Népszava, 1953. október (81. évfolyam, 230-256. sz.)
1953-10-01 / 230. szám
NÉPSZAVA Szakszervezeti aktivisták a békekölcsön sikeréért A kormány felhívása a IV. Békekölcsön jegyzésére ismét lehetővé teszi, hogy népünk nemcsak munkájával, hanem megtakarításaival anyagilag is hozzájáruljon az állami költségvetéshez, az életszínvonalat közvetlenül emelő beruházásokhoz, közöttük elsősorban a könnyű- és élelmiszeripar, valamint a mezőgazdaság fejlesztéséhez. A kölcsönjegyzés első napjának hangulata, az egyöntetű lelkesedés, amellyel dolgozóink aláírják a jegyzési ívet, mutatja, megértik, magukévá teszik, támogatják a kormány programmját. Azt a programmot, amelynek megvalósítása a magyar nép, elsősorban hős munkásosztályunk munkáján alapul. Ez a forrása népgazdaságunk rohamos fejlődésének, a termelékenység szakadatlan növekedésének, a nemzeti jövedelem állandó emelkedésének. Népünk eddigi jó munkája tette lehetővé, hogy pártunk politikájának megfelelően kormányunk egyre nagyobb összeget fordíthat a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére. Ez tette lehetővé a kölcsön összegének csökkentését is. A nép állama senkitől nem kíván és nem is fogad el olyan összegű jegyzést, amelynek kifizetése nehézségeket okozna. Ugyanakkor számít minden magyar dolgozó, elsősorban a legöntudatosabb osztály, a munkásosztály hozzájárulására, példamutatására. A kölcsön jegyzés lebonyolításában megtisztelő, szép feladat hárul a munkásosztály legnagyobb tömegszervezeteire, a szakszervezetekre. A szakszervezeti aktivisták elsősorban felvilágosító szóval, jó népnevelő munkával segítsék a kölcsönjegyzés sikerét. Népünk felemelkedése, a szocializmus építése iránti felelősségük tudatában törekedjenek arra, hogy üzemük minden dolgozója őszinte meggyőződésből jegyezzen- Okos érveléssel, igazunkra, elért eredményeinkre támaszkodva kell elérniök, hogy mindenki jegyzésével is becsületesen szavazzon arról: helyesli a kormány programmját, megtakarításaival is hozzájárul megvalósításához. Magyarázzák fáradhatatlanul a kormány rendeleteit. Beszéljenek a szakszervezet megbízottai jövő terveinkről, a szocializmus építésében elért eredményeinkről, megvalósult nagy alkotásainkról. De ne hallgassanak arról sem, amit egy-egy üzem, amit minden egyes dolgozó kapott az utóbbi években. Tárják a munkások elé a kormányprogramm rövid néhány hónap alatt megvalósult tényeit. Azt, hogy még ebben az évben mintegy százmillió forintot fordít a kormány terven felül az üzemegészségügy és az üzemélelmezés megjavítására. Hogy megkezdték a házak tatarozását és egyidejűleg tizenötezer új lakás építését. És jövőre több tízezer lakás építésére kerül sor. A legutóbbi árleszállítással kapcsolatban mindenki számára kézzelfogható példákat sorolhatnak fel, így például, hogy csupán a Magyar Divatcsarnok forgalma majdnem kétmillió forinttal növekedett meg az árleszállítás hetében, kétszerannyi férfikabát, háromszorannyi női kabát, négyszerannyi női szövetruha fogyott el, mint az előző héten. Több mint háromszorannyi cipőt, háromszorannyi rádiót, két és félszer annyi kerékpárt vásároltak az áruházban, mint az árleszállítás előtt. Talán akadnak, akik kevésnek tartják azt a negyven fillért, amennyit egy kilogramm fehérkenyér vásárlásánál megtakarítanak. Ilyen esetben a jegyzésgyűjtők bizonyítsák be, hogy egy háromgyermekes család 28 forintot takarít meg havonta csak a kenyéren. Ezen a pénzen