Népszava, 1953. október (81. évfolyam, 230-256. sz.)

1953-10-01 / 230. szám

NÉPSZAVA Szakszervezeti aktivisták a békekölcsön sikeréért A kormány felhívása a IV. Béke­kölcsön jegyzésére ismét lehetővé teszi, hogy népünk nemcsak munká­jával, hanem megtakarításaival anyagilag is hozzájáruljon az állami költségvetéshez, az életszínvonalat közvetlenül emelő beruházásokhoz, közöttük elsősorban a könnyű- és élelmiszeripar, valamint a mező­­gazdaság fejlesztéséhez. A kölcsön­­jegyzés első napjának hangulata, az egyöntetű lelkesedés, amellyel dol­gozóink aláírják a jegyzési ívet, mu­tatja, megértik, magukévá teszik, támogatják a kormány programmját. Azt a programmot, amelynek meg­valósítása a magyar nép, elsősorban hős munkásosztályunk munkáján alapul. Ez a forrása népgazdaságunk rohamos fejlődésének, a termelé­kenység szakadatlan növekedésének, a nemzeti jövedelem állandó emelke­désének. Népünk eddigi jó munkája tette lehetővé, hogy pártunk politi­kájának megfelelően kormányunk egyre nagyobb összeget fordíthat a lakosság anyagi és kulturális szük­ségleteinek kielégítésére. Ez tette lehetővé a kölcsön összegének csök­kentését is. A nép állama senkitől nem kíván és nem is fogad el olyan összegű jegyzést, amelynek kifize­tése nehézségeket okozna. Ugyan­akkor számít minden magyar dol­gozó, elsősorban a legöntudatosabb osztály, a munkásosztály hozzájáru­lására, példamutatására. A kölcsön jegyzés lebonyolításá­ban megtisztelő, szép feladat hárul a munkásosztály legnagyobb tömegszer­vezeteire, a szakszervezetekre. A szak­­szervezeti aktivisták elsősorban fel­­világosító szóval, jó népnevelő mun­kával segítsék a kölcsönjegyzés sike­rét. Népünk felemelkedése, a szocia­lizmus építése iránti felelősségük tu­datában törekedjenek arra, hogy üzemük minden dolgozója őszinte meggyőződésből jegyezzen- Okos érveléssel, igazunkra, elért eredmé­nyeinkre támaszkodva kell elérniök, hogy mindenki jegyzésével is becsü­letesen szavazzon arról: helyesli a kormány programmját, megtakarítá­saival is hozzájárul megvalósításá­hoz. Magyarázzák fáradhatatlanul a kormány rendeleteit. Beszéljenek a szakszervezet megbízottai jövő ter­veinkről, a szocializmus építésében elért eredményeinkről, megvalósult nagy alkotásainkról. De ne hallgas­sanak arról sem, amit egy-egy üzem, amit minden egyes dolgozó kapott az utóbbi években. Tárják a munká­sok elé a kormányprogramm rövid néhány hónap alatt megvalósult té­nyeit. Azt, hogy még ebben az év­ben mintegy százmillió forintot for­dít a kormány terven felül az üzem­­egészségügy és az üzemélelmezés megjavítására. Hogy megkezdték a házak tatarozását és egyidejűleg ti­zenötezer új lakás építését. És jövőre több tízezer lakás építésére kerül sor. A legutóbbi árleszállítással kap­csolatban mindenki számára kézzel­fogható példákat sorolhatnak fel, így például, hogy csupán a Magyar Di­vatcsarnok forgalma majdnem két­millió forinttal növekedett meg az ár­­leszállítás hetében, kétszerannyi férfikabát, háromszorannyi női kabát, négyszerannyi női szövetruha fogyott el, mint az előző héten. Több mint háromszorannyi cipőt, háromszor­annyi rádiót, két és félszer annyi ke­rékpárt vásároltak az áruházban, mint az árleszállítás előtt. Talán akadnak, akik kevésnek tartják azt a negyven fillért, amennyit egy kilo­gramm fehérkenyér vásárlásánál megtakarítanak. Ilyen esetben a jegyzésgyűjtők bizonyítsák be, hogy egy háromgyermekes család 28 fo­rintot takarít meg havonta csak a kenyéren. Ezen