Népszava, 1952. május (80. évfolyam, 101-126. sz.)

1952-05-29 / 124. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA Pénteken 65.000 budapesti fiatal indul fémgyűjtő rohamra Tüntetések Franciaországban Ridgway ellen és Stil elvtárs szabadonbocsátásáért A MAGYA­R S­Z­A­K­S­ZE R V­EZ ETEK KÖZ P O­N(N­1 L A P 3 A . • • . *'».• ... • 1 . 80. ÉVFOLYAM, 124. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1952 MÁJUS 29. CSÜTÖRTÖK Emeljük a szakszervezetek versenyszervező munkájának színvonalát "■ 1952-es döntő tervezünk a dolgozó százezrek alkotó lendületével indult meg. Az ország népe Rákosi elvtárs november 30-i beszéde után még lel­kesebben látott terveink megvalósítá­sához. Nagyszerű kezdeményezések bontakoztak ki, új mozgalmak vertek gyökeret: bányászatunkban Loy Ár­pádé, a művezetők között pedig Deák Jánosé. Normán aluli dolgozók szá­zainak teljesítményét növelte meg az elvtársi segítségnyújtás, gépek ezrei­nek fordulatszáma emelkedett a gyor­sabb megmunkálásért, a gépek jobb kihasználásáért folyó mozgalomban. Az 1932-es év első negyedének terv­­teljesítése híven visszatükrözte ezt a lelkes erőfeszítést, a bőven fakadó kezdeményezések erejét. Egész gyár­iparunk 101,7 százalékra teljesítette tervét, növekedett a termelékenység. A szocialista versenymozgalom mind mélyebbre hatol már népgazda­ságunk minden ágában s — mint a szocializmus építésének kommunista módszere — viszi előre fejlődésünket. A munkaverseny elterjedése, sok­oldalúsága és az, hogy embert for­máló ereje megnövelte munkássá­gunk politikai és szakmai képzettsé­gét , a munkaverseny szervezésé­nek is magasabb színvonalát igényli. Megnövekedtek a követelmények a munkaverseny vezetésének minősége tekintetében. Dolgozóink eleven al­kotóerővel új és új ötletekkel teszik gazdagabbá a munkaversenyt. Szük­­séges tehát, hogy a verseny ve­zetése is eleven, alkotó és ötletek­ben gazdag legyen. A szakszerveze­tek azonban, amelyek elsősorban fe­lelősek a verseny szervezéséért, nem mindenütt tartanak lépést ezekkel a követelményekkel. A szocialista verseny célja, hogy a dolgozók minél nagyobb tömegeinek bevonásával teljesítsük és túlteljesít­sük a termelési terveket. Abban az ütemben válik a verseny valóban eredményessé, ahol lelkesítő hatására nemcsak , a mennyiség növekszik, ha­nem a minőség is kifogástalan, ahol jó a műszaki szervezettség, gondosan ügyelnek anyagra és gépekre — egy­szóval, ahol minden részletében meg­valósul az üzem terve. Szakszerveze­teinknek a munkaverseny szervezésé­nél azt kell tehát elsősorban szem előtt tartaniok, hogy a munkaverseny vezetése elszakíthatatlan része a tervek teljesítésének. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a szakszerve­zetek sok esetben nem ismerik fel ezt az alapvető fontosságú tényt. A munkaversenyt a vállalat tervétől, célkitűzéseitől függetlenül szervezik, így fordulhatott elő számos üzem­ben, hogy míg a felajánlásokat meg­valósították, elmaradtak a terv telje­sítésében, hogy míg a dolgozóink ver­senylendülete alapján magasra szö­kött számok a versenyben részt vevők arányáról kedvező képet mutatnak, a mögöttük jelentkező teljesítmények már nem mindig fedik teljes mérték­ben ezeket az adatokat. A Ganz Vil­lamossági gyárban például a dolgo­zók 96 százaléka tett felajánlást s ugyanakkor áprilisi tervüket mind­össze 92,6 százalékban teljesítették; a MÁVAG dolgozóinak 86 százaléka versenyez, áprilisi árutermelési ter­vüknek mégis csak 64,2 százalékban tettek eleget. Ezeknek, a versenyszervezés súlyos hiányosságait mutató jelenségeknek oka, hogy a szakszervezetek gyakran megelégszenek sablonos, formális papiros-vállalásokkal. A szocialista felajánlások nem mindig tükrözik vissza az üzem, a műhely elé tűzött feladatokat, nem fejezik ki a gyártás