mind a három gyermeknek egy-egy pár zoknit vásárolhatnak. Amikor erről beszélnek a bizalmiak, a szakszervezeti munkások, emlékeztessenek a kapitalista rabságban sínylődő munkások helyzetére. Olaszország dolgozói például ezekben a napokban hatalmas tömegsztrájkokkal kénytelenek elemi jogaikért, minimális létfeltételeikért harcolni. Olaszországban kétmillió dolgozó állandóan munka nélkül van és a lakosság 7,5 százaléka (896.000 család) az év egyetlen napján sem fogyaszt sem húst, sem cukrot. Törökország, Dánia lakossága mintegy másfélszer annyit fizet a legfontosabb élelmiszerekért, mint egy évvel ezelőtt. Görögországban pedig csak az utolsó fél évben 14 százalékkal emelkedtek a fogyasztási cikkek árai, és minden kapitalista országban hasonló a helyzet. De emlékeztessenek a jegyzésgyűjtők a tőkés múltra is, amely csak nélkülözést, munkanélküliséget és megaláztatást tartogatott a magyar dolgozóknak. .A szakszervezeti aktivistáknak, amikor a jegyzési ívvel dolgozó társaik elé lépnek, tudniokkell: mindenféle erőszak, nyomás alkalmazása a kormány szándékainak meghamisítása lenne. Határozottan és nyomban lépjenek fel, ha bárhol ilyet tapasztalnak. Magyarázzák meg, hogy ez nemcsak megengedhetetlen, hanem indokolatlan is, hiszen igazunk minden kényszernél erősebb. Ne akarják letagadni a jegyzésgyűjtők nehézségeinket sem, ne próbálják a helyi visszásságokat rózsaszín függönnyel eltakarni. Ne csak maguk beszéljenek, hanem nagy figyelemmel, türelemmel hallgassák meg a dolgozók panaszait, sérelmeit, észrevételeit is. Ne menjenek el szó nélkül ezek mellett. Továbbítsák azokat a szakszervezeti és a szakmai vezetőkhöz és a kölcsönjegyzés után se feledkezzenek meg ellenőrizni, milyen intézkedés történt, orvosolták-e a jogos panaszokat. Nyilvánvaló, hogy az ellenség megpróbál kósza híreivel zavart kelteni, igyekszik becsületes dolgozókat is visszatartani a jegyzéstől. Az ellenség számára nincs kímélet! De a jóhiszeműeknek szeretettel és körültekintően kell megmagyarázni, hogy megtévesztették őket. Most indul a termelési csata a negyedik negyedévi terv teljesítéséért A legtöbb ütemben az egész évi terv sorsa is attól függ, milyen termelési sikereket mutatnak fel az utolsó évnegyed első napjaiban. A szakszervezeti megbízottak a kölcsönjegyzés idején se feledkezzenek meg erről. A termelés, a tervteljesítés ügyét is előbbre viszik, ha megértetik minden dolgozóval, hogy államunk következetesen a béke politikáját folytatja, a nemzetközi együttműködés híve. A békekölcsönjegyzés a nemrégen megválasztott szakszervezeti bizalmiak, aktivisták első komoly próbatétele. Most bebizonyíthatják, hogy méltóak társaik bizalmára és készek öntudatosan harcolni a köz ügyéért, népünk felemelkedéséért. S nem kétséges, hogy a későbbi üzemi választások során a dolgozók bizalma elsősorban azok felé fordul majd, akik ezekben a napokban lelkes munkájukkal, személyesen is példát mutattak. A szakszervezeti aktivisták megtisztelő szép feladata, hogy minden dolgozóhoz eljuttassák a párt szavát, híven tolmácsolják a kormány programmját, mozgósítsák dolgozótársaikat arra a harcra, amely a kölcsönjegyzéssel, a termelés emelésével népünk életszínvonalának emelését szolgálja. Álljunk mindig helyt a munkában és a tanulásban egyaránt s Kedves elvtársak! Régi levelezője vagyok a lapnak, sok kérésem vetettem már papírra, sok panaszomra kértem segítséget. Mostani levelem megírására