a pénzen mind a három gyermeknek egy-egy pár zoknit vásárolhatnak. Amikor erről beszélnek a bizal­miak, a szakszervezeti munkások, emlékeztessenek a kapitalista rab­ságban sínylődő munkások helyze­tére. Olaszország dolgozói például ezekben a napokban hatalmas tömeg­sztrájkokkal kénytelenek elemi jogai­kért, minimális létfeltételeikért har­colni. Olaszországban kétmillió dol­gozó állandóan munka nélkül van és a lakosság 7,5 százaléka (896.000 család) az év egyetlen napján sem fogyaszt sem húst, sem cukrot. Törökország, Dánia lakossága mint­egy másfélszer annyit fizet a legfon­tosabb élelmiszerekért, mint egy év­vel ezelőtt. Görögországban pedig csak az utolsó fél évben 14 százalék­kal emelkedtek a fogyasztási cikkek árai, és minden kapitalista ország­ban hasonló a helyzet. De emlékez­tessenek a jegyzésgyűjtők a tőkés múltra is, amely csak nélkülözést, munkanélküliséget és megaláztatást tartogatott a magyar dolgozóknak. .A szakszervezeti aktivistáknak, amikor a jegyzési ívvel dolgozó tár­saik elé lépnek, tudniok­­kell: min­denféle erőszak, nyomás alkalmazása a kormány szándékainak meghami­sítása lenne. Határozottan és nyom­ban lépjenek fel, ha bárhol ilyet tapasztalnak. Magyarázzák meg, hogy ez nemcsak megengedhetetlen, hanem indokolatlan is, hiszen iga­zunk minden kényszernél erősebb. Ne akarják letagadni a jegyzés­gyűjtők nehézségeinket sem, ne pró­bálják a helyi visszásságokat rózsa­szín függönnyel eltakarni. Ne csak maguk beszéljenek, hanem nagy figyelemmel, türelemmel hallgassák meg a dolgozók panaszait, sérelmeit, észrevételeit is. Ne menjenek el szó nélkül ezek mellett. Továbbítsák azo­kat a szakszervezeti és a szakmai vezetőkhöz és a kölcsönjegyzés után se feledkezzenek meg ellenőrizni, milyen intézkedés történt, orvosol­ták-e a jogos panaszokat. Nyilvánvaló, hogy az ellenség meg­próbál kósza híreivel zavart kelteni, igyekszik becsületes dolgozókat is visszatartani a jegyzéstől. Az ellen­ség számára nincs kímélet! De a jó­­hiszeműeknek szeretettel és körül­tekintően kell megmagyarázni, hogy megtévesztették őket. Most indul a termelési csata a negyedik negyedévi terv teljesíté­séért­ A legtöbb ü­temben az egész évi terv sorsa is attól függ, milyen termelési sikereket mutatnak fel az utolsó évnegyed első napjaiban. A szakszervezeti megbízottak a kölcsön­jegyzés idején se feledkezzenek meg erről. A termelés, a tervteljesítés ügyét is előbbre viszik, ha megértetik minden dolgozóval, hogy államunk következetesen a béke politikáját folytatja, a nemzetközi együttműkö­dés híve. A békekölcsönjegyzés a nemrégen megválasztott szakszervezeti bizal­miak, aktivisták első komoly próba­tétele. Most bebizonyíthatják, hogy méltóak társaik bizalmára és készek öntudatosan harcolni a köz ügyéért, népünk felemelkedéséért. S nem két­séges, hogy a későbbi üzemi válasz­tások során a dolgozók bizalma első­sorban azok felé fordul majd, akik ezekben a napokban lelkes munká­jukkal, személyesen is példát mutat­tak. A szakszervezeti aktivisták megtisztelő szép feladata, hogy min­den dolgozóhoz eljuttassák a párt szavát, híven tolmácsolják a kor­mány programmját, mozgósítsák dolgozótársaikat arra a harcra, amely a kölcsönjegyzéssel, a termelés eme­lésével népünk életszínvonalának emelését szolgálja. Álljunk mindig helyt a munkában és a tanulásban egyaránt s Kedves elvtár­sak! Régi levelezője vagyok a lapnak, sok kérésem vetettem már papírra, sok panaszomra kértem segítséget. Mostani levelem megírására az öröm késztetett. Fiam az idén végezte el a VIII. álta­lános osztályt. Már évközben több­ször gondolkoztam azon, mi is legyen a gyerekből, mit tanuljon, hogyan ké­pezze tovább magát. Nagyon boldog voltam, amikor az iskolaév végén oda­­állt elém és azt mondta: »Anyukám, én is szakmát szeretnék tanulni, mint te. Esztergályos leszek.