Népszava, 1953. augusztus (81. évfolyam, 179-203. sz.)

1953-08-01 / 179. szám

mbs. Augusztus­­, szombat A koreai fegyverszünet kivívása még eredményesebb munkára lelkesíti a magyar békeharcosokat Az Országos Béketanács nagygyűlése Az Országos Béketanács péntek délután a koreai fegyverszüneti egyezmény megkötése alkalmából békenagygyűlést rendezett. Az EFEDOSZ-székház nagytermét, ahol a gyűlés lezajlott, zászlókkal, virá­gokkal díszítették fel. A főváros né­pének küldöttei, üzemek, vállalatok, intézmények legjobb békeharcosai jöttek el, hogy örömüknek adjanak kifejezést a koreai fegyverszünet megkötése, az állhatatos békeharc nagy győzelme felett. Az elnökség soraiban a neves ma­gyar békeharcosokon kívül ott volt Han Hjo Szam, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság magyar­­országi követe, Fan Fu-szun, a Kí­nai Népköztársaság magyarországi nagykövetségének tanácsosa, továbbá Monica Felton, a Nemzetközi Sztálin­­békedíjjal kitüntetett an­gol írónő, Armando Carvajal és felesége, vala­mint Volodia Teitelboim író, chilei békeharcosok, Edward Dixon, a coventry-i szakszervezeti tanács el­nöke, Alfred Costes, a CGT-hez tar­tozó vasmunkások szakszervezetének elnöke. Eljöttek a nagygyűlésre a Ma­gyarországon tanuló koreai fiatalok, a Koreában járt magyar orvoscso­port tagjai, a hazánkban tartózkodó angol és francia szakszervezeti kül­döttség tagjai. Nánási László, az Országos Béke­tanács alelnöke megnyitó szavai után Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, az Országos Béke­tanács elnöke emelkedett szólásra. Jól hazatért negyedik magyar orvos­­csoport szakmai vezetője szólalt fel. — Már ottlétem első napjaiban cso­dálattal láttam — mondotta —, hogy e nehéz helyzetben is elszántan dol­gozik a koreai nép és a biztos, békés jövőbe vetett hittel van eltelve. Megkapó volt az a lelkesedés, amely­­lyel a békés építésről, a háború utáni új Korea terveiről beszéltek. Büszke örömmel mondták el elképzeléseiket arról, hogyan építik fel az új váro­sokat és üzemeket. A terveknek már a háború alatt lerakták alapjait, így például több mint egy évvel ezelőtt meghirdették az új Phenjan felépí­tése tervének pályázatát. Két hónap­pal ezelőtt, amikor Phenjanban jár­tam, láttam a mérnökcsoportokat, akik az új város felmérését végez­ték. Meggyőződésem, hogy a szabad­ságszerető, hős koreai nép hamaro­san ki fogja heverni a háború okozta borzalmas sebeket és ugyanolyan lel­kesedéssel fogja felépíteni békés ott­honát, mint ahogyan hazáját védte. Mincsev Mihály után Oravecz Já­nos, a MÁVAG sztahanovista vas­öntője beszélt. Mihályfi Ernő beszéde — A béke világtáborának száz- és százmilliói — mondotta — a koreai fegyverszünet kivívásában cáfolha­tatlan bizonyítékát láthatják annak hogy helyesek voltak a Béke Világ­tanács budapesti ülésszakának ha­tározatai, hogy a jelenlegi nemzet­közi helyzetből a világ békéje felé vezető egyetlen út a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezése. A koreai fegyverszünet kivívása, a béketábor harcának győzelmes ered­ménye, új, minden eddiginél ellen­állhatatlanabb lendületet fog adni a békéért vívott harcnak, további si­kerek, további győzelmek elérése felé. A koreai fegyverszünet kivívása véglegesen meggyőzte a világ népeit arról, hogy lehetséges békés rende­zésre jutni