az öröm késztetett. Fiam az idén végezte el a VIII. általános osztályt. Már évközben többször gondolkoztam azon, mi is legyen a gyerekből, mit tanuljon, hogyan képezze tovább magát. Nagyon boldog voltam, amikor az iskolaév végén odaállt elém és azt mondta: »Anyukám, én is szakmát szeretnék tanulni, mint te. Esztergályos leszek. Büszke voltam elhatározására. De még sokkal nagyobb büszkeséget éreztem a napokban, amikor először jött haza gyönyörű új egyenruhájában. s Ez még nem mindenel nevetett, amikor látta rajtam a meglepetést és az örömet s máris sorolta, mennyi mindent kap az Ünneplő öltönyön kívül: munkaruhát, köpenyt, bakancsot, négy inget, tornafelszerelést, harisnyát, zsebkendőt. s Tudom, édesanyám — mondta s megcsókolt —, hogy mindabban, amit kaptam, a te munkád is benne van. Anapi 200— 210 százalékod, a sztahanovista okleveled, a kölcsön, amelyet tavaly adtál államunknak. Úgy érzem, nemcsak a Párttól, az ágamtól, hanem egyúttal tőled is kaptam ezt a sok szép holmit ■ ■ •* Átöleltem a fiamat és arra gondoltam: nemcsak róla gondoskodott ez állam. Mennyi mindent kaptam én is ez elmúlt évek alatt. Hozzásegítették, hogy tanulhassak, fejlődhessek. Segítséget kaptam munkámhoz, családi problémáim megoldásához. Milyen messziről jutottam el idáig. A kis cselédlánytól, majd később az állandó kenyérgondokkal, a gyermeknevelés nehéz problémáival küzdő édesanyától már hosszú út választja el a műhely legjobbját, a sztahanovista hegesztőnőt. Ez az út azonban még nem ért véget. És hogy évről évre újabb örömöket, eredményeket hozzon — mint nemrégen az árleszállítást —, arra törekszem én i, és arra tanítom a fiamat is: álljunk mindig helyt a munkában és a tanulásban egyaránt. Zbnonyi Fabá a sztahanovista hegesztőnő Fémbútor árugyár 2 1953. OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK BARCIKA ÚJ ÉPÍTŐKET VÁR OTt a megszakadt, erős férfi ballag kazincbarcikai állomás felé- Kihajtott inge a szeptember végi nap melegéről tanúskodik. A jobbjában lóbált duzzadó kis aktatáska pedig azt a véleményt kelti az emberben, hogy rövidebb útra indul. Ez a következtetés azonban téves. A kis aktatáskával több mint négyszáz kilométeres útnak vág neki Börcsök Ferenc építőmunkás, Kazincbarcika képviselője. Hazamegy, Szegedre- Egyheti szabadság vár reá, sétált otthon a Tiszaparton, beszélgetések lányával, Ilonkával, a jövendő tanítóval, aki — ki tudja — talán éppen abban a városban tanít majd, amelyet az apja épít, amelynek első Házai ott magasodnak szinte kézzel elérhetően, az első dombhullám mögött. A kis állomáson mindenki köszön neki. A fiatal rendőrőrmester vidám tisztelgése, a meglengetett sapkák, a vidám »szabadság«-köszöntések azonban nemcsak a képviselőnek, nemcsak a sztahanovista kőművesnek szólnak, hanem Feri bácsinak is, ahogyan ezt a szélesvállú, magyaros bajuszával tiszai halászokra emlékeztető férfit egész Barcika nevezi. Búcsúzik, mert indul a vonat. Sajnálja, hogy nem kalauzolhat végig az épülő városon, amelynek minden falában benne van az ő munkája is. Mindenesetre tanáccsal köszön el: »Nézze meg a nyolctantermes iskolát, meg az F-épületet. Érdemes.