­ Büszke voltam elhatározására. De még sokkal nagyobb büszkeséget érez­tem a napokban, amikor először jött haza gyönyörű új egyenruhájában. s Ez még nem mindene­l nevetett, a­mikor látta rajtam a meglepetést és az örömet s máris sorolta, mennyi mindent kap az Ünneplő öltönyön kí­vül: munkaruhát, köpenyt, bakancsot, négy inget, tornafelszerelést, haris­nyát, zsebkendőt. s Tudom, édesanyám — mondta s megcsókolt —, hogy mindabban, amit kaptam, a te mun­kád is benne­ van. A­­napi 200— 210­ százalékod, a sztahanovista okleveled, a kölcsön, amelyet tavaly adtál álla­munknak. Úgy érzem, nemcsak a Párt­tól, az ágamtól, hanem egyúttal tőled is kaptam ezt a sok szép holmit ■ ■ •* Átöleltem a fiamat és arra gondol­tam: nemcsak róla gondoskodott ez állam. Mennyi mindent kaptam én is ez elmúlt évek alatt. Hozzásegítették, hogy tanulhassak, fejlődhessek. Segít­séget kaptam munkámhoz, családi problémáim megoldásához. Milyen messziről jutottam el idáig.­ A kis cselédlánytól, majd később az állandó kenyérgondokkal, a gyermeknevelés nehéz problémáival küzdő édesanyától már hosszú út választja el a műhely legjobbját, a sztahanovista hegesztő­­nőt. Ez az út azonban még nem ért vé­get. És hogy évről évre újabb örömö­ket, eredményeket hozzon — mint nemrégen az árleszállítást —, arra tö­rekszem én i, és arra tanítom a fiamat is: álljunk mindig helyt a munkában és a tanulásban egyaránt. Zbnonyi Fab­á a sztahanovista hegesztőnő Fémbútor árugyár 2 1953. OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK BARCIKA ÚJ ÉPÍTŐKET VÁR­ OTt a megszakadt, erős férfi ballag kazincbarcikai állomás felé- Ki­hajtott inge a szeptember végi nap melegéről tanúskodik. A jobbjában lóbált duzzadó kis aktatáska pedig azt a véleményt kelti az emberben, hogy rövidebb útra indul. Ez a követ­keztetés azonban téves. A kis akta­táskával több mint négyszáz kilo­méteres útnak vág neki Börcsök Ferenc építőmunkás, Kazincbarcika képviselője. Hazamegy, Szegedre- Egyheti sza­badság vár reá, sétált otthon a Tisza­­parton, beszélgetések lányával, Ilon­kával, a jövendő tanítóval, aki — ki tudja — talán éppen abban a város­ban tanít majd, amelyet az apja épít, amelynek első Házai ott maga­sodnak szinte kézzel elérhetően, az első dombhullám mögött. A kis állomáson mindenki köszön neki. A fiatal rendőrőrmester vidám tisztelgése, a meglengetett sapkák, a vidám »szabadság«-köszöntések azonban nemcsak a képviselőnek, nemcsak a sztahanovista kőműves­nek szólnak, hanem Feri bácsinak is, ahogyan ezt a szélesvállú, magyaros bajuszával tiszai halászokra emlé­keztető férfit egész Barcika nevezi. Búcsúzik, mert indul a vonat. Saj­nálja, hogy nem kalauzolhat végig az épülő városon, amelynek minden falában benne van az ő munkája is. Mindenesetre tanáccsal köszön el: »Nézze meg a nyolctantermes isko­lát, meg az F-épületet. Érdemes.