minőségének emelésére, a nyers­anyaggal, segédanyaggal való taka­rékosságra vonatkozó követelménye­ket. Gerő elvtárs a januári országos aktívaértekezleten megmutatta ipar­vezetésünk számára, milyen döntő szempontok alapján javítson terme­lésünkön. Üzemi bizottságaink nem vették a műszaki és gazdasági veze­tőkkel egyetértésben úgy irányítani a munkaversenyt, hogy e célkitűzések megvalósuljanak. Komoly felelősség terheli őket, hogy szénbányászatunk­ban az első negyedévhez viszonyítva ismét romlott a munkafegyelem, hogy nagyon sok ütemben nem szűnik a hóvégi hajrá,­­vagy hogy exportra és hazai fogyasztásra készülő cikkeink minősége is sok esetben elmarad a kívánalmak mögött. Ahhoz, hogy a szakszervezetek a ve­rse­n­y­be­ a­j­á­nl­á­sok szervezésében megtalálják a helyes összhangot a vállalat terveivel, szoros együttműkö­désben kelt dolgozatok a műszaki ve­zetéssel. Ezt az együttműködést még mindig sok szakszervezeti vezető és aktivista elhanyagolja. A verseny erősödése, sikere nem képzelhető el a műszakiak segítsége nélkül. Az ő munkájukon múlik a műszaki szerve­zettség a műhelyekben, a felajánlások megvalósításának biztosítása, a ter­melési eredmények nyilvántartása. A mérnökök és művezetők felajánlása akkor reális és helyes, ha a vezetésük alá tartozó termelési egység kötele­zettségeinek elősegítését célozza. Szakszervezeti vezetőink ezért a ver­seny szervezésénél nagyobb figyelmet szenteljenek a műszakiak felajánlásai­nak. A vállalások formális volta azon­ban nemcsak abban mutatkozik, hogy elszakadtak az üzem tervétől, sajátos feladataitól, hanem számos példa van arra is, hogy egyes dolgozók alacsony, a normateljesítés már elért színvonalá­nak meg nem felelő felajánlásokat tesz­nek, továbbá olyan határidőt vállal­tak áprilisi, májusi vagy második negyedévi tervük teljesítésére, amely semmiképen nem állt arányban eddigi teljesítményeikkel, sőt visszaesést je­lentett. Az üzemi bizottságok és ak­tíváik többsége elhanyagolja a politi­kai felvilágosító munkát, nem foglal­koznak eleget a dolgozókkal, nem ne­velik, fejlesztik öntudatukat. A szo­cialista verseny pedig ott bontakozik ki teljes erejében, ahol minden egyes részvevője világosan látja a maga munkájának értelmét és jelentőségét, elválaszthatatlan kapcsolatát a szo­cializmus építése ügyével. A szocia­lista fogadalmakért érzett felelősségre nevelték szakszervezeteink a dolgozó tömegeket, felelősségre a vállalás megtételénél és végrehajtásánál egy­­­aránt. " Gyakori jelenség azonban üzemeink­ben: ha a felajánlások szervezésénél foglalkoznak is a dolgozókkal, a fel­ajánlás megtétele után magukra hagy­ják őket. Nem elegendő, ha a dolgo­zó csatlakozott a munkaversenyhez, to­vábbi útmutatásra, segítségre van szüksége. Termelési értekezleten s a nyilvánosság számos más formájában következetes, állandó ellenőrzés kí­sérje tehlát munkáját. A szocialista verseny kibontakozása szempontjából nagyjelentőségű az ide­jében történő értékelés. A verseny érté­­kelése azt jelenti, hogy mélyrehatóan elemezzük egy-egy műhely, üzemrész munkájának eredményeit, tájékoztat­juk róla a dolgozókat, ismertetjük a termelés élenjáróinak kiváló eredmé­nyeit, feltárjuk az egyes részlegek, munkások elmaradásának okát, harcra mozgósítjuk a dolgozókat a termelés további fellendítéséért. Vájjon elmond­­hatják-e szakszervezeteink, hogy ala­posan és rendszeresen eleget tesznek e feladatoknak? Az üzemek sorában üresen tátongó, vagy régi eredmé­nyekkel szégyenkező versenytáblák, a termelési értekezletek mechanikus fel­sorolásai, a sztahanovista jelölések bürokratikus hibái mind azt mutatják, hogy a versenynyilvánosság terén sú­lyos mulasztások vannak. A verseny szervezésében és ellen­őrzésében jelentkező minden hiányos­ságért végső fokon a felső vezető