Népszava, 1953. szeptember (81. évfolyam, 204-229. sz.)

1953-09-01 / 204. szám

1953. SZEPTEMBER 1. KEDD VIT-nagygyűlés a Sportcsarnokban A DISZ budapesti bizottsága hétfő délelőtt nagygyűlést rendezett a budapesti Sportcsarnokban. A nagygyűlésen megjelent Jacques Denis, a DIVSZ főtitkára, a Román Népköztársaság budapesti követsé­gének képviselői, számos VIT-díjas művész és sportoló. Dénes István, a DISZ K. V. titkára tartott beszámolót a bukaresti IV. Világifjúsági Talál­kozó eredményeiről. Elmondotta: a VIT-nek harminc­ezer küldötte sok millió fiatal kép­viseletében, pártállásra és világné­zeti meggyőződésre való tekintet nélkül kifejezte a béke és barátság győzelmébe vetett hitét. A reakciós politikusok mindent elkövettek, hogy megakadályozzák a fiatalok részvé­telét a VIT-en. A titóista ifjúsági vezetők visszautasították a meg­hívást a VIT-re, ugyanúgy, mint a nyugati jobboldali szociáldemokrata és más reakciós vezetők is. Ezek a politikusok nem értek el más célt, csak azt, hogy még jobban leleple­ződtek, mint a háborús gyújtogatók szolgái, de a VIT teljes sikerét nem tudták megakadályozni. Dénes István ezután elismeréssel és hálával szólott a román ifjúság, a román nép és kormány kiváló, áldo­zatot nem kímélő munkájáról, amellyel a VIT-et előkészítették és zavartalan lefolyását biztosították. — A magyar küldöttség — foly­tatta — becsülettel eleget tett meg­bízatásának. Hála népköztársaságunk kormányának, a Magyar Dolgozók Pártjának, küldöttségünk minden segítséget megkapott ahhoz, hogy méltóan képviselje a magyar ifjú­ságot a nagy nemzetközi találkozón. A magyar küldöttség hírül vitte a magyar nép rendíthetetlen békeaka­ratát, barátságát és megbecsülését a világ minden népe iránt, harcos szo­lidaritását a szabadságukért harcoló népek iránt. A fiatal magyar mű­vészek és sportolók kiváló ered­ménnyel szerepeltek a IV. VIT-en. A magyar küldöttség vendégül látta sok nemzet küldötteit. Különösen szoros barátságot kötöttek a magyar küldöttség tagjai a vendéglátó ro­mán ifjúsággal. A román és a ma­gyar nép őszinte barátsága megerő­södött. A magyar fiatalok legjobban a Komszomol küldötteivel való ta­lálkozásnak örültek. A szovjet kül­döttség társaságában — mondotta Dénes István — mindig úgy éreztük magunkat, mint meghitt családi körben. — A IV. VIT nagy erővel bizonyí­totta azt, hogy nincs olyan vitás nemzetközi kérdés, amelyet békés tárgyalások útján meg ne lehetne oldani. A koreai ifjúság küldötteit lelkesen ünnepelték. A VIT bizo­nyította azt is, hogy a világ ifjúsága mind szorosabbra kovácsolja egysé­gét, s mind eredményesebben száll szembe a reakciós erőkkel. — A mi küldöttségünk büszke örömmel tapasztalhatta, hogy a vi­lág népei milyen nagy megbecsülés­sel tekintenek hazánkra. Dénes István végezetül felhívta a magyar ifjúságot, hogy a VIT ün­nepi napjai után ragadja meg új erő­vel a munkaszerszámait, mint a béke fegyverét. Dénes István beszámolóját nagy lelkesedéssel fogadták a nagygyűlés részvevői. Ezután Fülöp Viktor, az Állami Operaház VIT-díjas magán­táncosa ismertette az operaházi ba­lettegyüttes bukaresti fellépésének nagy sikerét. Gurics György birkózó a bukaresti ifjúsági sporttalálkozó eredményeiről számolt be. Ezt követően a VIT-en részt vett ének-, tánc- és zeneművészek adtak műsort. Vidám ünnepségek országszerte