tárgyalások útján vitás nemzetközi kérdésekben. Kezünkben van a döntő bizonyíték: ha véget le­hetett vetni a koreai háborúnak, a koreai vérengzésnek, véget lehet vetni tárgyalások útján a hideg­háborúnak is. Július 27-e, a koreai fegyverszünet aláírása fontos dátum marad az em­beriség történelmében. Azokhoz a nagy napokhoz sorakozik, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a Szov­jetunió politikája, a Szovjetuniónak születése pillanatától kezdve tánto­­ríthatatlanul és törhetetlenül folyta­tott szilárd békepolitikája az a biztos alap, amelyre az emberiség boldog, békés jövője felépülhet. Hatalmas szerepe van a koreai fegyverszünet megkötésének elérésé­ben a nagy Kínai Népköztársaság­nak, amely a háború kitörésének első percétől kezdve tevékenyen se­gítette a hazáját védő koreai népet. Ezekben a napokban a haladó emberiség hálája és szeretete száll a Szovjetunió vezetői felé, a Szovjet­unió politikáját irányító kommunista párt felé, amely most ünnepli alaku­lásának ötvenedik évfordulóját. És a békét kívánó emberiség hálás és szerető üdvözletét küldi a hős koreai népnek és a bátor kínai önkéntesek­nek, akiknek hősi helytállása vívta ki ezt a győzelmet, amely velük együtt a béke és a demokrácia világ­táborának nagy győzelme lett. A béke és a demokrácia győ­zelme egyben súlyos veresége az im­perialista agresszoroknak. Méltán keseregnek az amerikai kapitalista lapok, hogy Ázsia népei szemében alaposan lehanyatlóban van az Egyesült Államok katonai és gazdasági tekintélye. 1950 júniusa óta — folytatta —, amikor az imperialisták koreai tá­madása megkezdődött, a magyar dolgozó nép szíve minden szereteté­­vel fordult a koreai szabadsághősök, a szenvedő édesanyák, az árván ma­radt gyermekek felé. Népünk ezer­nyi tanújelét mutatta őszinte együttérzésének, szeretetének, segítő szándékának. A magyar békemozgalom három alkalommal indított országszerte gyűjtést, hogy enyhíthessék a koreai nép szenvedéseit. A magyar dolgo­zók a gyűjtések során több mint 75 millió forintot adtak Korea meg­segítésére. Az adományokból tábori kórházat állítottunk fel, több tízezer szeretetcsomagot küldtünk a koreai harcosoknak, gyógyszert, élelmiszert, ruhaneműt küldtünk a koreai gyer­mekeknek. Rendkívül nagy feladatok állnak még a koreai nép és az egész béke­tábor előtt. Egy pillanatra sem sza­bad megfeledkeznünk arról, hogy az agresszorok még nem adták fel tá­madó terveiket, nem nyugodtak bele a vereségbe, hogy bizonyos amerikai vezető körök és bábjuk, Li Szin Man és klikkje, minden elkép­zelhető eszköz felhasználásával, a felelősséget elhárítani akaró átlátszó szereposztással, sorozatos puccsokkal igyekeznek eltorlaszolni a béke út­ját. Pillanatra nem lankadó éberséggel kell védenünk a békét. Tovább fo­gunk harcolni a tartós békéért és részt fogunk venni abban az építő­­munkában, amely Koreában ezen a — A MÁVAG vasöntödéjében dol­gozom — mondotta. — A fegyver­­szünet aláírásának napján régi em­lékek elevenedtek fel bennünk. Eszünkbe jutottak a győzelmes ko­reai műszakok. Most végtelenül örülünk a győzelemnek, amit a hős koreai harcosok és kínai önkénte­sek, az egész világot átfogó béke­tábor aratott a háborús gyújtogatók felett.