Népszava, 1953. augusztus (81. évfolyam, 179-203. sz.)
1953-08-01 / 179. szám
mbs. Augusztus, szombat A koreai fegyverszünet kivívása még eredményesebb munkára lelkesíti a magyar békeharcosokat Az Országos Béketanács nagygyűlése Az Országos Béketanács péntek délután a koreai fegyverszüneti egyezmény megkötése alkalmából békenagygyűlést rendezett. Az EFEDOSZ-székház nagytermét, ahol a gyűlés lezajlott, zászlókkal, virágokkal díszítették fel. A főváros népének küldöttei, üzemek, vállalatok, intézmények legjobb békeharcosai jöttek el, hogy örömüknek adjanak kifejezést a koreai fegyverszünet megkötése, az állhatatos békeharc nagy győzelme felett. Az elnökség soraiban a neves magyar békeharcosokon kívül ott volt Han Hjo Szam, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magyarországi követe, Fan Fu-szun, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövetségének tanácsosa, továbbá Monica Felton, a Nemzetközi Sztálinbékedíjjal kitüntetett angol írónő, Armando Carvajal és felesége, valamint Volodia Teitelboim író, chilei békeharcosok, Edward Dixon, a coventry-i szakszervezeti tanács elnöke, Alfred Costes, a CGT-hez tartozó vasmunkások szakszervezetének elnöke. Eljöttek a nagygyűlésre a Magyarországon tanuló koreai fiatalok, a Koreában járt magyar orvoscsoport tagjai, a hazánkban tartózkodó angol és francia szakszervezeti küldöttség tagjai. Nánási László, az Országos Béketanács alelnöke megnyitó szavai után Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, az Országos Béketanács elnöke emelkedett szólásra. Jól hazatért negyedik magyar orvoscsoport szakmai vezetője szólalt fel. — Már ottlétem első napjaiban csodálattal láttam — mondotta —, hogy e nehéz helyzetben is elszántan dolgozik a koreai nép és a biztos, békés jövőbe vetett hittel van eltelve. Megkapó volt az a lelkesedés, amelylyel a békés építésről, a háború utáni új Korea terveiről beszéltek. Büszke örömmel mondták el elképzeléseiket arról, hogyan építik fel az új városokat és üzemeket. A terveknek már a háború alatt lerakták alapjait, így például több mint egy évvel ezelőtt meghirdették az új Phenjan felépítése tervének pályázatát. Két hónappal ezelőtt, amikor Phenjanban jártam, láttam a mérnökcsoportokat, akik az új város felmérését végezték. Meggyőződésem, hogy a szabadságszerető, hős koreai nép hamarosan ki fogja heverni a háború okozta borzalmas sebeket és ugyanolyan lelkesedéssel fogja felépíteni békés otthonát, mint ahogyan hazáját védte. Mincsev Mihály után Oravecz János, a MÁVAG sztahanovista vasöntője beszélt. Mihályfi Ernő beszéde — A béke világtáborának száz- és százmilliói — mondotta — a koreai fegyverszünet kivívásában cáfolhatatlan bizonyítékát láthatják annak hogy helyesek voltak a Béke Világtanács budapesti ülésszakának határozatai, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetből a világ békéje felé vezető egyetlen út a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezése. A koreai fegyverszünet kivívása, a béketábor harcának győzelmes eredménye, új, minden eddiginél ellenállhatatlanabb lendületet fog adni a békéért vívott harcnak, további sikerek, további győzelmek elérése felé. A koreai fegyverszünet kivívása véglegesen meggyőzte a világ népeit arról, hogy lehetséges békés rendezésre jutni tárgyalások útján vitás nemzetközi kérdésekben. Kezünkben van a döntő bizonyíték: ha véget lehetett vetni a koreai háborúnak, a koreai vérengzésnek, véget lehet vetni tárgyalások útján a hidegháborúnak is. Július 27-e, a koreai fegyverszünet aláírása fontos dátum marad az emberiség történelmében. Azokhoz a nagy napokhoz sorakozik, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió politikája, a Szovjetuniónak születése pillanatától kezdve tántoríthatatlanul és törhetetlenül folytatott szilárd békepolitikája az a biztos alap, amelyre az emberiség boldog, békés jövője felépülhet. Hatalmas szerepe van a koreai fegyverszünet