az építők napján Vasárnap rendezték meg ország­szerte az építők ünnepét, Budapesten a hűvösvölgyi nagyré­ten tartották meg az egésznapos ün­nepséget. Az építőmunkások sok ezernyi táborát változatos, színvona­las műsorok szórakoztatták. Már a délelőtti műsorban 300 tagú énekkar, 200 tagú népi tánccsoport és száz­tagú pengető zenekar szerepelt. A déli órákig teljesen megtelt a nagy­rét, ünneplőkkel. A kora délutáni órákban a nagyréten felállított négy színpadon adtak műsort. A nagyszín­padon egymást váltogatták a külön­böző számok. Énekkarok, tánccsopor­tok, népi zenekarok, színjátszók, Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művészek szórakoztatták a vendé­geket. A sportszínpadon olimpikonok tartottak bemutatókat. A gyermek­színpadon gyermekbalett, bábszín­játszók, bűvészek szórakoztatták a legkisebbeket. Sokan felkeresték a kiállításokat is. Nagy sikere volt a sztahanovista gyorsfalazási bemuta­tónak. A késő délutáni és az esti órákban megkezdődött a tánc is és sok száz pár táncolt boldogan, vidá­man. Sztálinvárosban egésznapos vi­dám műsorok szórakoztatták a szocialista város hős építőit. A gyermekek szórakoztatásáról a Csinn-Bumm cirkusz gondoskodott. A Sztálin Vasmű Építők—Salgótarjáni Bányász bajnoki labdarúgómérkőzés előtt röplabdamérkőzés, váltófutás, valamint tréfás játékok szórakoztat­ták a nézőket. A József Attila kultúr­házban újítási kiállítást, a rendelő­intézet előcsarnokában munkavé­delmi kiállítást rendeztek. A város több pontján térzene, a kultúrottho­­nokban tánc tette még színesebbé a sztálinvárosi építők ünnepét. Veszprémben a Petőfi-színház parkjában ünnepelték a Veszprém megyei építők az építők napját. Az egésznapos ünnepséget az építők kultúrcsoportjai kezdték meg­­idős ének- és táncbemutatókkal. Délután motorversenyt, labdarúgómérkőzést és más sportbemutatókat rendeztek. Komlón 7000 építőmunkás ünne­pelte az építők napját. Vidám zenés felvonulás után a szabadtéri színpa­don már reggel megkezdődött az ün­nepi műsor. Színjátszó-, tánc- és rigmuscsoportok szórakoztatták a nagy számban megjelent közönséget. A komlói Ruházati Bolt rendezésé­ben ruhabemutatót rendeztek. Vál­tozatos sportversenyek is voltak ezen a napon. Este vidám tánccal, tábor­tűzzel, tűzijátékkal ért véget Kom­lón az építők napja. A csepeli Rákóczi­ téren az építők napja keretében színpompás vi­dám vásárt rendeztek. A vásárlók igényeinek kielégítéséről az állami áruházak és kisipari szövetkezetek bőséges árumennyiséggel gondoskod­tak. A vásár látogatóit sportbemuta­tók, kultúrműsorok és népi táncbe­mutatók szórakoztatták. Miskolcon, Pécsett és Salgótarján­ban is egésznapos ünnepségek voltak az építők napján. Ünnepélyesen megnyitották a lipcsei vásárt Vasárnap ünnepélyesen megnyi­tották a lipcsei színházban az 1953. évi lipcsei vásárt. A háború utáni legnagyobb német nemzetközi vásár megnyitásán számos vendég jelent meg Németország minden részéből és külföldről. Az ünnepélyes megnyitáson részt vett Johannes Dieckmann, a Német Demokratikus Köztársaság népi ka­­marájának elnöke, a kormány tagjai, élükön Otto Grotewohl miniszter­­elnökkel és a demokratikus pártok és szervezetek vezető képviselői. Az ünnepélyes megnyitáson részt vevő számos külföldi vendég között meg­jelent a Magyar Népköztársaság kül­döttsége is, Hidas István nehézipari