­­ ■ Gyárunk dolgozóinak 85 száza­léka tett munkaversenyfelajánlást. Mi, öntödei munkások megfogadtuk, hogy két százalékkal csökkentjük a selejtet. Én 170 százalékos tervtel­jesítést vállaltam, de már 185—190 százaléknál tartok. A Koreában elért győzelem mindnyájunknak újabb erőt ad vállalásaink teljesítéséhez, alkotmányunk ünnepének méltó megünnepléséhez. Két kezünk mun­kájával erősítjük a béketábort, ter­veink túlteljesítésével harcolunk azért, hogy a béke végre megszüles­sen Koreában és megszülessen az egész világon. Ezután Pajtényi László győri ró­mai katolikus püspöki helytartó szó­lalt fel. — Mi, katolikus papok is végigkísér­tük — mondotta — a Béke Világ­tanács budapesti értekezletét és sze­münkben még külön súlyt adott, hogy azokon egy érsek és három megyéspüspök is részt vett. A ma­gyar katolikus papság eldöntötte magában a hovátartozandóság kér­dését. Nem légvárak után jár, ha­nem felmérte a történelem fejlődé­sének az erejét és ebben a fejlődés­ben megtalálta a maga helyét a béketáborban. Mi, katolikus papok is szívből, meggyőződésből örülünk a koreai fegyverszünetnek. Ezzel a jó győ­zött megint a világban. Istennek ez az akarata. Mi akkor vagyunk szent hivatásunkhoz hűek, ha minden erőnkkel és munkái­kkal ennek a jónak győzelmét segí­tik elő. Ehhez a koreai nép nagy gy­zelméből szü­letett reménységhez kérjük továbbra is a Mindenható Tszert, áldását és segítségét — fejezte be szavait, héten megkezdődött. Ehhez az építés­hez felajánlotta segítségét a nagy Szovjetunió, felajánlja segítségét a béke minden híve, hogy a szabadsá­gért és függetlenségért vívott véres háború okozta súlyos sebek beheged­hessenek. Ezután Mincsev Mihály, a Korea­ A győzelem, újabb erőt ad vállalásaink teljesítéséhez 3 Monica Felton : Rajtunk áll, hogy a békét megszerezdik Pajtényi László után Monica Fel­ton, Nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett angol írónő szólt a béke­nagygyűléshez. — Még igen sok tennivaló vár ránk — mondotta —, amíg véglege­sen legyőzzük az agresszió erőit. A fegyverszünet nagy lépés előre. Most, hogy Koreában elült a háború zaja, az államférfiakon a sor, hogy tárgyaljanak, egyezményt kössenek, békét teremtsenek. A fegyverszünet kezdet, de még nem béke: még szá­mos hang üvölt a háborúért, a meg­értés győzelme helyett a hódítás győzelméért. Ezek az erők, a népek között gyűlöletet és ellenségeskedést szító erők vereséget szenvedtek, de végleg még nem győztük le őket. És éppen ezért a békemozgalom — az önöké itt Magyarországon, a miénk Angliában és a békemozgalom szerte a világon — nem pihenhet meg egyetlen napra sem a boldogság és büszkeség érzésével az eddig elért győzelmek felett. Szerte a világon mélyen az embe­rek szívében él a béke vágya. S ma ez a vágy már több mint egyszerű kívánság: elhatározássá érlelődött, az egyszerű emberek felismerésévé, hogy a béke elérhető, s rajtunk áll, hogy megszerezzük. Monica Felton­i így tetszéssel, tapssal fogadott szavai után Péter János tiszántúli református püspök, a Béke Világtanács tagja lépett a mikrofon elé. — A békeszerető népek új küzdelmek, felé mennek ugyan — mondotta —, de egyben új győzelmek felé is. A béke ellenségei még megvannak, te­vékenységük tovább fokozódik, de a béke ügyének sikere éppen azt mu­tatja, hogy tevékenységük hatása egyre zsugorodik. Amint eddig az egyszerű emberek száz- és százmil­lióinak lett igazuk minden küzde­lemben, úgy