megkötésének elérésében a nagy Kínai Népköztársaságnak, amely a háború kitörésének első percétől kezdve tevékenyen segítette a hazáját védő koreai népet. Ezekben a napokban a haladó emberiség hálája és szeretete száll a Szovjetunió vezetői felé, a Szovjetunió politikáját irányító kommunista párt felé, amely most ünnepli alakulásának ötvenedik évfordulóját. És a békét kívánó emberiség hálás és szerető üdvözletét küldi a hős koreai népnek és a bátor kínai önkénteseknek, akiknek hősi helytállása vívta ki ezt a győzelmet, amely velük együtt a béke és a demokrácia világtáborának nagy győzelme lett. A béke és a demokrácia győzelme egyben súlyos veresége az imperialista agresszoroknak. Méltán keseregnek az amerikai kapitalista lapok, hogy Ázsia népei szemében alaposan lehanyatlóban van az Egyesült Államok katonai és gazdasági tekintélye. 1950 júniusa óta — folytatta —, amikor az imperialisták koreai támadása megkezdődött, a magyar dolgozó nép szíve minden szeretetével fordult a koreai szabadsághősök, a szenvedő édesanyák, az árván maradt gyermekek felé. Népünk ezernyi tanújelét mutatta őszinte együttérzésének, szeretetének, segítő szándékának. A magyar békemozgalom három alkalommal indított országszerte gyűjtést, hogy enyhíthessék a koreai nép szenvedéseit. A magyar dolgozók a gyűjtések során több mint 75 millió forintot adtak Korea megsegítésére. Az adományokból tábori kórházat állítottunk fel, több tízezer szeretetcsomagot küldtünk a koreai harcosoknak, gyógyszert, élelmiszert, ruhaneműt küldtünk a koreai gyermekeknek. Rendkívül nagy feladatok állnak még a koreai nép és az egész béketábor előtt. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az agresszorok még nem adták fel támadó terveiket, nem nyugodtak bele a vereségbe, hogy bizonyos amerikai vezető körök és bábjuk, Li Szin Man és klikkje, minden elképzelhető eszköz felhasználásával, a felelősséget elhárítani akaró átlátszó szereposztással, sorozatos puccsokkal igyekeznek eltorlaszolni a béke útját. Pillanatra nem lankadó éberséggel kell védenünk a békét. Tovább fogunk harcolni a tartós békéért és részt fogunk venni abban az építőmunkában, amely Koreában ezen a — A MÁVAG vasöntödéjében dolgozom — mondotta. — A fegyverszünet aláírásának napján régi emlékek elevenedtek fel bennünk. Eszünkbe jutottak a győzelmes koreai műszakok. Most végtelenül örülünk a győzelemnek, amit a hős koreai harcosok és kínai önkéntesek, az egész világot átfogó béketábor aratott a háborús gyújtogatók felett. ■ Gyárunk dolgozóinak 85 százaléka tett munkaversenyfelajánlást. Mi, öntödei munkások megfogadtuk, hogy két százalékkal csökkentjük a selejtet. Én 170 százalékos tervteljesítést vállaltam, de már 185—190 százaléknál tartok. A Koreában elért győzelem mindnyájunknak újabb erőt ad vállalásaink teljesítéséhez, alkotmányunk ünnepének méltó megünnepléséhez. Két kezünk munkájával erősítjük a béketábort, terveink túlteljesítésével harcolunk azért, hogy a béke végre megszülessen Koreában és megszülessen az egész világon. Ezután Pajtényi László győri római katolikus püspöki helytartó szólalt fel. — Mi, katolikus papok is végigkísértük — mondotta — a Béke Világtanács budapesti értekezletét és szemünkben még külön súlyt adott, hogy azokon egy érsek és három megyéspüspök is részt vett. A magyar katolikus papság eldöntötte magában a hovátartozandóság kérdését. Nem légvárak után jár, hanem felmérte a történelem fejlődésének az erejét és ebben a fejlődésben megtalálta a maga helyét a béketáborban. Mi, katolikus papok is szívből, meggyőződésből örülünk a koreai fegyverszünetnek. Ezzel a jó győzött megint a világban. Istennek ez az akarata. Mi akkor vagyunk szent hivatásunkhoz hűek, ha minden erőnkkel és munkáikkal ennek a jónak győzelmét segítik elő. Ehhez a koreai nép nagy gyzelméből született reménységhez kérjük továbbra is a Mindenható Tszert, áldását és segítségét — fejezte be szavait, héten