miniszter vezetésével. Erich Uhlich lipcsei főpolgármes­ter üdvözlő szavai után Otto Gro­tewohl mondta el ünnepi megnyitó beszédét. Az ünnepi gyűlés részvevői nagy figyelemmel hallgatták Grotewohl beszédét, majd lelkes tapssal fogad­ták Wilhelm Piecknek, az NDK elnö­kének üdvözletét, amelyet a minisz­terelnök olvasott fel. A mezőkövesdi földművesszövetkezet nyerte „az ország legjobb földművesszövetkezete“ címet A mezőkövesdi földművesszövet­kezet dolgozói 108 százalékra telje­sítették áruforgalmi tervüket a má­sodik negyedévben. Ők dolgoztak legeredményesebben a falu áru­ellátása terén. A szövetkezeti áruház havi forgalma meghaladja az egy­millió forintot. Ezért a kiváló mun­káért most elnyerték a SZÖVOSZ és a KPDSZ vándorzászlaját és »az ország legjobb földművesszövetke-­ zete« címet. A mezőkövesdi földmű­vesszövetkezet dolgozóinak ünnepé­­lyes keretek között adták át a ván­dorzászlót és az ezzel járó pénz- és tárgyjutalmakat. Balatoni vásár Siófokon Szombaton és vasárnap balatoni vásárt rendeztek Siófokon, az ünnepi díszbe öltözött Dimitrov-parkban. A pavilonokban 15 millió forint értékű, szebbnél-szebb árucikkeket halmoz­tak fel. A vásár látogatói nagy érdek­lődéssel keresték fel a pavilonokat. Két nap alatt több mint ötvenezer látogató vásárolt a pavilonokban. •3 NÉPSZAVA A SZOT elnökségének közleménye az üzemi szakszervezeti szervek beszámolóiról és újraválasztásáról A Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnöksége a magyar szak­­szervezetek alapszabályainak meg­felelően elhatározta, hogy 1953. szeptember 15 és december 1 között az üzemekben, vállalatoknál (az építő- és faiparhoz tartozó vállalatok kivételével), intézményeknél, hiva­talokban stb. meg kell tartani a szakszervezeti szervek beszámolóit és újraválasztását. A mezőgazdaság­ban ugyanezt a feladatot későbbi időpontban kell végrehajtani. Az alapszervezeti beszámolókat és választásokat, a szakszervezeti de­mokrácia szabályainak megtartásával kell lebonyolítani. A tagsággal ide­jében ismertetni kell a taggyűlés, illetve a küldöttközgyűlés időpontját és a szakszervezeti szervek meg­választásának módját. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnöksége felhívja a szer­vezett dolgozókat, hogy tevékenyen vegyenek részt a beszámolók meg­vitatásában. A dolgozók bizalmára legméltóbb jelölteket válasszák meg a szakszervezeti szervekbe. Lás­sák el tanácsokkal, hasznos javas­latokkal az újonnan választott ve­zetőket és vezetőségeket, a továb­biakban pedig tevékenyen segítsék, ellenőrizzék munkájukat. A szakszervezeti szervek beszá­molóinak és újraválasztásának az egész szakszervezeti munka megerő­södését kell eredményeznie. Meg kell javítani a szakszervezeti mun­kát a munkaverseny szervezése, a munkafegyelem megszilárdítása, de különösképpen a dolgozókról való gondoskodás terén. Mozgósítani kell a dolgozókat a párt politikájának, a kormányprogramm célkitűzéseinek megvalósítására. A választások során több százezer dolgozó kap társaitól felelős szak­­szervezeti megbízatást, hogy önként, áldozatkészen intézze a dolgozók ügyeit. A SZOT elnöksége meg van győződve arról, hogy a megválasz­tandó szakszervezeti szervek a párt útmutatásainak követésével, a szer­vezett dolgozók segítségével ered­­ményesen fogják fontos feladataikat végrehajtani. A KORMÁNYPROGRAMM