Népszava, 1953. augusztus (81. évfolyam, 179-203. sz.)

1953-08-01 / 179. szám

NÉPSZAVA A KORMÁNYPROGRAMM A MEGVALÓSÍTÁS ÚTJÁN Fokozott gondot fordítanak a munkavédelmi berendezésekre az üzemekben A Klement Gottwald Villamossági Gyárban az 1953-askereten felül további 150.000 forintot fordíthatnak egészségügyi létesítményekre. Ennek egy részéből korszerű női öltözők építését kezdték meg. Az öntöde két, a transzformátorműhely három, a légkapcsolóműhely ugyancsak három ventilátort kapott, korszerű védőburkolattal láttak el több mint 35 köszörűkorongot, valamint 6 további gépet és új védőkosarat kapott a sajtológép is. A fatalpú bakancsokat bőrtalpúra cserélték, több mint 220 párat osztottak szét. A többi között porelszívó készüléket szereltek fel a szerszámélező és köszörűgépekhez is. Az Elzett Vasárugyárban is egyre nagyobb gondot fordítanak a dolgozók munkavédelmére a kormányprogramra elhangzása óta. Az 1953-as évre 80.000 forintot irányoztak elő munkavédelmi beruházásokra, most azonban már 360.000 forint áll rendelkezésükre. A gyárnak bár vannak tiszta, szép öltözői, ez már nem tudja kielégíteni a megnövekedett létszámú dolgozók igényeit. Éppen ezért a gyár vezetői szükségesnek látták új, 338 személyes öltöző felépítését. A kisebb munkavédelmi beruházások közül is sokat megvalósítottak már a kormányprogramra elhangzása óta. A súrolóműhely padlózatának 40 százalékát új betonburkolattal látták el. A szerszám- és csiszolóműhely levegőjét két nagyteljesítményű ventilátor szabadítja meg az olajpárától. Ezeket a ventilátorokat is a felújítási keretből szerezték be. A Budapesti Facsavar- és Fémárugyárban 28.000 forint áll rendelkezésre 1953-ban munkavédelmi és egészségügyi létesítményekre. Ebből az összegből azonban még csak anynyit költöttek el, amennyi négy ivóvízcsap csőhálózatára és berendezésére kellett. A gyár vezetőinek sokkal öntevékenyebbnek kell lenniök és módot kell találniuk, hogy mielőbb elkészüljön a rég esedékes szellőzőberendezés. A dolgozók várják a megígért öltözőszekrényeket is. A Borsodnádasdi Lemezgyárban a kollektív szerződésben meghatározott szociális beruházásoknak alig 15 százalékát használták fel ebben az évben. Az üzemi bizottság nem ellenőrizte rendszeresen, hogyan gazdálkodnak a szociális célokra szánt összegekkel. A kormányprogramm megjelenése óta azonban hozzáfogtak a munkavédelmi intézkedések megvalósításához. Most indítottak útnak az üzem számára 18 ventilátor-motort. A szerelőüzemben júliusban női és férfi mosdót létesítettek, a hengermű dolgozói pedig székekkel és asztalokkal berendezett pihenőhelyet kaptak. A gázgenerátorüzem mellett öltöző épült. A kormányprogramm megjelenése óta Borsodnádasdon többet valósítottak meg a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségekből, mint az első félévben összesen. A közeljövőben átépítik a hengerállvány-csarnok tetejét is, egy ablaksor átalakításával a sorozatokon keletkező füst és gáz a nyitott tetőn keresztül szabadon távozhat. Több mint 70 millió forintot takarítanak meg a falu dolgozói az állatorvosi szolgáltatások díjazásának eltörlésével Sok gondot okozott dolgozó parasztságunknak az állatok gyógykezeltetése, az állategészségügy biztosítása. A minisztertanács nemrégiben határozatot hozott az állatorvosi szolgáltatások díjazásának eltörléséről. Ez a határozat hatalmas anyagi segítéget nyújt a falu dolgozóinak. Pénzbeli értéke meghaladja a hetvenmillió forintot. A kormányprogramon alapján a termelőszövetkezetek ezenfelül külön 7—8 millió forintot takaríthatnak meg azzal, hogy mindennemű oltóanyag díjtalanul áll rendelkezésükre. Az ingyenes szolgáltatás zavartalan lebonyolítása érdekében intézkedés történt az állatorvosi ambulanciák számának felemeléséről. A jövőben országszerte 180 állatorvosi ambulancia működik az eddigi 14 helyett. Az intézkedés nagy