Népszava, 1953. október (81. évfolyam, 230-256. sz.)
1953-10-01 / 230. szám
Lelkesedés és felelősségérzet Ez a negyedév különbözik minden eddigitől. A gyárakban, műhelyekben, irodákban, bányákban és építkezésen, vidámabban folyik, halad a munka. Jobb kedvvel nyúl az új munkadarabért az esztergályos, mosolygósabban figyeli a vetélő csapódását a szövőnő, reménytelibb szívvel kezdenek az új kimutatásokhoz a tisztviselők. Az eddiginél is jobban érezzük, hogy magunknak dolgozunk és magunknak építjük szép hazánkat. Vidámabban megy a munka, mert könnyebb az élet és minden nappal még könnyebbé, még szebbé válik. A sok ezernyi, milliónyi vágy, kívánság, amely a párt és kormány határozatai nyomán már beteljesedett, arra a meggyőződésre vezeti a dolgozókat, hogy még jobb munkával kell harcolniuk a párt célkitűzéseiért. Miként a Gábor Áron Vasöntöde tervismertető értekezletén Rendek elvtárs előrajzoló mondotta: »A tervfeladatok teljesítése segíti a kormányprogramok megvalósulását, tehát a mi érdekeinket az eddiginél is jobban szolgálja, éppen ezért jobban kell dolgoznunk, mint eddig.« Ez az elhatározás, amely a dolgozók legjobbjaiban a tervismertető értekezleteken megérlelődött, rendkívül fontos, mert az új negyedév nemcsak vidámabb, hanem felelősségteljesebb is az eddigieknél. Felelősségteljesebb, mert egyúttal az egész évi terv befejezését jelenti. Már most, az első napokban biztosítani kell minden munkahelyen, hogy az idei munka és eredmények megkoronázása legyen a most következő három hónap. És még nagyobb helytállást követel már október is mindannyiunktól, mert ez a tervidőszak nemcsak ennek az esztendőnek az utolsó negyed, hanem egyben 60 éves tervünk utolsó, ötödik esztendejének előkészítése is. Márpedig a következő év — erről nem lehet eléggé korán beszélni — a kormányprogram kibontakozásának, az életszínvonal további emelkedésének az éve lesz. És bár most még távolinak tűnik, mégis jól kell látnunk, hogy napjaink munkájától függ a következő év első felének minden sikere. Ezek a tényezők teszik többé, avatják jelentősebbé a most kezdődő negyedévet minden eddiginél. A lelkesedés és a felelősségérzet rányomta bélyegét már a tervismertető értekezletekre. Ennek köszönhetjük, hogy a műhelyekben és a gyárrészlegekben is felszínre kerültek mindazok a nehézségek, hibák, amelyek azután egészükben, gyári és iparági méretekben a legközvetlenebb feladatokat adják minden vezetőnek és beosztottnak. Vegyük hát sorra a legégetőbb kérdéseket, amelyek megoldását ebben a negyedévben gyors ütemben kell előbbre vinni. Sok olyan beszámoló hangzott el az értekezleteken, amelyben a tervlemaradás ismertetése szerepelt. És bizony sok helyütt az exporttervek nemteljesítéséről is számot kellett adni. Ha egybevetjük mindazt, amit a különböző gyárakban, műhelyekben az elmaradások legfőbb okaiként megjelöltek, érdekes és tanulságos kép tárul elénk. A kép legjellemzőbb vonása, hogy a legnagyobb gép- és járóműgyárak főként a hengerelt acél hiányára vagy késedelmes beérkezésére panaszkodnak. Ugyanakkor például a Lőrinci Hengermű — ahonnan sok gyár vár anyagot — hónapokon keresztül hiába sürgeti a termelése számára oly fontos II-es kemencéjéhez szükséges alkatrészeket, vasszerkezeteket. Még a mai napig sem kapott meg minden felszerelést éppen a gépgyárakból, így bontakozik ki előttünk egy »bűvös kör«, amelyben a feldolgozó iparágak az alapanyaggyártás hibái