megkezdődött. Ehhez az építéshez felajánlotta segítségét a nagy Szovjetunió, felajánlja segítségét a béke minden híve, hogy a szabadságért és függetlenségért vívott véres háború okozta súlyos sebek behegedhessenek. Ezután Mincsev Mihály, a Korea A győzelem, újabb erőt ad vállalásaink teljesítéséhez 3 Monica Felton : Rajtunk áll, hogy a békét megszerezdik Pajtényi László után Monica Felton, Nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett angol írónő szólt a békenagygyűléshez. — Még igen sok tennivaló vár ránk — mondotta —, amíg véglegesen legyőzzük az agresszió erőit. A fegyverszünet nagy lépés előre. Most, hogy Koreában elült a háború zaja, az államférfiakon a sor, hogy tárgyaljanak, egyezményt kössenek, békét teremtsenek. A fegyverszünet kezdet, de még nem béke: még számos hang üvölt a háborúért, a megértés győzelme helyett a hódítás győzelméért. Ezek az erők, a népek között gyűlöletet és ellenségeskedést szító erők vereséget szenvedtek, de végleg még nem győztük le őket. És éppen ezért a békemozgalom — az önöké itt Magyarországon, a miénk Angliában és a békemozgalom szerte a világon — nem pihenhet meg egyetlen napra sem a boldogság és büszkeség érzésével az eddig elért győzelmek felett. Szerte a világon mélyen az emberek szívében él a béke vágya. S ma ez a vágy már több mint egyszerű kívánság: elhatározássá érlelődött, az egyszerű emberek felismerésévé, hogy a béke elérhető, s rajtunk áll, hogy megszerezzük. Monica Feltoni így tetszéssel, tapssal fogadott szavai után Péter János tiszántúli református püspök, a Béke Világtanács tagja lépett a mikrofon elé. — A békeszerető népek új küzdelmek, felé mennek ugyan — mondotta —, de egyben új győzelmek felé is. A béke ellenségei még megvannak, tevékenységük tovább fokozódik, de a béke ügyének sikere éppen azt mutatja, hogy tevékenységük hatása egyre zsugorodik. Amint eddig az egyszerű emberek száz- és százmillióinak lett igazuk minden küzdelemben, úgy szenved kudarcot ezután is akár Li Szín Man, akár Adenauer és szövetségeseik minden rossz szándéka. Ezután Molnár Imréné XIII. kerületi háziasszony szólalt fel. — Tudom — mondotta —, hogy a küzdelemnek még nincs vége. Ahhoz, hogy a fegyverszünet megkötését a béke megkötése kövesse Koreában, még fokozottabb éberségre, elszántabb harcra van szükség. Itt, a nagygyűlés előtt megfogadom, hogy továbbra is minden erőmmel harcolni fogok gyermekem és a világ valamennyi gyermekének békés, boldog jövőjéért. Cső Csang Nam koreai diák: A koreai nép hálatelt szívvel fordul barátai felé A békenagygyűlés utolsó felszólalója, Cső Csang Nam Budapesten tanuló koreai egyetemi hallgató, nagy taps közben lépett a mikrofon elé: " A koreai háború első napjától kezdve magyar barátaink állandó segítséget nyújtottatok a koreai népnek. Ötízben küldtetek hozzánk orvosküldöttséget, amely gyógyulást nyújtott a koreai néphadsereg és a békés polgári lakosság számtalan sebesültjének. Sok vagon segélycsomagot küldtetek számunkra. Meghívtátok magatokhoz hadiárváinkat, akiknek szüleit vadállati kegyetlenséggel megölték az amerikai betolakodók. Befogadtátok közép- és főiskolásainkat, akik elvesztették iskoláikat a barbár bombatámadások alkalmával. Ma a koreai nép hálatelt szívvel fordul barátai, a Szovjetunió, Kína, Magyarország és a többi testvéri országok népei felé, akik következetesen segítettek és támogattak bennünket harcunkban és ezzel hozzájárultak a koreai nép győzelméhez. Ezután Kónya Lajos kétszeres Kossuth-díjas költő mondotta el nagy tetszéstől kísérve Koreáról írt versét. Nánási László zárószavában arról beszélt, hogy a béke erőinek Koreában elért győzelme serkentse békebizottságainkat még jobb, még eredményesebb munkára. Még többet és még jobban kell dolgoznunk — emelte fel hangját — a termelőmunka minden területén. Fokozott gonddal és szorgalommal kell végezni mindennapi munkánkat. Gyárainkban, üzemeinkben a termelés