szenved kudarcot ez­után is akár Li Szín Man, akár Adenauer és szövetségeseik minden rossz szándéka. Ezután Molnár Imréné XIII. ke­rületi háziasszony szólalt fel. — Tudom — mondotta —, hogy a küzdelemnek még nincs vége. Ahhoz, hogy a fegyverszünet meg­kötését a béke megkötése kövesse Koreában, még fokozottabb éber­ségre, elszántabb harcra van szük­ség. Itt, a nagygyűlés előtt megfo­gadom, hogy továbbra is minden erőmmel harcolni fogok gyermekem és a világ valamennyi gyermekének békés, boldog jövőjéért. Cső Csang Nam koreai diák: A koreai nép hálatelt szívvel fordul barátai felé A békenagygyűlés utolsó felszó­lalója, Cső Csang Nam Budapesten tanuló koreai egyetemi hallgató, nagy taps közben lépett a mikrofon elé: " A koreai háború első napjától kezdve magyar barátaink állandó segítséget nyújtottatok a koreai nép­nek. Ötízben küldtetek hozzánk or­vosküldöttséget, amely gyógyulást nyújtott a koreai néphadsereg és a békés polgári lakosság számtalan sebesültjének. Sok vagon segély­­csomagot küldtetek számunkra. Meghívtátok magatokhoz hadi­árváinkat, akiknek szüleit vadállati kegyetlenséggel megölték az ameri­kai betolakodók. Befogadtátok kö­zép- és főiskolásainkat, akik elvesz­tették iskoláikat a barbár bomba­támadások alkalmával. Ma a koreai nép hálatelt szívvel fordul barátai, a Szovjetunió, Kína, Magyarország és a többi test­véri országok népei felé, akik követ­kezetesen segítettek és támogattak bennünket harcunkban és­ ezzel hoz­zájárultak a koreai nép győzelmé­hez. Ezután Kónya Lajos kétszeres Kossuth-díjas költő mondotta el nagy tetszéstől kísérve Koreáról írt versét. Nánási László zárószavában arról beszélt, hogy a béke erőinek Koreá­ban elért győzelme serkentse béke­bizottságainkat még jobb, még eredményesebb munkára. Még többet és még jobban kell dolgoznunk — emelte fel hangját — a termelő­­munka minden területén. Fokozott gonddal és szorgalommal kell vé­gezni mindennapi munkánkat. Gyá­rainkban, üzemeinkben a termelés fokozásával, földjeinken a jó ga­bonatermés mielőbbi elcséplésével, az állam iránti kötelezettségek ma­radéktalan teljesítésével kell készül­nünk augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepének méltó megünneplésére. Ezzel tudjuk ma a béke ügyét a legjobban szolgálni. A zárszót hosszantartó, lelkes taps követte. NÉPSZAVA Nagy Imre elvtárs távirata Mao Ce-tung elvtárshoz MAO CE-TUNG elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Központi Népi Kormánya elnökének­­ Peking A koreai fegyverszünet aláírása alkalmából a Magyar Népköztársaság kormánya és a magyar nép nevében forró üdvözletemet küldöm Önnek és a Kínai Népköztársaság kormányának. Az egész világ békéjéért vívott koreai szabadságharcot a bátor koreai nép és a hős kínai népi önkéntesek vitték diadalra. A koreai háború befe­jezése a Szovjetunió vezette béketábor történelmi jelentőségű győzelme. A békeszerető magyar nép sok sikert kíván a nagy kínai népnek e győzelem megszilárdításához és a hatalmas Kínai Népköztársaság felvirá­goztatásához. NAGY IMRE, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Bata István altábornagy, honvédelmi miniszter üdvözlő távirata Csu Tehoz, a Kínai Napi Felszabadító Hadsereg főparancsnokához CSU TE elvtársnak, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Főparancsnokának Peking