« tűt A dombtetőn, a város felé kígyózó vasúti síntől balra futhallkaput lát az érkező. Aztán egyre több barakk, raktárépület, teherautók, dömperek kerülgetik egymást, verik a port az úton. Nyolc hatalmas, emeletes, sokban a sztélinvárosi házakra emlékeztető lakóház sorakozik a Herbolyára tekintő széles, patkóalakú völgyben. Új város magja ez: néhány év múlva az egész völgyet és a dombokat is betölti a 45.000 lakosú új Kazincbarcika. Toronydaruk fordulnak, betonkeverők zúgnak, épül a város. A kis Népboltban, amely egyelőre csak egy földszintes téglaépületben kapott helyet, egymást érik a vásárlók. A házak előtt hosszú sorban környékbeli paraszt asszonyok ülnek a földön, őszibara at. gzA’őt kínálatnak s gondosan zseb!5 ébe tyújtik a forintokat, juhan - transzportőrök szalagján a habarcs, születnek az új falak-Az épülő város már fészket is ad a jövendő építők egy kedves ajának. Abban a nyolctantermes iskolában, amely a jövendő Kazincbarcika egyik általános iskolája lesz a sok közül, most az építőipari technikum kapott ideiglenes szállást. Az iskola maga sem kész még, a feljárat lépcsői fölött pallón ered el a földszintet, a folyosón pedig még az ablakokat szerelik és a homlokfalon híre sincs a vakolásnak. Ez azonban nem akadályozza, hogy belül vidám és szorgos munka folyjék. A II/a osztályban osztályfőnöki órát tart Németh László igazgató Az óra tárgya ezúttal — a költözködés utáni első napokban — az új terem dekorálása. Zöld asztalokon képeket kereteznek, a fehér falra a népköztársaság címerét akasztják a fiatalok. Itt buzgólkodik a Szücs-brigád, amely nyáron elhozta a Zola-építkezésről, a legényszállás jövendő épületétől, a legjobb brigád vándégzászlaját. Itt a brigádvezető is: 1945 előtt talán csak valami kulák libáit bízták volna rá, most vidám mosollyal meséli, hogy már a falujában is kezdik megszokni a gondolatot: lányból is lehet kőműves. Kisrozvágyon kevés lány tanult mesterséget azelőtt , s alighanem bolondnak nézték volna, aki azt mondja, hogy Szűcs Erzsiből, szegényparaszt napszámos lányából technikus lesz, s talán még mérnök is. Mert a lehetőségek határtalanok. A H/a ablakaiból a város egyik legszebb terére látni. Most még deszkák, téglahalmok borítják a városháza és a jövendő pártszékház helyét, ahol halkjárású autóbuszok gördülnek majd és a parkokban virágok illatoznak. Csak kinéznek az ablakon és a jövőjüket látják: az építést. A hátsó asztaloknál most is ezt a jövőt készítik: Dénesi Gabi, Horváth Laci, Kelemen Jancsi a logarléc kezelését tanulják, szoroznak, osztanak. Ha végeztek a tanulással — mint reggelenként idejövet —, Ikarus autóbusz szállítja őket haza Berentére, a kollégiumba. Ott olyan ebéd várja a jövő építészeit, hogy néha még uzsonnára is marad belőle. Azok, akik szeptember elején hatalmas csomagokkal érkeztek, most gyors levelezőlapokkal csititjék a mamák gondoskodási vágyét; nam, itt nincs szükség csomagokra. • Szól * a csengő: • kitoldulnak a fiatalok, vidám zsivajgással kerülgetik az építkezés téglarakásait, deszkáit. Otthon vannak★ ■p pül a város. Igaz, épülhetne gyor■C* sabban is, sok épület elmaradt a terv ütemétől. A toborzók már szerte járnak Borsodban, Szabolcsban, Hevesben: új barcikai építőket verbuválnak. Kell is a munkáskéz, kell a gépkezelő, kell a kőműves. A város új építőket vár. Gyorsabban kell épülnie, hogy napfényes vidám lakásai, a smaragdzöld dombokra néző erkélyes szobák elkészüljenek, mire túl a régi kis Barcikán teljes erővel dolgozni kezd a borsodi kooperáció. Széles a Sajó völgye, hosszú fehér csíkként kígyózik benne az autóút. Az utas jobbról-balról mindenütt gyárfalat, gyárkéményt, új hűtőtornyot és fogas markolóit emelgető ekszkavátort lát. S