A MEGVALÓSULÁS ÚTJÁN Az egész falu a legújabb kedvezményről beszél Vásár volt vasárnap Berhidán. A parasztember régi szokása, hogy kora reggel kimegy, megkezdi a vá­sározást. Most is így volt ez. Reggel még alig érkeztem ki, amikor egy­más után megszólítottak gazdatár­saim. Hallottam-e már, hogy ismét milyen nagy kedvezményben része­sültünk, így tudtam meg én is, ami­ről akkor már az egész vásár beszélt, hogy a minisztertanács tízszázalékos beadási csökkentést adott a dolgozó parasztságnak az őszi kapástermé­nyekre. Őszintén megmondom, hogy még ott kinn a vásárban nagyon gyorsan számot vetettem, mit is je­lent nekem ez az újabb kedvez­mény, és alig vártam, hogy otthon az asszonnyal megbeszéljük a dolgot. Úgy határoztunk, hogy a kukorica­feleslegből — mert több mint egy mázsával kevesebbet kell beadnom, mint számítottam — tovább javítom a disznókat. Már befogtam hízásra a beadásra, a háziszükségletre és a lányom lakzijára szánt sertéseket, örülök, hogy most még több kuko­ricám marad, tovább hizlalhatom a kocákat, kövérebbek lesznek, több zsírt adnak majd. Amikor kiszámítottuk, hogy mi­lyen jelentős mennyiségű burgonya­kedvezményt kaptunk, igen megle­pődtünk, öttagú családomnak há­rom hónapra való burgonyát jelent ez a többlet. A jövő héten már h­ozzá is látok a burgonyaszedéshez és még szedés közben teljesítem a beadást, hogy azután nyugodtan elvermel­hessem az évi szükségletet és a töb­bit meg eladjam a szabadpiacon. A napraforgó törését már meg­kezdtük. Bőséges, gazdag termés lesz abból is az idén, mint mindenből. Másfél hold napraforgót vetettem és erről több mint húsz mázsát takarí­tok be tisztán. A beadás ebből is több mint egy mázsával kevesebb. Napra­forgóolajunk is lesz, a beadás csök­kentéséből származó napraforgó­többletért szappant kérünk a be­váltóhelyen, így azután mindennel ellátjuk a háztartást. Ez a vasárnap, amikor a kedvez­ményről szóló rendelet megjelent, nemcsak az én családomban telt el számítgatással, így volt ezzel még számos berhidai parasztember. A községben jócskán termelünk bur­gonyát, kukoricát, napraforgót is. A múlt esztendő megtanított min­denkit, hogy a földnek meg kell adni, ami jár, hogy bő legyen a termés. Idén már sokkal bővebben jut min­denkinek szabadpiacra. Szinte üröm volt hallani, miként tervezgették az emberek, hogy gyorsan végzik el az őszi kapásnövények betakarítását, teljesítik beadási kötelezettségüket és a tíz százalékkal több felesleget szabadpiacra viszik, hogy iparcikke­ket vásároljanak ellenértékéért. Mi, berhidai dolgozó parasztok arra tö­rekszünk, hogy több élelmet juttas­sunk a szabadpiacra és bőségesebbé tegyük az ipari dolgozók élelmiszer­­ellátását is. Katona Lajos, 17 holdas dolgozó paraszt Berhida — Tegnap egész nap szedtük a paradicsomot és a káposztát, hogy egy szekérre valót behozzunk a piacra — mondja Varga Boldizsár négyholdas alsónémedi dolgozó pa­raszt. — Este aztán, mikor kinyitot­tam a rádiót, örömmel hallottam, hogy szabadpiacra vihetjük a bur­gonyát is. Volt kiásva vagy két zsákra való, mondtam hát az asz­­szonynak, tegyük fel azt is a sze­kérre. Hát bizony, a nép állama most is megérezte, hol szorít a cipő. Éppen a napokban volt nálunk ta­nácsülés. Én és még néhány dolgozó paraszttársam megkérdeztük Kiss Pál tanácselnökünktől: ha már be­­csülettel eleget tettünk a burgonya­beadásunknak, miért ne hozhatnánk fel termésünkből a budapesti dol­gozóknak is? Varga Boldizsár 20 mázsa burgo­nyát is felszed egy félholdról. 