szervek felelősek. Az ő helyes irányí­­­tásuktól függ, hogyan dolgoznak az üzemi szervek. Gépiesen haladnak-e a »kitaposott úton«, vagy megkapják azt a szélesebb távlatokat nyújtó útmuta­tást, amely magasabb színvonalra emeli az üzemekben folyó szakszerve­zeti munkát? A helyes elvi irányítás azonban csak a mindennapi gyakorlat­tal szoros kapcsolatban, alakulhat ki. És éppen itt mutatkozik a szakszerve­zeti vezetés legnagyobb fogyatékos­sága. Az üzemeket járó munkatársak közül sokan szűklátókörűen dolgoz­nak, kevéssé hozzák fel a tapasztala­tokat a különböző munkaterületekről, vagy ha fel is hozzák, nem összege­zik azokat, nem vonják le belőlük a következtetéseket, amelyek pedig a munka megjavításához elenged­hetetle­nül szükségesek. A szakszervezeti ve­zetők többségének nem vált még vé­révé Sztálin elvtárs tanítása: »A kap­csolat a tömegekkel, a kapcsolat meg­erősítése, készség arra, hogy a töme­gek hangját meghalljuk — íme ebben van a bolsevik vezetés ereje és legyőz­hetetlensége.« A szakszervezeti központok, kerületi és megyebizottságok vezető munka­társainak egy része elszakadt a tö­megektől. Sokszor tájékozatlanok ar­ról, mi történik egy-egy üzemben, me­gyében vagy iparágban, mi a munká­sok vagy a gazdasági vezetők döntő problémája, hogyan alakul a munka­­verseny, milyen eredményei és hibái vannak? S itt nemcsak­­ nem első­sorban számokról van szó, hanem az eleven, lüktető, verseny napi problé­máinak biztos ismeretéről. Számos olyan aktivista van a gyá­rakban, bányákban és építkezéseken: bizalmiak, műhelytitkárok és vb-elnö­­kök, akik készséggel vállalták társaik megtisztelő bizalmából, hogy szerve­zik, fejlesztik a versenyt. Ezekben az elvtársakban megvan az akarat és a lelkesedés, hogy növeljék üzemükben a versenykedvet, szélesre tárják az utat dolgozótársaik kezdeményezései előtt. Adják meg nekik a felsőbb szer­vek vezetői azt a támogatást, azt az elvi útmutatást, amely a gyakorlati tapasztalatok leszűrése alapján kristá­lyosodik ki, hogy továbbvigye, maga­sabb színvonalra emelje a mindennapi munkát. A rendszeres, módszeres vezetés pártszerű, bolsevik munkamódszereket követel a szakszervezeti vezetőktől, példamutatást a feladatok megoldásá­ban, forradalmi lendületet a párt po­litikájának megvalósításában; követke­zetességet a határozatok megtartásá­ban; szoros kapcsolatot a tömegekkel, kezdeményezéseik felkarolását, a szo­cialista munkaverseny szüntelen fej­lesztését. Érezzék — és mélyítsék el a dolgozókban is annak tudatát —, hogy a verseny­foga­da­lmak teljesítése mindannyiunk becsületbeli ügye, hogy a munkásosztály felelős azért, hogy a termelés egyenletes ütemben emel­kedjék, fokozódjék a termelékenység, erősödjék a népgazdaság, s győze­lemre vigyük ötéves tervünket. Az Országgyűlés elfogadta az alkotmány 24. szakasza új szövegének megállapításáról és a központi állami ellenőrzésről szóló törvényjavaslatot Az Országgyűlés ülését szerda dél­előtt tíz órakor nyitotta meg Dögei Imre elvtárs, az Országgyűlés elnöke. Az ülésen megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, népünk szeretett vezére, akit a képviselők helyükről felállva, nagy tapssal köszöntöttek. Részt vett az ülésen Rónai Sándor elvtárs, az El­nöki Tanács elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke és a kormány számos tagja. Az Alkotmány 24. §-a új szövegé­nek megállapításáról szóló törvény­javaslat előadója Hidas István elv­társ, a Magyar Dolgozók Pártja Poli­tikai Bizottságának tagja volt. Be­számolt arról, hogy a Népköztársaság Elnöki Taná­csának 1952. évi 1. számú tör­vényerejű rendeletével új minisz­tériumok létesültek, éspedig a kohó- és gépipari minisz­térium kettéválasztásából alakult kö­zépgépipari minisztérium, az építés­ügyi minisztérium kettéválasztásából