ami az útról csak egy-egy részlet, az fentről, az épülő erőmű 38 méteres magasából szívdobogtató panorámává zárul. Az erőmű hatalmas szürke kockájának testében a kazánok csöveit illesztik a lipcsei német szerelőbrigád tagjai, akik messziről nézve hangyákként nyüzsögnek a toronymagas szerkezet, traverzein. Jobbról százméteres kémény ágaskodik. Az erőműtől kiindulva, míniumvörögre mázolt, hatszáz méternél hosszabb acélhíd feszül a magasban: a szállítószalag hídja. Ezen érkezik majd a Sajóvölgy ízen, a kazánok feneketlen gyomrába. A völgy másik oldalán a kokszoló első falait alapozzák. Távolabb a Vegyiművek hűtőtornyai vetnek árnyékot, a pótisóraktár lágyivű rácsos betontartói innen, madártávlatból óriások csipkéinek hatnak. A zöld dombok szinte elütnek ettől az ipari tájtól, pedig nagyon is sok közük van hozzá: az alattuk rejtőzködő barnaszén táplálja néhány hónap múlva az erőmű kazánjait, hogy áramot kapjanak a távvezetékek. Születik, formálódik az új iparvidék és várja a. építőit, akik messzi kis falukból öreg katonaládával, szőttes batyuval indulnak útra, hogy egy év alatt szakmunkássá, vagy talán éppen sztahanovistává nevelődjenek Börcsök Feri bácsi és a többiöreg barcikai* keze alatt. (bakta) .Becsülettel teljesítjük, amit vállaltunk A lro Gergely felszólalása a Hungária Vegyiművek, elektrolízis-t üzemének tervismertető értekezletén Maróti Ferenc üzemvezető mérnök elvtárs beszámolójából megismertük tervfeladatainkat az év utolsó három hónapjára. Több maronátront és sósavat fogunk termelni, mint az eddigi negyedévek bármelyikében. Az elektrolízis-üzem dolgozói legalább 92—93 bontócellát működtetnek folyamatosan, a sósav-, a klórcseppfolyósító és a klórszárítóbeli szaktársak pedig azt vállalják, hogy saját hibájuk miatt egy perc üzemzavaruk sem lesz. Mi becsülettel teljesítjük, amit vállaltunk. De elvárjuk, hogy a gyár vezetői még fokozottabban törődjenek velünk, gondoskodjanak rólunk. Maróti elvtárs említést tett arról, hogy végre napirendre tűzték a levegőellátás megjavítását, gépesítik a sószállítást s még egyéb intézkedéseket is terveznek. Mindez jó és örömet okoz nekünk. Szerintem azonban vezetőinknek még többet kell tenniök, gyorsabban kell cselekedniük. Nem tűrhet például halasztást a klórcseppfolyósító üzemben a munkavédelem megjavítása. Ma a sósavüzemből teljesen szabadon árad be ide a gáz, kimarja a klórvezetékeket és emiatt gyakori a gázömlés. Az ajtó és az ablakok megjavításával könnyen változtathatnánk ezen a helyzeten. S mit látunk? Marót Üzemvezető egy hónapja, hogy kiadta a munkát a karbantartóknak, de még ma sem fogtak hozzá. Minket pedig változatlanul fenyeget a gázömlés veszélye! Hasonló példa akad másutt is. Csaknem egy éve húzódik például a marónátron-üzem sóoldó részlegében a levegőellátás megjavítása. Igaz, mintegy fél évvel ezelőtt azt hallottuk, hogy a rossz, használhatatlan szellőzőberendezés helyett újat kapunk. Nemrégiben megismételték ezt az ígéretet. Szeretnénk, ha most már valóban és sürgősen a tettek következnének! Ne feledjék vezetőink, az ilyen és hasonló változások nemcsak azt jelentik, hogy rólunk, mint dolgozó emberekről gondoskodnak, hanem azt is, hogy a munkaviszonyok megjavításával a negyedévi tervteljesítés egyik fontos feltételét is biztosítják. Miért nem válaszolnak a dolgozók kérdéseire az Autóvillamossági Felszerelések Gyárában ? Az Autóvillamossági Felszerelések Gyára 50. számú