96 kilóval már teljesítette a beadását és a szükségletén kívül bőven jut a szabadpiacra. A már beadott burgo­nyából még javára is írnak, hiszen a most megjelent rendelet az ő bur­gonya-, kukorica- és napraforgó­­beadását is csökkentette 10 száza­lékkal. Az erősebb burgonyafelhozatal a többi fővárosi csarnokban és eláru­sító helyeken is megmutatkozott. — Vasárnap reggel 40 mázsa bur­gonyát kaptam — mondja Éles Fe­­rencné, a Tolbuchin­ körúti csarnok­ban, a 9008. számú Zöldség-­ és Gyü­­mölcsáruda vezetője, örültek is a vevők a bőséges burgonyakészletnek. Sokan 10—20 kilót vásároltak. Hét­főn azonban már egész természetes­nek vették, hogy az árudákban sok­kal több a krumpli, mint az elmúlt napokban és most már 2—3 kilónál senki sem vett többet. Talán minden dolgozó érzését fe­jezte ki Földes Sándorné, a 166. számú Illatszerbolt dolgozója a Rá­­kóczi­ téri csarnokban. — örülök, hogy ennyire megnöve­kedett a burgonyafelhozatal. Az el­múlt héten bizony egyszer-kétszer előfordult, hogy egyes helyeken ép­pen akkor nem lehetett krumplit kapni, amikor ráértem vásárolni. Márpedig a burgonya az én kis csa­ládomban fontos étel. Takács Pál dolgozó paraszt több burgonyát, kukoricát visz a szabadpiacra Vasárnap van, csendes a határ, de annál elevenebbek az utcák a Fe­jér megyei Jenő községben. A ta­nácsháza környéke a legnépesebb. Az irodában azt számolják, kinek-kinek mennyivel kevesebb jövedelemadót kell fizetnie az idén a 15 százalékos adócsökkentés nyomán. Takács Pál hét és félholdas gazdát is hívatták a tanácsházára. Azt tart­ják Takácsról ebben a faluban, hogy a község legelső gazdája. Szereti a földet, jó terméseredményeket ér el, sok állatot tart a háza táján. Úgy emlegetik, mint aki legjobban ipar­kodik a beadás teljesítésével, a leg­pontosabb adófizető. Az idei adóját is rendezte még az alkotmány ün­nepe előtt. Mindamellett őt is érinti a 15 százalékos adócsökkentés. Anti­­kor a tanácsházán azt hallja, hogy 460 forinttal több lesz a jövedelme az adócsökkentés révén, elégedetten veszi tudomásul. Takács Pál örül az adókedvez­ménynek, de miként szavaiból kide­rül, a mai napon nem ez az egyetlen öröme. Kihúz a zsebéből egy újságot és a legújabb rendeletet mutatja be­lőle. »Az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok kukorica-, napraforgó- és burgonyabeadási kötelezettségének tízszázalékos csökkentéséről, vala­mint a gabonafélék és őszi termésű kapásnövények forgalmi korlátozá­sának megszüntetéséről.« — Nagyon helyesnek és igazságos­nak tartom ezt a rendelkezést — mondja. — Most ugyanis, ha vala­milyen terményből teljesítem beadá­somat, nyomban szabadpiacra vihe­tem a feleslegemet. Nem kell másra várnom, azonnal pénzhez juthatok. Takács Pál ezután elmondta, hogy sok hozzá hasonló, igyekvő gazda van a községben, akik korán szán­tottak, korán vetettek, hogy minél hamarább betakarítsák terményei­ket és teljesítsék beadási kötelezett­ségeiket. De nem vihették felesleges terményeiket nyomban a szabad­­piacr­a, mert néhány hanyag gazda mindig elkésett a munkákkal, a be­adással. Rájuk kellett várni. Ezek húzták vissza a legjobbakat is. Most azt tervezi Takács Pál, hogy