt — mondta —* de nem teljesen. Mert, hogy mérnökeink néha »vakok« és nem látnak túl saját munkahelyükön, ez a te hibád is. De a mienk, a pártirodáé is. Sok mindenen változtat­tunk már. A konyhán, a szálláson, le­lepleztük az ellenséget, de egyet nem tettünk még meg komolyan. Sokszor szidtuk, de nem neveltük mérnökein­ket. Bondor hallgatott, ami azt jelen­tette nála, hogy igazat ad a párt­­szervezőnek. Ő pedig folytatta: m­i Mi magunk hányszor meg­beszéltük ennek az építkezésnek óriási jelentőségét. Ebből a kohóból annyi vas ömlik majd, mint amennyit Diósgyőr és Ózd együttvéve ad. És ez a kohó táplálja a rövidesen felépülő 180 tonnás új Martint is. Ez a ke­mence lesz előiskolája a penteleinek. Most igaz ... még géphiányban szen­vedünk. De jövőre ez a kohó segít bennünket, téged, engem, a mérnökö­ket, a munkásokat, hogy egy más he­lyen sokkal könnyebb módszerekkel, simábban építhessünk valamit. Ezt kell, hogy ők is megértsék, Bondor helyeslően, csillogó szem­mel nézett a párttitkárra. »Igen, ez hiányzik még nálunk — mondotta —, mérnökeink egy részénél, hogy egy­­egy pillanatra elszakadjanak a min­dennapi nehéz feladatoktól, a hétköz­naptól, az apró-cseprő bosszúságoktól és a jövőbe tekintsenek .. Azután Bondor elvtárs Pestre uta­zott. A kohó- és gépipari miniszté­rium, a közlekedési és postaügyi mi­nisztérium mélyépítési főosztálya, va­lamint az építkezésnek szállító 33 vál­lalat képviselői ültek össze tanácsko­zásra. Sugárzó arccal tért haza és úgy újságolta: »A párt és a kor­mány minden támogatást megad nekünk. A vállalatok kötelesek határ­időre szállítani. Szovjet gépek, teher­autók, dömperek érkeznek. Hatalmas létszámú munkaerőt kapunk.­ És így tovább, lelkesen újságolta, mi mindent kap az építkezés. Még aznap este végigjárta a mun­kahelyeket. A gazda szemével nézte az épülő tornyokat, betonozást, az ekszkavátorokat. Látta és mérlegelte a nehéz munkát ott, a még forró acélt szállító, dübörgő szerelvények között. Tudta, hogy az emberek hősi felada­tot vállaltak. Büszkén olvasta az egyik versenytáblán: Cser László kubikosbrigádja vállalta, hogy napi teljesítményét november 7-re négyről öt köbméterre emeli. ILwszivpsek­ben merélege volupifént ” sietett tovább irodája felé. A Martin mellett haladt el. Az olvasztókemen­cék, az olvasztóserpenyők, az izzó acéllal töltött formázóládák vörös sugárzása reszkető, homályos fény­­nyel töltötte be a műhelyt. De ő minderre nem figyelt most Sietnie kellett, értekezletet hívott össze, amelyen az újonnan érkezett terveket beszélik meg És rövidesen megindul az építkezés második fázisa, mert a Rákosi elvtár- nak tett ígéret szerint április 1-re az új kohónak már ontania kell az izzó vasat. Mészáros András Készül az óriás­kohó betonalapja

Next