fokozásával, földjeinken a jó gabonatermés mielőbbi elcséplésével, az állam iránti kötelezettségek maradéktalan teljesítésével kell készülnünk augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepének méltó megünneplésére. Ezzel tudjuk ma a béke ügyét a legjobban szolgálni. A zárszót hosszantartó, lelkes taps követte. NÉPSZAVA Nagy Imre elvtárs távirata Mao Ce-tung elvtárshoz MAO CE-TUNG elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Központi Népi Kormánya elnökének Peking A koreai fegyverszünet aláírása alkalmából a Magyar Népköztársaság kormánya és a magyar nép nevében forró üdvözletemet küldöm Önnek és a Kínai Népköztársaság kormányának. Az egész világ békéjéért vívott koreai szabadságharcot a bátor koreai nép és a hős kínai népi önkéntesek vitték diadalra. A koreai háború befejezése a Szovjetunió vezette béketábor történelmi jelentőségű győzelme. A békeszerető magyar nép sok sikert kíván a nagy kínai népnek e győzelem megszilárdításához és a hatalmas Kínai Népköztársaság felvirágoztatásához. NAGY IMRE, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Bata István altábornagy, honvédelmi miniszter üdvözlő távirata Csu Tehoz, a Kínai Napi Felszabadító Hadsereg főparancsnokához CSU TE elvtársnak, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Főparancsnokának Peking A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg fennállásának 26. évfordulója alkalmából a magam és a Magyar Néphadsereg minden harcosa, tisztje és tábornoka nevében forró üdvözletemet küldöm Önnek és a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg egész személyi állományának. Kívánom, hogy a hős Kínai Népi Felszabadító Hadsereg további sikereket érjen el a kínai nép szabadságának és függetlenségének megvédésében. Budapest, 1953. évi július hó 31-én. BATA ISTVÁN altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere Felhasználjuk a múlt hónap tapasztalatait az augusztus havi versenyben Bár olvasztáraink vállalták, hogy az új, a havi verseny első hónapjában, júliusban ötszáz tonna acélt adnak terven felül, fogadalmukat nem tudták valóra váltani. Sőt újabb 5500 tonnával növelték adósságukat. Ez a nagy elmaradás arra figyelmeztet bennünket, hogy meg kell vizsgálnunk munkánkat. Most is azt kellett megállapítanunk, hogy az adott szó teljesítését elsősorban a műszaki szervezetlenség gátolta. Gyakran előfordult, hogy a műszakiak nem gondoskodtak kellő mennyiségű ócskavasról. Ha ócskavas volt, akkor meg a daruk mondták fel egymásután a szolgálatot mind a pódiumon, mind pedig az öntőcsarnokban. Előfordult az is, július 28-án például, hogy az öntőcsarnok 3-as daruját egyetlen délelőttön ötször kellett javítani. A daruk tervszerű megelőző karbantartásán kívül a kemencéknél is hiányos munkát végzett a TMK. De nem voltak megfelelőek a csapolás utáni javítások sem. A műszaki szervezetlenségen kívül az üzemi bizottság gyenge munkája is jelentős mértékben okozója volt az elmaradásnak. Nem gondoltuk át alaposan a verseny szervezését és ellenőrzését. E hiányosság annál is súlyosabb, mert láttuk a terv teljesítését és a fogadalmak valóraváltását gátló okokat, mégsem harcoltunk azok kiküszöböléséért. Most a júliusi tapasztalatok és tanulságok alapján láttuk az augusztus havi verseny szervezéséhez, a verseny fellendítéséhez. Egyénenként értékeljük a műszakiak júliusban végzett munkáját és a hibák helyrehozását állítjuk célként eléjük. Kovács Lajos acélgyártó mesternek például júliusban két csapolása »hidegcserepes« volt. Emiatt a két csapolás selejtté vált. Most az augusztus havi versenyben Kovács elvtárssal megbeszéljük, hogy a dolgozók tervéhez szükséges előfeltételeken kívül vállalja a technológiai fegyelem szigorú és pontos megtartását és megtartatását is. Ehhez hasonlóan egyénenként, a legfontosabb feladatokat figyelembe véve, szervezzük meg a többi műszaki versenyvállalását is. Ám az ilyen versenyszervezéshez nem elegendő, hogy