« tűt A dombtetőn, a város felé kígyózó vasúti síntől balra futhallkaput lát az érkező. Aztán egyre több barakk, raktárépület, teherautók, dömperek kerülgetik egymást, ve­rik a port az úton. Nyolc hatalmas, emeletes, sokban a sztélinvárosi há­zakra emlékeztető lakóház sorako­zik a Herbolyára tekintő széles, patkóalakú völgyben. Új város magja ez: néhány év múlva az egész völgyet és a dombokat is be­tölti a 45.000 lakosú új Kazinc­barcika. Toronydaruk fordulnak, betonke­verők zúgnak, épül a város. A kis Népboltban, amely egyelőre csak egy földszintes téglaépületben ka­pott helyet, egymást érik a vásár­lók. A házak előtt hosszú sorban kör­nyékbeli paraszt asszonyok ülnek a földön, őszibara­ at. gzA’őt kínálat­nak s gondosan zseb!­5 ébe ty­új­tik a forintokat, juhan - transzpor­­tőrök szalagján a habarcs, születnek az új falak-Az épülő város már fészket is ad a jövendő építők egy kedves ajá­­nak. Abban a nyolctantermes isko­lában, amely a jövendő Kazincbar­cika egyik általános iskolája lesz a sok közül, most az építőipari tech­nikum kapott ideiglenes szállást. Az iskola maga sem kész még, a feljá­rat lépcsői fölött pallón ered el a földszintet, a folyosón pedig még az ablakokat szerelik és a homlokfalon híre sincs a vakolásnak. Ez azonban nem akadályozza, hogy belül vidám és szorgos munka foly­jék. A II/a osztályban osztályfőnöki órát tart Németh László igazgató­ Az óra tárgya ezúttal — a költözködés utáni első napokban — az új terem dekorálása. Zöld asztalokon képeket kereteznek, a fehér falra a népköz­­társaság címerét akasztják a fiatalok. Itt buzgólkodik a Szücs-brigád, amely nyáron elhozta a Zola-építkezésről, a legényszállás jövendő épületétől, a legjobb brigád vándégzászlaját. Itt a brigádvezető is: 1945 előtt ta­lán csak valami kulák libáit bízták volna rá, most vidám mosollyal me­séli, hogy már a falujában is kezdik megszokni a gondolatot: lányból is lehet kőműves. Kisrozvágyon kevés lány tanult mesterséget azelőtt , s alighanem bolondnak nézték volna, aki azt mondja, hogy Szűcs Erzsiből, szegényparaszt napszámos lányából technikus lesz, s talán még mér­nök is. Mert a lehetőségek határtala­nok. A H/a ablakaiból a város egyik legszebb terére látni. Most még deszkák, téglahalmok borítják a városháza és a jövendő pártszék­ház helyét, ahol halkjárású autóbu­szok gördülnek majd és a parkokban virágok illatoznak. Csak kinéznek az ablakon és a jövőjüket látják: az építést. A hátsó asztaloknál most is ezt a jövőt készítik: Dénesi Gabi, Horváth Laci, Kelemen Jancsi a lo­garléc kezelését tanulják, szoroznak, osztanak. Ha végeztek a tanulással — mint reggelenként idejövet —, Ikarus autóbusz szállítja őket haza Berentére, a kollégiumba. Ott olyan ebéd várja a jövő építészeit, hogy néha még uzsonnára is marad be­lőle. Azok, akik szeptember elején hatalmas csomagokkal érkeztek, most gyors levelezőlapokkal csititjék a mamák gondoskodási vágyét; nam, itt nincs szükség csomagokra. • Szól * a­­ csengő: • kitoldulnak a fiata­lok, vidám zsivajgással kerülgetik az építkezés téglarakásait, deszkáit. Otthon vannak­★ ■p pül a város. Igaz, épülhetne gyor­­■C* sabban is, sok épület elmaradt a terv ütemétől. A toborzók már szerte járnak Borsodban, Szabolcs­ban, Hevesben: új barcikai építőket verbuválnak. Kell is a munkáskéz, kell a gépkezelő, kell a kőműves. A város új építőket vár. Gyorsabban kell épülnie, hogy napfényes vidám lakásai, a smaragdzöld dombokra néző erkélyes szobák elkészüljenek, mire túl a régi kis Barcikán teljes erő­vel dolgozni kezd a borsodi koope­ráció. Széles a Sajó völgye, hosszú fehér csíkként kígyózik benne az autóút. Az utas jobbról-balról mindenütt gyárfalat, gyárkéményt, új hűtőtor­nyot és fogas markolóit emelgető ekszkavátort