két-három mázsa gabonát már a na­pokban elad a szabadpiacon, mert az asszony ruháravalót nézett ki ma­génak és neki is kellene egy jó ba­kancs. Jól jön a tízszázalékos csök­kentés is: kukoricában például csak­nem egy mázsát jelent ez. Lesz tehát pénz, vásárolhatnak Takácsék. A burgonyaszedéssel kapcsolat­ban ismét a rendeletre tereli a szót. A sógora Pesten dolgozik, ke­­szonos a földalatti vasútépítőknél. Mindig szokott neki egyet-mást kül­deni. Tavaly két mázsa burgonyát szánt a sógorának, de nem küldhette el nyomban a szedés és a beadás tel­jesítése után, mert várnia kellett a község szabadpiaci engedélyére. Most mindjárt a szedés után csomagolja és a beadás teljesítésével egyidőben el is küldi a pestieknek. De nemcsak Takács Pál készül a szabadpiaci árusításra, a városi dol­gozók jobb ellátására, hanem a köz­ség valamennyi dolgozó parasztja. Növekedik a burgonyafelhozatal a budapesti piacokra A néhány napos esőzés és az ezt követő kedvező időjárás folytán megnövekedett a gyümölcs- és zöld­ségfelhozatal.­ Csúcsforgalmat bo­nyolítanak le a Nagyvásártelep dol­gozói burgonyában. Míg kedden 35, szerdán 18, csütörtökön 31, pénte­ken 46, szombaton pedig 65 vagon burgonya érkezett a fővárosba — ad­dig vasárnaptól hétfő reggelig nem kevesebb, mint 181 vagon burgonya érkezett fel az ország különböző ré­széből, a legtöbb Szabolcs megyéből. A burgonya szabadforgalma minden bizonnyal­­tovább érezteti majd hal­­lását. Már a hét közepére még na­gyobb felhozatalra lehet számítani. A burgonya szabadforgalma és a bőséges felhozatal mind az ősterme­lők, mind a kereskedelem dolgozói, mind pedig a vásárlók körében osz­tatlan örömet és megelégedést vál­tott ki. A pesterzsébeti pacsirta­utcai piacon például rég nem látott forgalom volt hétfő reggel. Nagyon sok árut hoztak fel a pestkörnyéki őstermelők, főleg a dabasi járásból. Mondogatták is az erzsébetiek: »Igazi vidám vásár­­ volt ma a Pa­csirtán.« Élenjáró ipari patronázs-csoportvezetők budapesti értekezlete A budapesti nagyüzemek patro­náló csoportjai már évek óta láto­gatnak el rendszeresen az ország egyes termelőszövetkezeteibe. Az ipari patronázs-mozgalomnak külö­nösen nagy jelentősége van ma, ami­kor a kormányprogramm előterében a falu felemelése, a mezőgazdasági termelés fejlesztése áll. Ezért a bu­dapesti nagyüzemek ipari patronázs­­csoportjainak vezetői vasárnap érte­kezletre jöttek össze, hogy megbe­széljék a termelőszövetkezetek idő­szerű kérdéseit. Hegedűs András földművelésügyi miniszter elvtárs beszámolójában ismertette a patronázs-csoportok feladatait a termelőszövetkezetek megszilárdításában. A beszámolóhoz számosan szóltak hozzá. Nágy Mi­hály, a MÁVAG patronáló-csoport­­jának vezetője elmondotta, hogy komoly segítséget adtak a monori járás termelőszövetkezeteinek Az értekezlet részvevői az ered­mények felsorolása­­mellett rámutat­tak a hiányosságokra is. Egyik ilyen hiba a patronázs-csoportok munká­jában — amint az adonyi járási pártbizottság küldötte rámutatott —, hogy a patronálok sokszor csak a termelőszövetkezet párttitkárával és az elnökkel beszélik meg a feladato­kat. Nem kérik ki a dolgozók véle­ményét. Az értekezlet részvevői most mindazokat a tapasztalatokat, ame­lyeket a legjobb patronázs-csoportok eddigi munkájuk során szereztek, felhasználják saját­ munkájukban.

Next