miatt , az alapanyaggyártók pedig a feldolgozók késedelmei miatt küszködnek a tervteljesítéssel. Világos, hogy az ilyen és hasonló »►bűvös körök«-nek áttörése minden egyes dolgozó erőfeszítését megköveteli. Minden munkás gondoljon arra, hogy a maga munkahelyén semmiségnek tűnő késés, időkiesés, elmaradás indítja el a hetes, hónapos lemaradások sorozatát. A művezetők, mérnökök, igazgatók lássanak túl a műhely, a gyár falán. Az üzem látszólagos érdekeit ne helyezzék az egész népgazdaság érdekei elé. A negyedév első napjától kezdve tegyenek meg mindent a tervek minden részletében való napi teljesítése édekében. Ugyanez vonatkozik a termelés legfelső parancsnokaira, a miniszterekre, helyetteseikre és elsősorban az Országos Tervhivatalra. Az ő jó munkájukon múlik egy sor olyan hiba megszüntetése, amely gyári méretekben már megoldhatatlan problémának látszik. Mindazokat az akadályokat, amelyeket a dolgozók a negyedik negyedévre készülve úgy fogalmaztak meg, hogy »anyag-, szerszám-, áramhiány«, a felsőbb ipari vezetőszerveknek kell, az üzemiekkel karöltve, a tervteljesítés útjából a lehető leggyorsabban elhárítaniok. Mindez egyben biztosítéka is annak, hogy a műszaki vezetők az eddiginél is alaposabban, gondosabban teremtsék meg a dolgozók számára a mindennapi munka előfeltételeit. Vessünk véget ebben a negyedévben a »tűzoltó módszereknek«, a kapkodásnak. Ennek érdekében alkalmazzák iparági méretekben is a versenyben éppen a jó munkaszervezés következtében élenjáró gyárak tapasztalatait. Ne legyen egyedülálló példa a járóműiparban a Wilhelm Pieck-gyár, de a többi iparágban is érjék utol az elmaradók az élenjáró üzemeket. Az ütemes, egyenletesen emelkedő, hajrá nélküli munka biztosításánál semmivel sem kisebb feladat a munkakörülmények további javítása, a munka biztonságának fokozása. Most kezdi majd igazán éreztetni hatását az a nagyösszegű beruházási keret, amelyet kormányzatunk az üzemek munkavédelmi és szociális helyzetének megjavítására fordít. Nagy lépést tehetünk előre e téren, ha valóban a legapróbb részletekre kiterjedni figyel-; me használják fel az Egyesüzemek a rendelkezésükre álló lehetőségeket. Egy percre sem szabad megfeledkeznünk azonban arról, hogy a szociális gondoskodás és a zavartalan munka biztosítása nem két különálló feladat, hanem szorosan egybefonódik, egy célt szolgál. Egyiket sem szabad elhanyagolni a másik rovására. Jól tudják ezt a dolgozók és ezért nem véletlen, hogy a tervismertető értekezleteken a munka jobb megszervezésére vonatkozó tanácsokkal, az ezen a területen tapasztalt hibák feltárásával vezetőik segítségére siettek, de ugyanakkor szóvátették jogos szociális követeléseiket is, amelyek kielégítése szintén hozzájárul a munka megjavításához. A munkások megnövekedett kezdeményezőkészsége segítségével és a műszakiak alkotó akaratával gyorsan helyrehozhatjuk a hibák legnagyobb részét. Az Acélöntő- és Csőgyárban is közös erőfeszítéssel találták meg a módját, hogy beruházások nélkül, elsősorban a meglevő tartalékok feltárásával teljesítsék túl ebben a negyedévben is a tervet. Se szeri, se száma az életrevaló gondolatoknak, javaslatoknak, amelyek lehetővé teszik, hogy még több, még jobb minőségű termék hagyja el gyárainkat. A most születő október havi szocialista kötelezettségvállalások is azt bizonyítják, hogy a dolgozók számítanak vezetőik munkájának további javulására, a jó munka előfeltételeinek