lát. S ami az útról csak egy-egy részlet, az fentről, az épülő erőmű 38 méteres magasából szív­­dobogtató panorámává zárul. Az erőmű hatalmas szürke kockájának testében a kazánok csöveit illesztik a lipcsei német szerelőbrigád tagjai, akik messziről nézve hangyákként nyüzsögnek a toronymagas szerkezet, traverzein. Jobbról százméteres ké­mény ágaskodik. Az erőműtől ki­indulva, míniumvörögre mázolt, hat­­száz méternél hosszabb acélhíd feszül a magasban: a szállítószalag hídja. Ezen érkezik majd a Sajóvölgy ízen, a kazánok feneketlen gyomrába. A völgy másik oldalán a kokszoló első falait alapozzák. Távolabb a Vegyi­művek hűtőtornyai vetnek árnyékot, a pótisóraktár lágyivű rácsos beton­­tartói innen, madártávlatból óriások csipkéinek hatnak. A zöld dombok szinte elütnek ettől az ipari tájtól, pedig nagyon is sok közük van hozzá: az alattuk rejtőzködő barna­szén táplálja néhány hónap múlva az erőmű kazánjait, hogy áramot kap­janak a távvezetékek. Születik, for­málódik az új iparvidék és várja a.­ építőit, akik messzi kis falukból öreg katonaládával, szőttes batyuval indulnak útra, hogy egy év alatt szakmunkássá, vagy talán éppen sztahanovistává nevelődjenek Bör­csök Feri bácsi és a többi­­öreg barcikai* keze alatt. (bakta) .Becsülettel teljesítjük, amit vállaltunk A­ l­­­ro Gergely felszólalása a Hungária Vegyiművek, elektrolízis-t üzemének tervismertető értekezletén Maróti Ferenc üzemvezető mérnök elvtárs beszámolójából megismertük tervfeladatainkat az év utolsó három hónapjára. Több maronátront és sósavat fogunk termelni, mint az eddigi negyedévek bármelyikében. Az elektrolízis-üzem dolgozói leg­alább 92—93 bontócellát működtet­nek folyamatosan, a sósav-, a klór­cseppfolyósító és a klórszárítóbeli szaktársak pedig azt vállalják, hogy saját hibájuk miatt egy perc üzem­zavaruk sem lesz. Mi becsülettel teljesítjük, amit vállaltunk. De elvárjuk, hogy a gyár vezetői még fokozottabban törődje­nek velünk, gondoskodjanak rólunk. Maróti elvtárs említést tett arról, hogy végre napirendre tűzték a le­vegőellátás megjavítását, gépesítik a sószállítást s még egyéb intézkedése­ket is terveznek. Mindez jó és örö­met okoz nekünk. Szerintem azon­ban vezetőinknek még többet kell tenniök, gyorsabban kell cseleked­niük. Nem tűrhet például halasztást a klórcseppfolyósító üzemben a mun­kavédelem megjavítása. Ma a sósav­üzemből teljesen szabadon árad be ide a gáz, kimarja a klórvezetékeket és emiatt gyakori a gázömlés. Az ajtó és az ablakok megjavításával könnyen változtathatnánk ezen a helyzeten. S mit látunk? Marót­ Üzemvezető egy hónapja, hogy ki­adta a munkát a karbantartóknak, de még ma sem fogtak hozzá. Min­ket pedig változatlanul fenyeget a gázömlés veszélye! Hasonló példa akad másutt is. Csaknem egy éve húzódik például a marónátron-üzem sóoldó részlegében a levegőellátás megjavítása. Igaz, mintegy fél évvel ezelőtt azt hallot­tuk, hogy a rossz, használhatatlan szellőzőberendezés helyett újat ka­punk. Nemrégiben megismételték ezt az ígéretet. Szeretnénk, ha most már valóban és sürgősen a tettek követ­keznének! Ne feledjék vezetőink, az ilyen és hasonló változások nemcsak azt je­lentik, hogy rólunk, mint dolgozó emberekről gondoskodnak, hanem azt is, hogy a munkaviszonyok meg­javításával a negyedévi tervteljesítés egyik fontos feltételét is biztosítják. Miért nem válaszolnak a dolgozók kérdéseire az Autóvillamossági Felszerelések Gyárában ? Az Autóvillamossági Felszerelések Gyára 50. számú