műhelyében tartott tervismertető értekezleten a dolgozók felvetették a terv teljesítésének akadályait. A többi között szóvá tették a munkalapok hiányát, az igazságtalan bérlevonásokat s azt, hogy a gyakran használt hidraulikus préshez csak kétszer négy emelet megmászása után lehet hozzájutni. De a bírálat sem ér célt, ha a vezetők nem igyekeznek megérteni annak lényegét és főleg, ha nem adnak választ a felvetett problémákra. Sokan beszéltek ugyanis arról: augusztusban miért csak 46 százalékra teljesítette tervét a műhely .. . miért nem volt anyag ... miért volt szokatlanul kevés a kereset. Ám éppen erre nem kaptak kielégítő feleletet sem a műhely főnökétől, sem a tröszt kiküldöttétől, Bodrogi elvtárstól. Sőt Bodrogi elvtárs a jogos elégedetlenkedést körülbelül így próbálta levezetni: »1945-ben éheztünk, fáztunk, örökösen bablevesen éltünk — mégis megvoltunk.« A múltra való ilyen hivatkozás nem nyugtatta meg azokat, akik feleletet vártak a kérdésekre. Helyes lett volna, ha a tröszt kiküldötte beszél az üzem és a tröszt anyagellátó osztályainak hibáiról is. Arról, hogy gyakran csak akkor jut eszükbe egy-egy alkatrész hiánya, amikor már »ég a ház«. De szólni kellett volna arról is, hogy más üzemek mint például a Csavarárugyár — rossz, gyenge minőségű munkája is részes a lemaradásban. Mindezt el kellett volna mondania, hogy a dolgozók világosan lássák: a legtöbb »objektív nehézség« mögött hanyagságok láncolata húzódik, hogy világosan lássák, mennyi»« fontos a jó minőségi munka- Hiszen mosta maguk bőrén is tapasztalhatták«, a hanyag munkás selejtje a másik munkástól — most éppen tőlük — rabolja el a keresetet Az 50. számú műhely dolgozói ráeszmélhettek volna az ilyen magyarázatból arra is, hogy a műhelyükben gyártott selejt például a Csepel Autógyár dolgozóinak is, hasonló kárt okozhat. Jó lett volna, ha ismerteti a tröszt kiküldötte azt az örvendetes tényt is, hogy október hónapra végre már biztosították az anyagot. Ez mindenesetre konkrétabb, s főleg biztatóbb válasz lett volna, mint a régmúlt időkre való hivatkozás — a válaszadás indokolatlan megkerülése. Nagymennyiségű közszükségleti cikket gyártanak a helyiipari vállalatok A Budapesti Paplangyár a negyedik negyedévben 15 ezer paplant készít terven felül Többféle színben és különböző nagyságban készítenek gyermekpaplanokat is. Több közszükségleti cikkből — mint zsebkendő, sál nadrág- és zoknitartó . 10 százalékkal többet gyártanak a negyedik negyedévben a helyiipari üzemek, mint korábban tervezték. Megkezdték a bakelit húsdarálók gyártását. A tetszetős külsejű, színes húsdarálóból kétezer darab készül el decemberig. A Szegedi Fémipari Vállalat háztartási mérlegek gyártását kezdte meg. A Miskolci Vas- és Fémipari Vállalat a negyedik negyedévben 2500 gyermekkocsit készít tervenk felöl-1954-ben két új típusú gyermekkocsit állítanak elő- A Budapesti Esernyőgyár a negyedik negyedévben húszezer esernyőt készít. A Fővárosi Kályhagyártó- és Javító Vállalat újfajta kályhák gyártását kezdte meg. A lemezcsempéből készült, szénfűtésre alkalmas kályhákból ebben az évben 8000 darabot készítenek. Négy körzeti orvosi rendelőt létesítenek ebben az évben a VII. kerületben. A Madách Imre tér 1. szám alatt 50 ezer forintos beruházással, a Wesselényi utca 11., Klauzél utca 33. és a Péterfy Sándor utca 4. szám alatt külön-külön mintegy 110 ezer forintos költséggel állítanak fel orvosi rendelőt.