alaposabb biztosítására. A lelkesedés és a felelősségérzet meg kell hogy hozza gyümölcsét ebben a negyedévben a munkafegyelem és a technológiai fegyelem további megszilárdulásában is. Bármilyen jó körülményeket biztosítanak is a munkahelyeken, mindez nem járhat a kívánt eredménnyel, ha a munkaszervezés tökéletesedése nem fonódik szorosan össze a fegyelmezettebb, jobb munkával. Ehhez pedig két dolog kell. Elsősorban az, hogy a szakszervezetek aktivistái jobb nevelőmunkával igyekezzenek a fegyelmezetlen dolgozókat meggyőzni. Másrészt véget kell vetnünk a szocialista munkaverseny kibontakozását akadályozó mindenfajta formalizmusnak. Le kell faragni a bürokratizmust a versenyről, mert csakis akkor válhat az üzemi fegyelem, a minőség megjavításának előrelendítőjévé. Nem kétséges, hogy a párt vezetésével e feladatokat ebben a negyedévben — a lelkesedés és felelősségérzet jegyében megkezdett negyedévben — megoldjuk. Kőbányai Textilipar: Mindenki jegyzett a csomagolóban A Kőbányai Textilipar csomagoló üzemében a hatalmas asztalokon végekbe hajtott, különféle színű vásznak, ruhaanyagok tornyosulnak, amelyeken orosz, angol, francia nyelvű felírások hirdetik: exportárut csomagolnak itt .■ olgezók. »Szovjetunió ... Anglia ... Kíui .ua .. »ueonczia.. .• — a viég nonfien »-j'... - Kt, ■ le* ..--au nói» » z. és bóv jut belőlük hazai & .1 kségletre is. — Minden reggel új lelkesedéssel látunk munkához, amikor látjuk gyárunk gyönyörű új termékeit — mondja Darányi Jánosné csomagoló. — Ebből az anyagból férfiingek készülnek, ebből meg női ruhák. Jövő héten már megláthatja a boltokban is... Én is veszek a férjemnek egy ilyen barna inget. Némethné elvtárs műhelybizottsági elnök és Almásiné szakszervezeti bizalmi szakítják félbe a beszélgetést. Darányiné már várta őket. — Nyolcszáz forint körül keresek havonta, írjatok be négyszázat. Tavaly csak 300-ra jutott... Eiszlinger Gáborné meg sem várja, míg a jegyzőpár hozzáér. Ő is 400 forintot jegyez 800 forintos keresetére. És délelőtt 11 órakor Némethné már meg is írja jelentését: »A csomagoló dolgozói mindannyian lejegyeztek.« Így érvel Jonavics Pál szakszervezeti aktivista A Beloiannisz-gyár XV-ös műhelyében Jonavics Pál, a műhelybizottság 63 éves termelési felelőse jegyzésgyűjtő párjával a röpgyűlés után néhány perccel éppen indulni készült, amikor kicsapódott a csomagolóterem ajtaja és a szomszéd teremben dolgozó mikrofonos csoport — fiatalasszonyok és lányok — körülfogták az idős termelési felelőst: »Jonovics bácsi, én jegyzek először ... Pali bácsi, hadd jegyezzek én elsőnek.« Rövid idő alatt tizenegyen jegyeztek a csoportból. De nem mindenütt ment ilyen egyszerűen a dolog. Kovács Menyhértné például így fogadta a jegyzésgyűjtőket: Sok gondom, problémám van, én tudom, hogy jegyezhetek-e vagy sem! »Éppen ezeket a gondokat segítesz magadnak megoldani, ha jegyzel — mondta Janovics elvtárs. — Te is tudod, hogy bölcsődénket most bővítettük, korszerűsítettük, s ez neked, anyának is könnyebbséget jelent. A gyönyörű kultúrotthon, amelyet most építünk, a te szórakozásodat is szolgálja.« Kovácsné azonban még nem volt meggyőzve. Janovics bácsi ekkor megkérdezte tőle: »Ha te melegedni akarsz, ugye, te is viszel fát a tűzhöz?« Mikor az asszony bólintott, tovább folytatta: »Ezért járulunk hát hozzá üzemünk szociális intézményeinek fejlesztéséhez, életszínvonalunk emeléséhez, mert mindanynyian részt kérünk az eredményekből.