műhelyében tartott tervismertető értekezleten a dolgozók felvetették a terv teljesítésének aka­dályait. A többi között szóvá tették a munkalapok hiányát, az igazság­talan bérlevonásokat s azt, hogy a gyakran használt hidraulikus prés­hez csak kétszer négy emelet meg­mászása után lehet hozzájutni. De a bírálat sem ér célt, ha a ve­zetők nem igyekeznek megérteni annak lényegét és főleg, ha nem ad­nak választ a felvetett problémákra. Sokan beszéltek ugyanis arról: augusztusban miért csak 46 száza­lékra teljesítette tervét a műhely .. . miért nem volt anyag ... miért volt szokatlanul kevés a kereset. Ám éppen erre nem kaptak kielégítő fe­leletet sem a műhely főnökétől, sem a tröszt kiküldöttétől, Bodrogi elvtárstól. Sőt Bodrogi elvtárs a jogos elégedetlenkedést körülbelül így próbálta levezetni: »1945-ben éheztünk, fáztunk, örökösen bable­vesen éltünk — mégis megvoltunk.« A múltra való ilyen hivatkozás nem nyugtatta meg azokat, akik feleletet vártak a kérdésekre. Helyes lett volna, ha a tröszt ki­küldötte beszél az üzem és a tröszt anyagellátó osztályainak hibáiról is. Arról, hogy gyakran csak akkor jut eszükbe egy-egy alkatrész hiánya, amikor már »ég a ház«. De szólni kellett volna arról is, hogy más üze­mek mint például a Csavaráru­gyár — rossz, gyenge minőségű mun­kája is részes a lemaradásban. Mindezt el kellett volna mondania, hogy a dolgozók világosan lássák: a legtöbb »objektív nehézség« mögött hanyagságok láncolata húzódik, hogy világosan lássák, mennyi»« fontos a jó minőségi munka- Hiszen most­­a maguk bőrén is tapasztal­­hatták«, a hanyag munkás selejtje a másik munkástól — most éppen tőlük — rabolja el a keresetet Az 50. számú műhely dolgozói ráesz­mélhettek volna az ilyen magyará­zatból arra is, hogy a műhelyükben gyártott selejt például a Csepel Autó­gyár dolgozóinak is, hasonló kárt okozhat. Jó lett volna, ha ismerteti a tröszt kiküldötte azt az örvendetes tényt is, hogy október hónapra végre már biztosították az anyagot. Ez minden­esetre konkrétabb, s főleg biztatóbb válasz lett volna, mint a régmúlt időkre való hivatkozás — a válasz­adás indokolatlan megkerülése. Nagymennyiségű közszükségleti cikket gyártanak a helyiipari vállalatok A Budapesti Paplangyár a negye­dik negyedévben 15 ezer paplant ké­szít terven felül Többféle színben és különböző nagyságban készítenek gyermekpaplanokat is. Több köz­szükségleti cikkből — mint zseb­kendő, sál nadrág- és zoknitartó . 10 százalékkal többet gyártanak a negyedik negyedévben a helyiipari üzemek, mint korábban tervezték. Megkezdték a bakelit húsdarálók gyártását. A tetszetős külsejű, színes húsdarálóból kétezer darab készül el decemberig. A Szegedi Fémipari Vállalat háztartási mérlegek gyártá­sát kezdte meg. A Miskolci Vas- és Fémipari Vállalat a negyedik ne­gyedévben 2500 gyermekkocsit készít tervenk felöl-1954-ben­ két új típusú gyermekkocsit állítanak elő- A Bu­dapesti Esernyőgyár a negyedik ne­gyedévben húszezer esernyőt készít. A Fővárosi Kályhagyártó- és Javító Vállalat újfajta kályhák gyártását kezdte meg. A lemezcsempéből ké­szült, szénfűtésre alkalmas kályhák­ból ebben az évben 8000 darabot ké­szítenek.­­ Négy körzeti orvosi rendelőt lé­tesítenek ebben az évben a VII. ke­rületben. A Madách Imre­ tér 1. szám alatt 50 ezer forintos beruházással, a Wesselényi­ utca 11., Klauzél­ utca 33. és a Péterfy Sándor­ utca 4. szám alatt külön-külön mintegy 110 ezer forintos költséggel állítanak fel orvosi rendelőt.

Next