alakult építőanyagipari minisztérium, a földművelésügyi minisztériumból alakult állami gazdaságok és erdők minisztériuma, az élelmezési miniszté­riumból alakult élelmiszeripari és be­gyűjtési minisztérium, a közlekedés- és postaügyi minisztérium kettéválasztá­sából alakult postaügyi minisztérium, valamint a helyiipari minisztérium. Ennek megfelelően az Alkotmány 24. pontját az újonnan alakult minisztériu­­mokkal kell kiegészíteni. Hidas elv­társ részletes adatokkal ismertette, hogy népgazdaságunk hatalmas fejlő­dése, országunkat átformáló ötéves ter­vünk nagyösszegű beruházásainak megvalósítása, iparunk gyors fejlő­dése, mezőgazdaságunk szocialista fejlődésének egyre gyorsuló üteme kö­vetelte meg az egyes minisztériumok kettéválasztását és új minisztériumok alakítását. — Az Alkotmány 24. pontja új szö­vegének megállapítását maga az élet vetette fel — mondotta. — A mi Al­kotmányunk nem holt betűk, paragra­fusok merev rendszere, hanem olyan alaptörvény, amelynek minden pontja a szocializmus építését, a dolgozó nép felemelkedésének ügyét szolgálja. Ha egyes pontjait a fejlődésnek, a meg­változott körülményeknek megfelelően ki kell egészíteni, akkor azt meg lehet és meg kell tenni. Mi örömmel üdvözöljük, hogy el­jött már az az idő, amikor orszá­gunk, népi demokratikus rendsze­rünk fejlődése következtében Al­kotmányunk 24. pontját ki kell egé­szíteni. Ez olyan intézkedés, amely pártunk helyes politikájának, népgazdaságunk­­gyorsütemű fejlődésének, a szocializ­mus építésének újabb tanúbizonysága. Az Országgyűlés az Alkotmány 24. szakasza új szövegének megállapítá­sáról szóló törvényjavaslatot általá­nosságban és részleteiben vita nélkül, egyhangúlag elfogadta. központi állami ellenőrzés szerve az időközben eltelt közel másfél év alatt igyekezett módszereit tökéletesíteni, a munka hatékonyságát csökkentő fo­gyatékosságokat megszüntetni. Ezt elősegítette az is, hogy a párt és a kormány segítségével az ÁEK-nak — küldöttség útján — alkalma volt köz­vetlenül tanulmányozni a Szovjetunió állami ellenőrzési minisztériumának feladatkörét, szervezetét és munka­módszereit. Rámutatott arra, hogy az Állami Ellenőrző Központ munkájában két olyan gyenge pont mutatkozik, ame­lyek ellen teljes erővel fel kell vennie a harcot ahhoz, hogy egyre növekvő feladataival lépést tarthasson. Az egyik ilyen főfogyatékosság az, hogy a legtöbb esetben még mindig nem jelzi időben a hibákat. Az ÁEK-nak éberebbnek kell lennie. Rendelkezé­sére állanak azok az eszközök, ame­lyek a népgazdaságban végbemenő folyamatokról állandó tájékozottságot biztosítanak számára. A másik főlo­­gyatékosság, hogy ellenőrzési anya­gainak egy része még nem eléggé pontos, nem eléggé megbízható ada­tokat tartalmaz. A törvényjavaslat messzemenő lehetőségeket biztosít a központi állami ellenőrzés minden munkatársa számára a konkrét bizo­nyítékok, okmányok beszerzése tekin­tetében. Ezt a lehetőséget fel kell használni. A továbbiakban Mekis elvtárs rész­letesen foglalkozott az ellenőrö­kkel szemben támasztandó követelmények­kel, majd így folytatta: — Ha az Állami Ellenőrző Központ munkatársai maradéktalanul végre­hajtják­­ a törvényjavaslatban foglalt szabályokat, munkájukban szem előtt tartják azokat az irányelveket, ame­lyek szellemében a törvényjavaslat el­készült, akkor bizonyosak lehetünk ab­ban, hogy a központi állami, elle­őőr­­zés teljesíteni fogja mindazt, amit ál­lami vezetésünk és egész dolgozó né­pünk vár tőle. Hagy Dániel, az Elnöki Tanács el­nökhelyettese felszólalásában az ellen­őrzés módszereivel foglalkozott, m­ajd rámutatott arra, hogy az állami tulajdon fokozott vé­delme megköveteli, hogy azok, akik az államnak gondatlanság­ból kárt okoznak, a kárt meg­térítsék. Ez egyrészt fontos nevelőeszköz, másrészt