« Kovácsné megértette az érveket, fizetésének ötven százalékát jegyezte. ! Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA II szovjet kormány jegyzéke Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányához a külügyminiszterek tanácskozásának összehívásáról üdvözlő táviratok a Kínai Népköztársaság megalakulásának évfordulója alkalmából A MAGYAR SZA K SZERVEZETEK KÖZPONTI LAP 3 A 81. ÉVFOLYAM, 230. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1953. OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK JEGYEZ AZ ORSZÁG NÉPE Is WILHELM PIECK-GYÁR ÚJ PRÉSMŰHELYÉBEN Először jöttek össze röpgyűlésre a dolgozók az új présműhelyben. - Kétszeres ünnep számunkra a nap — mondotta Kis Kidely, a présműhely dolgozója —, ismét új üzemrészzel bővült a gyár, s örömmel jegyezzük a IV. Békekölcsönt is. Hiszen a tavalyi 5.700.000 forint helyett — a mi üzemünk dolgozói altak államunknak — 70 tiillió forintot kaptunk vissza 1953-ban csak építkezéseken, így épült fel a présműhely is. De nemcsak új üzem épült, új házak emelkednek a vagongyár közelében s a présműhely dolgozói közül többen új lakásba is költöztek a közelmúltban, mint Németh Béláné, vagy Farkas Lászlóné. A műhely dolgozói nemcsak a békekölcsönjegyzéssel szavaznak a további boldog jövőre, a kormányprogramoi megvalósítására, s harcba indultak asztahanovista üzemi cím elnyeréséért is Reggel hétkor a MÁVAG szivattyúüzemében Szerda reggel szerte az országban az üzemek, műhelyek ezreiben gyűltek össze a dolgozók, hogy ünnepi hangulatban nyissák meg az országunk újabb erőforrását jelentő Negyedik Békekölcsön jegyzését. Öszszegyűltek a MÁVAG szivattyú üzemének dolgozói is, hogy a haza javára, a maguk hasznára a jegyzésgyűjtő ívekre írják nevüket. Képünkön Szabó István szerelő elsőnek jegyez Vas István elvtársnál, mellette Lengyel György elvtárs, aki szintén az elsők között jegyzett. TELEKGERENDÁS KÖZSÉGBEN Telekgerendás községet három évvel ezelőtt még nem jelölték a térképen, mert abban az időben szétszórt tanyavilág volt a helyén. A tanyavilág közepén azóta 62 új lakóház épült. Most is több ház van épülőtérben. Bárfai István traktorvezető mindig meg szokott állni a legszélső ház előtt. Félig van csak készen az a ház, de Bársainak különösen kedves, mert állami kölcsön segítségével családjának épül. Szerda reggel is elnézegette egy darabig a házat, amikor a brigádjához igyekezett. Jókedvűen érkezett meg a traktoros brigádszállásra társai közé— ünnep nekünk ez a mai nap, a békekölcsön jegyzés napja — mondták a traktorosok. — Nekem is ünnep — válaszolta Bársai —, hiszen enyém a hetvenedik ház. Én is jegyzek, mert az állam segített az új lakáshoz. Chinoin Vegyészeti Gyár: Jobb munkával jegyezzük túl a kölcsönt Műhelyekben, irodákban és raktárakban már a kora reggeli órákban kis csoportok jöttek össze. Ünnepi röpgyűléseket tartottak a Chinoin Vegyészeti Gyár fehérköpenyes és kék munkásruhás műszaki és fizikai dolgozói a negyedik békekölcsönjegyzésről, Nr ciáixAn.t busáé :i. I’.ye t új létesítményeiről. szered orvosi rendelő épült. A dolgozók jobb ellátásai, biztosítja az új Állami Áruház. A gyárban felépült a penicillin-üzem, a modern kémiai és biológiai laboratórium, a kényelmes öltözők és fürdők. Még ebben az évben újabb üzemrészek építését kezdik meg, amelyekben egészségesebb és biztonságosabb körülmények között folyik majd a munka. A