A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg fennállásának 26. évfordulója alkalmából a magam és a Magyar Néphadsereg minden harcosa, tisztje és tábornoka nevében forró üdvözletemet küldöm Önnek és a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg egész személyi állományának. Kívánom, hogy a hős Kínai Népi Felszabadító Hadsereg további sike­reket érjen el a kínai nép szabadságának és függetlenségének megvédé­sében. Budapest, 1953. évi július hó 31-én. BATA ISTVÁN altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere Felhasználjuk a múlt hónap tapasztalatait az augusztus havi versenyben Bár olvasztáraink vállalták, hogy az új, a havi verseny első hó­napjában, júliusban ötszáz tonna acélt adnak terven felül, fogadalmu­kat nem tudták valóra váltani. Sőt újabb 5500 tonnával növelték adós­ságukat. Ez a nagy elmaradás arra figyel­meztet bennünket, hogy meg kell vizsgálnunk munkánkat. Most is azt kellett megállapítanunk, hogy az adott szó teljesítését elsősorban a műszaki szervezetlenség gátolta. Gyakran előfordult, hogy a mű­szakiak nem gondoskodtak kellő mennyiségű ócskavasról. Ha ócska­vas volt, akkor meg a daruk mond­ták fel egymásután a szolgálatot mind a pódiumon, mind pedig az öntőcsarnokban. Előfordult az is, július 28-án például, hogy az öntő­csarnok 3-as daruját egyetlen dél­­előttön ötször kellett javítani. A daruk tervszerű megelőző­ karban­tartásán kívül a kemencéknél is hiá­nyos munkát végzett a TMK. De nem voltak megfelelőek a csapolás utáni javítások sem. A műszaki szervezetlenségen kívül az üzemi bizottság gyenge munkája is jelentős mértékben okozója volt az elmaradásnak. Nem gondoltuk át alaposan a verseny szervezését és ellenőrzését. E hiányosság annál is súlyosabb, mert láttuk a terv tel­jesítését és a fogadalmak valóra­­váltását gátló okokat, mégsem har­coltunk azok kiküszöböléséért. Most a júliusi tapasztalatok és tanulságok alapján láttuk az augusz­tus havi verseny szervezéséhez, a verseny fellendítéséhez. Egyénen­ként értékeljük a műszakiak július­ban végzett munkáját és a hibák helyrehozását állítjuk célként elé­jük. Kovács Lajos acélgyártó mes­ternek például júliusban két csapo­lása »hidegcserepes« volt. Emiatt a két csapolás selejtté vált. Most az augusztus havi versenyben Kovács elvtárssal megbeszéljük, hogy a dol­gozók tervéhez szükséges előfeltéte­leken kívül vállalja a technológiai fegyelem szigorú és pontos megtar­tását és megtartatását is. Ehhez ha­sonlóan egyénenként, a legfontosabb feladatokat figyelembe véve, szervez­zük meg a többi műszaki verseny­vállalását is. Ám az ilyen versenyszervezéshez nem elegendő, hogy azt mindössze egy-két műszaki és az üzemi bizott­ság függetlenített tagjai végezzék. Több mint ezer dolgozóval beszélni és alapos, meggondolt versenyszerző­dést kötni — nem győzi egynéhány ember. A múlt hónap tapasztalatai is bizonyítják, hogy ehhez aktivisták százai kellenek, így a júliusi versenyszervezésben nem tudtuk elérni, hogy a fogadalmak megfeleljenek a dolgozók szakképzettségének. Emellett az egyes üzemrészeket sem tudtuk módszeresen átfogni. Olyan fontos helyen például, mint az öntő­csarnok: az »A« műszak 115 dolgo­zója közül mindössze 25 tett szocia­lista kötelezettségvállalást. Ebből következett versenyszerve­zésünk második hiányossága