mértékben hozzájárul az állategészségügy fejlesztéséhez. Több állatot visznek a dolgozó parasztok állatorvoshoz, mint eddig. Ezzel az egészségügyi szervek olyan fertőző betegségekről is időben tudomást szerezhetnek, amelyekről eddig csak a fertőzés elterjedése után értesültek. Ez az intézkedés nagy mértékben elősegíti állatállományunk fejlesztését, hozzásegíti államunkat, hogy több zsírt, húst biztosíthasson az egész dolgozó nép számára. A minisztertanács határozata a termelőszövetkezeti tagok háztáji földterületének növeléséről A minisztertanács a termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok alapszabályának a háztáji föld területére vonatkozó rendelkezéseit az alábbiak szerint módosítja: 1. Az alapszabályban jelenleg3 kát. holdban megállapított háztáji földterület nagysága 1953. szeptember 1-től kezdődően 1 kát. holdig terjedhet. 2. Háztáji földterületre a családtagok számára való tekintet nélkül minden olyan termelőszövetkezeti család jogosult, amelynek külön háztartása van. Nagy Imre, a minisztertanács elnöke A földművelésügyi miniszter utasítása az ingyenes állatorvosi szolgáltatások szabályozásáról A minisztertanács a közelmúltban megjelent rendeletével az állattartók fokozott támogatása, az állategészségügy és állattenyésztés fejlesztése érdekében az állami állatorvosi szolgáltatásokat díjtalanná tette és egyúttal megszabta az állatorvosok jobb munkafeltételeinek biztosítására a legfontosabb feladatokat. Az állami állatorvosi szolgáltatások ingyenessé tételével lehetővé vált a fertőző betegségek elleni eredményesebb küzdelem is. A minisztertanács rendelete alapján a földművelésügyi miniszter utasítást adott ki az állategészségügyi szolgáltatások kiterjesztésével kapcsolatos intézkedésekről. Az utasítás előírja, hogy 1953. évi augusztus hó 1-től kezdődően az állami állatorvosi gyakorlat körébe tartozó teendőket — kivéve a nem hatósági rendelkezésre történő ivartalanítást — az állami állatorvosok és az állategészségügyi felcserek díjtalanul látják el. Az utasítás intézkedik arról, hogy minden községben a község terjedelméhez mérten egytől négy rendelőhelyiséget kell létesíteni, hogy a beteg állatokat ne kelljen messzire vizsgálatra vezetni. A rendelőhelyiségekben az állatorvos előre közzétett rendelőnapokat és rendelési időt tart. Az állatok díjtalan megvizsgálása és gyógykezelése általában az állatorvos rendelőjében történik. Ide kell a beteg állatokat behajtani, vagy szállítani, kivéve, ha a betegség olyan természetű, hogy a hajtás vagy szállítás azt súlyosbíthatja. Szigorúan tiltja az utasítás az olyan állatok behajtását, vagy szállítását, amelyek fertőző betegségben szenvednek, vagy fertőző betegségre — akár a legkisebb mértékben is — gyanúsak. Ilyenkor az állatorvos köteles az állatok tartási helyére kiszállani. A kiszállások sorrendjét, az esetek súlyossága dönti el. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és állami vállalatok állatainak vizsgálata és gyógykezelése továbbra is az állatok tartási helyén történik. Az állatorvosoknak, munkaidejük jobb kihasználása érdekében, a megelőző védőoltásokat, vemhességi vizsgálatokat, meddőségi kezeléseket ezentúl tervszerűen, előre meghatározott időben kell végezniük, erről az állattartókat előre értesítik. A vasúton, hajón vagy gépkocsin szállított állatok megelőző állatorvosi vizsgálatáért a jövőben fizetni nem kell. Az utasítás kimondja, hogy az állatorvosok megnövekedett feladatai eredményesebb ellátása érdekében munkaszüneti napokon és az éjszakai órákban az állatorvosi segítséget csak első segélynyújtás céljára lehet igénybe venni. 