műszaki és adminisztratív dolgozók röpgyűlésén Gödény Ferenc elmondotta: »A legutóbbi árleszállítás óta a IV. kerületi Állami Áruház forgalma 150 százalékkal emelkedett. A vásárolt fogyasztási cikkeknél a dolgozók 300.900 forintot takarítottak meg. Mindehhez mi is hozzájárultunk korábbi kölcsönjegyzésünkkel. »Mitúljegyezzük a békekölcsönt — mondotta Király Lajos, a penicillin-üzemrész röpgyűlésén —, ha nem pénzzel, hát jobb és több munkával. Megfogadjuk, hogy a IV. békekölcsönjegyzés tiszteletére a penicillin-üzem ez év végére elnyeri a sztahanovista üzem címet.« „Most még jobban a magam ügyének érzem a kölcsönjegyzést, mint eddig”” A kölcsönjegyzésekből évek óta kiveszem a részem, mindig havi keresetemen felül jegyeztem. Hiszen olyan műhelyben dolgozom, ahol a munka maga is igazolja, mire fordította államunk a kölcsönöket. Szerelőlakatos vagyok, áramelosztó szekrények összeszerelését végzem. Meszszire ellát az ember innen a szerelvénygyárból. Ha új munkát kezdek, legelőször gondosan áttanulmányozom a rajzot. Ilyenkor megtudom azt is, hogy hová kerül munkám eredménye, a kész áramelosztó. Sztálinváros, Inota, Kazincbarcika, Hejőcsaba. Ezek a szívemhez nőtt helységnevek állnak a rajzok szélén. Nincs olyan nap, hogy új létesítményeink ne kerülnének szóba. Hiszen, ha például a művezető elvtárs munkánk után érdeklődik, mindig valahogy így kezdi: »Mikor lesz kész a sztálinvárosi II-es elosztó?«, vagy »Sietni kell, mert Kazincbarcika sürgeti a szekrényeket«. Ezzel az élő érvgyűjteménnyel, napi munkánk eredményeivel gyakran példálóztam odahaza is. Tavaly télen mégis felsültem az agitációmmal. Feleségem — aki igazán mindenben hozzám hasonlóan gondolkodik és cselekszik s tiszta szívből szereti népi demokráciánkat — egy este azt mondta nekem: »Ez mind szép, de Sztálinvárost nem lehet megenni és én ma nem tudtam krumplit venni. A lisztünk is elfogyott, sorbaállásra pedig nincs időm.« Csitítottam persze, ahogy tudtam. Szereztünk is egyéb ennivalót, de azért csak megmaradt bennem a tüske. Sokat töprengtem, vájjon igaza van-e? [ Ma már nem kell töprengenem. A kormány Programm megjelenése, majd az új intézkedések után megértettem, hogy pártunk is úgy látja helyesnek, ha szép jövőnk építése mellett többet gondolunk a mára, a mindennapi élet szükségleteire. Ma reggel is ilyen gondolatokkal kezdtem hozzá a IV. Békekölcsön jegyzéseinek összegyűjtéséhez. Mielőtt szakszervezeti csoportom tagjait felkerestem, aláírtam az én jegyzésemet, a 850 forintot, havi fizetésem felét. Mire adtam most a kölcsönt? Újra az ötéves terv sikerére, a béke védelmére. De most — a kormányprogramm után — még jobban a magam ügyének érzem a kölcsönjegyzést, mint eddig. S el is mondtam munkatársaimnak, hogy például a mi gyárunkban milyen beruházások bizonyítják, hogy a békekölcsön életszínvonalunk emeléséhez járul hozzá. Bölcsődénkre havonta 110 ezer forintot fordítunk, könyvekre háromezer forint jut minden hónapban, kultúrházunk átalakítása közel kétmillió forintba kerül, az ebédlő felszerelésére és kibővítésére 400 ezer forintot költünk. Még egy nagy problémánk megoldásában is előrejutunk. Még ebben az évben gyártelepünk közvetlen szomszédságában 36 új lakás épül fel, jövőre pedig kétszer ennyit építünk. Ezek a tények új színt, lendületet adtak felvilágosító munkámhoz és magam is lelkes örömmel jegyeztem a IV. Békekölcsönt. Császár János bizalmi, BVK Szerelvénygyára