is. Az egyes összefüggő üzemrészek — a »vaskert«, a kemencesor és az öntő­csarnok — dolgozóinak felajánlását nem hangolták eléggé össze. De nem kapcsolódott a három üzemrész vál­lalása a gyárrészleg felajánlásához sem. Ebben része volt az üzem fo­gadalma helytelen, formális elkészí­tésének is. A gyárrészleg fogadalmát ugyanis csak néhány műszaki, az üzemi bizottsági elnök és két-három sztahanovista tárgyalta meg. A ja­vaslatot csak gépiesen, jóváhagyás végett terjesztettük elő a tervismer­tető értekezleten. A gyárrészleg vál­lalását tehát a kollektíva megkérde­zése nélkül készítettük el, így ez a vállalás nem tükrözte az üzem dol­gozóinak fogadalmát. Ilyen körülmények között, a mi hibáinkból, az olvasztárok, az öntő­csarnoki brigádok és a »vaskert« dolgozói jórészt gyárrészlegünk ver­senyszerződésével össze nem han­golt fogadalmakat tettek. A ke­mencesor dolgozói például — bár az üzem vállalásában nem szerepel a tervtúlteljesítés — ötszáz tonna acél terven felüli gyártására adták szavukat. Ennek teljesítéséhez azon­ban a »vaskert« dolgozóinak foga­dalmat kellett volna tenniök, hogy biztosítják az »ócskát«, a­­revét és az egyéb hézaganyag előkészítését. Az öntőcsarnokiak sem tettek ígére­tet, hogy gondosan készítik elő az üstöket, a kokillákat stb. Nem csoda tehát, hogy a hónap elején a ke­mencesori brigádoknak »ócskára«, a hónap végén pedig üstökre kellett várakozniuk, s éppen emiatt nem tudták tervüket teljesíteni. A mechanikus, kapkodó verseny­szervezés és munkánk bürokratikus volta következtében elkerülte figyel­münket, hogy a hónap elején nagy mértékben megnövekedett az igazo­latlanul hiányzók száma, mégpedig elsősorban a »vaskert« és az öntő­csarnok dolgozói között. Júniushoz viszonyítva a »vaskertben« tizenegy­szeresére emelkedett az igazolatlan hiányzások miatt kiesett munka­napok száma. Még ekkor sem esz­méltünk fel, nem mozgósítottuk ak­tivistáinkat, valamint a részlegek és a brigádok vezetőit a fegyelem meg­szilárdítására. Ennek következtében az igazolatlanul hiányzók száma a kellő felvilágosító munka híján még mindig nagyon magas. Aktivistáink és műszaki vezetőink elé a fegyelem megszilárdítását tűzzük az augusztus havi verseny főfeladatául. E harchoz konkrét segítséget nyúj­tunk. Megmagyarázzuk műszaki ve­zetőinknek azt, hogy a pénzbüntetés megszűntével a felvilágosító munka mellett alkalmazniuk kell a törvé­nyes eszközöket is a munkafegyelem megszilárdítására. A műszaki veze­tők alacsonyabb munkakörbe helyez­hetik a lógósokat, sőt, ha az igazo­latlan hiányzás többször is előfordul, bírósághoz fordulhatnak, hogy a no­tórius mulasztót javító-nevelőmunká­val sújtsák. Aktivistáink figyelmét felhívjuk: minden esetben ellenőriz­zék, hogy az igazolatlanul hiányzó fi­zetett szabadságából levonják a mu­lasztott napokat s hogy a lógóssal szemben alkalmazzák az ötvenszáza­lékos táppénzcsökkentést. Gondos­kodjanak arról is, hogy ezek a fe­gyelmi ügyek nyilvánosságra is ke­rüljenek. A júliusi tapasztalatokat felhasz­náljuk az augusztus havi versenyben, versenyszervező munkánkat ezek alapján igyekszünk megjavítani, így nyújtunk segítséget olvasztáraink, darusaink hősi munkájához, hogy augusztus huszadik­ fogadalmukat becsülettel valóra váltsák. Homoki László, a Lenin Kohászati Művek marfinacélművének vb-elnöke

Next