2 Szakszervezeti munka Biztonságos, balesetmentes munkakörülményeket a vegyiparban A kormányprogramm nagy feladatokat ró a vegyipari üzemek dolgozóira is. Gyártmányaik közvetlenül vagy közvetve segítik népünk életszínvonalának elztelését. A Chinoinban készített gyógyszerekkel dolgozók millióit gyógyítják; a mezőgazdasági termelés emeléséhez szinte nélkülözhetetlen a Budapesti Kénsavgyárban gyártott szuperfoszfát és a Péti Nitrogénművek terméke, a pétisó. Dömperek, teherautók, kerékpárok ezreit látja el gumikerekekkel a Ruggyantaárugyár. És még hoszszan sorolhatnók a vegyipar fontos gyártmányait. A második negyedévi tervjelentés adatai is bizonyítják, hogy a vegyipari munkások eredményesen harcolnak terveik teljesítéséért, az egész nép jólétének emeléséért. A kötelességüket becsülettel teljesítő vegyipari munkások joggal elvárják, hogy vezetőik kedvező munkafeltételeket, biztonságos munkakörülményeket teremtsenek, törődjenek a dolgozók egészsége, testi épsége védelmével. Ez nem kis feladatot jelent az üzemek vezetői számára. Hiszen a vegyipar munkásainak túlnyomó része gázos, savas, egészségre ártalmas anyagokkal dolgozik, különböző bonyolult gépeket, készülékeket használ, amelyek helytelen kezelése súlyos balesetek forrásává válhat. Ez azonban nem indokolja és nem menti azt a tényt, hogy a munkavédelem fejlődése a vegyiparban még messze elmarad a követelményektől. Sok a súlyos baleset, gyakoriak az ipari megbetegedések. A népi demokrácia államában nem tűrhető, hogy a munkások ilyen körülmények között dolgozzanak. A szakszervezeti aktivisták kötelessége, hogy különösen nagy gonddal őrködjenek a munkavédelmi rendeletek, törvények betartásán, szigorú következetességgel követeljék meg a munkások jogos igényeinek kielégítését, panaszainak orvoslását, elérjék azt, hogy a balesetek, megbetegedések elleni harc tömegmozgalommá váljék az üzemekben. A vegyipari szakszervezet munkavédelmi osztálya ennek érdekében létrehozta az üzemekben a munkavédelmi bizottságokat, tanfolyamokat szervezett a munkavédelmi aktivisták részére, segítséget nyújtott ötletnapok, konferenciák, ankétok szervezéséhez. Az osztály munkatársai üzemlátogatásaik során számos műszaki hiányosságot tártak fel. Néhány vegyipari üzem vizsgálata azonban azt mutatja, hogy a szakszervezeti központ által nyújtott segítség korántsem elegendő ahhoz, hogy azüzemi munkavédelmi aktivisták betöltsék nemes hivatásukat, munkatársaik egészségének, testi épségének legfőbb őreivé, védőivé váljanak. A vegyipari szakszervezet munkavédelmi osztályának egyik nagy hibája, hogy ötletszerűen, tervszerűtlenül dolgozik. Nem arról van szó, hogy az osztály munkatársai elszakadtak az üzemektől. Sőt, nagyon sokat járnak ki, de ezek a látogatások nem segítik eléggé az üzemi aktivisták munkáját. A munkatársak tevékenysége főként műszaki kérdésekre, védőétellel, munkaruhával kapcsolatos egyes panaszok kivizsgálására irányul. Tanácsadás, irányítás helyett maguk oldják meg a helyszínen a problémákat. Ezzel csökkentik a társadalmi munkavédelmi felügyelők önállóságát és felelősségét, arra szoktatják őket, hogy a legapróbb ügyekben is a szakszervezeti központ intézkedéseire várjanak. Ugyanakkor az egyes részfeladatokkal való foglalkozás annyira leköti a munkavédelmi osztály erejét, hogy vagy nem veszi észre a legsúlyosabb hiányosságokat, vagy pedig nem talál időt ezeknek a megoldására. A Munka Törvénykönyvének durva megsértésével találkozunk például a Hungária Vegyiművekben, ahol úgy szervezték meg a folyamatos munkát (az akkori vegyipari minisztérium közreműködésével), hogy a munkások vasárnap is rendszeresen dolgoznak és csak minden harmadik héten kapják meg heti pihenőnapjukat. A szakszervezet munkavédelmi osztálya semmit sem tett e felháborító jogtalanság megszüntetésére. Hasonló a helyzet a Budapesti Kénsavgyárban is, ahol a szakszervezet hozzájárulása nélkül tértek át a 12 órás műszakra, sőt ezt az időt túlóráztatással még jócskán meg is hosszabbították. A szakszervezet »tiltakozott« ugyan az intézkedés ellen, de olyan erélytelenül, hogy