azt mindössze egy-két műszaki és az üzemi bizottság függetlenített tagjai végezzék. Több mint ezer dolgozóval beszélni és alapos, meggondolt versenyszerződést kötni — nem győzi egynéhány ember. A múlt hónap tapasztalatai is bizonyítják, hogy ehhez aktivisták százai kellenek, így a júliusi versenyszervezésben nem tudtuk elérni, hogy a fogadalmak megfeleljenek a dolgozók szakképzettségének. Emellett az egyes üzemrészeket sem tudtuk módszeresen átfogni. Olyan fontos helyen például, mint az öntőcsarnok: az »A« műszak 115 dolgozója közül mindössze 25 tett szocialista kötelezettségvállalást. Ebből következett versenyszervezésünk második hiányossága is. Az egyes összefüggő üzemrészek — a »vaskert«, a kemencesor és az öntőcsarnok — dolgozóinak felajánlását nem hangolták eléggé össze. De nem kapcsolódott a három üzemrész vállalása a gyárrészleg felajánlásához sem. Ebben része volt az üzem fogadalma helytelen, formális elkészítésének is. A gyárrészleg fogadalmát ugyanis csak néhány műszaki, az üzemi bizottsági elnök és két-három sztahanovista tárgyalta meg. A javaslatot csak gépiesen, jóváhagyás végett terjesztettük elő a tervismertető értekezleten. A gyárrészleg vállalását tehát a kollektíva megkérdezése nélkül készítettük el, így ez a vállalás nem tükrözte az üzem dolgozóinak fogadalmát. Ilyen körülmények között, a mi hibáinkból, az olvasztárok, az öntőcsarnoki brigádok és a »vaskert« dolgozói jórészt gyárrészlegünk versenyszerződésével össze nem hangolt fogadalmakat tettek. A kemencesor dolgozói például — bár az üzem vállalásában nem szerepel a tervtúlteljesítés — ötszáz tonna acél terven felüli gyártására adták szavukat. Ennek teljesítéséhez azonban a »vaskert« dolgozóinak fogadalmat kellett volna tenniök, hogy biztosítják az »ócskát«, arevét és az egyéb hézaganyag előkészítését. Az öntőcsarnokiak sem tettek ígéretet, hogy gondosan készítik elő az üstöket, a kokillákat stb. Nem csoda tehát, hogy a hónap elején a kemencesori brigádoknak »ócskára«, a hónap végén pedig üstökre kellett várakozniuk, s éppen emiatt nem tudták tervüket teljesíteni. A mechanikus, kapkodó versenyszervezés és munkánk bürokratikus volta következtében elkerülte figyelmünket, hogy a hónap elején nagy mértékben megnövekedett az igazolatlanul hiányzók száma, mégpedig elsősorban a »vaskert« és az öntőcsarnok dolgozói között. Júniushoz viszonyítva a »vaskertben« tizenegyszeresére emelkedett az igazolatlan hiányzások miatt kiesett munkanapok száma. Még ekkor sem eszméltünk fel, nem mozgósítottuk aktivistáinkat, valamint a részlegek és a brigádok vezetőit a fegyelem megszilárdítására. Ennek következtében az igazolatlanul hiányzók száma a kellő felvilágosító munka híján még mindig nagyon magas. Aktivistáink és műszaki vezetőink elé a fegyelem megszilárdítását tűzzük az augusztus havi verseny főfeladatául. E harchoz konkrét segítséget nyújtunk. Megmagyarázzuk műszaki vezetőinknek azt, hogy a pénzbüntetés megszűntével a felvilágosító munka mellett alkalmazniuk kell a törvényes eszközöket is a munkafegyelem megszilárdítására. A műszaki vezetők alacsonyabb munkakörbe helyezhetik a lógósokat, sőt, ha az igazolatlan hiányzás többször is előfordul, bírósághoz fordulhatnak, hogy a notórius mulasztót javító-nevelőmunkával sújtsák. Aktivistáink figyelmét felhívjuk: minden esetben ellenőrizzék, hogy az igazolatlanul hiányzó fizetett szabadságából levonják a mulasztott napokat s hogy a lógóssal szemben alkalmazzák az ötvenszázalékos táppénzcsökkentést. Gondoskodjanak arról is, hogy ezek a fegyelmi ügyek nyilvánosságra is kerüljenek. A júliusi tapasztalatokat felhasználjuk az augusztus havi versenyben, versenyszervező munkánkat ezek alapján igyekszünk megjavítani, így nyújtunk segítséget olvasztáraink, darusaink hősi munkájához, hogy augusztus huszadik fogadalmukat becsülettel valóra váltsák. Homoki László, a Lenin Kohászati Művek marfinacélművének vb-elnöke