indokolt, hogy a kárt az vi­selje, aki azt előidézte, nem pedig az összesség. Ezért ad a törvényjavas­lat jogot az ÁEK elnökének arra, hogy a kárt okozó dolgozót a kár tel­jes vagy részleges megtérítésére köte­lezze. Gém Ferenc felszólalásában hang­súlyozta, hogy az ÁEK-nak helyesen kell felhasználnia munkájában a tö­megeknek alulról jövő ellenőrzését, a dolgozók bírálatát, észrevételeit. Sok­­ezer bejelentés érkezett már az ÁEK Közérdekű Bejelentések Hivatalához és ezeknek a bejelentéseknek döntő többsége kitűnő segítséget nyújt az AEK munkájához, lehetőséget ad sú­lyos visszaélések, mulasztások, sőt gyakran ellenséges tevékenységek felderítésére. Az ellenő­rzés szerveinek azonban még sok tennivalójuk van, hogy a Tovább fejlesztjük a központi állami ellenőrzést titokban és büntetlenül Ezután áttértek a központi állami ellenőrzésről szóló tömény­javaslat tárgyalására. Sebes István elvtárs, az­­ Állami Ellenőrző Központ elnöke ismertette a javaslatot. Hangsúlyozta, hogy az ÁEK feladatait és működését meghatározó 1949. évi törvényerejű rendelet az új­­körülmények között már túlhaladottá vált. Ez szükségessé tette a központi állami ellenőrzés új alapokon való továbbfejlesztését, amit a törvényjavaslat a Szovjetunió élenjáró ellenőrzési módszereinek gon­dos figyelembevételével állapít meg. A szovjet tapasztalatok alkalmazása elsősorban azt jelenti, hogy a központi állami ellenőrzés fő­­figyelmét a népgazdaság fejlődése szempontjából legidőszerűbb kér­désekre és a felsőbb állami szer­vek legfontosabb határozatai vég­rehajtásának ellenőrzésére irá­nyítja. Vizsgálatai középpontjában pedig a termelés növekedését hátráltató leg­döntőbb akadályok feltárásának kell állnia, amelyek megszüntetésére és megelőzésére alkalmas intézkedések meghozatalában segítséget kell nyúj­tania. Sebes elvtárs a továbbiakban utalt arra, hogy népi demokráciánk törvé­nyei a dolgozó nép érdekeit védelme­zik. Az állami ellenőrzésnek gondos­kodnia kell arról, hogy akik könnyel­műen és felelőtlenül megszegik a tör­vényeket, ne bízhassanak abban, hogy cselekedeteik maradnak.­­ Az Állami Ellenőrző Központ­nak figyelmét elsősorban a termelés kérdései felé kell irányítania — foly­tatta. — Az ellenőrzési tervei össze­állításánál szem­ előtt kell tartania pár­tunk vezetőinek útmutatásait és a vállalatoknál azokat a legidő­szerűbb, legfontosabb kérdéseket kell ellenőrzés alá vennie, amelyek­nek teljesítése, vagy elhanyago­lása lényeges módon befolyásolja egy népgazdasági ág, vagy az egész népgazdaság fejlődését. Az ÁEK-nak úgy kell feltárnia a terv teljesítése útjában álló akadályokat, hogy a termelés felfelé ívelő irány­zata ne torpanjon meg és hogy nép­gazdaságunk egyik ága se húzza visz­­sza a maga zavaraival a többi terüle­tet, hanem inkább az élenjárók ra­gadják magukkal a lemaradókat. Rámutatott még arra, hogy igen nagy, jelentősége van az önköltségi terv teljesítése ellenőrzésének és an­nak, hogy a vizsgált vállalat egészé­ben és részleteiben is megvalósítja-e tervét, azokat a gyártmányokat ál­lítja-e elő mennyiségben, választékban­­és minőségben, amelyeket számára a terv előír. A központi állami ellen­őrzésnek fel kell fednie — súlyosabb esetekben pedig bíróság elé kell állí­tania­­ azokat, akik a minőségron­­tásért felelősek. II jó ellenőrzés alapja: pontos, megbízható adatok Mekis József elvtárs, az RM Mű­vek vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy az MDP II. kongresszusa felemelt ötéves népgazdasági tervünk megvalósítása érdekében az ellen­őrzés kérdésének is nagy figyelmet szentelt. Gerő elvtárs a kongresszuson elmondotta, hogy az AEK munkája lényegesen megjavult ugyan, de még mindig nem képes komoly segítséget adni a gazdasági vezetésnek. A kon­gresszustól kapott bírálat nyomán a

Next