nem tudott eredményt elérni. A munkavédelmi osztály egyik fő feladata lenne az üzemi kollektív szerződések munka- és egészségvédelmi pontjai megvalósításának tervszerű, állandó ellenőrzése is. Az ötletszerű üzemlátogatások azonban nem teszik lehetővé ezt. Egy-egy kampányfeladat alkalmával — ha például sürgős jelentést kell készíteni a SZOT, vagy a szakszervezet elnöksége részére — foglalkoznak ugyan a kollektív szerződéssel, megállapítják, hogy az egyes vállalásokat végrehajtották vagy nem teljesítették, azután minden marad a régiben. Félreteszik a kollektív szerződést a következő kampányfeladatig, időközben nem kérik számon a teljesítetlen vállalásokat. Ezért a gyakori üzemlátogatások ellenére az egyes gyárakban hónapok múlva is megtalálhatók ugyanazok a hibák. A Chinoin üzemi bizottsága például vállalta, hogy a dolgozók nevelése és felvilágosítása érdekében minden baleset után röpgyűlést szervez. A vállalás azonban mindmáig papíron maradt, mert Széll elvtársat, az üb társadalmi munkavédelmi felügyelőjét a vállalat egyáltalán nem értesíti a balesetekről. A munkavédelmi osztály munkatársai ismerik ezt a problémát, de erélyes közbelépés helyett, egyszerűen elkönyvelték, mint megszokott dolgot. Általában megállapítható, hogy a dolgozók munkavédelmi felvilágosításával, nevelésével kapcsolatos vállalások az üzemi kollektív szerződés legelhanyagoltabb pontjai. A munkavédelmi osztály ellenőrzése erre a területre egyáltalán nem terjed ki. Ezért a legtöbb üzemben alig folyik agitáció, a munkavédelmi aktivisták nem nevelik társaikat az óvórendszabályok betartására, a védőfelszerelések használatára. Ugyancsak a Chinoinban nem magyarázták meg, hogy a védőétel csak akkor óvja a dolgozók egészségét, ha azt előírás szerint naponta az üzemben fogyasztják el. A munkások nagy része — a felvilágosítás hiányában, saját érdekei ellen vétve — hazaviszi a tejet és a gyümölcsöt. Nem kivétel ez alól Széll elvtárs, társadalmi munkavédelmi felügyelő sem. De hasonló a helyzet a legtöbb üzemben. A nevelő, felvilágosító munka hiányára vezethető vissza több baleset a Budapesti Kénsavgyárban is, ahol egyáltalán nem agitálnak a védőszemüveg, a védőruha, a csizma használata érdekében. Nagy hiba, hogy az üzemi bizottságok elhanyagolják a szoros kapcsolat kiépítését a műszakiakkal. Kivétel a Ruggyantaárugyár, ahol a szakszervezeti aktivisták meggyőzték a műszakiakat arról, hogy milyen nagy felelősséget jelent a gondoskodás a dolgozók egészségéről. A legtöbb üzemben azonban rossz a viszony a műszakiak és a szakszervezeti aktivisták között. Ennek legfőbb oka az, hogy nem a meggyőzés és a nevelés eszzközeivel keresik fel a műszakiakat. Gyakran maguk a szakszervezeti aktivisták mutatnak rossz példát. ABudapesti Kénsavgyár munkavédelmi felügyelője, Kopasz elvtárs, például, mint művezető, súlyos hibákat követ el a munkavédelmi rendszabályok alkalmazásánál. A szakszervezet munkájának gyengeségét tükrözi továbbá a munkavédelmi beruházások helyzete. A szakszervezet munkavédelmi osztálya és az akkori vegyipari minisztérium a múlt év őszén közösen állapította meg az egyes vállalatok számára a munkavédelmi beruházásokra fordítható keretet. A kollektív szerződés tervezetének elkészítésekor az üzemek ezzel az összeggel számoltak, vállalásaikat ennek alapján rögzítették. A minisztérium időközben megváltoztatta, illetőleg visszavonta a beruházási összegeket. A szakszervezet viszont, mert nem ellenőrizte a beruházások felhasználását, nem is szerzett erről idejében tudomást, így fordulhatott elő, hogy a Budapesti Kénsavgyár, amely egyike a legelhanyagoltabb üzemeknek, egyáltalán nem kapott pénzt munkavédelmi célokra. A Hungária Vegyiművekben viszont az 1953. év első felében a munkavédelmi beruházási előirányzatból semmit sem használtak fel. Hasonló a helyzet a Nagytétényi Gumigyárban, a Chinoinban és még több üzemben. A munkavédelmi osztály hibáját súlyosbítja, hogy még most sem harcol a beruházási összegek biztosításáért és felhasználásáért, kitér a munkások jogos követelései elől, mulasztásait elkendőzve, a minisztériumra hárítja a felelősséget. A szakszervezet ilyen magatartása különösen nagy hiba most, amikor államunk újabb nagy összeget biztosít munkavédelmi beruházásokra. A vegyipari szakszervezet munkavédelmi osztályának feltétlenül és gyors ütemben meg kell javítania munkáját. Úgy kell dolgoznia, hogy minden vegyipari munkás érezzea szakszervezet segítségét, gondoskodását. Ehhez a munkához nyújtson nagyobb támogatást a szakszervezet elnöksége is. Küzdjön az eddiginél sokkal erélyesebben a szenvtelen, nemtörődöm, bürokratikus munkamódszerek ellen, bárhonnan eredjenek is azok. Állítsa a szakszervezet tevékenységének homlokterébe a gondoskodást az emberekről, a dolgozók érdekeinek védelmét, a biztonságos, balesetmentes munkakörülmények megteremtését. Sőtér Edit 1953. AUGUSZTUS 1. SZOMBAT Formális volt a termelési értekezlet a tatabányai XV-ös aknában (Tudósítónktól.) »Termelj többet, jobban élsz« ■— hirdeti a jelmondat a tatabányai XV-ös akna felolvasójában. Szemünk egy pillanatra rásiklik, miközben hallgatjuk a termelési értekezlet előadójának, Mente János elvtársnak a szavait. A jelenlegi 66 százalékos havi tervteljesítés különös nyomatékkal sürgeti a többtermelést. De hogyan termeljenek többet? Ennek a kérdésnek a megvitatására gyűltek össze a termelési értekezleten a bányászok. Az előadó ismertette az augusztus havi feladatokat. Elmondotta azt is, hogy a terv teljesítése a múlt hónapnál feszítettebb munkát követel. Arról azonban már nem beszélt, mit biztosítanak az üzemvezetők a terv teljesítéséhez. A JCV-ös akna bányászatban van akarat a többtermelésre. Bizonyítják ezt a X-es akna versenyfelhívására történt vállalások: 150—200 százalék. De mindnyájukat az a kérdés nyugtalanítja: vájjon meglesznek-e ezeknek a fogadalmaknak teljesítéséhez a műszaki feltételek? A termelési értekezleten erre nem kaptak választ. Az üzemben égető kérdés a fenntartás. Mégsem volt például szó arról, hol a legsürgősebb a légfolyosók ácsolása. Arról sem beszéltek az értekezleten, hogyan akarja biztosítani a további munkahelyeket az üzem vezetősége, melyik csapat hol dolgozik a jövő hónapban. Nem esett szó a gépekről és a gépkihasználásban előforduló hibákról. De megfeledkeztek az egyik legfontosabb kérdés, a munkafegyelem megtárgyalásáról is. Hallottunk ugyan a beszámolóban arról, hogy sokan korábban hagyják el munkahelyüket, de ezt a problémát, a fegyelmeztetlenek kipellengérezését az előadó kurtán elintézte. »Ezeket a következő termelési értekezleten bíráljuk meg« — mondotta Mente elvtárs. Hogy addig mi lesz a fegyelmezetlen dolgozókkal, s hogyan akarják a lazaságokat megszüntetni — ezt a döntő kérdést most egyszerűen »félretették«. Mindez azt bizonyítja, hogy a XV-ös akna egyes középkáderei nem látják tennivalóikat, vagy nem akarják azokat megtanácskozni a dolgozókkal. A dolgozók nélkül akarják irányítani a munkát. Bizonyítják ezt a vállalásaik is: a fa- és ürescsille-ellátáson kívül másra nem terjed ki figyelmük. A termelési értekezlet tehát nem töltötte be hivatását. Nem nyújtott segítséget a bányászok előtt álló nagy feladatok megvalósításához. Formális volt az értekezlet, amelyet csak azért tartottak meg, hogy végrehajtsák az utasítást. A dolgozók nagy része — mivel nem volt szó az őket legjobban érdeklő problémákról ■.— hallgatagon ült. Néhányan azonban kifakadtak: »Ha nem biztosítják a műszaki feltételeket, nem tudunk termelni, s ezt a család megélhetése érzi meg.« Vonják le a vezetők a tanulságot ebből az értekezletből! Lássák be, hogy az ilyen módszerekkel gátolják a tervek teljesítését, az életszínvonal emelését.